Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-02 / 207. szám

MOHOB'Vnffi XVIII. ÉVFOLYAM, 207. SZÁM 1976. SZEPTEMBER 2.. CSÜTÖRTÖK Segített az öntözőberendezés Évente 40 vagon savanyúság Üllőről A savanyítóüzemekben most folyik a munka dandárja, így van ez az üllői Üj Tavasz sa­vanyítóüzemében is. Az üzem vezetőjét, Kalina Jánost arról kérdeztük, miből mennyi árut tartósítottak. El­mondta, hogy az üzem évente mintegy 5 millió forintot forgalmaz, és 40 vagon árut tartósít. Az idén a munka felén már túl vannak, eddig 1600 mázsa uborkát, 500 mázsa paprikát, 30C mázsa zöldparadicsomot és 300 mázsa dinnyét savanyí­tottak, később mintegy 12 va­gon káposzta tartósítására ke­rül sor. Tizenöt szorgos asz­szony dolgozik az új üzem­csarnokban. — Hol értékesítik a termé­keket? — Az áru jelentős részét a Csepeli Vendéglátóipari Vál­lalatnak szállítjuk, hosszú tá­vú, 5 éves szerződést kötöt­tünk velük. A kertészeti növények min­denütt megsínylették az eső­hiányt. Mint a főmezőgazdász mondta, május 9-én üzembe helyezték az öntözőberende­zéseket, melyből kettő áll ren­delkezésre, s mindkettő még a mai napig is üzemel. Így tudták biztonságossá tenni a paprika- és az uborkatermést, de öntöz­ték a gyökérzöldség-terü- let egy részét is. A víztározóból közel 60 ezer köbméter vizet juttattak az esőztető öntözőberendezések­kel a területre. Jelenleg 54 hektárt, a következő évben 105 hektárt öntöznek. A 235 hektáros sárgarépa­területen a betakarítás a jövő hónapban kezdődik meg. Jelenleg a betaka­rt'tógépeken dolgoznak a szerelők. Előzetes becslések alapján át­lagosan mintegy 200—220 má­zsás hektáronkénti termésát­lagra számítanak. (v.) Nyitány — meglepetésekkel Nyáregyháza bravúrja Maglód ellen A járási labdarúgó-bajnokság eredményei A futballrajongók már nagyon várták a járási lab­darúgó-bajnokság 1976—77- es idényének őszi rajtját. Vasárnap, az első forduló nem ígért különösebb izgal­makat, mégis akadt jó né­hány meglepetés. Kevesen gondoltak arra, hogy az el­múlt évi bajnok, Maglód, sima vereséget szenved Nyáregyházán. A gyöm- rőiek sem bírtak a szom­szédvár, Péteri csapatával. A mendeiek csak az utolsó pillanatban estek el a győ­zelemtől az Ecseren lebo­nyolított Vecsés elleni mér­kőzésen. Az első forduló általános tapasztalata: a csapatok még nem lendültek formá­ba, s bizony a játékvezetők sem álltak feladatuk ma­gaslatán. Remélhetőleg, a további fordulók színvona­lasabb mérkőzéseket s jobb játékvezetést hoznak. Nyáregyháza—Maglód 3:1 (0:0) Nyáregyháza, 200 néző, ve­zette: Márk (Szuda, Izsáki). A mérkőzés esélyese kétség­telenül a maglódi csapat volt. Az első félidő kiegyenlített küzdelmet hozott, egyik csa­pat sem tudott eredményes iermi. Szünet után a hazaiak ha­tártalan lelkesedéssel vetették magukat a küzdelembe. Egy- gólos vezetésüket még ki tud­ták egyenlíteni a vendégek, de ezután két újabb góllal be­biztosították győzelmüket, amely teljesen megérdemelt­nek mondható. Góllövő: Szmórád, Csíkfal- vy, Fehérvári (11-esből), illet­ve Szémann T. Jó: Szmórád (a mezőny leg­jobbja), Fehérvári, Varga Gy., Csíkfalvy. Maglódból senkit sem lehet kiemelni. Gyömrő—Péteri 2:2 (0:2) Gyömrő, 400 néző, vezette: Janoschitz (Semsei). Ideges hangulatban kezdő­dött a játék. A péteriek már a 3. percben vezetést szereztek. Egyik játékosuk kézzel tette maga elé a Labdát, kiugratta Bírót, akit a hazai védők sza­bálytalanul akasztottak, a 16- oson belül. A megítélt bünte­tőt Végh biztosan értékesítet­te, 0:1. Egy perccel később új­Nyilcos István, a monori MEZŐ­GÉP Vállalat technológusa 32 éves korában, hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése szeptember 2-án, ma délután 14 órakor lesz a mono­ri református temetőben. A gyá­szoló család és a MEZŐGÉP Válla­lat. bői zörgött a gyömrői háló. Mravik Gy. lesen kapta a lab­dát, beadását Kellner helyezte a bal sarokba, 0:2. A két gyors gól zavart okozott a gyöm- rőieknél. Így nem csoda, hogy a vendégek továbbra is táma­dásban maradtak. Sajnos, már ebben a játékrészben a péte- rieik néha túl keményen igye­keztek a hazaiak támadásait megakadályozni. A második félidő mindenhez hasonlított, csak a labdarúgás­hoz nem. Főleg a vendégek — de a gyömrőiek is viszonoz­ták — sokszor kíméletlenül léptek bele egy-egy játékos lábába, testébe. Janoschitz já­tékvezető azonban nem torol­ta meg ezeket a szabálytalan­ságokat. Az. 54. percben Gud- ra Z, szépített, 1:2. A péteriek amerre álltaik, sorna elrugdos­ták a labdát. Fetrengtek a föl­dön, ezzel is az időt húzták. Tóth L. (Péteri) elrúgta a lab­dát, s a bíró kiállította őt. A 74. percben az előrehúzódó Tóth J. egyenlített, 2:2. Az utolsó öt perc ismét a vendégek fölényében telt el. Alacsony színvonalú, durva mérkőzésen, igazságos ered­mény született. Janoschitz já­tékvezetőnek nagy része van abban, hogy a mérkőzés dur­vává fajult. Jó: Végh, Bíró, Kellner, il­letve Gudra Z. (a mezőny leg­jobbja), Sasinszky. Mende—Vecsés 2:2 Ecser, 200 néző, vezette: Farkas (Dézsy, dr. Csenky). A mendei pálya betiltása miatt a mérkőzést Ecseren ját­szották le. Közepes színvonalú találkozón a vecsésieik a 90. percben tudtak csak kiegyen­líteni. Az eredmény igazságos­nak mondható. Űri—Vasad 6:0 Vasad, 100 nézó, vezette: P. Szabó (Csanaki). Csak a győzelem aránya volt (kérdéses ezen a mérkőzésen. Üllő—Monor II 9:0 Üllő, 200 néző, vezette: Or­bán (Papp M.). A tartalékos memóriák ellem a hazaiak szinte tetszés szerint értők el góljaikat. Az utolsó percekben komolytalanná vált a mérkőzés. Góllövő: Tóth B. (3), Bálint (2), Juhász, Csorba, Dobos A., Dobos J. A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA 1. Üllő 1 1-----------9-0 2 2. Ő ri 11-----------6-0 2 3. N yáregyháza 1 1----------3-1 2 4. Gyömrő 1 — 1 — 2-2 1 5. Péteri 1 — 1 — 2-2 1 6. Mende 1 — 1 — 2-2 1 7. Vecsés 1 — 1 — 2-2 1 8. Ecser ---------------------------­9. Maglód 1--------1 1- 3 — 10 . Vasad 1--------1 0-6 — 11 . Monor II. 1-----------10-9 — If júsági eredmények: Gyöm­rő—Péteri 6:0, Nyáregyháza— Maglód II 3:2, Vasad—Űri 1:0, Üllő—Monor II 1:1, Mende— Vecsés II 3:1. A vasárnapi forduló párosí­tása: Maglód—Gyömrő, Monor II—Ecser, Vecsés—Vasad, Úri —Nyáregyháza, Péteri—Üllő. Szabadnapos: Mende. G. J. Káván jártunk (1.) Kis község áj lehetőségekkel Káva: a legkisebb község a járásban. Ez a tény, s ez a jelző már évtizedek óta ösz- szekapcsolódott nevével, sor­sával. Volt idő, mikor úgy lát­szott, végleg üresen maradnak az öreg házak, kihal a telepü­lés. 1930-ban még 872-en lak­tak itt, 1958-ban már csak 790- en, azután egy ideig tovább csökkent a lakosság, majd új­ra emelkedni kezdett. Jelenleg ismét valamivel több mint 700 ember vallja magát kávainak. A lélekszám növekedése olyan gyors ütemű, hogy néhány esz­tendő múlva közel juthatnak az ezres határhoz. Kisközség. Alig egy évtizede még furcsa rekordot tartott: Káván volt a legmagasabb az egy lakosra jutó italfogyasztás, de ugyanakkor a takarékbetéU állomány is. Még a kocsmák­ban is büszkén mondták: Ve- csést is megelőzték. Ma nem tartják egyik csúcsot sem, vi­szont az utóbbi egy-két évben olyan fejlődésnek indúlt ez a település is, mint ahogy rég várt eső után zsendül a fű, s nyújtózik a nap felé. Gyorsan, kicsit türelmetlenül, de boldo­gan. JO MEGELHETES - HELYBEN Munkát találtak az asszonyok A felszabadulás előtt a köz­ség lakosainak háromnegyede kevés földű részesaratókánt vagy föld nélküli cselédként tengette életét. A felszabadu­lást' követően 557 katasztíális holdat osztottak fel 115 család között. Nem' véletlen tehát, hogy egy, az ötvenes évek második feléből való felmérés szerint a község lakóinak 88,5 százaléka volt földművelő, s mintegy 11 százaléka bejáró üzemi munkás. Az iparosok — tehát a szakképzettséget szer­zettek — aránya ekkor: .0.75 százalék. Az említett felmérés felsorolja: két kovács, egy ci­pész, egy asztalos, egy bognár és egy borbély . dolgozott Ká­ván. Öröklött sors helyett Mindenképpen nagy ered­mény volt, hogy a felszaba­dulás után valamennyi köz­ségbeli, dolgozni akaró férfi­ember talált magának munkát. Az asszonyok élete, jussa azonban még sokáig, majdnem máig, az öröklött sors volt. A család ellátása, á ház körüli kert vagy a kis kapáló meg­művelése, a jószágok nevelé­se — ez volt a feladatuk. Amikor a közlekedés és a di­vat úgy alakult, hogy ugrás­szerűen megnövekedhetett a fővárosi üzemekbe bejáró dol­gozók száma, akkor is kevés lányt, asszonyt lehetett látni a munkásjáratokon. Arra pe­dig ki gondolt volna akkori­ban, hogy talán majd helyben találnak ipari munkát? Pedig végül is találtak, és ez sokat jelent. — Alig több mint három éve alakult meg a Gyömrői Ruhaipari Szövetkezet kávai üzeme — .mondta Benyoso- vics Sándor, a szövetkezet be­fejező részlegének vezetője. Az irodába, ahol beszélgetünk, már csak egy haragos méh-, raj zümmögését utánozva jut be az elektromos varrógépek zaja. t — Nyolc-tíz asszony koráb­ban bedolgozóként már varrt nekünk, amíg gazdaságos volt, begombolható kabátbéléseket. Később, ahogy emelkedett a létszám, egyre többen jelent­keztek olyanok is, akik még soha életükben nem dolgoztak 'máshol, mint otthon, a ház körül. Munka- és technológiai fegyelemről legfeljebb hallot­tak. Az átállás, a betanulás mégsem tartott sokáig, a szor­galom kiegyenlítette a gyakor­latlanságot, tapasztalatlansá­got. Több nemzedék — együtt A műhelyben, ahol a mint­egy negyven kávai és kör- 1 Az egyik helybeli fiatalasszony: Bujdosó Sándorné. Déri Teréz még gondolkodik ... Surmann Pál felvételei A nyál-egyháziak második gólja 11-esből született. A megítélt büntetőt Fehérvári biz­tosan értékesítette, a későn’ mozduló Klim már nem tudott hárítani. Surmann Pál felvétele nyékbeli asszony hajol a var­rógépek fölé, hangosan szól a rádió, szövethalmok púposod­nak. Az arcokat nézve beiga­zolódnak Benyosovics Sándor szavai: dolgoznak itt egymás mellett egészen fiatal, iskolá­ból éppen hogy kinőtt lányok és szigorú szemű nagymamák. Valószínűleg a többség még nem járt és sokan közülük nem is fognak külföldön jár­ni, de kezük munkája eljut a határokon túlira. Jelenleg a nyugatnémet ERLE cégszá­mára varrnak női kabátokat. — Felpróbáltak-e már né­hányat közülük, hasonlít-e a kávai és a nyugatnémet divat? — Nem is egyet, nem is egyszer — mondja nevetve Deák Endréné. — Magunk el­lenőrizzük, hogy jól dolgoz­tunk-e. — Nem unalmas ez a mun­ka? — Csak annak, aki nem sze­reti. Az elején lehet, hogy szo­katlan. de érdekes — mondja. Pedig a csinos fiatalasszony sem hasonló munkát végzett korábban, öt évig ingázott, s ebből négy esztendőt dolgozott a Kőbányai Sörgyárban tar­goncavezetőként, majd egy évet a Pálma Gumigyárban, szalagon. Indult hajnali négy­kor. s délután négy - óra körül érkezett haza. A keresete két és fél ezer forint körül moz­gott. Azután férjhez ment, ik­rei születtek. Az elsők között jelentkezett munkára, amikor a varroda indult. — Most mikor kel reggel? — Fél hatkor, és ha nem túlórázok. két órára már úira otthon vagyok. — Mennyi a jövedelme? — Kettő és fél ezertől négy­ezer fdrintig. A teljesítmény­től függ. Ha szakmunkássá válna... Deákné brigádalapító, bri­gádvezető. Az ő kezdeménye­zésére alakult meg az első ipari brigád Káván, tizenhat munkásnő a tagja jelenleg. Az első tett, ami nevükhöz fűző­dik: babaruhát, függönyöket, törülközőket varrtak az óvoda részére, meszeltek, festettek. — Mit csinálna, ha meg­szűnne Káván ez <r munkaal­kalom? — kérdezem Deáknét. — Még 3Z hiányzik... Fiatal lányt mutat a részleg­vezető. — Olyan munkát bíz­tunk rá, amely a szakember­nek is becsületére válik, ha iól tudja megcsinálni. Déri Teréz Bényéröl jár át a kávai varrodába. Az általános iskola elvégzése után néhány héttel került ide, szintén há­rom éve. Keresete mintegy kétezer forint. — Ha megszerezné a szak­munkás-képesítést, jóval több lehetne a jövedelme — mond­ja rábeszélően, érezhetően nem először a részlegvezető. — Még gondolkodom — hangzik a bizonytalan válasz. Déri Teréz tehát választás előtt áll: vállalja a monoton betanított munkát, megelég­szik a viszonylag alacsony keresettel, a „bejárók—haza­járók” életmóddal, vagy kevés gond árán szakmát szerez, iga­zi munkássá válik, távlatokat nyit önmaga előtt, kihasználja az adott lehetőségeket. Rajta áll. Kár lenne, ha ilyen fia­talon hagyná elmenni maga mellett az időt. Benyosovics Sándor mond­ja: — Mi hosszú távra rendez­kedtünk be itt. Ezen a környé­ken még akad munkaerő-tar­talék. Jó keresetet, könnyen megtanulható munkát kíná­lunk mindenkinek. S tegvük még hozzá: egy új, korszerűbb, kényelmesebb, mégis gazdagabb életforma lehetőségét. Nagy kincs ez er­refelé. MŰSOR MOZIK Gomba: Anna ezer napja. Monor: Ruszlán és Ludmilla, I—II. Űri: A bosszúállók. Ve­csés, első előadáson: Fegyve­rek Prágának. Este: Pisztoly- párbaj. MŰVELŐDÉSI HAZAK Ecseren, 17-től 20 óráig: az irodalmi szakkör; 13.30-tól 21- ig: az ifjúsági klub összejö­vetele, Gyomron, 18-tól: film- és motorcsklub-foglalkozás, Menüén, az asztaliteniszezők edzése, Péteriben, 18-tól 22-ig: ifjúsági klub foglalkozása, in­tői 20-ig: sportvezetőségi érte­kezlet i L

Next

/
Oldalképek
Tartalom