Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-19 / 222. szám

%KiAav 1916 SZEPTEMBER 19., VASÄRNAP A jó állampolgári közérzet alapja az MSZMP következetes politikája munka az elmúlt évek során imponáló fejlődést ért el,- je­lentős népgazdasági értéket hozott létre. Amíg 1971-ben a társadalmi munka összértéke 834,6 millió forint volt, 1975- ben elérte a 2 milliárd forin­tot. — Űj, de nagyon fontos feladatként jelentkezik a moz­galomban a környezetvédelem társadalmi támogatása. A Ha­zafias Népfront különböző környezetvédelmi akciói során messzemenően támogatta az állami és tanácsi környezetvé­delmi intézkedéseket. Jelentős környezetvédelmi aktivista hálózatot hoztunk létre és a teleoülésfejlesztési ■ társadalmi munka nagv része is környe­zetvédelmi jellegűvé vált. t— Nem hagyhatjuk figyel­men kívül a hátrányos hely­zetben levő társadalmi rétegek és csoportok ügyét sem. A népfrontmozgalom akcióival továbbra is támogatja az ezzel kapcsolatos tanácsi erőfeszíté­seket. A hátrányos helyzetben élő emberek száma társadal­munkban még meglehetősen magas. Mintegy 800 000 ember él pl. tanyákon, pusztai tele­püléseken, messze a falu vagy város nyújtotta lehetőségektől. A mozgalom sokat tett és tesz a tanyán, az apró falvakban, a pusztákon élők társadalmi helyzetének javításáért. A hát­rányos helyzetben élők társa­Gservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára (középen) a meghívottak soraiban. cial-'sta rendszer elfogadásá­val, erősítésével, építésével válhatunk igazi hazafiakká, mondhatjuk el, hogy jól sze­retjük a hazát. — A hazája iránti köteles­ség teljesítése nélkül senki sem vallhatja magát interna­cionalistának. A hazafiasság a szülőföld okos szeretetével, a lokálpatriotizmussal kezdő­dik, de ez a szeretet sosem se­kély es edh et pr ovi nci ali zmuss á. A hazafiság a nemzetköziség­gel egybeforrva válik szocia­lista hazafisággá. Az interna­cionalizmus tetteket igényel, elkötelezettséget a Szovjet­unió, a szocialista közösség, a nemzetközi haladás ügye iránt, együttműködést minden erre kész néppel, törekvést a né­pek közötti közeledésre, elha­tározottságot arra, hogy se­gítsük a bajbajutottakat. dalmi rétegének jelentős része az ország cigány lakossága. Életükben fejlődést tapasztal­tunk, de a javulás mértékével még nem lehetünk elégedet­tek. Változatlanul hangoztat­juk, hogy társadalmi beillesz­kedésült, felemelkedésük és jó­létük alapja továbbra is a rendszeres munka, a tanulás, az egészségtelen, telepek fel­számolása. Művelődéspolitikánk célja: a szocialista életmód általánossá tétele Beszéde végén Sarlós István 'a HNF Országos Tanácsa ne­vében köszönetét mondott a pártszervezeteknek, azoknak a társadalmi szerveknek és in­tézményeknek, különösen a tanácsoknak, amelyekkel együttműködve érhette el a népfront a kongresszus elé tárt eredményeket. Azt kérte, hogy a kongresszus az Orszá­gos Tanács, a megyei, városi, falusi bizottságaink érdek­lődésének középpontjába az előterjesztett állásfoglalás szellemében a következő kér­déseket állítsa: O A folyamatban levő ötö­dik ötéves terv végre­hajtása, célkitűzéseinek telje­sítése népgazdasági és éppen ezért egyéni érdek. A teljesí­tés során felmerülő problémá­kat figyelemmel kell kísérni. A célkitűzések megvalósításá­ra mozgósítsuk a rendelkezés­re álló erőket, a felmerülő észrevételeket részben továb­bítsuk az illetékesekhez, rész­ben pedig, ahol arra mód van, javaslatot dolgozzunk.ki a ne­hézségek kiküszöbölésének módjára. © Olyan közhangulatot ala­kítsunk ki, amely köte­lességnek tekinti a jól végzett rékoskodás: ha jó minőségű termékeket áUítiurik elő. — Az elmúlt két évtizedben fokozatosan nőtt az a társadal­mi igény, hogy a Hazafias Népfront foglalkozzék gazda­ságpolitikai kérdésekkel. A termelőszövetkezeti szervezés korszakától a mai napig, sok elvi téma kidolgozásában és gyakorlati megoldásában vet­tünk részt: a IV. és az V. kongresszus e vonatkozásban sok tennivalót adott bizottsá­gainknak. — Arra törekszünk, hogy ál­lampolgáraink megértsék: a jólét forrása a tervszerű, fe­gyelmezett munka — ebből mindenkinek ki kell vennie a maga részét. De azt is valljuk, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Ehhez azt is hozzáteszük, hogy az el­osztásra kerülő, tehát megter­melt javak mennyisége nem­csak a munkások és parasztok munkájától függ, hanem a ter­meléssel közvetlenül vagy köz­vetve összefüggő valamennyi más területen dolgozók mun­kájától is. — Ötödik ötéves tervünkben jelentős szerepet játszik a te­lepüléspolitika, a területfej­lesztés. A népgazdaság jelen­tős anyagi erőkikel és szellemi kapacitással is segíti az ország településeinek színvonalas fej­lődését. Mindezek ellenére a területfejlesztés állami és ta­nácsi eszközeit a lakosság ön­ként vállalt társadalmi mun­kájával a jövőben is szüksé­ges és célszerű kiegészíteni. A településfejlesztési társadalmi Gazdaságpolitikai témákkal foglalkozott a továbbiakban a főtitkári referátum. Sarlós Ist­ván egyebek között rámuta­tott: — Csaknem háromnegyed éve munkálkodunk eredmé­nyesen és a terveknek megfe­lelő ütemben az ötödik ötéves terv végrehajtásán. Az eddi­giek közül ez a terv az, amely­nek előkészítésébe a legin­kább bevonta a kormány az állampolgárokat és azok kép­viselőit. A tervteljesítés alap­elve, hogy az eddiginél is szer­vezettebb, fegyelmezettebb és jobb minőségű terméket pro­dukáló munkára van szükség. A termelés biztosításához nem áll majd rendelkezésre több­letmunkaerő, tehát ismét a termelékenység fokozása lesz az egyik fő feladatunk. Arról is beszéltünk: továbbra is sok a tennivalónk, hogy a külke­reskedelmi mérlegünk egyen­súlyát helyreállítsuk. — Gazdasági építőmunkánk­ban a hatékonyság, a gazdasá­gosság, a korszerűség határoz­zák meg: eleget tüdunk-e ten­ni nemzeti és nemzetközi kö­telezettségeinknek. Ezért olyan, közszellemet igyekszünk te­remteni, amely a korszerű, az igényekhez alkalmazkodó ter­melés kialakítását az egész társadalom ügyévé teszi. Az eredményes gazdasági munka természetes velejárója az ész­szerű, az okos takarékosság. Javaink gyarapodásával, a termelés növekedésével a ta­karékos gazdálkodás jelentősé­ge növekszik. A legjobb taka­A művelődéspolitikáról és ennek népfrontmozgalmi elő­mozdításáról szólt ezután a főtitkár: — Egyik legfontosabb fel­adatunknak tartjuk, hogy tár­sadalmunk lehető legszélesebb köreit mozgósítsuk a párt és a kormányzat művelődéspoli­tikai programjának végrehaj­tására. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a ne­velés, az emberformálás a szocialista ember kialakítása társadalmi ügy legyen, tehát ne korlátozódjék csak az isko­lára vagy csak a szülőkre, váljék általánossá-az a köz- gondolkodás, amelyben az ön­művelésre való törekvés — természetes szükséglet. — Fokozatosan meg kell szüntetni az indokolatlan szín­vonalbeli különbségeket a városi és falusi, a belterületi és a külterületi iskolák között, hogy gyerekeink mindenütt és mindenkor egyenlő feltételek mellett indulhassanak el élet- útjukra. Valamennyi iskolatí­pus szocialista módon gondol­kodó embereket formáljon, korszerű, biztonságos tudás- alapot nyújtson, segítse a ké­pességek kibontakozását. Az iskolatípusokon belül megkü­lönböztetett figyelmet érdemel az iskolára előkészítő óvoda, az általános iskola és a szak­munkásképző intézet — mon­dotta, majd hangoztatta: — Legyen egyre több em­bernek mindennapos társa a jó könyv, szokása az olvasás. Ebben a könyvkiadás és a könyvterjesztés, a közműve­lődési szakszervezeti könyv­tárhálózat jó munkája mellett megvan a nem pótolható sze­repe a családi könyvtárnak, a szülők, a művelődő közössé­gek, a barátok példájának. A művészetek legyenek elérhe­tőek és érthetőek minél több ember számára. A művészeti alkotások mondanivalója azokhoz szóljon, akik létünk feltételeit biztosítják. E cél el­érése érdekében nagyon sokat segíthetnek / művelődési mun­kaközösségeink, amelyek lét­rehozását legutóbbi kongresz- szusunk határozta el. Műve­lődéspolitikai tevékenységünk nem öncélú, a szocialista élet­mód és életforma általánossá válását kívánjuk szolgálni ve­le és általa. A szocialista élet­mód feltétele, hogy az egyén — egyéniségét nemcsak meg­őrizve, hanem továbbfejleszt­ve — mindent megtegyen a szűkebb és tágabb közössé­gért. Tegye abban a biztos tu­datban, hogy a mi társadalmi rendszerünkben a közösségek legfontosabb célja, hogy az egyén számára az igazi bol­dogságot, a megszolgált jólé­tet, az emberi élet teljességét biztosítsa. A szocialista élet­mód feltété1 e. hogy mindenki tisztességgel elvégezze a kép­zettségének és képességeinek Felszólalások a vitában Sarlós István beszámolója után a vitában felszólalt Ju­hász István tsz-elnöik (Sxa- boles-Szatmár megye) Szmal- nik Éva muinikásnő (Heves me­gye), Bostai Károlyné, a buda­pesti népfrontbizottság titkára. Fazekas Károly (Hajdú-Bi- har megye) a mandátumvizs­gáló bizottság elnöke, a bizott­ság munkájáról beszámolva el­mondotta, hogy a megválasz­tott 800 küldöttből 776-an van­nak jelen. A küldöttek között munkások, mezőgazdasági, ipa­ri, termelőszövetkezeti tagok, értelmiségiek, alkalmazottak éppúgy szerepelnék, mint egy­házi személyek, művészek, kis­iparosok, illetve kiskereskedőik, háziasszonyok és fegyveres tes­tületéit képviselői. A küldöt­tek egyharmada nő. A mandátumvizsgáló bizott­ság elnöke köszöntötte az öt legidősebb kongresszusi kül­döttet: Bernáth Aurél, Kos- suth-díjas festőművészt, Dénes Deó nyugalmazott tanácselnö­köt, László Aladár nyugdíjast, a Lenin-rend tulajdonosát, Pátzay Pál Kos» dí;-~ -p’> rászműv.észt és Z. Nagy Feren­cet, a Központi Népi Ellenőrzé­si Bizottság nyugalmazott el­nökhelyettesét, a mozgalom veteránjait. Ugyanekkor a leg­fiatalabb küldötteknek ered­ményekben gazdag, a maguk örömét és a közösség javát szolgáló életet kívánt. Elmon­dotta, hogy a küldöttekben egyszerre összegeződik a nagy mozgalmi tapasztalat, valamint az újat látás-tevés lehetősége. Mindent egybevetve — mon­dotta befejezésül — a mandá- tumryizsgáló bizottság úgy lát­ja, hogy a kongresszus nem­csak szavazatképes, hanem személyi összetétele biztosíték a jó és eredményes munkára is. Ezt követően a küldöttek, egyhangúlag tudomásul vették a mandátumvizsgáló bizottság jelentését. Ezután folytatódott a vita, Fölszólalt dr. Szántó Imre tan­székvezető egyetemi tanár (Csongrád megye), Serfőző De- zsöné, a KISOSZ megyei tit­kára (Vas rriegye), Szabó Kál­mán tanszékvezető egyetemi tanár, az országos elnökség tagia, korreferátumában gaz­daságunk erősítéséről szólt. Az Megkezdődött a Hazafias Népfront VI. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) Ez lezárt egy korszakot Eu­rópa történetében, rendezte a háború következtében nyitva maradt kérdéseket és új távla­tokat nyitott meg a kontinens életében. — Hiba lenne azonban, ha megfeledkeznénk arról, hogy a haladás ellenségei az enyhülés folyamatának fékezésére, sőt visszafordítására törekszenek, nincsenek gátlásaik,. amikor polgárháborús konfliktusokhoz vezető összeesküvéseket szíta­nak, mint Libanonban és sze­repet vállalnak az olyan kato­nai államcsínyek megszervezé­sében — például Chile eseté­ben —, amelyek reakciós, nép- ellenes erőket juttatnák hata­lomra. — A szocialista országok, köztük a Magyar Népköztársa­ság szándéka, hogy ebben a bo­nyolult nemzetközi helyzetben kezdeményező lépeseket tegye­nek a konfliktusok feloldására és az együttműködés lehetősé­geinek kimunkálására. — Mi is részt vállalunk eb­ből a munkából. A Hazafias Népfront, valamint a keretein belül működő Országos Béke­tanács és a Magyar Szolidari­tási Bizottság is arra törekszik, hogy hazánkban és a világban kiszélesítse a haladásért és a békéért küzdő emberek tábo­rát, hogy ily módon erősítse a különböző társadalmi rend­szerű országokban élő haladó gondolkodású emberek közötti kapcsolatokat. közösségük nevében támogat­ják célkitűzéseinket. Ezután beszélt Sarlós István a család szerepéről társadal­munkban, a fiatalok, a nők, az idős emberek, a sokgyermeke­sek, a bejáró munkások helyzetéről, életkörülményei­nek javításáról, majd így folytatta: — Szinte felmérhetetlenül sokat fejlődtünk a felszabadu­lás óta. Hazánkban ismeretlen a munkanélküliség fogalma — mindenkinek nyílik lehetősége arra, hogy kenyérkeresethez jusson. Ez az általános meg­állapítás azonban nem takar­hatja el a gondjainkat. — Miközben nap mint nap szó esik a munkaerőhiányról, kialakult nálunk egy új prob­léma, amit a kapun belüli munkanélküliség okoz. Sok­szor hallunk arról, hogy egyes munkahelyeken a munkaidő kihasználtsága csak 75—80 százalékos. Arra kell töreked­ni, hogy a munkaidőt minden­ki a dolgainak ellátására hasz­nálja fel, s elsősorban a mun­kahelyi kollektívák legyenek minden ezt sértő magatartás legfőbb ellenzői. — Az ország előtt álló fel­adatok megvalósításának tá­mogatása nem jelentheti csu­pán azt, hogy országos vagy helyi tervek megvalósítására ösztönözzük a dolgozók min­den rétegét. Természetesen ezt tekintjük az egyik kötelessé­günknek. Ennél többet te­szünk, ugyanis az állampolgá­rokkal való beható eszmecse­réinket aképpen is hasznosít­juk, hogy a tömegek bírálatát, észrevételeit, javaslatait fel­színre hozzuk, s azokat képvi­seljük az állami és politikai szerveknél. Belpolitikai helyzetünkről szólva megállapította a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának főtitkára, hogy a la­kosság hangulata megalapo­zottan jó; az állampolgárok nyugodt légkörben élnek és dolgoznak. A jó állampolgári közérzet alapja: a Magyar Szocialista Munkáspárt követ­kezetes, elvhű politikája. Ez a politika a munkásosztály, az egész dolgozó nép érdekeit képviseli: a szocialista rend­szer az egész nép jelenét és jövőjét szolgálja, ezért fejlesz­tése mindannyiunk feladata. — A jó politikai közhangu­latnak fontos eleme, hogy mindenkor nyíltan szóltunk a gondjainkról is. A kellő idő­ben 1 elhangzott tájékoztatáso­kat megértéssel fogadták az emberek. A gondoknak nem örültek, méltányolták azonban, a párt és a kormány nélkülük nem dönt az országos jelentő­ségű kérdésekben. — Társadalmi rendszerünk nélkülözhetetlen ismérve a szocialista demokrácia szélesí­tése az élet minden területén. Az állampolgárok mind na­gyobb számban és mértékben vesznek részt közvetlenül is az országos, a munkahelyi és lakóterületi ügyek eldöntésé­ben. A Hazafias Népfront fon­tos kötelezettsége, hogy fóru­maival, programjaival, akciói­val és minden megnyilvánulá­sával növelje hozzájárulását a szocialista demokrácia erősíté­séhez. Segítse a társadalom demokratikus légkörének fej­lődését, a dolgozók közéleti aktivitásának kibontakoztatá­sát. A továbbiakban hangsúlyoz­ta: — Társadalmunk szocialis­ta fejlődésének forrása a munkáshatalom, a munkás— paraszt szövetség és az erősö­dő népi-nemzeti egység. A közelmúlt belpolitikai esemé­nyei kézzelfogható bizonyíté­kát szolgáltatják annak, hogy népünk minden rétege egyet­ért a szocializmus építésének programjával és kész annak megvalósításáért dolgozni. — Népünk politikailag egy­séges. Azzal is tisztában va­gyunk, hogy nincs szó tökéle­tes egységről, mert vannak olyan állampolgáraink is, akiknek eltérő a véleménye a miénktől — de az ország való­di képét az az óriási többség határozza meg, amelyik a vá­lasztásokon is igent mondott a programjainkra. — Természetesen élnek és keletkeznek ellentmondások a politikailag egyetértő állam­polgárok között is. Ez össze­függ világnézetükkel, a terme­lésben, illetve a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyükkel és olykor anyagi ér­dekeltségükkel. De ezek nem kibékíthetetlen ellentmondá­sok, nem olyanok, amelyek le­hetetlenné tennék az együtt­működést. Bizonyíték erre az, hogy éppen a népfront kere­tein belül harmonikusan dol­goznak egymás mellett a kom­munisták és a vallásos embe­rek. — A hazánkban élő nemze­tiségiek szabadon ápolják nemzeti hagyományaikat, anyanyelvűket, szokásaikat. Kapcsolatuk a magyarsággal baráti és teljes egyenjogúsá­gon alapul. Hazájuknak te­kintik a Magyar' Népköztársa­ságot és odaadással, buzga­lommal dolgoznak a szoc'aliz- mus építésén. Továbbra is mindent elkövetünk azért, hogy jó érzéssel, büszkén vall­hassák magukat szlovákoknak, délszlávoknak, németeknek, románoknak és hogy orszá­gunk egyenjogú állampolgára­ként élhessenek, boldogulhas­sanak. — Kedvezően alakult és alakul az egyházak szerepe a magyar társadalomban. Mind a két fél betartja az állam és az egyház között létrejött megállapodásokat és ennek eredményeként a vallásos em­berek anélkül, hogy hitbeli meggyőződésüket sérelem ér­né, tevékenyen, gyakran kez- deményezően részt vesznek az országépítés munkájában. Eh­hez bátorítást és segítséget kapnak az egyházak vezetői­től, akik hazafiként vallási Szervezettebb, fegyelmezettebb munkára van szükség Szavaznak a Pest megyei küldöttek. Az első sorban, jobbról balra: Bandur Aladár budaörsi iskolaigazgató, Jelencsik József gödöUői szakoktató, dr. Kiss Istvánná gödöUöi közgazdász. A második sorban: Kisfalusi Márta szentendrei keramikus és Bogács József valkói munkás. Bozsán Péter felvételei megfelelő munkát. Művelő­déspolitikai munkánk során arra törekszünk, hogy ezt mind többen megértsék, magukévá tegyék. Csak így, a közösség és önmagunk iránti kötelezett­ségeinknek megfelelve, a szo­Legfontosabb feladatok a népfrontmunkában munkát és elítél minden rest­séget és hanyagságot. Ez let gyen a jövőben is szilárduló népi nemzeti egység egyik sar­kalatos kérdése. © A művelődéspolitikai irányelvek szellemében a közoktatás terén meglevő szín­vonalbeli különbségek meg­szüntetése céljából társadalmi munkákat szervezzünk új in­tézmények létesítésére, a meg­levők felújítására. Külön prog­rammá tegyük a szülői mun­kaközösségek felkészítését az iskolai munkák elvégzésére és támogassunk minden olyan akciót, amelyek lehetővé te­szik, hogy a pedagógusok ma­gas szinten oktassák gyerme­keinket. Mindenki kísérje figye­li* lemmel a nemzetközi helyzet alakulását, a népfront-' bizottságok tájékoztassák erről a lakosságot, s amikor indo­kolt, támogassák azokat a kül­földi akciókat, amelyeknek cél­ja egyes népek szabaddá és függetlenné tétele. Befejezésül arra kérte a fő­titkár a kongresszust, hogy az írásos anyagokat, köztük az ál­lásfoglalás-tervezetet, valamint a szóbeli beszámolót vitassa meg, és hozzon megfelelő ha­tározatokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom