Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-15 / 244. szám
A közművelődési törvényjavaslat az országgyűlés őszi ülésszakán A kulturális miniszter expozéja — Győri Imre hozzászólása — Pest megyei felszólaló a vitában Csütörtökön délelőtt 11 órakor a parlamentben megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka. A legfelsőbb államhatalmi testület ülésén részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, továbbá Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Huszár István, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Részt vettek a tanácskozáson az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált diplomáciai képÍS Viseletek számos vezetője. Apró Antalmaik, az ország- gyűlés elnökének megnyitó szavai után a megemlékezés percei következtek. A legutóbbi ülésszak óta elhunyt Radios Gyözöné, a Nógrád megyei 5. sz. választókörzet országgyűlé-» si képviselője, a szécsényi Mikszáth Kálmán általános iskola igazgatója. Alig egy éve lett tagja — Szécsény választóinak bizalmából — az országgyűlésnek, ahol a kulturális bizottságban is tevékenykedett. Közéleti tevékenysége azonban több mint két évtizedre nyúlt vissza. Radics Győzőné érdemeit az országgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg, emlékének néma felállással adózott. Az országgyűlés elnöke ezután bejelentette, hogy az Elnöki Tanács a legutóbbi ülésszak óta alkotott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentését — az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően — az országgyűlésnek bemutatta. A jelentést a képviselők tudomásul vették. A Minisztertanács megbízásából Pozsgay Imre kulturális miniszter benyújtotta az országgyűlésnek a közművelődésről szóló, dr. Korom Mihály igazságügyminiszter pedig a tanácstagok választásáról szóló törvényjavaslatot. Az országgyűlés ezt követően elfogadta az ülésszak tárgysorozatát: O a közművelődésről szóló törvényjavaslat tárgyalá© a tanácstagok választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; © a nehézipari miniszter beszámolója a Nehézipari Minisztérium által irányított központi fejlesztési programok végrehajtásának jelenlegi helyzetéről és az 1976—80. évek közötti szakasz fejlesztési célkitűzéseiről. A napirendnek megfelelően ezután Pozsgay Imre, kulturális miniszter emelkedett szólásra. A kulturális miniszter expozéját követően Salamon Hugóné (Komárom megye 3. vk.), a Komárom megyei pártbizottság titkára — az országgyűlés kulturális, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága megbízásából elfogadásra ajánlotta a közművelődésről szóló törvényjavaslatot, továbbá a bizottságok egyútes ülésén elfogadott a képviselőkhöz írásban eljuttatott több módosító javaslatot. Mint elmondotta, a törvény- tervezet előterjesztését megelőző társadalmi vitán 2300 hasznos véleményt rögzítettek, melyeket föl is dolgozott a törvényelőkészítő bizottság. Hangsúlyozta a többi között, hogy a törvénytervezet a közművelődést átfogó módon értelmezi, az alap- műveltség megszerzésére, a politikai műveltség gyarapítására, a 1 közéletben való részvételre, a szabad idő kulturált eltöltésére, s kifejezi azt az igényt, hogy az élet minden területén az ízlésben, az életformában, szokásainkban tovább gyarapodjanak a szocialista vonásak. Ezt követően a vitában- felszólaltak Somogyi József (Budapest 50. vk.) a Magyar Képzőművészeti Főiskola rektora, Tarjányi Béláné (Pest megye 17. vk), a dunaharasati 1. számú általános iskola tanára, Úszta Gyula (Heves megye 6. vk.), a Magyar Partizán Szövetség főtitkára. Úszta Gyula felszólalását követően Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottsága titkára emelkedett szólásra. A továbbiakban fölszólalt Szur- gyi Istvánná (Szolnok megye 3. vk), a rákóczifalvi általános iskola igazgatója, Petro- vics Emil (Budapest 16. vk.) zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, Gulyás Emilné dr. (Szabolcs megye 20. vk.), a megyei népfrontbizottság titkára, dr. Guba Sándor (Somogy megye 3. vk.), a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola főigazgatója, Mándics Mihály (Bács-Kis- kun megye 15. vk.), a Magyar- országi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára, Hargitai Ágnes (Borsod-Aba- új-Zemplén megye 6. vk), a Diósgyőri Gépgyár gyártmánytervezője, Varga Zsig- mond (Békés megye 11. vk.) általános iskolai igazgató, Deutsch Erzsébet (Baranya megye 2. vk.), a Pécsi Kesztyűgyár varrónője és Horváth Miklós (Vas megye 2. vk.), a szombathelyi városi pártbizottság első titkára. Ezzel a parlament tegnapi ülése — melyen Apró Antal mellett felváltva elnökölt Inokai János, Péter János és Raffai Sarolta! — befejeződött. Ma délelőtt 10 órakor a köz- művelődési törvénytervezet vitájával folytatja munkáját az országgyűlés. (A továbbiakban Pozsgay Imre expozéját, Győri Imre hozzászólását és Tarjányi Béláné felszólalását ismertetjük.) PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XX. ÉVFOLYAM, 214. SZÁM ÁRA »0 FILLÉR 1976. OKTÖBEK 15., TÉNTEK POZSGAY IMRE: Alapgondolat a kultúra további demokratizálásának elősegítése A miniszter bevezetőben hangoztatta: — A társadalmi haladásért és nemzeti függetlenségünkért folytatott küzdelmeink mindig egyúttal a „köz” művelődéséért vívott küzdelmek voltak. — Első ízben már a reformországgyűlések során felmerült annak gondolata, hogy szükség lenne a közművelődést törvény útján is szabályozni. A XIX. és a XX. században több alkalommal került napirendre egy közművelődési törvény megalkotásának javaslata. Ezek a javaslatok azonban szükségszerűen maradtak mindvégig csupán javaslatok. Hiszen addig, ameddjg a nép a „nemzet alatti” vegetációra kényszerült gazdasági, politikai, szociális viszonyaiban, nem emelkedhetett fel kulturálisan sem. Ezért a közművelődésről nein születhetett törvény a felszabadulás előtt. A felszabadulás után soha nem látott lendülettel indult hazánkban a közművelődés, amelyet a szellemi élet legjobbjai, kommunisták, szövetségesek és szimpatizánsok, a háború előtti haladó szellemi mozgalmak irányítói és résztvevői, a legjobb értelmiségiek szerveztek — mutatott rá Pozsgay Imre, majd áttekintést adott a felszabadulás utáni esztendőktől napjainkig terjedő időszak művelődési politikájáról. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett az 1958-as korszakos jelentőségű művelődéspolitikai határozatra. — Társadalmunk fejlődésének gyorsulásával egy időben fordult a figyelem egyre erősebben a közoktatásra, a köz- művelődésre, a teljes közösség művelődésének tartalmi és intézményi kérdéseire. Ennek a folyamatnak az eredménye előbb a tudománypolitikai állásfoglalás, majd az állami oktatásról és a közművelődés fejlesztéséről hozott párthatározat. E határozatok már az intenzív társadalomfejlesztés jegyében születte^, s ennek megfelelően a kultúra fejlesztésének intenzitását szorgalmazták, s a művelődési tevékenység minőségi fejlesztését segítették elő. A fogalom változása — minőségi továbblépés — Erre az időszakra, az utóbbi évtizedre esik a „népművelés" fogalmának felcserélése a közművelődés fogalmával. A népművelés fogalmát, amely művelőkre és művelen- dőkre. alkotókra, terjesztőkre és passzív befogadókra osztotta mechanikusan az embereket, váltottuk fel a közművelődés fogalmával. Ez demokratikusabb és közösségibb magatartásra ösztönöz. Olyanra, amely tudomásul veszi, hogy a művelődés az egész közösség és minden egyes állampolgár joga, lehetősége és feladata. A közművelődés fogalma tartalmazza azt is, hogy a művelődés nem egyszerűen elfogadást és passzív ismeretszerzést jelent, hanem az alkotás és terjesztés folyamatában való cselekvő részvételt is. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy éles határvonalat húzhatunk egy úgynevezett „népművelési” és egy „közművelődési” korszak közé. A közművelődés fogalma a személyek egymással való kapcsolatában és a személyiség teljességében, a közösség oldaláról közelíti a művelődés értelmét, társadalmi hasznát, s teszi hangsúlyossá a személyes részvételt, a közösségi jelleget és a művelődés folytonosságát. Egyszersmind feltételezi, hogy minden ember hordoz valami sajátos tudást, tapasztalatot, amit érdemes a közösségnek átadni. Marxnak azt a gondolatát, hogy a nevelőt is nevelni kell, úgy érhetjük tehát, hogy a neveltek is nevelnek. A nép nemcsak tárgya a művelődésnek, hanem alanya is. A földet művelik, de az ember művelődik! Ma már nem lehet a kultúráról a nép nélkül és mindennapi élettől elvonatkoztatott módon gondolkodni. Szerte a világon, felelősen gondolkozó tudósok, művészek, pedagógusok, politikusok kutatják az emberiség új lehetőségeit, s egyre többen az emberi művelődésben, mégpedig a nép művelődésében látják azt. Hogy az ember úrrá lehessen most már nemcsak a természet erőin, hanem a maga teremtette viszonyokon és eszközökön is, ahhoz szocializmusra, ahhoz műveltségre, ahhoz folyamatosan fejlesztett műveltségre van szükség. Itt és most konkrétabb, kézzelfoghatóbb okok is kényszerítenek minket a köz- művelődés újragondolására. Társadalmunk további fejlődése érdekében, a szocialista termelési mód és a szocialista demokrácia folyamatos és erőteljes fejlesztésére van szükség. Ehhez munkakultúránknak és politikai műveltségünknek az eddiginél sokkal magasabb fokát kell elérnünk. Ezért minden vezető felelősséggel tartozik a jelennek és a jövőnek. A boldogabb, a teljesebb emberi élet lehetősége minden egyes ember, s egész népünk számára nagymértékben művelődési kérdés. A közművelődési program nem az anyagi javak ellen irányul, hanem arra, hogy megtanuljuk, hogyan kell ezekkel a javakkal értelmesen élni. Arra, hogy ne csak a lakás megszerzésére legyen lehetőségünk, hanem annak kulturált otthonná tételére is; ne csak a gépkocsi megvásárlására legyen képességünk, hanem arra is, hogy azt emberi célokra használj uk. A közművelődés fejlesztése szorosan összefügg társadalmunk, a szocializmus jövőjével, ezért társadalomfejlesztési programunknak lényeges és szerves része a közművelődés fejlesztésének programja. E felismerések késztették az MSZMP Központi Bizottságát arra, hogy a közművelődés helyzetét áttekintse és 1974- ben határozatban rögzítse a fejlesztés feladatait, s egyúttal javaslatot tegyen a köz- művelődésről szóló törvény megalkotására. A művelődésügynek és a törvény előkészítésének nagy lendületet adott a párt XI. kongresszusa, amely megerősítette az 1974-es határozat elveit és a programnyilatkozatban — amelyet a Hazafias Népfront felhívására a legutóbbi országgyűlési választásokon az egész nép saját programjának ismert el — összefüggésbe hozta azokat a fejlett szocialista társadalom építésének feladataival. Megfelelő, alapos előkészítő munka után a törvénytervezetet különböző állami és társadalmi testületek elé terjesztették, s a Hazafias Népfront segítségével 1975 márciusában széles körű társadalmi vitára boKádár János, Gáspár Sándor és Cservenka Fercncné az ülésszak szünetében csátották. A vitában részt vettek a társadalom minden rétegének képviselői, s ennek eredményeképpen szóban, írásban ezernél több észrevétel jutott el hozzánk. A társadalmi viták során elhangzott javaslatok jelentőf részét jól tudtuk hasznosítani a végleges szöveg kialakításához. Alkotmányunk rögzíti az állampolgárok művelődéséhez való jogát. Államunk gondoskodik az állampolgárok alapvető művelődési lehetőségeiről, s a művelődés egyes területeire vonatkozó jogszabályokkal is segítette a lehetőségek gazdagítását. A közművelődésről szóló törvényjavaslat az alkotmány szellemében tág keretet kíván nyújtani a közművelődési tevékenységnek, minden haladó, előremutató kezdeményezésnek, s ugyanakkor rendszerbe foglalja, rugalmasan szabá- lyozza a már kialakult gyakorlatot. Ebből természetesen következik, hogy nem szabályozza részletekben az egyes tevékenységi formákat és módszertani kérdéseket nem tárgyal, hiszen ezek a valóság kisebb rezdüléseire is gyorsan változna*, így szabályozásuk egyúttal megmerevítésüket eredményezhetné. A társadalmi élet egészét átfogja A törvényjavaslat előkészítése során a társadalom mai helyzetéből, műveltségi állapotából, társadalmunk távlati céljaiból indultunk ki. A javaslat egészén végigvonuló, meghatározó alapgondolat a kultúra további demokratizálásának elősegítése a közművelődés eszközeivel. Fontos meghatározója a törvényjavaslatnak a közművelődés új értelmezése. Ennek lényege, hogy nem engedi leszűkíteni a közművelődést semmilyen tekintetben: tehát a teljes személyiség fejlesztésére vonatkoztatja, s az emberi élet egész tartamára; minden állampolgárra, az egész közösségre kiterjeszti, nem zárva ki belőle, s nem mentve fel a részvétel felelőssége alól egyetlen társadalmi réteget sem; a köz- művelődési tevékenység körébe vonja a társadalom minden egységét és a társadalmi élet valamennyi színterét. Ebből a logikából következően támaszt követelményeket minden szervezettel és. valameny- nyi művelődési intézménynyel szemben, beleértve ebbe a közoktatás intézményeit éppúgy, mint például a tömegtájékoztatási vagy a művészeti intézményeket, szakítva azzal a „népművelési" intézményszemlélettel, amely úgyszólván csak a művelődési otthonokra és a közművelődési könyvtárakra szűkítette le a közművelődési intézmények hálózatát. < Amikor a közművelődési program mindent átfogó, egyetemes jellegét hangsúlyozzuk, természetesen nem feledkezhetünk meg arról, hogy feladataink végrehajtásához rendelkezünk egy óriási, elsőrendűen közművelődési célokat szolgáló intézményhálózattal, amelynek alapvető feladata a társadalom művelődésének előmozdítása. Tudjuk azt is, hogy fejlődő, mind fejlettebbé váló iskolarendszer nélkül, annak a képzésen és nevelésen túl a társadalmi mozgást nagymértékben befolyásoló hatása nélkül semmiféle közművelődési cél jiem képzelhető el. Mindinkább látnivaló az is, hogy a szűkén értelmezett népművelési intézményhálózat kereteit szétfeszítette a sajtó, a rádió, a televízió óriási mértékű elterjedtsége, a robbanásszerűen kifejlődött tömegkommunikációnak minden családot a közművelődés áramába bekapcsoló hatása. Hangsúlyozottan kell szólni a fegyveres testületek,! mindenekelőtt a honvédség intézményes szerepéről a közművelődés rendszerében. Jól tudjuk azt is, hogy a testnevelési és sport- mozgalom sem képzelhető el a szocialista művelődésüggyel való szoros kapcsolatok és együttműködés nélkül. (Folytatás a 2. oldalon) Irány a Szá Két kozmonautával Föld körüli pályán a Szojuz—23 űrhajó Csütörtökön Föld körüli pályára bocsátották a Szojuz—23 jelzésű szovjet űrhajót, Vja- cseszlav Zudov parancsnokkal és Valerij Rozsgyeszt- venszkij fedélzeti mérnökkel a fedélzetén. A moszkvai idő szerint 20 óra 40 perckor indított űrhajó repülésének célja a tudományos-technikai kísérletek folytatása és a Szaljut—5 or- bitálig tudományos állomással való kísérletek végzése. A Szaljut—5 űrállomás ez év július 7-én kezdte meg közös programját a Szojuz—21 űrhajóval. A Szojuz—23 űrhajó fedélzeti rendszere normálisan működik, a legénység közérzete jó. Az űrhajósok megkezdték a repülés programjának végrehajtását. á i I á
