Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-05 / 184. szám

Szakosított tehenészet a Dunakanyar Tsz-ben Küldött a népfront VI. kongresszusán Becsülik a közös munkát Társadalmi munkában Közlekedési park épül Visegrádon Négyszázhúsz tehenet fejnek a Dunakanyar Tsz szentendrei és pomázi üzemegységében. Most azt tervezik, hogy Po­roszra viszik át valamennyit, s kibővítik a szakosított tehe­nészetet. Szentendrén a növen­dék- és hízómarhák nevelésére. Nő a szabálysértések száma. Ennek kettős oka lehet: eset­leg többen követnek el sza­bálytalanságot, vagy pedig a hatóságok és általában a la­kosok több figyelmet fordíta­nak a szabályok ellen vétőkre. Tápiószentmárlon nagyközségi tanácsánál utánanéztünk a szabálysértési ügyek alakulá­sának. — Múlt év első felében 23, ez idén viszont 29 eljárás in­dult meg. Legtöbb a tulajdon elleni szabálysértés. Bolti szarkák Ez a jogi kifejezés szinte fi­nomkodó, tettük közöséges lo­pás. Ami azonban nem jár nagy károkozással, nem a bí­róság elé kerül, hanem sza­bálysértési ügy lesz belőle. A büntetés mindig arányban áll az okozott kárral, de ha csupán szabálysértés forog fenn, az elkövető nem büntetést kap, hanem bírságot rónak ki rá.' De hallgassuk tovább a vb- titkárt: — Múlt év első felében ösz- szesen öt, az idén tizenhét, tu­lajdon elleni ügyben kellett el­járnunk. Ebből az egyik szán­dékos rongálás, lovas kocsiját a szőlőbe hajtotta be egy em­ber, és átgázolta, tönkretette más számos tőkéjét. A többi elkövetőt tolvajláson érték, tetten, mégpedig egy kivételé­vel valamennyit Budapesten, Cegléden. Tápiószelén — ön- kiszolgáló boltban, áruházban. Volt köztük egy harmadszor visszatérő, akit tavaly első al­kalommal száz forintra bírsá­goltunk. mert paprikát lopott a tsz-ből. Másodszor önkiszol­gálóban csent el két deci pálin­kát. Akkor már 800 forint volt a bírság. Az idén megint önki- szolgáló boltból akart elvinni egy 30 forint értékű pálinkás­üveget, ezért már 2000 forintot szabtunk ki rá. Nem fellebbe­zett, kifizette. A felsorolást megszakítva elmondja a vb-titkár, hogy a tulajdon elleni szabálysértők mindegyike tisztes keresettel dolgozó ember, nem kerülne megerőltetésébe, ha megvenné, amit elemei. Túlnyomó többsé­gük férfi, a 17-ből mindössze két nőt kellett felelősségre vonni. Az eljárás során vala­mennyi elismerte cselekmé­nyét, nem is tagadhatta, tet­ten érték. Védekezésük hebe- gés-habogás. A bírságot ki­szabó határozatot tudomásul veszik, egyik sem fellebbezett. Mi pedig azt szeretnénk megtudni, aki nem máshol, ha­hizlalására specializálják a telepet. A fejőstehenek számát 460-ra kívánják növelni az öt­éves terv végéig, a tejterme­lési átlagot pedig a nagyhoza­mú egyedek kiválasztásával javítják. nem helyben követte el a tu­lajdon elleni szabálysértést, mit emelt el? — Tyúkot lopott és csem­pészárut, ágytakarót árusított. Egyébként most másodszor folyt ellene eljárás, ezért ez alkalommal 3000 forintot kel­lett fizetnie. Bögrecsárdák Nézzük tovább a szabálysér­tők statisztikáját. Károm férfi a köztisztaság szabályait nem tartotta be. Másik hat enge­dély nélkül mért italt. (Ezért a _ cselekményért múlt eszten­dő első felében négy szabály- sértőt kellett elmarasztalni.) A bögrecsárdák leleplezését általában az italozó anyjának, feleségének bejelentése segíti elő. A bírság pedig minden esetben nagy összegű, volt, akit kétezer, volt akit 4500 forint megfizetésére köteleztek. Csak az egyik fellebbezte meg a ha­tározatot, amit a másodfok azonban helybenhagyott. Engedély nélküli italmé- résárt a kiszabható legmaga­sabb bírság 10 ezer forint. A visszaesőket ennyivel büntet­jük. A kontár is leleplezhető Most már tehát tudjuk, mit követett el 26 szabálysértő. Hát a másik három? — Kontárkodott. Eddig is tudta a tanács, hogy a község­ben sok az engedély nélküli iparűző kontár, felderítjük őket. Megbírságoltunk egyasz- szonyt, aki pénzért varrt másnak ruhát. Határozatunk még nem jogerős, megfelleb­bezte. 1500 forintot fizetett ki egy kőműves, akinek szintén nincs iparengedélye, lakóházat épített. Egy ács ellen még fo­lyik az eljárás. — A tanács ezentúl egy-egy építkezésnél nemcsak arra fi­gyel, rendben van-e az építé­si engedély és nemcsak a la­káshasználati engedély kiadá­sa előtt ellenőrzi az épületet, hanem építkezés közben is a munkát. így megállapíthatjuk, kőművesmester húzza-e fel a falat, ácsmester készíti-e a te­tőszerkezetet, s a villanyveze­téket iparengedélyes szerelő. Tápiószentmártonlban meg­kezdtük és folytatni fogjuk a kontárok rendszeres üldözését. Bizonyos azonban, hogy a kontárok erélyes leleplezése nemcsak ebben a községben indul meg. Sz. E. A solymári nagyközségi ta­nács elnöke, Kovács Béláné, tagja a népfront helyi elnök­ségének is. Jogos-e vajon a következtetés: Solymáron nem lehet különösebb 6ond a ta­nács és a népfront együttmű­ködésében. — Miért, lehetséges olyan telepüies, ahol nem így van? Ne Haragudjon, én el sem tu­dom képzelni, hogy ne a leglö- kéleteseob egyetértésben tevé- kenykedjenert. — Látszik moz­dulatain, érződik hangján: va­lóban. az ellenkezőjét szinte felfogni sem tudná. Aztán né­mi iróniával hozzáteszi: — Szoros kell legyen a kapcsolat már csak azért is, mert a ta­nácstagon a népfront jelöltjei voltak! — Van-e együttműködési szerződés a tanacs és a nép­front között? — Van — válaszolja —, de nem olyan régen. No, ez per­sze azt jelenti: már néhány éve. De azt, hogy közös a munkánk célja, és egymást se­gítve kell nap mint nap tevé­kenykedjünk, már nagyon ré­gen felismertük. Ez minden­nek az alapja, az értelme. Élén a versenynek Nincs csodálnivaló azon, hogy Solymáron mindez oly­annyira magától értetődő. Ért­hetőbbé teszi, ha csupán egy példát idézünk. A buaai járás szép fekvésű nagyközsége évek óta az élén áll a megyei tele- püLésfejlesztési és -szépítési versenynek. Kétszer első és kétszer második lett a nagy­községek között, s hogy milyen nagy szó ez, azt a legjobban a hozzá hasonló nagyközségek lakói, vezetői tudják értékelni. — Nem a díjként kapott pénzről van szó — mondja az elnökasszony. — Bár az a 250—350 ezer forint sem „mel­lékes”, ha azt vesszük, hogy egész évi saját fejlesztési pén­zünk alig több 600 ezer fo­rintnál. Minden anyagi érték­nél többet ér az, hogy a lakos­ság, az üzemeik, gazdaságok mindig készek cselekedni la­kóhelyükért. A solymáriak szeretik községüket és ez meg is látszik a falu arcán. Itt jó érzés végigmenni az utcán. Nem csupán az elnökasszony mondja ezt, így vélekedik mindenki, aki jártában-kelté- ben nemcsak néz, hanem lát is. Tiszta, szép házaik, járdák, rendezett utak, parkok, ját­szóterek. — Persze, mi, akik itt élünk, azt is jobban meglátjuk, lát­juk, mi nincs — teszi hozzá. — Itt van például a járda. Nem volt ismeretlen fogalom itt ré­gebben sem. Igen ám, de Soly­már hegyes, dombos vidék, nagyobb eső után az utcákon zúdul le a víz, alábújik az aszfaltnak, elmossa. Járdala­pok kellenek. Alig kétéves költ­ségvetési üzemünktől megren­deltük a lapokat, a lakosság­nak pedig megmondtuk: ott lesz új járda, ahol a lakók vál­lalják, hogy lefektetik. Nem dicsekvésből mondom, hanem mert tény: községszerte vállal­ták, vállalják. Magasabb osztályban Solymáron — anélkül, hogy a „fogjuk meg a lapátot, em­berek!” elvet lebecsülnék — a társadalmi összefogásnak már egy' bizonyos magasabb fokán vannak. Számos példa bizo­nyítja ezt. Itt van például a sportöltöző. Szakemberek tár­sadalmi munkában készítették el a terveit. S nem is akármi­lyent, kétmillióba került volna az építmény. Közben a község vezetői Érden megláttak egy faházat. Nem ragaszkodtak görcsösen az eredeti elképze­léseikhez, döntöttek: lesz sportöltöző — fából. „Kihoz­ták” egymillióból. Szép, kor­szerű. A Vizesblokkot a kisipa­rosok csinálták meg. Termé­szetesen társadalmi munká­ban. És a szellemi társadalmi munlca? Ami jó, amiről beszé­lünk, s amely oly kevés he­lyen és ritkán válik valóra. — A MÉLYÉPTERV -vei együttműködési megállapodá­sunk van — mondja Kovács Béláné. — Eddig mintegy 25 millió forint értékű munkához készítettek díjmentesen tervet. A többi között a község észa­ki részéinek úthálózatához, a szennyvíztisztító-telephez és a tanácsháza bővítéséhez. Ez is tény: ha ezekért fizetnünk kellett volna, keveset mondok, 500—600 ezer forintot adhat­tunk volna ki. Ezenkívül a tervező vállalat szocialista bri­gádjai az idei évre fizikai tár­sadalmi munkát is felajánlot­tak A 3. játszótér építéséhez... Igen, jó példa a „magasabb osztályra” a solymári játszó­térépítési sorozat. Kettő — összefogással — az elmúlt években megépült, újaibb ket­tő építése a közeljövő felada­ta. Nincs ennél fontosabb fel­adat Solymár fejlesztésében? — Mint tanácselnöknek, hi­hetetlen nyereség, hogy tagja lehetek a nagyközségi nép­frontelnökségnek — mondja Kovácsné. — Az első fórumok egyike az elnökség, amely megvitatja a tanácsi elképzelé­seket. Ugyancsak az első fó­rumok egyike a népfrontbi­zottság is. Most, a választások utáni első bizottsági ülésen szóba került a játszótérépítés. Fontos! — mondták —, meg kell csinálni a harmadikat, meg a negyediket is. Persze, az utak­ról sem feledkezünk meg, de jut a társadalmi segítségből mindkettőre. A játszótérépítés­nél például nagyon számítunk a fiatalokra. Nemrég alakult meg a KISZ nagyközségi bi­zottsága, ez is jelzi, nagy erő nálunk az ifjúság. Említhetnénk az igényes községpolitika példájaként a hétvégiház-tulajdonosok össze­fogását; telkeik között eddig összesen 14 kilométer utat építettek meg társadalmi mun­kában ... Az, hogy Solymáron a ta­nács.—népfront együttműkö­dése naponta érzékelhető eredményekhez vezet — a- te­lepülés több mint 4 ezer lakó­jának érdeme. Egy ember — mégha tanácselnök is — nem sokat tudna tenni. Mégsem másodrendű a vezető szerepe. Öukcnt vállalt többletmunka — Rengeteg pluszgondot, pluszmunkát jelenthet az el­nöknek foly ton-folyvást „tö­megméretekben” gondolkodni. Miért vállalkozik egy ember a nehezebb útra? — Aki azt nézi, hogy mi a könnyebb, az ne vállaljon ilyen funkciót — mondja ko­molyan az elnökasszony. — Itt nincs, nem is lehet fél 9-től fél 5-ig tartó munkaidő. — Szeretem az embereket, ezért csinálom így a munká­mat. Persze, nagy szó ugye: „szerelem az embereket". De figyelje meg a solymáriakat: tisztelik a szépet, az előreha­ladást, szorgalmas, becsületes emberek, hát persze, hogy sze­retem őket. — Legutóbbi tanácsülésün­ket a község történetében elő­ször a tanácsházán kívül, a PEMÜ-ben tartottuk. Látta volna a tanácstagok arcát. So­kan először jártak ebben a korszerű üzemben. Büszkék voltak, hogy ilyen üzem van a községükben. Nagyon tiszta, jó érzésekkel jártak a gépek kö­| zött. — Szeretem a munkámat. Tegyük hozzá: érti is. Tizen­hat éve tanácsi dolgozó, nyolc éve elnöik. Pénzügyi-gazdasági szakember. Néhány hónapja a népfront megyei bizottságában a gazdaság- és társadalompoli­tikai bizottság alelnökéül, majd a megyei küldöttértekez­leten népfrontkongresszusi küldöttnek választották . Deregán Gábor A szentendrei járásban első alkalommal számolhatunk be közlekedési park építéséről. A létesítménynek Visegrád ad otthont. A 2-es műútnál, a parkírozó mellett, a régi gyer­mekjátszótér helyén kezdőd­tek el a munikák. Elsőnek a hepehupás talajt kellett „kiegyenesíteni”, s eb­ben, valamint az összes föld­munkában oroszlánrészt vál­laltak magukra a Kossuth La­jos Katonai Főiskola hallgató és egy szovjet alakulat kato­nái. Szombat-vasárnapot felál­dozva, társadalmi munká­ban járulnak hozzá a park mihamarabbi átadásához. Ugyanakkor más foglalatossá­gokban is megmutatkozik a KRESZ-park társadalmi jelle­ge. Cementezállításban a Kék Duna Szakszövetkezet jeles­kedett, ezenkívül 120 közle­kedési jelzőtáblát a budapest Fémmunkás Vállalat készíteti a járás számára. Külön érdekessége lesz a Pilisi Parkerdőgazdaság, illet­ve az autópálya-mérnökség ál­tal megtervezett közlekedés: parknak, hogy speciális kis­feszültségű elektromos irányí­tással működik majd. A tech­nika bevonásával üzemelne' játékország világában a vil­lanyrendőrök. S ez az újítá' hasznosnak bizonyulhat a „na­gyok” számára is, hiszen itt kísérletezik ki az M 7- es autópálya jelzőinek ké­sőbbiekben bevezetésre kerülő elektromos távirá­nyítását. A visegrádi szerkezetnek csu­pán ez a része 100 ezer fo­rint értékű lesz. A jó ütemben haladó mun­kálatokkal november hetedi­kéig akarnak végezni. K. P. ENGEDMÉNY a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat boltjaiban AUG. 2-14-ig M icsoda különbséget tesz egyetlen „e” betű! Itt van például a végzet, amely ugrásra készen leselkedik ránk, és itt van a végezet, amely csaik ül. Mindig ül, azért mondjuk: végezet ül. Éppen ezért a végezet nem is hordoz semmiféle végzetes jelentést, nincs benne döbbenet, feszültség, gyász, legfeljebb némi fásultság. Végezet gyanánt valaki, aki voltaképpen már maga is unja, előad valamit, amit a hallgatóság már előre un. No, hát most, amikor évek után abbahagyom a ZAT-ofc és ZET-ek írását, mit mondjak végezet-ül az olvasónak, aki hagyományos nyájassággal fogadta e néha szomorúan, néha vidáman játékos rovatot? Azt hiszem, legoko­sabb, ha tekintettel kialakult jó viszonyunk­ra, az Életre szóló tanácsokkal látom el. íme: — Ajánlom önöknek, hogy csecsemőkoruk­ban ordítsanak. Akkor még büntetlenül tehe­tik. Ha a nyájas olvasó már netán túlhaladta volna csecsemőkorát, gondoskodjék legalább gyermekéről: ordítson, élje ki magát benne egy életre. Ha nem akar, tessék megverni, majd fog. Ha idegesíti az olvasót a csecsemő ordítása, akkor is verje meg, legalább meg­tanulja ugyanarra az életre, hogy aki kiabál, az verést kap. De ha modem szülő, nem akarja verni, ordítson rája, mert — bővítve alapvető állításomat — vagy a csecsemő or­díthat büntetlenül, vagy vele ordíthatnak büntetlenül. — Továbbá: tanuljanak. Hogy mit, az ilyen munfcaerőhiányos időkben mindegy. Valamit. Például tigrisvadászatot — annyi ázsiai or­szággal van már fejlett kapcsolatunk, bármi­kor részt vehetnek a Gangesz mentén egy vízmű felépítésében, és akkor fellendíthetik nemzetünk tekintélyét, ha elejtenek egy tig­rist. A bőre is jól jön; ha itthon kifeszítik a plafonra, nem ázik be a padló. Vagy sze­rezzenek diplomát pedagógiából. Ha 24—25 éves korukig tanulnak, már akár feleannyit is megkereshetnek, mint egy segédmunkás ti­zennyolc éves korában, ámde az utóbbit kár­pótolni kell a kínzó tudatért, hogy nem tanult. — Szerelmi ügyekben is adnék útmutatást. Vagy házasodjanak, vagy nem. Mindkettőnek megvan a maga előnye. Egy házaspár hama­rább meg tudja szerezni és gazdaságosabban tudja kihasználni az autót. A magányos fér­finek többe kerül, de élvezetesebben töltheti el a vikendjét. A magányos nőnek nem is kell, fiatal korában mindig akad, aki elfuri- kázza, legfeljebb váltóstafétázik. Később sincs rá szüksége, megspórolja a benzint és külön­ben is, az autóbuszon átadják neki a helyet. Esetleg. — Pardon, szóval, szerelmi, nem házassági tanácsokat ígértem. Nos, e téren is külön­böznek a nők és a férfiak útjai. A férfiaknak azt ajánlom, hogy azt szeressék, alti őket sze­reti, mert nincs unalmasabb dolog, mint egy nő kívánságait lesni, vagy pláne hiába várni rá az óra alatt. A nők ellenkezőleg, azt sze­ressék, aki őket nem kívánja, mert az leg­alább izgalmas, és a női idegrendszernek tán­colnia'kell. Több hölgyet ismertem már, aki jó dolgában hisztériás rohamok áldozata lett. Ja igen: és sokan nem tudják, hogyan kell egy szerelmet elkezdeni. Nos: ez divat kér­dése. A legutolsó nagyvilági filmet kell fi­gyelni, és ahogyan ott történik, úgy kell ten­GOMBOPAL: ...ZET Végezet [ 39.) ni. Ha véletlenül valakinek mégis nehézségbe ütközne a bárban rendelni két duplaviskit és utána a Jaguárban elvinni a nőt (férfit), az úszódmedencés villába, sőt talán a heve- rője sincs 5x5 méteres — akikor mondja azt, hogy féltékeny a felesége (férje), és ezért csak egy barátja víkendháza áll rendelkezésre a Hármashatár-hegyen, de közel van az autó- buszmegállóhoz. Utána mindketten bevallhat­ják, hogy a szerelemben nem a környezet számít, hanem az illúzió. — A karriert illetően is adnék tanácsot: mindig előre kell menni, vagyis fölfelé. Ennek útjai, miiint az Űré, kifürkészhetetlenek. Elő­zetesen; utólag mindig kiderül, ki hová ért. Hogy hogyan, az nem. — Betegség esetén forduljunk orvoshoz. Vagy segít, vagy nem. Hálapénzt mindenkép­pen adjanak, hátha az segít. Még sok minden baj érheti persze ezen kívül is az embert, amikor elkél a jótanács. Kérem, figyeljék o hirdetéseket. Ha hiányzik valamijük, de na­gyon, csak vegyék fel az OTP-betétjüket, ta­karékoskodni kell. Vagy már hároméves kor­ban életbiztosítást kötni a papa nevére, hátha idejében felvehetik az elhalálozás esetén meg­felelő igazolvány ellenében kifizetésre kerülő összeget. Ha, ellenkezőleg, nem tudják elköl­teni a pénzüket, a hirdetések megimtcsak se­gítenek. Mindig jól jön a nőknek egy kis arckrém nappalra, egy másik éjjelre, egy har­madik délelőttre, egy negyedik szer mindezt lemosni; ha nem, a nyakon az igazgyöngy elfedi a piszkot. Ha mindez együtt sem emésztené fel pónzfeleslegüket, helyettük ele­gendő betérni egy zöldség-gyümölcs boltba — De hát végül is, feleim, akárhogyan, ám elkerülhetetlenül eljön maga a végzet (e nél­kül). Tessék azért elhinni: jellemző módon. Ki mint él, abban pusztul el. A cigaretta a tüdőráknak kedvez, a munka a gyomorfe­kélynek, a gyönyörök a reumának, az ivás a májbajnak, a tétlenség az asztmának, a művelődéstől sokan felkötik magukat, a spó- rolóknak a szíve mondja fel a szolgálatot, a közúti járművek használatába bele lehet őrül­ni, a saját kocsival rendelkezők a baleseti statisztikát gyarapítják. A gyalogosok úgy­szintén. — Ám nem szabad elkeseredni, a végzet messzi van (amíg mines közel), és addig aján­lok maguknak sok végezetet. Leszokni a ci­garettáról, az italról, a tétlenségről; áttérni a gyaloglásról a gépkocsizásra és fordítva, a szerelemről a házasságra, a házasságról egy újabb házasságra. . Ezeket akartam végezetül elmondani, és ta­lán még azt, hogy két dolgot nagyon nem ajánlok: a háborúzást, és azt, hogy ha New Yorkban vannak, szép, zöld parkokban sé­táljanak, mert mindkettő veszélyes. Üdv az Olvasónak! Tetten érték — fizetett Növekedett a szabálysértési eljárások száma Tápiószentmártonban i i 197(5. AUGUSZTUS 5., CSÜTÖRTÖK 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom