Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-28 / 229. szám

x/fsHcm 1976. SZEPTEMBERI 28., KEDD Az ellenőrök is elégedettek Takitótfaluban és Szigetmonostoron — körzetesítéssel, magasabb színvonal A busz reggel 7 óra 5 perc­kor induL Valamennyi utasa jóformán, még gyerek. Kisoro­sziból ingázó kisdiákokat visz körzetesített iskolájuk köz­pontjába, Tahitótfaluba. Idén először, mert a múlt iskola­évben még felső tagozat Is Volt Kisoroszi általános iskolá­jában. Nem minden tárgyat adott elő ott szaktanár. Két- két évfolyamot összevonva, hármain oktattak. A három tá­párból kettő most tanítványai­val együtt utazik, a harmadik Viszont Tahitátfalubál járt ki a múlt iskolaév végéig, most a gyerekek utaznak hozzá. A négy osztály pedig a tahitót- falui gyerekeikkel együtt kü- lön-külön tanulócsoportban ta­nuk | Szórakozásnak veszik f A busz valamivel fél nyolc előtt ér az iskola elé, azután indul tovább állandó utasá­val, a szigetmonostori iskola Igazgatójával Szeptember 7. óta a szigetmonostori is köz­ponti iskola, Pócsmegyerből is oda járnak a gyerekek. A felső tagozat megszűnése nem tetszett Kisorosziban. Több szülői értekezleten meg­tárgyalták és még, akik belát­ták, hogy a nagyobb, jól fel­szerelt iskolában tanulni ked­vezőbb a gyermeküknek, azok is kifogásolták az utazgatást. Az sem nyugtatta meg a szü­lőket, hogy tanáraikkal együtt fognak utazni. Két héttel tan­évkezdet után viszont már na­gyon megfogyatkoztak a kör­zetesítés ellenzői. Maguk az érdekelt gyerekek pedig egytől egyig megszok­ták az Iskolába utazást, tetszik is nekik. Még két tanterem ' A Kisorosziból bejáró diá­kok közül egyédül a hetedike­seknek volt panasza. Homoki Judit tolmácsolja: — Kilencen járunk át hete­dikesek, ötünket az A-ba, né­gyünket pedig a B-be osztot­ták be. Rosszul esik, hogy szét­választottak bennünket. Különben a felső tagozat­ban csak a hetedik osztály olyan népes, hogy két cso­portba kellett osztani Így az­után összesen tíz tanulócso­port alakult az iskolában, de mert nincsen annyi tanterem, az alsó tagozatban váltott mű­szakban tanítanak. Legfeljebb a téli szünetig — közli Kovács Gyula igaz­gató, mert még két tanterem épül az iskolánkhoz. A hely­beli Kék Duna Szakszövetke­zet meg az ÁFÉSZ építőbri­gádja társadalmi munkában építi és jóformán már kész is a toldaléképület. A kisoroszi gyerekek busz­bérlete biztosítással 39 forint­ba kerül havonta. Rendelkezés szerint a közeti iskolába bejá­ró tanulóknak bejárási segélyt folyósíthat a községi tanács. Efelől a közeli napokban dönt Kisoroszi tanácsa. Most már rendben Pócsmegyer kis község, is­koláját már 1959-ben körzete- sítették, felső tagozatosai a Dunán át kompon jártak ta­nulni Leányfaluba. Előfordult azonban, hogy a jég miatt, autóbuszt kellett értük kül­deni. Szigetmonostor alig van a községtől Leányfalunál mesz- szebb, és jó út vezet oda, a Dunán sem kell átkelni. A szi­getmonostori lett az új köz­ponti iskola, ott bőven van hely. Horváth László most Szi­getmonostoron tanítja a har­madik osztályt, és a volt nö- vendégeivel, meg a tizennyolc felső tagozatossal együtt autó­buszon jár az iskolába: — Mint tanító, nem nyilvá­nítottam véleményt, de mint szülő, nekem sem tetszett a változás. A lányom az ötödi­ket Leányfalun végezte. — Nekem sem tetszett — mondja Horváth Editke, ha­todik osztályos*—, de ha néha még vissza is vágyom Leány­faluba, most már elégedett va­gyok. Katona László nyolcadikos véleménye: — Szerintem ez is van olyan jó, mint a leányfalui iskola. — Hogy milyen előny a két község tanulóinak a 'mostani helyzet, arra a legjobb példa, hogy Pócsmegyeren huszon­nyolc alsó tagozatos lett vol­na, a négy osztályt össze kel­lett volna vonni — mondja befejezésiül Homoki Ottó is­kolaigazgató. Sz. E. Berda-cmJékest Foton A Fóti Ősz eseménysoroza­tának érdekes színfoltja volt tegnap este a Fáy-présházban megtartott Berda József em­lékest. A tíz éve elhunyt Jó­zsef Attila-díjas költő, főleg valóság-leíró költeményeivel vált népszerűvé. Bevezetőt Novák Imre, a Fáy —Vörösmarty Társaság el­nökhelyettese mondott, a köl­tő munkásságát Fábián Zol­tán, az Írószövetség titkára méltatta. A költő megzenésí­tett verseit Dévai Nagy Ka­milla és Puskás Sándor adta elő, Prokópius Imre zongora- kíséretével. További közremű­ködők voltak: Pécsi Ildikó és Hűvösvölgyi Ildikó színmű­vészek, valamint Bige József furulyaművész. TV-FIGYELŐ Hétezer négyzetméter. Nem ki_ sebb — falakkal körülvett, te­tővel befedett — területről de­rült ki, hogy elkészítése telje­sen hiábavaló volt. Hétezer négyzetméter alapterületű, öt épületből álló baromfitelepet használnak most ilyen-olyan raktárként, s keresik e beru­házási kudarc magyarázatát e felesleges falak, tetők felépít­tetői a nyársapáti Haladás Tsz-ben. Keresik, keresgetik, ám — mint arról A Hét vasárnap esti műsorából ki-ki meggyőződhe- tet — nemigen találják. Nem volt életre való ötlet a barom­fitelep létesítése sem; még in­kább elhibázott volt a házi tervezés; és hát a falak, a te­tők felépítésére sem adható jeles bizonyítvány... Balogh Mária szerkesztő- riporter a hasonló jelenségek közül választotta ki épp ezt a konkrét témát, hogy a felesle­ges, ráfizetéses beruházások prototípusaként a tévénézők elé állítsa. Ez a képsor meg­győzően bizonyította: így nem szabad dobálózni a milliókkal! F roíilkeresők. Vannak a te­levíziónak — mondjuk így — kisműsorai. Ritkán jelentkez­Zorbász visszatért... Külföldi könyvek magyarul Ki ne emlékezne rá? Visz- Bzatért, jó ismerősként, Zor­bász a görög, aki nálunk elő­ször a filmvásznon ropta a táncot — még Zorbaként — táncban fejezve vagy Inkább élve ki örömét csakúgy, mint bánatát. S miután már ország­szerte megismerték, így csak aztán jelent meg könyv lap­jain és magyarul. Ennek már idestova tíz éve. Érdemes most az Európánál megjelent re­gényt üjraolvasni, a történetet újraélni. Nikolasz Kazantzakisz külö­nös, elementáris hőst terem­tett az öreg munkás szemé­lyében. Ki és milyen ember ez a Zorbász, akit az író Homé­rosszal, Bergsonnal és Nietz- schével állít egy sorba, mint akik a legmélyebb nyomot hagyták a szívében? Sommá­san: ... megtanított arra, hogy szeressem az életet, s ne féljek a haláltól. A természet­hez, az ember, természetes mi­voltához és a környező termé­szethez egyaránt közel áll, for­rásukból nyer utánpótlást Zorbász szilaj, megértő, sza­badságát és méltóságát őrző, a munkában is önmagát élő, él­vezetet lelő egyénisége. Olyan könyv ez a regény, amelyben nem a történet fon­tos — bármennyire is gördülé­keny vagy érdekes —, hanem az ember megnyilatkozásai. Ezek az igazán lebilincselők, ezek miatt érdemes újraolvas­ni a könyvet, illetve elolvasni annak is, aki csak a filmhős­re emlékezik. Neki bizonyára felcsendül majd a fülében a neves antifasiszta görög zene­szerzőnek, Theodor akisznak a filmhez írt kísérőzenéje is, miközben Kazantzakisz érzék­letes, megjelenítő prózáját ol­vassa Papp Árpád és Szabó Kálmán fordításában. A SZÁZEZER GARASOS AGYÚ A történelem elevenedik meg Jean-Pierre Chabrol két­kötetes regényében, A száz­ezer garasos ágyúban. A nép­szerű Századok — emberek sorozatban jelentette meg az Európa Könyvkiadó, Gyáros Erzsébet fordításában a neves francia író regényét, amely Párizsban, játszódik le a kom- müh napjaiban, 1870—1871­ben. Chabrol sajátos dokumen- tumjellegű formát, s ennek megfelelő összetett szerkeze­tet választott e történelmi re­gényhez, amelynek hőse — az ábrázolt történelem részvevő­je és szemtanúja — bizonyos Florent Rastel. E hős fiktív hármas naplója a regény. Vagyis a képzelt személy az események idején, tizenhét éves korában, 1870-ben kezdi, s tíz hónapon át vezeti a nap­lót — ez a cselekmény fő fona­la. Majd 44 év múltán újra előveszi naplóját, akkori szemmel átnézi, kijavítja, húz belőle, s beletold (amit eltérő szedéssel jelöl a könyv). Ez a visszaemlékező már sok min­dent másként lát, másként ér­tékel, másként idéz fel — a maga jelenidejéből (1914-ből) is belesző a könyvbe esemé­nyeket. S mindezt újraolvassa a nyolcvanas éveit élő aggas­tyán Rastel — immár Florent apó — is egy újabb kritikus időszakban, 1936—1939 között. Újra megjegyzéseket fűz ön­maga korábbi soraihoz, az öregember tömörségével (ezt is eltérő szedés jelzi). E hár­mas értékelés, önkontrolláló, önértékelés egyrészt egy em­ber,* egy egyén fejlődése — változása, önmaga korrigálása és újraértékelése, de egyúttal a történelem ítélete is a törté­nelemről. Mindez különös ér­dekességet ad a magában is érdekes történelmi esemény­sornak. KÉT KÖTET A JANUS-SOROZATBOL Fontos; az idegen irodalmak eredetiben való megismerésé­hez utat építő, s e nyelvek leglelkéhez kaput nyitó soro­zata az Európa Könyvkiadó­nak, a Világirodalom klasszi­kusainak a könyvek borító­lapján Janus-fejjel jelölt két­nyelvű kiadása. Gondos törde­lésben párhuzamosan halad az eredeti és a magyar szöveg az oldalpárokon, hogy mód le­gyen a folyamatos összevetés­re, visszakeresésre. S ízlésesek is e könyvek. Tartalmilag is alkalmasak a nyelvtanuló szá­mára változatosságukkal, s az­zal, hogy egy-egy klasszikus­tól — mint a most megjelent két kötet is — rövid elbeszélé­seket közölnek. E két kötet: Turgenyevtől l Az énekek éneke címen ki­adott, öt elbeszélést magában foglaló gyűjtemény, valamint Mérimée-nek Az etruszk váza című, négy történetet bemuta­tó válogatása. Turgenyev el­beszélése; a múlt század első feléből az orosz muzsik és a földesúr életmódját, lelkivilá­gát, mentalitását mutatják be igen érzékletes, tömény lég­kört teremtő stílusban, Áprily Lajos fordításában. Mérimée-t Réz Adám fordította ugyan­csak kitűnően. Az elbeszélés e francia mesterének írásai ed­dig is remek kalauznak bizo­nyultak a nyelvet magasabb fokon tanulók, a francia iro­dalom eredeti szövegeibe be­hatolók számára. N. F. nek, s nem is akarják lekötni a nézők többségének figyel mét. Ilyen például a Kórusok klubja is. amely legutóbb szombaton délután kapott egy félórányi műsoridőt. Voltaképpen örülni kellene, hogy a tévéprogram összeállí­tói a közös éneklés híveit is a kamerák elé engedik, ám a Kórusok klubja jelenlegi for­májában aligha alkalmas az énekkari mozgalom ügyes-ba­jos dolgainak megtárgyalásáé­ra. Inkább amolyan protokollá­ris bemutató az, amit e műsor keretében látni, hallani szok­tunk. Néhány, feszélyezetten, a kölcsönös bókolások jegyé­ben elmondott szó, aztán egy- egy — ismerjük el: nagyon szépen előadott — daL Se nem hangverseny, se nem a közös gondokról, örömökről szóló be­szélgetés tehát! Ráadásul a résztvevők köre is szűknek tűnik; alkalomadtán bizony szívesen vennénk egy-egy ke­véssé ismert, ám a fennmara­dás gondjával annál inkább küszködő kisebb énekkar sze­replését is! Ugyancsak ilyen profilkere­ső műsor a nagy örömmel fo­gadott, ám a helyét láthatóan meg nem lelő történelmi ma­gazin, a História. Kopott, télikabátos riport Egerből, izgalmasnak induló, majd — a műsoridő lejárta miatt — nagyhirteien félbe­szakított párbeszéd Mohács­ról. Egyszóval innen is egy ki­csi, onnan is egy kicsi — mint azt a História legutóbbi, va­sárnap délutáni jelentkezése­kor tapasztaltuk. Ezt a műsort is — akárcsak az imént emlegetett Kórusok klubját — ki kellene még egy­szer találni. Kevesebb téma, alaposabb, körültekintőbb ki­dolgozás? Mondjuk így: kisebb szórás térben és időben? E két „kisműsor készítőinek ilyesmit tudunk ajánlani. És még egy dolgot: a műsorveze­tőnek is jobban kellene töre­kedni az érdeklődés felkeltésé­re, a nézők figyelmének lekö­tésére. Akácz László Klasszikus értékek méltósága Pátzay Pál életműve a Magyar Nemzeti Galériában Pátzay Pál Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság ki­váló művészének kiállítása egész októberben látható a Magyar Nemzeti Galériában. A kiállítást dr. Pogány ö. Gá­bor és Kisdéginé Kirimi Irén dr. rendezte. Radnóti jelezte annak Ide­jén tartós érvénnyel Babits költészetéről: Nekünk a mű mérték. Pátzay Pál szobrász! életműve szántén irány és tá­jékozódás, a szakmai komoly­ság ki nem küszöbölhető és mindig követendő példája. Pátzay nemzedékeket nevelt a Képzőművészeti Főiskolán tu­dással megküzd ott, szorgalom­mal kivívott szobrok szereteté- re, cselekvőén hozzájárult je­lenünk magyar plasztikájának eredményeihez. Ezzel párhuza­mosan jövőbe kapaszkodó szobrokat alkotott álmaiból ke­mény mimkával. Nem kis do­log, hogy Verrocchio, Donatel­lo, a Kolozsvári testvérek és Fadrusz János lovasszobrainak egyénített tágításával megvaló­sította a Huszár emlékművet és a Hunyadi János monumen­tumot, amely Székesfehérvár, Pécs tér- és időnemesítő emb­lémája. Tárgyilagosan mond­hatjuk, kevés ilyen minőségű lo­vas született századunk szob­rászatéban. Az ok is nyilván­való miért. Gyors a tempó, egy fokkal gyorsabb ritmus­ban készülnek a művek a kel­leténél, innen, hogy a zseniális ötletek megoldása oly sokszor és oly fájdalmasan hevenyé­szett. Pátzay szakmai becsüle­tessége és méltósága ezt a fel- lengzősséget megtiltotta önma­gának és tanítványainak. Eb­ben a vonásban engedékeny­ség nélkül szigorú, a legszigo­rúbb magyar szobrász. Ebben rejlik Pátzay klasszikus maga­tartása; életvitelében és mű­veiben. Hűvös szépség meleg­szik fel szívünkben, o század tárggyá szilárdult karaktere, s mindig felmelegszik, mert a szobrászi művelet következete­sen törekszik erre a végered­ményre. Jellemet sugárzó portrék Kérdezzük — a szobrok so­kaságából melyek kopogtatnak a holnap ajtaján? A Kenyér- szelő már belépett a XXI. szá­zadba. E hatalmas kenyér az élet, együtt az asszonnyal, aki szin­tén életünk kenyere, érett pár­huzamossággal időzik, mozdul Pátzay művészetének több kis méretben maradt és köztérre került változatában. Nemcsak megmaradt hanem nőtt az Emberpár és a Fésülködő lány szépsége. Ezt nevezzük klasszi­kus szépségének még akikor is, ha a téma Vedres Márk alko­tásaiban is megtalálható, akkor is, ha életművének ezt az 1919- ben született minőségrendjét a továbbiakban nem sikerül túl­szárnyalnia. Megismételnie, megközelítenie igen. Az 1920- ban mintázott Női fej, a Szig- ligeten felállított Lábát törlő nő, a Szomorúság és a Vetkő­ző nő ilyen mestermű. Érett, hiánytalan. Kérlelhetetlenül pontosak portréi nemcsak az anatómia, hanem a sors és a magatartás, a jellem szempontjából. Der- kovits mart soványsága, Illyés szilárd tekintete, Kádár János rendező türelme, bölcs mérték­Kezdődnek a pályaválasztási hetek Ötödízben rendezik meg Pest megyében a pályaválasz­tási heteket, amelyek szokás szerint is október derekától december közepéig tartanak. Ezzel kapcsolatban a Pest me­gyei Pályaválasztási Tanács­adó Intézet felkérte az iskolák pályaválasztási felelőseit, hogy az eddiginél is több gondot fordítsanak a szülők tájékoz­tatására. A tapasztalatok azt mutatják ugyanis, hogy sok szülő egyáltalán nem, vagy csak kevéssé ismeri a tovább­tanulás lehetőségeit, sok pedig gyermeke pályaválasztását il­letően nem tud dönteni. Hogy segítségükre legyenek, az elkö­vetkező hetekben összehívott szülői értekezletek tárgya min­den általános iskolában a pá­lyaválasztás lesz. Ezenkívül a Hazafias Nép­front helyi szervei, a TIT, a művelődési házak és a könyv­tárak a pályaválasztásra vo­natkozó előadásokat rendez­nek részben a szülők, részben a végzős tanulók számára. Legtöbb helyen részt vehetnek ezeken az előadásokon az álta- nos iskolások hetedikesei is, bár nekik csak jövőre kell dönteniük. A szülői értekezleteken, egy- egy osztályfőnöki órán a kör­nyékbeli üzemek pályaválasz­tási megbízottai, valamint a középfokú iskolák képviselői adnak tájékoztatást. A két hó­nap folyamán az általános is­kolák két felső osztályának tanulóit üzemlátogatásokra és tanműhelyek megtekintésére is elviszik, hogy megismerked­hessenek pályákkal, mestersé­gekkel. Meglátogatják azonban a közeli középiskolákat is. Még október elején megje­lenik a Pest megyei Pályavá­lasztási Tanácsadó 1977. évi kötete. A továbbtanulási lehe­tőségekről abból is tájékozód­hat az érdekelt fiatalság. A szabadság iája (bronz) tartása egy-egy országos arcéi belső tartozékainak felvillaná­sát jelenti Pátzay Pál értelme­zésében, mely messzemenően tárgyilagos a mű magaslati szintjén. Mindez nem jelent egyenetlenséget. Az igazság az, hogy Gounod-ja telitalálat, Munkácsy láttatása nem teljes, heroizmusa túladagolt. Mindez csak azt jelzi, hogy Pátzay életműve is szüntelen küzdel­met jelentett és jelent ma is az érték tartósításáért. Sok mindent korrigált a pálya köz­ben A gyümölcskosaras fiú ex­presszív lendülete elcsitult gesztusainak klasszikus méltó­ságában, ez lett az ő világa. Változatai közül a kisplasztikái méret többször maradéktala­nabb, mint a köztéri produk­ció. Á Lábát törlő asszony ese­tében is így van, mert a kis méretben az idealizált arc nem rongálja a mozdulat ünnepi szépségét, a drapériazuhatag Ivét Összetett harmóniák Eszmék nagy jelvényei a szobrok — a Kígyóölő, a ma­gára ébredt, felszabadult nép aradásos erejét szimbolizálja. Pátzay Pál életműve Osztatla­nul egységes. Nagy fegyelem, jellemszilárdság, ökonómia jele ez. Talmi sikerek nem moz­gatták képzeletét, várt, mig meghallotta , belül a szobor csöndjét, s ha meghallotta, ak­kor, csak akkor mozdult a véső. Babits sora jut eszünkbe: Klasszikus álmok az én ál­maim, fáradt gondolatom sze­ret ölteni hosszúredözetű tógát. Pátzay klasszicitása elsősor­ban nem a külsőségekben je­lentkezik. Az ő tógája nem a ruha redőzése, hanem lelküle- tének szabott mértéke, nyu­galma, türelme, szenvedélye, lobogása. Ez az összetett har­mónia jellemzi köztéri szob­rait. Balassijában a végvári harcos és a költő egysége, ket­tős helytállása érződik, Lenin emlékműve a végtelen nyuga­lom testesülése, ahol az embe­ri értelem valóban megszer­kesztette a jövőt. Ebben a szob­rászi formulában nemcsak Pátzay találkozik Lenin egye­temes szellemiségével, hanem földrészek akarata érvényesül. A holnapot is szolgálva Ügy igaz, ahogy a pompásan rendezett kiállítás katalógusá­ban írja Pogány ö. Gábor: Pátzay Pál a nagy elődök örök­ségének tanulmányozása alap­ján érlelte ki magában hivatá­sa teljesítésének az eszményeit, s ezekhez az eszményekhez mindig is híven ragaszkodott, S mivel soha nem tévesztette szem elöl az életigenlés és for­maszépség szerves összetarto­zását, ténykedésével becses szolgálatot tesz országnak-vi- lágnak, jelennek-jövőnek. Nem a bőség zavara ez, hanem a bőség ténye. Minden maradan­dó életmű, így Pátzayé is, egy­szerre szolgálja kora társadal­mát és a holnapot. Losonci Miklós l k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom