Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-17 / 220. szám

1976. SZEPTEMBER 17., PÉNTEK %*6dan Ezer résztvevővel Szombaton kezdődik a Ví. népfrontkongresszus f Szombaton kezdi meg munkáját a Hazafias Népfront VI. kongresszusa. A nagy jelentőségű tanácskozásról Szentistványi Gyulane, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára nyi­latkozott Tóth Ferencnek, az MTI tudósítójának. Erősödött a politikai cselekvési egység — A Hazafias Népfront V. kongresszusán megválasztott Országos Tanács szeptember 8-án tartott utolsó ülésén ki­jelölte a népfrontmozgalom VI. kongresszusának munka­napjait: szeptember 18-át és 19-ét. — Beszámoltunk az Orszá­gos Tanácsnak arról, hogy a népfront helyi és területi szer­veinek újjáválasztása eredmé­nyesen zajlott le. Február 15. és június 19. között az állam­polgárok újjáválasztottak 4 ezer 165 népfrontbizottságot és 101 ezer 354 bizottsági ta­got, akik 2 ezer 835 községi, 236 nagyközségi, 946 körzeti, 82 városi, 28 váiroskerületd, 19 megyei, valamint a budapesti népfrontbizottságban működ­nek. A gyűléseken és a kül­döttértekezleteken mintegy félmillió állampolgár vett részt és a viták során 31 ez­ren szólaltak fel. De ennél is többen nyilvánítottak véle­ményt, mert sokan írásban fejtették ki gondolataikat. — A választások jó politi­kai légkörben zajlottak le. Erősítették a párt politikájá­ba vetett bizalmat és — ami nagyon nagy jelentőségű — a politikai cselekvési egységet. Aktívabbá vált közéletünk, az említett gyűlések pezsgő fó­rumai voltak az országos és a helyi politikai kérdések meg­vitatásának. A viták előre mu­tattak: az emberek az ered­ményekről és a gondokról egységben beszéltek, a fel­adatokról felelősséggel és cse­lekvésre készen szóltak. — Jóváhagyta az Országos Tanács a viták ezrein elhang­zott észrevételek alapján vég­rehajtott módosításokat a kongresszusi állásfoglalás­tervezeten és az öt kongresz- szusi vitaanyagon. A szocia­lista nemzeti egység teljes ki­bontakoztatásáért, a szocialis­ta demokrácia fejlesztéséért, a gazdaság erősítéséért végzen­dő népfrontmunkáról, illetve a_ mozgalom közjogi és műve­lődéspolitikai feladatairól szól­nak ezek az anyagok, ame­lyek tehát átdolgozott — ér­deklődő és hozzáértő tízezrek véleményét tükröző — formá­ban jutottak el a 800 kong­resszusi küldötthöz és a 200 tanácskozási jogú meghívott­hoz. A tanácskozás munkarendje, vendégei — Elfogadta az Országos Tanács a Hazafias Népfront VI. kongresszusának napi­rendjére, munkarendjére és bi­zottságaira vonatkozó javasla­tot. Kongresszusunknak két napirendi pontja lesz. Az első: a Hazafias Népfront Országos Tanácsának beszámolója az V. kongresszus óta végzett mun­káról és a mozgalom előtt álló feladatokról. Ennek a napi­rendi pontnak a keretében terjesztjük elő javaslatunkat a kongresszus állásfoglalására. A téma előadója: Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A má­sodik napirendi téma: Az új Országos Tanács és a pénzügyi ellenőrző bizottság megválasz­tása. — A kongresszust szeptem­ber 18-án reggel — 9 órakor — Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke nyitja meg. Mind­két napon plenáris üléseket tartunk. Szekciók alakítása nem látszott szükségesnek, hi­szen — amint már utaltam rá — a kongresszus anyagainak előzetes vitájába a társada­lom széles köreit vontuk be. — Külföldi vendégeket hét európai szocialista országból várunk a kongresszusra. El­küldik képviselőiket a bolgár, a csehszlovák, a jugoszláv, a lengyel, az NDK-beli, a ro­mán és a szovjet testvérmoz­galmak, illetve szervezetek. — Meggyőződésem, hogy jól sikerültek a kongresszus elő­készületei. Nagy szerepük volt ebben a pártbizottságok irá­nyító, segítő munkájának, a — A lakosság véleményére támaszkodva A nagyközségi tanácsok munkáját elemezte a megyei tanács Hatósági Kollégiuma A nagyközségi települések differenciáltabb fejlődése, a helyi anyagi és szellemi erők kibontakoztatása fokozottab­ban érvényesül a Pest megyei Tanács 1975-ben hozott hatá­rozata óta. A Hatósági Kol­légium tegnapi ülésén is ezt rögzítették, miután a kollé­gium tagjai helyszíneken, kon­zultatív jellegű megbeszélése­ken, írásos anyagok áttanul­mányozásával — azokat kiegé­szítve — erről meggyőződtek. Ugyancsak tapasztalat, hogy fejlődés mutatkozik a megyé­ben a népképviseleti és az ön- kormányzati jelleg érvényre juttatásában, az államigazga­tási tevékenységben. A Pest megyei Tanács vb- titkára mellett működő Ható­sági Kollégium társadalmi titkára, Arany István össze­foglalójában a testületi mun­káról szólva rögzíti: a nagy­községi tanácsok testületi munkája tervszerű. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy a tanácsülések előkészítése, a hozott határozatok konkrétsá­ga mindenben megfelel a kö­vetelményeknek. Az általános­ságban megfogalmazott hatá­rozatok nehezítik a végrehaj­tást, ugyanakkor az ellenőr­zést is. Pozitívum azonban, hogy a testületi munkatervek napirendjei között egyre több az átfogó, helyi sajátosságokat tükröző társadalompolitikai téma. Az eltelt két év alatt a bizottsági, albizottsági munka javult. Több a kezdeményezés, nagyobb az aktivitás, s meg­állapítható, hogy az eredmé­nyesebb munka a tisztségvi­selők segítő közreműködő te­vékenységének köszönhető. Színvonalemelkedés tapasz­talható a nagyközségi taná­csok választókerületi munká­jában, javult kapcsolatuk a lakossággal, de továbbra is igény, hogy szélesebb körű információra kell törekedni azoknál a lakossági kapcsola­toknál, amelyek a tanácsi szervek lakossági igényeket kielégítő szolgáltatásai, vala­mint hatósági tevékenységben jelentkeznek. Ebben segítsé­gükre lehet a Hazafias Nép­fronttal és más tömegszerve­zetekkel az eddiginél is jobb kapcsolat kialakítása. A nagy­községi tanácsok apparátusá­nak tevékenysége tehát ösz- szességében javult, de a szak- igazgatási szervek munkájá­nak megítélésében már nem ilyen egyértelmű a mfegálla- pítás, hiszen olyan esetekkel is találkozhatunk, hogy az ap­parátusban nem egyforma a leterhelés. A részletes felmérés, tájé­kozódás alapján a Hatósági Kollégium tegnapi ülésén ajánlással is szolgált a munka még eredményesebbé tétele érdekében. Elsősorban lénye­ges, hogy o Hazafias Népfront területi felelősének részvételét biztosítsák a nagyközségek munkáját tárgyaló helyi tes­tületi és járási hivatali veze­tői megbeszéléseken, mert ezzel azt a célt is szolgálják, hogy a lakosságot jobban be­vonják a tanácsi munka se­gítésébe és véleményükre is fokozottabban támaszkodhat­nak. Arany István, a Hatósági Kollégium társadalmi titkára hangsúlyozottan emelte ki a tanácselnökök és vb-titkárok összehangoltabb munkájának további javítását, a nagyköz­ségi tanácselnökök és a vb- titkárok helyes munkakapcso­latának fejlesztését. A Hatósági Kollégium az ülésen rögzítettekkel nem tartja befejezettnek ez irányú munkáját. A részletes, több­szintű tájékozódás továbbra is munkamódszerük marad, mert alapvető, hogy a tanácsok munkája mindenkor a lakos­ság érdekeit szolgálja. Ennek érdekében fontos a rendszeres konzultáció, hogy a lakossági szükségletek kielégítéséhez a jobb feltételeket megteremt­sék és segítsék a jó módszerek elterjesztését szakszervezeteknek, a KISZ- szervezeteknek, a tanácsok­nak, a szövetkezeteknek, más társadalmi szervezeteknek és intézményeknek, az ország- gyűlési képviselők és a legkü­lönbözőbb gazdasági vezetők aktív közreműködésének. Be­fejezésül, de nem utolsóként említem meg azt az áldozatos munkát, amelyet a népfront- aktivistáink ezrei végeztek. Csak egy részük lehet ott a kongresszuson, de a jelenlevők összetételükben is képviselik az egész társadalmat, osztá­lyait és rétegeit, a nőket és a férfiakat, a tapasztalt koro­sabbakat és a nagyon lelkes ifjú generációt. Remélem, hogy kongresszusunk olyan eredményes munkát végez majd, amilyet joggal elvár tő­le a magyar nép — zárta nyi­latkozatát Szentistványi Gyu- láné. Külföldi delegációk érkeztek Csütörtökön megérkeztek Budapestre az első külföldi vendégek a Hazafias Népfront szombaton kezdődő VI. kong­resszusára. A szovjet küldött­séget — a szovjet baráti tár­saságok szövetsége képvisele­tében — J. P. Karpova, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság alelnöke vezeti. A lengyel küldöttség vezetője Józef Ozga-Michalski, a Len­gyel Nemzeti Egységfront al­elnöke. A delegációkat a Fe­rihegyi repülőtéren dr. Mol­nár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára fogadta. Jelen volt V. J. Pav­lov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, valamint G. So- kolowski, a lengyel nagykö­vetség tanácsosa. A tudás sokoldalúan kamatozik Egy széles körű felmérés tapasztalaiul a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál Az elmúlt években a válla­latok, hivatalok és intézmé­nyek nagy erőfeszítéseket tet­tek annak érdekében, hogy segítsék dolgozóik szakmai és általános műveltségi színvona­lának emelését. Jelentős anyagi áldozatokat is hoztak. Biztosították a tankönyveket és tanulmányi szabadságot, s a sikeresen végzőket megju­talmazták. A munkások arányán kell javítani Vállalatunknál, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál ta­pasztalataink szerint a szak­emberek és az alkalmazottak körében számottevő a tovább­tanulási igény, sajnos azon­ban ez nem jelentkezik ilyen arányban a fizikai dolgozók körében. A Minisztertanács két éve határozatot hozott a munkások tanulási igényének felmérésére. Ennek értelmében kérdőíveket bocsátottunk ki és 3 ezer 930 dolgozónak ad­tuk ki ezeket. Soraikból 2 ezer 457 dolgozó volt nő. E kérdő­ívek segítségével mértük fel a helyzetet. Az ívek szétosztásának ide­jén a megkérdezettek sorából 263 ember vett részt szervezett oktatásban. Vagy az általános iskola felső osztályait végez­te, vagy valamilyen középis­kolába járt. A megkérdezettek közül 981 dolgozónk fejezte ki azt az igényét, hogy az elkö­vetkezendő években szeretné befejezni az általános iskolát, vagy elvégezni a középiskolát, illetve szeretné megszerezni a szakmunkás-bizonyítványt. Különösen érdekelte a vál­lalat vezetését, hogy hányán szándékoznak szakmunkás- vizsgát tenni. Sajnálattal kel­lett megállapítanunk, hogy mindössze csak 326 munká­sunknak van ilyen szándéka. A vállalat személyzeti főosz­tályának és oktatási főosztá-’ lyának egyik legfontosabb feladata tehát, hogy a felmé­rések alapján a jelentkező igényeket messzemenően ki-, elégítse. Nem könnyű feladat ez, mert nem egy évről, ha­nem több esztendőről van szó. Egyéni érdek is Mi indokolja és teszi szük­ségessé a politikai és szakmai képzettség színvonalának fo­lyamatos emelését? Ügy ér­zem, hogy e kérdésre a témát több irányból megközelítve lehet csupán válaszolni. A termelés oldaláról nézve a gyors ütemben fejlődő tech­nika, az ebből fakadó maga­sabb szintű technológia alkal­mazása, az állandóan korsze­rűsödő termelés, a termelé­kenység növelése és a minőség állandó javítása megköveteli a több tudást. A fentiekkel együtt, a XI. pártkongresszuson megjelölt politikai feladatok megvalósí­tása is megköveteli a politikai ismeretek állandó fejlesztését és bővítését. Lényegében te­hát a munkások politikai, szakmai és általános művelt­ségi színvonalának emeléséről van szó. Meg kell mondanunk, hogy e feladatok megvalósítá­sának vállalatunknál úgy a tárgyi, mint a személyi és anyagi feltételei is biztosítot­tak. Természetszerű, hogy fel­vetődik a kérdés: érdekében áll-e a munkásoknak politikai és szakmai képzettségük ál­landó fejlesztése? A válasz erre egyértelmű igen, úgy po­litikai, mint szakmai vonat­kozásokban. Egyéni érdek, hi­szen aki magasabb műveltsé­gi fokon áll, az könnyebben tud eligazodni, tisztán látni a sokszor bonyolult társadalmi és vállalati kérdésekben. Gyorsabban megtalálja az ese­mények, a termeléssel kapcso­latban kiadott utasítások kö­zötti összefüggéseket. Felisme­ri a társadalmi, vállalati és az egyéni érdekek közötti összefüggéseket. Azt is érzé­kelni tudja, hogy a személyes, egyéni' érdekei ügy realizálód­hatnak magasabb szinten, ha a vállalati célok is maradékta-. lanul megvalósulnak. Ehhez hozzá tartozik az is, hogy a Szoborrá formált önvallomások Pátzay Pál 80. születésnapján | A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- | csa Pátzay Pál kétszeres Kossuth-díjas | szobrászművésznek, a Magyar Népköztár- § saság Kiváló Művészének művészi, alko- I tó tevékenysége elismeréséül, 80. születés- ! napja alkalmából a Magyar Népköztársa- ! ság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórend- ! je kitüntetést adományozta. § A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki | Tanács elnöke adta át. Jelen volt dr. Kor- i nidesz Mihály, az MSZMP Központi Bi- ! zottsága osztályvazetője, Pozsgay Imre, 1 kulturális miniszter és dr. Ortutay Gyu- = la, az Elnöki Tanács tagja, P átzay1 Pál nevét, személyiségét, vélemé­nyét ismerik azok is, akűk sohasem lát­ták, sohasem találkoztak vele; számon tartják írók, zenészek és a szellemi élet más szereplői. Ha róla beszélnek, nemcsak szobrait emlegetik; nemegyszer véleményeit, megnyilatkozásait fontosabbnak tartják, mint művészi alkotásait. Akik kevésbé ismerik, úgy vélekednek, hogy sokoldalú műveltségével, filozófiai és történelmi tájékozottságával nem lehet meg­mérkőzni. Holott nem elméleti tudása, tárgy- ismerete, az idézetek bősége az, mely annyi vitatkozásban győztessé tette: sokkal inkább észjárásának természetessége, gondolatfűzé­sének célratörő sodrása (mely képes akár a saját elméletét is feláldozni, ha az a tapasz­talat tényei előtt nem állta meg a helyét). Műveltsége, tájékozottsága szinte csak ku­lissza, hogy élleplezze valódi lényegét: gon­dolkodásmódjának lényegre törő hevületét, mely szárnyakat ad beszédjének. A félelmetes hírű vitatkozó és a művészet ölök szabályait hirdető szobrász felrajzolá­sával még nem merítettük ki személyiségét. Mert számos olyan tulajdonsága is van, ame­lyet csak a barát, a magihitt közelségbe ke­rült tanítvány láthat meg az emberben — s ezen túl (ami még sokkal nehezebb a számos Pátzay-közhely miatt) —, a művészetben is Gazdag érzelmi élete nemegyszer döbbenetes változatokra képes. Nemcsak a neki tulaj­donított C-dúr hangnem — mely közéleti szereplését jellemzi —, nemcsak ez az egy reprezentatív árnyalat a sajátja. Magával vívódó, az élet problémáitól gyakran feldúlt, kételkedő, nem egyszer a depresszió kelepcéi közt vergődő egyéniség, akitől azonban nem idegen az összesűrűsödött indulat szenvedé­lyes kirobbanása vagy a senkit — még ön­magát — sem kímélő metsző gúny gonosz fegyvere. A fegyelmezett formavilágú szob­rok alkotója nem éppen szelíd egyéniség: gazdag kedélyének viharzása olyan feszülő ellentéteket teremt, amilyet csak barokk- vagy reformkori életrajzokból ismerünk. Bizonyos, hogy Pátzay Pál nem rak bilin­cseket érzelmeire, kiéli, végig szenvedi, vé­gigdalolja, agyoncsipkedi változatos hangula­tainak kényszere alatt önmagát és a kül­világot. önkifejtésének, az érzelmek ellentétéből való szabadulásának a legfontosabb eszköze a művészet. Érti a módját annak, hogy indulatait teremtő indulattá nemesítse. Szob­rainak látszólag hideg formarendszere első­sorban nem spekuláció eredménye, hanem az önfegyelmezés, önelemzés szabatos gyü­mölcse. Pedig alig van olyan szobor, melynek esz­ménye ne lenne valamely élményének, élete fordulatának, fontos eseményének következ­ménye. Minden művében saját magáról vall. Ha nem tiltaná a mester szándéka, s nem tekinthetnők alkotásait önmagába zárt, az alkotójától függetlenült kifejezéseknek, csábító feladat volna végigbúvárkodni életének és java alkotásainak összefüggését. De ezen a téren nem mehetünk el tovább, mint. az al­kotó: a művészettörténetírás is kötelezett a szemérmességre, ha hősének ez egyik jel­lemző tulajdonsága. Meg kell elégednünk tehát azzal, hogy művei egy-egy pillanatnak, hangulatnak, indulatnak alakká sűrűsödött, befejezett én szét nem elemezhető kifejezései. Így tekinti őket alkotójuk is: személyiségek­nek, akik bonyolult úton-módon rokonságiban vannak vele. S ezt a körülményt általában nem is titkolja: úgy beszél egy-egy kedves figurájáról, simogatja vagy vizsgálhatja őket a nekik kijáró tisztelet szerint, mint ahogy élő emberekkel, megértést parancsoló egyé­niségekkel szokott foglalkozni. Minden mű­vét egy-egy győzelemnek tartja, az értelem, a világosság, a fegyelem és szépség győzel­mének a káosz felett, melyet talán csak azárt engedett szabadjára a lelkében, vizsgálhatta végtelen szenvedések árán, hogy megismerje a gyengéit, sajátosságait, okait és törvény­szerűségét, s az így szerzett tudás segítségé­vel szellemének szolgálatába állíthassa az alaktalan homályt. A tapasztalás szenvedése — a szépség boldogságába csap át: ez jel­lemzi egész életművét. 1 műveltebb, szakmailag kép­zettebb dolgozó könnyebben és eredményesebben oldja meg mindennapi' munkafel­adatait. A magasabb szintű szakmai ismeretek birtokában, könnyebben lehet és tud is alkalmazkodni a műszaki fej­lődéssel járó magasabb szintű technológiai folyamatokhoz, s ennek természetes folyománya, hogy jövedelemkiesés nélkül, kisebb fizikai és szellemi meg­erőltetéssel tudja a fejlett technikát hatékonyabban al­kalmazni. Közösségi érdek is A magasabb szintű általá­nos és szakmai műveltség te­szi lehetővé azt is, hogy a munkás jobban tudjon élni az üzemi demokrácia adta lehe­tőségekkel. Kezdeményezései, javaslatai meghallgatásra ta­lálnak, s ezzel megkönnyíti saját munkáját is, de eredmé­nyesebb lesz az üzemi felada­tok megoldása is. Közvetlen érdekeltség is je­lentkezik a munkahelyeken. Elsősorban a kis kollektívák­ban, szocialista brigádokban, ahol a képzettebb dolgozót szívesebben fogadják, nagyobb a tekintélye, meghallgatják véleményét és javaslatait. Kezdeményezéseire a kollektí­va természetszerűen pozitívan reagál. Véleményem szerint ezek a tényezők még baráti körben, a baráti társaságon belül sem közömbösek. Utalnom kell még arra is — s ezt már előbb is említhet­tem volna —, hogy a jól kép­zett. magasabb szakmai felké­szültségű dolgozó, havi jöve­delme is nagyobb, a képzetle- nebbekénél, s ez a jobb telje­sítmény egyenes következmé­nye. Társadalmi és vállalati szempontból is világos, hogy ma már a képzés és a tovább­képzés megszervezése, színvo­nalának állandó emelése. rendszeres és mindennapi feladat. Ez természetes, hiszen az új gépek és automata gép­sorok egyre inkább a nagy tudású munkásokat várják. A gépek is egyre többet tudnak és egyre többet termelnek. A vállalat számára sem közöm­bös tehát, hogy milyen kép­zettségű emberre bízzák eze­ket az értékes berendezéseket. Döntő az is: hogyan tudják ezeket üzemeltetni, milyen termelési eredményt tudnak belőlük kihozni. Kiemelt feladat Vállalatunknál különös je­lentősége van a tanulásnak, mert nálunk még sok a szak­képzetlen munkás — többsé­gük betanított —, de sokan vannak olyanok is, akik nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát sem. Ismert tény, hogy a fejlett szocialista társadalom fel­építése, művelt emberekkel, gyorsabb ütemben halad. E társadalom gyors felépítése pedig minden dolgozónak egyéni érdeke is, mert az szo­ros összefüggésben van pár­tunk életszínvonal-politikájá­val, a gyorsabb ütemű fel- emelkedéssel. Angyal Károly, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat személyzeti igazgatója Szolidaritási nagygyűlés Csütörtökön délután szolida­ritási nagygyűlést tartottak a Közalkalmazottak Szakszerve­zetében chilei vendégek — Tomas Solis és Juan Kontre- ras, a bizottság tagja — rész­vételével. A szakszervezeti székház nagytermében lezaj­lott demonstráción mintegy háromszázan vettek részt Az elnökségben ott volt Földvári Aladár, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának elnöke, Rácz Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője, dr. Raft Miklós, a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatalának elnökhe­lyettese, dr. Csendes Károly, a legfőbb ügyész helyettese. i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom