Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-18 / 195. szám

1976. AUGUSZTUS 18., SZERDA %MAm> Állások — üresen A ggódva gondolt a gimnáziumban érettségizettekre e sorok írója. Sajnálta őket a létszámfelvételi zár­lat miatt, mert véleménye szerint közülük soknak megnehezíti elhelyezkedését az áhított adminisztra­tív pályán. Véleményét azonban át kell értékelnie egy erősen csökkentő tény hallatára. Tápióságon tudta meg a községi tanácsnál: Az igazgatási előadó kora tavasszal kilépett állásá­ból, Budapestre költözött, helyét a létszámstop követ­keztében csak engedéllyel lehet betölteni. Kevés a dol­gozó a tápiósági tanácsházán, huzamosabb időn át kép­telenek elvégezni az eltávozott munkáját. Éppen ezért a megyei tanácselnök az üresedésben levő állás betöl­tésére az engedélyt megadta. Az állás középiskolai végzettséghez kötött. Azt hinné az ember, hogy az idén íróasztalhoz nem ültet­hető érettségizeit fiatalok megragadják a lehetőséget, tülekednek érte. De nem Ügy látszik, sem helyben, sem a környéken nincs egyetlen elhelyezkedni nem tudó fiatal, aid gimnáziumban érettségizett az idén. A lét­számpótlási engedély ellenére hónapok óta betöltetlen az üresedésben levő állás a tápiósági tanácsházán. Leányt is felvennének, hiszen nő töltötte be tavaszig az igazgatási előadó tisztét. Megváltozott volna a szemlélet? Talán ezen a vi­déken az érettségizett lányok is csak úgy tolulnak az iparba? Más. E sorok írója ezt meg Nagykátán hallotta a járási hivatalban: Az igazgatási osztály gyámügyi főelőadója elérte a korhatárt, hiába kérlelték, nem maradt helyén, nyuga­lomba vonult. Az osztály létszáma kicsiny, nem min­den nehézség nélkül igyekezték a többiek intézni a töménytelen gyámügyet. Egyébként egyik sem jogvég­zett, csak az osztályvezető, márpedig ez az állás jogi diplomához kötött. De hiszen sokan fejezik be minden évben jogi ta­nulmányaikat. Meg is hirdette a járási hivatal az egye­tem második féléve végén minden jogi fakultáson, dip­lomást alkalmazna. Senki sem jelentkezett. Gondolták, kezdő fizetésért nem is jön egy végzett jogász sem. El­határozták, hogy friss diplomásnak is többet, akár négy­ezer forintot is megadnak, csakhogy zökkenőmentesen és gyorsan intéződjenek a minden esetben sürgős gyám­ügyek. Mégsincs jelentkező. Csak nem keveslik a kez­dőül a havi négyezret? Szokoly Endre Másodvetések a dabasi járásban A tervezett területek két és félszeresén Az idén összesen 10 ezer 845 hektáron vetették el és arat­ták le a kenyérnekvalót a dar basi járásban. Utolsóként az Örkényi Béke Termelőszövet­kezet és az újhartyáni Kesely- hegyi Szakszövetkezet földjein végeztek betakarításával. Ezek­ben a napokban tehát a szalma begyűjtésén és a másodvetéseken van a sor a járás közös gazdaságai­ban. Nyári József, a járási hiva­tal főmezőgazdásza elmondta, hogy a másodvetásre kijelölt terület nagysága valamivel 1200 hektár fölött van. Ebből 450 hektáron zöld­séget vetnek, a többin pe­dig takarmánynövényeket: silókukoricát és nagyobbrészt borsós napraforgót. — Az eső nagyon jól jött a másodvetésű növényeknek — mondja Nyári József —- annál is inkább, mivel a harmad- kaszálású lucernánk az aszály miatt kissé gyengécskére sike­rült. A daibasi járás termelőszö­vetkezeteinek eredeti másod­ve lés-terve 476 hektár volt. Ezzel szemben ma már igencsak közel járnak az 1200 hektárhoz. A dabasi Fehér Akác Termelő- szövetkezetben például 300 hektáron termesztenék másod­vetésként zöldséget és takar­mánynövényeket, a bugyi Tessedik Tsz-ben 160 hektáron csak zöldséget. Ez utóbbi kö­zös gazdaságban volt a dabasi járás termelőszövetkezetei kö­• • Öltözködésünk és a ruhaipar zül a legnagyobb a jégkár. A paradicsomot és a paprikát verte el a jég. A Tess ed ik tag­sága ezért döntött úgy, hogy zöldséggel ellensúlyozzák a '• terméskiesés okozta vesztesé­get. Nyári József elmondotta azt is, hogy a szemeskukcricánál 20 százalékos terméskiesésre számítanak, szálastaikaxmá- nyuk azonban bőven lesz. Ha­sonló jó eredményekkel zárták a kenyérgabona aratását is. Kétezer 700 hektáros búza­vetésterületükön az aszály el­lenére is jó eredmények szü­lettek. Bár pontos adatok még nem állnak a járási hivatal mezőgazdasági osztályának rendelkezésére, annyi már most is bizonyos, hogy búzából a legjobb termés­átlagot a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet­ben érték el. A közös gazdaságnak akadtak olyan táblái is, amelyeken hektáronként 45—48 mázsás átlagtermést sikerült betaka­rítani. ____________ B. P. Fű zfakísérletek Fatelepítéssel kísérletet foly­tat Győrött, a Duna ártéri te­rületén a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem. Négy hek­tár mély fekvésű területen nemes fűzekből a különböző tájegységeken honos fajtákat telepítettek. A szakemberek azt vizsgálják, melyik az a fűzfajta, amely legjobban al­kalmazkodik a környezeti adottságokhoz. Az értékelések alapján el­készítették a legkiválóbb egyedek törzskönyvezését, s a legalkalmasabb fajták szapo rítását megkezdték. A 13-as A 13-as blokk átadásával fejeződött be a Dunamenti Hőerőmű fej­lesztési programja. A vezérlőpult mellől Szalai István blokk-kezelő fi­gyeli az automatika visszajelző berendezéseit. A 13-as blokk turbinaeg^sége 170 atmoszféra nyomású, 540 fokos, cT-0 tonna gőz elnyelésére képes óránként. A teljesítménye 215 mega- vatt. Rozsán Péter felvételei A divatos öltözködés régeb- t ben szinte kizárólag az ifjúsá- I got érdekelte. Bár ma is fia­talok költik jövedelmű le vi- | szonyiag nagyobb hányadát ruházkodásra, napjainkban minden korosztály igényeseb­ben; korszerűen.' választéko­sad kíván öltözködni. Minden korosztály: ezen nem csupán a középkorúakat és az időse­ket, hanem a legfiatalabbakat, a gyermekeket, sőt, a csecse­mőket is értjük. A legkiseb­bek esetében természetesen a szülők igényéről van szó. akik részbén fejlettebb esztétikai érzékük, részben a korszerűbb ruházati cikkek könnyebb ke­zelhetősége miatt keresik a divatos gyermekruhákat, cse­csemőknek való tipegőket, kö­tött holmikat. Korszerűbb gépekkel Ezért nem túlzás azt állíta­ni, hogy az ország egész lakos­ságát érintette a Miniszterta­nács egyik legutóbbi határo­zata, amely a könnyűipar to­vábbi rekonstrukciójáról dön­tött, s az a tájékoztató, ame­lyet a kormány ülésének más­napján a könnyűipari minisz­ter tartott a belföldi és a kül­földi újságíróknak e téma részleteiről. A ruházati ipar elmúlt öt évben lezajlott rekonstrukció­jának eredményeit mindany­nyian érzékelhetjük a boltok­ban, ahol divatosabb, korsze­rűbb ruhákat, kabátokat, pu­lóvereket, cipőt, fehérneműt találunk, mint azelőtt. Az ipar­ág rekonstrukciójának máso­dik szakaszában, ebben a terv­időszakban az előzőnél többe', 17 milliód forintot fordítanak új gépek beszerzésére, a leg­újabb technika meghonosítá­sára, a műszaki színvonal emelésére. Az elképzelések szerint 1980-ig 100—110 millió rubel és 110—120 millió dollár értékben importálnak terme- lőberendezáseket a ruházati ipar számára. A modernebb génekre nem­csak azért van «zükság, mert azok korszerűbb ruházati ter­mékeket állítanak elő, hanem azért is, mert — nagyobb ter­melékenységükkel — részben pótolják a hiányzó munkás­kezeket. Miközben ugyanis az iparág termelésének mennyi­sége növekszik, a munkáslet- szám csökken- a budapesti ru­házati üzemekben pé’dául ma 20 százalékkal kevesebben dol­goznak, mint 1970-ben. Divatos, szép, könnyen kezelhető A létszámcsökkenést nem­csak - pótolja, hanem talán mérsékli is a ruházati ipar re­konstrukciója. Hiszen az uj, 4L *^7 Az Állami Pénzverő Vállalat felvesz: — vasszerkezeti géplakatost — maróst — esztergályost — öntőt — hengerészt — formázót — huzalhúzót — vegyipari munkást — kőművest — asztalost — bádogost — villanyszerelőt — csúcs- és sikköszörűst — víz- és gázszerelőt — automatikai műszerészt — tmk és rezsianyagok területén gyakorlati Ismeretekkel rendelkező anyagkiadót — kis- és középnyomású földgázüzemi kazánkezelöi vizsgával rendelkező dolgozót — női és férfi segéd­és betanított munkásokat ezen belül: — sajtológéppel végzett munkára női betanított munkást — exportcsomagoló betanított munkást — anyagmozgató rakodót — takarítónőt Jelentkezés az Állami Pénzverő Munkaügyi Osztályán (Budapest Vili., Üllői út 102.) jó gépeken könnyebb a mun- ! ka, s a gépek beállításával egy időben általában felújítják az egész üzemet, javítják z munka körülmény eket, tovább­fejlesztik a szociális létesítmé­nyeket is. A rekonstrukció azonban nem merül ki a gépek cseré­jében, a munkahelyek felújí­tásában, hanem kiterjed a ter­melési és crtélcesítési folyama­tok megszervezésének korsze­rűsítésére is, ami ugyancsak emeli a megvásárolható ruhá­zati cikkek színvonalát, egy­úttal pedig javítja a munká­sok közérzetét és a termelés gazdaságosságát. A ruházati ipar rekonstruk­ciójával magától értetődően együttjár a „gyártmány-szer­kezet korszerűsítése”, ami köz­érthetőbben azt jelenti, hogy mind több divatosabb, szebb, könnyebben kezelhető áru ke­rülhet forgalomba. Vagyis az iparág további felújítására szánt milliárdok — amelyeV jelentős részét a költségvetés nyújtja a gyáraknak — azt a célt szolgálják, hogy csinosak­ban, választékosabban öltöz ködhessünk. A cél azonban nem kizáró­lag a lakosság jobb áruellátá­sának közvetlen szolgálata: más célokat is szolgál a re­konstrukció. Ilyen az export amely végül is alaoot terem', további gépek, gyárberendezé­sek vagy akár fogyasztási cik­kek behozatalához. Több exportra A tőkés cégekkel főként a tartós termelési kapcsolat' kialakítására törekszünk. Az új halasi kötöttárugyárban például olasz szervezési eljá­rást vezetnek be, amiért cse­rébe a létrehozandó terméke' egy részét szállítjuk. Hasonló elvekre épül egy francia ko­operáció keretében a Simon- | tornyai Bőrgyár rekonstruk­ciója, vagy a Minőségi Cipő- | gyáré, amely a licencért, tech- l nológiai és gyártmányfejlesz­tésért készáruval fizet. A KGST-országokba irányuló exportunkat a közös beruhá­zásokban való részvételünk, a szakosodás és egyéb együtt­működések segítik. A nemzetközi munkameg­osztás, a külkereskedelem, az export fokozása is része tehát annak a rekonstrukciós prog­ramnak, amelyet a kormány elfogadott, s amelynek végső célja a lakosság ellátása jobb, szebb, korszerűbb ruházati cikkekkel, Gál Zsuzsa Kiválónk kapják Mongóliában is szelei jelvénnyel Az Állami Pénzverő tápió- szelei üzemében, a jelvény- gyárban a dolgozók zöme nő. Pontosabban: a 130 munkás között összesen 5 a férfi. Ök tartják karban a gépeket, az elektromos vezetékeket. Az üzemnek 60 fős bedolgozó gár­dája van — természetesen lá­nyok, asszonyok —, és a mű­vezető is nő: Hájra Istvánná. Kezdettől, azaz 1987-től a gyár dolgozója, így érthető, ha jói Ismeri a munkafolyamatokat, a kollégákat és negyedik éve határozott, biztos kézzel irá­nyítja a szelei kollektívát. Visszavárják a kismamákat — Csali az elismerés hang­ján szólhatok jelvényüzemünk eddigi eredményeiről. Tavaly 46 millió forintos termelési ér­téket terveztünk és 52 milliót teljesítettünk, az idei tervünk 54 millió forint és ennél lé­nyegesen többet akarunk elér­ni. Erre biztosíték a félévi eredmény: 105 százalékot ér­tünk el. A gyárban, mint a neve is utal rá, jelvényeket készíte­nek. Az asszonyok hosszú asz­talnál szorosan egymás mellett ülnek és műhelyenként más műveleteket végeznek. Az egyik teremben a mellékelt minta alapján a megkívánt színre vagy színekre festik a félkész darabokat, egy terem­mel odébb csiszolják, másutt forrasztják őket. Szeretnek itt dolgozni, bizonyítja a fluktuá­ció meglepően alacsony ará­nya. Igaz, a nők közül nagyon sokan veszik igénybe a gyer­mekgondozási szabadságot. Pillanatnyilag 20 kismamát tartanak számon, akiket ter­mészetesen visszavárnak. — Megbecsüljük dolgozóin­kat, a törzsgárdatagolcat a kollektív szerződés alapján, a nyereségrészesedés mellett még 600 forint hűségpénzzel is jutalmazzuk —mondja Har­ra Istvánné. — Ez üzemünk­ben szép kis summát jelent, hiszen a 130 nő közül 75-en öt évnél régebben dolgoznak itt. Tíz év után 1200 forint ju­talmat adunk majd, de még nem vagyunk 10 évesek. Ná­lunk az is természetes, hogy a 3 év után visszatérő kisma­mák is részesülnek lörzsgár- dajutalomban. Montreal '76 Az apró, igen gyakran sok­színű jelvények 1 estese nagy gyakorlatot, türelmet és nem utolsósorban jó szemet kíván. Cseppet sem könnyű munka, ám az asszonyok láthatóan jó­kedvvel hajolnak munkaasz­taluk fölé. Boszorkányos gyor­sasággal kezelik a vékony ecseteket. — Az idén — folytatja a művezető — jelentős újítást vezettünk be a festőüzemünk­ben. Az új festési technológia lényege: aceton és’nitrofesték helyett tempera vízfestéket használunk, utána természete­sen megfelelő eljárással rög­zítjük. Az új technológiának több előnye is van: az ace- tont, amely köztudottan káros az egészségre, most már szin­te jelentéktelen mennyiség­ben használjuk fel. Ez ugyan­akkor 00 ezer forintnyi meg­takarítást jelent csupán az el­ső félévben. Az átállás mini­mális zökkenővel járt, ám to­vábbi előnye: most már 14 éves kortól vállalhatnak itt munkát a környékbeli fiata­lok. A szelei jelvénygyárban ha­vonta 4,5—5 millió forintnyi értékben készülnek az apró, színes termékek. Van olyan jelvény, amelyikből 70 dara­bot rendelnek, van, amelyik­ből 10 ezres, sőt, 100 ezres széria készül. Tavaly tőlük kerültek ki a Montreal ’76 fel­iratú, ötkarikás, piros-fehei- zöld színű sportjelvények (mutatóba sem maradt közü­lük egy sem); az Állatkert ré­szére apró, kedves állatfigurá­kat ábrázoló darabokat készí­tettek. Innen kerül ki egy se­reg vállalat Kiváló dolgozo kitüntetéskészlete, s a szocia­lista brigád jelvények különbö­ző fokozatai — (ebből pilla­natnyilag 60 ezer készül). És lápiószelei jelvényt kapnak a mongol kiváló dolgozók. Divatékszer A jövő évben tízesztendős jel vény gyár merész álmokat sző. Tervezik, nogy az elkö­vetkező évek során szép divat- ékszereket, ötvöskészítménye­ket is gyártanak. Ehhez azon­ban szükséges jól képzett, fő­ként fiatalokból álló kollektí­va is. Az Állami Pénzverdé­nek, a törzsgyárnak nagy ha­gyományokkal rendelkező szakmunkásképző iskolája van. A tápiószeleiek az idén 6 fia­talt küldtek oda tanulni. A jö­vő esztendőben a környező is­kolákból már legalább 20—25 fiatalt nyernek meg ennek az igen szép és nagy jövőt ígérő szakmának. Ha megfelelően képzett szakmunkásgárdával rendelkeznek majd, valóra válthatják dédelgetett álmu­kat és kicsiny üzemüket di­vatékszer-, ötvöstermék- és jelvénygyárrá bővíthetik. S. Zs. Vczelnek: a vegyes iparcikkek A legújabb Belkereskedelmi évkönyv statisztikai gyűjtemé­nyeiből is kitűnik, hogy a la­kosság vásárlásainak összeté­tele jelentősen megváltozott az utóbbi évtizedekben. A kis­kereskedelem összes forgalmá­ban 1952 és 1975 között több mint kétszereződött, 17,6-ról 38,2 százalékra növekedett a vegyes ipar­cikkek aránya. Ugyanebben az időszakban 25,7-ről 15,9 százalékra csök­kent a ruházati cikkek aránya, s ugyancsak 10 százalékkal csökkent a boltokban vásárolt élelmiszereké és élvezeti cik­keké. A hitelre vásárolt termé­keknek több mint fele bú­tor, amelynek értéke tavaly meg­haladta a 2,6 milliárd forintot. A kiskereskedelmi forgalom­ban eladott összes bútornak 37 százalékát vásárolták meg hitellevéllel. A tartós háztar­tási és kulturális cikkek kö­zött a tv-készülékek és a var­rógépek vezetnek 58, illetve 45 százalékos hitelvásárlási aránnyal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom