Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-28 / 203. szám

2 1976. AUGUSZTUS 28., SZOMBAT %MM„v Megalakult az új francia kormány Marchais az elnöki rendszer súlyosbodásáról Raymond Barre, az új fran­cia miniszterelnök péntek 'dél­után összeállította kormányát és szombatra öszehívta a ka­binet első ülését. A pártonkívüli „technokrata” Barre mellett a gaulleista Oli­vier Guichard, a giscardista Michel Poniatowski és a re­formista Jean Lecanuet állam- miniszterként egyfajta szűkebb kabinetet alkot. Közülük a két Utóbbi eddig is államminisz­ter volt Olivier Guichard azonban Giscard d’Estaing el­nökké választása óta először Vállal tárcát. Vele azok a gauellisták lépnek be a kor­mányba, akik Chaban Delmas elvbarátaiként annak idején elítélték Chiracot, mert a gauellisták hivatalos jelöltje, Chaban Delmas helyett 1974- ben Giscard jelöltségének tá­mogatására szólított fel. Az előzetes jelzésekkel Szemben az új kormány alig valamivel kisebb létszámú elődjénél. Viszont kimaradt belőle Jean Sauvagnargues ed­digi külügyminiszter. Az - ő helyét Louis de Guiringaud pártonkívüli, hivatásos dip­lomata foglalta el, aki eddig Franciaország állandó képvi­selője volt a Biztonsági Ta­nácsban. „Amennyiben a baloldal győzelmet arat az 1978. évi nemzetgyűlési választásokon, az államfőnek tiszteletben kell tartania az alkotmányt, amely­nek értelmében a kormány határozza meg és vezeti a nemzet politikáját vagy le kell mondania” — jelentette ki csütörtökön ' este a Monte Carló-i rádiónak nyilatkozva Georges Marchais, az FKP fő­titkára. A Francia Kommunista Párt Vezetője az államfő szerdai ki­jelentéseit kommentálva rá­mutatott, hogy Giscard d’Es­taing súlyosan megsérti az 5. köztársaság alkotmányát, amely a kormány feladatává teszi a politika meghatározá­sát. Giscard d’Estaing ezt nem fogadja el. Az elnöki rendszer súlyosbodásának vagyunk ta­núi, amikor egyetlen ember dönt mindenről és mindenki helyett. Amennyiben azonban Tévékamerák előtt csapott össze a négy nyugatnémet parlamenti párt vezetője a választási harc utolsó szaka­szának nyitányaként. Willy Brandt (SPD), Hans-Dietrich Genscher (FDP) a kormány- koalíció, Helmut Kohl (CDU) és Franz Josef Strauss (CSU) az ellenzék képviseletében vá­laszolt külföldi újságírók kér­désedre. A vita külpolitikai részében Brandt hangsúlyozta, hogy — miként a koalíció eddigi te­vékenysége is megmutatta — az enyhülési politika folytatá­sával szemben nincs reális alternatíva. Ezen a téren egy jelentős visszaesés ismét fel­idézné a hidegháború veszé­lyét, ami egyetlen érintett fél­nek sem állhat érdekében. Kohl és Strauss igyekezett a kérdést a két német állam viszonyára szűkíteni, megismé­telve azt a sokszor hangozta­tott jobboldali vádat, hogy a szociáldemokrata—szabadde­mokrata kormány „túl enge­dékeny” volt, és ennek most hátrányos következményei mu­tatkoznak az NSZK számára. Belpolitikai téren az ellen­zék választási jelszava (sza­badság, vagy szocializmus) kö­rül csaptak magasra a szenve­délyek. A két ellenzéki politi­kus azt állította, hogy az SPD-nek vagy a demokráciá­a baloldal győz 1978-ban, al­kalmazni kell az alkotmányt. A baloldal soraiból kell kije­lölni a miniszterelnököt, aki a nemzet többsége által kívánt politikát fogja megvalósítani és a kormány a baloldal közös programját fogja végrehajta­ni” — mondta Marchais. ról, vagy a szocializmusról kell lemondania, mert a kettő egy nyugati társadalomban összegyeztethetetlen. Genscher óvta az ellenzéket attól, Rogy kisajátítsa magá­nak a szabadság vagy a de­mokrácia fogalmát, mert ez­zel veszélyes érzelmeket tá­maszt a lakosság bizonyos kö­reiben, megmérgezve a lég­kört a szövetségi köztársaság­ban. Szovjet hadihajók látogatása Kanadában A kanadai Vancouver lakói szívélyes fogadtatásban része­sítették azokat a szovjet ten­gerészeket, akik a „Szpaszob- nüj” és a „Gnyevnüj” torpe­dórombolókon, valamint az „Ilim” tartályhajón hivatalos látogatásra a csendes-óceáni kikötővárosban érkeztek. A kikötőbe befutó szovjet hadihajókhoz a kanadai őrha­jók adták a díszkiséretet és a szovjet tengerészeket a kikötő­ben díszsortűzzel üdvözölték. Varganov ellentengernagyot, a hadihajó-kötelék parancsno­kát fogadta Philips, Vancou­ver polgármestere, valamint Colliere ellentengernagy, Ka­nada csendes-óceáni haditen­gerészeti erőinek parancsnoka. Varganov sajtókonferenciá­ján hangsúlyozta, hogy a szov­jet hadihajók látogatása Ka­nadában és kanadai hajók lá­togatása' a Szovjetunióban ar­ról tanúskodik, hogy folytató­dik a két ország kapcsolatai­nak javulása. Harcok és tárgyalások Libanonban Választási tv-vita az NSZK-ban A Brezsnyev—Kádár találkozó visszhangja A moszkvai televízió esti fő híradóműsora — a Vremja — csütörtökön este a nap leg­fontosabb híreként, első he­lyen ismertette azt a jelentést, amely Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának és Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának a Krim-félszige­ten lezajlott eszmecseréjéről számolt be. Teljes szövegben ismertette a TASZSZ-hírügynökség pén­teken este kiadott jelentését a moszkvai rádió több híradás, is. Ugyancsak teljes szöveg ben, címoldalon számoltak be a két párt vezetőjének talál kozójárói a péntek reggel, moszkvai lapok. • A berlini szovjet nagykövetség közlése a nyugatnémet jsbboldal provokációjáról Bizonyos nyugati hírközlő eszközöknek azokkal a jelenté­seivel kapcsolatban, amelyek szerint a három nyugati hata­lom nyugat-berlini hatóságai a Szovjetunió NDK-beli nagy- követségéhz fordultak, a szov­jet nagykövetség köreiből a kö­vetkezőket közölték az ADN- nel: „Ez év augusztus 12-én a szovjet nagykövetség a három nyugati hatalom hatóságaihoz fordult és felhívta figyelmüket az augusztus 13—15-re Nyugat- Berlinbe meghirdetett rendez­vények és összejövetelek nyilvánvalóan béke- és enyhü­lésellenes jellegére. Egyebek között megállapítást nyert, hogy az összejöveteleken va­ló részvétel végett az úgyne­vezett csillagtúra keretében egy nagyobb létszámú csoport kíván Nyugat-Berlinbe utaz­ni. A szovjet nagykövetség ki­fejezte azt a reményét, hogy a három nyugati hatalom ható­ságai, a négyoldalú megállapo­dásból fakadó kötelezettségek­nek megfelelően, megteszik a szükséges intézkedéseket és nem engedélyezik a városban tervezett akciókat. Augusztus 26-án a három nyugati hatalom hatóságainak képviselője felkereste a szov­jet nagykövetséget és megpró­bálta igazolni e provokáció kezdeményezőinek eljárását Válaszul kifejtették neki, hogy teljesen indokoltak azok ár­intézkedések, amelyeket az NDK illetékes hatóságai azért foganatosítottak, hogy megaka­dályozzák ezt a provokációt. Szervezői ugyanis arra töre­kedtek, hogy az NDK-n átveze­tő tranzitutakat olyan célokra használják fel, amelyek össze­egyeztethetetlenek a négyolda­lú megállapodás betűjével és szellemével. Mint köztudott ezt erősítik meg azok a tárgy, bizonyítékok, amelyeket a; NDK illetékes szervei megfele­lő szinten az NSZK-hoz eljut­tattak. A válasz végül meg­döbbenést fejez ki amiatt, hogy a három nyugati hatalom védelmébe veszi az NSZK bi­zonyos jobboldali erőinek de­monstratív és jogellenes ak­cióját”. AUGUSZTUS 21-én, illetve 23-án az NDK hatóságai őri­zetbe vettek egy nyugatnémet állampolgárt és 5 nyugat-ber­lini lakost, mert megsértették a tranzitforgalomra vonatko­zó megállapodás rendelkezé­seit Ismét rendőrsortiizek Dél-Afrikában A dél-afrikai Fokvárosban *- mint már jelentettük — íiapok óta heves tüntetésekkel reagál a jobbára ázsiai szár­mazású színes bőrű lakosság a fajgyűlölők megtorlásaira. Csü­törtökről péntekre virradóra a rendőrség többször tüzet nyi­tott a tüntetőkre, s ennek kö­vetkeztében sokan megsebe­sültek, és halálos áldozatok is vannak. A dél-afrikai lapok rámutat­nak, hogy a tüntetések azt je­lentik: a Dél-afrikai Köztársa­ság 2,5 milliós színes bőrű la­kossága csatlakozott az afri­kaiaknak a faji elkülönítés el­leni aktív harcához. Az Afrikai Nemzeti Kong­resszus Párt pénteken nyilvá­nosságra hozott nyilatkozatá­ban rámutat, hogy a sowetői tüntetések és ellenállási ak­ciók nem egyes társadalomel­lenes személyek lázadását je­lentik, hanem az elnyomott nép megmozdulását szabadsá­gáért. A Lockked-vizsgálat eredménye Hoílendiábrc Több mint 200 oldalon tették közzé a Lockheed-bötrány vizs- gálati anyagát Hollandiában. A kötet a kormány és a par­lament által kiküldött vizs­gálóbizottság által megvizsgált dokumentumokat tartalmazza, köztük a Lockheed-vállalat ve­zetőinek vallomásait, leveleit és Bernhard hercegnek, Juliana királynő férjének az amerikai vállalat vezetőihez intézett le­veleit. A dokumentumokból félre­érthetetlenül kiderül, hogy a herceg kilátásba helyezte köz­benjárását, sőt utalt az anyagi ellenszolgáltatás lehetőségére is. A vállalat 100 ezer dollárt juttatott közvetve a hercegnek, az összeget azonban „néhány személy megsegítésére” hasz­nálták fel. Az adatokból azon­ban, a bizottsághoz hasonló­an a kormány is arra a követ­keztetésre jutott, hogy Bern- hard herceg személyes befo­lyását a Lockheed messzeme­nően igyekezett kihasználni. CSAK RÖVIDEN.. MIHAIL SZUSZLOV, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára csütörtökön Moszk­vában fogadta a Szovjetunió­ban tartózkodó Ramon Castro Ruzt, a Valle de Picadura-i szarvasmarha-tenyésztő álla­mi gazdaság igazgatóját. A DÁN hadügyminisztérium pénteken bejelentette, hogy beleegyezett két megfigyelő küldésébe a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyve­res erőinek „Pajzs—76” fedő­nevű közös hadgyakorlatára, amelyet szeptember 9. és 16. között tartanak Lengyelország területén. A BUKARESTI területi ka­tonai bíróság hazaárulás és államtitkok kiszolgáltatása miatt jogerősen halálra ítélte Nicolae Illést, az energetikai fémkohászati berendezéseket és emelőgépeket gyártó bu­karesti ipari egyesülés volt ke­reskedelmi igazgatóját, vala­mint Bogdan Iordanescut, a vállalat export-import osztá­lyának volt főmérnökét. A vádlottak anyagi előnyök elle­nében államtitkot képező nem­zetgazdasági vonatkozású ada­tokat továbbítottak egy kül­földi szervezet képviselőjének rend elkezésére. AZ NDK-BELI Mühlhausen- ban pénteken munkacsopor­tokban folytatta munkáját a 26. Pugwash-konferencia, amelyen magyar tudósok is részt vesznek. Bejelentették: szeptemberben a Szovjetunió­ban levő Szuhumiban nemzet­közi Pugwash-szimpoziont tar­tanak a leszerelés problé­máiról. IRAKBAN új általános am­nesztiát hirdettek ki az> ország határain belül és kívül élő kurdok számára. Bejrúti csendélet. így festenek ma a „keleti Svájcnak” nevezett Libanon gyöngyszemének, a fővárosnak egykor turistáktól, elegáns autóktól nyüzsgő utcái, a kiégett szállodák előtt. A pártok fellépése Ibárruri és Carrillo ügyében: A spanyol ellenzék tiltakozik Libanon több körzetében to­vább folytatódnak a harci cselekmények. A legádázabb összecsapásokról az ország északi részéről érkeztek jelen­tések. A libanoni fővárosban és környékén valamelyest enyhült a feszültség, csupán Bejrút kereskedelmi köz­pontjában voltak kisebb ösz- szetűzések. Helyi megfigyelők szerint az egymással szemben­álló felek alapjában véve be­tartják a lakónegyedek elleni tüzérségi támadások beszünte­téséről korábban létrejött megállapodást. Ez észrevehe­tően megmutatkozott a fővá­ros életében: megélénkült a gépkocsiforgalom és néhány üzlet is kinyitott. Közben tovább folytatódnak a harci cselekmények teljes beszüntetésére irányuló poli­tikai erőfeszítések. A jobbol­dali politikusok — mint a UPI amerikai hírügynökség jelentette — pénteken „a háború befejezését célzó pár­beszéd alapjaként”, elfogadtak egy új béketervet, amelyet El-Kholi, az Arab Liga külön- megbízottja terjesztett elő. Pénteken két ülést tartott Genfben a leszerelési bizottság külön munkacsoportja, amely a környezeti hadviselés eltiltá­sára vonatkozó egyezményter­vezet végleges szövegét készíti elő. Sikerült előbbre jutni a ki­lenc cikkelyből álló konvenció­tervezet néhány vitás kérdésé­A spanyol ellenzéki pártok pénteken tiltakoztak a kor­mány döntése ellen, amellyel megtagadta a hazautazásra fel­jogosító útlevelet Santiago ben. Különösen fontos, hogy a konvenció betartása ellenőrzé­sének illetékességéről folyta­tott eszmecserét is lezárták. Már csak néhány technikai jellegű kérdés tisztázását kell elvégezni, és akkor a nagy je­lentőségű fegyverkorlátozási megállapodás „tető alá” ke­rülhet. Carrillótól, a Spanyol Kom­munista Párt főtitkárától és Dolores Ibarruritól, a párt el­nökétől. Az ellenzéki pártok képvise­lői találkozót tartottak, hogy előkészítsék azt a szeptember 4-re tervezett madridi nagy­gyűlést, amelyen először vesz­nek részt valamennyi ellenzé­ki párt és csoportosulás: a kommunisták, a keresztényde­mokraták, a középbaloldal, va­lamint a catalóniai és baszk regionális politikai csoportosu­lások képviselői, Suarez Gon- zález spanyol kormányfő szep­tember 3-ára — a nagygyűlést megelőző napon — teljes ka­binetülést hívott össze. Előrelépés a leszerelési tárgyaláson AZ ÉSZAKI-SARK KÖZELÉBEN (4.) Szilveszteri csomag Őszintén megvallom, hogy amikor Olegtól azt kérdeztem mi okozza a leg­több nehézséget a kutatóállomáson, azt hittem azt mondja, a hideg. Erről azon­ban említést sem tett. Nem mintha ők nem viselnék el jobban a meleget, de a zord körülményekhez hozzászoktak, hoz­záedződtek. Megfelelő a ruházatuk és nagyon jó az ellátásuk. Szóval a hidegről nem beszélt, ha­nem azt említette, hogy 1975. szilveszte­rén kapták hazulról az első csomagot és levelet. Persze, eszembe jutott az, hogy 1975. december 10-e óta élnek a jégszigeten, tehát majdnem egy hónap telt el az első csomagig. Ezután pedig 1976. március 15-én érkezett a következő repülőgép, és azon a következő posta. — Vjacseszlav Ruszakov, a rádiósunk a megmondhatója, mennyire várjuk a híreket. Üzeneteinket ugyanis ő továb­bítja, s a hazai hírek is hozzá jutnak el először — mondja ezt Lebegyev, aki er­ről is beszámolt, hogy a sarki éjszaka idején nem tudnak repülőgépeket fogad­ni. Tavasszal március 15-től május 1-ig fogadhatnak gépeket, aztán december közepéig megintcsak a távirász közre­működésével kapnak, adnak magukról életjelet. Erről persze Vjacseszlav Ruszakov tud legjobban beszélni. A faházban, amely Ruszakov munka­helye és otthona is, a szakállas fiatal­embert, egy két méter hosszú telexpa­pír olvasása közben találtuk — A jelentést olvassa? Kérdésünkre mosolyogva válaszolja: — Nem. A feleségemnek írott levelei néztem át mégegyszer. — Arcán megrez- dültek a ráncok, eltűnt a mosoly is. — Legutóbbi leveléből a szokottnál is több aggodalmat olvastam ki. Ezért iparkodtam megnyugtatni. Persze, nem egyszerű dolog ez, elvégre is bár rólunk írnak rendszerint az újságok, a mi mun­kánkat méltatják, de nekik nehezebb — mondta maga elé meredve. — Bárkit is kérdez közülünk, hasonló választ kap. Ök vannak otthon egyedül, nekik kell orvoshoz szaladni, ha beteg a gyerek, ők mennek érte az óvodába és az ünne­pélyes tanévnyitókon, évzárókon is rend­szerint csak ők jelenhetnek meg, mert mi távol vagyunk. — Miközben Rusza­kov beszélt, az ágy mellett lévő köny­vespolcra pillantottam, s ott a félméter átmérőjű fényképen egy csinos asszonyt láttam, két geyrekkel. De bármely sá­torban, faházban jártam is, mindenütt észrevehető helyen találkoztam a csa­ládi fényképekkel. Egy alkalommal Lebegyev, mikor azt kérdeztem, hogy felesége miként vi­seli el a búcsúzást, azt válaszolta: — Ebbe már beletörődött. Bár bánkó­dik egy kicsit, nem szól, nem zsörtölő­dik. Legfeljebb csak akkor mérges,, ha a félévi otthontartózkodás idején el-el- maradok a barátaimmal. Tudom én, hogy az asszonyok többsége nem szereti ha a férj kiruccan, dehát mi távol a vi­lágtól töltünk egy évet, és nemcsak a családunk, de barátaink is hiányoznak, velük is jólesik találkozni az alatt a né­hány hónap alatt, amit Leningrádban töltünk. — Mindent ne árulj el, Kolja — figyel­mezteti Lebegyevet Osztrogljadov. Le­begyev erre évődve néz a hidroglóbus- ra: — Attól félsz, elmesélem, hogy két éve amikor az expedícióból hazaértünk, nem tudtál bemenni a lakásba, mert nem hoztad magaddal a kulcsot? Mi tudósító társaimmal jót nevetünk a megjegyzésen, az állomás dolgozói­nak arcán azonban egy ránc sem rez- dül. Igaz, december 5-e óta ők már sok­szor hallhatták ezt a történetet is. Észre sem véltük, eltelt a négy nap. s megjelent értünk az IL—14-es, Jurij Hlekipov pilóta vezetésével. A repülő­térre, melynek betonjáról, helyesebben jegéről a Lebegyev* vezette traktorra szerelt hóeke eltakarította a havat, mind a heten kikísértek bennünket. Ma­gasba emelték karjaikat, úgy integet­tek. Mögöttük látszott a 11 faház, az 5 sátor, a hatalmas élelmiszeresládák és az üzemanyaggal teli hordósorok. S az árbocon ott lobogott a Szovjetunió álla­mi lobogója, mellette a hatalmas felirat: Északi-sark 23. kutatóállomás. (Vége) Bányász Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom