Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-23 / 198. szám
'%Mskm 1976. AUGUSZTUS 23., HÉTFŐ Az alkotmány napját ünnepelte az ország Megnyílt az országos akvarellbiennálc (Folytatás a 3. oldalról) •ág társadalmi munkája. Az elmúlt két évben megyei első helyezést értek el a társadalmi munkában. 1974-ben 915, tavaly 1038 forint volt az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke. Az idén a parkok rendezésével, vízlevezető árkok rendben tartásával, az iskola konyhájának bővítésével és a községi úttörőtábor építésénél több mint egymillió forint értékű társadalmi munikát végeztek. Ezenkívül a község egész lakossága, a felnőttektől az úttörőkig, a határőrizeti szervek munkájának tevékeny támogatását a haza védelme iránt érzett felelősségből eredő, önként vállalt kötelezettségnek tekinti. — Szomszédainkkal, a baráti Csehszlovákia állampolgáraival jó kapcsolat alakult ki ezen a határszakaszon. A MÁV dolgozói, a határőrség és vámőrség tagjai, nap mint nap közösen látják el feladatukat a sturovói határállomáson. Igaz, meleg barátság alakult ki a szocialista brigádok között. Különösen sokat segítenek a határőröknek a MÁV és a kőbánya dolgozói, közülük többen kaptak az elmúlt évek soJelenet a műsorból Bozsán Péter felvételei rán „Kiváló Határőr” kitüntetést- Most a nagyközség egész lakossága rászolgált arra, hogy büszkén viselhesse Szob, határőrközség megtisztelő címet. A közigazgatásilag Szobhoz tartozó Ipolydamásd 1971 óta méltón viseli ugyanezt. — A határőrség katonái a nehéz szolgálat után szabad idejükben szívesen részt vesznek a községben folyó társadalmi munkában. Ott voltak az óvoda bővítésénél, a csónakház építésénél, s most az úttörőtábor megvalósításában segítenek. Évék óta példamutatóan működik a szobi iskolában az úttörő-határőrszakasz, ugyancsak a katonák segítségével. Beszéde befejezéséül megszegte az Üj Barázda Tsz búzájából sütött első kenyeret. Vincze Zoltán kerületpa- rancsnok megköszönte a nagyközség lakosságának áldozatos tevékenységét, amellyel a határőrizeti munikát segíti, s átadta a határőrközség oklevelet Himmer Lőrinc tanácselnöknek. A tanácselnök elmondta, hogy Szobán mindenki becsületbeli kötelességének érzi a határőrök segítését, s sokuknak tapasztalata is van benne, hiszen nem egy közülük maga is határőr volt, s most önkéntesként tevékenykedik tovább. Falugyűlésen határozták el, hogy továbbra is vállalják a határ őrizetével járó feladatokat és újra megpályázzák a határőrközség címet. Viszonzásul az oklevélért emlékzászlót adott át a parancsnoknak. KITÜNTETÉSEK Az ünnepség befejező aktusaként a két parancsnok kitüntetéseket adott át a község lakóinak. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát Molnár Józsefnének, a kitüntetés ezüst fokozatát Haraszti Lászlónak. Zimann Sándort a Közbiztonsági Érdemérem arany fokozatával tüntették ki. Kovács Dénes, Péter Károly és Kandó Tibor a Kiváló Határőr jelvényt kapta. Hortobágyi Ferenc, a helyi őrs parancsnoka jutalmat kapott Tóth János, a Budapesti MÄV Igazgatósáig vezetője jutalmat adott át a szobi MÁV-csomó- pont és a határőrség dolgozói közti szocialista szerződés nyomán kiemelkedő munkát végzett MÁV-dolgözáknak: Bába Vincének, Véber Józsefnek, Kőbányai Györgynek, Csató Tibornak, Nagy Györgynek, Dóra Józsefnek és Ábrahám Istvánnak. Csáki János, az Üj Barázda Tsz elnöke a Mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést adta át Pásztor István tsz-tag- nak. A díszszázad elvonulása és az Intemacionálé után a kesz- tölci szlovák nemzetiségi együttes adott nagy sikerű műsort. Délután a vendégek jelenlétében Himmer Lőrinc tanácselnök leleplezte a község két határán a határőrközség táblát, majd meglátogatták a szobi őrs katonáit. Délután 4 órától munkás—paraszt találkozót tartottak a gyümölcs- feldolgozóban, s az éjszakai órákba nyúló ifjúsági esttel zárult az ünnep programja. ★ A szobi napok eseménysorozatának keretében augusztus I9-én három létesítmény átadására kerül sor. Délután 2 órakor Túza Sándorné dr., a MÉSZÖV elnöke adta át az Árpád utcában a 3,5 millió forint költséggel épült 320 négyzetméter alapterületű szövetkezeti élelmiszer ABC áruházát. Délután négy órakor megnyílt az ÁFÉSZ'-élei-' miszer-elárusító pavilonja, mely a szeszes italok kivételével mindent árusít. A nagyközség üzemeinek fiataljaiból: a kőbánya, a tsz, a gyümölcsfeldolgozó és a MÁV munkásaiból alakult 1974-ben az Ifjúsági Lakásépítő Szövetkezet. A nagyközségi tanácstól kedvezményes áron kaptak közművesített telket a Kossuth utcában, erre építették fel a 12, szintén az ünnep alkalmából átadott három szoba komfortos lakást. T. Ágoston Házi képtár — kötetekben ISMÉTLÉSNEK tűnhet, de mit sem von le a megállapítás súlyából: a polcainkon egymás mellett sorakozó képzőművészeti albumok egyfajta háziképtárrá állnak össze. Korok, korszakok, stílusirányzatok rajzolódnak ki a mappák, kötetek lapjairól, elérhető közelségbe hozva a messzeföldön híres képtárak, gyűjtemények nehezebben elérhető anyagát. Ezek az igényes kiadványok egyben lehetőséget teremtenek arra is, hogy egy-egy emlékvagy retrospektív kiállítás megtekintése után újból felidézzük azokat a műveket, amelyek különös hatást váltanak lei belőlünk. Találóan jegyezte le Bertha Bulcsú: a képi műsor átáram- lik a néző idegrendszerén, agyán, medret mos az újabb és újabb adások számára, s eltűnik. Nincs megállás, mérlegelés, feldolgozás. Az olvasás, a jó mű hatása pedig éppen ezt a megállást, eltűnődést, a gondok, különbözőségek, értékek felismerését és megbecsülését segíti elő. Ez történik a képzőművészeti albumok lapozgatásakor is. Gondoljunk csak a Corvina Kiadó Magyar festészet sorozatára! A művészet iránt érdeklődők közül ki tudna érzéketlenül elmenni egy Egry-. BarcsaiI-, Mednyánszky-, Czóbel-, Gulácsy-, Szőnyi-, Bernáth-al- bum mellett? Nemcsak a külcsín, a pompás borítók gerjeszthetnek nemes érzelmeket a kötetek iránt, hanem az a tudatunkban elraktározódott kép is, hogy valamennyien hazai festészetünk legjobbjai közül valók, művészetükkel már eddig is többször találkozhattunk és találkozhatunk~ma is. MIT TARTALMAZNAK ezek az albumok? Mindenekelőtt 24—26 festmény színes reprodukcióját, valamint vázlatokat, rajzokat, egy-egy életmű meghatározó darabjait, mintegy elhelyezve alkotójuk munkásságát az egyetemes művészetben. A képek mellett azonban fogódzót is kapunk, gonddal megírt tanulmányokat, amelyek tárgyszerűn közük, mindazt, amit egy-egy műről vagy alkotói periódusról tudnunk kell. Láncz Sándor például azt írja Egryről: „korai alkotásait tónusosán festette, puhán, lágyan rakta fel a festéket. Több önarcképe ismert ebből az időből: ezeken a fiatal művész büszkén, szinte hetykén néz szembe velünk, vagy rajzoló, ülő félalakja látszik”. De idézhetünk Petényi Katalin Barcsayt bemutató mondataiból: „A mozaik témája: a társulás. A belső erővonalak megsokszorozódva áramlanak egyik figurából a másikba, összekapaszkodó kariatidák; minden alakja egyenértékű tartópillére és tükre az emberi világnak” — vallja a szentendrei mozaikról. Valamennyi kötet tisztelgés az életművek előtt. Nemcsak a tisztelgés, hanem a megismertetés igénye is közrejátszott kiadásukban, mint például legutóbb, a Domanovszky Endrére emlékező album esetében. öt esztendővel ezelőtt megrendezett reprezentatív kiállítása ma már csak azokban él, akik napról napra a képzőművészet vonzásában élnek. A Domanovszky-kötet tanulmányírója Üjvári Béla volt. Nemes műgonddal vezet végig bennünket az egyes állomásokon, lényeget láttat, festői hivatást mutat. Akár a többi kötetből, ebből is az alkotó felelőssége csendül ki, egybefonva a szavakat a művekkel. Az alkotás és a szöveg így válik egységgé, kulcsot adva a néző fürkészéseihez. A kötetek művészetírói: Pataky Dénes, Szabó Judit, Philipp Clarisse, Petényi Katalin, Láncz Sándor, Újvári Béla nyújtanak nekünk segítséget, reflektorfénybe állítva mestereinket fedeztetik fel velünk, mindazokat a szellemi szükségleteket, amelyek elválaszthatatlanok tőlünk. A SOROZAT az idén újabb kötetekkel gyarapodik. Németh Lajos. Kondor Bélát mutatja be, s a másodszor megjelenő Gulácsy-album az évekkel ezelőtt kiadott könyvet teszi ismét közkinccsé. Molnár Zsolt Pest megyei festők a díjazottak között Eger város, Heves megye Tanácsa rendezésében, a Kulturális Minisztérium és a Magyar Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi Területi Szervezetének támogatásával nyílt meg augusztus 20-án az 5. akvarellbiennálé, az egri Gárdonyi Géza Színházban. A kiállítás szeptember 20-ig tekinthető meg. Megnyitót Csorba Géza művészettörténész, a Kulturális Minisztérium főosztályvezetője mondott. Immár ötödször rendezték meg Egerben az országos ak- varellbiennálét. Ez a Gárdonyi Géza Színház aulájában alkotmányunk ünnepén nyíló tárlat rangot ad a városnak és gyorsítja képzőművészetünk fejlődését azzal, hogy festőinket e képi naplóírásra ösztönzi a virtuozitást és bensőséget igénylő műfajban. Az előrehaladás általános, az átlagszínvonal érzékeny értékeket tár fel kimagasló pontokkal és csak nagyon ritkán tapasztalható mérsékelt lapokkal. Ebben a közös teljesítményben a festői igazság sokoldalú megközelítése érződik, a felkészülés komolyságának igénye, mely alapozza a későbbi olaj- festmények és nagy méretű pannók, mozaikok, gobelinek minőségét. Az egri biennálé több hivatást teljesít. Tiszteleg kis kü- löngyűjteménnyel Vaszary János, Ferenczy Béni, Elekfy Jenő s most Domanovszky Endre életműve előtt, aki színpróbáit, formajátékait az ak- varellban is megvalósította elegáns könnyedséggel. Emellett az országos seregszemle mértéket és fogódzót is ad a további munkához azáltal, hogy e kiállítás keretében tapasztalatcserére hívja a Nyírségben, Dunántúlon dolgozó alkotókat Pest megye ezúttal kiemelkedően szerepel, melyet a díjak, is bizonyítanak. Bakallár József, a zebegényi festőiskola tanára, a ICis-Duna festője Eger város Tanácsának díját kapta. Méltánv Érett,- ‘tüzes szí. nekkel szerkeszt nagyvonalúan és tisztázott bensőséggel. Mély és megalapozott líra hatja át tengerre és folyóra osztott vízpartjait. Bartl József, Szentendrén élő festőművészünk ezúttal szititén remekel MagyaA Művészeti Alap díját nyert Bartl József (Szentendre) akvarellje ros motívumokkal. Méltán részesült a Művészeti Alap díjában, s nyílik előtte a lehetőség, a teendő; táblaképeken, folytatni ezt az intenzitást. Szentendre alkotói közül JVfi- háltz Pál a tőle megszokott el- mélyültséggel, Gy. Molnár István kisvároselemzéseivel, Beck Judit virágtanulmányaival ad további támpontot a kezdeményezésekhez. Vácott telepedik le Orvos András, rózsaanalízise figyelemre méltó. Hasonlóan komoly igénnyel jelentkezett a Nagymaroson alkotó Bojtár Károly és Dob- rovits Ferenc. Akiállítások fő érdeme, hogy termő elágazásokkal keresi a festészet távlatait. Ténylegesen a holnap műhelyében járunk. Tájak finom jegyzetét éppúgy megtalálhatjuk a képek között, mint vázlatszerű naplórészletét, drámát, vizuális tárgyírást, újszerű szerkesztésmódot, időörökítő emblémákat. Megejtő ez a sokrétűség. Az egri akvarellbien- nálénak a jövőben sem lehet más célja, hiszen e vízfest- mény-előművek a horizontot tágítják. Mi minden nyüzsög ■ most is-«■ tárlaton? Üti beszámolók 'külföldi, tájakról, , képi hozzászólások a most rajtoló irányzatokhoz a szükséges esztétikai mérésekkel, a realizmus további árnyalása. Leíró lelkesedést vált fel a szigorú mérlegelés, hogy a festői törOrvos András: Virág vények bővítése testesüljön. Bere.cz András akácosa szabolcsi üzenet, Csavlek András az óriás daru történetét figyeli, Csohány Kálmán a napszakok színviszonyait érzékelteti gazdag és tartalmas egyszerűséggel. Dobroszláv Lajos barna harmóniában időző „szaka- dékos dombot” ad át szemünknek, Lelkes András Esti látogatója az aílkony színeivel toppan a szobába. A Sziget- szentmiklósról Szolnokra elszármazott Meggyes László fa görcsösen finom szerkezetével fejez ki téli hangulatot, Misch Ádám új lehetőségeket keres, M. Szűcs Ilona a Dunakanyar kimeríthetetlen látványgazdagságából választ egy kiemelt változatot. Losonci Miklós Az Ecseri lakodalmassal Befejeződtek a szegedi ünnepi hetek Az Altami Népi Együttes megköszöni a közönség tapsait. A szegedi ünnepi hetek hagyományainak megfelelően az idén is alkotmányunk ünnepével fejeződött be az egyhónapos eseménysorozat, melynek kiemelkedő produkciója a szabadtéri játékok. Augusztus 20-án és 21-én tartották a záróelőadást az ötezres, zsúfolásig megtelt nézőtér előtt. Az első napon Strauss A cigánybáró című daljátéka került — negyedik előadásában r- színre, a címszerepben Palcsó Sándorral, a többi főbb szerepben Házy, Erzsébettel, Melis Györggyel és Berdál Valériával. Az előadást Horváth Zoltán a szabadtéri adottságokat kiválóan kihasználva, monumentális énekkart és statisztériát mozgatva rendezte. Vezényelt Medveczki Ádám. A szegedi bemutató külön érdekessége volt, hogy a Jókai Mór regénye alapján készült ismeretes színpadi feldolgozást, I. Schnitzer egykori szövegét most Abody Béla nemcsak újrafordította, hanem helyenként szellemesen át is költötte, mai hangvételre, némi aktualizálásra építette. Ügyszintén Fischer Sándor is, a versek fordító-szerkesztője. Hagyomány a Tisza-parti városban már az is, hogy az utolsó estén a Magyar Állami Népi Együttes mutatja be műsorát. Így volt az idén is, amikor a mindig nagy sikerű — és csupán egyes elemeiben változó — Ecseri lakodalmas című összeállításukkal léptek színre. A címadó Maros—Rábai-szám a háromrészes műsor zárókompozíciója volt, de egyben csúcsa is a jó háromórás produkciónak, amely után hosszú perceken át ünnepelte és újrázásra -késztette a közönség az együttest. A nekünk, Pest megyeieknek különösen kedves Ecseri lakodalmas című összeállítás egyébként a világhírű együttes nyolc egész estét betöltő olyan műsorainak egyike, amelyet népszerűsége, művészi és közönségsikere szinte alakulásuktól őrzött meg máig. az idén negyedszázados jubileumát ünnepelt együttes repertoárjában. A bőséges repertoár, a műsorok megőrzése és folyamatos bemutatása az együttes sajátos koncepciója. Így volt a méltán egyik legnépszerűbb műsoruk az Ecseri lakodalmas már több mint ezerötszázszor műsoron, s a mostani három szegedi estéjük is bizonyította, milyen nagy közkedveltséggel és megunha- tatlanul. A három tagozatra — énekkar, zenekar, tánckar — épülő együttes előadását Létai Dezső rendezte, Mayer László népi motívumokból felépített, pasz- tellszépségű díszletei között. Harmonikusan olvadt össze e három tagozat önálló és közös szereplése egyaránt, amelyből az idén legfeljebb azt az egységes, bizonyos mértékig tematikus keretet hiányoljuk, amelyet már néhány éven át megszoktunk, s amely a teljesebb előadás összképét biztosítja. így az önmagukban értékes és kiválóan előadott számok nem kapcsolódhattak eléggé élőn egymáshoz. Szívesen hallgattunk, néztünk a magyar dalok, táncok, muzsika közben hazai nemzetiségeink — szerbek, románok, svábok — népi kulturális kincseiből is, a többi között szentendrei és ráckevei dallamokat Vuji- csics Tihamér feldolgozásában. — s Barát Endre átveszi az új kenyeret
