Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-19 / 196. szám

Ezer literes hűtőtér Nagyobb, korszerűbb élelmiszerbolt és presszó A Pécel—Isaszeg Általános i A létesítményeket tegnap [ Fogyasztási és Értékesítő Sző- j délelőtt adta át Kristóf Ánd- vetkezet a kereskedelmi kultú- } rás, az ÁFÉSZ elnökhelyettese ra javítása és a lakosság kor- j Bodrogi Andrásnak, az isasze- szerűbb kiszolgálása érdekében j gi nagyközségi tanács elnöké- ünkiszolgálóvá alakította Isa- I nek. A két létesítménnyel kap- szegen a 11-es számú élelmi- | csolatos munkálatokat 700 ezer szerboltot, s korszerűsítette, | forint költséggel a dányi Mag­másodosztályúra alakította az j vető Termelőszövetkezet építői élelmiszerbolt szomszédságé- végezték. A kis élelmiszerbolt ban a presszót. < nemcsak korszerűbb, önkiszol­Emlékezés Erdcy-Gniz Tiborra Elhunyt Erdey-Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Aka­démia kétszeres' Kossuth-dí jas elnöke. A halálhír sokakat meglepett és töltött el szomo­rúsággal. Ahányszor csak el­mentem, elmegyek a gödöllői Petőfi szobor előtt, mindig ő jutott eszembe. Talán sokan nem tudják, hogy Petőfi bronzba öntött szoorának felállítása érdeké­ben mennyit segített annak idején Erdey-Grúz Tibor, ak­kori oktatásügyi miniszter és Gödöllő országgyűlési képvise­lője. Itt tartotta fogadóóráit, magam is meghallgatást kér­tem és hosszan elbeszélgettünk a kultúrpark, a lakások,, az utak, a víz és a villany ügyé­ről. mindarról, ami a leendő város alapjaihoz szükséges volt. Beszélgetésünk végére hagytam a Gödöllő népe által jól ismert szobor ügyet. Arra kért, foglaljam írásba az egé­szet. A fogadónapot követően többször is találkoztunk hiva­talában, ahol meghagyta tit­kárnőjének, amennyibenJ Gö­döllőről keresik — s különösen ha a Petőfi szobor ügyében — biztosítson hozzá zöld utat. Minden érdekelte, az is, ho­gyan áll Turáni Kovács Imre szobrászművész a munkával, mi a zsűri álláspontja és vé­gül, hogyan halad a Képzőmű­vészeti Alap Kivitelező Ipar- vállalata a kiöntéssel. Egy napon meghívó érkezett a szoboröntödétól, amelyben azt tudatták, hogy a szobor művészi és műszaki átvételére 1955. augusztus 8-án fél tizen­egykor kerül sor a Jász utcai telepen. Az átvételt követően rohantam a telefonhoz, majd a minisztériumba. Az idő sür­getett, mert a miniszter ké­szülődött az akadémiára, majd. Bécsbe. A tervezett időt jóval túlléptük, beszéltünk a felállí­tásról, az avatóünnepség szer­vezéséről, a meghívandókról és arról, hogy mennyi pénzre van szükség. (A kért 35 ezer forinttal kapcsolatban mire visszaérkeztem a fővárosból, mér távirat várt: „A pénz biz­tosítva!”) Emberséges közvetlensége tette vonzóvá, s talán ez az, ami miatt oly nagy tisztelettel gondolok rá. Messzemenően segített abban, hogy Gpdöllőn álljon egy Petőfi szobor. Per­sze, sok másban is része volt. Erről azok tudnak legtöbbet beszélni, akik vele együtt dol­goztak és küzdöttek az új Gö­döllő felépítéséért. Csiba József gáló rendszerű lett, hanem alapterülete is növekedett negyven négyzetméterrel. Ez azt jelenti, hogy a jövőben a lakosság bővebb áruválaszté­kot talál, s hogy állandóan kapható töltelék- és mirelit­áru. Ennek érdekében az át­alakított üzlet mélyhűtőpultot és ezerliteres hűtőszekrényt kapott. A bolttal egy épületben lévő, másodosztályúvá előlépett presszóban is a dányiak mun­kálkodtak, kerthelyiséget épí­tettek, hűtőteret alakítottak ki és a presszó raktározási terü­lete is bővült. F. B. Egész napos sportprogram Bőséges programra találnak a sportkedvelők augusztus 21-én, szombaton, amikor is a gödöllői sportklub telepén az alábbi sporteseményeiket ren­dezik. 9 óra: GSC—Galgahévízi ifi, majd 10 órakor GSC—Galga- hévíz felnőtt női kézilabda- mérkőzés: 11 órakor GSC— Dunai Kőolaj ifi, 12 órakor GSC—Dunai Kőolaj felnőtt férfi kosárlabda-mérkőzés. A labdarúgás kedvelői is ta­lálnak látványosságot, hiszen I 14.30 órakor a GSC—Albertir- | sa serdülő, majd 1G órakor a GSC—Albertirsa felnőtt bajno­ki labdarúgó-mérkőzésre kerül sor. Az aratástól a kenyérsütésig (1.) Hajnalban már elindultak Az aratás, a behordás, a cséplés napjai azelőtt is az év különleges időszakát jelentet­ték. Nem véletlenül, hisz a legnehezebb fizikai munkát végezték az esztendő legme­legebb heteiben. És ami ugyanilyen fontos: örömmel. Annak a tudata gyújtotta fel az izzadó, cserzett bőrű em­berek szívét,, hogy a követke­ző aratásig biztosítva lesz az „élet", a kenyér, a legfonto­sabb táplálékaink közül. E napok különlegességét a gazci- asszonyok főztje is fémjelez­te: ebédre finom húsételekkel és tésztafélékkel rukkoltak elő. Eső és szél ellen Péter-Pálkor megszakad a búza töve, mégha éretlen is! — tartotta az egykor közszá­jon forgó valkói mondás. A gazdák nem is feledkeztek meg az elődök által rájuk ha­gyományozott bölcsességről, mert ez idő tájt kiballagtak a mézőre megszemlélni a gabo­nát, megállapítani, hány nap múlva érik kasza alá. Az ara­tás munkálatait a családok önállóan végezték. A kaszá­sok az erejüket bíró férfiak voltak; a kászanyélre még erőtlenek, vagy már gyenge idősek az asszonynéppel együtt szedték a markot, kö­tötték a kötelet, vagy ahogy itt mondták, a pántlikát. Eze­ket néhány méterenként föld­re fektették, s rájuk tették a markot, körülbelül fél ölelés- nyi búzamennyiséget, ami fél kévének felelt meg. Egésszé akkor egészült ki, amikor egy paszta után a kaszások visz- szafordultak. Azután a kéve pántlikájának — szép nevet adtak neki! — két végét ösz- szecsavarták, s a pántlika alá dugott kévekötő fával a kötél alá húzták be. A kévéket az­után kereszt alakban csomó­ba rakták, mely alá mindig kaparékot szórtak, hogy sok eső esetén a gabonát meg­óvják a rothadástól. A ke­reszteket készíthették kicsire és nagyra. Az előbbi változat­nál tizenhármat, az utóbbinál tizenhetet számlált a kereszt. A kévéket kalászával befelé rakosgatták egymásra, a leg­felső négy végét a paphoz erősítették. Valkón csak a ti­zenharmadik, illetve a tizen­hetedik kévét nevezték így. A pap két célt szolgált. Egyrészt a keresztek épségét védte az esetleges nagy széltől, más­részt a keresztek közepe felé néző kalászokat az esőtől. Szükség is volt rá, mert a le­vágott gabonát kinnhagyták a határban egy hétig. A nehéz munka kalóriadús táplálékot igényelt. A fél négy körül már Induló aratók szíverősítővel, pálinkával űz­ték el szemükből az álmot, s utána egy falatnyi üres ke­nyeret ettek. Akinek nem volt otthon pálinkája, e kemény napokra a kocsmából szerezte be. Akadtak olyanok is, akik inkább rumot vásároltak. Az első étkezésre nyolc óra táj­ban került sor. A reggeli a magukkal vitt hideg élelem­ből, sonkából, kolbászból, sza­lonnából, tojásból és vajból állt, pontosabban ezek válta­kozásából. Előtte pálinkát kor- tyintottak. Szomjúságból egész nap bort fogyasztottak. A hordás napjai Délre a gazdasszonyok főz­tek. Ezt a dolgukat úgy kel­lett intézniük, hogy a harang első kondulására kiérjenek a határba. Aki később ért oda, azt megszólták, kicsúfolták. A gazdasszony itt is úgy terített, akárcsak otthon. A fehér ab­roszt, mely eddig a kosarát takarta, egy kereszt tövében e célra széthintett gabonára te­rítette, kirakta középre a le­vest, a húst, a tésztát. Az ara­tók, marokszedők tányérjukat ölükbe véve, vagy maguk mellé a földre téve kanalaz­ták a gazdasszony ízletes főztjét. Ebéd után az aratók a keresztek tövébe dőltek pi­henni, a gazdasszony pedig kosarába pakolta a csetresze- ket és a maradékot, kicsit idő­zött még, azután elindult ha­za. A többiek is csak fél órát- órát pihentek, aztán újra munkához láttak. Uzsonnáz­ni öt óra tájban ültek le, s a reggeliről megmaradt élelem­ből falatoztak. Ezután még nyolcig, fél kilencig döntöt­ték az érett gabonát. Hazatér­ve ismét főtt ételt vacsorál- hattak, akinek az nem esett jól, tejet ivott. Aratás idején meleg, nehéz , és hosszú nap­jaik voltak az aratóknak. Ko­ra hajnalban keltek és későn tértek nyugovóra. A vissza- emlékezők szerint voltak olyan évek is, amikor na­gyon sokan felcserélték a nappalt az éjszakával és éj­jel arattak, hogy a lehető leg­kevesebb szem peregjen ki. A keresztek egy hétig álltak a határban, s aztán fogtak hoz­zá a behordáshoz. Ennek me­nete megegyezett a gödöl­lőiekével, amit dr. Kovács András elevenített fel Kaláka a határban című szemléletes írásával. A rokonok Valkón is összeálltak, s közösen szeke- rezték haza a termést. A hor­dás napjaiban is négyszer ét­keztek, s ugyanolyan finoma­kat, mint aratás idején. Ha közel volt a föld, a harma­dik, ha messze, a második té­rés után reggeliztek. Ebédre a déli harangszó utáni első megérkezéskor került sor, uzsonnára pedig öt óra táj­ban. A vacsorát mindig an­nál a gazdánál ették, akinek aznap hordtak. A lovakat is csak este fogták ki, napköz­ben tarisznyából abrakoltat- ták őket. As etető veszélyes munkája A gazdák arra törekedtek, hogy a hazaszállított gabonát minél előbb elcsépeltessék. Ez viszont eléggé lassan haladt. Még a felszabadulás után is öt, legfeljebb hat cséplőgép járt Valkón házról házra. Ezek magánkézben voltak. Az ötvenes évek elején a falu pa­rasztságának egy része három csoportba tömörült, s mind­egyik társaság vásárolt egy cséplőgépet és egy traktort. Ezek azonban csak az adott csoport tagjainak gabonáját csépelték el. Mind a személyi, mind a kollektív tulajdonban E. HÍRLAP különkiadása 1976. AUGUSZTUS 19., CSÜTÖRTÖK Patrónusok segítségével Az autósiskolát öten alapították SS — Tessék nekem elhinni — mutogat a hölgy lefele fordí­tott tenyerével —, hogy ott, a második és a harmadik oszlop között rettenetesen lejt a pá­lya. Olyan érzése támad az embernek, mintha mind a négy kerék kiszaladna alóla ... — Asszonyom, ezen köny- nyen segíthet — szól közbe az oktató —, amikor arra a szakaszra ér, véletlenül se nyomja ki a kuplungot, külön­ben tényleg elszalad a kocsi. A maguk elképzelése szerint A Veresegyházi 1. számú Gépjárművezető-képző Mun- Icaközösség gyakorlópályáján a napokban játszódott le ez a je­lenet, de történhetett volna bárhol. A gépkocsivezetés el­ső (jó néhány száz) métere mindenki számára tartogat meglepetést. Hol vitorlásnak, hol úthengernek érezheti a kezdő a csodás autót. Közben még arra is „rákényszerítik”, hogy a manővereket hátrame­netben is megismételje. Rette­netes! Ráadásul még két cen­tit lejt is az út. De ne tessék azt himni, hogy ezt táblával levő cséplőgépekhez részes munkásokat szerződtettek. Közülük az etető munkája volt a legveszélyesebb, mert közvetlenül a dobnál dolgo­zott. Egy férfi a kévéket ado­gatta fel, ami ugyanolyan ügyességet kívánt, mint a ké­vék kocsira történő feladoga­tása. A feladott kévék pánt­likáját az egyik asszony vag­dosta el, majd az etető kalá­szával előre, a dobba adagol­ta. Két-három férfi a szalmát hordta el a géptől, valamint a megtelt zsákokat vitték fel vállukon a padlásra, ahol a búzát a földre öntögették. Az asszonyok a töreket és a pely­vát rakták arrébb, illetve vál­togatták egymást fenn a gé­pen. Munkájukat kevésbé fi­zették meg, mint a férfiakét, mert azok egész részt, ők csu­pán felet kaptak. Késsel — zsúpnak A kétféle tulajdonú gépek között két különbség volt. A csoportok tulajdonában levők csak a tagokhoz mentek, míg az egyéni birtoklásúak bár­kiét elvállalták. A másik el­térés — a birtoklási formától eltekintve —• az volt, hogy a magántulajdonú gépért elég nagy részt kellett adni a tu­lajdonosának, a részesekén felül. A közös gépeknél csak a részeseknek kellett porció­jukat kimérni. A parasztok eme kezdeményezése haladó jelenség volt annyiban, hogy ily módon a géptulajdonosok — bár kismérvű — kizsákmá­nyolása ellen fogtak össze. Az effajta tömörülésnek azonban volt hátulütője is: a belépés­hez pénz kellet^, így a leg­szegényebb rétegek kívül re­kedtek. Ráadásul az ő gabcx- nájuk cséplését el sem vállal­ták. A gépi cséplés mellett a legtöbb háznál kézzel is csé­peltek. Erre azért volt szük­ség, mert a házak egy részét., a gazdasági épületeket pedig általában zsúppal fedték, s ezeket gyakorta kellett foltoz­gatni, esetenként teljesen ki­cserélni. E célra, sőt a kuko­ricaszár felkötésére is a rozs szalmáját használták, aminek töretlenségét csak kézi csép- léssel tudták megóvni. A ki­csépelt szalmából kirózíák a füvet, a szemetet, s kévébe, pontosabban zsúpba kötötték. Bene Mihály (Folytatjuk) I megjelölték ... Nem, dehogy ... Nos, ilyen a kezdő autósok, motorosok élete Veresegyhá­zon, ahol az autóséletre neve­lésnek egy sokak számára je­lentős iskolája van. — Iskolánk négy évvel ez­előtt, 1972. augusztusában jött (létre — tájékoztat Tusják *György, az autósiskola vezető­je. — Egy ideig.a község adott részünkre olyan helyiséget, ahol az elméleti oktatást tart­hattuk, s csak közben, az ok­tatással egy időben lehetett szó arról, hogy önálló épületet építsünk, amely mellett tan­pályának is volt már hely. A veresegyházi autósiskolát öten alapították, olyanok, akik a gyakorlati oktatói vizsgával már rendelkeztek. Ekkor, s még napjainkban is különleges vállalkozásnak számított. Az első olyan munkaközösség az országban ez az autósiskola, amely közvetlenül a KPM Autóközlekedési Főosztályától kapta működési engedélyét. Vállalkozásuk — most már el­mondhatjuk — sikerrel járt. Ehhez persze még sok min­denre szükség volt, egyebek mellett az alapítók némi kész­pénzére és igen sok társa­dalmi munkájára is. Először 1972-ben Abban, hogy a munkakö­zösség ma már jól működhet, nem kis része van á helyi párt- és tanácsi szerveknek. Szinte legendaszámba megy, amilyen előszeretettel beszél­nek itt Pásztor Béla veresegy­házi tanácselnökről, aki sze­mély szerint állandó patrónusa ennek az intézménynek. Pedig „csak” arról van szó, hogy amint annak idején kiderült: ez a közösség égy jó ügy érde­kében szövetkezett, azonnal pártfogásába vette ügyüket, mondván: miért ne legyen el­sőnek éppen az ő községükben ilyen iskola?! — A célunk akkor is, azóta is, hogy úgy készítsük fel a hallgatókat, hogy a közlekedés ma már igen fontos követel- ményeihek megfeleljenek — mondja Tusják György. — Be­iskolázási területünk Pest me­gye és Budapest. Heti két al­kalommal tartjuk áz elméleti oktatást, kedden és pénteken, 17—21 óráig. Tantervűnkben, — amely egyezik az Autóköz­lekedési Tanintézet követelmé­nyeivel — 30 óra szabályis- mereit, 16 óra vezetéstechnika, 4 óra közlekedési taktika, 10 óra gépjárműszerkezet-ismeret és 8 óra gépjármű-üzemeltetési óra megtartása szerepel. —■ A KRESZ-ből és a mű­szaki ismeretekből sikeres vizs­gát tett hallgatók számára ez­után 30 órás vezetési gyakor­lat következik. Ennek alapele­meit itt, helyben, a tanpályán gyakoroltatjuk, majd oktató kíséretében, következhet a közúti közlekedés megtanulá­sa. Ennek nagy részére a gya­korlati vizsgák színhelyén, Vá­cott, illetve Budapesten kerül sor. Az iskolából 1972-ben kerül­tek ki az országutak itt „fel­cseperedett” első vándorai. Egy kis statisztika — Az első két évben két tanfolyamot tartottunk a sze­mélygépkocsi és j a motorke­rékpár vezetését tanulni vá­gyók részére — mondja Varga György, az autósiskola gazda­sági felelőse, aki maga is oktató. — így 1972-ben 118- an szereatek személygépkocsi- és 30-an motorkerékpár-veze­tői engedélyt. 1973-ban hat tanfolyamot indítottunk, ame­lyek után 497-en vizsgáztak sikerrel gépkocsi-, 45-en pe­dig motorkerékpár-vezetésből. 1974-ben 414-en „B” kategó­riájú és 59-e.n „A” kategóriájú vezetői engedélyt szereztek hallgatóink. Az elmúlt évben 454-en személygépkocsi-, 67- en pedig motorkerékpár-veze­tésre szereztek jogosultságot nálunk. Ebben az évbon, ed­dig 290-en vettek részt tan­folyamainkon, s vizsgáztak eredménnyel. Jelenleg, a jú­lius közepe óta tartó turnus­ban éppen 80-an tanulják a vezetés elméleti tudnivalóit. Kaposi Pál SPORT -I- SPORT SPORT -4- SPORT Elkészült e sorsolás Elkészült, s alábbiakban kö­zöljük a gödöllői városi kis­pályás labdarúgó-bajnokság I. osztályú csapatainak sorsolá­sát. I. forduló, VIII. 23.: ÁFÉSZ— Vegyesipari Szövetkezet, KIOSZ—Építőipari Szövetke­zet, Erdőgazd. V.—Városgaz­dálkodási V., Pedagógus— MGI, IV. kér. FC—ATE. I., Szabadság tér—Gépgyár, II. forduló, VIII. 30.: Gépgyár— IV. kér. FC, ATE I—Pedagó­gus, MGI. I—Erdőgazdaság, Városgazdálkodási V.—KIOSZ. Építőipari Szövetkezet— ÁFÉSZ. Vegyesipari Szövetke­zet—Szabadság tér, III. fordu­ló IX. 6.: ÁFÉSZ—Városgaz­dálkodási V., KIOSZ—MGI Erdőgazdaság—ATE I., Peda­gógus—Gépgyár, IV. kér. FC— Szabadság tér, Vegyesipari Szövetkezet—Építőipari Szö­vetkezet, IV. forduló IX. 13.: IV. kér. FC—Ve­gyesipari Szövetkezet, Sza­badság tér—Pedagógus, Gép­gyár—Erdőgazdaság, ATE— KIOSZ, MGI—ÁFÉSZ, Város­gazdálkodási V.—Építőipari Szövetkezet V. forduló, IX. 20.: ÁFÉSZ—ATE I., KIOSZ— Gépgyár. Erdőgazdaság—Sza­badság tér. Pedagógus—IV. kér. FC. Építőipari Szövetkezet— MGI., Vegyesipari Szövetkezet —Városgazdálkodási V., VI. forduló, IX. 27.: Pedagógus— Vegyesipari Szövetkezet, IV. kér. PC—Erdőgazdaság, Sza­badság tér—KIOSZ, Gépgyár— ÁFÉSZ, ATE. I—Építőipari Szövetkezet, MGI—Városgaz­dálkodási V., XII. forduló, X. 4.: ÁFÉSZ—Szabadság tér, KIOSZ—IV.. kér. FC, Erdőgaz­daság-Pedagógus, Városgaz­dálkodási V.—ATE I., Építő­ipari Szöv.—Gépgyár, Vegyes­ipari Szöv.—MGI. VIII. fordu­ló, X. 11.: Erdőgazdaság—Ve­gyesipari Szöv., Pedagógus— KIOSZ. IV. kér. FC—ÁFÉSZ, Szabadság tél-—Építőipari Szöv., Gépgyár—Városgazdál­kodási V., ATE I.—MGI. I., IX. forduló, X. 18.: ÁFÉSZ— Pedagógus, KIOSZ—Erdőgaz­daság. MGI—Gépgyár, Város­gazdálkodási V.—Szabadság tér, Építőipari Szöv.—IV. kér. FC, Vegyesipari Szöv.—ATE. I„ X. forduló, X. 25.: KIOSZ— Vegyesipari Szöv., Erdőgaz­daság—ÁFÉSZ, Pedagógus— Építőipari Szöv., IV. kér. FC— Városgazdálkodási V., Szabad­ság tér—MGI. Gépgyár—ATE. I., XI. forduló. XI. 1.: ÁFÉSZ— KIOSZ. ATE. I.—Szabadság tér, MGI—IV. kér. FC, Város­gazdálkodási V.—Pedagógus, Építőipari Szöv.—Erdőgazda­ság, Vegyesipari Szöv.—Gép­gyár.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom