Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-30 / 231. szám

\ 1976. SZEPTEMBER 30., CSÜTÖRTÖK %mtap — ■ :•>{ váz ■'< 4. • — *'#í POSTABONTÁS A 100. születésnap Budaörs egyik családi háza nem mindennapi esemény színhelye volt. Szabó Albert termeáőszövebkezeti nyugdíjast köszöntötték 100. születésnapja alkalmából. A ritka esemény­re a nagy család tagjai, az egész országból érkeztek a helyszínire. Eljött két fia, nyolc unokája és tizenkét déd­unokája is. Az ünnepségen részt vettek a nagyközség párt- és tanácsi vezetői, a Hazafias Népfront és a tömegszervezetek képvise­lői. A kisújszállási Ezüstka­lász Termelőszövetkezet ve­zetősége és tagsága sem fe­ledkezett meg egykori dolgo­zójáról. A budaörsi és a kamaraer­dei óvodások, iskolások versek­kel, dalokkal köszöntötték az ünnepeltet. A jelenlevők pe­dig a tisztelet és a megbecsü­lés szép jeleként virágokkal, esztendeje, hogy az érkező kül­földiek a> vállalat balatonlel- lei üdülőjében pihennek. Az idei szezon a közelmúltban fe­jeződött be, amikor 28 cseh­szlovák állampolgár néhány kellemes balatoni nap után ha­zautazott. Solymosi László Dunakeszi Ne csak egy hétig... Szeptember 26-án befejező­dött az öregek közlekedési, he­te. Magam is idős ember va­gyak, ezért szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni ehhez az akcióhoz. A kezdeménye­zés jó volt, hiszen a statisz­tikai adatok is azt mutatják, hogy — sajnos — időseket könnyen ér baleset. Azt tapasztaltam, hogy — legalábbis Érden — éreztette hatását ez a közlekedési ak­ció. A gépjárművezetők min­denképpen udvariasabbak vol­tak, sőt, ahol tudtak, segítet­tek is rajtunk: fékeztek, áten­gedtek az úttesten. Lenne egy javaslatom. Jó volna, ha az elmúlt héten ta­pasztalt közlekedési morált sikerülne átmentenünk az év többi napjára is. Megérné: biztos, hogy kevesebb lenne a baleset. Ádám László Érd ronban, a Pataki István ifjúsá­gi házban járt e kollégium tag­jai közül Kármán Sándor és Pál Ferenc grafikus, Csákó Ti­Meddig járjon a busz? A tököli HÉV-végállomásra — amelyről közismert, hogy nem a nagyközség szívében fekszik — sajnos csak időn­ként közlekednek a Csepelről érkező Volán buszok. A leg­több járat a Piac térig megy, illetve innen Indul vissza Cse­pelre. Véleményem szerint jó len­ne. ha ezek az autóbuszok a HÉV-állomásig vinnék az uta­sokat. A vágányok melletti ajándékokkal halmozták el az idős férfit. Átadták egyebek közt azt a mellényt, amelyet a Texelektro dolgozói kötöttek, s azt a jubileumi tortát, ame­lyet Juhász József cukrász- mester készített Szabó Albert nagyon örült Spisák Mihályné gyöngyfonással készített em­léktárgyának is. Megilletődve hallgatta Pócsik Ágnes óvónő köszöntőjét. Budaörs legidősebb lakosát 73 éves fia és a menye szere­tő gondoskodásban részesíti. Életüket azonban mind nehe­zebbé teszi, hogy a lakásuktól a vízvezeték legalább 200 mé­terre van, s az idős emberek­nek ez bizony már nagy meg­terhelést jelent. Jó lenne, ha a nagyközség vezetői segíte­nének problémájuk megoldá­sában. Nemes gesztusként az utca lakói már felajánlották társadalmi munkájukat. Lénárt József ; Budaörs Csereüdülésen bekötő úton, a Szigetcsép felé A MÁV Dunakeszi Jármű- vezető szakaszon indulhatná- javítójának 203 dolgozója nya- nak visszafelé. Az illetékesek- ralt az idén — vállalati cse- nek mindenképpen érdemes reüdülbetés keretében — Cseh- lenne fontolóra venni ezt a ja­vaslatot. Bundies Péter Tököl Ceglédiek Sopronban Cegléden, a Dózsa Ifjúsági Klubban minden fiatal hasz­nosan töltheti el szabad idejét. A klub keretén belül működik az ifjú alkotók kollégiuma, eb­ben tehetséges művészgyakor­nokok valósítják meg elképze­léseiket. A közelmúltban Sop­Ren dbeh ózzák a szigetújfalui utat bor rézplasztika-készítő, Antal Sándor és Dienes László fotó­sok, Kökény Mária intarziaké­szítő és Csurgai Ferenc festő. Nagy érdeklődéssel hallgatták végig a soproni városi KISZ- bizottság titkárának, Kienczl Jánosnak a beszámolóját, a fia­tal alkotókra vonatkozó hatá­rozatok megvalósításáról. Maezelka Tibor Cegléd Szóvá tettük, meg ja vito tták A közelmúltban e rovatban szóvá tettük: az albertirsai vasútállomáson a sínek között egyenetlen a talaj, s meglehe­tősen nehéz — különösen az idős embereknek — felszállni a vonatra. Az írás nyomán gyors intézkedés történt: a vá­gányok közötti területet rostált kővel feltöltöttek, s a Dánosi úti átjárót is rendbehozták. Az utasok nevében szeretnék ezért1 köszönetét mondani. Virág Mihály Albertirsa Sötét a Malom utca Jól emlékszem az időpont­ra: a Pest megyei Hírlap 1974. január 24-1 számában megje­lent egy áramhiánnyal kap­csolatos levél: a bagi Malom utca lakód kerülték teljes sö­tétségbe. A dolgok most kí­sértetiesen ismétlődnek... Sajnos, az idén ismét sűrű az áramszünet ezen a részen, különösen az utóbbi időben. Bennünket úgy tájékoztattak, hogy az M—3-as út építése miatt vezetékrendezést csinál­tak. Az elmúlt két hónapban viszont hetente sötétednek el a lakások a Malom utcában, s szeptember 20-án este 11 óra körül ismét elszökött az áram. Másnap utcánkból többen rek­lamáltak emiatt. A szerelők megígérték, hogy rövid időn belül rendbehozzák a hibát, de elfelejtették. Másnap, 22-én felhívták az áramszolgáltató ügyeletét telefonon. Itt szintén megnyugtattak bennüket, hogy amint lehet, jönnek. De ez is ígéret maradt, holott Bagón, a Malom utcában sem luxus­igény a villany használata. Balázs Gusztáv Bag Folyószabályozás A kisebb folyószakaszok, a vizek tisztító.^ nagyon fontos kérdés. Az itw múlásával a medrek eliszaposodnak, s a bokrok akadályozzák az áram­lást. Ennek megakadályozásá­ra leghelyesebb a tervszerű karbantartási munka elvégzé­se. Az Alsó-Tápió medrét egé­szen a forrásvidékéig ma már árokásó géppel rendszeresen tisztítják, így a víz vidáman csörgedezik. Arról nem is be­szélve, hogy az állandó kar­bantartás jóval olcsóbb, mint az árvíz okozta károk helyre- hozatala. Kővári József Mende Kérés a MÁV-hoz Vecsés, Üllő, Monor, Pilis és Albertirsa utazóközönsége nevében kéréssel fordulok a MÁV-hoz. A vasúti menet­rend jónak mondható, csupán egy helyen foghíjas. Szombat kivételével min­dennap indul 19 óra 50 perc­kor a Nyugatiból a Ceglédig közlekedő és minden állomá­son megálló személyvonat. Szombaton azonban a 18 óra 45 perckor induló vonat után csak 20 óra 15 perckor gördül ki szerelvény. Jó lenne, ha különösen sza­bad szombatokon, amikor sok az utas, beállítanák a 19 óra 50 perces vonatot is. Polgár Zoltán Vecsés Szerkesztői üzenetek P. J.-né, Tápióbicske: örömmel olvastuk sorait. Reméljük, hogy ily módon problémájuk megnyug­tatóan rendeződött. özv. L. K.-né, Göd: A Közép­magyarországi MÉH Vállalattól kapott tájékoztatás szerint az ön lakhelyéhez legközelebbi telepük Vácott található, a Rádai utca 1. szám alatt. Itt átveszik öntől az újságokat. H. L., Pócsmegyer: Utánané­zünk az ügynek, s igyekszünk se­gítségükre lenni. Dr. S. E., Budapest: Magunk is megdöbbenve értesültünk a gya­kori gombamérgezésekről. Érdekes fejtegetését nincs okunk kétségbe vonni. Egyet azonban nyugodt lelkiismerettel kijelenthetünk: a sajtóban is közölt esetek mind­egyikét elővigyázatlanság, felelőt­lenség okozta. Egy áthelyezés története Neurózis a munkahelyen ? Elöl járóban egy kérdés: hallottak-e már olvasóink a neurózisról? Minden bizony­nyal, de talán mégis érdemes lesz a most következő törté­net előtt feleleveníteni e be­tegség jellemzőit. Dr. Buga László szerint az embert ért ingerekre való felfokozott vagy helytelen válasz minden esetben a szorongás, a féle­lem. Ez annyira még nem kó­ros, hogy feltétlen orvosi keze­lést igényelne, hiszen az ok megszűnése után az egyen­súly önmagától helyreáll. S vajon gyógyítható-e? Gyógy­szerrel alig. Buga doktor sze­rint a helyzet, a környezet megjavülása, a lehetőség elő­nyös megváltoztatása az iga­zi gyógyszere. Még pontosab­ban: az előbbiek által okozott Az első t Kár lenne tagadnunk: kez­detben azt hittük, hogy a rossz munkakörülmények miatt alakult ki ez a helyzet, amelyről olvasónk is beszá­molt. S mivel Malik András- né levelében is hivatkozott az üzemorvosra, legkézenfek­vőbbnek az látszott: először dr. Mautner Terézt keressük fel. Immár tizenöt esztende­je gyógyítja az Egyesült Izzó váci gyárának dolgozóit, tehát mindenképpen jól ismeri a he­lyi viszonyokat, a körülmé­nyeket. Amikor tudomást szerzett arról, milyen ügyben kérünk tájékoztatást, tárgyilagosan el­mondta : — Elképzelhetetlennek tar­tom azt, hogy a rossz munka- körülmények miatt, a beveze­tőgyártásnál, neurózisban szenvednének az emberek. Annál is inkább lehetetlen ez, mert egy néhány évvel ez­előtt elkészült új üzemben ke­resik itt a dolgozók kenyerü­ket, ahol nincsenek e beteg­séget kiváltó tényezők; nem szalagrendszerben dolgoznak, a zajszint sem magasabb a megengedettnél és a klíma is megfelelő. — Fordultak már önhöz ha­sonló panasszal? — Nem. Malik Andrásné a nyilvántartás tanúsága szerint 1974-ben volt betegállomány­ban, de akkor sem gyári okok miatt. Az üzemi szakszervezeti bi­zottság fiatal munkavédelmi felügyelője, Cseri Gábor — aki a villanyszerelő brigád tagja — még kiegészíti az or­vosnő szavait: — A rendszeres ellenőrzése­ken túl az úgynevezett mun­kavédelmi őrségek azonnal jelzik, ha valahol rendelle­alkatrészigyártó-gyáregység fő­mérnökének irodájában pró­báltuk tisztázni a brigád vezetőjével, Juhász Jánosné- val és Malik Andrásné- val közösen. Ekkor, a szemé­lyeskedéstől bizony nem men­tes részletek után annyit si­került megtudnunk: Malikné és a brigád többi tagja között napirenden voltak a nézetel­térések. Az egyik legutóbbi összezördülésük után az érde­keltek — köztük levélírónk és két társa — odamentek La- ezó András művezetőhöz és kérték, tegyen igazságot. A művezető azonban kitért az állásfoglalás elől. Ezt a lépé­sét utólag így indokolta: — Ha két ember azon vi­tatkozik, kinek van igaza, hogy döntsék? Nekem a ter­meléssel kell foglalkoznom. Az első találkozás után any- nyit még sikerült tisztázni: Malik Andrásné jól dolgozik, munkája ellen semmi kifogás nem merült fel. A részleteket azonban nem tudtuk kibogoz­ni, s ekkor megállapodtunk: néhány nap múlva brigádgyű­lést hívnak össze, ahol min­denki őszintén beszélhet. Még Cseri Gábor szavait je­gyeztük fel: — Annál is inkább tiszta vizet kell öntenünk a pohár­ba, mert gyárunk szocialista brigádjaira nem ez a maga­tartás a jellemző. Az 1969 dol­gozó döntő többsége 102 szo­cialista brigádban tevékenyke­dik, három pedig most verse­nyez a címért. Az áprilisi kommunista szombaton is szá­míthattunk rájuk: munkabé­rüket ajánlották fel a városi óvodák felszerelésének bővíté­sére. találkozás likné akkor teljesítette túl a normát, amikor kevés volt az anyag. Azonkívül: hiába telje­sítjük túl sokszorosan a nor­mát, ha annak egy része se­lejt lesz. Nekünk már gyor­san jár a kezünk. Mindenki tud sokat csinálni, de az az igazi, ha a minőségre is fi­gyelünk. Epilc A gyűlés után Sebestyén László főmérnök érdekes ta­nulságot vont le az esetről: — Számunkra ennek az ügynek két nagy hasznosítha­tó tapasztalata van. Az egyik: ha igaz az, amit a normáról elmondtak, akkor vannak bel­ső munkaerő-tartalékaink. Anyaghiány ugyanis, nyu­godt lelkiismerettel kijelent­Czekk Lászlóné százhalom­battai olvasónk (Október 6. u. 3.) szerkesztőségünkbe küldött levelében ezt írta: A Pest megyei Hírlap rend­szeres olvasója vagyok, s ked­venc újságomból értesültem arról, hogy a cukorgyárakban megkezdődik a répa feldolgo­zása. Ennek, mint fogyasztó, nagyon örülök, de azonnal elém tárult az elmúlt év őszé­ről a kép, amikor a szigetújfa­lui kompátkelőnél az erdőn keresztül vezető úton csak ten­gelyig érő sárban lehetett közlekedni. A gépkocsikban nemegyszer jelentős kár kelet­kezett. A ráckevei járásból a cukorrépát szállító teherautók itt közlekednek a komphoz, hogy Százhalombattán át Er­csibe, a cukorgyárba vigyék rakományukat. Ezúton is szeretnék választ kapni arra, hogy mikorra vár­ható ennek az útnak a rend- behozatala? Ha esik az eső, bizony nehezen húzzák ki eze­ket a járműveket a sárból... Százhalombattai olvasónknak kérdésére választ kértünk az ille­tékesektől. Feigl Béla, a Szigetúj­falui Községi Tanács vb-titkára érdeklődésünkre elmondta: a komptól a faluba vezető útról van szó, amely két kilométer hosszú, s valóban rendkívül rossz az ál­lapota. Hozzájuk is több panasz érkezett már ez ügyben. A közel­múltban például kaptak egy le­velet, amelynek írója azt kifogá­solta: autójának kipufogója a kérdéses területen letörött, fizes­sen hát kártérítést a tanács. A vb-titkár nem tehetett egyebet, mint továbbította a levelet a KPM Budapesti Közúti Igazgatósá­gának ráckevei kirendeltségé­hez ... Az út gazdája a KPM Buda­pesti Közúti Igazgatósága. Amikor Oroszlán László igazgatóhelyettes­főmérnök tudomást szerzett tő­lünk az állapotokról, megígérte: még a nagy szállítások megkez­dése előtt rendbehozzák a kérdé­ses szakaszt. Kíváncsian1 várjuk a további fejleményeket. Bízunk abban, hogy az ígéret rövid időn belül valóra válik. félelem, a belső szorongás tö­kéletes felszámolása. Váci olvasónk, Malik And­rásné (Tölgyfa utca 1.) leve­lében hasonló panaszokkal foglalkozott. Egyebek közt ezeket írta: A Pest megyei Hírlap szep­tember 11-i számában olvas­tam egy cikket a neurózisról. E különleges betegség okát könnyen fel lehet fedezni az Egyesült Izzó váci gyárában, pontosabban a bevezetőüzem­bon, ahol jelenleg is dolgo­zom. Én is neurózist kaptam, amit az üzemorvossal be tu­dok bizonyítani, s ha alapo­sabban körülnézek ebben az üzemrészben, bizonyos vagyok, hogy tíz ember közül kilenc ebben szenved. Érdekes len­ne itt vizsgálatot kezdeni... alálkozás nességet tapasztalnak. Kizárt dolognak tartom, hogy nálunk a munkakörülmények miatt ilyen eset előfordulhatna. De akkor, mi lehet a féle­lem, a szorongás alapja? Er­re már Malik Andrásnétól kaptunk választ: — Kérem, én itt nem tudok dolgozni. A brigád tagjai ki­közösítettek, lehetetlenné tet­tek. Nem a munkakörülmé­nyekkel van baj, hanem a lég­körrel. Három hónap alatt ti­zenkét kilót fogytam ... Amit tudni kell: a tizenkét éve alakúit Vörös Csillag szo­cialista brigád tagjai elektró­dákat dobozolnak, s a kollek­tíva tizenegy tagú. Az eltelt időszakban — az utóbbi né­hány évet leszámítva — volt fluktuáció is. Az ügy további részét Sebestyén Lászlónak, az A második A brigádgyűlésen pillanatok alatt parázs vita alakult ki. Rögtön érezni lehetett, hogy ezt a problémát így még soha nem tárgyalták meg egymás­közt. Először Malik Andrásné kért szót: — Három éve kerültem a brigádba, de most már nincs is maradásom, azért piszkál­nak, mert amikor túlteljesítet­tem a normát, szóltak a töb­biek, ne csináld ezt, nem lesz jó vége! Aztán leálltam, elég nekem az a pénz, amit így is megkeresek. De azóta nincs nyugtom... Szavait néma csönd követ­te. Néhány másodperc múlva Juhász Jánosné brigádvezető jelentkezett mondandójával: — Az volt a baj, hogy Ma­Ezután Míves Pál üzemve­zető véleményét jegyeztük fel: — Ha anyaghiány hátráltat­ja a munkát, valóban úgy kell dolgozni, hogy mindenki megkeresse.a pénzét. Más is tudja a maximumot nyújtani, mégis tekintettel van a másik­ra. Az anyaghiányról mi nem tehetünk, de sajnos, rajtunk csattan az ostor... Bajai Gyula csoportvezető véleménye: — A brigádtagok munkája fárasztó. Egymás mellett dol­goznak, s bizony nehéz elvi­selniük emberi hibáikat. Egy­szerűen meg kell szokni azt, hogy úgy érhetünk el ered­ményt, ha egymást tisztelet­ben tartva dolgozunk... Kassai Károlyné szól közbe: — Szerintem kár lenne, ha Malikné megválna tőlünk. Mi lesz a tervvel, ha elmennek, ha más helyre kerülnek a ré­giék? A múltkor is jöttek az újak, betanították őket, aztán továbbálltak. Az viszont hiba volt, hogy Malikné soha seho­vá sem jött el velünk, ha munkaidőn kívüli programot szerveztünk. És még valami: sajnos, a brigádgyűlések az utóbbi időben sablonossá vál­tak, nem olyan gondok kerül­tek szóba, melyek mindany- nyiunkat foglalkoztattak.., Neubauer Rudolfné: — Délutáni műszakban va­gyok, de van olyan ember a brigádunkban, aki még a kö­szönésemet sem fogadja ... Az a baj, hogy nem ismerjük eléggé egymást. Madár Jánosné még hozzá­tette: — Régi brigádtag vagyok. Azt mondom, mindig volt összetűzés, de a problémákat igyekeztünk emberi módon rendezni. Nem szabad túl ér­zékenynek lenni. A lányom, ha letelik a szülési szabadsága, közénk jön dolgozni. A gyűlés végén feltették a kérdést Malik Andrásnénak: marad-e vagy új üzemrészben próbál szerencsét? Azonnal válaszolt: — Eldöntöttem, itt már nem maradhatok. Nekem Innen mennem kell... Október 1-től a fénycső­üzembe kerül — áthelyezéssel. A brigád tagjai a döntést tu­domásul vették. >gus hetem, ritkán fordul elő. A másik: a jövőben a termelés mellett többet kell foglalkoz­nunk az egyes brigádok prob­lémáival. Hiszen nemcsak ad­dig érdekes egy ember, amed­dig a normáját teljesíti... fgy igaz. Mert az embert formálni, alakítani kell. Falus Gábor 1 1 Szlovákiában, Lengyelország­ban és a Német Demokratikus Köztársaságban. Immár ötödik

Next

/
Oldalképek
Tartalom