Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-26 / 201. szám
I 1976. AUGUSZTUS 26., CSÜTÖRTÖK IdüJ IC—# 1 ! fäf Köszönet az építőknek Űj intézménnyel gazdagodott Budaörs, úgy hiszem, erre valamennyi helybeli lakos büszke lehet: amint arról a Pest megyei Hírlap is beszámolt, már megtörtént a 150 személyes óvoda átadása, megjutalmazták az építőket, mégis szeretnénk még néhány sorban szólmi munkájukról. Ha arra járok, mindig megcsodálom a létesítményt, s jóleső érzéssel gondol az ember mindig arra, hogy a közös ársa- dalmi összefogás eredményeként alig hét hónap alatt sikerült tető alá hozni az épületet. Ezért pedig őszinte köszönet jár mindazoknak, akik részesei lehettek e nagy munkának. Tóth István Budaörs Konténeres központ Dunakeszin Dunakeszin, az 1. számú postahivatal konténeres automata telefonközpontot kapott. Ezzel lehetővé válik, hogy a jelenlegi 200 előfizető mellé mások is csatlakozhassanak. A váci járásbeli nagyközségben Az illetékes válaszol Továbbra is vállalnak szállítást a lakosságnak Budaörsön Tóth István budaörsi olvasónk (Lenin utca 17.) az alábbiakat írta szerkesztőségünkbe küldött levelében: „A Volán Vállalat budaörsi telepén a korábbi időszakban szinte mindenkor teljesítették a lakosság igényeit. Ha valaki építkezett, és homokra, sóderre volt szüksége, bizalommal fordulhatott e kirendeltséghez, időben elvégezték a szállítást. Az utóbbi időben azonban azt tapasztaljuk, hogy megváltozott a helyzet. A telep nagyobb lett, de már nem fogadnak el rendelést a lakosságtól. Azt hiszem, sok budaörsit érdekel a kérdés: vajon mi lehet ennek az oka? Kérjük, segítsenek nekünk, mert kellemetlen és főleg körülményes lenne pusztán ezért a fővárosba utazni.” Budaörsi olvasónk észrevételére az 1/3-as Volán Vállalat budaörsi telepének vezetőjétől, Lukács B. Miklóstól kértünk tájékoztatást. Érdeklődésünkre elmondta: A telepet nem bővítették, csak annyi a változás, hogy a gépkocsik most már nem az utcán, hanem egy zárt telepen várakoznak, felállították a forgalmi irodát, s a benzinkútjukat is. S mi a helyzet a szállítással? A telepvezetőtől kapott felvilágosítás sprint összesen 62 különböző nagyságú tehergépkocsi áll rendelkezésükre, s ezek jelentős része lakossági szolgáltatásban vesz részt: a butángáz és a tüzelőanyag szállításában. S amit feltétlenül tudni kell: továbbra is a lakosság rendelkezésére állnak, hétközben a délutáni órákban, valamint a hét végén egész nap. Változást jelentett a korábbi időszakhoz képest, hogy a fuvardíjat a telepen kell befizetni, s az építőanyag kiutalásáról szóló papírt is itt ellenőrzik. Budaörsi olvasónk által felvetett probléma elsősorban a homok- és sóderszállítmányokra vonatkozik: a fennakadást Lukács B. Miklós szerint az okozta, hogy tavasz óta megszűnt a pesterzsébeti homok- és sóderbánya, ahonnan a telep járművei délelőtt is hordták az építkezéshez szükséges anyagot. Ehelyett most két új terület kínálkozik. Az egyik Dunakeszi, e helység viszont a távolság miatt okoz gondot, s a fővároson kell keresztülhaladni. A másik lehetőség a Budaörstől 18 kilométerre fekvő Sóskút lenne: az itteni bányából azonban eléggé szemcsés anyagot tudnak hozni, ami vakolásra nem alkalmas. Ezt minden esetben közlik a megrendelővel. A telepvezető utalt arra is: a jövőben arra törekednek, hogy valamennyi megrendelő igényének eleget tudjanak tenni. sokan várják már az új központ bekapcsolását. Solymosi László Dunakeszi ★ Nehr Józsei, a Budapest-vidéki Postaigazgatóság igazgató- helyettese érdeklődésünkre elmondta: a Dunakeszin levő, NDK gyártmányú konténeres crossbar központ az első ilyen típus hazánkban, s a váci járásbeli nagyközségben kapcsolják be először. Nagy előnye az, hogy manuális kezelés nélkül, automatikusan kapcsol, s így lehetővé válik a helyi telefon- beszélgetések meggyorsítása. Az új központ bekapcsolására a közeljövőben kerül sor: szakembereik jelenleg vizsgálják a berendezést. Az üzembe helyezés után mód nyílik újabb telefonok beszerelésére is. Poros az út Olyan problémával fordulok önökhöz, amely a nap minden órájában sok bosszúságot okoz nekünk Veresegyházon, a Gödöllői úton élő lakosoknak. Veresegyházon üzemel a Betonútépítő Vállalat telepe, az M 3-as autópálya építését szolgálja ki. A munka során keletkező, finomra őrölt port tehergépkocsikkal a Gödöllői utcában lakók házai elé hordják, s ezt ott leöntik, elegyengetik. Ilyenkor akkora porfelhő keletkezik, hogy az ember levegőt sem kap. Ismerve a helyzetet, otthonaink ablakát, ajtaját szinte állandóan csukva kell tartani, s a növények is elpusztulnak. Nem azért építettük fel kis portáinkat, hogy felelőtlen emberek mindenünket — beleértve az egészségünket is — tönkretegyék. Már több ízben kértük a gépkocsik vezetőit, hogy a port ne a házak elé öntsék. Válaszként — ez volt a jobbik eset — csak annyit mondtak: ezt nekik ide kell hordaniuk. De előfordult, hogy goromba hangnemben rendreutasítottak bennünket. Tudjuk, az autópálya építése rendkívül fontos. De érthetetlen az, miért nem lehet egy kicsit több emberséget és megértést tanúsítani azok iránt, akik ott élnek. Mikulik János Veresegyház ★ Teljes mértékben egyetértünk veresegyházi olvasónk soraival. Reméljük, hogy az illetékesek felfigyelnek az esetre, s gondoskodnak arról, hogy a finomra őrölt port ne a Gödöllői utcai lakosok házai elé hordják. Legalább arra gondoljanak: itt kisgyermekes családok, idős emberek is élnek. ‘ Sünökről — még egyszer A Ludas Matyi 1976. augusztus 12-i számában, a Zsöllye rovatban megjelent Rátonyi humoreszkje. Engedjék me£, hogy erre reagálva közöljem önökkel egy szentendrei „Sü- nike” levelét. Az írás-rólam, s egy kedves, szeretetre méltó sünhölgy szerelméről regél. Ezen írásból megütközve értesültem, hogy minket inzultált a La Mancha lovagja, aki Szentendrén „teát. rált a deszkákon”. Mindehhez három dolgot szeretnék hozzáfűzni. Az első: a főtéren a zöldségesbolt és a Görög utcai templom előtti színen csupán az aszfalton játszottak a színészek. A második: az aszfalton mi, sünök, nem szoktunk udvarolgatni. A harmadik: a nagy zsivajtól és a hamis hangoktól menekülünk cirpeléshez szokott érzékeny fülünkkel. Különben minden stimmel — ahogy mondani szokták... Tolmácsolja: Szánthó Imre Szentendre Délelőtti italmérés tapasztalatomról is szeretnék néhány sorban beszámolni. Sajnos, több községben tapasztaltam, hogy az italboltokat délelőttönként is előszeretettel látogatják. Ügy vettem észre, hogy e szokatlan időpontban nemcsak egy-két ember áll a pultok előtt, hanem sorban állnak, s a legjobb akarattal sem lehet azt mondani, hogy közülük valamennyien szabadságon vannak. Szerintem a délelőtti órákban egyes körzetekben korlátozni kellene az italmérést. így kívánja ezt a munkahely és a család közös érdeke. Padányi Lajos Budakeszi Hozzászólás cikkünkhöz A közelmúltban remdívül sokat utaztam, s egy kellemetlen Lapunk augusztus 13-1 számában „Továbbra is aktív a politikai munka” címmel arról írtunk: az V. ötéves terv első esztendeje felének célkitűzései miként valósultak meg a gödöllői járásban. Munkatársunk e témában Fehér Bélával, a járási pártbizottság első titkárával és Frankó Jánossal, a járási pártbizottság gazdaság- politikai titkárával folytatott beszélgetést. Az írásra reagált szerkesztőségünkbe küldött levelében Vass Sándor, a Középmagyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat igazgatója. Levelében a következőket írta: „Érdeklődéssel olvastam a Pest megyei Hírlap augusztus 13-i számában a cselekvési program végrehajtásának féléves tapasztalatairól írt cikket. Ebben az szerepel, hogy nem a tervnek megfelelő ütemben halad például a Budapesti és a Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, a GFV aszódi 600 vagonos gabonatárolójának építkezése. Már az alapozást is jóval a határidő után csak július másodi-k felében végezte el a KKMV — olvashattuk a cikkben —, részint a saját mulasztása, részint a licencet szállító dán cég huzavonája miatt, holott az egész beruházást július 1-re át kellett volna adni, az pedig, hogy elkészül-e legalább a kukoricabetakarítás idejére, most már az AGROÉPSZER Közös Vállalaton múlik. A közölt megállapítást a jobb tájékoztatás érdekében szükségesnek • tartom kiegészíteni. Vállalatunk nem az alapozási munkára kapott alvállalkozói megbizást az AGROÉPSZER-től, hanem csak az alapozás vasszerelésére. Erre 1975. szeptember 6-án kötöttünk szerződést azzal, hogy a munkát december 20-ig el fogjuk végezni. December 16-án kénytelenek voltunk szerződést módosítani, mert munkaterület mindaddig nem állt rendelkezésre, hiszen még a víz elleni szigetelés sem készült el. A módosított határidő május 30. volt. A vasszerelést ténylegesen január 27-én tudtuk megkezdeni, de folyamatosan — az AGROÉPSZER elmaradása miatt — nem tudtunk dolgozni olyannyira, hogy az utolsó silóalap vasszerelésére csak 1976. július 8-án tudtunk felvonulni. Ezt tanúsítja az AGROÉPSZER építési naplóba tett bejegyzése is. A munkát ilyen körülmények között teljes egészében július 20-án tudtuk átadni. Vállalatunk tehát mindent elkövetett a munka folyamatos kivitelezése érdekében és saját mulasztásunkkal nem járultunk hozzá a határidő elcsúszásához.” Szerkesztői üzenetek B. K., Cegléd: A témában két könyvet ajánlunk tanulmányozásra. Az egyik címe: Személygépkocsik előkészítése hatósági műszaki felülvizsgálatra (Műszaki Könyvkiadó, 1969). A másiké: Motorkerékpárok előkészítése hatósági műszaki felülvizsgálatra. Ezekben minden szükséges tudnivalót megtalál. Sz. I., Biatorbágy: Igyekszünk önnek — illetékes szervek segítségével, vizsgálat útján — megnyugtató választ adni problémájára. V. K., Szigetszentmiklós: Sajnos nem tudjuk közölni novelláját. Azt tanácsoljuk, hogy a témával elsősorban ifjúsági lapjainkhoz forduljon. Önzetlen megszállottak Klub — idős JfffoißjcScBst a MjtikíksaSi aílésvétcic és cseréje Ki kaphat tanácsi értékesítésű lakást? Mi tartozik bele a lakás árába? Kik és hogyan kaphatnak tanácsi elosztású OTP-lakást? Az adásvétel magánszemélyek között Megjelenik az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat gondozásában A szerkesztőség címe: 1441 Budapest, Pf. 51. Ára: 3,50 Ft Joga van a jogaihoz, ismerje meg őket! Sokszor bebizonyosodott már: szinte minden közösségben találunk olyan, jó értelemben vett agilis és tettre- kész embert, aki időt és fáradságot nem kímélve képes talpalni a kollektíva érdekében. Időnként megszállottaknak is nevezik ezt a típust, s nem is véletlenül: a sportpálya füvesítésétől kezdve, az óvoda építéséig, szinte mindenben részt vesznek. Jellemző vonásuk: ha hívják őket, mert szükség van rájuk, soha nem mondanak nemet. Ahol tudnak, segítenek. S ezúttal itt a legfrissebb példa : nagykátai tudósítónk, Kaposi István szerkesztőségünkbe küldött levele nyomán indultunk útnak. A többek közt a következőket írta: „Nagykátán és környékén legalább 270 nyugdíjas vasutas él. A szakszervezet helyi csoportjának évek óta gondot okozott az, hogy egy-egy ösz- szejövetelre helyiséget tudjanak biztosítani számukra. Azt, hogy mennyire fontos további tájékoztatásuk aktuális kérdésekről, talán nem kell különösebben hangsúlyoznom. S most végre megoldódott ez a gond is. A közelmúltban a nagykátai vasútállomáson megalakították klubjukat. Nagy érdeme van mindebben a vasutasok szakszervezete helyi csoportja titkárának, Bodócs íjászlónak. Azt hiszem érdemes lenne erről bővebben írni, mert kezdeményezésüket talán másutt is követhetnék.” Így igaz. Bodócs László 33 évet töltött el a vasútnál, s Rákosrendező pályaudvar pénztárából vonult nyugdíjba 1973-ban. Pontosan abban az évben, amikor eltemette feleségét. A klub megalakulásának körülményeit jóleső érzéssel elevenítette fel. Újjászületett a régi épület — Magam is sokat törtem a fejem azon, miként lehetne megoldanunk szakszervezeti tagjaink folyamatos tájékoztatását. A várótermekben semmiképp nem gyűlhettünk ösz- sze, hiszen — különösen télen — zavartuk volna a utasforgalmat. De mégis kellett valamilyen kivezető utat találnunk. hiszen magam is átéltem azt az időszakot, amikor az ember egyik napról a másikra elszakad attól a munkahelytől, ahol korábban évtizedeket töltött. A megszokott, baráti közösség hiányáról nem is beszélve... Igv aztán tavaly ősszel eszébe jutott az, amire addig senki sem gondolt: a nagykátai állomás régi pályafenntartási épülete — az újat 1974-ben adták át rendeltetésének — kihasználatlanul, üresen áll, s ha sikerülne helyrehozniuk, az idős vasutasok bizonyára örömmel fogadnák egy klub megalakulását. Bodócs László elképzelését nyomban megemlítette Barnóczky Lászlónak, a nagykátai vasútállomás pályamesterének, aki megígérte: továbbítja a javaslatot a MÁV szolnoki pályafenntartási főnökségének. Amikor minderről Bodócs László beszámolt a szakszervezet helvi nyugdíjas csoportja tagjainak, közösen úgy határoztak: ha valamilyen oknál fogva nem támogatják a javaslatot, saját pénzükből csináltatják meg a helyiséget... De erre nem került sor. Szolnokon felmérték lehetőségeiket, s úgy döntöttek, teljesítik a nyugdíjasok kérését. Gondoskodtak arról, hogy az elhanyagollt épületből — annak két szobájából — elszállítsák a lomot, s mindkét helyiséget kifestették, ráadásul új bútorokat is vettek. S az eredmény: az idei vasutasnapon megnyílt a klub, eddig minden vasárnapon rendszeresen találkozott itt a 60 tagú törzsgárda. Érdekességként említjük meg azt is, hogy nagyon sokan feleségeikkel érkeznek az összejövetelre, s közülük a legidősebb — nélküle már szinte el sem kezdődik a program — a 81 esztendős Kocsi András. Hétköznap is nyitva ? Ilyen körülmények között Bódocs László most már abban a szerencsés helyzetben van, hogy elkövetkezendő idő tartalmasabbá tételére gondolhat. Az a tervük, hogy a téli hónapkoban több ismeret- terjesztő előadást szerveznek, s a nyugdíjasok rendszeres tájékoztatást kapnak az őket érdeklő témákban, beleértve a jogsegélyszolgálatot is. Szeretnének televíziót, rádiót és egy biliárdasztalt is beszerezni: ebben a kérdésben számíthatnak a Vasutasok Szakszervezete budapesti területi bizottságának támogatására is. S ha ez az elképzelésük valóra válik, úgy nemcsak vasárnap, hanem hét közben is nyitva lesz a klub. Bodócs László azonban másra is gondolt. Erről így fogalmazott: — Szeretnénk minél tevékenyebben részt venni a helyi közéletben. Letenni a névjegyünket: létezünk — és dolgozunk. Elképzelésünk szerint segiteni akarunk a munkaerőhiánnyal küzdő vállalatoknak, s a helyi Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezetnek a legsürgősebb munkák elvégzésénél. Azonkívül mi is ott leszünk — természetesen társadalmi munkában — a nagykátai if jósára park építésénél. Nem lenne jó, ha azt mondanák rólunk, hogy csak a klubunkban üldögélünk... S az elhangzottak után talán nem is meglepő: a vasutasok szakszervezete helyi nyugdíjas csoporttónak létszáma rövid időn belül eléri a 300-at. Megérdemelten — Számomra most az a legnagyobb öröm — mondta Bodócs László — ha vasárnaponként a klubban látom gondtalanul kikapcsolódó idős társaimat. Célunk az, hogv a nyugdíjas vasutasok megérdemelten a több évtizedes fárasztó és kimerítő munka után megtalálják a pihenést, a szórakozást is. Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetjük: elképzelésüket teljes mértékben sikerült valóra váltaniuk Falus Gábor.
