Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-05 / 184. szám

MOHOMIDín XVIII. ÉVFOLYAM, 184. SZÄM 1976. AUGUSZTUS 5., CSÜTÖRTÖK •Túlteljesítették félévi tervüket Több szakemberre lenne szükség A múlt év végén jártunk legutóbb az Észak-Pest megyei Sütőipari Vállalat vecsési ke­nyérgyárában. Akkór a leg­több gondot a szakemberhiány okozta. — Változott-e a helyzet azóta? — Nem sokat — mondja Fischer Ferencné üzemvezető —, például ma négyen hiá­nyozlak. Ha azonban két-há- rom képzett péket fel tudnánk venni, nem fájna a fejem. Mi ugyanis képzettség nélkülieket is felveszünk s betanítunk, de mire szakmunkásokká vál­nak, addigra sok év eltelik. A Kossuth Lajos utcában is van egy részlegünk. Ott gyárta­nánk az úgynevezett nehéz vajas süteményeket, ha lenne szakmunkás. Jelenleg . áll az üzem. Kisegítők még csak akadnának, szakemberekkel is tárgyaltunk már, de nem jön­nek. — Mégis mikor kezd el dol­gozni ez az üzem? Mikor le­het végre Vecsésen is kapni vajas süteményeket? — Egyelőre kilátás sincs rá, hogy hamarosan. — A kenyérellátást milyen­nek tartja? — Jónak. Kenyérből és pék­süteményből minden igényt ki tudunk elégíteni, sőt, két nyugdíjasunk jóvoltából, na­ponta 170—180 foszlós kalá­csot is adunk a kereskedelem­nek. Hétköznap 40—45 mázsa, szombatonként pedig 70—30 mázsa kenyeret sütünk. — A minőségre érkezeit-e mostanában panasz? — Panaszkodnak néha, hogy sületlen a kenyér. Igazat ad­tunk a vásárlóknak, és igyek­szünk, hogy többet ne adód­jon panaszra ok. A kemencék mellett tizenhatan dolgoznak. Közülíik havonta 3—4 személy mindig cserélődik. A pékeknek nemcsak a kenyérre, rájuk is ügyelniük kell. — Keveslik a keresetüket, azért mennek el az emberek? — Elég jól fizetünk. Egy-egy pék, a pótlékok­kal együtt, 4 ezer forint körül keres, de a fővárosban 5 és fél ezret is, ezért odahúzódnak a szak­munkások. — Hogyan zárták a félévet? — A legutóbbi, monori érte­kezlet után derült ki, hogy a járási elsők között vagyunk: kenyérsütési tervünket 102 százalékra, a süteményekét pedig 101 százalékra teljesítet­tük. K. Gy. Gyarapodott a betétállomány Bővüli) pénzintézeti szolgáltatás Könyvet is árusít Négyszeresére nőtt az Ecser és Vidéke Takarékszövetkezet betétállománya a IV. ötéves tervidőszak során: 4 millióról 16 millió forintra. A takarék- szövetkezet 1961-ben alakult, Wéber József né közreműködé­sével, aki azóta is ügyvezető igazgatója a szövetkezeti bank­nak. Működési körzetük ma már Maglód, Üllő, Sülysáp és Mende községekre is kiterjed: mintegy 30 ezer lakosra, akik közül több mint 3800 tagja a takarékszövetkezetnek. A köz­A TÁRGYALÓTEREMBŐL Elfelejtett tartásdíjak A Monori Járásbíróság tár­gyalótermeiben egy-egy hó­napban öt-hat olyan vádlott áll ítéletre várva, akinek tar­tási kötelezettség elmulasztá­sáért kell felelnie. Közérthe­tőbben: apák, akik elfeledkez­ve gyermekeikről, miután el­hagyták a családot, erkölcsileg is, anyagilag is teljes egészé­ben az anyára hárítják a gyer­mek iránti felelősséget. Bokros Miklós monori la­kost egy ízben már öt hónap börtönbüntetésre ítélték, a büntetést azonban akkor 2 évi próbaidőre felfüggesztették. Az apa alkalmi munkásként dol­gozik, nem is keres rosszul. Két kisgyereke után — az egyik négy- a másik hatéves — ki tudná fizetni a havi 1280 forintot. Nem fizeti. Másodjá­ra is bíróság elé kellett állnia. Azzal érvelt, hogy az anya nem engedi látogatni a gyere­keket, s ő nem tudja, hová kell fordulnia a látogatás elin­tézése végett. Az érvelés nem bizonyult helytállónak, annál is inkább, mert inkább ürügy volt, mint érv. A kiskorúak­nak jár a nevelésükhöz szük­séges gyermektartási összeg. — Bokros Miklóst a fizetés el­mulasztásáért két hónapi szi­gorított börtönbüntetésre ítél­ték, s az előző öthónapos bün­tetését is le kell töltenie. Bognár Sándor monori la­kos is hasonló ügyben került a bíróság elé: két gyermeke után nem fizetett tartásdíjat hosszú hónapokig, mindkettő­ről az anya gondoskodott, egyedül, kevés fizetéséből. Bognár Sándort négy hónapi szabadságvesztésre ítélték, az ítélet végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztve. (zs.) r T^V."­.........'-"WZ ENGEDMÉNY a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat boltjaiban AUG. 2-14 ig pontban, Ecseren, a lakosság 25 százaléka takarékszövetke­zeti tag. A szövetkezeti bank egyre bővíti pénzügyi szolgáltatásait, s kölcsönöket is ad. Sülysápon az idén vezették be a háztáji tejtermelőknek járó felvásár­lási díj kifizetését, ami 12—13 ezer forint havonta. Előkészü­letben a megállapodás a mag- lódi Univerzál Termelőszövet­kezettel, a sertésprogram kere­tében, a háztáji felvásárlás ki­fizetéseinek lebonyolítására mindkét községben. Az ecseri lakásépítő és fenn­tartó szövetkezet tagjai az elö- takarékossággal bízták meg a testvérszövetkezetet. Elvállalta a szervezett üzemi betétgyűj­tést a maglódi tsz-ben és a_ maglódi vasipari ktsz-ben. Ha-' sonló megbízatást kapott a sülysápi és az üllői ÁFÉSZ irodai dolgozóitól is. A fölsorolásból nem marad­hat ki a takarékszövetkezet közművelődési _ tevékenysége sem: a központi üzletházban és a kirendeltségeken bizomá­nyosként könyvet árusít. Az önzetlen segítségnyújtás példájával is szolgál az ecseri takarékszövetkezet közössége: megszervezte a tavaly augusz­tusban megnyílt monori taka­rékszövetkezetet, s betanította ügyviteli dolgozóit a szakmai fogásokra. T. A. ti. üllő Korszerűsítették az utakat Az utóbbi hónapokban már csak a Kossuth Lajos utca la­kói panaszkodtak Üllőn a göd­rök és kátyúk miatt, nemrégen azonban a KPM Budapesti Közúti Igazgatóságának szak­emberei azt az utcát is új bur­kolattal látták el, szélesítették, helyreállították padkáit, mé­lyítették az . árkokat — ezzel befejeződött a KPM kezelésé­ben lévő valamennyi út kor­szerűsítése a nagyközségben, s biztonságosabbá vált a közle­kedés. Újabb tanfolyam- motorosoknak Az iskolások nem tizeinek — A vecsési MHSZ-klubban szervezett kismotor os-tanfo­lyamok igen jó eredménnyel zárultak. Legutóbb az András- sy-telepi iskola növendékei adtak számot tudásukról. A 14 vizsgázóból egy sem bukott meg — mondotta Aczél Fe­renc, az MHSZ-szervezet ve­zetőségi tagja. — Most a Kun Béla téri iskolások következ­nek, reméljük, majd ők is helytállnak. A sikereken felbu5dulva, te­kintettel a nagy érdeklődésre, az MHSZ-szervezet újabb tan­folyamot indít, majdani kis- és nagymotort vezetőknek. A 14, életévüket betöltött, de még iskolába járók oktatási költsé­geit a szervezet irtugára vállal­ta, tehát nekik egy fillért sem kell fizetniük a tanfolyamon való részvételért. Jelentkezni augusztus 25-ig lehet a Tamás utcai székház­ban, vagy a Dózsa György úti trafikban. TÁNCBEMUTATÓ PILISEN Az előző évekhez hasonlóan, a pilisi Móricz Zsigmond Mű­velődési Házban az idén is megrendezték a szokásos tánc­tanfolyamot, melynek negy­venhét résztvevője, a hagyo­mányos táncokon kívül, a mo­dern beattáncok alapelemeit is elsajátította. Űj kezdeményezés volt, hogy a tanfolyam befejeztével, a meghívott hozzátartozók, tánc- bemutatón győződhettek meg arról, mennyire haladtak előre a fiatalok a tánctudás elsajátí­tásában. A bemutatót követő táncest nyitásaként, felcsendültek egy csárdás dallamai, és az első bálos fiúk, lányok táncba hív­ták az összes jelenlévőt. Nehéz a pultokhoz hozzáférni Zizeg a csomagolópapír Válogatnak az olcsóbban kapható holmik között Másodikén, hétfőn kezdő­dött. A három monori üzlet, a méterárubolt, a ruházati kis- úruház és a cipobolt ajtajá­ban vásárlók tömege ácsor- gott már kora reggel, várta a nyitást, azt a percet, amikor elsőként kezdhetnek válogat­ni a 20—40 százalékkal ol­csóbban kapható holmik kö­zött. A méteráru szaküzletben külön kijelölt polcra kerültek a színes kartonok, függönyök, frottírtörülközők, s az üzlet négy dolgozója néhány óra el­teltével már sűrűn törülgette a verítéket a homlokáról. — Ez mennyibe kerül? — mutatott rá egy fejkendős asszony a piros-fehér mintás vég kartonra. — Most huszonegy negyven — Akkor kérem az egészet! Valamire biztosan jó lesz ... Es abból a törülközőből ket­tőt, meg a heverőre is kellene valami tarka mintás, aztán egy szoknyára való ... Ja, és blúzra valami barna anyag ... Már így zajlik a vásár. Ügy látszik, jó néhányan előtaka­rékoskodtak erre az alkalom­ra. A ruházati kisáruház pult­jaihoz is nehéz odaférni, az eladókkal beszélgetni meg teljesen lehetetlen. Kattog a A ruházati kisá- uházaf is több százan keresik fel na­ponta. pénztárgép, zizeg a csomago­lópapír, viszik a pulóvereket, férfi- és gyermekingqket, nyá­ri ruhákat tucatszámra. A cipőboltban a textilfel- sőrészű papucs a sláger, de kelendők a gyerekcipők is. Igaz, ez utóbbiakból megle­hetősen szegény a választék. (k. zs.) A cipőboltban szántén nagy a forgalom. Bokros Sándor- né és Víg Lajosné eladók szívesen segítenek a vásárlóknak a legmegfelelőbb lábbelit kiválasztani. Ifj. Fekete József felvételei MŰSOR MOZIK Gomba: Én nem látok, te nem beszélsz, ő nem hall. Űri: A legendák lovagja. Monor: Tavasz van, őrmester úr! Ve- csés: Jelenetek egy házasság­ból, I—II. (16 éven felüliek­nek.) MŰVELŐDÉSI HAZAK Ecseren: 18.30—21-ig az ifjú­sági klub 17—20-ig az irodal­mi szakkör összejövetele. Pé­teriben: 18—22-ig ifjúsági klubfoglalkozás, 19—20-ig sportvezetőségi értekezlet. Gyömrön: 18 órától a filmklub és a motorosklub foglalkozása. Mendén: 18 órától az asztalite­niszezők edzenek. Kicsit bátrabban Az állattenyésztés Jól kihasználtak-e a telepek? Gabonaföldjeinken a monori járásban is zúgnak még a kombájnok. Kétségtelen, hogy a rossz tavasz, majd a nyár eleji nagy szárazság nyomot hagyott a termésátlagon, a szakemberek körében azon­ban egyre több szó esik a me­zőgazdasági üzemek fejlesz­tési, beruházási tevékenységé­ről, hallani aggódó hangokat is. Az üzemek fejlesztenek. Fo­lyamatban a már megkezdett beruházások befejezése, gyak­ran találkozunk rekonstruk­ciós, tehát meglevő létesítmé­nyeket tökéletesítő, illetve bő­vítő munkálatokkal. Az is ál­talános igyekezet, hogy a ga­bona tárolását tökéletesítsék, tehát gépesített magtárakat, szárítóüzemeket, takarmány­keverőket építsenek. Úgyne­vezett új nagyberuházásba azonban alig kezdtek, korsze­rű szarvasmarha- vagy sertés­telep építésének nagyon kevés gazdaság látott neki az idén. Fejmosás helyett Erre vonatkozik az aggoda­lom. A megkezdett beruházá­sok előbb-utóbb készen lesz­nek, és félő, hogy a fejlesztés folyama'tossága jövőre lelassul. Könnyű lenne most alapos fejmosásban részesíténi a téeszeLnökölcet, elmarasztalni őket azért, mert nincs bennük kezdeményezőkészség, vállal- kozószellem. A helyzet azon­ban nem ily egyszerű. Ismeretes, hogy ötödik öt­éves tervünk teljesítése a köz- gazdasági körülményeket ille­tően lényeges .változások je­gyében kezdődött el. Az állam többet vár a mezőgazdasági üzemektől, s ugyanakkor ki­csit kevesebbet juttat nekik. Ennek nyomán változik az idei esztendő várható mérlege. Ki­sebb lesz a fejlesztésre fordít­ható nyereség, számos üzem­ben esetleg el is marad. Erre még mondhatnánk, hogy az állam hitelt is ad, sőt, a téeszek évek óta nem juthat­tak olyan könnyen hitelhez, mint az idén. Igaz, és ez a re­konstrukciókon, gépi beruhá­zásokon meg is látszik. Az ál­lattenyésztési nagyberuházás azonban drága és megtérülése is lassú, olykor kétséges. Ez az oka a bátortalanságnak. Az üzemi vezetők óvatosak, taka­rékoskodnak, a tagság elért jövedelmi színvonalát legalább tartani akarják, nem bocsát­koznak bizonytalan vállalko­zásokba. Nem vitás, hogy az állatte­nyésztés csak egy bizonyos színvonalon hozhat hasznot. Lehetetlen olyan árrendszer, amelyben az évi 2 ezer literes tejhozam vagy a hat kiló ab­rakból előállított egy kiló ser­téshús még hasznot is hozzon. Ám így felvetődik a kérdés: mit kell előbb tenni, felemel­ni a hozamokat és azután ren­delni az árakat, vagy olyan közgazdasági környezetet te­remteni, amely ösztönöz a vi­szonylag magasabb hozamok elérésére? Újra végiggondolva Helyesen teszik a téész- vezetők, ha a tagsággal közö­sen, újra végiggondolják beru­házási elképzeléseiket, és kez­deményeznek az állattenyész­tésben is. Ugyanakkor azonban állami oldalról is sürgető ten­nivaló, hogy az illetékesek vé­giggondolják a helyzetet és találjanak valami megoldást a hatásosabb ösztönzésre. Na­gyon ügyelni kell az állami fo­rintokra, de immár egy évti­zed tapasztalatai bizonyítják, hogy üzemi vezetők akkor kez­deményeznek, ha valamiben fantáziát látnak Az állattenyésztés produktu­mát különösebb beruházások, jelentős kamatterhek vállalá­sa nélkül is fejleszteni lehet a meglevő telepek kapacitásának jobb kihasználásával. A már felépült és üzembe állított szarvasmarha- és sertéstelepe­ken ugyanis a férőhelyek 15— 20 százaléka üres. Ezeket kel­lene a józan ész diktálta leg­gyorsabb ütemben betölteni. A lehetőségek, persze, nagyon eltérőek. Száz százalékig ki­használt telep alig akad, de, sajnos, van olyan is, ahol a fé­rőhely kétharmada üres. A konkrét helyzetet figyelembe véve kell megtennünk a szük­séges lépéseket. Helyben dönteni Az előrelépés elsősorban he­lyi elhatározás kérdése. A ha­tóságok biztathatnak, a hitel- intézetek, a vállalatok segít­hetnek, de a döntést a gazda­ságban kell meghozni. Igazán elsőrendű népgazdasági érdek a tartalékok kihasználása, az állattenyésztés országos terme­lési értékének növelése addig is, amíg majdan az új nagy te­lepek döntő fordulatot hozhat­nak. Nagyon jó lenne azon­ban, ha ehhez a munkához is segítséget kapnának az üze­mek, mert, sajnos, vannak sza­bályok és előírások, amelyek fékezik, hátráltatják a kapaci­tások teljes kihasználását. (—ib—)

Next

/
Oldalképek
Tartalom