Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-26 / 201. szám

2 %tínt(W 1976. AUGUSZTUS 26., CSÜTÖRTÖK A francia kormány benyújtotta lemondását Az új minisztereinök: Raymond Barré Jacques Chirac francia mi­niszterelnök szerdán délelőtt benyújtotta kormánya lemon­dását Giscard d’Estaing köz- társasági elnöknek. Az állam­fő a kormány lemondását el­fogadta. Giscard d’Estaing megköszönte a kormánynak az elmúlt két esztendőben kifej­tett „reformtevékenységét” és azt az „odaadást”, amellyel a miniszterelnök és a kormány tagjai szolgálták „Franciaor­szág feltétlenül szükséges megújulását”. A köztársasági elnök a kor­mány munkáját megköszönve tehát saját reformelképzelé­seihez való hozzájárulást emelte ki pozitív elemként. Közismert, hogy az államfő és Chirac miniszterelnök éppen a reformok szükségességét il­letően vallott eltérő nézeteket, míg az előbbi a reformok ré­vén balra kívánta kiszélesáte- nl a kormánytöbbség támoga­tóinak táborát, a lemondott miniszterelnök úgy vélekedett, hogy elsősorban a jobboldal erőit kell tömöríteni, s ezt nem segítik elő a reformok. Giscard d’Estaing szerdán délután a párton kívüli Ray­mond Barré eddigi külkeres­kedelmi minisztert nevezte ki miniszterelnökké. „Kormányom fő célja az infláció elleni harc és a frank stabilitásának megőrzése lesz” — jelentette ki első nyilatko­zatában az új kormányfő. Barre mint pénzügyi szakem­ber ismert Franciaországban. Eddig nem volt jelentős politi­kai szerepe, viszont élvezi a francia nagytőke bizalmát. Kinevezésével — úgy tűnik — az államfő még közvetlenebb szerepet kíván viselni az ügyek irányításában, s tech­nokrata miniszterelnökének inkább a végrehajtó szerepét szánja. Problémát jelent az is, hogy a kormánytöbbség legje­lentősebb pártja, a gaulleista UDR immár a kormányfői tisztet is elvesztette, s egye­lőre kiszámíthatatlan, hogy az elnök miként tudja keresztül­vinni terveit a nemzetgyűlés­ben a zúgolódó gaulledstálk el­lenében. Giscard d’Estaing televíziós interjúban foglalkozott a kormányváltozással. Kijelen­tette, hogy Chirac azért távo­zott, mert nagyobb hatáskört kért, s ezt csak az elnöki ha­táskör rovására kaphatta vol­na meg. Hozzáfűzte: a válto­zásra az is okot adott, hogy június óta a pártok túl nagy befolyást gyakoroltak a kor­mány tevékenységére. Jean Colpin, az FKP Poli­tikai Bizottságának tagja a kormányváltozással kapcsolat­ban rámutatott: a kommunis­ták szemében a kormányválto­zás azt tanúsítja, hogy a ha­talom mind nagyobb nehézsé­gekbe ütközik a nagytőke szol­gálatában álló népszerűtlen politika végrehajtása során. „Barre kinevezése — mondot­ta Colpin. — az elnök tekin­télyuralmi, reakciós, antide­mokratikus törekvéseinek el­mélyüléséről tanúskodik.” Megállapodás a bejrúti lakónegyedek elleni tüzérségi akciók beszüntetéséről Gonaim vezérőrnagynak, az arabközd biztonsági erők pa­rancsnokának a közvetítésével Libanonban a szemben álló felek között megállapodás jött létre arról, hogy beszüntetik a Bejrút lakónegyedei elleni tü­zérségi akciókat. A megállapo­dás kedd este lépett életbe és az érintett felek egyelőre be is tartják. A tüzérségi párbaj beszün­tetéséről kedden született megállapodás ellenére, szer­dán — ha csökkent intenzitás­sal is — mindhárom fronton folytatódnak az összecsapások. A baloldali erők által ellen­őrzött Tripoli északi kikötő­város továbbra is állja a jobb­oldali erők ostromát, s a Bej­rúttól keletre húzódó hegyvi­déken a baloldali erők tartják állásaikat. Az Arab Liga képviselői szerdán is folytatták erőfeszí­téseiket, hog> újabb tűzszünet létrehozásával lehetőséget te­remtsenek az egymással szem­benálló feleknek a , politikai konzultációk megkezdéséhez. Szabri El-Kholi, az Arab Liga libanoni különmegbízott- ja, aíki tíznapos kairói és da­maszkuszi látogatásáról ked- dén tért vissza Bejrutba, szer­dán a libanoni baloldal és a palesztin eUenállás vezetőivel tanácskozott Bejrút nyugati szektorában. A falangisita rá­dió közlése szerint, az Arab Liga különmegbízottja csü­törtökön a város keleti részé­ben a jobboldali erők vezetői­vel tanácskozik majd. Súlyos zavargások Sowetóban Újabb két színesbőrűt lőttek agyon a rendőrök Súlyos összetűzések zajlot­tak le szerdára virradó éjsza­ka Sowetóban a sztrájkoló szí­nesbőrű munkások és a mun- kabesziintetetést ellenző egyes csoportok között. A pyugati hírügynökségek jelentése sze­rint a sztrájktörők — többsé­gében zuluk —, rátámadtak a munkabeszüntetés! akcióban résztvevőkre. Az incidensek során hatan életüket vesztet­ték és több százra tehető a se­besültek száma. A szemtanúk szerint a fajüldöző dél-afrikai hatóságok, bár tettek bizonyos lépéseket a rend fenntartásá­ra, végeredményben nem avat­koztak be az összecsapásokba. Nyilvánvaló szándékuk az, hogy kihasználva a különböző beállítottságú színesbőrű cso­portok ellentéteit, megpró­bálják enyhíteni a fajüldöző kormány ellen már több mint két hónapja kibontakozott tün^ tetésihullám hevességét. A zavargások szerda dél­előtt is folytatódtak Sowetó- bam. A sztrájktörők újabb in­cidenseket provokáltak ki és rátámadtak a munkát beszün­tető színesfoőrűekre. A rend­őrség felfegyverzett osztagai minden eszközzel megpróbál­ták lehetővé tenni, hogy az Afrikai Nemzeti Kongresszus által meghirdetett munkabe- szüntetési akbiót ellenző egyes csoportok eljuthassanak a munkahelvekre. Mindennek ellenére továbbra is nagy mé­reteket ölt a színesbőrű mun­kások sztrájkja, többek között szerdán sem termel három­száz johannesburgi textilüzem. Incidensekről érkeztek je­lentések Fokvárosból is. A rendőrség gumibotokkal és könnygáabamfoáfckal támadt a tüntetőkre. A Dél-afrikai Köztársaság sajtó jelentései szerint a rend­őrség szerdán két színesbőrűt agyonlőtt. A rendőrök Sowe­tóban a sztrájkoló néger munkások és a sztrájkot ellen­ző zulu fegyveresek közötti összecsapásokat akarták meg­szüntetni — hangzik a közle­mény. A HAGAI NEMZETKÖZI BÍRÓSÁG ELŐTT AZ E'GEI-TENGERI VITA A Biztonsági Tanács tárgyalásokra szólította fel Görögországot és Törökországot Az ENSZ Biztonsági Taná­csa szerdán határozat elfoga­dásával zárta le az égei-ten- geri olaj ügyében kirohant görög—török vitát. A kon­szenzussal, szavazás nélkül el­fogadott határozat felszólítja a két ország kormányát: ta­núsítsanak mérsékletet, tegye­nek meg minden tőlük telhe­tőt a térségben tapasztalható feszültségek csökkentésére, kezdjenek közvetlen tárgyalá­sokat a kérdés megoldására. A határozat javasolja a két fél­nek, hogy tartsák tiszteletben és valósítsák meg a hágai nemzetközi bíróság által ké­sőbb hozandó, a vitás ügy jogi vonatkozásait rendezni hiva­tott határozatot \ A hágai nemzetközi bíró­ság szerdán megkezdte a ki­hallgatásokat a Görögország és Törökország közötti vitában. A görög kormány azt kérte, hogy a bíróság hozzon olyan hatá­rozatot, amely ideiglenesen megtiltana minden török kuta­tómunkát, mindaddig, amíg véglegesen tisztázzák, hogy melyik országhoz tartozik a vita központjában álló kétsé­get, a Limmosz és a Leszbosz. CSAK RÖVIDEN.. A SZOVJET HATÓSÁGOK kiutasították az országból Io­anna Dries belga turistanőt, aki augusztus 23-án a moszkvai utcán szovjetellenes, a szov­jet néppel szemben ellenséges röpirartokat terjesztett, s ezzel kiváltotta a moszkvaiak jogos felháborodását és elégedetlen­ségét. A MONGOL Népköztársa­ság Nagy Népi Huráljának el­nöksége Mangalin Dürgerszü- rent kinfevezte a Mongol Nép- köztársaság külügyminiszteré­vé. Az eddigi külügyminisz­tert, Lodognij Rincsint a me­Az egyiptomi parlament újra e'nöknek jelölte Szadatot Az egyiptomi nemzetgyűlés szerdán egyhangúlag javasol­ta: újabb hatéves időszakra hosszabbítsák meg Anvar Szá­dat elnöki mandátumát. Az államfő, akit első ízben 1970- ben, Nasszer elnök halála után választottak Egyiptom el­nökévé, elfogadta az elnöki megbízatás meghosszabbítását. Szádot elnök rövid beszéd­ben köszönte meg a bizalmat, hangoztatva, hogy a megbíza­tás elfogadásával az egyiptomi nép óhajának kíván eleget tenni. ígéretet tett a korábbi politikai irányvonal folytatá­sára, majd kijelentette: „Az a feladatunk, hogy learassuk 1973-as októberi győzelmünk gyümölcseit,. mindenekelőtt felszabadítsuk az összes arab területeket.” ígéreteket tett arra, hogy az arab egy ág megteremtésén & fáradozni, s fellép „mindenféle manőver és összeesküvés ellen”. Az elnök iélenlegi mandátu­ma októ’~°r 16-án jár le. A? egyiptomi nemzetgyűlésnek Szád at újbóli jelöléséről ho­zott döntését szeptember 16-án népszavazásra bocsátják. ★ Az Al Ahram szerdai köz­lése szerint a jövő kedden ka­tonai biróság elé állítják azt a három fegyverest, aki hétfőn eltérítette az egyiptomi légi- társaság repülőgépéi A lap közölte, hogy a géprablókat egy külföldi országgal, neve­zetesen Líbiával való kapcso­latfelvétel és a közlekedés há­borús időben történő akadá­lyozása vádjával vonják fele­lősségre Az ARNA líbiai hírügynök­ség jelentette, hogy kedden Sebha líbiai város repülőte­rén letartóztattak két egyipto­mi katonát és „nagy mennyi­ségű különféle fegyvereket” találtak náluk. A hírügynök­ség szerint a két egyiptomi ka­tona kedden érkezett Kairóból, és mint „egy egyiptomi kém-, illetve szabotázsszervezet tag­jait” tartóztatták le őket zőgazdasági minisztérium élé­re állították. HIVATALOS bonni forrá­soklböl származó értesülések szerint 250 ezer katona vesz részt a NATO „Autum Force 76” fedőnevű őszi hadgyakor­latsorozatán. November vé­géig összesen 27 hadgyakorlat­ra kerül majd sor Norvégiá­tól törökországi színhellyel be­zárólag. Koreában ülésezett a katonai fegyverszüneti bizottság Szerdán újabb ülést tartott a koreai katonai fegyverszü­neti bizottság — közölte a KCNA. Han Ju Gjong vezér­őrnagy, a KNDK küldöttségé­nek vezetője javaslatot ter­jesztett elő annak érdekében, hogy a közös biztonsági öve­zetben szavatolják a rendet és a nyugalmat és elkerüljék a két fél őrjáratai közötti ösz- szetűzéseket. Felszólította az amerikai küldöttséget, hogy pozitív választ adjon a javas­latra. Portugál „útv H uszonnyolc mozgalmas hó­nappal a „szegfűk for­radalma” után, Portugália a konszolidációhoz vezető úton tapogatózik, Tapogatózik, mert ez az út igencsak görön­gyös, sőt voltaképpen még ki sincs jelölve. Mert hogy a ré­gen várt konszolidációt végül is a politikai színskála melyik árnyalata jellemzi majd, az nagymértékben attól függ, hogy merre is tűzik le a „stabilitás útjának” jelzőtáb­láit: jobbfelé, balfelé vagy esetleg középtájon. Természetes, hogy a szocia­listák kormányzása önmagá­ban még nem oldja meg a kö­vetkező hónapok irányvonalá­nak kérdőjeleit. Hiszen Soare- séknek, programjuk kialakí­tásánál és végrehajtásánál szá­molniuk kell a forradalmi vív­mányokat következetesen vé­delmező erők, elsősorban a kommunisták kritikájával, s ugyanakkor pedig az eszkö­zökben nem válogató jobbol­dal nyílt vagy burkolt nyomá­sával. Az elmúlt hetek eseményei azt mutatják, hogy az utóbbi tényező manapság Portugália legjellemzőbb politikai áram­latává lett. A reakció széles fronton indított offenzívat az­zal a nyilvánvaló célal, hogy a lehető legmesszebb húzza maga felé a szocialista kor­mányt, a katonai vezetést — elsősorban Eeanes tábornok­elnököt —, s ilyen módon pró­báljon Portugáliára kényszerí­teni egy neki tetsző, azaz kon­zervatív, egyoldalúan Nyugat- centrikus irányvonalat. Számtalan jele és állomása van ennek a törekvésnek. Pél­dául Spinola nevezetes vissza­térése. A jobboldal szellemi vezére önként tért haza az emigrációból, vállalva annak kockázatát, hogy az 1975. már­ciusi reakciós puccskísérletben való részvételéért pert akasz­tanak a nyakába. Az akkori­ban ellene kiadott letartózta- tási parancs alapján el is fog­ták a repülőtéren, s a közvé­lemény azt várta: a „monoklis ellenforradalmár” aki annyiféle manőverrel próbálta külföld­ről Is visszafogni a progresz- szív változások folyamatát, végre elnyeri büntetését. De gondoljuk csak meg: vissza­tért volna Spinola, ha nem lett volna meggyőződve arról, hogy nem lesz bántódása? Aligha. Nyilván jól tudta, hogy a je­lenlegi politikai helyzetben a védelmére kelők hatása na­gyobb lesz, mint a bünteté­sét váró százezrek követelése. Tehát ismét eljött az ő ideje — vélte, s joggal. Nyilván azt is számításba vette, hogy a jobboldal komoly sikereként lehet elkönyvelni, ha nem büntetik meg viselt dolgaiért. Márpedig — mint ismeretes — az exelnököt szabadon is en­gedték, bizonyítékok hiányá­ban! Nem volt bizonyíték? Hiszen a nyugatnémet újság­író, Walraff is számos doku­mentummal igazolta, hogy Spinola az emigrációban ösz- szeesküvéseket szőtt a portu­gál demokratikus rend ellen. Mindez azt jelenti, hogy az országban ma növekvő befo­lyással ' rendelkeznek azok az erők, amelyek szemében Spi­nola szövetséges, sőt hovato­vább barát, hiszen a szocia­lista tendenciák, a baloldali erők ellen küzd ádáz elszánt­sággal. Ugyanezek a körök húzzák-halasztják már hóna­pok óta Osorio őrnagynak, Spinola egykori legjobb hívé­nek a perét, amelyben szélső- jobboldali, uszító propaganda- tevékenységgel vádolják. S ugyanez a befolyás gátolja a szélsőséges, reakciós terror­szervezetek letartóztatott tag­jai ellen folytatott vizsgálato­kat, amelyek esetleg fényt de­ríthetnének a jobboldali terro­risták és a legmagasabb körök kapcsolataira. Persze, ilyen körülmények között a terrorizmus buján vi­rágzik, s már nem keltett kü­lönösebb meglepetést, amikor kiderült, hogy 'Mota Freitas őrnagy, a portói rendőrfőnök — akinek elsőrendű feladata lett volna a terroristák elle­ni küzdelem — maga is kitű­nő kapcsolatokkal rendelkezett a jobboldali szélsőségesek rob- bantgató, merényleteket elkö­vető csoportjaival. A „Jobbra tarts!” tehát gyorsan burjánzó kórként lappang Portugáliában, s ter­mészetes, hogy a Soares-kor- mány fellépéseit, most alakuló politikai profilját nagymérték­ben befolyásolja. Ennek fé­nyében nyer igazi értelmet a szocialista külügyminiszter nyilatkozata, amelyben a Nyu­gathoz való hűség mellett, el­sősorban a szocialista orszá­gokkal fenntartott kapcsolatok lazításának körvonalai rajzo­lódtak ki. A z már régtől fogva nyil­vánvaló, hogy a portugál szocialisták támaszt és komoly anyagi segítséget vár­nak Amerikától és Nyugat- Európától. (A gazdasági injek­ciókra rá is szorul az ország.) De hogy ez legyen az egyedüli meghatározó tényező a portu­gál külpolitikában, az a jobb­oldal aknamunkájának igazi célja. Erre irányul minden manőver, s ezt próbálja meg­akadályozni a baloldal. S minthogy a külpolitika mindig is függvénye a belső állapotok­nak, no meg vissza is hat azokra, jogos a kommunista párt aggodalma: a jelenlegi kormányzat nem ad elég biz­tosítékot a szocialista vívmá­nyok megőrzésére, a dolgozók érdekeinek következetes vé­delmére Ehhez Soareséknek a baloldalra kell támaszkodniuk, s nem a jobbról fújó szelekbe fordítani a kormányzás vitor­láit. Avar Károly AZ ESZAKI-SA RK KÖZELÉBEN (2.) A jégsziget Három es fel oras repülőút után társaságunk egyik legérdeklődőbb, leg­élénkebb tagja a lengyel Marek kiáltá­sára valamennyien az ablakhoz siet­tünk. Alattunk végtelen fehérség terpeszke­dett. Valahogy olyan érzésem volt, hogy az Alföld lehet ilyen télen. Kilométere­ken át legfeljebb egy-egy domb, halom emelkedett csak ki, míg aztán faházakat, sátrakat, s mellettük kissé szétszórtan olajoshordókat, élelmiszeres ládákat pillantottunk meg. Később, megláttuk a Szovjetunió ál­lami zászlaját, és mellette az Északi- Sark 23. kutatóállomás feliratot is. En­nek közelében ért földet, helyesebben jeget gépünk és hét téli ruhákba öltö­zött férfi nyújtotta üdvözlésre kezét. Köztük az állomás parancsnoka, az öt­ven év körüli magas, nyúlánk, energi­kus Arnold Budreckij. Bár először láttuk, sok mindent tud­tunk már róla, többek között azt, hogy 27 éve járja az Északi-sark vidékét. Ö maga, mint a jó házigazdák általá­ban, elsősorban munkahelyükkel is­mertetett meg. Röviden, tömören ennyit mondott: — A hely. ahol most vagyunk, körül­belül ezer kilométerre van a Kolima fo­lyó torkolatától és 260 kilométerrel északabbra a Vrangel-szigetnél. Kordi- nátáink: északi szélesség 73 fok, 55 perc, keleti hosszúság 181 fok, 44 perc. Közben traktorvontatta szánra rak­ták csomagjainkat, s pár perc múlva már a parancsnokság épületében mele­gedtünk, a szekszárdi vasipari vállalat­nál készült olajkályha mellett. A kályha kellemes meleget árasztott, s erre szükség is volt. Mínusz 22 fokot mértek és a faház vékony padlója 10 méter vastag jégen nyugodott. Arnold Budreckij éppen csak azt vár­ta meg, hogy egy kissé megmeleged­jünk, s máris a kutatóállomásról be­szélt. — Huszonegy négyzetkilométernyi, gleccserből kivált jégszigeten vagyunk. A jég vastagsága átlagban 10 méter, e itt a parancsnoki épület alatt 143 méter mély a tenger. Később említést tett ar­ról. hogy az első jégen sodródó állomás 1937-ben, a nagy szovjet sarkkutató Ivan Papanyin vezetésével kezdte meg munkáját.- A mi állomásunk immáron 23. az Északi-sark kutatoállomások között, vagy ahogy mi egyszerűen nevezzük SZP—23. (Szévernyij Poljusz, vagyis ma­gyarul Északi-sark). — Mondta a sza­kállas, zömök Nyikolaj Lebegyev, az ál­lomás gépésze. Ő is húsz éve vesz részt az Északi-sark kutatásában, egyfolytá­ban öt esztendőt töltött a Ferenc Jó- zsef-földön. A víg kedélyű gépész, aki az áramfej­lesztő fő gazdája is, először Pável Vol- kovot, az állomás szakácsát mutatta be. Ezt nemcsak azért tette, mert a fiatal szakács szobatársa, hanem azért is, mert pár esztendeje 360 napot töltöttek egy másik kutatóállomáson. Egyébként a héttagú személyzet jól ismeri egymást. Leningrádból, ahol laknak, s ahol a főiskolán az Északi­sark kutatásával ismerkedtek. Vjacseszlav Ruszakov, rádiósmémök, 12 éve járja már az Északi- és Déli­sarkot. Borisz Osztrogljadov, a meteo­rológus pedig már 22 éve mindig azt ígéri otthon, hogyha visszatér, akkor az intézetben kér munkák Aztán persze új­ra kezdi. — A feleségem, bár természetesen mindig marasztal, mégis cáák tudomá­sul veszi, hogy engem vonzanak a jéghe­gyek. Igaz, a szoktatás már a házassá­gunk után megkezdődött. Huszonkét éve július végén nősültem, szeptember 1-én pedig féléves északi kiküldetésbe in­dultam. Már 20 éves a lányunk is. Már egy faházikóban mor,dJa el mindezt Borisz Osztrogljadov, aki a szél­mozgását, a levegő hőmérsékletét méri. — Tudja, egyhangúnak tűnő adatok azok amit én jelentek, a mínusz jel itt állandó, legfeljebb a fokok különböznek és mégis nagy a jelentősége annak, hogy a repülők, a hajósok rendszeresen pontos adatokat kapjanak. Naponta több ezer hajó van úton és azoknak már sokat je­lent az előrejelzés, de nemcsak a hajó­soknak, hanem a Szovjetunió északi vi­dékén munkálkodóknak is hasznos út­mutatást adunk. A Jeges-tenger partvi­dékén ma már nagy városok vannak és egymásután létesülnek ipari települések. Nyílik a faház ajtaja, vacsorára invi­tálnak.. Együtt indulunk Osztrogljadov- val, aki a pár perces úton az állomás tegnapi „vendégéről” egy jegesmedvéről beszél. Bányász Béla Következik: Jegesmedvevendég l

Next

/
Oldalképek
Tartalom