Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-14 / 192. szám
I Nyújtott műszakban dolgoznak a Nógrád megyei építők III. ÉVFOLYAM, 192. SZÁM 1976. AUGUSZTUS 14., SZOMBAT Munkás—paraszt találkozók, átadások Augusztus 20-ra készül a város és a járás IIo/aan Péter felvételei Hét épületben 178 lakás készül Gödöllőn, az Imre utcában. Hat ház OTP-szervezéssel épül, egyben pedig tanácsi lakások lesznek. Az egyiket már tavaly decemberben átadta a Gödöllői Építőipari Vállalat, de még mindig nem költözhettek be az új lakók, mert a Közmű és Mélyépítő Vállalat nem készült el a közművek szerelésével. Az idén 4 épületben 56 lakás átadását tervezik, az utolsó pedig előreláthatólag 1978. szeptember 30-ra készül el. Serényen dolgoznak az alvállalkozók is. A PÁÉV a transzformátorházat és a tömbfűtőművet építi, a Nógrád megyei Építőipari Vállalat pedig — amint képeinken is látható — három épület szerkezeti munkáit végzi. Amint az építésvezetőtől hallottuk, több szombatot feláldoztak azért, hogy augusztus 20. előtt átadhassák a fővállalkozónak a négyszintes épületeket. Jelenleg 18 ember nyújtott műszakban dolgozik, éjszaka se áll le a hatalmas toronydaru. Munkájuk értéke meghaladja a 6,5 millió forintot. Ha a PÁÉV és a Közmű és Mélyépítő Vállalat befejezi a fűtő- és elektromos kiszolgáló- telep építését, a víz és villany bekötését, megkezdődhet a lakók folyamatos beköltözése. Sajnos, ennek határidejére nem kaptunk egyértelmű választ. A járás községei és Gödöllő város készülődik . augusztus 20-a megünneplésére. A városi ünnepséget augusztus 19- én 18 órakor a kastély előterében tartják meg. A program keretében osztják ki a Pro Űrbe emlékérmet, a Szocialista Kultúráért érdemérmeket, továbbá huszonnyolcán kiváló társadalmi munkájukért kapnak elismerést. Az ünnepségen a Szilasmenti Termelőszövetkezet képviselői adják át az új kenyeret. A megemlékezés a városi kamarakórus műsorával fejeződik be. A községek is készülődnek, T. A. L. MŰANYAG NYOMDAFESTÉK Import helyett hazai Több fontos, mindeddig importált lakk és festék hazai előállításával kísérleteztek sikerrel a leninvárosi Tiszai Vegyi Kombinát kutatói. Megoldották a műanyag nyomdafesték és a villamosgépgyártásban nélkülözhetetlen szigetelőlakk előállításának problémáját. Mindkét anyag már nagyüzemi méretekben készül: az qlőbbiSelymet csomagolnak Galgamácsán A galgamácsai összefogás Termelőszövetkezet szerződésben áll a Selyemipari Vállalattal, melynek megbízása alapján az Európába és a tengeren túlra menő szállítmányokat a gazdaság tanyáján bői 150—200 tonnát, az utóbbiból mintegy 400 tonnát adnak piacra évente. A konzervdo- bozbelső-lakk előállításával j kapcsolatos kísérletek még | nem fejeződtek be, de a mun- | kálatok már annyira előreha-1 ladtak, hogy az üzem veze- | tői szerint már az idén ennek I is megkezdhetik a hazai előállítását. levő tágas csarnokokban csomagolják az asszonyok. Ebben az évben 15 millió négyzetméternyi selyem indul útjára Galgamácsáról. Jövőre várhatóan a mennyiség tovább növekszik. a szervezési munka legjaván már túl is vannak, így nagyobbrészt már mindenütt kész programmal várják a jeles napot. Isaszegen a Hazafias Népfront községi bizottsága ugyancsak megjutalmazza a legjobb társadalmi munkásokat, s az ünnepi műsor után a sportpályán a fiatalok vetélkednek majd, este pedig szabadtéri bál lesz. Pécelen barátságos labdarúgó-mérkőzéssel és táncmulatsággal színesítik a napot. Bizonyára Erdőkertesen is emlékezetes lesz az alkotmánynapi ünnepség, hiszen 20-án délelőtt avatják fel az általános iskolát, délután pedig nemzetközi kézilabdatorna színhelye lesz az új iskola sporttelepe. Domonyban munkás—paraszt találkozót rendeznek, Bagón 19-én este adják át a KISZ-helyiséget, ahol nyomban vetélkedőt is rendeznek, s másnap, 20-án délelőtt — az ünnepséget megelőzően — a tömegszervezetek csapatai kispuskás céllövőversenyen vesznek részt. Délután a kultúrház műkedvelő csopoi’tjai szórakoztatják műsorukkal az érdeklődőket. A kistarcsai alkotmánynapi ünnep munkás— paraszt találkozó jegyében zajlik le. A termelőszövetkezet, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár, a PEVDI, a VILLÉRT, a GELKA és a Sütőipari Vállalat brigádjai kölcsönös üzemlátogatást tesznek. Az ünnepély műsorát a Kerepesi művelődési ház asszonykórusa adja. Délután az ifjak és az idősek mérik össze erejüket. a labdarúgópályán. Színesnek ígérkezik augusztus 20-a Veresegyházon is. Az ünnepséget 19-én tartják, ugyancsak munkás—paraszt találkozó jegyében, míg másnap, augusztus 20-án rendezik meg a népviselet napját. A község három terén népi zenekarok szabadtéri bemutatójára kerül sor. Este a strandon aratóbál és tűzijáték lesz. Zsámbökon az általános iskola tanulói, az asz- szonykórus és a tánccsoport ad műsort. Vácszentlászlón ugyancsak munkás—paraszt találkozó jegyében szervezik az ünnepséget, a jeles napon a budapesti Kéziszerszámgyár dolgozóit látják vendégül a művelődési házban. Az alkotmánynapi ünnepség- sorozat egyik kiemelkedő eseménye lesz, hogy augusztus 19- én, csütörtökön, 10 órakor megnyitják a gödöllői Mosolygó Antal utcán felépült, százszemélyes óvodát. A járási programok egyik legszínesebb: ke Versegen lesiz, ahol augusztus 20-án reggel a Csepel Vas- és Fémművek fú- vószenekara szolgáltatja a reggeli köszöntőt. Délelőtt fél tízkor kerül sor az alkotmánynapi ünnepségre, amelyen dr. Cselőtei László, a Pest megyei 2-es választókerület országgyűlési képviselője mond ünnepi beszédet. Az ezt kö- j vető műsorban fellép a galga- hévízi citerazenekar, a galga- györki férfikórus, a vérségi művelődési ház tánccsoportja és Béres Ferenc népdalénekes. A délelőtti program keretében avatják fel a művelődési házban Kresz Albert fotóművész és Tóth László grafikus nagyméretű montázsát. Kora délután Hrkaj Pál, tsz-einök munkás—paraszt találkozó keretében mutatja be a gazdaságot a Csepel Vas- és Fémművek, valamint az tkladi Ipari Műszergyár dolgozóinak. Ezt követően az általános iskolában képzőművészeti kiállítás nyílik. F. B. Veresegyházi tótör tenet II. A kuruc katonáktól a lengyel úttörőkig Balesetek Nem adta meg az elsőbbséget — Ittasan motorozott A török hódoltság idején a Gödöllöi-dombság falvai határterület lévén, kénytelenek voltak kétfelé adózni, török és magyar úrnak egyaránt. Veresegyház és Szada ekkor már több évszázada a váci püspökség birtoka volt. A püspökség a török elől először Nógrád várába, majd Pozsonyba menekült, 1578-ban a veres- egyházi küldöttek, Tóth Lukács bíró és még mások itt keresték meg földesurukat,, hogy az urbáriumot, az adóösszeírást bevallásuk alapján elkészítsék. Egy elfeledett másik név Tóth Lukács bíró Veresegyház javainak és képének leírásakor a bőtermő Szőlőhegy után megemlítette a helység egyetlen fölülcsapó malmát, amely a Széles-vízen (Zőles wyz) állott. A Lábastó 15. századi neve után a 16. század végén tehát feltűnik egy másik neve is a veresegyházi tónak. Egyszerű és pontos elnevezés, kizárja, hogy a tavon kívül más vízre is vonatkozhatna. A veresewházi tó gátján álló malom — természetesen nem az ősi épületben — a fel- szabadulás után még mintegy évtizedig működött, a 60-as évek elején bontották le merő meggondolatlanságból. Helyreállításának gondolata csárda, presszó, múzeum, stb. számára azóta már többször felmerült. A kuruc szabadságharc idején szinte stratégiai jelentőségűre emelkedik a veresegyházi tó. Amikor Rákóczi Öcsáról Gyomron keresztül északnyugatra fordul, hogy tervei szerint valahol a Csallóközben mérjen döntő csapást a labanc seregre, azt írja Bercsényi generálisnak: „Itteni marsaim nehezek, mivel a víznek ritka léte miatt, hol egy mélyföldet, hol hármat is kell mennem. Alkalmatos marsot tévén... ” így jutott el egyetlen menetben Rákoscsabáról Veresegyházra. II. Rákóczi Ferenc 1705. július 6-án vert tábort Veras- egvházon mintegy 8000~es létszámú seregével a tó partján, a tavat délről és nyugatról szegélyező dombokon. Kíséretében volt ekkor Des Alleurs márki, a francia követ és Károlyi Sándor a maga hadseregével, aki egy-két nao múlva innen visszaindult a Tiszántúlra. A cél pedig világos volt: „Én itt heverni nem kívánok, se gyönyörűségünk, se hasznunk nem lévén benne, de valameddig meg tudjuk Klekkis- perg (Glöckelsperg altábornagy)i Budának elhaladását, úgy látjuk, odanyomulásunk- kal nem. hirtelenkedhetünk." — írta Rákóczi Bercsényinek a veresegvházi táborból 1705. július 7-én. Emléke máig él Selymes, Pro Patria, feliratú zászlók lobogtak ekkor a vidám szélben a veresegyházi tavat ölelő dombokon. A fejedelem hadserege, amely legnagyobb részt lovas volt, nem Gyalogátkelőhelyen gázolt nélkülözhette a vizet. A tóban és a belőle kifolyó Nagypatakban, a tulajdonképpeni Szód - rá kosi-érben kuruc vitézek és francia katonák itatták a lovukát. Nyolc-tízezer harcos vízszükséglete — akkor is, ha rendszerint bort isznak is — és nyolc-tízezer ló, szarvas- in ar ha itatásához szükséges víz bizony nem kevés. A tábor hosszan elhúzódott az őrszentmiklósi határ felé a patakkal párhuzamosan. Vele szemben a templom és a Kispalák közötti részen Veresegyház a maga mintegy 40—50 házával és kb. 250—300 lakosával szinte eltörpült. Az óriási tábor emléke mindmáig él a Táborhely névben, amellyel megjelölték a veresegyházi tó és a szentmiklósi határ közötti földeket. Tábor a parlon Rákóczi táborának emlékére, a fejedelem születésének háromszázadik évfordulója alkalmából több tonnás követ állíttatott a veresegyházi nagyközségi tanács a tóparti úttörőtábor elé, amelyik ekkor felvette a kuruc szabadságharc vezérének a nevét. Budapestről a fóti úton érkező, fürödni vágvó vendégek a Rákóczi-kő előtt fordulnak be a strand felé. Az elmúlt hetekben pedig lengyel úttörők töltötték itt szünidejüket. A vezérlő fejedelem neve fölött a kapuban lengyel zászló lengett. Horváth Lajos (Folytatjuk) Gödöllőn, a 3-as számú főközlekedési út és az Agrártudományi Egyetemhez vezető út találkozásánál Solt Árpád budapesti lakos IF 14—77 forgalmi rendszámú személygépkocsijával nem adta meg az elsőbbséget a főútvonalon haladó Kmetti Mihály, domonyi lakos által vezetett OT 58—67 forgalmi rendszámú motorkerékpárnak, eléje kanyarodott, s összeütköztek. A baleset következtében a motorkerékpár vezetője könnyű sérülést szenvedett. Augusztus 6-án délután zajlott le az idei ifjúsági kalapácsvető Budapest-bajnokság. A fiatal, tehetséges sportolók a MAFC-pályán mérték ösz- sze erejüket. Közöttük volt a vérségi Kalmár István is, aki az elmúlt három esztendőben kétszer a dobogó legfelső fokán állt, egyszer pedig második lett. A Budapest bajnoki cím védője szorongva várta, hogy sor kerüljön dobására, hiszen szerette volna megvédeni a megtisztelő címet. Két centiméter híján 55 méteres dobása elegendőnek bizonyult az aranyérem megszerzéséhez, így bainoki címét sikeresen megvédte. Pécel lakott területén Szilágyi János, rákoscsabai lakos segédmotorját ittasan vezette, s az alkohol ezúttal is balesethez vezetett, a motoros az árokba borult. Sziiá«vi János súlyos, nem éleveszélyes sérüléseket szenvedett. Gödöllőn az Állomás úton, a benzinkút bejáratánál a gyalogátkelőhelyen N állási Sándorné CY 83—51 forgalmi rendszámú szernél y gén kocsi j á- val elütötte Barát Bélámé, gödöllői lakost. A gyalogos köny- nyű sérüléseket szenvedett. A Ferencváros serdülő és ifi kalapácsvetőjének edzője Svincsók László örült az első helynek, ám a dobás hosszával elégedetlen volt. Kalmár István — vagy ahogy mindenki hívja Pici — ugyanis az idei versenyeken már jobb teljesítményt nyújtott, s az utóbbi két hónapban pedig már az edzéseken is hatvan méternél távolabbra hajította a kalapácsot. Edzője bízik abban, hogy a hónap végén sorra kerülő országos bajnokságon a vérségi fiú megszerzi az ezüstérmet. B. M. SPORT -I- SPORT 4- SPORT SPORT Kalmár István megvédte bajnokságát Szombati jecftfzet Haraszti Az ember könnyen különbséget tesz az emlékei között. Vannak szépek és jók, és persze vannak rossz emlékei. Azt, hogy egy város múltjában mi a jelentéktelen és mi a fontos fordulópont, nehéz a megmondani a történés idején, ám utólag már jóval egyszerűbb. Előfordul, hogy az emlékek és egy település fejlődésének valamely mozzanata összefonódik. En például, mig élek nem felejtem el a Haraszti- majort. Egy darab szomorú múlt. Több mint három esztendő távlatából is filmszerűen látom magam előtt azt az ideges mozgású, kemény vonású középkorú asszonyt, aki kötényét simogatva így sopánkodott: — En azt mondom, mi már innen halunk meg ... Akkor e sorok írója tüzetesen megnézte azokat a hosszú, ázott-kopott, sárga épületeket, melyek közül az egyik nem is olyan régen még istálló volt, a másik pedig nagyon régen cselédház. De van egy fontos közös vonásuk, az, hogy akkor is laktak és most is laknak bennük. Ezeket az épületeket soha senki meg nem próbálta fiatalítani, soha nem tett azért, hogy elfogadhatóbb legyen a majoriak élete. Évtizedekkel ezelőtt is ugyanígy néztek ki, de lehet, hogy még jobban. Szigetnek is nevezhetnénk a Haraszti-majort, vagy jelképesebben jókora darab ellentmondásnak — Gödöllő belterületén. Az egyik házban például négy család lakik. Akadnak közöttük, akik javítani akartak helyzetükön, s a mélységes lemondás érzésével próbáltak valamit csinálni a megrepedezett, szétkorhadt bejárati faajtóval, de sem ez, sem a néhány kanál malter nem számított a megroggyant falnak. S bár a kertet szépnek mondjuk, én mégis szomorú kapaszkodónak éreztem akkor azt, hogy néhány lakó elkerített oda- kinn 6—7 négyzetméternyi területet kisudvarnak, beültették virágokkal, bokrokkal, hogy nyáron némi vigaszul erre vethessenek pillantást. Az akkor ott lakó harminckét család már megszokta a fejmagasságig vizes falakat, de nem békéit meg a férges-patkányos környékkel. És ezen az sem segített, hogy kétszer évente elvégezték a rendelet előírta féregirtást. Az illetékesek már akkor — 1972 végén — tudták én nem is titkolták, hogy az elmúlt korok eme visszataszítóan embertelen állapotát csak az V. ötéves tervben tudják megszüntetni. Az ott lakók, nyugdíjasok, gyári dolgozók és tangazdasági munkások érdekes módon még 1973-ban is rosszul álltak a lakásigényléseket illetően. Bizonyítja ezt az is, hogy három esztendő alatt, csak három család került el a szomorú telepről. Azóta se adták be sokan az igénylést, akik pedig igen, azok is főként fiatalok. Lapunkban kis hírben adtuk tudtul a minap, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága ismét foglalkozott a Haraszti- majorral és felszámolását a határozat szerint az idei esztendő végéig kell befejezni. Jelenleg huszonhárom lakásban huszonkilenc család — összesen kilencvennyolc személy — lakik ebben a majorban, amelyet az elmúlt korok egyik utolsó hírmondójának is joggal nevezhetnénk. A megoldás szerint lesz, aki házat épít, mások szövetkezeti lakást vásárolnak, ám a családok zömét tanácsi bérlakásokban helyezik el. Jó hír ez, s úgy érzem, apró, de nagyon fontos kilométerkő Gödöllő fejlődésének útján. Elhatároztam., ha már senki nem lakik ott, még egyszer bejárom a Haraszti-major dózerra érett épületeit. Fehér Béla *
