Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-24 / 199. szám

1976. AUGUSZTUS 24., KEDD %Mdao TV-FIGYELŐ Nemzetközi Stúdió! Immár második adásával jelentke­zett a múlt héten a televízió népszerű külpolitikai Fórumá­nak kisöccse, a Nemzetközi Stúdió. Ezúttal a leszerelés, a katonai enyhülés témakörét vitatták meg a műsor vendé­gei, akik között most is közis­mert külföldi helyzetelemző­ket, kommentátorokat láthat­tunk, hallhattunk. A stúdió műsorában elhang­zottak alaposabb értékelése a külpolitikai újságírókra vár, ám a vitát, mint tévéműsort is igen magasra értékelhetjük. Ilajdu János irányításával ugyanis egy vérbeli televíziós programot rögzítettek a ka­merák; egy végig feszülten szikrázó párbeszédet, amely­nek hallgatói elégedetten ál­lapíthatták meg, hogy Helsin­ki szelleme feltartóztathatat­lanul hódít. A SALT—2 meg a fegyverkezéscsökkentést tár­gyaló bécsi sorozat egyaránt olyan méltatást kapott, amely minden ellentmondásával együtt jelezte: az enyhülés biztos és tartós folyamat. A Nemzetközi Stúdió újabb jelentkezése egyébként tech­nikai újdonsággal is szolgált. Mint tapasztalhattuk, ezúttal háttérbe húzódtak a szinkron- tolmácsok, a 'személyes jelen­létük nem zavarta az adást. Csepeli tépek. A lapok tu­dósításaiból tudjuk, hogy évente egy-egy napra a gyere­keké a Csepel Vas- és Fém­művek. Április 30-án nyílnak tágra a nagy gyár kapui, hogy az ott dolgozó anyukák, apu­kák lányait, fiait vendégül lássák. Mindezt pedig azért, hogy a kis látogatóknak ked­vet csináljanak: ők is Csepe­len adják majd le a munka­könyvüket ... Megörökíteni ezt a nemesen csalogató látogatást? Jó téma, hálás téma. Olyan téma, ame­lyet filmre vinni sem rutin­munkaként, sem pedig túl- művészkedve nem lehet. A múlt csütörtök esti mű­sor — sajnos — egyik hiba­forrást sem kerülte el. Hol a félkézzel leforgatott híradó­riportok sablonfelvételei kí­sértettek, hol pedig az „etű­dök” elhomályosuló közelké­pei untatták a szemet. Mindezek után érthető, hogy éppen a lényeg sikkadt el: jóformán semmit nem tud­tunk meg arról, hogy miért fontos a gyerekeknek ez a valódi ünnepi vendégfogadása; kik és hányán és hogyan lát­ják hasznát a műhely-, a csarnokj árásnak. Mint oly gyakran, ezúttal is kihasználatlan maradt a jó alkalom. Koós Béla szerkesz­tő filmje megmaradt az egy­szeri esemény felszínén és nem vált azzá, amivé könnyen lehetett volna: szociográfiai jelentéssé. Elemzés helyett tü­nékeny képeket adott, össze­foglalás helyett suttogó fél­mondatokat. Egyszóval semmi olyat, ami igazán érdekelhette volna a nézőt. Galga menü képek. Aho­gyan a fentebb említett cse­peli műsorból hiányzott az értelmező szó, ugyanígy a Gal­ga menti Egyesített Páva-kört bemutató adás is hijával volt a jó értelemben vett kommen­tálásnak. Jószerivel egyetlen olyan mondat sem hangzott el, amely ismertette volna, hogy most mit is látunk; hogy ez a — úgy véljük — vőfélyes, menyasszonyos játék milyen népi hagyományokból táplál­kozik; hogy ezek a hagyomá­nyok mennyire élnek, hatnak; s hogy ez a filmre vett hagyo­mányidézés voltaképpen mit is akar mondani. Igaz, a televízió elsősorban a mozgó képek fóruma, ám alkalmankint mégis szükség van egy-egy szemre szép, ám kevésbé érthető műsor szóbeli magyarázatára. Néhány olyan mondatra, amely méltat, eí- igazít. Hogy a néző tudja: na, most erről van szó... Isten malmai. Két estén át láthattuk Szabó Pál Isten mal­mai című regényének televí­ziós változatát. Rendezője, Gaál Albert a műsorújságban jó előre jelezte: nem tudja, sikerül-e filmmé transzfor­málni a bihari ihletésű törté­net minden ágát-bogát. Kétkedésének igazat kell adnunk. A felszabadulás előtti, utáni idők gazdag fantáziával és hasonlóképpen gazdag él­ményanyaggal megírt históriá­ja nem talált igazi otthonra a képernyőn. A különben moz­galmas történet sodrása lelas­sult; az ízes, kedélyes figurák elszürkültek. Különösen a tná- sodik rész vált a kelleténél anekdotikusabbá — már-már a paródia határáig. Rátonyi miije. Bárdi György j után most Rátonyi Róbert j kapta meg a képernyőt, hogy I a nézőket megörvendeztesse egy amolyan „igazi” show- műsorral: zenés, táncos játé­kot szervezzen maga köré. Sokaknak bizonyára tetszett ez a Rátonyi-show, sokaknak viszont ellenkező lehetett a véleménye. Ez utóbbiak való­színűleg azért méltatlankod­tak, mert — miként legutóbb, a Bárdi-műsorban is — nem az a szokatlanul új, „más” műsor örvendeztette őket, mint amire számítottak. Eszt- rád? Revü? Jobb híján ezek­kel a már megkopott — joggal megkopott — műfaji címkék­kel illethetjük ezt a Rátonyi- estet is, amely bizony * nem változtatta meg a „címszerep­lőről” alkotott véleményünket. Minden fogadkozása, nyilatko­zata ellenére sem lett amo­lyan show-man, sőt jobb jel­lemszínésszé sem vált, noha e szándékáról is bőven olvashat­tunk. Nem tudjuk, kié lesz legkö­zelebb a képernyő, ám most már aggódunk: tényleg meg­érdemli az, aki egy hosszú es­tére megkapja? Akácz László A közművelődés új formája Szeptemberben: Mindenki iskolája Magyarországon — a leg­utóbbi népszámlálás adatai sze­rint — egymillió 16 és 55 év kö­zötti munkaviszonyban álló felnőtt nem végezte el az álta­lános iskola nyolc osztályát. (Nem számítva a közvetlen nyugdíj előtt állókat, a nyug­díjkorhatáron túl lévőket, a be­tegeket, a képezhetetleneket.) S meglehetősen nagy az „után­pótlás” is. Száz nappali tago­zatos tanuló közül tíz 16 éves koráig nem fejezi be az iskolát. A későbbiekben közülük csu­pán egy szerez felnőtt korában általános iskolai végzettséget, a többi kilenc meg sem próbál­ja. Ezek az arányok tíz év óta változatlanok. Alapok a felszabadulás után Legtöbben az utolsó két osz­tályt, a hetediket és a nyolca­dikat nem végezték el. Közmű­velődésünk fontos törekvése, hogy az általános iskolát min­denki befejezze. Se szeri, se száma a felnőttoktatást szor­galmazó társadalmi, állami, vagy éppen pártintézkedések­Megjelent az új Statisztikai évkönyv Megjelent az 1975. év leg­fontosabb országos adatait magában foglaló Statisztikai évkönyv. A Központi Sta­tisztikai Hivatal szerkeszté­sében, a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában nap­világot látott reprezentatív kiadványban a magyar sta­tisztikai szolgálat átfogó képet ad az ország fejlődéséről, gaz­dasági és társadalmi helyze­téről. Mérlegszerű elszámo­lást közöl a nemzeti jövede­lem és a társadalmi összter­mék felhasználásáról, bemu­tatja az ágazatok közötti kap­csolatokat, a fejlesztésre for­dított pénzeszközök és a be­ruházások alakulását, a mun­kaerőhelyzetet, valamint a ke­resetek és jövedelmek vál­tozását. Huszonöt átfogó témában külön fejezetek tartalmaz­zák az egyes népgazdasági ágak — ipar, mezőgazdaság, kereskedelem, közlekedés­hírközlés stb. — részletes adatait. Szélesebb érdeklő­désre tarthatnak számot a népesség alakulásával és a nép mozgalommal, a lakosság egészségügyi, szociális és kul­turális ellátottságával, vala­mint a lakáshelyzettel fog­lalkozó táblázatok és adat­sorok is. Az évkönyv közre­adja az egyes megyékre vo­natkozó legfontosabb statisz­tikai mutatókat is. A kötetet lapozva az ér­deklődő — egyebek mellett — tájékozódhat a megkötött és megszűnt házasságok szá­máról, arányáról, a születés­kor várható átlagos élettar­tam alakulásáról, a lakóhely­változtatások irányáról; a metró utasforgalmáról; a ki­vitel és behozatal áruszerke­zetéről, az idegenforgalom adatairól csakúgy, mint az oktatás, a tudományos kuta­tás vagy a számítástechnika eredményeit, helyzetét tükrö­ző számsorokról. Nem hiá­nyoznak az új Statisztikai év­könyvből az igazságszolgálta­tás fontosabb összefoglaló adatai sem. Művészjelöltek váci bemutatkozása A dunakanyari táj B. Séday Mária budapesti tárlatán Nagymaros és Vác képzőmű­vészeti élete egyre gyarapodik értékben, új hajtásokkal. Nagymaros vonzásában Évek óta jár Nagymarosra, most a Fényes Adolf-terem- ben mutatta be az elmúlt évek festői termését. Nagyon hallt, nagyon szelíd egyéniség, csöndje azonban érett műve­ltet eredményezett. Egyszerű pompa ez, ízes tónusok foko­zódnak a szín detonációivá, naplementéd súlyosak, szinte zsoltár, a Dunakanyar, az al­mádi táj, ahogy látja, lát­tatja. Az elmélyülés is a tehetség része, aki énről megfeledkezik, rongálja képességeit, nem így B. Séday Mária, aki hiteles minden mozzanatában. Miért? Könnyű megfejteni törvényeit a képek alapján. Semmit nem ront el lehetőségeiből, mert nem siet, olyan ritmusban ha­lad előre portréiban és termé- szefcmegfigyeliéseiben, melyet tudása és sorsa engedélyez. Szerénysége magatartás, nem a minőség csökkenése, annak megvalósításában nagyon is következetes, nagyon is hatá­rozott minden látszólagos és tény leges halksága ellenére. Madách Imre Munkás- és Ifj Művelődési Központ, Vác Képzőművészeti Szakkör A katalógus Ízléses címlapja a szakköri tagok müveivel Van benne valami Nagy Ba­logh János imponáló makacs­ságából, abból a zártságból, mely sugárzását megőrzi a holnapnak is. Rejtett szenve­dély ez, nem korán és nem azonnal felismerhető kincs, de kincs a javából. Eredményes szakkör A Madách Imre Művelődé­si Házban Vácott a Mikes Ist­ván festőművész vezette kép­zőművészeti szakkör mutatko­zott be. A kör tagjai 1970 óta dolgoznak együtt, szorgalma­san részt vesznek a foglalko­zásokon, komoly gondot fordí­tanak a stúdiuimrajzokra. Ön­művelésük ma már közműve­lődési tényező, napközis álta­lános iskolások nyári foglalko­zásait a váci képzőművészkör tagjai vezetik, és önálló mun­káikkal az elmúlt időszakban bsmuta tikoztak Szentendrén, Nagybörzsönyben, Pomázon, Szobán. Idei, váci irrunkabeszáimoi!ó- juk arról tanúskodik, hogy I bos Éva, Székely László, Fe­kete István, Kollár László, Petrovics Lászlóné szorgalmas lendülete meglepetéseket tar­talmazhat. Egy valami dőlt el, hogy e Mikes István vezette rajzi gyakorlatok számukra hiteles örömet jelentettek, s ez már nem változhat, mindez tény­kérdés. A közművelődési gya­korlatból művészi eredmény születhet idők során nem szű­nő, hanem szüntelenül fokozó­dó összpontosítás esetén. Mi­kor, milyen mértékben, ez el­sősorban tőlük fügig. Losonci Miklós nek, a párt* és kormányhatá­rozatoknak, a megújuló fel­nőttoktatási formáknak. 1945. előtt hazánkban gya­korlatilag nem volt iskola- rendszerű felnőttoktatás. S bár a felszabadulás után mindjárt megszerveződtek a dolgozók általános iskolái, 1948-ban je­lent meg az a törvényerejű rendelet, amely megvetette az alapjait a dolgozók önálló is­koláinak. Sokféle kedvezmény, egysze­rűsítő törekvés valósult meg az utóbbi években a felnőttek ok­tatásában. Elég csak a leglé­nyegesebbekre utalnunk: osz­tályozó vizsgát tehetnek egyéni felkészüléssel, elvégezhetnek egyszerre két osztályt, tanul­hatnak esti, vagy levelező ta­gozaton. A mezőgazdaságban dolgozók részére külön öthóna­pos tanulmányi idővel műkö­dő iskolákat szerveztek. 1973 januárjától — az MSZMP KB határozata és a munkások to­vábbképzéséről szóló kormány- határozat szellemében — új formát, a szakmai képzést se­gítő és az általános iskolai végzettség megszerzését egye­sítő tanfolyamokat vezettek be. Nemcsak formájában, tartal­mában is korszerűsödött az utóbbi időben a felnőttoktatás. Csökkentették a tananyagot és az óraszámot. (Bevezették az egy osztály 160 órában való .oktatását.) Egységes követel, ményeket határoztak meg. Egy­re több azoknak az iskolán kí­vüli fórumoknak a száma, ha­tásköre is, amelyek a felnőttek általános iskolai tanulmányait segítik. És most, ez év őszétől újabb nagy hatású segítség kí­nálkozik. Szeptember 15-től in­dítja meg ugyanis a Magyar Televízió és a Magyar Rádió közös vállalkozását — a Min­denki iskoláját. A hetedik és nyolcadik osztály anyagából A hetedik és a nyolcadik osz­tály tananyagát dolgozzák fel a műsorokban — a 160 órás ok­tatási formához kapcsolódva. De a műsorok nem iskolásmód- szerűek, hanem egy-egy tan­tárgy legfontosabb részével foglalkoznak. A felnőttek gya­korlati ismereteihez igazítva, s szórakoztató formában. Kikhez szól, kiknek készítet­ték a Mindenki iskolája adá­sait? — Nos, nemcsak az álta­lános iskolát nem végzett fel­nőtteknek. Támpontot ad mindazoknak, akik alapisme­reteiket felfrissíteni, rendsze­rezni kívánják, azoknak, akik csak iskolás gyermeküknek akarnak segíteni, a gyermek- gondozási szabadságon lévő kismamáknak, háziasszonyok­nak, dolgozóknak, de bizonyos adások még az egyetemet vég­zetteknek is adhatnak újat — egy-egy területen. Bizonyára sokan lesznek, akik a műsorokat nézve, hall­gatva kedvet kapnak a tanu­láshoz, a vizsgázáshoz. A rádió hallgatása, a televízió nézése ehhez nem elég — önálló ta­nulásra is szükség van (mint említettük az adások nem is ölelik fel a teljes tananyagot). Megjelenik szeptemberben a Mindenki iskolája — olvasó­könyve is, amely tanulási taná­csokat, módszertani útmutatást is tartalmaz. Hangban és képben A rádió Petőfi- és URH-adó- ja sugározza majd az irodalmi és a történelmi műsorokat, csütörtökön irodalmat, pénte­ken történelmet a Petőfi Rá­dióban, hétfőn az irodalom is­métlését, szerdán a történelem ismétlését hallhatjuk az URH-n. Szombat délelőttön­ként a Kossuth-adón magazin- szerűen konzultációt, tanulási tanácsokat sugároznak. A tele­vízióban minden adás három­szor kerül képernyőre. Szei«!án 14.30-tól 15.35-ig először, va­sárnap délelőtt 9.30—10.35-ig tart az első ismétlés és a kö­vetkező hét keddjén 18.10— 19.15-ig a második ismétlésre kerül sor. A televízióban ma­tematikával, fizikával, bioló­giával, földrajzzal foglalkoz­nak. S lesz 2 irodalmi és 2 tör­ténelmi műsor is. Ebben az év­ben sugározzák az általános is­kola VII. osztályának anyagát. 5 januári ismétlés után kerü. sor a VIII. osztály tananyagá­ra. A tömegkommunikációs rendszereket felhasználó új közművelődési forma felhasz­nálja a technika megannyi előnyét, lehetővé teszi a legki­válóbb előadók bevonását, az audiovizuális módszerek al­kalmazását. De nem mondhat le a hagyományos formák — az iskola, a klubok, a könyvtárak stb. sgítségéről sem. A Mindenki iskolája adásait 6 körzeti bemutatón és számos vitán beszélték meg szakszer­vezeti vezetőkkel, pedagógu­sokkal, népművelőkkel. És si­keréért sokat tesznek az álla­mi és társadalmi szervek is. Brigádok, klubok, könyvtárak A SZOT például Budapes­ten 8, megyénként 6—6 mun­kásbázist hozott létre, ahol vizsgára is előkészítik a Min­denki iskolájának hallgatóit. Az Országos Pedagógiai Inté­zet a felnőttoktatásban részt vevő tanárokat készítette elő az adások felhasználására. Máris érkeztek jelzések, hogy az üze­mek, munkahelyek, szocialista brigádok együtt kívánják hall­gatni az adásokat. Klubok, könyvtárak, művelődési házak, iskolák csatlakoznak a Min­denki iskolájának szép kezde­ményezéséhez, ahhoz, hogy mi­nél többen sajátítsák el az ál­talános iskolai tananyag nyúj­totta ismereteket, a műveltség alapjait. Kádár Márta A tóalmási Cimbora Tóalmás csak földrajzi érte­lemben széle Pest megyének, a kulturális programot illetően kiemelkedő szerepet tölt be. A Művelődési Ház Ifjúsági Klub­ja évente többször is önálló lapot ad ki Cimbora címen. A Művelődési Ház igazgatója, Péter Béla szerkeszti a szín­vonalas kiadványt, melyet Bá­lint Irén illusztrál, s az össze­állításban rését vesz Bényi Já­nos, az abonyi gimnázium ta­nára. A mostani nyári szám külö­nösen jól sikerült. Tizenkilenc szerző mutatkozik be, köztük a tehetséges grafikus, író SeZ- meci György, s a szerzők kö­zött egyaránt van gimnáziumi tanuló, szobafestő, varrónő. Brigádbeszámoló, néprajzi krónika, napló követi egymást, érdekes a Nyitott szemmel ro­vat, a népi idöjóslásról írt cikk, a rövid könyvismerteté­sek. színvonalas tárlatbeszá­molók. Érdekfeszítő Selmeci György fantasztikus novellája, s az általa szerkesztett verses­antológia, melyet helyi szer­zők zsengéiből válogat. Szelle­mes az irodalmi fejtörő, a Tor­ma Zsófia díszítőművészről vi WlWj *■ "tfjMxáei misejAsm ' ~t.átpsn E3 «*#. Tff m .A nyári szám címlapja készült portré. Csaknem száz­oldalas kiadványt vehet kézbe a Cimbora olvasója. A lap nemcsak Tóalmás kul­túrára mozgósító helyi kiadvá­nya, hanem szerzőket fogad Abonyból, hatósugara a kör­nyező községeket is magába foglalja. L. M. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom