Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-01 / 206. szám

A szezon küszöbén ä Pest megyében a tervezettnél nagyobb területről takarítják be a termést Az őszi feldolgozási szezon teendőiről tájékoztatta az új­ságírókat kedden a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumban Nagy László, a Cukoripari Vállalatok Tröszt­jének vezérigazgatója. Elmon­dotta, hogy a termést 128 ezer 400 hektáros területről taka­rítják be. (A Pest megyei gaz­daságok az előirányzatnál is nagyobb területen, a termelő­szövetkezetek 3700, az állami gazdaságok 1200 hektáron ter­mesztenek cukorrépát, a leg­nagyobb területen, 440 hektá­ron, a Kiskunsági Állami Gaz­daság és — 400 hektáron — az abonyi Ságvári Endre Tsz. Kétszáz hektárnál nagyobb te­rületen terem a répa a ceglédi, a gödöllői és a Herceghalmi Állami Gazdaság, valamint a kiskunlacházi Pereg Tsz, a püspökhatvani, a tápiógyör- gyei és a valkói tsz-ek hatá­rában.) A cukorrépát a korábbi szá­razság megviselte, de a me­zőgazdászok arra számítanak, hogy az esőzések javítanak a ter­méskilátásokon, ebből kiindulva a cukoripar a korábban tervezettnél később kezdi meg a feldolgozási sze­zont. A gyárak szeptember 8 —17. között indulnak, tehát mintegy 10 nappal később kéz­Elsőként rP ízenöt esztendeje még képtelen jóslatnak tűnt volna, ma tény, hogy Aszód, Domony és Iklad közös ta­nácsú nagyközség munkás­lakta település, aktív kere­sőinek többsége ipari vagy más fizikai dolgozó az ál­lami szektorban. A hagyo­mányos kép megváltozása, tudniillik, hogy a falu egyenlő a földműveléssel, azért is érdekes, mert a na­pokban asszonyok porolá­sét hallgattam végig Ve- csés új lakótelepén. Azon méltatlankodtak, hogy ke­vés a zöldféle, a gyümölcs, sok időt rabol el a bevásár­lás, s már megkapták, miért nem termelnek maguknak? Hol — mutattak körbe a lakótelep országúihoz simu­ló vonalán, tenyérnyi zöl­dek kerítette épületein. So­kan ugyanis azt hiszik, hogy aki nem városban él, annak ott a kertje, termeljen. Csakhogy egyre többen él­nek lakóházakban, lakóte­lepeken, ahol — ha kedvük, hajlandóságuk lenne — ak­kor sem termelhetnének maroknyi zöldborsót, zöld­babot, csomónyi lsveszöld- séget, ha nagyon akarná­nak. Mégis, vélik, a külön­böző kereskedelmi szervek nem tesznek ilyesfajta meg­különböztetéseket, s foly­tatták a sokat, sok he­lyen emlegetett húskerettel, ami szerintük ahhoz igazo­dik, hogy valamikor tényleg majdnem mindenki tartott állatot, főként sertést. Nehogy azt higgyük, apró asszonyi dohogás, köznapi bosszúságok keltette inge­rültség mindaz, amit el­mondtak. Nagyon is lénye­ges mozzanatát ragadták meg annak a változási fo­lyamatnak, mely mind a te­lepülésszerkezet, mind a te­lepülések lakosságának ösz- szetélelét átalakítja. Vissza­térve Aszód és társközségei példájához: szinte grafikon- vonallal ábrázolhatnánk, miként nőtt az • élelmisze­rek bolti forgalma azzal arányban, ahogyan a fog­lalkoztatottak táborának összetétele változott. Koráb­ban a boltok zöldfélét, to­jást, húskészítményeket ke­veset kínáltak, mert csekély volt a kereslet. Most meg úgy áll a dolog, hogy a ke­reslethez mérten csekély a kínálat. IFI onor nagyközség me- gyei tanácstagja, aki egyben a szakszervezetek megyei tanácsának titkára, mondotta el, hogy a mun­káslakta települések fejlő­désének meggyorsítása olyan szükségszerűség, apiely hosszú időre meg­szabja a terület- és telepü­lésfejlesztés fő súlypontja­it. Mert kétségtelen: első­ként ezekben a községekben tapinthatók ki mind az életmódbeli, mind a fo­gyasztásbeli változások. S kár lenn® tagadni, némi ké­sedelemmel figyeltek fel a mélyreható változásokra nemcsak a tanácsok, hanem a terület- és településháló­zat-fejlesztésben érintett or­szágos szervek is. A késedelem azzal járt, hogy nem sikerült megelőz­ni — amiben persze nem­csak a késedelemnek, ha­nem az anyagiak szűkössé­gének is része volt — a kedvezőtlen tények lánco­latának létrejöttét, illetve, hogy sok minden felhalmo­zódott. A közlekedés zsú­foltsága — ami Vecsésen, Monoron elsősorban az autó­buszközlekedésre vonatko­zik, s félreértés ne legyen, nem csupán a fővárossal összeköttetést tartó járatok­nál, hanem a Monort és a közelebbi falvakat érintő útvonalaknál is — tipikus megjelenítője a késői fel­ismeréseknek. Miközben községek népének fele ült vonatra, autóbuszra — s mind nehezebben ült, egy­re inkább csak állt, majd már annak is örült, ha fel­jutott a járműre —, mert kenyérkeresete ezt kívánta, a közlekedés fejlesztése tar­totta a hagyományos lépé­seket. A kényszerű helyzet vezetett oda, hogy munka­helyek sora saját autóbusz- szal szállítja dolgozói egy részét. Ezek a járművek vi­szont a népgazdaságnak na­gyon sokba kerülnek, mert kihasználtságuk csekély — a nap java részében állnak —, ugyanakkor a munka- vállalók sem jártak valami jól, mert ha barmi elfog­laltságuk van műszak után, akkor lemaradnak a busz­ról.., ‘E’gyetlen példa, az sem •*-' teljes részletességgel leírva, s lám, mégis ráta­pinthatunk azokra a bonyo­lult csomópontokra, melyek a hivatalos embereknek éppúgy fejfájást okoznak, mint a napról napra küsz- ködőknek. Monor nagyköz­ség idei fejlesztési alapja meghaladja a huszonegy- millió forintot, de bármi­lyen nagynak is tűnik ez a summa — java részét lekö­ti a célcsoportos beruházás, a lakásépítés —, naivitás lenne elvárni, hogy akár Monoron, akár más telepü­lésen a tanács, egyedül a ta­nács legyen az, mely felül­kerekedik a gondokon. Itt jutunk el a kritikus ponthoz. A munkáslakta te­lepülések elsőként történő — és hosszú távon is első­nek megmaradó — fejlesz­tése nem tanácsi ügy, nem zárható be semmiféle hatás­köri, jogköri leírás karám­jába. A tanácsok a felelő­sei ennek a munkának, de csak akkor tevékenykedhet­nek sikerrel, ha ehhez min­den oldalról megkapják a támogatást. Ma sajnos er­ről még nem beszélhetünk gyakorlatként. Sűrű eset, hogy a területfejlesztésben nagyon is érintett vállala­tok — például kereskedel­mi, szolgáltató cégek — nem méltányolják az indo­kolt sorrendet, mennek a maguk feje után. Őket ki­zárólag saját terveik tel­jesítése érdekli, mindegy alapon kezelik azt, hogy hálózatbővítésük helyileg hol valósul meg, a fontos az, hogy nem marad papí­ron. Ahhoz tehát, hogy a munkáslakta települések fejlődése meggyorsuljon — ami mellett az MSZMP Pest megyei küldöttértekez­lete is állást foglalt 1975. márciusában —, elsőként a szemléletmódot kell meg­változtatni azoknál, akiknél minden község egyformán fest. Jogos elsőbbségről van szó, az objektív változások tényeinek elismeréséről. Ha kell: elismertetéséről. M. O. diik meg a cukor előállítását, mint az átlagos időjárású évek­ben. Ettől az intézkedéstől mintegy 5000 tonna cukortöbb­letet várnak. A mezőgazdasági termelők tartózkodása a cukorrépa-ter­mesztéstől fokozatosan felol­dódik. Ezt bizonyítja a több évre szóló Szerződések nagy száma is. 1976—1977- és 1978- ra az iparnak 125 ezer hektár­ra van több éves szerződése partnereivel — a Pest megyei gazdasá­gok az ácsi, az ercsi, a hatvani és a szolnoki cu­korgyárral szerződtek —, de már 1979—80-ra is 110 ezer hektárra kötelezték el magu­kat a termelők —összesen 711 üzem ■—, ami bizonyítja, hogy a gazdaságok megtalálják anyagi számításukat a növény­termesztésnek ebben az ága- 7 '.iában. Ezzel kapcsolatban a vezérigazgató ismentette a kü­lönféle anyagi kedvezménye­ket, amelyek a termelők szá­mára nagyobb jövedelmet biz­tosítanák. Mint ismeretes, a cukorrépa felvásárlási árát mázsánként 60-ról 70 forintra emelték. Ezen túl a legalább ötéves szerződéssel rendelke­ző üzemek mázsánként továb­bi ötforintos felárat kapnak. (Ennek feltétele az is, hogy a termelőik legalább olyan nagy­ságú területen foglalkozzanak répával, mint 1975-ben.) Az új szerződési feltételek lehe­tővé teszik az átadás időpont­jától függő premizálást, az úgynevezett ütemezési térítést, amely mázsánként 3—10 fo­rint közötti felárat biztosít a gazdaságoknak, s aura ösztön­zi a termelőket, hogy alkal­mazkodjanak a gyárak feldol­gozó kapacitásához. A cukor- tartalom növelését is premi­zálják. Ily módon nagy összegű többletbevételhez jutnak a termelők: az elő- és utóstzedésre bizto­sított felár egymaga 160—170 millió forintot tesz ki. Továb­bi 80—90 millió forinttal nö­velhetik bevételeiket a terme­lők a minőségi felár révén A répa felszedését és rako­dását tovább gépesítették, és sikerült növelni a tárolóteret is. Lehetőség van arra, hogy 25—30 nap alatt végezzenek ezzel az őszi munkával. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI* EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. ÉVFOLYAM, 206. SZÁM ÍlF\ 80 FU J I-R 1976. SZEPTEMBER 1., SZERDA Tovább növekszik az termékek aránya A Csepel Autógyárban már az 1977-es tervről tárgyaltak A Csepel autógyáriak háza ] táján az utóbbi időben egyre gyakrabban hangzik el a tes­tületi üléseken felszólalók szá­jából a következő félmondat: erre még nem volt példa. S amire eddig még nem volt pél­da, az többnyire valami jót je­lent, a vállalat fölfelé ívelése tapasztalható jeleinek ismerte­tésekor. Valahogy így fogalmaztak az elmúlt héten is az igazgatói tanácsülés résztvevői, amikor a napirendet vitatták. Nem volt még példa rá, hogy au­gusztusban tárgyalhassák a következő esztendő tervét. Most, — bár az 1977. évi terv még tartalmaz bizonytalansá­gi tényezőket —, 80—90 szá­zalékos biztonsággal tudják, mit fognak gyártani jövőre, mindenekelőtt a megrendelé­sek alapján. A Csepel Autógyár a termékszerkezet átalakí­tásának második szaka­szát kezdte meg az V. öt­éves terv első évében, s mire a tervidőszak véget ér, be is fejezik. Kiemelkedő je­lentőségű az idei és az 1977-es esztendő, mert ebben az idő­szakban kifuttatjók az úgyne­vezett hagyományos terméke­ket és megteremtik az újak bevezetéséhez szükséges mű­szaki-gazdasági feltételeket. Ugyanilyen fontos feladatuk az autóbusz-padlóváz vázszer­kezet gyártásának fejlesztése, egyes új gyártmányok értéke­sítési piacának felkutatása és kiépítése, a vállalat gazdasági­pénzügyi egyensúlyának fenn­tartása, erősítése. Az autóbusz-padlóváz gyár­Benke Valéria látogatása Tolna megyében Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle főszer­kesztője kedden Tolna megyé­be látogatott. Délelőtt Szek- szárdon, a megyei pártbizott­ság székhazában K. Papp Jó­zsef, a Tolna megyei pártbi­zottság első titkára tájékoztat­ta a vendéget Tolna megye társadalmi, gazdasági, kultu­rális életéről és pártpolitikai feladatairól. Benke Valéria ez­után a Tolna megyei Pártbi­zottság Oktatási Igazgatóságát kereste fel, ahol a vendéglá­tókkal a marxizmus—leniniz- mus oktatásának időszerű kér­déseiről folytatott eszmecserét. Délután a megyei és városi vezetők társaságában felkeres­te Szekszárd új létesítményét, a modern úttörőházat. Elka­lauzolták a vendéget a sötét­völgyi parkerdőbe és az ott széles körű társadalmi össze­fogással az idén épített fahá­zas úttörőtáborba is. Utjának következő állomása a tolnai Aranykalász Tsz volt — ahol a járás és a szövetkezet vezetői fogadták —, majd elbeszélge­tett a földeken dolgozó kerté­szeti szocialista brigádtagok­kal. Benke Valéria látogatásának befejezéseként a Tolna megyei KISZ-bizottság és úttörőelnök­ség fadd—dombori vezetőkép­ző táborában találkozott az ott tanfolyamon részt vevő ifjú- ságiklub-vezetőkkel. A szervókormány-ter- melcs viszont az államkö­zi szerződéseknek megfele­lően tovább növekszik, tása, termelési, illetve az ár­bevételi előirányzatnak jövőre már a 72 százalékát teszi ki. Amellett, hogy új típus­ként a 256-os típusú autó­busz-padlóvázat gyártani kez­dik, 880 darabbal növekszik a termelés. Az Ikarus-gyár igé­nyeit mindenképpen ki akar­ják elégíteni, s eszerint 11 ezer 880 autóbusz-padlóváz készül majd a Csepel Autógyárban. A vázszerkezet korábban tel­jes egészében kooperációs üze­mektől érkezett. Jövőre már több mint 4 ezer 600-at helyben gyúr- • tanak, s a következő . esztendőkben folyamatosan átveszik e fontos szerkezet gyártását. A Budapesti Nemzetközi Vá­sáron már láthatták az érdek­lődők a gyár új termékeinek egyikét, a merevszerkezetű autóbusz-alvázat. A termékkel kapcsolatos műszaki feladatok — gyártmányfejlesztés, műsza­ki dokumentáció elkészítése, a gyártástechnológia kialakítá­sa — folyamatban van. Az elő- terv szerint 300 darabot készí­tenek belőle. Értékesítése in­tenzív piackutatást igényel. A hat tonna alatti teherbírá­sú járművek száma tovább csökken, a szerelési terv már mindössze 371-et irányoz elő, ezek többsége import anyagok ellentétele. Ugyanez mondha­tó a hat tonna teherbírás fe­letti járművekre is, a szere­lési terv mindössze 73 darabot tartalmaz, és a harmadik ne­gyedévtől kezdve ilyen jármű­vet már nem is készítenek az autógyáriak. A motorgyártás 4 ezer 266-os darabszáma iga­zolja. hogy a vállalat tovább csökkenti e termék gyártását. így a többi közt Lengyelor­szágba 7 ezer, Romániába 3 ezer 300, Bulgáriába 260-atkell szállítanunk. Összesen 24 ezer 462 komplett kormányt gyár­tanak jövőre, s ebben még nincs benne a tartalék alkat­rész igény és a javításhoz szük­séges mennyiség. Ma talán ez i a legnagyobb gondjuk a gyár vezetőinek, s még keresik a kapacitásbővítés lehetőségeit. A svéd—magyar kooperáció­ban készülő Laplander jármű­ből 1977-ben — a rendelő kí­vánságának megfelelően — 850 darab készül. A sebességváltó gyártás az autóbusz-padlóváz termeléshez kapcsolódik. A IV. negyedév­ben a 260 darab új típusú ASH—75 típusú sebességvál­tóhoz már 200 darab ZF se­bességváltó gyártása is társul. Nagy mértékben növekszik a dugattyúgyártás. Jövőre már 150 garnitúra készül a Szov­jetunióval közösen gyártott hidromechanikus sebességvál­tó alkatrészekből. Az igazgatótanács elé ke­rült anyag részletesen tartal­mazta a munkaerő—munkabér tervet is, az eszközfejlesztést és a vállalati előirányzatot, va­lamint az érdekeltségi alapok képzésére és felhasznál ás ára vonatkozó elképzeléseket. A felszólaló vezetők, igazgatói tanácstagok valamennyien egyetértettek abban, hogy az időben elkészített terv sokat segít az előkészítésben, jó ala­pot nyújt a jövő évi feladatok végrehajtásához. B. L. Szakemberek az autóbuszgyártás fejlesztéséről Mintegy kétszáz résztvevő jelenlétében nyílt meg kedden Egerben, a Technika Házában az autógyártás szakértőinek kétnapos országos tanácskozá­sa, a Gépipari Tudományos Egyesület központi gépjármű­szakosztályának és a GTE He­ves megyei szervezetének rendezésében. Demeter Pál­nak, a Csepel Autógyár egri gyáregysége igazgatójának be­vezetője után Annus Imre, az Autóipari Kutató Intézet igaz­gatója tartott vitaindító elő­adást a magyar autóbuszipar ötödik ötéves tervi fejlesztési feladatairól. Az ősziek alá... A dányi Magvető Tsz-ben az aratás után közvetlenül hozzáláttak a szántáshoz. Eddig az összterületnek mintegy egyharmadán végeztek e fontos mezőgazdasági munkával. A ké­pen: munkában a Rába—Steiger traktor ez egyik 40 hektáros táblán. Király Krisztina felvétele KÖZÉLET lázár György, a Miniszter­tanács elnöke táviratban fe­jezte ki jókívánságait Ray­mond Barre-mak, a Francia Köztársaság miniszterelnöké­vé történt kinevezése alkal­mából. Huszár István miniszterel­nök-helyettes és Ajtai Miklós, az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság elnöke kedden hivatalában fogadta a Magyar Tudományos Akadémia ven­dégeként Magyarországon tar­tózkodó Jaroslav Kozesnik akadémikust, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnö­két. Bálint József államtitkárt, a Központi Statisztikai Hivatal elnökét, aki hivatalos látoga­táson tartózkodik Csehszlová­kiában, kedden fogadta Ru­dolf Rochdicek csehszlovák miniszterelnök-helyettes. Bira Singhnek, a Nemzeti Tanács tagjának, Manipur ál­lam pártbizottságának titkárá­nak vezetésével a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására kedden Budapestre érkezett az Indiai Kommunista Párt Nem­zeti Tanácsának pártmunkás- ■küldöttsóge. Nasse Saleh Gasusnak, a szövetség főtitkárának vezeté­sével a hazánkban tartózkodott jemeni demokratikus ifjúsá­gi szövetségi delegáció kedden 1 elutazott Budapestről. I \ I

Next

/
Oldalképek
Tartalom