Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-05 / 210. szám

A Hazai Fésűsfonó- és Szö­vőgyár kistarcsai gyára há­romnegyed részben helybeli la­kosokat foglalkoztat. Emellett még a környező községek lá­nyainak, asszonyainak biztosit, munkalehetőséget. Innen, a v-yozási területről várja a munkaeróutánpotlás jelen­tős részét is. Természetes, hogy a gyár és a közeli tele­pülések között szoros a Kap­csolat. — Hosszú évek óta együtt­működünk a községek taná­csai,val — mondta dr. Takács híva igazgató. — Az utóbbi időben nálunk is jelentkező létszámhiány arra Késztetett bennünket, hogy e kapcsola­tot még szorosabbra fűzzük, s. jobban körülnézzünk a „há­zunk táján”. így jutottunk arra a gondolatra, hogy a ta­nácsok segítségével közelebb kerüljünk a járás általános és középiskoláihoz, a pálya- választókhoz. Kérésünk ked­vező visszhangra talált. Azóta minden évben két alkalommal ellátogatunk a különböző ok­tatási intézményekhez, ahol a pályaválasztási tanácsadás ke' rétében megismertetjük a ta­nulókat gyárunk életével, és a lehetőségekkel. — Arra törekszünk, hogy a diákok maguk is meggyőződ­hessenek, milyen a gyár kö­zelről — veszi át a szót Pan- kotai Istvánná munkaügyi osztályvezető. — Rendszeres­sé tettük a tanulók részére a gyárlátogatásokat. Tavaly év végén a pályaválasztási fele­lősökkel tanácskoztunk, azt kívántuk elérni, hogy minél Új utcanevek Hajnóczy, Batsányi A gödöllői városi tanács tá­jékoztatja a lakosságot, hogy a Martinovics Ignác utcával pár­huzamosan haladó utcát Haj­nóczy, az Ady Endre sétánnyal párhuzamosan haladó utcát pedig Batsányi utcának nevez­te el. III. ÉVFOLYAM, 210. SZÁM 1976. SZEPTEMBER 5., VASÄRNAP Gyermekek és felnőttek az U-alakú épületben Megnyílt az isaszegl óvoda Isaszeg főutcáján pénteken délután papírzászlós kisgyer­mekek csoportja sietett. Na­gyon türelmetlenek voltak, mert közeledett a pillanat, ami­kor beléphettek a régóta épü­lő, s aznapra, szeptember 3- ára elkészülő óvodába. Az ál­lomás környékén az új lakó­telep közelében a legkisebb gyermektől a legidősebb fel­nőttig, mindenki összetalálko­zott, várva az ünnepélyes pil­lanatot. Hosszú a segítők sora A kis házi ünnepségen a résztvevők valamennyien ér­dekeltek voltak. A gyermekek otthonán sokan dolgoztak. Ber­kes István, a Hazafias Nép­front helyi elnöke elmondta, hogy a lakosság majd hetven­nyolcvan százaléka segédkezett Hiedelmek és babonák Kartalon Boszorkái hírű asszony volt NAGYNÉNÉM, özvegy Deák Mihályné 1875-ben született, boszorkás hírű asszony volt, úgy tartották, hogy tudása van az emberek fölött. Gyerek vol­tam még, s míndenré odafi­gyeltem, amit csinált, a szemét lestem, mert úgy mondották, „abban van az ereje”. De én semmi különöset nem vettem észre nagynéném viselkedésén. Nagyon szeretett mesélni és maga is elhitte, amiket mon­dott. MESÉI nagyobbik részben a boszorkaságokból tevődtek össze. Hogyan surrant macska képébe a boszorka a haragosa közelébe, de legtöbb boszorka láthatatlan alakba öltözve ár­tott, akiknek ártani akart. A következő boszorkás mese elég­gé rémséges, legalábbis nekünk annak tűnt, amikor először hallottuk. — A falu szélén lakott a kocsmáros a feleségével. Nem vót szomszédjuk se jobbrul, se balrúl, olyan maguknak való emberek vótak. De sok min­dent beszétek róluk a faluban, hogy az ördögökkel meg bo­szorkákkal cimboráinak, főleg az asszony. Eccer valami különös történ­hetett az asszonnyal, mert reg­gel felé vánszorgott haza és nyomban az ágyba feküdt. Az ura kérdezte. — Menjen or­vosé? Vagy a papit híjjam; a komát? — Egyik se köll — válaszolt az asszony és kizavarta az urát is, nehogy észrevegye, mennyi­re helyben hagyták a tüle is erősebb boszorkák és ördögök. Harmadnap már érezte, meg fog halni, mer kevés lett a tu­dománya ahhoz, hogy életbe maradhasson és végrendelke­zett. Gyerekük nem vót, és az ura által a rokonságot hivatta magaköré, meg a söprőt kér­te. A rokonság össze is gyütt. mert azt gondolták — „renge­teg kincsük és vagyonuk lehet a kocsmároséknak”. A haldok­ló meg fontolgatta, melyik ro­kon kezébe ággyá a söprőt és vele a boszorkaság tudomá­nyát. Komájuknak vót egy szép jányuk, 16 éves, azt hijta az ágya közelébe. „Szép is, okos is, sokra viszi majd” — gon­dolta és megsimogatta a kis­lány fejit. — Szeretnél híres lenni? — kérdezte tőle. — Mindenki szeretne — vá­laszolt a kisjány. — No, hát akkor fogd' ezt a söprőt és hí­res leszól. Mindenki fölött ha­talmat kapsz az átadott söp­rővel. Am, de mielőtt a kis­jány hozzáérhetett vóna a söp­rőhöz, a közelibe álló anyja elrántotta a haldokló ágyátúl és mégresen kiáltotta: — Tarcsd meg a tudományodat, nekünk nem köll. és vidd ma­gaddal a sírba! MÉG AZON ÉJJEL meghalt a kocsmárosné, de mielőtt meghalt, az ura lelkére kötöt­te. — Amíg ő fölravatalozva fekszik a házba, senki oda be ne tehesse a lábát — rendel­kezett. — Főleg écaka, se ro­kon, se halottimádkozó asz- szony. Reggel a kocsmáros elment a halottöltöztetőhöz, aki meg­mosdatta, felöltöztette ás az el­sőház közepén fölravatalozía a halottat. Estefelé bizony Csak félnyi kezdett a kocsmáros, még a gondolatiul is, egyedül maradni écaka a halottal és elment a henteshöz, aki erős ember hírébe állott a faiu előtt és kérte — gyünne hozzá virrasztanyi éccakára. Ennyi, innya való lesz, füzecság is, csak vállalja. A hentes szerette az italt, a virtuskodást, és vállalta. A hentes a halottasházban a megterített asztal mellett egye­dül virrasztott. A kocsmáros tíz óra után már nem mert a halott mellett maradni, mert tartott nagyon a halott feleség- tül, valami módon bosszút fog állnyi, amiért nem foga­dott szót — senkit a házhoz écakára. A hentes három ku­tyát is hozott magával. Nagy testű, 1 farkaskutyák vótak. Egyiket a kiskapuba állította vigyázni, senki ember fiát a kapun be ne engedjen, a mási­kat a konyhaaltóba és a har­madikat az első ház küszöbére ültette. A HENTES JÓKAT EVETT. ivott és eszibe se jutott, valami történhet is az écaka. A ku­tyák is első lábukra ejtett fej­jel szunyókáltak a helyükön. Csak a kocsmáros remegett a hálókamrában a gondolattól, mi minden történhet még a háznál reggelig. Ügy féltizen- kettő után a kiskapuban őrkö­dő kutya morogüyi kezdett és a hentes azt gondolta, valaki | megy a ház előtt, de amikor a kpnyhaajtóba állított kutya *3 faldosva ugatnyi kezdett, meg­érezte, simán nem megy el az écaka, és nagyot húzott a pá­linkás üvegbül. Majd a szoba küszöbin levő kutya is nyüszí­tő vonyításba kezdett. Á hen­tes nagyon tekingetett, kik gyünnek az ajtón be, de senki emberfiját nem látott, csak azt, a halott fölült a ravata­lon, ránézett, majd lelépett a fehér lepedővel leterített két szál deszkárul és indult a hen­tes felé. Az meg farral hátrált a házbul és a konyhán keresz­tül az udvarba. A kutyák meg ugrálva faldostak a láthatatlan alakokba érkező boszorka cim­borákba, és a hentesnek sike­rült közöttük kimenekülni az útra, a halott asszony meg mindenütt a nyomába. A nagy hóesésbe a hentes azt se tud­ta mörre meneküljön, olyan egyforma vót minden. Nem látta a falut, a közeli erdőt se, csak a nyomába szegődött ha­lottat. Szaladás közben elesett, az árokba gurult, hogy alig birt kikecmeregnyi a sok hó- bul, az ereje is fogyóba lett, amikor egy) hídhoz érkezett és bebújt alája. A halott megfordult és visz- szament a házukba. A hentes meg csak sokára mert élőbujní a híd aluli amikor mán a foga is vacogott a hidegtül. Haza­ment és aludt reggelig. Reggel az ébredéskor nem tudta el- döntenyi, ámodott, vágy mi történt az écaka. De amikor a kutyáit az udvaron nem ta­lálta, rágyütt nem álmodta, nagyon is valóság, ami tör­tént és elindult a kocsmáros- hoz, hogy a kutyáit haza­hozza. OTT ÉRTE csak igazán nagy meglepődés; a halott az égő gyertyák között feküdt szépen a ravatalon, a falról a szent­képek leszórva és a három ku­tyájának földarabolt húsa vót a képek helyire aggatva. A kocsmárost meg félholtan ta- láta meg a kamrában. Egy vödör vizet ráöntözött, amíg az magához tért, és az mesélje milyen dorbézolás folyt náluk az écaka, aminek csak a haj­nali kakasszó vetett véget. A hentes kérdésére: — Kik vó­tak azok, nem tudott mit mon- danyl, mert senkit se látott Csak a nagy csörgést, üvölté­seket, meg a dobogást hallotta, mintha százan táncoltak vóna a házban. Persze az esetnek híre ment a faluba és a teme­tésre senki emberfia nem me­részkedett. Még a pap se, hogy beszentőlje a halottat, és úgy ásták e harmadnap a kocsmá- rosnét, mint az állatot szokás, pap és siratóasszonyok nélkül. Marton Pálné (Vége) a munkákban. Sokan vásárol­tak téglajegyet; ezt a pénzbeli fizetést inkább az időt szakí­tani nem tudók társadalmi- munka-megváltásának lehetne nevezni. A segédmunkákban részt vet­tek a szülők, de számos olyan KISZ-fiatal is, aki majd csak születendő gyermekét hozza az épületbe. A szakmunkához ér­tők sem hiányoztak az óvoda­építésről. Dr. Süpek Zoltán, a járási hivatal elnöke néhány lelkes kisiparos nevét említet­te ünnepélyes megnyitójában: kiemelkedő munkát végzett Ecseri István és Boda Elek szobafestő, Kovács István és Hegedűs Sándor kőműves, va­lamint Sebián Mihály asz­talos. Az intézmények, vállalatok, szövetkezetek sem fukarkodtak a támogatással. A MÁV Buda­pesti Igazatósága munkagépei nélkül nehezen boldogultak volna, a segítség értéke két­százötvenezer forint A Ligni- fer Szövetkezet dolgozóira mindig lehetett számítani, még az utolsó pillanatokban is ott voltak, s fölerősítették az óvo­da homlokzatára egy játszó kis­lány és két kis állatka fekete fémsziluettjét. Bodrogi András tanácselnök kimutatása sze­rint munkájuk majd száztíz­ezer forintot ér, ugyanennyivel járult az óvodaépítéshez a Pá­céi—Isaszeg ÁFÉSZ. A Gödöl­lői Gépgyárban kommunista szombatot szerveztek, az üzem anyagi támogatása elérte az ötvenhatezer forintot. A Kisállattenyésztési Kuta­tóintézettől huszonötezer forin­tot kaptak, a dányi Magvető Termelőszövetkezettől ötvenez­ret. Nem egy nehezebb mun­ka megoldásában, a katonák segítettek. Hatszáz négyzetméter Vendégek egész sorát kö- szönthették az dsaszegiek pén­teken délután. Megjelent az ünnepélyes átadáson Császár Ferenc, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, Fehér Béla, a járási pártbizottság első titká­ra, Kovács Istvánná ország- gyűlési képviselő, számos más érdeklődő mellett valamennyi, az építkezést segítő és anya­giakkal is támogató szövetke­zet, intézmény vezetője. A legtöbb kérdést Meggyes Tibor, a péceli nagyközségi ta­nács költségvetési üzemének vezetője kapta, ugyanis ennek a vállalatnak a kivitelezésében készült az isaszegi százszemé­lyes óvöda. Alvállalkozójuk volt a veresegyházi nagyköz­ségi tanács költségvetési üze­me. A péceli üzem vezetője elmondta, hogy az intézmény alapterülete hatszáz négyzet- méter, és könnyűszerkezetes technikával építették. A kez­deti nehézségek után a mun­kán általában egy harminctagú brigád dolgozott. A berende­zést, a gépészeti berendezése­ket, s magát az épületet te­kintve, a költség körülbelül négy és fél millió forint. A jelenlevő hozzáértők szerint az épület korszerűbb, mint más hasonló intézmények. Az U- alakú, hófehér, piros ablak­keretes óvodában a jövő hé­ten már százhúsz gyerek zsi­bong, s birtokba vehetik az alig összeszámolható helyisé­geket. Péntek délután már színes bútorok fogadták a látogatót a négy foglalkoztatóban, test­mozgásra készen várja a gyermekeket a tornaterem, de van itt orvosi rendelő, a bete­geknek két elkülönítő, sok-sok mosdó, fürdő az óvónőknek és a felnőtteknek, de sétálhat­tunk a tágas konyhában, a fe­kete-fehér mosogatóban, a raktárakban, a zöldség- és hús­előkészítőben, s működésre al­kalmas állapotban volt a ka­zánház is. Az épület környé­kén itt-ott már színesen virí­tottak a virágok, de mint a helybeliek elmondták, még akad itt bőségesen rendezget- nivaló, a kerítést is föl akar­ják építeni. Minden jelentkezőt felvettek A felnőtteket, az építőket az apró gyermekek a nyitás dél­utánján , dallal, verssel, virág­csokorral köszöntötték. Miután dr. Süpek Zoltán elvágta a szalagot, elárasztotta a helyi­ségeket a nézelődő közönség, s bizony, a felnőttek közül alig látszottak ki a gyermekek. Mészáros Józsefné büszkén so­rolta, hányán dolgoznak majd ebben az intézményben, ö a vezető óvónő, s még négy tár­sa dolgozik mellette, négy daj­kával, három konyhai dolgozó­val, és az élelmezésvezetővel. Örömmel mondta el, hogy az idén minden jelentkezőt föl­vehettek, így Isaszegen 1976— 77-ben kétszáznyolcvanöt gye­rek járhat óvodába. Bodrogi András tanácselnök arról tájékoztatott, hogy jövő héten még nem indulhat be a hétköznapi óvodásélet, ugyan­is először az ésszerű átcsopor­tosításnak kell megtörténnie. Arra törekednek, hogy minden gyermek a lakóhelyéhez leg­közelebb eső intézménybe ke­rüljön. De ez már örömteli munka lesz. Örszigethy Erzsébet Nemesített kukorica Nyár elejétől késő őszig Több mint 150 féle hazai és külföldi kukoricafajta fel- használásával nemesítik az étkezési kukoricát Kecskemé­ten, a Zöldségtermesztési Ku­tató Intézetben. Cél, hogy nyár elejétől késő őszig egy­mást váltva érjen a főzni való kukorica, s ízre, beltartalmi értékre megfeleljen a kívá­nalmaknak. A kutatók a nagy­üzemek részére a külföldön keresett, aranysárga szemű, édes csemegekukoricát neme­sítik, és a fehér mazsola­kukorica fajtafenntartásával, továbbjavításával foglalkoz­nak. Szezonvéq Sárgadinnye, fólia alól Befejezéshez közeledik az idei sárgadinnyeszezon. Ez évben alig ezer hektáron ter­me ztették ezt a gyümölcsöt, s a termésátlagok is elmarad­tak az elmúlt éveknél. A Ker­tészeti Egyetem zöldségter­mesztési tanszékén öt éve nagyszabású tudományos ku­tatómunka folyik a piacról mindinkább eltűnő sárga­dinnye termesztésének fellen­dítésére. A tanszék munka­társai kidolgozták a fólia alatti hajtatás technológiáját, s már megkezdték az előké­születeket, hogy a jövő évtől széles körben elterjedhessen az új eljárás. — Nyúl exportra. Mintegy 120 vagon nyulat vásárolnak fel az idén a megye ÁFÉSZ-ei, melynek többségét tőkés or­szágokba exportálják. SPORT + SPORT + SPORT + SPORT A második forduló után TALÁLKOZÓ A SZÖVETSÉGI NAPOKON Már két fordulót lejátszot­tak a városi kispályás labdarú­gó-bajnokságban. A két osz­tályban huszonhat csapat ver­seng a pontokért, helyezése­kért. Ebben a bajnoki évben is két csapattal szerepel az egye­tem, az ATE I. és ATE Gépész, továbbá az Erdő- és Vadgazda­ság, az Erdőgazdaság és Vad­gazdaság néven két csapattal küzd. Az egyik az I., a másik a II. osztályban. A versenyki­írástól eltérően a sportfelügye­lőség engedélyezte Veresegy­ház néven indulni az egyik sportolókollektívát. A csapa­tok legnagyobb része az első perctől komolyan veszi nem­csak a mérkőzéseket, de az ügyintézést is. A szövetségi na­pokon pontosan megjelennek a képviselők is. A szövetségi napok nem spontán összejöve­telek, itt beszélik meg a soros mérkőzésekkel kapcsolatos te­endőket. A pálya helyéről, kez­dési időpontról itt döntenek; a mérkőzések technikai részleteit is itt beszélik meg. Erre utal az intéző bizottság közlemé­nye, amelyben felhívja a Vá­rosgazdálkodás és a Volán képviselőjének figyelmét, hogy a jövőben a szövetségi napon pontosan jelenjenek meg csa­patuk érdekében. I. osztályú csapatok eredmé­nyei a két fordulóban: ÁFÉSZ—Vegyesipari Szö­vetkezet 5:2, KIOSZ—Építő­ipari Szöv. 6:3, Erdőgazdaság —Városgazdálkodás 4:4, Peda­gógus—MGI 2:1, IV. kér. FC— TE I. 3:2, Szabadság tér—Gép­gyár 7:2. Gépgyár—ÍV. kér. FC 3:11, ATE 1.—Pedagógus 4:0, MGI—Erdőgazdaság 0:0, Városgazdálkodás—KIOSZ 0:10, Építőipari Szöv.—ÁFÉSZ 3:3, Vegyesipari Szöv.—Szabadság tér 3:2. A bajnokság állása az I. osz­tályban két forduló után: 1. KIOSZ 2 2---------IS- 3 4 2. I V. kér. PC 2 2---------14- 5 4 3. ÁFÉSZ 2 11-8-53 4. Szabadság tér 2 1-19-52 5. ATE X. 2 1 — 1 S- 3 2 6. Erdőgazdaság 2 — 2 — 4-4 2 7. Vegyesipari Szöv. 2 1—1 5-7 2 8. Pedagógus 2 1-12-52 9. MGI 2-111-21 10. Építőipari Szöv. 2 — 1 1 G- 9 1 11. Városgazdáik. V. 2—11 4-14 1 12. Gépgyár 2--------2 5-18 — A II. osztályban lejátszott mérkőzések eredményei: Gépkísérleti—V eresegyház 2:2, Vízmű—Volán 2:2, ATE Gépész—Humán 1:4, PÁÉV— Tv Mikró 1:1, KKMV—Vad­gazdaság 3:3, Alsópark—HTÜ 4:1. Vadgazdaság—Alsópark 3:4, HTÜ—PÁÉV 6:0, Humán— Vízmű 1:4, Tv Mikró—ATE Gépész 9:1, Volán—Gépkísér­leti Int. 1:7, KKMV—Veres­egyház 0:6. Itt említjük meg, hogy a fe­gyelmi bizottság Bobos László játékjogát augusztus 30-ával visszaadta. 1. Alsőpark 2 2 — 8- 4 4 2. Tv Mikró 2 1 1 — 10- 2 3 3. Gépkísérleti 2 1 1 — 9- 3 3 4. Veresegyház 2 1 1 — 8- 2 3 5. Vízmű 2 1 1 __ 6- 3 3 6. HTÜ 2 1 — 1 7- 4 ? 7. Humán 2 1 1 5- 5 2 8. Vadgazdaság 2 — 1 1 6- 7 1 9. KKMV 2 — 1 1 3- 9 1 10. Volán 2 __ 1 1 3- 9 1 11. PAEV 2 — 1 1 1- 7 1 12. ATE Gépész 2 — — 2 2-13 13. Ganz, 14. KATK1 besorolás alatt állnak. Cs. J. i I A A pályaválasztók nem Kistaresára mennek Muükaerőgondok és piáiiáikczások a megoldásra a Hazai Fásűifoncbsn teljesebb képet kapjanak vál­lalatunkról. Az eredmény sajnos iehan- i goló: a pályakezdők közül I csak néhányan — évente ket- ten — választják munkahe­lyül a kistarcsai gyárat. — A járásban még tíz öv­vel ezelőtt a gyár, a kévés munkalehetőség miatt, ked­veltebb volt — folytatja az osztályvezető. Azóta több a munkahely, szinte versengnek az emberekért. Jelenleg a 720 dolgozónknak csupán a ne­gyedrésze jár be jórészt Kere­pesről, Gödöllőről, Mogyoród­ról. Pedig a jó fizetést, a szo­ciális kedvezményeket és az egészséges munkakörülménye­ket mi is biztosítjuk. Műhe­lyeink korszerű gépekkel, be­rendezésekkel felszereltek, es törekszünk a további fejlesz­tésre is. A gyár más oldalról is igyek­szik szorosabbra fűzni kapcso­latait a járással. Ha szükséges, társadalmi munkával segítik az egyes intézményeket. Errol a munkaügyi osztály dolgozója, Sós Sándorné beszélt. — A nyáron bővítették a ke­repesi óvodát. A festési-mázo­lási munkákra kértek meg minket. Júniusban a tmk- műhely festőcsoportja társa­dalmi munkában újjávarázsol­ta az óvodát. Néhány szocia­lista brigádunk rendszeresen meglátogatja a Fóti Gyermek- város lakóit, akiknek játékkal, édességgel kedveskednek. Má­sok viszont a gödöllői szociá­lis otthon öregjeinek igyekez­nek szerény ajándékokkal örö­met szerezni, a gyakori láto­gatásokon. t — a

Next

/
Oldalképek
Tartalom