Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-12 / 241. szám

1976. OKTOBER 12., KEDD „...bizakodva belemerülni bizalomba” A csehszlovák kultúra hete a Radnóti Színpadon tnnepi 6Stct ígért a Radnóti Miklós Színpad október 9-i bemutatója. Több volt annál: kedvcsináló műsor a Bizakod­va. Gyöngyszemeket csillant fel a csehszlovák irodalomból úgy, hogy a nézőnek kedve tá­mad többet megismerni ebből a kincsesházból. A csehszlovák kultúra hete alkalmából be­mutatott irodalmi összeállítás nagyszerű gondolati ívet fut be, a szlovák népballadáktól a mai csehszlovák irodalomig. De nem akar sokat markolni, igényesen válogat. A szerkesz­tés Gelléri Ágnes munkáját dicséri. S ami az előadás to­vábbi nagy erénye: Gosztonyi János rendezőnek sikerült — egy-két pillanattól eltekintve — művészileg egységes pro­dukciót létrehozni. És ez nem lehetett könnyű, hiszen egy­mástól nagyon különböző elő­adói stílusú színészekkel dol­gozott Az ember legbensőbb opti­mizmusának költői megfogal­mazása ez a műsor: „ ... biza­kodva belemerülni bizalomba” — ahogy Novomesky versében megfogalmazza a minden helyzetben társakat kereső, ■társak felé forduló reménysé­get. S a célt is: „hogy még te­remnek virágok, ezt hírül vin­ni a világnak”. Az összeállítás ezeket a gondolatokat szolgál­ja, megérdemelt sikerrel. AZ ClŐadáS indításának kon­cepciója ugyan vitatható (Jiri Wolker A milliomos című me­séje egyébként is túlzottan di­daktikus, ami ebben a „gü- gyögős-éneklős” előadói stí­lusban nehézkessé válik), de aztán a szlovák népballada- csokorral és a népdalokkal ha­talmasat emelkedik a műsor színvonala. Megannyi kis drá­ma, hol mosolyogtatok, hol megrázok. S gondolatviláguk­ban rendre felfedezhetjük ro­konságukat a mi népballadá­inkkal és dalainkkal. Külön örömet jelentenek a Pest me­gyében élő Csuka Zoltán cso­dálatosan szép balladafordítá­sai. Ez a törvényeiben nagyon is zárt, szigorú költészeti mű­faj nem enged egyetlen feles­leges kötőszót nem, nem tűri az esetlegességet. A népballa- dák átültetése idegen nyelvre mindig többet kíván, mint egyszerű fordítást. Csuka Zol­tánnak sikerült a szlovák nép érzelem- és gondolatvilágát átültetni ezekben a balladák­ban. A műsor első részében el­hangzó népdalokat mi sem fémjelzi jobban, mint hogy Bartók Béla és Palo Bielik gyűjtéséből származnak, és egy részüket Balázs Béla for­dította. A második rísz szomorú ak­tualitást kapott. Az ebben el­hangzó egyetlen vers szerzője, Laco Novomesky, a XX. szá­zadi szlovák irodalom kima­gasló egyénisége a közelmúlt­ban húnyt el. Véget ért „cívó- dása a madárral, amely ki­számolja az életet”, most kü­lönös tartalmat kap, amint a kakukknak válaszolja: „az idő lényege több...” Novomesky verse ötletesen szinte átvezet a műsort záró egyfelvonásos- ba. Mikoslav Stehlik hangjá­tékát Pándy Lajos fordította és alkalmazta színpadra. A bizalom vonala a nálunk is egyre népszerűbb telefonszol­gálat egyetlen éjszakájába sű­ríti egy nagyváros emberi konfliktusait, minden tragiko­mikus kétértékűségükkel. Va­lóságos és mondvacsinált tra­gédiájukkal küszködő emberek történeteit fűzi sorra az író. Ezek az emberek csak egyben közösek: bizakodnak az em­beri megértésben, a segítő szándékú szóban. íía eltérő mértékben is, de elismerés illeti mindazokat, akik közreműködnek: Baracsi Ferenc, Csák György fh., Dalloc Szilvia, Döry Virág, Geréb At­tila, Gordon Zsuzsa, Pécsi Il­dikó, Rab Edit, Somhegy; György, Thirring Viola, Ved­res Tamás, Zách János. Jól szolgálják az előadást Csikós Attila díszletei is. Kriszt György Történetek mai hősökről Befejezte .vendégjátékát a moszkvai Taganka Színház A klasszikusok időszerűsé­géről sokat és, sokszor beszé­lünk. Miért nyúlt a Taganka Színház és főrendezője, Jurij Ljubimov Shakespeare Ham­letiéhez? Maga Ljubimov ezt így fogalmazta meg szavak­ban: „A Hamlet azért klasz- szikus, mert időtálló. Minden nemzedék talál benne valamit, ami hozzá szól, és ha a világ továbbra is folytatja az ön­pusztítás őrületét, akkor a vi­lág utolsó lakói is eljátsszák majd a Hamletet”. E tömör véleményt bontja ki, mondja el a színház — a mai, modern, kortárs színház — eszközeivel a Taganka Ham­let előadása. Milyen ez a Ham­let? Nem sápadt-szőke, töré­keny, lelíkibeteg, nem csendes őrült, s nem a tett és a fel­adat súlya alatt c-sszeroppanó, cselekvésre alkalmatlan böl- cselkedő, mint amilyennek a dán királyfi alakját a roman­tika látta, s amilyennek e ro­mantikus kép nyomán látták, még igen sokáig. Ljubimov ' Hamlet je (a nagyszerű Vi- szockij megszemélyesítésében) már akkor ott ül a színpad hátterében, amikor a közönség kezd beáramlani a nézőtérre. Kezében gitár, halikan pengeti. Mögötte a falon kardok, vas­kesztyűk. A színpad előteré­ben is egy hatalmas, pallos­szerű kard, szinte a néző lába elé leszúrva. S a kard tövé­ben egy nyitott sírgödör, min­den testek útjának végállo­mása. Ez a Hamlet kardok, tő­rök között él, s állandóan a tudatában hordja ennek a nyi­tott sírnak a képét. Az előadás első mozzanata is az, hogy előrejön, és a sír szélén énekli el Borisz Paszternák versét (Hamlet), melynek egyik sora így szól: „Farizeusok közt ma­gam állok”. Ez a sor az egyik kulcs Ljubimov és Viszockij Ham tétjéhez. A másik kulcs a dráma egy mondata: „Dánia börtön”. Annyira az, hogy ennek a Hamletnek egy pillanatig sincs kétsége arról, mi történt az apjával. Mindent tud, és csak azért vár a tettel, apja halá­lának megbosszúlásával, mert várni kénytelen. Egy' olyan udvarban él, ahol a király elé lépőket előbb megmotozzák, ahol a kárpit mögött (David Borovszkij zseniális függöny­díszlete) állandóan felvillan egy-egy szem, arc, kéz. Féle­lem és gyanakvás veszi körül ebben a világban Hamletét, és csak akkor hajthatja végre a bosszút, amikor már tudja: a gyilkos király megölésével ön- fnagát is megsemmisíti. Bosz- szú? Végeredményében nem is az, hanem a kizökkent vi­lág, a zsarnoki hatalom fel­forgatta rend helyrezökken- tése, visszaállítása. Ljubimov nem szépeleg és nem szenve- leg, nem filozofáló-töprengő előadást teremt, hanem egy törvénytelen eszközökkel meg­ragadott diktatúra megdönté­sének rajzát adja. Harmadik profilját (a dra_ matizálásokat) is megismer­tette velünk a Taganka: Bo­risz Vasziljev Csendesek a hajnalok című kisregényének színpadi változatát játszották el vendégjátékuk harmadik produkció j aként. Ennek a műnek magyar színpadokon is láthattuk elő­adásait. Ljubimov és Borisz Glagolin dramatizációja ezek­nél teljesebb. S teljesebb a színpadi megvalósítása is. A Taganka itt nemcsak új pro­filját, de más stílusát is mu­tatja, mint a Tíz nap .. ,-ban, vagy a Hamletban. Az előadás külső képe itt is rendkívül modem (Borovszkij híres te- herautóplató díszlete, a fé­nyek, a hangeffektusok, a mozgások), de e formai-tech­nikai elemek mögéje szorul­nak annak a színészi munká­nak, amely itt a legjobb szta- nyiszlavszkiji hagyományokra épülve uralkodik az előadáson. A szemünk láttára sorban el­pusztuló öt katonalány, és pa­rancsnokuk, Vaszkov törzsőr­mester teljes jellemrajzot ad­nak. Ismerőseinkké. bará­tainkká válnak, s azért is mar­kol annyira belénk ennek az alig valamivel több mint két óra alatt, szünet nélkül leper­getett előadásnak minden mozzanata, mert fokozatosan megszeretjük, szívünkbe fo­gadjuk ezt a hat embert. A legtisztább eszközökkel elért megrendítő hatással találko­zunk itt, anélkül, hogy egyet­len pillanatra is a közelébe kerülnénk a nagyonis csábító melodrámának. európai színházművészetének számos eredményét. Folyamat ez, kölcsönhatások és vissza­hatások bonyolult rendszere. S ez így is van rendjén; mi­közben a Taganka maga meg­újult és fogalommá vált, ki­sugárzásával áegített megújí­tani a hatvanas-hetvenes évek színházművészetét. Takács István A holnap festője Csík István tápiószelei tárlata m VASÁRNAP NYÍLT MEG TAPlOgZELÉN, a Blaskovích Múzeumban Csík István Mun- kácsy-díjas festőművész tár­lata. Több éves sorozat folyta­tásaként mutatják be a Szent­endrén alkotó művész festmé­nyeit. A tárlata november 14-ig hívja látogatóit, utána az éves program keretében Bakalíár József, Eigel István és Tassy Klára műveivel ismerkedhet Tápiószele és a környék kö­zönsége. A kiállításokat Diny- nyés István régész, a Blasko- vich Múzeum igazgatója ren­dezi. A VILÁG egyre összetettebb. Életünk is bonyolultabb, a művészet is, .— mely a termé­szet és társadalom cselekvő kísérője — árnyaltabb. Téved, aki azt hiszi, hogy a képző­művészetben is egyetlen kép­let jelentheti a megoldást. A művek végtelen forrásból születnek a variációk le nem zárható lehetőségeivel. Csík István festményei az egyik változatot jelentik^ de nagyon lényeges változatot. 1930-ban született Buda­pesten, 1955-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János, Papp Gyula, Barcsay Jenő és Hincz Gyula tanítványaként. 1971-ben mu­tatkozott be a Műcsarnokban, több műve • külföldi tárlatokon is szerepelt. Munkácsy-díjas, évek óta Szentendrén alkot. Ahogy tápiószelei kiállításá­nak katalógusában olvashat­juk: Jelteremtő lobogás élteti művészetét, mely telített kez­deményezésekkel. Ez az álla­pota, lényege, magatartása, törvénye a gondolkodás, a szellemi mozgás, a ■képi of- fenzíva kaptatóján. Ez jelen­tősége is, hiszen amit teremt, az mindig az előőrs hivatás­vállaló szerepében történik, festőcsapat halad utána, övé a vállalkozás bizonytalansága és szépsége; van ereje elöl, mindig elöl haladni. Itt töb­ben buknak, tönkremennek. Viharzóna ez a táj. ö talpon maradt eddig rn,erés# formái­val, mely mindig élet, sőt en­nél is több: jövő. Már Kazinczy Ferenc érzékelte a magyar nyelvújí­tás sorsdöntő kor­szakában, hogy a szellemi váltás pillanatában ha­gyományőrzőkre és hagyományte­remtőkre — orto- lógusokra és neo- lógusokra — egy-, aránt szükség van. Napjainkban ta­núi lehetünk a képzőművészet európai nyelvújí­tásának. Nyilván­való, hogy az új vizuális nyelvjárá­sok kialakításán sokan fáradoznak. Heves a vi­ta és ez törvényszerű. Van, aki a régi formákhoz ragaszkodik, s ha minőséggel győzi ezt a vé­leményt, akkor személyes szem­pontból ennek, a magatartás­nak is igaza van. Nem kérdő­jelezheti meg azonban az újí­tási szándékot, a kísérletezés fontosságát. A régi értékekhez való ragaszkodás és a haladá-s si szándék egyaránt realitás, törvény a maga buktatóival és ki nem küszöbölhető sze­repével. A kettős irány csak a legritkább esetekben teste­sül egy festő alkotásaiban. Csík István sem megosztott alkotó, hanem ízig-vérig neológus. A megvalósult ér­tékkel nincs dolga, csak mint gondolkodó ember veszi számba, nem mint festő. Min­den idegszálával keresi, kutat­ja az új formát. Felderíti a járatlan terepet. Hogyan? ELŐSZÖR IS korszerű is­meretekkel rendelkezik, jártas századunk természettudomá­nyos anyagában, £ azt uralja. Ennél a pontnál ismerkedik korunk komplex emberével, s kötelességének érzi, hogy a megváltozott életet, a megvál­tozott embert új formákkal Csík István: Adria fejezze ki. Szekérről űrhajóra szálltunk, szemlélődésünk gondolkodásunk már nemcsak a természet ősi tereptárgyait érzékeli, hanem egyre több elvonatkoztatással is gazdál­kodik, a képzelet geometri- zált. Erre a tényre épít Csík IstvánJ művészete. Jogosan, időszerűen. Integrálja, jellé sűríti, festői képletté rendezi Szentendrét, Mosztárt a már Csontváry által is idézett híddal az Ad­riát és a Balatont. Megszűri a képzelet burjánzását a képi értelem legnagyobb közös osz­tójával, így egyszerűsít, így rokonitjá a külvilág európai alakzatait. ITT IS ÉRVÉNYESÜL az a szabály, hogy csak az a néző képes átvenni vizuális egyen­leteinek renddel, harmóniával, távlattal zsúfolt rendszerét, aki hasonló hulámhosszan áll. Egyre több ilyen gondolatok­kal felvértezett ember él szá­zadunkban. Ezt a fejlődés­irány határozza meg egyúttal Csík István művészetének fontosságát, időszerűségét, hi­szen felderítésének európai magaslatával a holnapot építi. Losonci Miklós Sokarcú, izgalmas színházat ismertünk meg a Taganka Színházban. Híres produkeói- kat hozták el, olyan előadáso­kat, melyeknek ma már szinte minden porcikája a nemzet­közi színházművészet köz- kincsévé vált. S ez végül is természetes, hiszen a Taganka is szervesen beolvasztotta sa­ját stílusába a XX. század A csehszlovák kulturális éi barátsági napok keretében Bu dapesten vendégszerepei a Po­zsonyi Nemzeti Színház. Ebből az alkalomból hétfőn délelőtt a Fészek Művészklubban saj­tótájékoztatót tartottak, ame­lyen Jan Kakos, a színház igazgatója Ismertette az együt­tes programját, terveit. Nagy örömmel készültek a magyar- országi vendégszereplésre, amelynek során Kecskemét, Békéscsaba után a budapesti publikummal is találkozhat­nak. Az 50. évadját megkezdő társulat egyike Európa leg­fiatalabb nemzeti színházai­nak, de máris jelentős múlt­ra teki- thet vissza. A színház mindig fő feladatának tartot­ta a hazai drámairodalom be­mutatását, népszerűsítését. Há­zi szerzőik közül többen, mint Jan Solovic, Ivan Bukovcan, Stefan Kralik, Osvald Zahrad- nik, nem ismeretlenek a ma­gyar színházbarátok előtt sem. A Pozsonyi Nemzeti Szín­ház repertoárján szinte állan­dóan szerepelnek Shakesoeare- művek, s nagy sikerrel játsz- szák Corneille Cid-jéí(> Tolsz­toj Háború és békéjének Pis- cator-féle átdolgozását, Gor­kij, Vampilov, Visnyevszkij műveit. • Szlovák, vendégeink, akik rendszeresen járták a világot Párizstól Jerevánig, a magyar fővárosban két előadást tartaT nak. Eljátsszák Osvald Zah- radnik Páva szonatina című színművét, és Shakespeare Lear király című tragédiáját, neves művészekkel a főbb sze­repekben. Előkészí'ő tanfolyam A Semmelweis Orvostudo­mányi Egyetem november el­ső felében hathónapos előké­szítő tanfolyamot indít az 1977/78. tanév felvételi vizs­gáira. A tanfolyam részvevői­vel hetenként háromszor fog­lalkoznak p szakemberek. Jelentkezni — érettségi bi­zonyítvány birtokában — lehet az e célra rendszeresített nyomtatvány kitöltésével, amely az egyetem központi épülete portáján (Bp. VIII. Üllői u. 26.) kapható. A je­lentkezési lapot, október 15-ig kell az egyetem rektori hi­vatalához beküldeni. Pedagógiai és ifjúsági könyvnapok Szentendrén Ma, kedden délfitán 2 óra­kor kerül sor a pedagógiai és ifjúsági könyvnapok megnyi­tójára Szentendrén, a megyei művelődési központban. A ki­állítás anyagát a Tankönyv- kiadó Vállalat, valamint a Móra Ferenc Ifjúsági Könyv­kiadó megjelent műveiből, pe­dagógiai és szépirodalmi alko­tásokból válogatták össze. A kiállításon a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó könyveit meg is vásárolhatják az ér­deklődők. A kiállítás szom­batig, október 16-ig lesz nyit­va. A kiállításon kívül külön­böző pedagógiai és irodalmi ankétokat is rendeznek a könyvnap során. Például októ­ber 13-án este 6 órakor Hege­dűs Géza, író a megyei műve­lődési központban találkozik középiskolás és szakmunkás olvasókkal, október 14-én a gyermekkönyvtárban pedig Fe­kete Sándor író általános is­kolásokkal arról beszélget, hosy hogyan írja a történel­mi regényeket. A PETŐFI IRODALMI MÚZEUMBAN Szekeres Erzsébet szőnyegei, grafikái Kádár Kata, Fehér László, a három árva és más balladák világa jelenik meg a látoga­tók előtt: a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Gödöllőn al­kotó Szekeres Erzsébet fali- j szőnyeg- és grafikai ki- j állításán a népballadai ihleté- sű alkotások, a népköltészet < sajátosan ábrázolt motívumai:, a páva, az égig érő fa a sá- j rig hasú kígyó szemléltető! i környezet a rendhagyó irodal­mi tanórák, játékos foglalkoz­tatások számára. A múzeumi hónapban itt szombat délutá­nonként zenés tárlatvezetést tartanak, vasárnap délelőttön­ként pedig bábos műsort, elő­adásokat rendeznek, a Boró­ka együttes népi játékokat is tanít. Ez a kiállítás lesz a színhelye a gyermekek szer­dai programjainak is. TV FIGYELŐ Technika. Mind a műsorúj­ság, mind más lapok program­jai külön ismertetőt közöltek arról a most újra induló. Nyu­galmunk érdekében című so­rozatról, amely a polgári véde­lemről szándékozik tájékoz­tatni a lakosságot. Már az sem igen érthető, hogy ez a közérdekű műsor miképpen kapott helyet a leg­lehetetlenebb időben, szomba­ton délelőtt. Technikai kivite­le ellen pedig erélyesen tilta­kozni kell! Meg-megvillanó. majd végképp eltűnő képei, homályos, életlen felvételei, láthatóan már agyonjátszott — nem egy részletében túlontúl ismerős — oktatófilmjei egy­aránt azt jelzik, hogy e képso­rokat nem a feladathoz méltó figyelemmel készítették el, s őrizték meg az újrajátszás szá­rfiára. Rendkívül fontos ismeret- anyagról van benne szó — nevezetesen arról, hogyan kell viselkednünk a természeti csa­pások és más veszélyhelyzetek idején '—, így hát a méltatla­nul gyönge technikai kivitel ellen joggal emelhetünk kifo­gást. Kis ügyek nagymestere. Bizonyára sok hűséges nézője van Molnár Margit: Nyitott i t boríték című műsorának. Sze- 1 rétik is, tisztelik is, hiszen pél­damutató lelkiismeretességgel jár utána minden olyan ügy­nek, amelyben késik vagy el is marad az emberséges meg­oldás. . őszinte szenvedély fűti — egy hívének szellemes minősí­tésével szólva — a kis ügyek nagymesterét; a felelősök ki­derítésében megmutatkozó szí­vóssága pedig egészen párat­lan. Riporteri és szerkesztői eré­nyei jóvoltából legutóbbi, szombaton látott műsora is so­káig emlékezetes marad. Ka­mera elé vitt témái közül ta­lán a miskolci uszodaépítés kálváriája váltotta ki legin­kább. a néző felháborodását, annál is inkább, mivel az épí­tőipar \kis beruházás — kis pénz szemlélete az ország más vidékeiről is túlontúl ismerős.; Műsorának végén elmondott házi statisztikája pedig min­denkit meggyőzhetett, hogy a Nyitott borítékot egyhamar nem fullasztja ki témahiány: zavaros családi ügyekről, hi« vatali perpatvarokról, a ma» gán- és a közérdekek ütközésé­ről annyi értesítést kapott és kap, hogy csak győzzön utána­járni — tegyük hozzá, a né­zők többségének egyetértő és helyeslő figye 1’~-kísérve. Akácz László A A i t Vendégségben a Pozsonyi iemzeti Színház

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom