Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-07 / 186. szám
MEGYE» 'tf/já/jr JÉ 4 1 ¥ 1 &WWß 1976. AUGUSZTUS 7„ SZOMBAT Hozzászólás (7.)! Az egyik fontos teendő Lapunk július 17-i számában jelent meg Losonci Miklós Sok-sok fontos teendő című írása, a Magyar Képzőművészek Szövetsége Pest n^egyei Területi Szervezettelek megalakulása kapcsán. Ehhez közöljük olvasóink hozzászólásait. A VITAINDÍTÓ CIKK apropóját az adta, hogy megalakult az MKSZ Pest megyei területi szervezete. Örömmel üdvözölhetjük ezt a lépést, hiszen tudjuk, hogy Pest megye az ország más megyéihez viszonyítva speciális helyzetű. Az egész megyére vonatkozó akciók, vagy kollektív mozgalmak itt nehezebben realizálhatók, mint másutt. Viszont tény, hogy Pest megyében sok olyan képzőművész, iparművész és más szakterületen alkotó művész van, akinek szervezeti kohéziója nagyon jelentős szellemi és kulturális tényező. Alkotói magatartásukban azok a kollektív elemek, melyek a területhez és a földrajzi helyhez való kötődésből erednek, megsokszorosíthatják egyéni tehetségüket, mégpedig úgy, hogy hatékonyabban szolgálhatják egy adott emberközösség szellemi és művészeti igényeit. Üdvözlésképpen talán ennyit mondhatunk — félig-meddig kívülállóként — a szervezeti fejlődésről. Magukról a művészekről munkáik, kiállításaik és a szakirodalom, a szaksajtó tükrében — olyan képet kaphatunk, ami országosan is elismerésre méltó. Olyan képet, amely tényleg nagy távlatú ambíciókra nyújt alapot. A Pest megyei művészek gerincét jelentik a zebegényi művészeti szabadiskola tanári karának is. Pál Mihály, Mi- zser Pál, Bakallár József, Kó- rusz József és a többiek nemcsak alkotnak ebben a megyében, hanem a vizuális és művészeti nevelésben szintén jelentős tevékenységet fejtenek ki. Ügy érezzük azonban, hogy a vitaindító cikk szerényebben foglalkozott azzal a Zebegény- ben évente megismétlődő egyhónapos vállalkozással, amely a Pest megyei művészeti élet szerves része. Pedig figyelmet érdemel ez az iskola. Nem az ott dolgozók és alkotók hiúságáról vagy szerénytelenségéről van szó. Hanem arról, hogy itt Zebegényben tanúi lehetünk a szocialista mecenatúra igazi érvényesülésének a szó legnemesebb értelmében. Pest megye vezetőitől a megyében dolgozó egyes szocialista brigádokig nagyon sokan tesznek, dolgoznak, vállalnak valamit azért, hogy minden nyáron egy hónapig háromszáz ember stúdiumokat készíthessen, gyakorlatokat vehessen az alkotói szemlélet és magatartás legkülönbözőbb alternatíváira. A SZABADISKOLA 9 évvel ezelőtt rendkívül mostoha körülmények között, kölcsönzött sátrakban kezdte meg működését. Ma faházakban, a Sző- nyi-kertben lakik mindenki és kellemes, igazán lenyűgöző környezetben élhet és alkothat. Minden évben készül valami új, kommunális létesítmény is: új fürdő, mosdó, majd közvilágítás, tereprendezés. Ismerünk az országban más művésztelepeket, nyári alkotótáborokat, amelyek ösz- szehasonlít hatatlanul jobb körülményeket tudnak biztosítani. Zebegényben azonban a nehézségeket elhalványítja a házigazda szeretető. A házigazda az a megyei közösség, amely költségvetéséből működésünkhöz pénzt ad, és azok a szocialista brigádtagok, egyes emberek, vagy üzemi kollektívák, akik több száz óra társadalmi munkát végeztek vagy végeznek a szabadiskolának. Mindenki előtt ismeretes, hogy világszerte és hazánkban is a vizuális kultúra egyre aggasztóbb hiányosságokat mutat. Mindnyájan látjuk azt, hogy korunk és társadalmunk milyen fokozottan és mélyen igényelné az alkotói szemléletet, gondolatot és cselekvést. Sajnálatos, hogy oktatásunk, nevelésünk és kommunikációs rendszereink még mindig milyen keveset tudnak ez ügyben tenni. A zebegényi művészeti szabadiskola alapvető koncepciója a közművelődés. A művészet eszközeivel és a művészet segítségével alkotó látásmódra és konstruktív magatartásra szoktat és ambicionál. Itt nem művészképzés folyik elsődlegesen. Abból indulunk ki, hogy művészettől függetlenül minden emberben megvan az alkotói lehetőség és az alkotói igény. Ennek a lehetőségnek és igénynek a kiteljesedésén múlik az, ki mennyire tudja megvalósítani önmagát és válik hatékony tagjává társadalmának. Zebegényben töltött egy hónapunkat arra használjuk, hogy kollektív módon gyakorlatokat és kísérleteket végzünk az alkotói képesség fejlesztésére. A stúdiumokat mindenki olyan műfajban végzi, ami neki szimpatikus és ami mental itásádioz közel áll. A szabadiskola vendégelnek zöme egy-egy törvényszerűséget több műfajban, több anyagban és több módszerrel is végig elemez. Aki ezt műalkotás szinten végzi, az művészképzésben részesül, aki viszont még sohasem rajzolt, festett, kerámiázott, stb. az neki megfelelő feladatot kap. A lényeg az, hogy mindenki végigmegy egy adott programon, amely mint folyamat, szükségszerűen formálja az illető szemléletét, tudatát és ha arra van szükség, művészeti, mesterségbeli tudását is. Működik itt egy-egy festőszak, sokszorosító-grafika és alkalmazott-grafika. Dolgozik egy keramikus csoport, egy mozaik-montázs csoport, tűzzománc, szobrász és tér és forma kollektíva. Munkánk kevésbé látványos, de mi önmagunk, növendékek és tanárok egyaránt rendkívül sokat tudunk fejlődni és tudjuk fejleszteni képességeinket. Általában sikerül 30 napig olyan nemes játékot játszani, amely aztán mindenkinél több éven át kamatozik. Ez a művészeti szabadiskola Pest megye művészeti életének olyan tényezője, amely az egész országra kisugárzó hatással van. Mátészalkától Zalaegerszegig, Salgótarjántól Pécsig rajzpedagógusok és szakmunkások, népművelők és hivatalnokok, diákok és fiatal művészek térnek vissza minden júliusban újra és újra Ze- begénybe. Az elmúlt 9 év vendéghallgatói közül sokan váltak már elismert, népszerű és jelentős munkásságot dokumentáló alkotó művésszé. De hiszünk abban, hogy akik nem ezt a mesterséget választották, azoknak is segítségére volt az iskola egyéniségük, tevékenységük és társadalmi helyük vagy szerepük helyesebb megtalálásában. Egyre több külföldi vendég is érkezik. Legtöbben a szomszédos Csehszlovákiából, de Francia- országból, Németországból és az Észak-Amerikai Egyesült Államokból is jönnek hozzánk hallgatók. A telep nem idegenforgalmi tényező és nem a művelődési munkatervek egyik kipipálandó pontja. Jelentős művészetpolitikai szolgálatról van itt szó, és ez a megye művészeti életének érdeme. MEGRAGADOM AZ ALKALMAT, hogy kéréseket is tolmácsoljak. Bármennyire romantikus és megható, ahogy a falu helyet és ellátást ad nekünk, ezt mégsem lehet végleges és helyes megoldásnak tekinteni. Kollektív alkotó csarnokokra, műhelyekre és műtermekre lenne szükség. A gépek, felszerelések szegényesek és elavultak, sokszor balesetveszélyesek. A nyersanyagellátás problematikus. A falu vízellátása sem megfelelő. Dániel Kornél igazgatónk és vezetőink munkatársaikkal szinte zsonglőr módon szerveznek és gazdálkodnak, de nyilvánvaló, hogy csodát ólt sem tudnak művelni. Bokor József belsőépítész, a szabadiskola tér- és forma- kollektívájának vezetője A közművelődés demokratizmusa A megyében követőkre talál a jó példa Elemezve megyénk közmű- ] velődési életét, az elmúlt esztendőkben megtett utat, jóleső érzéssel állapíthatjuk meg: sok dologban előbbre léptünk. A | megye kulturális életének híre I megnőtt, mind több rendez- j vénye országos rangra emelke- | dett. A szentendrei Teátrum már nem csupán kuriózum, hanem szerves része az ország nyári színházi életének. Számon tartják, látogatják, elismeréssel nyilatkoznak róla. Országos ranggal Vagy: szegényebb lenne egész képzőművészeti életünk a megyében élő vagy dolgozó művészek alkotásai nélkül. Mint ahogy szegényebbek lennénk a szentendrei Czóbel Béla, Kovács Margit és a Feren- czy Múzeum, a verőcemarosi Gorka Géza vagy a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum nélkül, amelyek az elmúlt években jöttek létre, s gazdagították nemcsak megyénk, hanem az egész ország művészeti kincseit. És országos rangja van már a zebegényi szabadiskolának, a vácrátóti botanikuskertben rendezett hangversenyeknek, a váci Dunakanyar dalostalálkozónak csakúgy, mint az amatőr irodalmi színpadok és ifjúsági klubok veresegyházi fesztiváljának. Nagyszerű dolog tudomásul venni ezt. Akárcsak azt, hogy egyre többen keresik fel Pest megye gazdagodó múzeumait csakúgy, mint a különböző tájjellegű kulturális rendezvényeket. Tudomásul kell venni azonban azt is, hogy mindez a megye közművelődésének csupán az ünnepnapjait jelentik. Márpedig köztudott, hogy sokkal több a köznap, mint a pirosbetűs; közművelődésünk köznapjai pedig még korántsem ennyire színesek és tartalmasak, mint az ünnepek. Tény és az volt már korábban is, hogy a megye művelődési otthon jellegű intézményei közül nem mind felel meg a korszerű közművelődés követelményeinek. A nyolc esztendővel ezelőtt hozott miniszteri rendelet — amely szabályozta a művelődési intézmények besorolását —, hozott eredményeket. Ám fél évvel a végrehajtás lejárta után is még tizenegy feltételesen működő művelődési ház sorsa bizonytalan. A kérdés az: belenyugodhatunk-e abba, hogy legyenek .olyan települések, amelyekben még a legelemibb köz- művelődési igények kielégítésére sem nyílik lehetőség? A közművelődés nem csupán gazdasági kérdés. A kultúra, a műveltség a társadalom, fontos produktív erejéhez tartozik, a gazdasági növekedés és a társadalmi haladás egyik alapvető feltétele. A személyiség szocialista formálása, a marxista eszmék meghonosítása a tömegek között a fejlett szocializmus építésének fontos része. Ebből következik, hogy a köz- művelődés sem • forintokkal, sem az intézmények gazdasági hasznosságával nem mérhető. Annál inkább holnapunk milyensége méretik meg azon: milyen a ma közművelődése. Összefogással — eredményesen Művelődési intézményeink többségének jelenlegi állapota ismert. Az érdembeni, gyors változtatás országos és megyei feladat egyaránt. Ám az ország és a megye anyagi lehetőségei végesek. Ez tény, de olyan tény, amely mégsem zárja ki az előbbrelépés lehetőségét, sőt, szükségszerűen előírja <tz eddiginél fokozottabb összefogás fontosságát, a közművelődés előrelendítéséért. Jó dolog tudni, hogy ebben is léptünk már előre és nem is keveset. Üzemek, gazdaságok fogtak össze a helyi tanácsokkal, egyesítve anyagi erőiket a közös cél érdekében. Ez a közművelődés demokratizálásának útja, és a jövőben is csak ez lehet. A legszebb példáját talán éppen Vác városa adta ebben. A város és üzemeinek, intézményeinek vezetői egyaránt belátták: érdemben cselekedni a közművelődés, előbbrevitelé- ben csak együtt, »közös erőfeszítések árán lehet Érthető, ha az ilyen demonstratív egyet akarás mögött ott áll az egész város, mivel amit tettek, annak gyakorlati hasznát ma már az egész város látja, élvezi. S a néhány hónapja átadott új művelődési központ egyre inkább beváltja a hozzá fűzött reményeket. Az összefogás ereje nagyc lendíthet a megye közművelő désén, mint ahogy már lend tett is jó néhány helyen. Orszá gosan is a váci járás volt az első, ahol megvalósult valamennyi művelődési intézmén közös fenntartása. A példát £ ceglédi járás követte legelőbb De más járásokból is egymást követik a híradások, így például a töki Egyetértés Termelőszövetkezet évente hatszázezer forintot biztosít a művelődési háznak, vagy a dunavarsá- nyi Petőfi Termelőszövetkezet másfél milliót. Törvénytervezet a közművelődésről Egy nagyszerű folyamat kezdődött, s foglal el mind jelentősebb helyet megyénk életében. Ám az anyagi feltételek előteremtése mellett szükség- szerű lenne az eddiginél sokkal többet tenni a személyi feltételek biztosítására is. A váci járás ebben is példát mutatott: a korábbi tízegynéhány függetlenített népművelő helyett ma már negyvennégy embernek csak ez a feladata a járás művelődési intézményei- | ben. Sajnos, akad még a me- l gyében jó néhány olyan jelen- | tős település is, amelyekben e | kérdésben máig sem sikerült j megnyugtató megoldást talál- I niok, így például Dabason, Ve- ' esésen. A közművelődési párthatározat útmutatásai alapján — széles körű társadalmi eszmecsere eredményeként — elkészült már a közművelődési törvénytervezet, amelyet néhány hónapja vitatott meg és korri- I galt az országgyűlés kulturális : bizottsága, s amelyről a végső ] döntést az országgyűlés plénuma mondja majd ki. A törvénytervezet — egyebek között — meghatározza azt is, hogy a gyorsabb előrehaladás érdekében mindenütt megfelelő emberekre kell bízni a közművelődés társadalmi fontosságú feladatát. Tenni azonban e kérdésben már addig is lehet, annál biztosabb alapokról léphetünk tovább. Prukner Pál A íátóliatárnöveío YasareSy Múzeum AZ ADOMÁNYOZOTT, létesített pécsi Varaséig Múzeummal újra főttek szellemi határaink — Európával bővültünk Baranyában. Az is folyamat kezdete, hogy éppen Vásárhelyi Győző példája nyomán világba szakadt honfitársaink értékkel ajándékozzák meg első, igazi hazájukat, s a visszaérkező életművek már a XXI. század kulturális valutáját teremtik meg. Egyébként Vasarely-Vásárhelyi művészete lendületes és tisztázott monumentalitásával már a harmadik évezred nyitánya —. új környezetet, új embert igényel és teremt. 1908-ban született Pécsett, Bortnyik Sándor „Műhely”- ében tevékenykedett, 1930-ban telepedett le Párizsban. Attól kezdve mindmáig azon töpreng művekkel, hogy hogyan lehet, kell a festészetet megújítani Picasso után. Maradéktalanul a Holnap művésze, szenvedélyes felderítő — ezért joggal tekintik a világ egyik vezető képzőművészének, melyet számtalan díj, hírnév és az 1970-ben kapott Francia Becsületrend is jelez. Ezért rokonszenves, hogy a képzőművészet jövőjén sikerrel gondolkodó Victor Vasarely, jó magyar nevén Vásárhelyi Győző nem feledkezett meg hazájáról, szülővárosáról, Pécsről, s rangos gyűjteményt adományozott szülőházában megnyílt múzeumának, mely immár mindannyiunk kincse. Ezzel Pécs is előrelépett, hiszen a Csontváry-gyűjtemény és a Modern Kép'tár pompás anyaga már eddig is milliós létszámú hazai és külföldi vendéget vonzott a Mecsek aljára. Pécs megőrzi baranyai státusát, ál- I landó fokozásokkal a kultúra új fővárosa lett. Lelkes, átgondolt művészetpártolás révén, melynek egyik tartozéka fiainak alkotó hűsége. Vásárhelyi Győző, aki a Káptalan u. 3-ban született — köríves kapu alatt, csaholó Dázi kutya farkcsóválását, a négyíornyú székesegyház stabil látványát, a „Tettye örökzöld kúp”-ját kapta Pécstől. Az ifjúság felejthetetlen élményét maradandó és perspektivikus művészettel honorálta, a kapott kincset sokszorozva adta vissza. Nem kis dolog — saját szövött gyapjúin, festményein, kartonjain, kollázsain, vászonképein, dróthálós szerkezetein, festett fareliefein túl, melyek mind főművek, e nevéről alapított múzeumnak adományozta feleségének, Claire Vasa- relynek szecesszión és Bau- hauson nevelkedett alkotásait, sőt nem feledkezett meg arról, hogy századunk nagy képzőművészeinek anyagából is átadjon, egy birtokában lévő gyűjteményt. A pécsi közönség Vásárhelyi Győző patriotizmusának jóvoltából Hans Arp, Frantisek, Kupka, Nicolas Schöffer, L. Tomasello, Auguste Herbin újdonságaival is megismerkedhet. Ez a kultúra és kulturáltság önzetlensége — humánus figyelemmel hitelesíti Vásárhelyi Győző világrészekre ható törekvéseit. MIBEN IS REJTŐZIK művészetének fontossága, lényege? Abban, hogy felismerte: Picassót ismételni nem lehet, folytatni kötelesség. Más eszményekkel, sarkalatosán új képi törvényekkel, ö azzal foglalkozott, hogy visszatért a szín, forma, szerkezet eddig nem használt alapképletéhez, művészete monumentalizált képzőművészeti egyszeregy. A festői táblakép feloldása építészeti léptékig-ért el közreműködésével az épület szolgálatában. A geometria költészete ez — tiszta színek örömével teremti meg a József Attila által is követelt emberi össz- harmóniát. Mérlegelt asszimet- riával, mely Vásárhelyi, Bartók, Honry Moore művészetének közös sajátja: a jövő. Törekszik a hatásra. Színek logikus kapcsolásaival pótolja a látványt —, arra elég a természet —, amit átnyújt; a színek vitaminja, a vonallal izgalmasan meggyűrt tér, mely egy Zebra ürügyén is értelmes holnapunk szerkezetét kezdeményezi. A meghibásodott vonal, a gyűrt egyenes a mű kezdete, nyitánya Vásárhelyi művészetében, változatai mind képi integráció eredményei. Kiindulása Mondrian, távlata a XXI. század, annak első képzőművésze. Nagy, színes játék részesei vagyunk az ő pécsi múzeumában, cselekvő alanyai, akiket örömre, életművünk felgyorsítására ösztönöz ez a nyüzsgő, színes kaleidoszkóp. S ez az, ahol Vásárhelyi kilép a képzőművészet határaiból, minőséggel avatkozik be sikerrel életvitelünkbe, értelmes horizonttal humanizálja szunnyadó törekvéseinket, felráz közömbösségünkből, lassú tempónkat gyorsítja. Szellemi katalizátor minden műve, szellemiségünk részecskegyorsítója. Mondhatná valaki — ez a nyomasztó tárgyilagosság nélkülözi a lírát, csupán a rendteremtésre szűkíti hivatását. Igaz, művei nem direkt érzelmeket jelölnek színnel, de gömbölyített szögletességükkel Vásárhelyi formái jó közérzetet keltenek bennünk, az alkotás hiányának Vasarely: Zebra is Vonal (szövött gyapjú). pótlását alkotással igényli tőlünk, s ez már érzelmi motiváció, mely műveinek hatásában rejtőzik. Az ő festői együtthatói belső mozgást indítanak bennünk, a látszatra hibás vonalgyűrődés eredmény, korrigált rend, bennünk növekedik tovább. TÖREKSZIK A SZENZÁCIÓRA. Nem a valóság „égi mását” keresi, mint Arany János, nem az „anyag rejtett lelkét”, melyet Babits költészete feketének látott, hanem életünk belső táját. Ez csodálatosan színes, ez a szenzáció, hirdeti megalapozott diadallal Vásárhelyi Győző életműve. Alkotásai olyan kozmikus kommunikációk, hogy egy képzeletbeli marslakó számára szavakat1 jelentenének. Ügy igaz, művei túlnövik FöldünT két, de nem az egzisztencializmus vigasztalanságával, hanem a József Attila által hangoztatott „A Mindenséggel mérd magad!” közösségi magatartás távlatos programjával. Teret ábrázol síkkal, színek az áthidaló elemek a létezés és az ember közötti közlekedésben. Vásárhelyi Győző művészete már jó ideje hat képzőművészetünkben. elég, ha Baska József, Fajó János, Bak Imre, Hencze Tamás táblaképeire és Lantos Ferenc színes zománc- frizzel dúsított pécsi DÉDÁSZ homlokzatára gondolunk, mely Vásárhelyi elképzeléseinek eddigi legsikeresebb folytatása az építészet méreteiben. Kevésbé Sikerült a konzervatív tervezésű paksi lakótelep felszínezése. Csak az új építészetnek lehet társa Vásárhelyi szolgálatra siető szövetséges festészete, a hagyományos modell nem tudhat mit kezdeni a szín emblématikus jelírásával, csak zavart „kelt, ahogy az Pakson történt. Mindez azonban szintén hozzátartozik az új művészet lehetőségeinek maradéktalan feltárásához. PÉCSNEK ÜJ MÜZEUMA született, egyik a másik után, s mi Pest megyeiek joggal lehetünk büszkék arra, hogy Szentendre intenzitásában a maga Ferenczy-család, Kovács Margit, Czóbel Béla gyűjteményével méltó ellenpontja Baranyának. Mindkét hely központ, a kultúra két új európai metropolisa, mely arra int mindannyiunkat, hogy jól, még jobban körül kell néznünk Pest megyében, hátha lappangó értékek rejtőznek, méltók, a múzeumnövelő figyelmességre. Losonci Miklós
