Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-26 / 201. szám

1976. AUGUSZTUS 26., CSÜTÖRTÖK Vitazáró Hasznos megyei társalgás képzőművészetünk helyzetéről í \ römmel nyugtázzuk, hogy Losonci Miklós vitaindító cikke nyomán számos értékes, megszívlelendő hozzászokás, ta­nács érkezett szerkesztősé­günkbe, melyeket az elmúlt hetekben közöltünk. Lapunk olvasói Pest megye közműve­lődésének gazdáiként meglepő aktivitással érzékelték közös gondjainkat és lehetőségein­ket. Országos dolgokról folyt lapunkban a megyei társalgás majd egy hónapig. Nemcsak a „szakmabéliek” — festőmű­vész, belsőépítész — szóltak hozzá, hanem párttitkár, kan­didátus, műgyűjtő, nyugdí­jas, népművelő egyaránt véle­ményt mondott. Kaptunk le­velet Ceglédről, Gyömrőről, Zebegémyből, Szigetszentmik- lósról. Szent-lőréről és Rác­kevéról. Nem is vita zajlott, hanem megölést kereső esz­mecsere, melvből a megyei képzőművész-szervezet és a helyi tanácsok is sokat hasz­nosíthatnak. A hozzászólások gondolatai­ból kitűnik, hogy minden új­donság, így a Magyar Képző­művészek Szövetsége Pest me­gyei Szervezetének megalaku­lása is a maga vállalt felada­taival mennyire megmozgatja társadalmunkat. Nem az okos­kodás, hanem a közügy, a cse­lekvés szintjén. így a sokszer- zőjű cikksorozat mozgósít mindannyiunlcat izgalmas, kor­szerű közművelődési program megvalósítására, együtt a tö­megekkel, sajátos arculattal, ahogy a párt Központi Bizott­ságának közművelődési hatá­rozatában és a Pest megyei pártbizottság erre épülő állás- foglalásában is szerepel. Széles demokratizmus alapján, mód­szeres megfontolással. Előfor­dul ilyen véleménycserében, hogy sok utópisztikusnak tűnő, ma még azonnal nem realizál­ható javaslat Is elhangzik. Az álmokat azonban az összefo­gás, a jó szándék rendre meg­valósíthatja, egyre gyorsabb ütemben. Sokszor nem is újabb millió és millió forint jelenti a megoldást, a műveltség ha­ladását, hanem fantázia, ügy­szeretet. Csak a kényelemnek nincs helye. Bebizonyosodott már eddig is, hogy a tanácsi, közművelődési szervek számít­hatnak a megye lakosságának fokozott részvételére a közmű­velődési munkában is, feltéve, ha életükhöz igazodó gazdag programot szerveznek. A lehe­tőség mindenütt valósággá vá­lik, ahol nem a széthúzás, a rendszerünktől idegen félté­kenység lesz úrrá a dolgokon. Elég megyei példát tudunk, ahol százak, ezrek munkája vezetett eredményhez Baha­son, Abonyban, Százhalombat­tán, Zebegényben/ Vácott, Szentendrén és másutt. Nem légvárak tehát, amit olvasóink írtak, javasoltak, hanem a holnap építőkövei. Megvalósítható és megvalósí­tandó a Pest megyei képző- művészeti kiállítások évi se­regszemléje, újabb műterem- lakások építése, „értő közön­ség nevelése”, művekkel nö­velt környezetvédelem, kis ga­lériák, művészklubok rajz- és karikatúrabiennálék létrejötte. Mindegy, hogy megyénk me­lyik városa, nagyközsége vál­lalkozik a feladatokra, csak egyre többen jelentkezzenek s minél gyorsabban a'közműve­lődési célok sok gondot és örö­met szerző végrehajtásában. Bizonyos, hogy a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztá­lya szívesen felkarolja e nagy­szabású feladatok kidolgozá­sát, hiszen számíthat az egyes pártszervek, tanácsok, Haza­fias Népfront-bizottságok, a Magyar Képzőművészek Szö­Megmentették a pusztulástól Fatemplom Szentendrén A feljegyzések tanúsága sze­rint^ a Szentendrén megtele­pedő szerbek fatemplomokat emeltek. (A szerb püspöki templom hajójában, az egyik kántori emelvényen van egy kép, mely faház építését ábrá­zolja — a hagyomány szerint e festményen Rab Rábyt is megörökítették.) Az 1700-as években azonban nemcsak Szentendrén, hanem az ország más részem is főleg fatemplo­mokat építettek a keleti egy­ház hívek A Szabolcs-Szat- már megyei Mándok község­ben meg is maradt napjain­kig hírmondónak. Magán Mándokon az 1600- as évék közepén telepedtek meg ultrán — régi írásokban rutén — családok. A szakem­bereik egy részénéit vélemé­nye szerint ebből az időből származik fatemplomuk, amelynek anyagát esetleg ma­gukkal hozták. Mások vélemé­nye szerint 1740 körüli. A ke­let-szlovákiai barokkosabb vonalvezetésű fatemplomokk al összehasonlítva ez egyszerűbb kivitelű, s ez a tény inkább az előző véleményt támogatja. A mándoki „orosz eklézsia” hívei idővel más faluba tele­pedtek át, így a hátramara­dottaknak nem volt pénzük új kőtemplomot emeltetni. A templommal kapcsolato­san a nép ajkán legendás tör­ténetek is éltek: a helyén ,szent liget” állott, ahol vala­mikor az ősmagyarök végezték áldozataikat. Ezek a történe­tek is hozzájárulhattak, ami­ért a helyét nem bolygatták. Az idő vasfoga azonban annyira megette, hogy már-már az összedőlés fenyegette. A faige­rendákat eredetileg behaso­gatták, hogy a vakolat meg­álljon. rajta. Az utóbbi időben repedések keletkeztek, melye­ket papírral tömtek be, s az egész épület olyan mértékben megsüllyedt, hogy egy helyi szólás sferint: a libák benéz­tek az ablakon. A népi építkezés emlékei­nek kutatói felfigyeltek erre az egyedülálló hazai műem­lékre is. Gondos felmérés és A szabadtéri múzeumban kutatómunka után szétszedve Szentendrére szállították. Helyreállították, már láthat­ják is a szabadtéri néprajzi múzeum látogatói. Belülről még nem, mert nagy gondot jelent belső berendezése. Ugyanis felszerelésének egyes darabjai áldozatul estek az át­alakításoknak. Például a szentélyt a hajótól elválasztó ikonosztáznak csak az ajtaja maradt meg, a képeket más­honnan kell pótolni. (Itt em­lítjük meg, hogy a Néprajzi Múzeum gyűjteményében — tudomásunk szerint — már régebbről sok olyan korabeli tárgy, népi ikon található, me­lyekből a hiány pótolható. Jó volna a múzeum felvidéki származású népi ikonjait és kegytárgyait egyszer egy kiál­lításon látni!) A templom a bélső beren­dezése után, 1977-ben belülről is megtekinthető lesz, ezáltal Szentendre egy újabb műem­lékkel gazdagodik, s az ide lá­togató kirándulók egy újabb művészi élménnyel gyarapod­va távozhatnak. Or. Sasvári László vétségé, a TIT részvételére a közös munkában. Számtalan specialitás adódik abból is, hogy megyénk központja egy­úttal hazánk fővárosa. Ez se­gíti, hogy az agglomerációs gyűrűben élő százezreknek közművelődési „ellátása” mi­nél magasabb színvonalú le­gyen. Népművelődési szakem­bereinket az évi program ter­vezésében segítik, segíthetik Budapest színházai, múzeu­mai, könyvtárai, de ugyanak­kor művelődési autókkal, tár­latautóbusszal fokozottan szükséges gondolnunk az el­szigetelt helyek, a tanyák né­pére, de még a nagyobb köz­ségekre is. Igenis, ahol szüksé­ges, indokolt, ott rendszeresen házhoz kell szállítani a kultú­rát, s minél több helyen ki­építeni a helyi lehetőségeket is. Csak örülhetünk annak, hogy megyénk képzőművésze­tének Nagymaros, Szentendre, Vác, Zebegény a meghatáro­zója országos minőséggel, de ezt az intenzitást a déli ré­szeken is sürgető növelni a Nagy István Csoport részvéte­lével, s megerősítésével. TTgy igaz, ahogy olvasóink írták: közösen küzdünk a „tartalmas, emberi holnapo­kért”, s hogy szavak után kö­vetkezzenek az újabb tettek. Minden bizonnyal azok követ­keznek, s hogy azok követ­kezhetnek, abban hatékony segítséget nyújtott a lapunk­ban lefolyt megyei társalgás. Köszönjük. Gödöüő, Százhalombatta, Budakeszi Új művelődési központok épü'nek A közművelődési feladatok magasabb színvonalú ellátásá­ra lényegesen több pénzt for­dítanak a következő öt évben, mint az elmúlt tervciklusban. A tervidőszak legnagyobb beruházása a budavári palota helyreállítása lesz. 1980-ra el­készül a könyvtári részleg, amely hosszú évtizedekre meg­oldja legnagyobb nemzeti könyvgyűjteményünk, a Szé- chényi-könyvtár tárolási-szol­gáltatási gondjait. Birtokba ve­hetik a színészek 1978 első fe­lében a volt karmelita kolos­torból épülő várszínházát. A Vigadó helyreállításának határideje 1977. július 1-e. Ja­vítani szándékoznak az Állami Operaház műszaki helyzetén: lebontják a Hajós utca 11. szá­mú házat, s ennek helyén fel­építik a dalszínházunk üzem­házát. A tárcaterv ötödik ötéves tervidőszakra elfogadott elő­irányzataiban rendkívül nagy figyelmet élveznek a komplex közművelési intézmények és a munkástelepülések művelődési otthonai. Sokatmondó egyéb­ként, hogy a művelődési ott­honok létesítése szempontjából munkástelepülésnek minősül valamennyi város, továbbá község, ahol az ott lakó kere­sők többsége munkás. A me­gyei tanácsok ennek az alap­elvnek az ismeretében tervez­nek, így az ötödik ötéves terv­időszakban művelődési köz­ponttal gazdagodik Pest me­gyében Gödöllő, Százhalombat­ta, Budakeszi. Pest megyében százharminc előadás Elkezdődött az évad... Tizenhárom darab — először a Déryné műsorán A faluszínház Asbóth utcai igazgatóságának előterében, a falitáblán próbarend: Augusz­tus 23-án 10 órakor a Kulich Gyula téren a Sziklafal em- lékpróbái, magnófelvétel, es­te énekórák, ruhapróbák. Má­sutt táncórák, a Bánk bán ren­delkezőpróbái és így tovább. Egy másik lapon a társulatok útjai. Közöttük ■— mindjárt az évad első napjaiban. — két Pest megyei fellépés: a Va- rázskeringő Nagyhalán és Ká­kán. Augusztus 21-én vette kez­detét a Déryné Színház társu­lata számára az 1976—77-es színházi évad, a huszonhatodik a sorban. — Már augusztus óta foly­nak a próbák, s idén számos újdonságot láthat a közönség — mondja Szálai Vilmos, a színház igazgatója. — Az elmúlt jubileumi évadban 1800 előadást tartot­tunk országszerte, s idén ugyanennyit tervezünk, ötszáz gyermekelőad ist láthatnak a a kisebbek, százharminccal többet, mint tavaly. A Déryné társulata jövő nyárig csaknem 130 alkalommal lép a pódium­ra Pest megyében. December 17-én Dömsödön mutatják be Barta Lajos Szerelem című színművét, melyet Csongrádi Mária rendez. — Ezenkívül még 12 művet viszünk színre ebben az évad­ban. Szeptember 5-én mutat­juk be Lacina László rendezé­sében Kertész Ákos Sziklafal című színdarabját, s 17-én Beszjadovszkaja: Négy és fél rabló című zenés mesejátékát. Októberben színre visszük Du- najevszkij: Aranyvölgy című operettjét, s a Bánk bánt lly- lyés Gyula átdolgozásában. Utóbbit Petrik ,József rendezi. Még ebben az esztendőben lát­hatja a közönség Rossini A se­villai borbély című vidám: dal­játékát Kertész László rende­zésében, s Brefford-Monot musicaljét, az Irma, te édest. A Pest megyei közönség is megtekintheti majd február­ban Benedek András: Firle- fánc, a varázsló című mesejá­tékát, s Kodály Zoltán énekes játékát, a Székely fonót. Már­ciusban mutatjuk be Lakatos Menyhért: Akik élni akarnak című darabját, s egy zenés já­tékot: Jókai Mór—Ambrózy— Nemes—Daróczi: Telihold cí­mű művét Az évad utolsó be­mutatója júniusban lesz; Braginszkij—R jazanov: Mun­katársak című komédiáját visszük színre. — Üj tagokkal nemigen gyarapodtunk ebben az évben, egyetlen Idén végzett főiskolás sem szegődött hozzánk. Vi­szont ötesztendei távoliét után visszatért a társulathoz Sallai Tibor. Ö alakítja majd az Ir­ma, te 'édes Nestorját. — Megerősítjük a színház művészeti tanácsát — mondja Szalai Vilmos. — Főképp írók­kal, színházi szerzőkkel kívá­nunk a jövőben együttműköd­ni. Eddigi kapcsolataink gyü­mölcsözők Pest megyével. Kü­lönösen Váccal és Szentendré­vel eredményes az együttmű­ködés, de nem panaszkodha­tunk másokra sem. Ebben az évadban talán az eddiginél több előadást tarthatunk Ér­den, a budai járási művelődé­si központban is; ennek szín­pada együtt fejlődik velünk. S még egy újdonság: minden idei bemutatónkra — sőt már a főpróbákra — meghívjuk a megye művelődési házainak, központjainak vezetőit. V. G. P. Új Tükör közművelődési klubok Az Üj Tükör képes, kulturá­lis hetilap kezdeményezésére országszerte — üzemekben, gyárakban, termelőszövetkeze­tekben és művelődési ottho­nokban — Űj Tükör közmű­velődési klubok alakultak. A klubok csatlakoznak ahhoz a versenymozgalomhoz, amely a közművelődéspolitikai hatá­rozatok végrehajtását hivatott elősegíteni. A verseny első szakasza 1976. október 1-től 1977. április 1-ig tart. A ver­seny első három helyezettje díj: 100 50 ezer díjakban részesül. I. ezer forint, II. díj: forint, III díj: 25 ezer forint. A legeredményesebb népmű­velők munkáját százezer fo­rint értékű utazási utalvány­nyal jutalmazza a zsűri. A jelentkezések folyamato­san, levélben. További részletes tájékozta­tást a közművelődési verseny­bizottság nyújt. Cím: Üj Tü­kör Olvasószolgálata. 1906 Bu­dapest, VII. kerület, Lenin körút 9—11. Telefon: 420—797. HETI FILMJEGYZET Talpuk alatt fütyül a szé Dzsoko Roszics, a Talpuk alatt fütyül a szél főszereplője Mint a múlt annyi más té- nyéről, a betyárvilágról is ro­mantikusan elnajzolt kép él a köztudatban. Többnyire amo­lyan igazságtevő népi hősként, gazdagok megsarcolójaként, szegények gyámolítója, felka­roló ja szerepében látjuk ezt a korántsem csak magyar „kép­ződményt”. Holott a valóság­ban ezeknek a szegénylegé­nyeknek a számláján többnyi­re szép csokorra való közbűn­tény sorakozott: állatlopások, rablások, útonállások, erőszak, s nem ritkán gyilkosságok is. És egyáltalán nemcsak a gaz­dagokat vették célba. Megsar­colták bizony, ha éppen úgy hozta a sor, a jobbágyokat is, és zsákmányukat meglehető­sen. ritkán osztották ki a sze­gények között. Már csak azért is, mert megélhetésük, mond­hatni létfenntartásuk alapja éppen ez, a zsákmány volt, mivel sem földbirtokkal, sem pénzvagyonnal, sem egyéb in­gó vagy ingatlan tulajdonnal nem rendelkeztek. Hogy kiből és miért lett be­tyár, szegénylegény vagy pusz­tai szabad, annak több oka is lehetett. Volt, aki a katona- fogdosás elől menekült ebbe az életformába. Volt, aki a föl­desurak kizsákmányolását nem bírta. Választották a betyársá- got olyanok is, akik valami kisebb ügyben szembekerültek a törvénnyel, s aztán már nem nagyon volt a számukra visz- szaút. Olyanok is akadtak, akik a törvény visszaélései miatt először alaptalanul let­tek megbélyegzettek, s viselitek börtönt, aztán, kiszabadulva, szinte az egyetlen lehetőség­ként lettek betyárrá. Tagad­hatatlan, hogy ilyképpen a be­tyárok valamiféle primitív és spontán osztályharc képviselői is voltak a múlt század eleji és közepi feudális Magyaror­szágon. (Erre, valamint a meg­lehetősen romantikusan meg­rajzolt, bár alapjában véve valós élményanyagú betyárfi­gurára jó példa Eötvös József nagy regényének, A falu jegy­zőjének egyik főszereplője. Viola.) Mindez Igen szép — mond­hatná valaki. De mit keres ez az eszmefuttatás egy új ma­gyar filmről szóló ismertetés­ben? Az ok igen egyszerű: a Talpuk alatt fütyül a szél rendezőjét, az ezzel a filmjé­vel debütáló Szomjas Györ­gyöt pontosan ez a betyárvi­lág izgatta. Még konkrétab­ban: a betyárvilág igazi arcu­lata, rárakódott délibábos el­képzelések, a lényeget elfedő romantikus színek nélkül. Az oly divatos deheroizálás lebe­gett volna a fiatal, első nagy- játékfilmjét alkotó rendező előtt? Nem ez a pontos kife­jezés. Nem deheroizálni akart, hanem helyrerakni. Szomjas nem tagadja a filmben, hogy a betyárok bizonyos tulajdon­ságait — a keménységet, bá­torságot, ha szabad ezt a szót használni: vagányságot, a be­csület egy sajátos válfaját (be­tyárbecsület) — szereti és tiszteli. De ez nem jelent kri­tikátlanságot vagy elnézést. Mert azt is pontosan látja, hogy a betyárkodás, mint élet­forma és mint magatartás lé­nyegében véve ankronisztikus, túlhaladott volt, vagy azzá vált egy bizonyos időszakban. Ez az időszak pedig a múlt század harmincas éveiben jött el, amikor — legalábbis a film cselekményének színhelyén, a Nagykunságban, a Sárréten — megkezdődött az áttérés a fej' letten, külterjes mezőgazda­ságról a fejlettebb, belterjes mezőgazdaságra, a hatalmas területeket csak csekély in­tenzitással (és nem eléggé jö­vedelmezően) felhasználó ál­lattartásról a gabonatermelés­re, a feudális gazdálkodásról a nagy tömegű árutermelésre berendezkedő, kapitalizálódó mezőgazdaságra. Nos, a betyá­rok — tudva-tudattan — élet­formájukkal az elmaradott termelési módhoz kötődtek, szembeszegülésük, lázadásuk ezt védelmezte. Elsősorban emiatt váltak veszedelmessé, kerékkötővé, a kialakuló új közrend, és az új birtokviszo­nyok meg az új termelési mód ellenségeivé. Ez az ellent­mondás tragikus konfliktusok­ban csapódott ki, s vezetett végül is — a század hatvanas­hetvenes éveiben — a betyár- ság teljes felszámolásához. Szomjas filmjének érdekes­sége, hogy egyszerre nosztal­gikusan és ironikusan kezeli a témát. Az ismert betyársztarik stíluskellékeit is felhasználva, kifejezetten kalandos filmet csinált, de a stíluselemek he­lyenkénti túladagolásával, egy-egy ironikus csavarással elérte, hogy a Talpuk alatt fü­tyül a szél minden történeti — és néprajzi! — hitelessége mellett sem tűnik erőltetet- ten népieskedőnek, historizá- lónak, hanem tragikus kicsen­gése mellett is tele van hu­morral, ironizálással. A ren­dező ezt a hajlamát nyüván- valóan saját korábbi kisfilm- jeiből (közülük a ,,digózó” lá­nyokról szóló Nászutak a leg­emlékezetesebb) hozta masá­val. A film, mesterségbeli ki- vitelezettségét tekintve, meg­lepően érett alkotás, nem érezni rajta az elsőfilmesek még érthető bizonytalankodá­sait. Az érettséghez nagyban hozzájárul Ragályi Elemér igen szép, s a rendezői stílus­hoz maximálisan igazodó fényképezése. A cél kiválasztása Az atombomba létrehozásá­nak izgalmas krónikája, a po­zitív és a negatív oldalról egy­aránt megvilágítva — így jel­lemezhetnénk röviden ezt a kétrészes szovjet filmet, Igor Talankin alkotását. A történel­mi események és a konkrét személyek hűséges felidézése, valamint a súlyos politikai mondanivaló adják a film ér­tékét, a sok kitűnő színész jó játéka mellett. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom