Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-14 / 217. szám
áfádat* 1976. SZEPTEMBER 14., KEDD Díjnyertes bélyegek A Magyar Posta környezet- védelmi bélyegsorozata nagydíjat nyert az olaszországi Asiagóban, az idén 6. alkalommal sorra kerülő nemzetközi filateliai rendezvényen. Három nagydíjat adtak ki, és ezek egyikét kapta magyar bélyegsorozat, amely ezenkívül elnyerte a helyi kereskedelmi és iparkamara, valamint az olasz posta különdíját is. — Brigádok a könyvekről. A BVM szentendrei gyárának üzemi könyvtára szerződést kötött a szocialista brigádokkal. A megállapodás értelmében havonta egy- egy brigád jön össze a könyvtárban, s a munkások megbeszélik a legutóbb olvasott szépirodalmi könyv témáját. Elmondják egymásnak azt is, amit a mű írójáról, a könyv születésének körülményeiről tudnak. Élményekben gazdag délután Ceglédi vendégek a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában Két autóbusz hozta Budapestre tegnap délután Cegléd, és környékének termelőszövetkezeti és üzemi dolgozói vendégségbe a Szovjet Tudomány és Kultúra Házába. A fél napos kiruccanás ötlete a Magyar—Szovjet Barátság Tsz elnökétől, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnökségi tagjától, Skultéti Józseftől származott, aki saját termelőszövetkezete MSZBT- tagcsoportján kívül meghívta a szocialista brigádvezetőket, a KISZ-szervezet fiataljait, s a gazdaságvezetőket, továbbá a nyársapáti Haladás Tsz MSZBT-tagcsoportjának elnö. két, Sivók Lászlót, a kocséri Üj Élet Tsz MSZBT-tagcsoportjának elnökét, Haraszti Telt nézőtér, nagy siker A visegrádi nyílttéri, nyári zenei esték záróhangversenyén Kiváló kezdeményezésnek bizonyult az idei nyáron szabadtéri kora esti hangversenyek színhelyévé alakítani Visegrádon a nagy vegyesházi királyaink — Anjou Nagy Bajos, Luxemburgi Zsigmond, Hunyadi Mátyás — egykori, Európa-szerte páratlan remekmívű, kései gótikus, korai reneszánsz palotájának egyik helyreállított tágas teraszát. A Nemzeti Múzeumunk •keblében működő visegrádi Mátyás Király Múzeumnak és Visegrád Nagyközség Tanácsának közös rendezésében próbaképpen a palotarészben három nyári zenei estet tartottak az idén. Így június 19-én a reneszánsz zenei hagyatékának időtálló elemeit avatottan népszerűsítő Ars Renata együttes mutatkozott be Vi- rágh László vezetésével: egykori dallamkincsekkel, korabeli hangszerekkel tolmácsolva Petrarca, Ronsard, Shakespeare, Luther, Michelangelo, Janus Pannonius és Balassi Bálint verseit muzikális átköl- tésben. Augusztus 8-án a Kecskés András vezette Collegium Musicum együttese adott esti hangversenyt az ugyancsak Bécsben iskolázott amerkai Drew Minter contra- tenorista közreműködésével. A harmadik s egyúttal az Idei záró hangversenyt most vasárnap este rendezték meg. Ezúttal a budapesti I. István Gimnázium szimfonikus zenekara és kísérő énekkara szerepelt Záborszky József karmester-tanár vezénylésével és Veroszta Magda zongorakíséretével, továbbá Barlay Zsuzsa, Domonkos Zsuzsa és Ber- czelly István operaházi tag magánénekes-művészek közreműködésével. Előadták Erkel Hunyadi László operájának nyitányát, majd Liszt Esz-dúr zongorahangversenyét. Ezután következett a záró zenei est fénypontja: Környei Elek Requiem Mátyás király emlékére című verses szövegművét adták elő Záborszky József és István megzenésítésében. Ezt a túlzás nélkül monumentálisnak és lenyűgözőnek mondható — csaknem teljes órai előadás időtartamú — új magyar zenei alkotást elsőül Székes- hérvárott adták elő, az Álba Regia Napok középponti ünnepségén. Második bemutató- helyül választották a Pest megyei Dunakanyar visegrádi hangversenyeinek hangulatos szabadterét. Akik részt vettünk e hangversenyen, tanúsíthatjuk: éppenséggel nem volt hiábavaló a Visegrád Nagyközség Tanácsa vezetőinek, továbbá Héjj Miklós múzeumigazgatónak és Szőke Mátyás fiatal régésznek s egyúttal a helyi művelődésiház-igazgató- nak lelkes kockázata. Az ország egyetlen gimnazista diákokból szervezett szimfonikus zenekarának európai hírneve és az új magyar zenei mű vonzalma szeptember derekának hűvösre hajló estéjén is telt nézőteret teremtett, hálás közönséggel. Kétórás műsor után e hallgatósereg forró tapsvihara ismétlést követelt. És csakis a budapesti előadóművészeket meg fővárosi kísérőiket hozó-vivő sétahajó kimért ideje miatt nem nyúlt hosszabbra a visegrádi zenei esték záró hangversenye. A hálás ünneplés, a telt nézőtér nagy közönségsikere mintha átütően azt hangsúlyozta volna : érdemes ott bizony egy- egy nyáron háromnál több ilyen színvonalas zenei estét rendezni. Nagy Tibor Vizsgáztat a távoktató-berendezés. A felelő: Skultéti József. Valkó Tibor felvétele Pált, a ceglédi KÖZGÉP-gyár- egység MSZBT-tagcsoportjá- nak elnökét, Zsigmondi Józsefet, valamint Túri Lászlót, a gyáregység pártvezetőséginek tagját, és a ceglédi MEZÖ- GÉP-gyáregység igazgatóját, Kozma Andrást. Jelen volt természetesen a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz pártvezetőségének titkára, Bene József, is, és képviseltette magát — Lencsés Gáborné, valamint Habony István politikai munkatársak személyében — a ceglédi járási pártbizottság is. Mintegy hatvanan lépkedtek tehát kiváncsi elfogódottsággal fölfelé délután három órakor a Semmelweis utcai intézmény mérványlépcsőjén, ahol ölelésre tárt karral Vlagyisz- láv Georgijevics Szergejev, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának igazgatója fogadta a vendégeket. Ezután A. J. Bormotov igazgatóhelyettes vette át a házigazda szerepét, előtte rövid üdvözlő beszéddel köszöntötte a ceglédieket, majd bemutatta a szovjet atomenergia című kiállítást. Maketteken,. tablókon, grafikonokon, montázsokon .illusztrálták itta világ egyik legnagyobb atom- hatalmának műszaki-tudományos eredményeit a hatalmas energia békés felhasználásában. Láthatták a kiváncsiak a világ első, villamosáramot termelő atomerőművét, és azt is, amelyik pillanatnyilag a legnagyobb Európában. Erről a kiállításról egy másikra vitt ezután a vendégek útja, az emeleti fehér terembe, ahol a Lett Szocialista Szovjet Köztársaság négy szakmunkás- képző intézetének növendékei adtak ízelítőt tudásból, jóízlés, bői: könyvkötők, ötvösök, iparművészek, fafaragók, műkovácsok gyönyörködtették alkotásaikkal a látogatót. A legnagyobb sikert — érthetően — az az ismeretlen kis művész aratta, aki Kádár János portréját készítette el — faintarziából. Ugyanitt megtekinthették a látogatók a rigai Műszaki Tudományos Kutató Intézet távoktató berendezését, amelyet I. J. Eglaisz, az intézet munkatársa, a műszaki tudományok kandidátusa működés közben mutatott be a vendégeknek. A következő állomás a színházterem volt, ahol népművészeti együttesekről szóló, valamint rajzfilmekkel szórakoztatták a ceglédieket. Innen a zeneterembe vezetett a látogatók útja, (ahol egy kis ízelítőt kaptak Sosztákovics életéből, és Csajkovszkij zenéjéből. Az utolsóelőtti programot a véletlen kínálta; a ceglédi vendégek látogatása ugyanis egybeesett a lett film ünnepi hetének megnyitójával. A ceglédiek tehát — sok budapesti érdeklődővel együtt — meghallgatták H. K. Lepesko, a rigai filmstúdió igazgatója előadását a lett filmművészetről. Egy nagy sikerű lett folklórfilm megtekintése után a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának vezetősége fogadást adott a ceglédi vendégek tiszteletére. Ny. E. Idén is színvonalas program Megkezdődött a Fóti ősz rendezvénysorozata Az immár hagyományos Fóti ősz politikai és kulturális rendezvényei, programjai az évek során rangot szereztek a nagyközségnek. Tegnap este 6 órakor az I-es számú óvoda kertjében a Vörösmarty szobornál volt a megnyitóünnepség. Ezen Barát Endre, az MSZMP váci járási bizottságának első titkára mondott ünnepi beszédet, s méltatta a Fóti ősz jelentőségét. Az ünnepi műsorban a dunakeszi József Attila művelődési ház énekkara és fúvózenekara szerepelt, Horváth Ferenc színművész mondotta el Vörösmarty Fóti dal című versét. Este 7 órakor képzőművészeti kiállítás nyílt a Vörösmarty művelődési házban. A tárlaton — melyet dr. Barna Lajos, a HNF Pest megyei Bizottságának elnöke, a gyermekváros igazgatója nyitott meg — a fóti gyermekváros képzőművészeti és népművészeti szakkörei mutatják be legszebb alkotásaikat. A Fóti ősz idén is gazdag eseményekben: szeptember 18-én a fóti 3-as számú iskolában négy tantermet avatnak. Az. építők tiszteletére fővárosi vendégművészek adnak műsort Humorszüret címmel. A számos helytörténeti, művészeti kiállítás és szórakoztató program mellett idén is lesznek szolidaritási találkozók, szocialista brigádfórumok, valamint munkásmozgalmi témájú bélyegkiállítás nyílik. A fegyveres erők napja alkalmából az úttörők számára rendezik majd a Fóti kupa futóversenyt. Idén. sem maradnak el a nagyközség irodalmi múltját idéző, hagyományőrző emlékestek, melyeken többek között Berda Józsefre és Vörösmarty Mihályra emlékeznek műveik, munkásságuk ismertetésével, s lesz Verdi-est fővárosi operaénekesek közreműködésével. Az október végéig tartó rendezvénysorozat kiemelkedő eseménye a Fáy-présháznál október 3-án lesz: itt tartják majd a megyeszerte híres fóti szüretet. S/ínIiázköszöntd. Nem az a fontos, hogy egy színház hány éves, csak a szíve legyen fiatal — énekelték a Vidám Színpad lelkes tagjai szombaton este, bizonyítván, hogy ha el is szaladt az a huszonöt év, az ő társulatuk szíve aztán tényleg olyan ifjú, mint az 1951-es induláskor... És tényleg: jubileumi műsoruk fiatalosan ötletes, lendületes volt. A negyedszázados Vidám Színpad tévészereplése ismét csak bebizonyította, hogy — fanyalgás ide, profilváltó programok oda! — kell a közönségnek egy ilyen viccelődő, csipkelődő, félrekacsingatva odamondogató társulat. A társulat létének és profiljának igazolása mellett, természetesen még arra is jó volt ez a jubileumi műsor, hogy ismét lássuk a negyed százada megújhodott pesti kabaré nagy alakjait: Darvas Szilárdot, aki humoristának és humormondónak egyaránt kiváló volt; Salamon Bélát, aki joggal érdemelte ki ezt a rangot, hogy klasszikus; és Benedek Tibort, akinek fanyar, keserű szellemeskedése annyira hiányzik most működő pályatársainak repertoárjából. TV-FIGYELO És még egy: ismét bebizonyosodott, hogy mennyire nincs jelen a televízió műsorában ez a sokszor bevált, hagyományos humor! A jó viccek, a jó poének, akár így is mondhatjuk: az a régi Hacsek és Sajó. Hátha ez a jubileum és ez a jubileumi közvetítés ismét képernyőre engedi majd őketl Vihar. Shakespeare utolsó műve; a színpad nagy varázslójának végső búcsúja; Pros- pero, ahogyan kettétöri a varázspálcát ... A színháztörténeti közhelyeket jól ismerjük. És éppen így azokat az újabb és újabb fogadkozásokat is, amelyek szerint most ezúttal, végre az igazi, a hamisítatlan, a leginven- ciózusabb Vihar kerül majd a publikum elé. Vasárnap este ismét egy vadonatúj változatát láthattuk e műnek, mégpedig Horváth Z. Gergely átdolgozásában és rendezésében. Mit adott az a másfél óra? Elsősorban azt a tanulságot, hogy mi mindent — még ezt a teljes antiromanticizálást is — kibírja a Vihar. Aztán azt, hogy e díszlet és kellék nélküli világban is milyen jók tudnak lenni a színészek. Valamint azt, hogy e majd négyszáz éve írott darabot, milyen jó dolog vadonatúj fordításban hallani. E vadonatúj változat mérlege tehát az is-is. Hiányoltuk a történés idejét, helyét jelző hátteret, tárgyakat. Tetszett viszont, ahogyan — szinte gesztus nélkül, a gondolat szolgálatában — teljesítették nehéz feladatukat a színészek. Köztük a nagyon régen látott, Shakes- peare-alakításai miatt méltán tisztelt Kiss Ferenc és a szinte Prosperónak született Mensáros László. Elsősorban az ő játékuknak köszönhető, hogy nem volt teljesen bántó a rendezői felfogás elidegenítése, hogy embert éreztünk ott, ahol a színrevitel szerint nem lehetett volna más, mint figura. Akácz László Megyei kiállítótermekben Új művek és új közön Szabó Zoltán festményei, Kalló Viktor szobrai Vácott Szentendrei bemutatkozások Ä váci Madách Imre munkás és ifjúsági művelődési központ képzőművészettel is keresi közönségét. Jól. Első tényező, hogy kitűnő alkotók műveiből válogat olyan közérthető műveket, melyek szépek, s vita nélkül gyönyörködtetnek. Szabó Zoltán festményei, Kalló Viktor szobrai maradéktalanul teljesítik a mű jelenünkhöz szóló, holnapunkat építő kettős hivatását. A. mindennapokat formálva A szilárd szerkezetű csendéletek, az egész világot gyermekükben átölelő^ anyák, tavaszi fákkal érvelő tájak, a teret igazságuk izomzatával megtöltő emberek, azt a Szabó Zoltánt mutatják be az új tárlatlátogatóknak, aki maga is munkáskörnyezetböl növekedett művésszé. E szigorú rendezettség méltósága támpontot talál a váci emberek hasonló élményeiben, egyeztetni képesek a műveket saját életükkel. Szabó Zoltán festői termése olyan optimális hullámhosszon mozog, amely egyszerre gazdálkodik önmaga ihletével és a műn kások tudatával. Erre a fejlettségi állapotra' szervezi eszmei, formai szabatossággal a maga dinamikus programját olyan képi mondattannal, mely ismert vagy megismerhető. A kapott és szerzett, örökölt és épített, érzelmekkel. munkával terebélyesített világot hordozza és értelmezi képeiben. Képes arra, hogy megnevezze festészettel azt, ami elomlana nélküle. Festészetében ezért még inkább megmarad az az emberi környezet, amit megjelöl. Szoborrá formált sorsok Kalló Viktor Szabó Zoltán harcostársa ebben a szándékban. ö szobrokkal szolgál, a helytállást jegyzi fel a Mártír bukó és az eszmét mégis diadalmasan hordozó alakjában, a Munkások szorosan egymáshoz tartozó csoportjában. E három ember az osztály. Nyugalmát, erejét, csöndjét, méltóságát testesíti. A többi portré is halk üzenet egy-egy ember belső tartományából. Csöndesen, de magabiztosan pergeti le a felület változatosságában az ember sorsát és érzelmét. A maga általánosságaival, a maga egyediségében. Az a vonzó Kalló Viktor műveiben, hogy csak arra vállalkozik, amit érez. Ez határok között mozog, de egyre tá- gabb környezetben, mert az önismeret szigora biztosítja a rendszeres előrehaladást. Előbb említettem, hogy a váci művelődési központ megfontolással keresi közönségét jó ötletekkel. Annak számít, hogy a tárlat ideje Kalló Viktor: Munkások. alatt Bálványos Buba grafikusművész szobrokat, képeket elemez együtt az érdeklődőkkel és dr. Aradi Nóra művészettörténész a munkásábrázolás problémáiról tart előadást a Szabó Zoltán és Kalló Viktor műveinek ismeretében frissen felvértezett, fogékony hallgatóságnak. Mindez jól szolgálja a képzőművészeti világhét programját, mely az idén az ember és a környezet kapcsolatát szorgalmazza. Színekre komponált variációk Nagy szeretettel mutatja be Mucsi András Gy. Molnár István grafikusművész alkotásait a szentendrei Művésztelep Galériájában, melyet a közönség szeptember végéig tekinthet meg. Kulturált a rendezés, kulturált az előszó. Ebből idézem Mücsi András szavait: ...grafikái ezúttal színes, magasnyomású metszetek: síkformára és színekre komponált témavariációk, ugyanazon problémakörhöz kapcsolódó térplasztikáklcal. Mind igaz, gondos a kivitel, vonzó a művész mértéktartó komolysága, mégis úgy érezzük. a szobor és színrajz ezúttal nem lépi át a vizuális alapképletet, új művek ígéretét hordozzák, nem testesítik azokat. Mintha kicsit többet is átvenne azon törekvésekből, melyeket Vásárhelyi Győző megoldott. Egyszóval; jó amit látunk, de kevés. Túlságosan is purifikáltak az eszközök, s ezért a képző- és iparművészet határán érezzük a számmal jelölt sorozatokat. Akkor lehetünk igazságosak, ha tárgyilagos várakozással annyit Szabó Zoltán: Portré. állapíthatunk meg, hogy a jövő ítélete lesz helyes e művekről, különösen akkor, ha e nyitány következményei is megvalósulnak. Tiszta változatok Weöres Sándor Kossuth-dí- jas költő nyitotta meg ugyancsak Szentendrén, a Vajda Lajos Stúdió kiállítóhelyiségében Dombay Győző, Veress Pál, Koncz Béla, Szántó Piroska, Deim Pál, Zámbó István közös tárlatát. Ezúttal a meghökkentés szándéka helyett tisztes változatokat láthatunk a képzőművészeti eszközök széles skáláján. Az átlagból is kitűnt Deim Pál képújító bátorsága, Szántó Piroska színekkel felragyogtatok lepkéje és Koncz Béla járomra hangszerelt szerkezete. Keresők, kutatók, a holnap lehetőségeit hangolják magukban, amit vállalnak, teljesítenek- egyelőre nyitás, nem végeredmény. Losonci Miklós
