Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-08 / 187. szám
1976. AUGUSZTUS 8., VASARXAP 5 Fólia - kondenzátorokhoz A Mechanikai Művek saját erejéből fejlesztette ki az alumínium-fólia oxidáló berendezést. A gép nagyfeszültségű elektrolit kondenzátorokhoz szükséges fóliát oxidál. Üzembelépésével naponta 1000 kilogramm fóliával gyártanak többet az eddiginél. Borsán Péter felvétele Nők a KGYV-ban Minden ötödik Tizenkét tonnás munkadarabok Hatalmas üzemcsarnok üvegből, betonból, acélvázból, benne pedig óriási vasszerkezeteket készítenek, újabb épületek tartóoszlopait, gerendáit. A Kohászati Gyárépítő Vállalatnál, Tápiószelén a munka jellegéből fakadóan a dolgozók többsége férfi, csak minden ötödikük nő. Az ő helyzetükre, közülük is elősorban a fizikai munkát végzőkére, munkájukra, gondjaikra voltam kíváncsi, amikor legutóbb meglátogattam az üzemet. Fény és zaj Remzső Kajosné, hegesztő elképesztett, amikor arra a fel- tételezésemre, hogy a férfiak bizonyára lovagiasan az apErdőn, mezőn járok én... Egy mezőőr hétköznapjai Kisorosziban Süt a nap ezerágra. Futó szél perzseli a füvet, a lombot, hunyorog az ember a szikrázó fényben, ziháló tüdővel áhítozza a levegőt, de csak forró, száraz fuvallatot érez, ami fojt, nem üdít. Fáradtan törülgeti verejtékező arcát, nyakát, fa alá áll, de az árnyék se hűsit. Csak a napsugarak ragyogását nyelik el a poros levelek, a meleget nem. A szemhatár szélén mintha mozogna valami. Közeledik. Apró, barna pontból bontakozik ki lassan egy ember, zöld ruhában, kerékpáron. Oldalán puska, sapkája a zsebben. Katona vagy vadász? Egyik sem. Apáink még csősznek nevezték, mi mezőőrnek hívjuk azt az embert, aki a hatóbban a társadalmi tulajdont vigyázza. Tizenkét órát naponta Kálmán Zoltán, a kisoroszi mezőőr. A községi tanács alkalmazottja, mégsem kereshetjük őt a tanácsházán, hivatala a szabad ég alatt van, kora tavasztól késő őszig. Naponta tizenkét órán át járja a határt, gondja van mindenre, mezőgazdasági épületekre, kukoricára, szőlőre, gyümölcsfára. Akár a termelőszövetkezet tulajdona, akár a magán- termelőké. Nincs határozott útvonala, csak az a fontos, hogy mindenütt megforduljon. Az erdőben is, meg a 750 hektárnyi szántón, gyümölcsösben. — Most a magánparcellákra kell jobban vigyáznom, a szövetkezetnek jelenleg nincs olyan terménye, amit megdézsmálhatnának a „jó emberek”. Van itt burgonya, zöldség, káposzta, kukorica. A sárgabarackot már jócskán leszüretelték a termelők, a szilva még ezután érik. — A fegyvert miért viseli? Szokott vadászni? — Hogyne. Azokra, akik légpuskával nyúlra lőnek, meg fácánra. Ezt persze nem kell szó szerint érteni, de az orvvadászokkal szemben nem árt, ha van az embernek puskája. önvédelemből hordom. Szerencsére öt év alatt még nem kellett használnom. Senki sem fordította felém a fegyverét azok közül, akiket elcsíptem. Kempingezők és helybeliek Kisoroszi környéke igazán szép, ideális kirándulóhely. A Duna, az erdők odacsalogatják a városi embert, aki ha csak teheti, igyekszik kiszabadulni a koromból, füstből, a sütős, ragadós aszfaltról. Csinos hétvégi házak gyümölcsfáktól árnyas telkeken, szombat-vasárnapra benépesül a vidék. A nagy, füves térségek, a Duna-part, a kempingezőket csalogatják: gyertek, üssetek sátrat, pihenjetek, fü- rödjetek, itt a nyár. Még fizetni sem kell a táborozásért. Csak a mezőőrnek gyűlik meg a baja velük, modern idők vándoraival. — Nem rendes dolog az, hogy idegenek, tíz-húsz forinttal a zsebükben sátrat vernek itt, a hasukba valót meg összelopkodják. Nem mindenki, de elég sokan. Krumplit szednek, megfőzik bográcsban. Miért nem szerzik be a községben? A pénzükért mindent kaphatnának, csak nem hoznak magukkal. Ingyen kell nekik az amiért mások dolgoztak. Ha szólok, zokon veszik. Nem akarok én mindenáron tolvajt fogni. Ha szed valaki egy szem barackot, megeszi, hát istenem... Váljon egészségére. De aki egész héten a más földjéről akarja élelmezni magát, az már igenis vét a társadalmi tulajdon ellen. Én pedig azért vagyok itt, hogy ezt megakadályozzam. A község lakosságának érdekében. Mint kiderül, a helybeli lakókkal is baj van néha. A felelőtlenebbre a szomszéd kertjéből gyarapítaná saját vagyonát. A mezőőr elfogja a tolvajt, az előírásoknak megfelelően följelenti. A károsult megköszöni a védelmet, de az, akit megbüntetnek, nem egyszer megfenyegeti az őrt. — A múltkor is azt mondta valaki, hogy egyszer úgyis kiles egy este, és agyonver. Hát ezt érdemiem? Ha nem jelentem föl, magam is ártok a közösségnek. Ha följelentem, akkor féljek? A község lakosságának nagy többsége Kálmán Zoltán mellett áll. A becsületes, dolgos emberek, akik tudják: a mezőőr őket védi, mint a törvény. Kálmán Zoltán vizsgázott hegesztő. Miért kerüli mégis ngp mint nap az erdőt-mezőt, már öt éve? Ez sem könnyebb... — Egészségi állapotom késztetett arra, hogy ezt a foglalkozást válasszam, évekkel ezelőtt. Szeretem is a természetet, a szabad levegőt. Mióta ezt csinálom, sokkal jobban érzem magam. Persze, ez a munka is fárasztó. Hajnaltól estig talpon lenni, kerékpározni. Ha esik, ha fúj, ha rekenő hőség van, taposni a pedálokat, száz kilométer számra. Ráadásul gyalog kellene járnia, ha nem volna saját kerékpárja.^ — Az orvosi rendelőben a nővérnek vettek motort, azzal jár. Nem sajnálom én tőle, dehogy. Nagyon fontos, hogy időben odaérjen a betegekhez az injekcióval. Csak az fáj egy kicsit, hegy úgy érzem néha, énrám nem gondolnak. Én egész nap megyek. Tudja, mibe kerül ez a rossz bicikli? Sok pénz költők rá. mert azt akarom, hogy guruljon. Nem egyszer száz forint is elment már egy hónapra vicik-vacakokra. Öreg jószág, hamar elromlik. S ha arra gondolok, hogy olyanok is lopnak, akik autóval jönnek kirándulni, megáll az eszem. Van valami igaza Kálmán Zoltánnak. Az autós turistának nem telik egy kiló krumplira? Nem az itt a bökkenő. Sokan úgy vélik, ami a szabadban van, az senkié, vagyis mindenkié. A társadalmi tulajdon közpréda némelyek szemében. S ha a mezőőr figyelmezteti őket, zaklatásnak veszik, a följelentést pedig pusztán rosszindulatnak. — A nyaralók többsége becsületes, nem nyúl idegen vagyonhoz. A megtévedőket is legjobban szeretem jó szóval, józan belátásra bírni, békésen elintézni a dolgokat. A szándékos tolvajlásnál más a helyzet. S hogy a tolvajokkal másképp kell beszélni, az azt hiszem nyilvánvaló. Nem én tehetek róla ... Bálint Ibolya róbb darabok negesztésével pizzák meg, azt válaszolta: — Tíz-tizemcét tonnás tartóoszlopodon dolgozom. Daruk emelik a munkadarabokat, ezért lényegtelen mennyi a súlyúk. Odamegyünk a mintegy hat méternyi hosszú munkapadhoz, ameiyen a fiataiasz- szony egyetlen mozdulatára játédszerdént megindul egy picinyke hegesztőtraktor. — A munKaesaközöm az ADSZ — mutatja be — hálás kis berendezés. Úgynevezett fedőporos módszerrel hegeszt, azaz nem ártalmas az egészségre, munka közben nem kell használnunk védőpajzsot, és bőrkötényt. — Valóban pulóverben és nadrágban dolgozik. — Csak a salakozáshoz kell védőszemüveg. — Ezek szerint a szokásos hegesztőbetegsége, szemgyulladása nemigen volt még? — Nem, csupán a tanulás első napján, de a veszélye megvan. Mint látja, itt a csarnod közepén , vannad az irányítóhelyiségek, ide húzódunk be, ha meg akarjuk érteni egymás szavát (mint most is) ezek fala kívülről alumínium, amely- erősen visszaveri a széndioxidgázos hegesztés ívfényét, amit bizony veszélyes sokáig nézni. A beszélgetést olykor hatalmas csattanás, s másodpercekig tartó kongó visszhang akasztja meg. — A zaj nem zavarja? — De nagyon. Másfél éve dolgozom itt, azóta sem tudom megszokni. Időnként a fülemre tapasztom a kezem, de nem sokat ér, azután azt gondolom magamban: nagy kalapáccsal verik, jaj de verik, s gyorsan másra kell figyelni. Akkor elviselhető. A férfiak többet keresnek — A férfiakéval azonos-e a keresete? — Nem egészen. A csoportban, amelyben tanultuk a szakmát, három nő volt. Mindhármunk órabére 10 forint alatt van, ugyanabból a csoportból a férfiaké 12—14 forint között változik. Pedig a hegesztés méterre megy, Nem hiszem, hogy nagy különbség lenne a nők és a férfiak teljesítménye között. El kell viszont ismerni, hogy a magasabb bérben a veszélyességi pótlék is benne van, ők többnyire gázzal dolgoznak. Remzső Lajosné nagyon szép munkát végez. A hatalmas tartóoszlopon, amelyen éppen dolgozik, nyolc centiméter széles, ezüstös varratot húz. I — Hová kerül ez az oszlop? — Paksra, az atomerőmű egyik szerkezeti eleme lesz — mondja büszkén — eddig négyet készítettünk, s most augusztus 20-ig újabb négyet bocsátunk útra. Ezeken az összes hegesztést én csináltam. A jókora acélszerkezeteket karnyi vastag acélsodrai öleli át, s daru emeli, továbbítja a következő munkahelyre. Odakint perzselően süt a nap, s idebent fülledt a levegő. Hát még fent a daru kosarában, ahol Nagy Imréné, darukezelő tartózkodik naphosszat. A gyáregység 17 darujának több mint felét nők vezetik. Nagyné 10 tonnás berendezéssel dolgozik. Mindig vigyázni kell j— Érdekes módon minket, nőket megbízhatóbbnak tartanak, mégis az azonos tanfolyamot végzett nők és férfiak órabére legalább 1 forinttal eltér, az utóbbiak javára. Vezetőink általában arra hivatkoznak, hogy a nők nem szívesen vállalnak túlórát. Jómagam elég sokat végzek, pedig két fiam, édesanyám és férjem is elvárja a velük való törődést. — Hogyan vélekedik munkájáról? — Nincs két egyforma emelés, és mind érdekes. Sok mindenre kell figyelni, gázpalackokra, emberekre, s magára a munkadarabra is, hiszen a lakatosok által összeállított, picirészeken meghegesztett, szaknyelven heftelt acélszerkezet olyan, mint egy varrás előtt álló összeférceit ruha. — És a férc sohasem csúszik ki az anyagból, azaz sohasem hullik szét az összerakott acélváz? — Hát, ha vigyázunk, akkor nem. Nekem egyetlen egyszer esett szét, rosszul férceitek, a lakatosok, de szerencsére baj nem történt. A nőfelelőstől, Garcsár Já- nosné, üzemi nővértől tudom, hogv a gyáregység 123 nődol- gozőja közül 45 végez fizikai munkát. A darabotéban, a fúrógépen dolgozók lényegesen többet keresnek, mint az adminisztrátorok, de bizony előfordul, hogy kevesebbet a velük azonos teljesítményt nyújtó férfiaknál. Czibor Valéria Pilisvörösvári óvodatervek Társadalmi összefogással épül Az V. ötéves terv éveiben különösen nagy gondot fordítanak Pilisvörösváron a nagyközség oktatási, kulturális és gyermekintézményeinek tervszerű továbbfejlesztésére. Az alsófokú oktatás színvonalának emelésére évi átlagban 300 ezer forintot, a népművelési intézmények támogatására pedig 1980-ig összesen 40 ezer forintot áldoz a nagyközség tanácsa. A tanács az V. ötéves terv éveiben is nagy figyelmet fordít arra, hogy újabb gyermekintézmények is épüljenek a nagyközségben. Terveikben helyet kapott például egy új, 75 személyes óvoda megépítése. A telepítés helyéül a Szabadság, telepet jelölték ki, itt a legnagyobbak ugyanis az óvodáskorú gyermekek napközi elhelyezésével járó gondok. A tanács a nagy feladattal nem marad magára. Legalábbis erre enged következtetni az, hogy a pilisvörösvári üzemek és a nagyközség lakossága már eddig is több mint 200 ezer forint értékű társadalm: munkát ajánlottak fel az óvodaépítés idejére. Ez az összeg nem is kevés. Különösen akkor nem. ha figyelembe vesszük azt. hogy idén az év első hat hónapjában a lakosság 270 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a nagyközség útjainak, járdáinak karbantartása során, valamint a tavaszi fásítások és parkosítások idején. Miért nem volt tej szombat délelőtt a Dunakanyarban ? Szombat délelőtt több olvasónk hívta fel a figyelmünket arra, hogy már 10 óra körül elfogyott a tej és tejtermék a leányfalui 7-es, a visegrádi 231-es, valamint a solymári 98- as és 216-os számú üzletben. Mint megtudtuk: a megrendelt literes zacskóstejnek hajnalban csupán egy részét szállította ki a Tejipari Vállalat kelenföldi üzeme, s azt is számla nélkül, szállítójeggyel rakták le az üzletek előtt. A Nyugat-Pest megyei Kiskereskedelmi Vállalat reklamált is a szállító cégnél, hiszen a múlt héten is hasonló helyzetbe kerültek. Somogyi Ferenc igazgatóhelyettes kérte, hogy a hiányzó mennyiséget sürgősen szállítsák ki, mert enélkül nem tudják megoldani a lakosság és a kirándulók ellátását. A leányfalui 7-es bolt rendeléséből az alábbi tételeket nem szállították ki: 240 pohár tejföl, 72 tejszín, 72 joghurt, 72 kefir, 72 gyümölcsös joghurt, 200 csomag félliteres tej, 40 literes tej, 80 kakaós és 40 csokoládés tej. Tekintettel az üzletek korai zárására, 11 óráig kérték a hiányzó áru kiszállítását. A válasz: 12 óra, fél 1 körül indul a kocsi. Felhívtuk a Bartók Béla úti üzemet, ahol sajnos csak az üzemigazgató titkárnőjét találtuk. Kérdéseinkre nem tudott válaszolni, de arról már hallott, hogy az éjszakai műszakban gyakran meghibásodik a gép, és emiatt szervezési gondjaik vannak. Opéczy Endre, a Tejipari Vállalat kereskedelmi főosztályvezetője szerint ehhez a késéshez semmi köze sincs a gépnek. A visegrádi bolt meg. kapta, amit rendelt, az utánrendeléssel pedig délelőtt elindultak a kocsik. Sajnos, a solymár—visegrádi járat gépkocsija reggel meghibásodott, át kellett rakni az árut, ezért késett a szállítás. A literes zacskós tejjel azonnnal elindítottak másik járatot, így történhetett, hogy számla nélkül rakták le a tejet. Mint mondta, 11 órára minden kint lesz a boltokban. Arról nem tud, hogy a múlt héten is késtek volna. Mindig azt és annyit szállítanak, amit és amennyit a boltok rendelnek. Nem okoz gondot a Dunakanyar ellátása, hiszen a jelenleginél nagyobb igényt is ki tudnának elégíteni. Végül is ki a hibás? Egyelőre nehéz eldönteni, de az biztos, hogy elengedhetetlenül fontos a Dunakanyar ellátásának javítása. Például Szentendrén már a városi pártbizottságot is felkeresték a helyi lakosok panaszaikkal. Sürgős és hathatós intézkedésekre van szükség, mert a lakosok és a turisták enni akarnak, ezen keresztül ítélik meg közellá- tásunk helyzetét T. Ágoston László MEGJELENT A BUDAPESTI KÖZÜLETI TELEFONKONYV Ara 51,— Ft. Tartalmazza a postai irányítószámokat is. Megrendelhető levélben. Címünk: TELEFONKÖNYV SZERKESZTŐSÉG 1364 Budapest, postafiók 4. A megrendeléseket a beérkezés sorrendjében, 30 napon belül teljesítjük. mm ENGEDMENI tt PEST ME6VEI ROHÍZÍTI KISKERESKEDELMI VÄLULAT boltjaiban __ augusztus 2-11. I 1 I L