Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-02 / 233. szám
ro: ««»*• m K/imtSi9 1976. OKTOBER 2., SZOMBAT Taksonyi tapaszlalalolJ Kommunista pedagógusok és a világnézeti nevelés Négy alapszervezet összesen 100 kommunistájának munkáját segíti, irányítja a taksonyi pártvezetőség. A négy közül ezúttal az új nemzedék nevelésében és a község politikai, valamint kulturális életében egyaránt fontos szerepet betöltő pedagógus pártszervezet életét, munkáját szeretnénk bemutatni. Nyílt őszinte hangnem Kezdjük mindenekelőtt a munkakörülményekkel, amelyek — bizony — nem a leg- ideálisabbak. Kevés a tanterem; számuk a felszabadulást követő évtizedben 11-ről kilencre csökkent. Ez a kilenc tanterem egy udvarban ugyan, de két épületben található; ezenkívül egy szükségtantermet is igénybe kellett venni a művelődési házban, ahol váltott műszakban tanul a két első osztály. Természetesen a többi tanteremben is két műszakban oktatnak. Az osztályok létszáma általában magas, hiszen a tanköteles korúak száma 550— 600 között mozog évente! A munkakörülményekhez tartozik az is, hogy nemrégiben új igazgató, majd — az első tanévben — másik igazgatóhelyettes került a tantestület élére. Hogy milyen változást hozott mindez, arról így beszél Szabó Imre, a községi pártvezetőség titkára: — Splény Gábor, a Taksony vezér Általános Iskola új igazgatója Dunaharasztiból került hozzánk. Az év végi t tantestületi ülésen kritikusan értékeli a tanárok munkáját. Követendő példának állítja a jó pedagógiai módszereket, a pozitív emberi tulajdonságokat, de nem hallgatja el a szakmai mulasztásokat, a kifogásolható magatartást sem. Ilyenfajta értékelésre, egy esztendő munkájának nyílt, kollegiális bírálatára — tudomásom szerint — először volt példa az iskola történetében. Ennek hatását azon is lemérhetjük, hogy az ottani párt- alapszervezet tagjaival folytatott beszélgetések alkalmával a kommunisták a hasonlóan nyílt, ; őszinte hangnem meghonosodását, polgárjogát sürgették az alapszervezet vezetőségétől. A pedagógus pártszervezet tagjai a legtöbbet a világnézeti nevelés-felvilágosítás terén tehetnek — és tesznek is! — a községben. Elsősorban az ő érdemük például, hogy Taksony jócskán megelőzte a környező községeket a kettős nevelés elleni küzdelemben. Sokan, akik régebben a családi békesség kedvéért járatták hittanra gyerekeiket — már nem teszik. A pártszervezet működésében, munkájában — érthetően — nagy figyelmet kapnak az ideológiai kérdések. Az év első felében a vezetőségi ülések, illetve a taggyűlések napirendjén szereplő öt téma közül három ilyen problémákkal foglalkozott: az egyik a demokratikus centralizmus érvényesülését, a másik a világnézeti nevelés eredményeit és további feladatait, a harmadik a közművelődési párthatározat végrehajtását vitatta meg. Intézkedési terv A további munkához hasznos útmutatást adtak a párt- szervezet kommunistáival folytatott beszélgetések. A legfontosabb tennivalókat be is vették az alapszérvezet intézkedési tervébe. Így a többi között az önálló KISZ-csoport megalakításának igényét, amit többen is hangoztattak. Nem hiába, mert a községi KISZ- bizottság épp a napokban hagyta jóvá a tervet, a KISZ- csoport megalakításának tehát semmi akadálya az iskola tantestületében. Az ifjúságpolitikai párthatározat végrehajtásától a képesítés nélküli, fiatal pedagógusok továbbtanulásának támogatásáig, az úttörőmozgalom patronálásáig seregnyi feladat között válogathat a KISZ-csoport. Legalább középiskolai végzettség! Taksonyban az elmúlt öt évben olyan gyakorlat alakult ki, hogy az alap- és középfokú pártoktatást nem alapszervezetenként. hanem — a községi pártvezetőség segítségével — központilag oldották meg. így tudták a propagandisták tudását a legjobban felhasználni, a leginkább kamatoztatni. Most, a párttagokkal folytatott eszmecsere során felmerült, hogy a két műszakban tanító, szakköri, úttörő- és egyéb mozgalmi munkával, korrepetálással megbízott pedagógusok időben nehezen tudnak a többi alapszervezet tagságához alkalmazkodni. Érthető is, hiszen — például — a Háziipari Szövetkezetben körülbelül akkor telik le a munkaidő, amikor az iskolában a délutános tanulók harmadik órája kezdődik. Jogos volt tehát a kérés, hogy a pedagógus pártszervezet önállóan szervezhessen pártoktatást a tantestületen belül. A hozzájárulást — természetesen — megkapta, s így októberben megkezdődik az iskolában a kulturális kérdések tanfolyama. Ez lesz az első lépcsőfok ahhoz a célhoz, amit az alapszervezet intézkedési terve így rögzített: El kell érni, hogy valamennyi kommunista pedagógus legalább marxista —leninista esti középiskolai végzettséggel rendelkezzék. Nyíri Éva // Őszi megyei könyvhetek Maikén, a József Attila Művelődési Központban pénteken tartották meg pz őszi megyei könyvhetek országos megnyitóját. A vendéglátók nevében dr. Forgó István makói tanácselnök köszöntötte a párt, állami és társadalmi szervek jelenlevő vezetőit, az ünnepségen részt vevő írókat a köz- művelődés és a könyvterjesztés munkásait. Ezután Nánási László, az Elnöki Tanács tagja, a SZÖ- VOSZ felügyelő bizottságának elnöke nyitotta meg az 1976. évi őszi megyei könyvheteket Mint mondotta, a rendező szervek azért választották a megnyitó ünnepség színhelyéül Makót, hogy tiszteletüket fejezzék ki a város szülötte, Erdei Ferenc iránt, aki Makón kezdte pályáját és lett harcos szószólója a magyar nép érdekeinek. Emlékeznek egyben a fiatalkori éveit Makón töltő József Attilára is, akit eltép- hetetlen szálak fűztek ehhez a városhoz. Megkezdődött a múzeumi és műemléki hónap MEGYEI NYITÁNY SZENTENDRÉN Pénteken Dunaújvárosban a városi tanács székházának dísztermében tartották meg a 15. múzeumi és műemléki hónap országos megnyitóját. A díszünnepségen megjelent dr. j Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Pozs- gai Imre kulturális miniszter, továbbá Takács Imre, az MSZMP Fejér megyei bizottságának első titkára, Závodi Imre a Fejér megyei Tanács elnöke és dr. Tilinger István, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatója. A megjelenteket Sófalvi István, Dunaújváros tanácselnöke üdvözölte, majd dr. Szekér Gyula mondott beszédet. Többek között hangsúlyozta: szocialista művelődéspolitikánk eredménye, hogy a múzeumi és műemléki kultúra, az országos közművelődési tévé- | kenység a tudatformálás alkotó része. A szocialista kultúra a helyreállított műemlékeket, a néprajzi, a történeti és a művészeti kiállításokat nem történelmi díszletnek, hanem ismeretforrásnak tekinti, amely elénk tárja a társadalmak fejlődését, a különböző társadalmi osztályok környezetét, az emberek koronként különböző erkölcsi, etikai fogalmait, természetismeretét, gondolkodását és ízlését. A haladó örökség szocialista kultúránk elidegeníthetetlen része lett és így válik mindenki tulajdonává, ismeretévé. A díszünnepség után a vendégek a dunaújvárosi Inter- cisa Múzeumba látogattak, ahol megnyílt a Dunaújváros története az ókortól napjainkig című állandó kiállítás. A programokban gazdag múzeumi és műemléki hónap Pest megyei rendezvénysorozatát tegnap este nyitotta meg Szentendrén a Ferenczy Múzeumban dr. Ikvai Nándor, a Pest megyei múzeumok igazgatóságának vezetője. Megyei kiállítótermekben Vác és Szentendre hívja a látogatókat Az igazság, az, hogy éppen a tartós és folyamatos közművelődési munka, a művészi fejlődés eredményeként mindig akad látnivaló Pest megye kiállítótermeiben. Ezúttal Vác és Szentendre hívja a látogatókat." Szuppán Irén falisxőnyegei A Dunakeszin élő Munkácsy- díjas textilművész több nemzetközi kiállításon s legutóbb a szombathelyi biennalen jelezte műveivel lírai érzékenységét és magas formakultúráKokárda a nézőknek Bemutatkozott a moszkvai Taganka Színház Harmonika szól, gitár peng a Fővárosi Operettszínház bejárata előtt, s a gyülekező közönség gyűrűjében néhány matrózegyeniruhás, hosszú puskás fiatal férfi énekel. Régi orosz forradalmi dalokat, indulókat. Bent, az előcsarnokban piros fejkendős lányok vörös szalag- csokrot tűznek az érkező nézők ruhájára, a jegyszedőket pedig szálas termetű, szuronyos puskás katonák helyettesítik, akik a letépett jegyszelvényeket a szuronyok hegyére tűzik. És míg a közönség a ruhatáraknál tolong, felfegyverzett őrjáratok furakodnak át a tömegen, majd egy kis deszkaemelvényen agitátorok jelennek meg, s rövid beszédet intéznek az emberekhez. Újra szól a harmonika, lobognak a foyer oszlopai között kifeszített, forradalmi jelszavakat hirdető transzparensek, s mire a kabátunkat lerakjuk, elkerülhetetlenül magával ragad bennünket valami izgalom, amelyben együtt remeg a különös légkör keltette emelkedett érzés, meg a várakozás bent, a színházteremben hamarosan megkezdődő előadással szemben. Így kezdődik a moszkvai Taganka Színház — teljes nevén a Moszkvát Dráma és Komédia Színház a Tagankán — immár világhíressé vált előadása, a Tíz nap, amely megrengette a világot. És a folytatás sem kevésbé szokatlan: a felsorakozó színészek közül kiválik három férfi, s kétszeres puskasortűzzel jelzi: elkezdődik az előadás. De ezek a lövések nem csupán a gongot helyettesítik, hanem azt is jelzik, amiről itt ma este szó lesz, az nem mindennapi dolog, az vérben, harcban, fegyverdörgés közepette született. Tizenkét éve, 1964-ben, a moszkvai Vahtangov Színházhoz tartozó ScsuJcin színművészeti főiskola egy végzős osztályának vizsgaelőadásaként az osztály ianára, Jurij Ljubimov, a színház kitűnő színésze, megrendezte Brecht A szecsuáni jóember című darabját. Tulajdonképpen ettől az eseménytől kell számítani a Taganka Színház megszüle- 1 tését. Az előadás ugyanis óriási érdeklődést váltott ki. Szidták és dicsérték, elutasítottak és egy új színházi stílus első, forradalmi, merész jeleként magasztalták. Végül is Ljubimov és osztálya megkapta a félig-meddig a külvárosban levő Taganka téren álló Dráma és Komédia Színház épületét, s itt indította el azt a színházat, melyet ma már világszerte csak így emlegetnek: Taganka. Mitől vált a nemzetközi színházművészet egyik legkiemelkedőbb együttesévé Ljubimov társulata? Kötetekre menő cikkek, tanulmányok keresték és keresik erre a választ. E rövid írásban is elférő felelethez mindenesetre hozzásegít bennünket az a négy portré, amely Sztanyiszlavszkijt, Mejerholdot, Vahtan- govot és Brechtet ábrázolja, s ott függ — a vendégszereplés alkalmával is — a színház előcsarnokában. A Taganka tudatosan vállalja a klasszikus orosz színházi realizmust (Sztanyíszlavszkij), a húszas évek forradalmi szovjet színházát (Mejerhold és Vahtangov), valamint az epikus-politikus színházat (Brecht). Ljubimov, akinek elképzeléseit a totális színház kifejezéssel illethetnénk a legtalálóbban, felhasznált mindent, amit e nagy elődök elértek, de hozzátette a maga művészi koncepcióját is, amelyet így fogalmazott meg egyik írásában: „Bármit játsszon is a színház, klasszikustól regényadaptációig, a rendezésnek mindig a legszélesebb értelemben vett társadalmi mozgások, az emberek legáltalánosabb érzései-gon- dolatai felé kell fordulnia.” E hatás elérésére Ljubimov habozás nélkül felhasznál minden elemet, a hagyományos értelemben vett, jellemeket és sorsokat megelevenítő színjátszástól a pantomimig, a táncig, a bábjátékig, a stilizált mozgásokig. Bőségesen él a látvány nyújtotta hatáselemekkel, a tömegmozgatás, a kosztümök, a díszletek, a fény- effektusok] zenei és zörejhatások produkcióit feldúsító, gondolatébresztő, a nézőt megragadó és fogvatartó hatásával. Filmvetítés, diapozitíVok, fegyver- dörgés, feliratok — mindezek egyetlen célt szolgálnak: be akarják vonni a nézőt abba a gondolati áramkörbe, amelyet az előadás képvisel. És mivei Ljubimov hallatlanul tudatos művész, semmi sem véletlen a színpadon, semmi nem esetleges, és semmi olyat nem látunk-hallunk, ami ne a legszervesebb alkotórésze lenne annak a hallatlanul gazdag egésznek, amit a Taganka egy- egy előadása jelent. Három profilt szoktak emlegetni színházzal kapcsolatban, Az egyik az, amibe a Tíz nap, amely megrengette a világot is tartozik: a re- gényaaptációk csoportja. E sorbán épp a most látott mű volt talán az első: John Reed híres riportkönyvét az októberi forradalomról éppen tíz évé, 1966- ban dramatizálta Ljubimov és számos alkotótársa.) Lényegében ide sorolható a színház mostani vendégjátékának másik előadása, a Csendesek a hajnalok is. A másik a klasszikus művek újszerű, újraértelmezett előadása. Ezek között Shakespeare (Hamlet; ez nálunk is műsorra kerül), Csehov, Brecht, Gorkij, Moliére darabjai találhatók. A harmadik profilt így nevezhetnénk: a kortárs szovjet költészet estjei. E produkciókban hol egy-egy költő verseiből készült műsort mutatnak be, hol valamilyen tematikus összeállítást szerkesztenek. A színháznak igen eres és kölcsönösen inspiráló a kapcsolata a fiatal szovjet költő- és prózaíró nemzedékkel. (Megjegyzendő, hogy e harmadik profil műsorait is ugyanez a komplexitás, az eszközöknek ugyanaz a gazdag felhasználása jellemzi, mint a színház más előadásait.) A Taganka előadásait Ljubimov rendezi. (Eddig egy kivétel volt: Csehov Sirály című drámáját egy másik híres rendező, Anatolij Efrosz állította színpadra.) Ilyen értelemben tehát rendezői színház az övé. De minden előadást egész alkotói kollektíva hoz létre, de a színészek is (akik oly sokoldalúan képzettek, hogy bármilyen feladatot, elképzelést képesek megvalósítani), részt vesznek a produkció végső kialakításában. A Taganka tehát végűi is kollektív színház, melynek erőssége éppen a nagyon szigorú, végsőkig kidolgozott csapatjáték, a színpadi fegyelem és a mély művészi felelősségtudat. Röpcédulák hullanak a Tíz nap... előadásának végén a közönség soraiba, s tud túl adják: győzött a forradalom. A színpadon újra fellobban a forradalom tüzének vörös lángja, Lenin egyre erősödő hangja szól a hangszórókból, felerősödik a színpadot elárasztó katonák és matrózok éneke, szuronyokra feszített vörös zászlók lobognak, ujjong és dübörög a győztes forradalmi tömeg. „A tömeg forradalmi szellemének epopeiája”, ahogyan maga Ljubimov ezt a hallatlanul összetett, hallatlanul sodró előadást meghatározta, véget ért. S a nézőt még mindig fogva tartja az a különös, emelkedett izgalom, amelyet a színházba beléptekor érezni kezdett. Ha van titka a Tagankának, akkor a titok ez: a néző megragadása, belevo- nása egy izgalmas szellemi-érzelmi áramkörbe, amely nem szűnik meg az előadás végeztével, hanem tovább rezeg a színházi este minden részvevőjében, órákkal, napokkal azután is, hogy kilépett a színházból. Takács István ját. Most, október 24-ig Vácott, a Vak Bottyán Múzeum Fő téri helyiségében szemlélhetjük meg nagy gonddal és ízléssel tervezett munkáit. Szup- pán Irén rendelkezik természeti élményekkel, figyeli az ősz. színpompáját, a Patak kanyarjait, a napszőtte aranyhidat, s ehhez a kapcsolathoz feszült felkészüléssel megszerezte azt a tudást, melynek segítségével lenfonallal, hurkolt jutával, hímzett kende rv ászon nal anyagba tudja költeni a Fonalak. táncát és a négyzetre variált árnyalatokat, melyek színben és formában egyaránt az ember világáról tartalmaznak képi vallomást. A kérdés, miilyen Szuppán Irén váci kiállításának közönsége? Válaszunk tárgyilagos. Örvendetesen több váci oktatási intézmény, így a Lőwy Sándor Szakközépiskola, a Kereskedelmi Szakmunkásképző és a Siketnéma Intézet tanulói nézték meg a tárlatot, sőt a Hámán Kató Általános Iskola szakkörösei Kurucz Kálmánná rajztanámő vezetésével Szuppán Irén kiállításán rajzi feljegyzéseket készítettek, ötleteket gyűjtöttek. Aszfaltrajzverseny a Konstantin téren A váci úttörőház szervezésében a képzőművészeti világhét alkalmából mintegy kétszáz alsó- és felsőtagozatos általános iskolás, vett részt nagyszabású aszfaltrajzversenyen. Az eső — legalábbis e sorok írásáig — nem mosta el a színes kompozíciókat, s a váciak hamisítatlan útcatárlaton nézik most is a remek kis rajzokat. Érdekesen sokrétű a tematika. Megelevenednek a mesék, de, a Duna és a Pilis, hegyei is, a nyári élmények gémeskút- tal és rengeteg daruval, örvendetes, hogy Vác vidéke is helyet követel magának a gyerekek képzeletében, számukra az építkezés is csodát jelent hegyek, fák, folyó felemelő környezetében. Sok díjat is kiosztottak, de minden résztvevő győztes, hiszen a kópmesék tarka sokasága bontakozó tehetségeket villant fel. Aknay János, Holdas György szentendrei tárlata A Vajda Lajos Stúdió műhelypincéjében sok műbarát kereste fel Aknay János festményeinek és Holdas György szobrainak, bemutatóját. Dolgozó emberek és művészek, tegnap amatőrök, ma már többek annál. A művek utalnak a folyamat emelkedésére, mindig magasabbra törtek, mindig magasabbra érkeztek. Aknay János ott jó igazán, ahol megszűrt színekkel idézi Szentendre toronyjelvónyeit, A templomtéri templomot és a szerkezetté gyűjtődő házak oly különös karakterét. Gondolkodik és érez, ezt igazolják alkotásai, melyek egyre jobbak és korszerűbbek, mert egyre bátrabban szelektál. Képes az elhagyásokra, amely a fegyelem és a belső gazdagság jele. Ha ezen az úton marad, akkor fejlődése felgyorsulhat. Holdas György megjárta ezt az utat. Márványba lehelt felismerései nyíló virággal építenek Tavasz-1, körüljárják a hullámok, oszlopok, asszonyok külső és belső világát az egyé- nített formák találékonyságával. Ö már tudja mit akar, s képes is arra, hogy megfelelő eszközökkel valósítsa meg egyre tisztább szobrászi elképzeléseit. Régen volt amatőr, ma már szobrász. Művei bizonyítják. Losonci Miklós Közművelődés, tömegsport és turizmus Az OKT határozata A közművelődés, a tömegsport és a turizmus kapcsolatának fejlesztéséről hozott határozatot az Országos Közművelődési Tanács elnöksége. A Művelődésügyi Közlöny legújabb számában közzétett határozat utal arra, hogy a közművelődés, a tömegsport és a turizmus fontos szerepet tölt be a sokoldalú, harmonikusan fejlett, a korunk feladataira felkészült ember kialakításában. Az Országos Közművelődés: Tanács elnökségének határozata javasolja: a közművelődésben, a tömegsportban és a turizmusban érintettek szer- j vezzenek olyan programokat, j amelyek összehangoltan szolgálják a művelődést, a testmozgást, az országjárást, a pihenést, a szórakozást. A programok és a rendezvények között ■ az eddiginél fokozottabb összhangot kell teremteni. Régi igényt fogalmaz meg a határozat, amikor hangsúlyozza: a turista úticélokra 1977-től évente készüljön. — a kulturális lehetőségeket is magába foglaló — egységes program. Az utazási irodák növeljék a művelődést, a szórakozást és esetenként a testmozgást is szolgáló olcsó, belföldi útjaik számát és választékát és gondoskodjanak ezek megfelelő propagandájáról. A belkereskedelmi kölcsönzési szolgáltatásban növelni kell azoknak a cikkeknek a körét és arányát, amelyek a tömeg- soortot, a turisztikát szolgálják.
