Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

XMiiao 1976. AUGUSZTUS 1., VASÄRNAP VII. nyári tárlat Nagymaros az új A VII. Nagymarosi Nyári Tárlatot ma 11 órakor nyitja meg a nagymarosi művelődési házban dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese és D. Fehér Zsuzsa dr. művészettörténész, a Magyar Televízió szer­kesztője. A tárlatot, a hagyományoknak megfelelően, közösen rendezte a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, a Dunakanyar Intéző Bizottsága és Nagymaros Nagyközségi Tanácsa. A tárlatot augusztus 15-ig tekint­hetik meg az érdeklődőik, hétfő kivételével, naponta 10— 18 óra között. Most harmadszor adják át a kiállítás díjait. Az idén a Művészeti Alap díját Bojtor Károly, a Dunakanyar In­téző Bizottsága díját Stettner Béla, Nagymaros Nagyköz­ségi Tanácsának díját Mácsai István kapta. A Művészeti Alap plakettjét Tassy Klárának, a Nagymarosi Nagyköz­ségi Tanács érmét Ezüst Györgynek adományozták. Ma már neve, rangja, emel­kedése, egyszóval hagyománya van a nagymarosi nyári tárla­toknak. A Börzsöny és a Duna állandó látványünneppel érvel, ezzel hívja a festőket. Jönnek népes csoportokban, s ma már szervezetten a helyi tanács, az évtizedek óta pompásan mű­ködő alkotóház jóvoltából, melyet a Művészeti Alap tart fenn. E két szerv összefogása és a Dunakanyar Intéző Bizott­sága újabban díjakkal is ösz­tönzi az alkotókat még elmé­lyültebb munkára. Optimálisak az adottságok, hiszen a táj méltóságát megörökítő festői szándék párhuzamos hőfokon halad a társadalmi szervek cselekvő jószándékával. Itt működött közvetlenül a fel- szabadulás után Pap Gyula vezetésével a Nagy Balogh Já­nos Népi Kollégium és Festő­iskola, mely szárnyra bocsátott több tehetséges fiatalt, így Mazsaroff Miklóst és Kiss Nagy Andrást, aki Kossuth-díjas ér­demes művész lett azóta. Pap Gyula, a hajdani nagymarosi mester, a lelkes kollégiumve­zető ezúttal is érett felületű, iz­galmas és megoldott képpel szerepel. Az idei VII. tárlat minden eddiginél egységesebb hatású. Egyszerű a titok: a törzsanyag minősége kiegyenlített, a ki­tűzött mértéket legtöbb mű teljesíti. A nagymarosi nyári kiállítás karakterét két dolog határozza meg. Egyrészt a sti- láris eszközök indokolt sza­badsága, ez valósítja meg a | realizmus lehetőségeinek szám- , tálán változatát egyéni ambí­ciók alapján. Király Sándor üvegablakterve a szükséges elvonatkoztatás olyan mértékig terjed,, ahol a színes szerkezet érvényesül, Gádor Emil nagy­marosi összegezésén felismer­hető tájelemek láthatók. E mo­delltől, műfajtól függő két pó­lus között számtalan változat alakítja, csiszolja a nagymaro­si stílust. Ez egyre markán­sabb. Markáns és tág az itt dolgozó, ide visszatérő festők világa. S ez a tény meghatá­rozza a jelleget is: Nagymaros nem műhely, nem iskola, ha­nem a magyar képzőművészet egyik értékekben növekvő for­rása. IiilflCS, CjjVt'lli változatok érintik a nagymarosi látvány­pompát, s az itt feldolgozott amszterdami, itáliai, Körös­parti tájakat. Bojtor Károly, a tőle meg-, szokott emberi mélységgel és festői fegyelemmel vizsgálja a halászok nyújtott munkamoz­dulatát, Mácsai István portré­jának költői erényeit a mester­ség magabiztos tudása alapoz­za. Szentgyörgyi Kornél, szí­vósan lép előre, táján a fák is emberi gesztusokkal társulnak az asszony központi alakjához. A művekben feltárul az osz­tott élet. Tassy Klára, falisző­nyegén gólya lépked folytatva Petőfi látomását, Eigel István villámsújtott ágainak tornyo- sodása a zsámbéki romok bor­dázatához csatlakozik, mely Eigel művészetének másik ih- letője. Stettner Béla grafikái, Ezüst György, Vén, Emil, Dob­rovitj Ferenc, Zöld Anikó festményei jelzik a nagymaro­si tárlat sokrétű irányait és megoldásait, mely egy-egy élet­mű állomása is egyben; ered­ményekkel, problémákkal to­vábbi tervek készülődésével. Nemes epizód Kováts Nagy Irma marosi tanya, Németh László, régi kikötője, Tavaszy Noémi homokórája. Mindhá­rom mű közös építőeleme az elmélyülés, az el nem sietett élmény vizuális feldolgozása. Juhász Erika színek bő zuhata- gával pillant be a nyári kert­be, Jakab Eszter, tűzzománcok érlelt tónusaival tesz vallo­mást a Dunakanyar motívu­mairól. Drámai lap Czétényi Vilmos, Bányászsirató ja. Jelzi, hogy ez is az élet tartozéka, , nemcsak a természet sértetlen j ívei. A színvonalas mezőnyben Freytag Zoltán, Zirkelbach László, Jets György, Tímár Jó­zsef, Uhrig Zsigmond értékei villannak, Arató István, Kár­páti Éva érzékeny portréi egyéni hangvétellel válnak em­lékezetessé. Batári László ezút­tal intim mérettel, de hasonló odaadással tárja fel a téli Nagymaros szépségét. örvendetes, hogy a Nagyma­roson megtelepedő Kaubek Péter szobrász! fejlődése folya­matos, ezt igazolják az itt sze­replő, nagy gonddal formált plasztikák. Annak ellenére, hogy Baska József, Garabuczy Ágnes, Kiss Nagy András és mások művei hiányoznak, a tárlat egységes összbenyomást kelt: meggyőző. A hagyomány­nak megfelelően Sós László Munkácsy-díjas grafikusmű­vész rendezte a kiállítást a tő­le megszokott ízléssel és ala­possággal. Előrehaladás jele, hogy az idén először a nagy­marosi nyári tárlat válogatott anyagát Szobon is bemutatják a szobi napok keretében. Öröm, hogy Nagymaros képzőművészeti élete rendre gyarapodik. Elősegítője lehet ez annak, hogy mihamarabb megvalósuljon a Nagymarosi Képtár, vásárlásokkal, adomá­nyokkal, s jövőre talán már méltó katalógus, előszó is kísé­ri a nagymarosi nyári tárlat anyagát. Megérdemli. Losonci Miklós Értékelés a dabasi járásban Könyvtárak és olvasók A közművelődés közügy. A könyvtárak pedig a közműve­lődés — különösképpen az ön­művelés — fontos színterei. Egy most készült értékelés a dabasi járás könyvtári mun­káját ebből a szempontból veszi górcső alá. Tanulságos olvasmány. Tíz év alatt megkétszereződik Egy járási, tíz önálló, négy klub- és huszonhárom fiók-, illetve letéti könyvtár van a dabasi járásban. Ezek zöme a célnak megfelelő épületek­ben kapott otthont. Ma még megfelelő épületben. A könyvtár gyarapodó, fej­lődő intézmény, a most még — szűkösen — elegendő hely tehát rövidesen kevés lesz. Ha a könyvállomány növekedése az eddigi ütemben folytatódik, akkor tíz év múlva kétszer annyi olvasnivaló lesz a pol­cokon, mint most. Máris nagy a zsúfoltság Gyálon, Üjhar- tyánban és a két dabasi fő­könyvtárban. Tavaly is növekedett a könyvtárak alapterülete. Üj gyermekrészleg nyílt a járási könyvtárban, Bugyi könyvtá­rában pedig 20 négyzetméter­ről 45-re nőtt a terület. Persze nem véletlenek az ilyen gondok. Egy tavaly ősz- szal készült felmérés kimu­tatta: a dabasi járás könyv­tarosainak átlagbére — indo­kolatlanul — 400 forinttal ma­rad el a népművelőkétől. Gyarapszik az állomány 1974-ben 369 ezer, tavaly 428 ezer forintot fordítottak könyvvásárlásra. Az elmúlt évben 13 ezer 682 kötetet sze­reztek be, 2 ezer 264-gyel töb­bet, mint egy évvel korábban. Dicséretes. Egy lakosra 1,81 könyv jut. E tekintetben még az országos átlag — 2,07 — alatt marad a járás. Az át­lagtól kiemelkedik Dabas, Fel- sőpakony és Pusztavacs, ahol egy főre 2,5—3,2 könyv jut. Messze elmarad azonban Gyál, Bugyi, Üjhartyán és Öcsa. A könyvtárak gazdái, dol­gozói nem mindenütt fordíta­nak kellő gondot az úgyneve­zett periodikák — folyóira­tok, újságok — rendszeres já­ratására. Háromszázzal kevesebben A hiányosságok következté­ben tavaly háromszázzal ke­vesebben iratkoztak be a já­rás könyvtáraiba, mint égi esztendővel korábban. A dabasi járás mezőgazda­sági jellegű. Jó kapcsolatot alakítottak ki a könyvtárak nem egy szocialista brigád­dal, de a mezőgazdasági dol­gozók közül még mindig ke­vés könyvtári tag kerül ki. A megoldás? A feltételek további javítása, de minde­nekelőtt a jobb könyvtári pro­paganda. Ez pedig főként azon múlik, sikerül-e a könyvtá­rosnak jó személyes kapcso­latot kialakítania az olvasók­kal. V. G. P. Ami már ma is gond A könyvtárak belső beren­dezése esztétikailag megfelelő. Jellemző könyvtári betegség azonban a polchiány. Az ok: a könyvespolcokat késve — nem a könyvvásárlással egy időben — szerzik be. A helyben történő olvasás feltételei sem mindenütt ki- elégítőek: nincs hely a szé­keknek, asztaloknak, néhol hiányzik a folyóiratállvány, s így bizony egy-egy régebbi példányt hosszasan keresgélhet az olvasó. A személyi feltételek is hagynak kívánnivalót. A könyvtárosok körében nagy a fluktuáció, tavaly négy könyv­táros ment el, s ugyanennyi jött helyükbe Ócsára, Kakucs- ra. Hernádra, Örkénybe. Nem szerencsés ez, mert az új könyvtárosnak mindenkit meg kell ismernie, azaz „elölről kell kezdenie”. A könyvtári forgalom — például Alsónémedin és Bu­gyin — oly nagy, hogy azt a iszteletdíjas könyvtáros nem képes egymaga ellátni. Füg­getlenített könyvtárosok kel­lenének. TV-FIGYELŐ Most is két új ötlete van MUNKÁK ES MINDENNAPOK 1 Símony Ferenc, a dunakeszi házgyár lakatosa hat évvel ez­előtt csoportvezetőként került a gyár vasasüzemébe. Addig három iparágban dolgozott és azt remélte, hogy szakmai tu­dásával könnyebben legyőzi új munkahelyén a kezdeti nehéz­ségeket. Eleinte sokat ideges­kedett, de most már ... A gyár legmegbecsültebb munkásai közé tartozik. Teljes összhangban — Amikor idejöttem, nem is tudtam pontosan, hogy az épí­tőiparban ilyen összetett, sok­rétű a lakatosmunka. Teljes összhangban kell dolgozniuk a hegesztőknek a hajlítógépek­kel és koordinálniuk minden dolgozó munkáját a többieké­vel. — Csak így adhatjuk fo­lyamatosan a panelgyártósorra a szükséges vasanyagot. A vasüzemben nem lehet látni egyetlen lézengő embert sem. Több munkás félmezte­lenül dolgozik. Nagy a hőség. — A Radnóti szocialista bri- , pád vezetője vagyok — folytat­ja. — Amikor idekerültem, munkatársaim, a főnökeim se­gítettek, hogy minél hamarabb megismerkedjek az itteni tech­nológiákkal, az egész környe­zettel. Hónapról hónapra egyre jobban éreztem magam. Ké­sőbb hozzákezdhettem a se­gédmunkások képzéséhez. Ök voltak többen a brigádban. Ma már mindegyikük betanított munkás. Az volt a cél, hogy mindenki mindenhez értsen, mert itt csak így lehet folya­matosan termelni. Három év­vel ezelőtt alakult a brigád, akkor választottak vezetőnek. Tulajdonképpen azóta sem ál­lunk meg a tanulásban. Sokoldalú ember — Nagyon örültem, amikor Simony Ferenc hozzánk jött dolgozni — mondja Kéri And­rás, a vasüzem másik csoport- vezetője. — Még a hajógyárból ismerem, ott voltam én is ipa­ri tanuló. Ö hamarabb felsza­badult, és már akkoriban az volt a híre, hogy jó szakmun­kás. Ugyanakkor sokat dolgo­zott az ifjúsági szervezetben, egyik erőssége volt a futball­csapatunknak is. Mindig ke­rülte a hangos beszédet... Itt is szeretik. Hat év alatt nem hallottam veszekedni senkivel. Nagy a türelme. Képes tizen­ötször is megmagyarázni vala­mit. Én türelmetlenebb, szi­gorúbb vagyok, néha, kifaka­dok. Ügy érzem, hogy mi ket­ten eltérő természetünkkel. jól egészítjük ki egymást a vasüzemben. — Én is itt dolgoztam, ami­kor hozzánk jött csoportveze­tőnek — veszi át a szót Pisák Sándor betanított munkás. — Mi, fiatalok sokat köszönhe­tünk neki. Ö foglalkozott ve­lünk a legtöbbet. Engem pél­dául megtanított hegeszteni. A brigád tavalyi eredményei alapján megkapta a bronz fo­kozatot. A jó munkán kívül a társadalmi munkában is helyt- állunk. A szabad idő tartalmas eltöltését azonban már nehe­zebb megszervezni együtt. — A brigádtagok más-más városban vagy községben lak­nak. Az idén azért megpróbá­lunk közös kirándulásokat szervezni. Simony Ferenc tíz éve párttag ás tájékozott a po­litikában. Gyakran kommen­tálja nekünk az eseményeket. „Szeretem a vasal” Végül a terveiről faggatjuk Simony Ferencet. — Az első tervem, amit sze­retnék megvalósítani: olyan szerszámokat kell készítenem, melyek jobban kímélik a haj­lítógépeket. Azután lesz egy javaslatom a vasanyag lesza- básával kapcsolatosan, mert még mindig van lehetőség anyagmegtakarításra. — Pihenés, hobby? — Feleségemmel néha elme­gyünk színházba, rendszeresen olvasunk szépirodalmat... A hobbym a műlakatosság. Szere­tem a vasat, amikor engedel­mes. Díszeket, virágtartókat készítek. Ilyenkor eszembe jut nagyapám kovácsműhelye, ahol megszerettem a vas for­málását. Azok a szerszámok, melyekkel ott dolgoztunk, ma már bizonyára valamelyik múzeumban vannak; Roxin László Önmagádtól követel]! Az olimpiai közvetítések szüne­teiben mindenből kaptunk egy kicsit a csütörtöki műsorban. A népgazdaságnak fontos ter­mékeket kínált a Tévé-börze, Somogy megyébe kalauzolta a nézőket a Falujárás. Ez utób­bi azért érdemelt különös fi­gyelmet, mert hasonló témák az ország más tájain is napi­renden vannak: felvillant az aratás, minden nyár legizgal­masabb mezőgazdasági ese­ménye; kifejező képsort tárt elénk a operatőr (fényes ci­pőkbe bújtatott gyereklábakat, villogó, fekete szemű cigány- arcocskákat — így is lehet élni, nemcsak putriban); jó érzékkel tapintott rá a műsor a böhönyei kezdeményezésre (az ÁFÉSZ-ek más megyék­ben is több kedvet csinálhat­nának, több szakmai támoga­tást nyújthatnának a zöldség­gel foglalkozó kistermelők­nek). Ásta Nielse«, a felejthetetlen dán színésznő édesanyja sza­vait idézte a 90. születésnap­jára készített filmben: „Sose várj semmit másoktól, min­dent csak önmagádtól köve­telj!”. S ha az idézet első fe­lének mai szemmel nézve már avitt is az igazsága, a máso­dik fele változatlanul helyt áll. A dán portréfilm nagy­szerűen érzékeltette, hogy az ünnepelt nehéz, küzdelmekben és sikerekben is gazdag élet- útján valóban sokat követelt önmagától. A bemutatott film­részletekben egyszerű eszkö­zökkel, mély átéléssel alkotott tragikus és komikus figurákat — az egyszerűséget természe­tesen nem szabad mai mércé­vel mérni... Ásta Nielsen gyermek résztvevőitől. Egysze­rű, világos szavakkal feleltek. S ugyanezt tették a felnőtt szereplők is, egy bányász szo­cialista brigád tagjai. Nem­csak szóval, tettekkel is bizo­nyítva békeakaratukat: azzal, hogy naponta leszállnak a 400 méteres mélységbe, hogy csi­nosítják egy óvoda környeze­tét, hogy tartalmas beszélge­tésekre jönnek össze a mun­kásklubban. Megfelelt címé­nek a tiszta szándékú műsor. Medgyessy Ferenc emiék­mű-sorában is a nemes egy­szerűség volt a meghatározó elem. így szólaltatta meg a szobrász gondolatait Nagy At­tila. így láttuk kisplasztikáit, domborműveit, vázlatait vagy éppen hatalmas arányú köz­téri szobrait. Szemléletes ké­pet kaptunk arról, hogy mi­képpen jutott el az alkotó a konzervatív piktorától a kor­szerű szobrok megálmodásáig. Aranyosak, de... Ezt ugyan külföldi feleségek mondták magyar férjükről, de ugyanezt vagy valami hasonlót („jó- szándékúak, de...”, „kitű­nőek, de ...” stb.) mondhatunk azokról is, akik a Milyenek a magyar férfiak? című riport­filmet készítették. A szelle­mes indító szöveg után az op­timista néző méltán hihette, hogy pergő humorral tűzdelt filmkockák követik majd egy­mást negyven percen át. Ehe­lyett kínosan előrángatott kér­déseket és gyakran még kí­nosabb, kierőszakolt válaszo­kat láthattonk-hallhattunk utóbbiakat argentin, mexikói, ausztrál, osztrák stb. nők aj­káról. A jó ötletet több hu­morérzékkel kellemes koktél­lá lehetett volna keverni. És fénykorában más volt a szí , nészi eszköztár, és mások vol- kellett volna is, hiába mond­ták az alkotók, hogy „'min­dennemű felelősséget elháríta­nak magukról”. Ez a magya­rázat ugyanis csak nagyon gyenge mentség ... Daniss Győző tok a némafilm igényei. Egyszerű szavakkal. Mi jut eszedbe arról, hogy béke? — ezt kérdezte a riporter a pén­tek délutáni komlói műsor KÜLFÖLDI ÚTJÁRA IS casco! Belföldi cascobiztositásához kiegészítő biztosítást köthet 15 nyugati ország területére. Díja: két hétre 165 Ft, 30 napra 330 Ft. Ha nincs belföldi cascobiztosítása, a díj két hétre 330 Ft, 30 napra 660 Ft. A külföldi cascokötvényhez tartozó tájékoztató tartalmazza azoknak a biztositó intézeteknek a címeit, amelyek kár esetén segítséget nyújtanak Önnek. Felvilágosítással, szaktanáccsal szívesen állunk rendelkezésére. k 1 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom