Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-06 / 185. szám

2 %M'Amí 1976. AUGUSZTUS 6., PÉNTEK Újabb rendőrsortűz Dél-Afrikéban Csütörtökön délután újabb, még hevesebb tiltakozó tűnte-' tés robbant ki Sowetóban, Jo­hannesburg néger lakta külvá­rosában. ahol szerdán a rend­őrség belelőtt a tüntető tö­megbe. Ezúttal mintegy ötezer diák és felnőtt gyűlt össze, majd menetté alakulva, elin­dult a nagyváros belseje felé, hogy követelje a júniusi tünte­tések nyomán letartóztatott fiatalok szabadon bocsátását. A fajgyűlölő rendszer rendőrei előbb könnygázgránátokkal próbálták szétoszlatni a töme­get, majd ismét tüzet nyitottak és az első jelentések szerint egy tüntetőt megöltek. Egyébként a szerdai sowe- tói rendőrsortűz halálos áldo­zatainak száma ötre emelke­dett. Tizennyolc tüntető meg­sebesült. A sowetói tüntetések a nap folyamán átterjedtek a város más negyedeire is. Katléhong külvárosában a tüntető afrikai lakosok, a faj­üldöző rendszer felszámolá­sát és az alapvető emberi jo­Rendőrgolyóktől sebesült néger asszony segítségére sietnek társai. gok érvényesítését követelték. Tembisaban a kivezényelt rendőrosztagok gumibotokkal verték szét az afrikai diákok tüntetését. A diákok bojköt- tálják a tanítást az oktatási rendszerben alkalmazott faji megkülönböztetés elleni tilta­kozásul. A tüntetések kiújulása miatt a dél-afrikai hatóságok az or­szág egész területére betiltot­ták a gyűléseket és a tömeg- megmozdulásokat. Megkezdődött a vita a portugál kormányprogramról A portugál parlament csü­törtökön megkezdte a hétfőn előterjesztett kormányprog­ram vitáját. A vita előrelátha­tólag a jövő szerdán ér véget, vagy szavazással, vagy — ha addig nem nyújtanak be bizal­matlansági indítványt —, a ki­sebbségi kabinet programjá­nak hallgatólagos jóváhagyá­sával. Amennyiben a parla­ment abszolút többséggel fo­gadna el bizalmatlansági in­dítványt, a Soares-kormány kénytelen lenne lemondani. A parlamenti vitában első­ként Alvaro Cunhal, a Portu­gál Kommunista Párt főtitkára szólalt fel. Megnyílt az út az Andreotti-kormány előtt: Az olasz kommunisták tartózkodnak a bizalmi szavazáson Az Olasz Kommunista Párt vezetősége szerda esti ülésén úgy határozott, hogy a párt szenátorai, és képviselői tar­tózkodni fognak az Andreotti vezette kereszténydemokrata, kisebbségi kormány sorsáról döntő bizalmi szavazáskor. Miután a szocialisták, a szo­ciáldemokraták és a köztársa­ságpártiak már szintén jelez­ték, hogy tartózkodni fognak, az OKP döntése biztosítja, hogy Andreotti kabinetje egye­lőre a helyén maradhasson. Alessandro Natta, az OKP képviselőházi csoportjának el­nöke a vezetőség ülése után Kekkonen befejezte waihmg'oni útját Urho Kekkemen finn köz- társasági elnök befejezte az Egyesült Államokban tett hi­vatalos látogatását. A finn ál­lamfő Washingtonban tárgyalt az amerikai kormány és a kongresszus vezetőivel. Tájékozott források szerint a megbeszéléseken nagy figyel­met fordítottak a nemzetközi problémákra, a helsinki érte­kezlet után egy évvel Európá­ban uralkodó helyzetre, az enyhüléssel kapcsolatos kérdé­sekre, a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozá­sáról, valamint a közép-euró­pai haderők és fegyverzetek csökkentéséről folyó tárgyalá­sokra. QPECtanácskoiás Becsben A bécsi Hofburgban csü­törtökön megnyílt a Kőolaj- exportáló Országok Szerveze­te (OPEC) pénzügyminiszterei­nek értekezlete. A kétnapos­ra tervezett tanácskozáson a szervezet 13 tagországának pénzügyminiszterei, illetve képviselőik vesznek részt. A miniszterek várhatóan megvitatják az ez év jánuár- jában Párizsban elhatározott különleges fejlesztési alap lét­rehozásával és a majd rendel­kezésre álló összeg felhaszná­lásával kapcsolatos kérdéseket. Rendkívüli biztonsági intéz­kedések előzték meg a pénz­ügyminiszterek konferenciáját, amely az első miniszteri szin­tű ülés az osztrák fővárosban a tavaly decemberi terrortá­madás óta. Az OPEC minisz­teri tanácsülését félbeszakító támadásnak tavaly több halá­los álozata is volt. Újabb 17 kivégzés Szudánban Kairói folyóirat megállapítása: Az egyiptomi munkások kiszolgáltatott helyzetben vannak Csütörtökön hajnalban to­vábbi 17 személyt végeztek ki a szudáni fővárosban, Khar- toumban. A halálos ítéletet el­lenük is a július 2-íl 1 íféndszérélt- lenes összeesküvésben való részvételük címén hozták. A hírügynökségi értesülések sze­rint a kivégzettek között van Mohamed Szaad volt ezredes, a puccs katonai vezetője is. Az elítéltekről — mint a szudáni rádió közölte — bebi­zonyosodott, hogy „egy külföl­di országban kapott kiképzés után” háborút indítottak a szu- dáni rendszer ellen. A bíró­ságon ismét elhangzott az a Khartoumban és Kairóban egyaránt többízben hangozta­tott vád, amely szerint az ösz- szeesküvést Líbia támogatta. Az Al Talia című kairói fo­lyóirat az egyiptomi munkás- osztály súlyos helyzetével fog­lalkozva rámutatott: , „Mivel Egyiptomban nagyon sok »fe­lesleges« munkáskéz van, a munkások teljességgel függő helyzetbe kerültek a munka­adóktól. A kereslet és a kíná­lat kapitalista törvénye alap­ján minden vállalattulajdonos könnyen elbocsáhat bárkit, aki .megalapozatlan követelé­sekkel’ lép fel, és más vehet fel a helyébe. A munkások helyzetét még nehezebbé teszi az a tény, hogy az országban állandóan emel­kedik az alapvető élelmisze­rek és szolgáltatások ára, és ennek következtében folyama­tosan csökken a reálbér. Az egyiptomi »nemzeti kapi­talizmus« jellemző vonásai kö­zé tartozik,.hogy a munkaadók általában teljesen figyelmen kívül hagyják a munkaválla­lással kapcsolatos törvényeket, nincs társadalombiztosítás és nem tartják be a munkavé­delmi szabályokat.” — állapít­ja meg a lap. CSAK RÖVIDEN... KULIKOV hadseregtábor­nok, a Szovjetunió honvédel­mi miniszterének első helyet­tese, a Szovjetunió fegyveres erőinek vezérkari főnöke, csü­törtökön fogadta Mohamed Ali Szamantart, a Szomáli forradalmi Szocialista Párt Politikai Bizottságának tagját, a Szomáli Demokratikus Köz­társaság alelnökét, hadügymi­nisztert, aki hétfő óta párt­ós kormányküldöttség élén tartózkodik Moszkvában. AZ AMERIKAI képviselő­ház külügyi bizottsága szer­dán egyhangúlag határozatot hagyott jóvá, amelynek értel­mében, egymilliárd 22 millió dollárt fordíthatnak a spa­nyolországi katonai támasz­pontokkal kapcsolatos kétol­dalú szerződés feltételeinek teljesítésére. A katonai jelle­gű hitelekért és segélyért cse- ében az amerikai egységek ovábbi öt évre használhatják i spanyol légi- és haditenge­részeti támaszpontokat. IAN SMITH, a rhodesiai fe­hér telepes kormány minisz- erelnöke csütörtökön mondott beszédében felkérte Washing­tont, hogy kezdjen követlen tárgyalásokat a satisburyi kor­mánnyal „a fehér kisebbség és az afrikai lakosok alkot­mányjogi vitája megoldásá­nak előmozdítására”. Ez volt az első hivatalos rhodesiai rea­gálás azokra a tárgyalásokra, amelyeket Kissinger, amerikai külügyminiszter és Vorster dél-afrikai miniszterelnök folytatott júniusban a békés rendezést célzó formuláról. GISCARD D’ESTAING fran­cia köztársasági elnök csütör­tökön afrikai útra indult. A francia államfő Omar Bongo el­nök vendégeként négynapos hivatalos látogatást tesz Ga- bonban, majd Mobutu elnök meghívására magánlátogatást tesz Zairében. KISSINGER amerikai kül­ügyminiszter csütörtökön úton Ázsia felé Londonban megbe­széléseket folytatott Callaghan brit miniszterelnökkel, első­sorban a dél-afrikai esemé­nyekről és a rhodesiai helyzet­ről. Kissinger folytatja útját Iránba. AZ ENSZ apartheidellenes bizottsága most folyó üléssza­kának résztvevői élesen elítél­ték a rhodesiai és dél-afrikai fajüldöző rendszereket. A bol­gár és a román küldött fel­hívta a figyelmet annak a konvenciónak a jelentőségére, amelyet a Szovjetunió kezde­ményezésére fogadott el a vi­lágszervezet a fajüldöző rend­szerek bűntetteinek kivizsgá­lásáról és megtorlásáról. Spanyolország Politikai foglyok szabadoÉocsátása Megkezdték az amnssztiarendelet végrehajtását Spanyolországban szerda éjjel — mint arról a hírügynökségek már beszámoltak — szabadon engedték a közkegyelemben részesített po­litikai foglyok első csoportját. A börtönök kapui megnyíltak kom­munisták, szocialisták, munkásbi­zottsági tagok, valamint a demok­ratikus meggyőződésük miatt ül­dözött katonatisztek előtt. A Pais című lap ezzel kapcso­latban megállapítja, bogy a köz­kegyelem akkor lehet valóban széles körű, ha azt a bíróságok nem korlátozzák. Á , bíróságokat ugyanis felhatalmazták, hogy a szabadon bocsátásokat egyénen­ként vizsgálják felül. Július—augusztus fordulóján megkezdődött Spanyolország­ban a Franco halála utáni „át­meneti korszak” második sza­kasza. ' Az első szakaszt lénye­gében az jellemezte, hogy Já­nos Károly király átvette Franco utolsó miniszterelnö­két. Ez egyben azzal a követ­kezménnyel járt, hogy a Fran- co-rezsim örökösei szinte vál­tozatlanul erős hatalmi pozí­ciókat tarthattak meg. János Károly néhány héttel ezelőtt meglehetősen váratlan húzással Suarez személyében új miniszterelnököt nevezett ki. A kabinet új vezetőjének kijelölését bizalmatlanság fo­gadta. Suarez ugyanis a két előző kormányban a „Nemzeti Mozgalommá” átkeresztelt ré­gi fasiszta párt, a Falange mi­nisztere volt. Ennek a kormánynak a tényleges tevékenységét né­hány hét alatt természetesen nem lehet megbízhatóan meg­ítélni. Annál is inkább, mert nyilvánvalóan átmeneti kor­mányról lehet csak szó. Hiszen még a rendszer menetrendje szerint is választásokat kellene tartani a többpártrendszer alapján 1977 közepéig. Akkor pedig új erőviszónyok alapján létrejött kabinet alakul ki. Ezen túlmenően azonban a Suarez-kormány hozott bizo­nyos változásokat. Ezért jogos az átmeneti korszak új szaka­száról beszélni. A változások közül a leglé­nyegesebb az amnesztiarende­let, amely Franco halála óta az ellenzék alapvető követelése volt, s amely éppen a rendsze­ren belüli ellenállás miatt oly sokáig váratott magára. Le kell szögezni, hogy a jelenlegi am­nesztiarendelet sem azonos az­zal, amelyet az ellenzék erede­tileg követelt. Továbbra is vannak a rendeletnek megkü­lönböztető, diszkriminációs ele­mei. Lényegében az, hogy nem érinti azokat a foglyokat, aki­ket politikai okokból elköve­tett merényletek miatt tarta­nak börtönben. Ez a gyakorlat­ban mindenekelőtt a baszk el­lenállási mozgalom bebörtön­zött tagjait zárja ki az amnesz­tiából. Az amnesztiarendelet­nek ez a része annál is inkább elítélendő, mert a Spanyolor­szágban végrehajtott politikai merényletek egy része minden jel szerint rendőrprovokáció szülötte, amelyért a rezsim ön­kényesen tette felelőssé a baszk ellenállási mozgalmat. Az ellenzék és mindenekelőtt a Spanyol Kommunista Párt továbbra is küzd az általános és teljes amnesztiáért. Ugyanakkor az amnesztia mégis változás a korábbi hóna­pok merev tartózkodásával szemben. Ezt jelzi, hogy San­tiago Carillo, a Spanyol KP főtitkára a korlátozott amnesz­tiát is úgy ítélte meg, hogy az „határozott lépés a nemzeti megbékélés felé vezető úton”. Hirosima emlékeztei HARMINCEGY ESZTENDŐ Is kevés volt ahhoz, hogy az emberiség megbízható választ kapjon a kérdésre: ki a felelős Japán atombombázásáért? Truman elnök, aki elrendelte? Avagy Leslie R. Groves tábor­nok, aki három éven át a Manhattan-program élén éjjel­nappal minden erejével és idegszálával a bomba létreho­zásáért küzdött, s a gyakorlat­ban akarta látni munkája eredményét? Vagy talán a tu­dósok, Oppenheimer, Fermi és a többiek, akik nélkül soha­sem jelenhetett volna meg a rettenetes „sátánbomba” Hiro- sima\és Nagaszaki egén? A világ azért nem nyugszik meg mindmáig a különböző ipagyarázatokban, mert a napvilágra kerülő újabb és újabb tények mindegyike azt bizonyítja, hogy katonailag ér­telmetlen és szükségtelen volt ma harmincegy esztendeje, 1945. augusztus ,6-án a csak­nem százezer hirosimai, majd pedig 9-én a negyvenezer na­gaszaki halála, s a megnyomo­rítottak, a sebesültek százezrei. Bár Japán kemény és szívós ellenfél volt a háborúban a hitleri Németország kapitulá­ciója után is, Truman elnök, amikor engedélyezte a hirosi­mai bomba ledobását, már tudta, hogy egy-két napon be­lül a szovjet hadsereg másfél millió katonája mér sorsdöntő csapást Mandzsúriában a Kvantum-hadseregre. Ez azon­ban mintha csak siettette volna az amerikai elnök, döntését, hi­szen az Egyesült Államok a katonai fölényét már nem any- nyira Japánnal, mint inkább r) Szovjetunióval szemben akarta demonstrálni. A NEMZETKÖZI imperia­lizmus számításaiba hiba csú­szott. 1949-ben már a Szovjet­unió is rendelekezett atom­bombával, 1953-ban pedig ki­próbálták az első szovjet hid­rogénbombát. A nukleáris erő­viszonyok néhány év alatt ki­egyenlítődtek. Johnson elnök már a hatvanas évek elején arra a következtetésre jutott, hogy j.az általános háború le­hetetlen”. Sajnos azonban még ma sem nevezhetjük lehetetlennek. A nukleáris hatalmak sorába lé­pett Anglia, Franciaország és Kína is, a maga kiszámíthatat­lan hatalmi politikájával. Ma már legalább 15—20 onszág rendelkezik atomfegyverek előállítására alkalmas techni­kai-tudományos apparátussal. Megatonnákban föl sem lehet mérni a felhalmozott nukleáris töltetek és az atomhordozó esz­közök, rakétakilövők, repülő­gépek, tengeralattjárók szá­mát. Amíg ez a félelmetes ar­zenál létezik, sőt növekszik, az emberiség harcolni kényszerül az atomháború veszélye ellen. S éppen ennek a harcnak az eredményeként az elmúlt más­fél évtizedben az atom-világ­háború veszélye számottevően csökkent. Ebben nagy szerepet játsza­nak azok a pozitív lépések, amelyeket a Szovjetunió áll­hatatos erőfeszítései révén si­került az atomfegyverkezés korlátozásában elérni: 1963­ban megyezés született a leve­gőben, a kozmoszban és a víz alatt végrehajtott atomrobban­tások betiltására. Ezt követték az atomfegyverek átadását til­tó szankciók, majd a tengerfe­nék atommentesítéséről. 1971- ben pedig a rakétaelhárító­rendszerek fejlesztésének kor­látozásáról kötött egyezmé­nyek. Különleges jelentőségük van a SALT-tárgyalásoknak a stratégiai fegyverrendszerek hosszú távra szóló korlátozásá­ról. És soroljuk fel a napiren­den lévő további reális javas­latokat: a föld alatti atomrob­bantások betiltása, atommen­tes övezetek létrehozása, vala­mennyi tömegpusztító fegyver betiltása... A VÉGSŐ CÉL ezeknek az eszközöknek a megsemmisíté­se, a teljes nukleáris leszerelés, hogy megvalósulhasson a há­rom évtizedes jelszó: „Soha többé Hirosimát!" ★ Hirosimában pénteken reg­gel helyi idő szerint 8 óra 15 perckor megszólalnak a szi­rénák, hogy az atombomba le- dobásának 31. évfordulójára emlékeztessék a város lakóit. Az 1945. augusztus 6-án le­dobott atombombának még ma is vannak áldozatai. A hirosimaiak ezreit kezelik ab­ban a kórházban, amelyet 1956-ban a bombatámadás károsultjainak gyógykezelé­sére alapítottak. Sz. L. I. A börtönből kiszabadult kommunista és baszk vezetők a győze­lem jelét mutatják. Az összes többi ellenzéki párt is hasonlóképpen vélekedett az amnesztiarendeletről. Nem választható el ettől a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságának Rómá­ban tartott ülése. E központi bizottsági ülés legfontosabb po­litikai döntése az, hogy a párt Madrid mellett más spanyol városokban is irodákat hoz létre, és olyan szervezési mun­kába kezd, amelynek célja: már a párt tör.vényesítéséig 300 ezer főre emelni a taglétszá­mot. Carrillo főtitkár és Dolo­res Ibárruri, a párt elnöke ki­jelentették: remélik, hogy a részleges amnesztia értelmé­ben, hamarosan visszatérhet­nek, Spanyolországba. Mindez azt jelenti: annak ellenére, hogy a jelenlegi kor­mány egyelőre nem szándéko­zik megadni a legális működés lehetőségét a párt számára — a központi bizottság érettnek tartja a'helyzetet a nyílt poli­tikai tevékenységre való felké­szülésre és arra, hogy a párt tömegpárttá való kiépítését megkezdje! A politikai mozgás harma­dik jele a nem kommunista el­lenzéki pártok soraiban tapasz­talható. Ennek e pillanatban két jellegzetessége van. Az egyik az, hogy jelenleg még az összes tényleges ellenzéki pár­tok — élükön a keresztényde­mokratákkal és a szocialisták­kal — kitartanak amellett, hogy velük együtt a kommu­nista pártnak is legalitást kell kapnia. A másik jellemvonás az, hogy a nem kommunista ellenzéki pártok támadják a működésüket elvben engedé­lyező törvény''korlátozó rendel­kezéseit. Így például azt, hogy csak akkor kaphatnak műkö­dési engedélyt, ha előzetes en­gedelmességüket nyilvánítják a Franco-rendszerben gyökerező alkotmányhoz. Ma még természetesen nem lehet tudni: végül is elfogad­ják-e a legalitást a nem kom­munista ellenzéki pártok a Spanyol Kommunista Párt egyidejű törvényesítése nélkül. Akárhogyan is alakul azonban a helyzet ebben a vonatkozás­ban, Spanyolország minden­képpen megkezdte az egyértel­mű politikai mozgást egy nyu­gat-európai típusú polgári par­lamentáris rendszer kialakítá­sa felé. kijelentette: „A döntéssel , hangsúlyozni kívánjuk az j OKP-naik azt a szándékát, I hogy elő akarja mozdítani az I ország legsürgetőbb problémái- • nak megoldásához szükséges ; kezdeményezéseket és lépése- | két, és fejleszteni kívánja va- ! lamennyi demokratikus erő ! egyesülésének folyamatát.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom