Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-15 / 193. szám
1976. AUGUSZTUS 15., VASÁRNAP-*” *» "4/pS JB tm Mesterszíkmunkások Építők, továbbképzésen Megjelent az építésügyi és városfejlesztési miniszter rendeleté az ágazati mesterszak- munkád továbbképzésről. Az új intézkedés részletesen meghatározza azokat a feltételeket, amelyek alapján a szakmunkások részt vehetnek ezen a magas szintű képzésen. Első helyen említi, hogy a jelentkezők közül azokat kell kiválasztani, akik már legalább egy alkalommal részt vettek a szakmunkás továbbképzésen, s ezenkívül eredményes tevékenységet fejtettek ki a szakmunkástanulók gyakorlati oktatásában, a betanított dolgozók szakmunkássá válásának támogatásában és a kezdő szakmunkások nevelésében. A kiválasztásnál előnyben kell részesíteni a kitüntetésekkel, hosszú törzsgárdatagsággal rendelkező dolgozókat, brigádveze- tóket. Az ÉVM továbbképző központja koordinálja és irányítja a szakmailag a mesterszakmunkás továbbképzést, és segítséget nyújt a vállalatoknak az általában egyéves tanfolyamok lebonyolításához. A rendelet melléklete szerint összesen 25 építő- és építőanyagipari szakmában szervezhetnek a vállalatok mesterszakmunkás továbbképző tanfolyamot. Éjjel-nappal dolgoznak a szivattyúk a Dana mentén A homok még mindig szomjas Igyekezni kell az öntözéssel, míg ki nem ver bennünket az eső. Egy öreg bolgárkertésztől hallottam ezt a különösnek tűnő megállapítást, aki szinte a zöldségágyások közé született, s ha tehetné, oda is temetkezne, annyira szereti a szakmáját, ö rhondta azt is, hogy nyáron soha nem eshet annyi eső, ami kielégítené az örökké szomjas föld igényét Hogyan vélekednek erről a Duna menti gazdaságok vezetői? Június óta Paukovits Irén, a Kiskunsági Állami Gazdaság igazgatója: — Tíz önjáró, ÖVA-tí- pusú és tíz MA 350-es öntözőberendezésünk van, s 5 DPMT átemelőszivattyúnik. Június óta éjjel-nappal öntözünk, de ez is kevés. Agócs István, a dunavarsá- nyl Petőfi Tsz termelési igazgatója: — Tizenkilenc berendezésünk volt, a többségűje MA 350-es. Júniusban vettünk még hatot. Éjjel-nappal mennek a gépek, s bizony, mi se bánnánk, ha nagyobb területen locsolhatnánk. Sajnos, a Du- na-parti nyaralókait zavarja a szivattyúk zúgása, de most még erre se lehetünk tekintettel, hiszen a hús, amit az öntözött takarmánnyal termeTÖBB MINT TAVALY Befejeződött a másodvetés a nagykátai járásban , Beszámoltunk róla, hogy három hete a nagykátai járás politikai és államigazgatási vezetői meghívták a járás tíz termelőszövetkezetének elnökét, hogy megbeszéljék velük a másodvetés idén annyira szükséges munkáját. Mindegyik tsz-ben nagy az állatállomány, gondoskodni kell az aszály következtében gyenge takarmánytermés kiegészítéséről. S az emberekre is gondolva: a hiányosan termett zöldségeket is pótolni kell. A tez-vezetők akkor beszámoltak róla, hogy felkészültek a másodvetésre, sőt egyes helyeken már meg is kezdték. Összesen 900 hektár földbe szánnak újra magot. Most pedig, hogy a másodvetést befejezték, kiderült, közel 20 hektárral többet vetettek el. Miután 11 ezer 760 hektárról került le a kalászos, ennek a területnek több mint nyolc százalékán várnak idén ismét termést. A tavalyi másodvetés területe fele sem volt a mostaninak. Legnagyobbrészt silókukoricát és csalamádét vetettek, de a farmos! Tápiómente Tsz 30 hektárba Szudán i füvet is. Ezenkívül takarmányozás céljára a nagykátai Kossuth 70, a tápiószentmártoni Arany- szarvas 50 hektár kölest vetett. Ugyanebből a terményből a szentmártonkátai Kossuth Tsz 220 hektárt tervezett, de csak 204-en vetette el, mert — mint mondják — a vetőmag gyengébb csírázóképessége miatt egy-egy héktárba többet kellett adni és így nem futotta az egész tervezett területre. Abba pedig bele tellett volna néhány nap, amíg újabb magot szereznek be és ez a késedelem az eredményt kétségessé tenné. A tóáknási Egyesült Lenin Tsz eredetileg összesen 151 hektárba szándékozott silókukoricát, takarmánykeveréket és uborkát vetni. Ehelyett 160 hektáron végezte el a másod - vetést. Uborkából négy hektárral többet, harmincat vetett A nagvkátai Magyar—Koreai Barátság 20, a tápiógyör- gyei Zöldmező hat, az újsziívá- si Kossuth Tsz öt hektáron termel uborkát az őszre. A farmosl Tápiómente Tsz pedig két hektáron zöldbabot. Hála a lehullott csapadéknak a másodvetés mindenütt szépen kikelt. Jól halad a szalmabetakarítás is, eddig mintegy kilencezer hektáron befejezték. A nyári talajmunkát, a szántást, tárcsázást, disztillerezést szintén elvégezték már 7 ezer 100 hektáron és a még hátralevő szántókon rövidesen elkészülnek vele. Sz. E. Micikével idén nyáron egy SZOT- üdülőben ismerkedtem meg. Mi tagadás, külsejével és megnyerő modorával hamar belopta magát a szívembe. Feleségem modern gondolkodását dicséri, hogy a kettőnk között kialakult szimpátiának nem ttulajdonított különösebb jelentőséget. Emlékszem, megismerkedésünk pillanatára. Miközben szemüvegét igazgatta — mert Micike szemüveges volt — két szép szemét szégyenlősen lesütötte, s úgy mondta: — Micike vagyok. A kezdeti szemérmesség — ami a női léleknél nem ritkaság — az eltöltött napok folyamán felengedett. Kimondottan ragaszkodott társaságomhoz. Feleségem jelenléte nem zavarta. A strandra is csak akkor volt hajlandó lejönni, ha én is vele mentem. Egyik nap váratlanul ért Micike bejelentése: a szobájába invitált. S mivel nem fogadtam el meghívását, azt válaszolta, ő látogat meg engem. Mit volt mit tennem? Micike rámenős teremtés volt. Miután feljött a szobámba, alaposan szemügyre vette a berendezést, és lekicsinylőén nyomban megállapította, hogy ez a lakosztály sem különb az övénél. Kijelentette, tetszem neki, s kár, hogy már nős vagyok. Azzal nyomban bebújt az ágyamba. Ebben a pillanatban lenyomták a kilincset. Feleségem állt az ajtóban. Hogy ezek után mi történt? Semmi. Mert, ha netán elfelejtettem volna említeni, Micike néhány hete múlt hároméves... s. n. lünk, az ő asztalukra kerül. Béres Mihály, a dömsödi Dunatáj Tsz főmezőgazdásza: — A terv szerint négy géppel öntöztünk volna, de június 1- én már hatot indítottunk. Nyújtott műszakban, reggel négytől este kilencig dolgoznak a motoros gépek a Dunánál, az elektromos szivattyúk pedig napi 24 órát. Nálunk az okozott gondot, mi a legfontosabb, mi az, amit feltétlenül öntözni kell? De menjünk sorba. Az. állami gazdaság aránylag rossz talaj- és kedvezőtlen éghajlati adottságokkal rendelkezik. Az igazgató így jellemezte: szikes talajok, sekély termőréteggel, az utóbbi hat év csapadékátlaga 596 milliméter, melyből a tenyészidőre 373 milliméter jutott. Az idén augusztus 10- ig 188 milliméter esett. Az öntözés itt életet jelent. A 400 hektár cukorrépa tíznaponként 30—40 milliméter mesterséges csapadékot kap, s az eredmény: 450—500 mázsát várnak tőle hektáronként. 1971 óta termesztik ezt a növényt, s azóta kétszer értek el 500 mázsán felüli átlagot. Itt életet jelent A takarmánytermesztésben az a céljuk, hogy megfelelően ellássák a 2213 mar-hát, 4800 birkát és 250 lovat. Csak részben tudják öntözni az 1340 hektár kukoricát és az 1300 hektár füves herét és lucernát. Több, hatékonyabb szivattyú kellene. A kukorica egy részét árasztással öntözik, de sok víz kell hozzá, és az idén ebből is kisebb területre jutott, mint az előző években. Így lépett elő fő feladattá az öntözés korszerűsítése. Paukovits István személyesen utazott ki Csehszlovákiába, hogy megnézze a PP—67 típusú berendezést. Szerinte jók ezek a gépek, kielégítik a nagyüzemek igényeit. Rendeltek is ötöt az AGROTRÖSZT-tőL Egyik előnyük, hogy aránylag kevés ember kell az irányításukhoz. Náluk két—két és fél ezer hektárt kellene öntözni. Az ÖBA-berendezéshez elég sok ember kell, és aszályos időben csak 50—60 hektárt tud ellátni vízzel. A répában most nyolc dolgozik. S az sem mindegy, mennyi nedvességet pótol naponta, hiszen átlagosan csapadékos évben a te- nyészidő alatt itt 250—300 milliméterre van szükség, de ha jön1 az aszály, az 500—520 se sok. Folyó, bányató, kút A dunavarsányi Petőfi Tsz- ben 1200 hektárt öntöznek, ebből 300 hektár a fővetésű zöldség. Az aratás után 200 hektár másodnövényt vetettek, melyet szintén jó lenne locsolni, hiszen a rövid tenyészidő alatt csak így érhetnek el kedvező eredményt. Mikor ott jártam, augusztus 10-én még öt palán- tázógép ültette a kelkáposztát. Hatvan hektáron vetettek a tarló után takarmánycirkot, amelyik már szépen sorol. Horniét öntöznek? Legfontosabb víznyerő helyük természetesen a Duna, ahol éjjelnappal dolgoznak a szivaty- tvúk. Az 51-es út másik oldalán a kavicsbányatavak szolgáltatják az öntözővizet, de ez sem elég. A 60 hektár káposztához három kutat fúrtak. Sajnos, még most, a csapadékosabbra fordult idő beköszöntésével is nagyon szomjas a homok, ha meg akarják gátolni a további veszteségeket, egy percre se állhatnak le az öntözéssel. Az OVH már korábban elkészítette az öntözési tanulmánytervet. Eszerint két öntözőtelepet alakítanának ki a jövőben, nagy teljesítményű szivattyúkkal. Az egyik a Duna és az 51-es út közti részen telepítendő öntözőfürtöt látná el vízzel, a másik Délegyházán a zöldségtermesztésre alkalmas területet. Mikor a terv elkészült, még nem tartozott hozzájuk a taksonyi rész. A közeljövőben megvizsgálják, hogy ott mekkora területet kell öntözni, és honnét vehetnek a legkönnyebben vizet. Ennek megfelelően módosítják majd a fejlesztési tervet. Jó lenne elektromos szivatytyúra átszerelni a dunai vízkiemelő müvet, de sajnos, az ipari áram odavezetése jelenleg 15—20 millió forintba kerülne. Szépen fejlődött A dömsödi Dunatáj Tsz-ben a Dunából és az egyes számú árapasztó csatornából öntöznek 68 hel:tár kukoricát, 62 hektár cukorrépát, 44 hektár fő- és 12 hektár másodvetésű zöldséget. Csőkutakból 28 hektár cukorrépát. 18 hektár új telepítésű szőlőt és 5 hektár szőlőiskolát. Homokos vályogtalajba kerül/!; a cukorrépa, melyből a tavalyi 125-tel szemben az idén 140 hektárt vetettek. Mit jelentett az öntözés ennek a növénynek? Nem állt meg a fejlődésben, nem váltott levelet, szépen, egyenletesen fejlődött. Tavaly 385 mázsás átlagtermést értek el, az idén 400 mázsát várnak, annak ellenére, hogy ahová nem jutott öntözővíz, bizony, nagyon éreztette hatását a júliusi forróság. Béres Mihály azt is elmondta, hogy augusztus első napjaiban megvizsgáltatták a gyárral a még fejlődésben levő répa cukorfokát. Örömmel tapasztalták, hogy tavaly az őszi betakarítás után 12,1 volt a cukorfok, most már elérték a 11,4-et. A kukorica az öntözött területen 100 százalékban megtermékenyült, a száraz részeken 25 százalékos veszteségre számítanak. Július 20-a óta szedik a szabadföldi paprikát. A májusi fagyok kissé visszavetették a fejlődését, de négyszer sikerült megöntözni, s így a tavalyi átlag 80 százalékára számítanak. Az új telepítésű szőlő és a szőlőiskola kipusztult volna, ha nem kap időben vizet. Így szépen meggyökeresedett, nincs szükség még hiánypótlásra sem. Az utolsó kérdés mindhármukhoz ez volt: ha esősebbre fordult az idő, abbahagyják-e legalább az éjszakai öntözést? A válasz egyértelmű nem. A talajból még mindig annyi nedvesség hiányzik, hogy egy percre se állhatnak le a szivattyúk. T. Ágoston László A Csepel' Autógyárból Az idén már 300 gyerek A Csepel Autógyár vonyarcvashegyi gyermeküdülőjében az elmúlt évekhez képest nagy változás történt. A gyár szocialista brigádjai, illetve a hármas üzemegység dolgozói 83 nap alatt felújították a gyermeküdülőt és egy új épületrésszel is bővítették. Így egy-egy csoportban már hatvanan nyaralhatnak. Az idén csaknem háromszáz autógyári gyermek üdülését biztosítja az újjávarázsolt gyermeküdülő. Gyárkapuban Ußy hozta a munkám a minap, hogy egy félórácskát ácsorognom kellett két üzem között Pest megyében, az utcán. Vártam a riportalanyomra. Közben megszólalt a műszak végét jelző sziréna. Még jóformán el se hallgatott, amikor az első fecskék kiléptek a gyárkapun. Nocsak. Fürgén szedték fiatal lábaikat a kismotorokhoz, fölpattantak a nyeregbe, fülsértő berregéssel eltűntek a kanyarban. Egymás után. Gondolom, a szél meg a napfény rövidesen megszárította a hajukat. Hogy mitől voltak vizesek? Egyszerű. A fürdéstől. Munka után fürdeni illik. Hogy csak utána? S nem a műszak vége előtt? Ez, úgy látszik, részletkérdés az érintett fiatalok számára. Mert tessék csak egy kicsit számolni. Ha két óra után öt perccel valaki megfürödve, felöltözve elszáguld a gyárkapuból, legalább fél kettőkor abba kellett hagynia a munkát. Ha ezt tizenhatan teszik, akkor egy műszakra való munkaidőt loptak el. A két Pest megyei üzem kapuját azonban nem ennyi fiatal munkás hagyta el túl korán, hanem sokkal több. Nem azt mondom, hogy valamennyi fiatal ezt a gyakorlatot követi. Erről szó sincs. Csupán arról, hogy az említett első fecskék között egyetlen idősebb szak • munkást se láttam. Az idősebb férfiak jó húsz perc múlva érték el a kapukat. Kívül még meg-megálltak, tolták egy darabon a kerékpárt, úgy tűnt. nem annyira sietős a dolguk. Vagy csak higgadtabbak, lassúbbak a fiataloknál? Vagy netán a lelkiismeretük parancsára dolgozták végig a munkaidőt? Ez utóbbi variáció sokkal valószínűbb. De fölmerül egy kérdés. Elég-e némán példát mutatni? A jó példa önmagában nem mindig elég. Szólni kellene. Maradj még egy kicsit, várd meg a szirénát. Neked nem fontos? Nem baj, kell az országnak az a félóra. Sok kicsi sokra megy. Tudom én, hogy nem mindegyik fiatal hallgat az idősebb szaktársakra. Legyintenek, aztán a fürdőben nevetve, vagy bosszankodva elintézik annyival: megint morog az öreg, de minek? Csak azt nem értem, hogy nem veszik észre a csoportvezetők, művezetők az ilyen jelenségeket? Nekik se fontos? Felelősséget vállaltak a műhelyért. Elsősorban nekik lenne feladatuk a szakmunkás -magatartás formálása. Az elvégzett munka értéke most nem a gyáros zsebét tömi, hanem a miénket. Aki ezt nem érzi, vagy nem akarja érteni, azzal többet kell foglalkozni. Valamiltor a gyárkapukban elkeseredett munkások néztek üres tekintettel a táblára: felvétel nincs! Ma? Most nein volna létkérdés belül lenni a kapun, hanem jog? A jog azonban kötelességekkel jár, ezt feltétlenül ajánlatos mindenkinek megfontolni. Kötelességünk a munka. A gyárkapukon belül ennek megfelelő magatartást vár a társadalom bárkitől, korra, nemre és bosztásra való tekintet nélkül. Az igazgatótól a portásig. A portás meg is teszi a magáét. A műszak vége előtt senkit se enged ki a kapun. Arról nem ő tehet, hogy a felelőtlenebbje eljutott a kapuig, hogy leállíthatta a gépet, megfürödhetett, s nem hiányzott senkinek a műhelyben. Az ilyen magatartás sértő azokra a munkásokra nézve, akik szalagban, folyamatos üzemben dolgoznak. A Május 1. Ruhagyárban senki se állhat föl fél órával hamarabb a szalagból. A budakalászi szövőnő sem kárhoztathatja tétlenségre a gépeit, nem hagyhatja el a szövőcsarnokot, míg nincs ott az ideje. Mién tűrjük el akkor másoknál- ugyanezt? A lelkiismeretes munkások termeljék meg a léháknak a béremelésre valót? A legszomorúbb az egészben az, hogy zömmel a fiatalok között találjuk a sietőket. a vállrándítókat. Pedig ez a fiatalság nemegyszer megmu - tatta már, milyen nagy dől - gokra képes. KISZ-védnöksér a DCM-nél, a húsipar rekonstrukciójánál, a kőolaj- és földgázprogramban, és így továb' Lelkesen, odaadóan dolgozik ; nagy többség. A nemtörődöm kisebbséggel meg mintha ner foglalkozna eleget még az ifjúsági szervezet sem. Nerr mindegy, milyen vélemén; alakul ki a fiatalokról. S p rossz tulajdonságok szembetűnőbbek a jóknál. S nem mindegy, hogy őrségváltáskor kiknek adjuk át a posztot. A? idősebb nemzedék szeretné biztos kezekben tudni az országo' akkor is, amikor a jól megérdemelt pihenés évei következnek. Ezért kell közösen tenni valamit, közös felelősséget érezni a fiatal munkások — és alkalmazottak — magatartásának alakításáért. Ne mástól várjunk tetteket a nevelésbep, vegyünk részt abban valamennyien: a munkahelyi közösség, a pártszervezet, a szak- szervezet és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. Bálint Ibolya Micike
