Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-04 / 209. szám

PREMIER A HÉT VÉGÉN

Tej, sejt a: utasellátóban

Az élelmiszerüzletek nyitva tartásának megváltozásával új helyzet állt elő városunkban is a tej és tejtermékek beszerzése terén. A problémán a Gödöllő étterem és a kiskereskedők igyekszenek segíteni. Az akcióhoz most csatlakozott az Utasellátó 296-os büféié is, a MÁV-állomáson. Győré

György üzletvezető elmondta, hogy hétköznapokon is, de különösen a hétvégeken és munkaszüneti napokon friss tejjel és sajtfélékkel elégítik ki a vásárlók igényeit. Amennyiben a lakosság igényli, kakaót is fognak árulni. A premier: most szombatvasárnap.

III. ÉVFOLYAM, 209. SZÄM

1976. SZEPTEMBER 4., SZOMBAT

Körülárholtak...

Új szerződés — új célokért

A népfront és a tanács együttműködése

Egy esztendővel ezelőtt családi házam előtt, Aszód külterületén a Kondoros tér 9/b. szám alatt megjelentek előzetes bejelentés nélkül a Galgamenti Vízi Társulat munkásai, és árokósásba kezdtek. Mint később megtudtam, a Breda patak rendezése érdekében mélyítettek házam előtt egy tíz méter széles és két és fél méter mély gödröt. Ugyanekkor telkemből is lehasítottak egy darabot és kivágták huszonegy darab gyümölcsfámat. A kisebbik baj, hogy sem a telkemért, sem termő gyümölcsfáimért a mai napig semmiféle térítést nem kaptam, pedig voltak kinn szakemberek, akik az értékét is fölbecsülték.

Az árok megásása miatt, talán ha csak a telkem nagyságát érintette volna, nem járnék egy év óta igazságomat keresni, de kénytelen vagyok, mert az árok családomat elzárja a külvilágtól. A házban heten lakunk. A tízméteres árkot, ha ki akarunk menni a házból, naponta át kellene mászni. Nagyobbik fiam segítségével mindössze annyit tudtunk tenni, hogy egy negyven centi széles akácdorongot átfektettünk az árok fölött és azon közlekedünk. Családomban vannak kicsik és nagyok,

A MAMA nagyon vallásos asszony volt, és egyben babonás is, amit gyerekfővel sem értettem, mert nem hittem a boszorkaságban. és a halottlátásban sem, de annál szívesebben hallgattam ezeket a meséket, és gondolatban önnön magamat rágva kerestem a kulcsát, a magyarázatokat, a magam és édesapám eszét, az érveit is hozzáadva, mert édesapám se hitte ezeket, de annál iobban a mama és édesapám testvérnénje, aki a szomszédunkban lakott, és 17 éves koromig hallgattam meséit.

Kezdeném a halottlátással, amibe édesszülém nagyon hitt, és a közhiedelem is úgy tartotta számon, a családból eltávozó halott lelke otthon marad; és éjszaka testet öltve jelenik meg a család tagjai között, mikor mellik érdemelte ki. Különösen a család közül távozó kedves halott emléke maradt meg a szóbeszédben, sokáig. Az ébredő család első szava reegel mindig az lett: — Ki látta anvátoka*-? Isfványt? Mrrikát? Attól függően, ki halt meg a családból utoliára.

A SZAZADFORDULÖ elején történt az eset. Édesanyám mesélte — akkoriban még szokás volt. hogy éjjel a gazdák legeltetni vitték a lovakat az eléggé távol eső uradalmi Dai- csok rétiére. Lóháton mentek és békjókat is vittek a lovak lábára, hogy legelés közben ne kódorogianak el. meg ujjast (hosszú gubáU, hogy az emberek aludni is tudjanak. Éjfél táiban indultak hazafelé, hogy a ló és ember pihenien valamelyest. Apátok is járt leaz egyik négyéves gyermek már beleesett az árokba, a nagyobbik fiam a motort tolta át a gerendán, s beleesett 6 is a mélyedésbe.

Gondommal már többször jártam a társulatnál, s a tanácsnál is tettem panaszt. Sajnos megnyugtató választ sehol nem kaptam. A víztársulat vezetője azt mondta, hogy nincs pénzük hidat építeni, bár ezt már egy esztendeje megígérték. A tanácsnál azzal próbáltak megnyugtatni, hogy utasítják a vizeseket a hídépítésre, de a mai napig semmiféle mozgás! nem tapasztalható.

A vidéken, ahol lakom, több telek is van, a mezőgazdasági termékeket, például a kukoricát mégsem hordhatják át a hátukon. Magam és családom számára nem tudom beszerezni a tüzelőt, s ha valami betegség, vagy baj esnék, nem lehet megközelíteni a házunkat.

Családom és a környékbeli telektulajdonosok érdekében kérem az illetékesek mielőbbi intézkedését, ugyanis az edÍ

ligi ígérgetésekből nem lesz élre tüzelőnk és1 családom biztonsága sem megnyugtató. Varga Pál

Aszód, Kondoros tér 8/b.

geltetni — mesélte anyánk. — Nemigen feküdtem le, amíg haza nem gyütt, fölvettem a ködmönyt, és a fal alatt ültem a fejősszéken. Egyik alkalommal, úgy éjfél után vót az idő, tisztán hallottam a lódobogást, amikor a nagykapu előtt megálltak a lovak. Apátok hangját is hallottam. Hó-ha — amikor a lovakat megállította. Szép, holdvilágos este vót, és sijettem kaput nyitni.’ Uram Isten, senki a kinyitott kapu előtt. Tán ámottam vóna, — tűnődtem, de nem, hiszen nem is aluttam. Becsuktam a kaput, és újra a fal alá ültem. Időm se vót elámosodnyi, megint csak hallom apátok hangját — Fehér Gyuri is kiáshatná az út mentén a marharépáját, különben megnézhetné, mit hagynak belüle a lovászok. Megnyugodva mentem kaput nyitni, hogy a szomszéddal érkezett. Uram Isten, megint csak senki a kapu előtt, de akkor mán olyan félés gyütt rám. hogy ruhástól bújtam az ágyba. De alig telik el kis idő, olyan nyomás lett rajtam, hogy se szólnyi. se mozdulnyi nem tudtam. Anyósom a másik ágyba feküdt, és kérdezte: — Misa nem gyütt még? De én csak vergődtem a nyomás alatt, és tátogtam az anyósom felé. segíjen, boszorka ült a mejjemre. Tiszta lucsok voltam a verítékbe!, amikor apátok megérkezett, és fölám állva kérdezte: — Néked meg mi bajod van? — És abba a minu- tomba szabadultam a nyomás alól. Tudom is ki vót a boszorka. de apásoknak híjába magyaráztam, úgy . igaz, sose hitte el.

A Hazafias Népfront gödöllői városi bizottsága és a városi tanács 1972-ben együttműködési megállapodást kötött. Mindkét fél felismerte, hogy a lakosság különböző osztályaival, rétegeivel való kapcsolatépítés és szélesítés, az egész lakosságot érintő feladatok megoldása, a nevelőmunka hatékonyabbá tétele, a népfrontmozgalom tevékeny közreműködése nélkül elképzelhetetlen.

A kölcsönös érdekeken és kötelezettségeken alapuló együttműködési megállapodás fejezetei a közös tennivalók minden területét felölelték.

Az együttműködés egyik legfontosabb és legjelentősebb területe a tanácstagi és ország- gyűlési képviselőválasztások előkészítése és lebonyolítása. Annak, hogy a tanácstagi beszámolók, valamint a lakó- és utcabizottsági választások előkészítésében is komoly feladatokat vállalt magára a népfront, nem kis része van abban, hogy a lakosságot a városszép ítési, városrendezési munkába egyre inkább be tudják vonni. Ugyancsak eredményes az együttműködés az

A HALOTTLÄTÄS és halott idézés két különböző fogalomban élt az emberek között. A halottlátás családon belül, a halott idéző embert Isten ki- választottjaként tisztelték, mert a tudását Istentől valónak ismerték, olyan közyetítőfélének a holt lélek kívánságai, a lelkűk ügyes-bajos dolgaiba, amikbe az élőktől vártak segítséget

Egy kartaM asszony, Mészáros Mihályné mesélte, lány volt még, amikor az eset történt náluk. Kenyeret sütöttek aznap, és a kisült kenyeret a konyhaasztalra rakták, majd nem sokkal később éles csör- renést hallottak, és tekingettek, mi lehet az. Hát a falról esett le az egyik rózsás cseréptányér a kenyerek közé, és nem tört össze, pedig éleset csattant. — Tán az akasztója szakadt el, de nem, a szög is a helyén volt a falon. — Ez halálesetet jelzett — mondogatták egymás között. — No, de kiét? Nincsen nagy beteg a rokonságban. Később este hozták a hírét, baleset történt a tanyán élő testvérével, aki meg is halt.

A másik asszony beszélte, fia nagy beteg volt, tüdőgyulladással napok óta feküdt az ágyban. Régen történt, orvos nem volt Kartalon, és Aszódra vitték kocsin a beteget. Az orvos csak a vállát húzogatta a szülőik kérdésére — Jobban lesz-e a gyerekük? Az orvos látta, csakis a kórházi kezelés menthetné meg a legény életét, de a szülőknek nem volt egy vasuk sem, annyi pénzük se, hogy Pestre az útiköltséget fizessék. Így hát az orvostól hazavitték fiukat. Harmadnapon az édesanya látta, fia rosz- szabbul van, és kiküldte a gyerekeket a házból, ne zsibajog- janak a beteg fülébe. Ö meg a konyhába ment. hogy hársfateát főzzön a betegnek, és csendesen csukta be maga után az ajtót, mert látta, fia lélegzése csendesedett, és elaludt. De alig rakta föl a teavizet,

I évenként megrendezett koordinációs értekezletek, szervezé- I sében, s nagy fontosságúak voltak azok a tanácsi beszámolók, amelyeket városunk üzemeiben és intézményeiben rendeztek az ötéves terv és a várospolitikai tervek előkészítésekor.

Nagy tere van az együttműködésnek a városfejlésztési és szépítést feladatok megvalósítása terén is. A népfront képviselői rendszeresen részt vesznek a városfejlesztési tervek kialakításának vitáiban, s nem utolsósorban,

az elképzelések megvalósítását a lakosság alkotó munkájának felhasználásával elősegítik.

Hogy Gödöllő szépítésében milyen intenzíven működik együtt a városi tanács és a Hazafias Népfront, arra számtalan példát lehetne említeni. A legfontosabbak közé tartoznak a gyermekintézmények, az utcák és járdák építésén végzett társadalmi munkaakciók. A társadalmi munka elismeréséül közösen alapították a Pro Űrbe emlékplakettet is, melynek kiosztására először 1973- ban került sor.

Az együttműködés kiterjed a

lássa, a szoba ajtaja sarokra

nyílik, majd szépen visszacsukódott. Percekig tartott, amíg magához tért az ijedtségtől, mert tisztába lett vele, fia távozó lelke előtt nyitódott ki és csukódott be a szobaajtó, s amikor a szobába rohant, fia már halott volt.

MEGSZŰRTAK EGY LEGÉNYT Kartalon, aki onoka- testvérem volt, és az édesanyja, Ángyéi ángyi mesélte később. Jóslta nem halt meg azonnal, és kórházba szállították, ahol három napot élt. — Azon az écakán, amikor fiúnk meghalt — mesélte ángyi —, itthon volt, mint más egyébkor, végezte a dolgát. Én megkérdezgettem: — Hogy érzed magad, édes fi jam. — Jól vagyok édesanyám. — Fáj-e a szúrás helye, szép gyermekem? — Mán nem fáj, édesanyám, meggyógyultam egészen — válaszolt a fiam mosolygósán, piros arcával, és átbeszélgettük az écakát. Hajnal felé mégiscsak elszunyadhattam, mert éles csattanásra ébredtem, ami a konyhából hangzott, de nem volt annyi erőm se, hogy fölkeljek megnéznyi, mi történhetett. Reggel találtuk meg Jóska bögréjét a konyha közepén, a telázsiról esett le. és darabokra tört. Akkor mán tudtam, oda van az pn szép gyerekem élete a bögrével együtt. Apja hozta a szomorú hírt reggel, aki végig mellette volt. hajnalban halt meg Jóska, az én drága gyerekem.

A halottlátást az időjárással is összekapcsolták a régi öregek. Ha álmukban valamelyik meghalt családtaggal beszélgettek az emberek: — Eső lesz —, jósolták, persze, sok esetben bevált a jóslás, ha úgy jött az időjárás is. Ha repülő madárral álmodtak, levelet vártak. Ha álmukban eső esett, szárazság következett. Gyertyaszentelőn, ha megcsurdul az esztre, gazda az iziket is szedd össze. Szent Pálkor fordítsd meg a rostát, hogy a betegség a házadtól távozzon. Ha udvara van a napnak, hamarosan esőt kapunk. Ha veresen nyugszik a nap, másnap erős szelet várhatunk, és sok egyéb példázatok, amik feledésbe merültek.

Marton Pálné

(Folytatjuk.)

közművelődési határozat megvalósítására is; erre is sok példa van, gondoljunk csak a Gödöllői tavasz elnevezésű kulturális programsorozatra, valamint városunk politikai és kulturális múltjának feltárására.

Az 1972-ben kötött mindenre kiterjedő együttműködési megállapodás 1976-ig szól, így mostanában aktuális az új szerződés megkötése is. Ebben az ügyben a városi tanács, s a Hazafias Népfront vezetői már több ízben tárgyaltak. Ám az új megállapodás megkötését — emellett a régi felülvizsgálatát — indokolja az is, hogy lezajlottak a ■ népfrontválasztások, ennek nyomán a népfront helyzete városunkban megváltozott. Lényeges például, hogy megszűnt a járási bizottság, míg Gödöllőn három körzeti bizottság alakult. Szükség van. új szerződésre azért is, mert a XI. pártkongresszus határozata értelmében tovább kell erősíteni a tanácsok népképvise- lei jellegét. Ennek jegyében és a népfrontkongresszusra való készülődés szellemében is feladata a népfrontnak, hogy a régi bevált módszerekkel és az eredményekkel kecsegtető újakkal az eddigieknél is jobban támogassa a tanácsokat.

Mindenképpen indokolja az új megállapodás megkötését az is, hogy városunk dinamikusan fejlődik és a jelen ötéves tervidőszakban a korábbiaknál jóval több feladat vár megvalósításra, ezen keresztül az összefogás szerepe is növekszik.

Járásaink községeiben is ezekben a napokban vizsgálják felül és írják alá az új szerződéseket. A megállapodások minden településünkön megköttetnek.

Az eddigi tapasztalatok alapján a szerződések szükséges voltához, eredményességéhez nem fér kétség.

Fehér Béla

A Skorpió Verseden

Külön autóbuszok

A vérségi művelődési házban szeptember 5-én, vasárnap este beathangversenyre kerül sor. A 7 órakor kezdődő előadásokon a Skorpió együttes szerepel, majd a koncert után a bálban a Fer-zenekar húzza a talpalávalót. A nagy érdeklődésre való tekintettel Verség- ről Gödöllőre este tizenegy órakor, Erdőtarcsára pedig éjfélkor indul vissza autóbusz.

Atlétika, vízilabda

Aranyérmes

élménybeszámoló

Aranyérmes olimpiai sportolókat várnak Gödöllőre. Ma, szeptember 4-én délután 16 órai kezdettel tart olimpiai élménybeszámolót Németh Miklós gerelyhajító és dr. Szívós István, a vízilabda-válogatott csapatkapitánya a Petőfi művelődési házban.

Hiedelmek és babonák Kartalon (I. rész)

„Ki látta anyátokat? Istványt? Marikát?”

Marton Pálné Homok Erzsébet vérségi íróasszony a közelmúltban fejezte be a Verseg krónikája 1974-ben, A vérségi falumúzeum építése és berendezése, A kender feldolgozás és népviselet, Hiedelmek és babonaság című munkáit. Jelenleg a népi hagyományok és szokások, az ünnepi játékok, valamint Kartal és Verseg gyermekjátékainak feldolgozásával foglalkozik.

Vidékünkről szóló írásaiból a közeljövőben több részletet teszünk közzé. Elsőként a Hiedelmek és babonás történetek a századfordulótól napjainkig Kartalon című művéből adunk részleteket.

Sz ont táti fegyzet

Érdekünkben ?

Szép és okos rendelet született arról, hogy az új, betonelemekből épült lakásokban nem szabad palackos gáztűzhelyet használni. Ez a készülék ugyanis robbanásveszélyes, s a tulajdonos nemcsak a saját maga, hanem például a tízemeletes, Stromfeld sétányon levő házakban a szomszédok lakásait és testi épségét is veszélyezteti.

A lakók általában nem nagy örömmel vették a rendelkezést, a háziasszonyok többsége a gyors és olcsó gázt szokta meg, de kénytelen-kelletlen, lassanként mindenki megszerette a villannyal működő tűzhelyeket. Van viszont egy szépséghibája a korszerű, tiszta főzömasináknak.

Időnként nem működnek.

Egyik reggel fiatal mama álldogált a földszinten gyerekkocsival, az apróságokat az apa cipelte az egyik fölső emeletről. Az asszony elkeseredve mondogatta: „ez már mindig így lesz? Az utóbbi időben minden bejelentés nélkül elalszik a villany, hiába kapcsolom be a tűzhelyet, s a lift sem megy, a kicsit hurcolgatha- tom föl-le a lépcsőn. En még csak elvagyok meleg étel nélkül, de a kislányoknak meg a férjemnek, aki gyárban dolgozik, feltétlenül főzni kellene. De hogyan, hol? Ha már mindenképpen ki kell központilag kapcsolni a villanyt, legalább előre szólnának, de ez csak néha fordul elő."

Az áramszünet sajnos rendszeres a Stromfeld sétányon, ilyenkor olvadnak a hűtőszekrények, s nem kaphatnak meleg ebédet a gyermekek.

Ha a javítások, a szerelések, az építkezések a lakosság érdekében történnek, olyan megoldásokat kellene találni, amelyek nem okoznak nap mint nap bosszúságot. Ez bizonyára nem lehetetlen. Hallottam olyan városról, ahol például este nyolcig még közlekedtek a sínen a villamosok, éjszaka cserélték ki a síneket, s reggel már ismét használhatták a munkába indulók.

Legyünk jobban tekintettel egymásra! Az alsóparki lakótelep építésének megkezdésekor fölállítottak egy betonkeverőt szilárd, mély alapra. Amikor a telepnek ezen a részén már nem volt szükség a gépre, új helyre telepítették. Azóta, talán egy esztendeje is van, időnként betonútbontó szerkezettel munkások jelennek meg, s törik fel a szilárd alapot. Napközben a zaj ellen még füldugó sem segít a környező házakban.

És a munka nem azért nyúlik olyan hosszúra, mint a rétestészta, mert a nehéz munkát végző dolgozók pihengetnének, ami nem ritka jelenség, hanem mert időnként valamely „okos - munkaszervező” elirányítja a területről a dolgozókat. A lakásokba beszüremlő vonatzajt talán már mindenki megszokta és tudomásul vette, de az úttörő szerkezet hangja megszokhatatlan. Es a szervezetlenség is.

Az is eszébe jut az alsóparki lakosnak, hogy ha már annyiszor változtat- gatják a lakótelep végleges kialakításának tervét, erre a kőszikla keménységű betonalapra mért nem tudtak valamit felállítani, hogy ne teljék egyéves munkába a hatalmas betontest kibontása.

Az okos rendeletekkel, intézkedésekkel mindenki egyetért, csak a megvalósítása nem mindig úgy sike ■ rül, ahogyan az állampolgárnak is megfelelne. A kényelmetlenséget nem, de a bosszúságot enyhítené egy kis cédula, amiről a háziasszonyok legalább azt megtudhatnák, hogy mikor kell áramszünet miatt étterembe vinni a gyerekeket.

örszigethy Erzsébet

A