Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-03 / 182. szám

1976. AUGUSZTUS 3., KEDD <JfMan Félévi mérleg után Biztató eredmények a megye iparában Tavaly, amikor lépésről lépésre közeledtünk a negye­dik ötéves terv befejezéséhez, valójában már a követke­ző, az ötödik ötéves tervidőszak feladatainak végrehajtá­sára készülődtünk. A vállalatok az év végén kezdték kö­zéptávú terveiket készíteni, amelyek meghatározzák az elkövetkezendő évek ipari termelésének irányvonalát, a fejlődés ütemét. A félévi mérlegbeszámolók azt tükrözik, hogy az idei tervek Pest megyében is általában reálisak, a tervezést alapos politikai és gazdasági előkészítő munka előzte meg, lényegesen magasabb színvonalon, mint a korábbi években. Reális vállalati tervek A Pest megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetőjével, dr. Olajos Mihály­ival összegeztük az első fél­év tapasztalatait, melyekről a végrehajtó bizottság ülésén tó szó volt a közelmúltban. — A megye területén ki­emelt beruházásokkal is szá­molnunk kellett az idén. Sike­rült-e tartani a határidőket? — A járási, városi pártbi­zottságok, tanácsi hivatalok jelentőségüknek megfelelően kísérik figyelemmel a beruhá­zásokat. A fontosabb ipari és kommunális létesítmények építésénél igyekeznek elsősor­ban elhárítani az akadályokat. Ez a fokozott figyelem rész­ben javított a beruházások menetén, de nem tudta teljes mértékben feloldani azokat a feszültségeket, amelyeket a tervszolgáltatás és a kapacitás kisebb-nagyobb hiányosságai okoztak. Ezért a megye beru­házásainak összképe tulaj­donképpen nem kielégítő. A kormány által kiemelt beruhá­zások — például a DKV és a DHV üzemrészei — határidő­re befejeződtek, illetve a telje­sítés üteme jobb volt a terve­zettnél. A folyamatban levő beruházásoknál a kivitelezők nagy erőfeszítéseket tesznek a teljesítés érdekében, bár né­hol továbbra is gondot jelent a tervellátottság és az alvállal­kozók tevékenységének egyez­tetése. — Hogyan alakult a költség­felhasználás? — Az áthúzódó beruházások folytatása mellett az újak in­dulása is viszonylag megfele­lőinek mondható. Az első fél­évben — a műszaki teljesítés­sel párhuzamosan — a pénz­ügyi keretek felhasználása is megközelíti azt az arányt, amit az évből eltelt idő feltételez. — A mérlegbeszámolók ösz- szesítése után hogyan értékel­hető az Ötödik ötéves terv kez­dete? — A megye iparának terme­lése megközelíti a tervezett szintet. Az összes termelésen belül a könnyűipar, a gépipar, a nehézipar fejlődése megfe­lelt az első féléves tervelőírá­soknak, viszont az élelmiszer- ipar 10—15 százalékkal alatta maradt a tervezett eredmény­nek. Az anyagellátást a válla­latok zöme kedvezőbbnek ítéli meg a korábbiaknál, általában a készletgazdálkodás is jobb volt a tavalyinál. Meg kell azonban említeni, hogy egyes vállalatoknál továbbra tó ma­gas a készletállomány. Ennek oka egyrészt belső intézkedé­sek hibáiban, másrészt kívül­álló tényezőkben keresendő. Korszerűsödött a termékszer­kezet, a vállalatok folyamato­san jelentkeztek új termékek­kel, többek között a Csepel Autógyár, az Ipari Szerelvény > és Gépgyár, a Mechanikai Mű- j vek. — Az ipar fontos feladatai közé tartozik a tőkés export növelése. Hogyan teljesítették ilyen irányú kötelezettségei­ket Pest megye vállalatai? — A megye üzemei megter­melték azt az árualapot, amelyre a tőkés exportszerző­désekben kötelezték magukat. Ebben nincs elmaradás. Hogy néhol mégsem alakult min­den a tervek szerint, annak oka a kiszállítás vontatottsá- ga, a nyugati világ válságos helyzete, a tőkés piac bizonyos merevsége. A tőkés export árualapok bővítése érdekében több vállalat hitelkérelemmel élt, például a Ganz Árammé­rőgyár, a Magyar Hajó- és Da­rugyár váci gyára, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat, a váci Forte-gyár. A hiteligény azon­ban még nem kielégítő mérté­kű. — Közismert, hogy hazánk­ban a munkaerő-tartalék gya­korlatilag kimerült. Mit tesz­nek a Pest megyei vállalatok a munkaerő-gazdálkodás ész- szerűsítése érdekében? — A vállalatok pártszerve­zetei, a gazdasági vezetők az idén nagyobb figyelmet fordí­tottak a munkafegyelem meg­szilárdítására, a munkaidő- alap fokozottabb kihasználá­sára. Ez nem jelenti azt, hogy nem marad tennivaló, hiszen még csak kezdeti eredmények­kel számolhatunk. Kevesebb a hiányzás, a táppénzes nap, de még mindig sokan töltenek órákat, fél napokat távol a munkahelyüktől, különböző ügyek intézése címén. A me­gye területén több vállalat si­kerrel törekszik a munkaerő átcsoportosítására, a teljesít­ménykövetelmények szerint foglalkoztatottak arányának növelésére. Említésre érdemes például a Mechanikai Művek és az MGM diósdi gyárának igyekezete, az alkalmazotti létszám csökkentésében. A me­gye iparában foglalkoztatot­taknak több mint fele még így sem tartozik azok körébe, akik teljesítményben dolgoznak. A vállalatok egy része intenzí­ven foglalkozik a műszakiak és alkalmazottak teljesítmény­követelmény rendszerének ki­dolgozásával. A vállalati párt- szervezetek fontos feladata a jövőben tó megvizsgálni a munkafegyelem szilárdításá­nak lehetőségeit, s hatékony intézkedésekre ösztönözni a gazdasági vezetőket, megadva ehhez a megfelelő politikai tá­mogatást. Bálint Ibolya F elületes szemlélődés nyomán úgy tűnhet, enyhülőben az éve­ken át visszatérő gond, a cementhiány. Emlékezzünk csak — lapunkban is több­ször írtunk róla —, mennyi zavart okozott nagyberuhá­zásokon és kisebb építke­zéseken e legfontosabb épí­tőanyag szűkös mennyisé­ge, s mekkora terheket rótt a népgazdaságra a folya­matosan növekvő behoza­tal. Nos, ha csupán a szá­mokat nézzük, megnyugod­hatunk. A Cement- és Mészművek gyárai soha nem termeltek annyi árut, mint tavaly — 3,76 millió tonna volt a kibocsátás —, az import alatta maradt az egymillió tonnának. Idén folytatódott a kedvező vál­tozások irányzata. Tiszteletet érdemlő erő­feszítések állnak a Cement- és Mészművek gyárainak eredményei mögött, hiszen a váci üzem legjobb telje­sítményét tavaly érte el, ja­vult a munka Beremenden, eredménnyel jártak a faj­lagos hőfelhasználás mér­séklésére tett intézkedések. A nagyvállalat üzem- és munkaszervezési program­ja következményeként egyenletesebb az árukibo­csátás, emelkedett a terme­lékenység . és így tovább. Egy valamit azonban nagy hiba lenne figyelmen kí­vül hagyni. Nevezetesen azt, hogy a cementellátás és -felhasználás korántsem egyetlen vállalat tevékeny­ségének függvénye. Sőt, megkockáztatjuk azt az ál­lítást, hogy sok tekintetben a vállalat a körön kívül áll. H at esztendeje, 1970- ben a termelés és a behozatal együttesen négymillió tonnára rú­gott, tavaly 70 ezer ton­nával volt nagyobb. Bárki rögtön rávághatja, hogy kézenfekvő a mennyiség növekedése, hiszen többet építünk, más anyagokból tó bővül a szükséglet, miért éppen a cement lenne kivé­tel? Ügy tűnhet, igaz az okoskodás, valóban gyara­podik az építkezések száma, nagysága, cementigénye. S Kötőanyag pontosan itt a baj. A ter­mészetes növekedés elfedi a természetellenest, miköz­ben azzal magyarázzuk a nagyobb cementf elhaszná­lást, hogy az építkezés is több, mint korábban volt, nem vesszük észre — nem akarjuk észrevenni — a pazarlást, a tecnológiai fö­löslegeket, az építési anya­gok hasznosításában mutat­kozó tévutakat. Ma egy olyan gyár, mely másfélszer annyit termel, mint a Dunai Cement- és Mészművek, háromszor annyiba kerül, mint ameny- nyit a váci üzem beruházá­sa felemésztett. Szerepe van ebben a növekvő auto­matizálásnak, a nyers­anyagkinyerési lehetőségek nehezedésének, a szigorú környezetvédelmi előírások­nak. (A Cement- és Mész­művek legújabb gyárában, a hejőcsabaiban a teljes be­ruházási költség 10—12 százalékát teszik ki a kör­nyezetvédelmi eszközök!) Hatalmas summákat kell tehát kiadni a cement- és mészipar fejlesztése esetén, mivel itt az eszközigény az ipari átlagnál jóval maga­sabb. Ennek fejében — vél­né az ember — igencsak megnézik mindenütt, hogy a nagy befektetéssel ter­melt áru sorsa miként ala­kul. A vélekedés azonban téves. Ma még ott tartunk, hogy egy valami a fontos: minél több cement legyen. Az ókori rómaiak cae- mentumja, évszázadokon át irigyelt, de utánozni nem tudott kötőanyaga ma vi­lágszerte a legkeresettebb építőanyag. Joggal az, mert tulajdonságai — például a gyors kötés, a nagy szilárd­ság —, sokféle előnyt kí­nálnak. Csakhogy ebből ha­zai viszonyaink között né­hány téves következtetést is levontak. E gyebek között azt, hogy mindent ce­mentből kell építeni. Ezért, hogy ideiglenes épít­mények falják a beton ezer és tízezer tonnáit, ráadásul ezeknél az építményeknél, amikor városrendezési, s más szempontok miatt majd le kell bontani, azo­kat, csődöt mond a csákány, s jöhet a légkalapács, a bulldózer, egyre sűrűbben a — robbantás. Nemcsak anyag vész így kárba — a feltört beton jobb esetben gödrök feltöltésére jó, rosz- szabb esetben a szeméthe­gyeket növeli —, s ve­le munka, hanem az anyag előállításához szük­séges energia, a szállí­tásra fordított idő, energia, költség szintén. S ez csak egyetlen gond a sok közül. Mert említhetjük azt a szé­les körben élő téves felfo­gást, hogy „a jó betonba sok cement kell”, aminek semmi alapja sincs. Olyany. nyira hiányzik ez az alap, hogy a cement túladagolá­sa nem egy esetben rontja a beton minőségét. Ennek ismeretében már fenn sem akadhatunk azon, hogy míg nemzetközileg egy köbméter betonhoz — a be­ton rendeltetésétől, s a ce- mentfajtától függően — 270—340 kilogramm cemen­tet használnak fel, nálunk ez a mennyiség meghalad­ja a 410 kilogrammot. Magyarán és nyersen: az elavult technológiai nor­mák, a meggyökeresedett tévhitek, az elöregedett be­tongyártó berendezések, a tervezői túlbiztosítások miatt esztendőnként annyi cement megy pocsékba, amennyi a Dunai Cement­es Mészmű termelése!_ Meghökkentő mennyiség. S meghökkentő, mennyire hiányzik az a kötőanyag — a népgazdasági szemlélet —, mely összefogná a ce­menttermelést és behoza­talt a felhasználás miként­jével, s a kettőt együtt fejlesztené, korszerűsítené. E kötőanyag megteremtése sokkal fontosabb, mint új cementgyárak építése. Utóbbiról sokat hallani. Előbbiről csak annyit, hogy tenni kellene valamit. Evek óta ezt hallani. Mészáros Ottó Uszty-Ilimszkben — barátok között (1.) Kilencen Pest megyéből Vasárnapi számunkban közöltük, hogy kilenc Pest megyei fiatal is részt vesz abban a 300 fős magyar brigádban, amely a Szovjetunióban, Uszty-Ilimszk városában — szovjet és más szocialista országokbeli fiatalokkal együtt — a fa- és cellulóz­ipari kombinátot építi. Elutazásuk előtt a fiatalok egyhetes előkészítő táborozáson vettek részt Dunaújvárosban. Aztán visszatértek munkahelyük­re, s e napokban veszik át a lakóhelyi, illetve munkahelyi KISZ-alapszervezetektől a KISZ Központi Bizottsága megbízó- levelét. A brigád augusztus 9-én délben, a KISZ Központi Bi­zottságán fogadáson vesz részt, majd délután 3 órakor a Keleti pályaudvaron nagygyűlés keretében búcsúztatják őket. A cso­port, amely a tervek szerint 2 éven keresztül segíti, a KGST- beruházásban épülő uszty-ilimszki kombinát építését, au* gusztus 11-én érkezik meg Moszkvába. Innen repülőgépen folytatja útját Bratszkba, majd autóbuszokon jutnak el az on­nan 200 kilométerre levő úticéljukhoz. A hazánktól 9000 km-re levő Uszty-Ilimszkben augusztus 16-án kezdik meg a munkát szovjet, bolgár, lengyel, román és NDK-beli társaikkal együtt. A vendéglátó Szovjetunió lenini Komszomolja három és félezer fiatallal vesz részt a hatalmas feladat megoldásában. A Szovjetunió köztársaságaiból 60 nemzetiség fiai is segítik a kombinát építésének mielőbbi befejezését. A továbbiakban a nemzetközi építőbrigád 9 Pest megyei tagját mutatjuk be. „Megbecsülést kell szereznünk'’ Bhbinaz^^^ ^ ^ Károly, a Mohot! elmondta — már szakmájánál fogva is érdeklődik a szobrá­szat iránt. A Dunaújvárosban \ megtartott egyhetes felkészítő táborozás jó alkalmat kínált arra, hogy megkérdezze, va- í. ................................. „*i jó n lesz-e lehetősége kint ar­ra, hogy szobrászkodjék. Meg­nyugtatták, igen. — Mit hallottál vendéglá­tóitokról? — A szibériaiak barátságos, vendégszerető emberek híré­ben állnak. Ügy hiszem, az el­ső hetekben rendkívül alapo­san, keményen kell dolgoz­nunk, hogy tekintélyt, megbe­csülést szerezzünk magunknak és hazánknak egyaránt. — A jövő nyáron egy hó­napra hazautaztok. Ez még egy kissé távoli. De biztosan lesz módotok arra is, hogy utazgassatok a hatalmas or­szágban. Mely városokat ke­resnél fel legszívesebben? — Moszkvát és Leningrádot már csak a múzeumok miatt is. Aztán jó lenne megismer­ni alaposabban a Bajkál-tó környékét, s magúkat a szov­jet embereket is. — Közel lesz hozzátok az Angara. Ezzel kapcsolatban nincsenek terveid? — Hát, ami az Angarát ille­ti, horgászfelszerelést minden­esetre viszek magammal. No és persze, valami baltafélét a lékvágáshoz. „Lesz-e még ilyen alkalom ?” Ugyancsak Monorról, a helybeli építőipai szövetkezet­ből indul Magyar György, a szövetkezet 21 éves vízvezeték­szerelő szakmunkása. Az ifjú­sági mozgalommal 1970-ben lépett kapcsolatba, ez az év KISZ-tagságának dátuma. Egy évvel ezelőtt vették fel őt a pártba, s ugyanebben az évben nyerte el az aranykoszorús KISZ-jelvényt. Kétéves kiküldetése során bízik benne, hogy sokféle munkát bíznak rá. A vízsze­relés mellett ugyanis bádogos képesítése van, sőt, jogosítvá­nya tó. Az Uszty-Jlimszkben eltöltendő két év alatt renge­teg tervet szeretne valóra vál­tani. Elsősorban új fogásokat, trükköket • elsajátítani saját szakmájához, megtanulni ala­posan az orosz nyelvet és itt­hon nyelvvizsgát tenni. — Mi indított a jelentkezés­re? — Azt hiszem, kevesen di­csekedhetnek Magyarországon a korosztályombeli fiatalok közül azzal, hogy két évet töl­töttek külföldön, méghozzá olyan fontos ipari beruházás építésénél, mint amilyen az uszty-ilimszki fa- és cellu­lózipari kombinát. Nem tu­dom, lesz-e még egyszer az életben alkalmam arra, hogy a mostanihoz hasonló érdekes és fontos munkában vegyek részt. Ügy gondolom, nem okoz majd gondot beilleszked­ni a közösségbe. Jót tett a Du­naújvárosban eltöltött hét, mert sikerült kicsit megismer­nünk egymást, a ránk váró feladatokat, a téli munka for­télyait, egyszóval mindazt, amiért kiutazom. Nagyon kí­váncsian várjuk a megérke­zés pillanatát, és azt a napot, amikor először állunk munká­ba. A háromszáz tagú magyar csoport feladata a kombinát előkészítő és ipari bázisának építése lesz. Ezekben az üze­mekben kapnak majd helyet a tmik-csoportok, a műszakiak és a szolgáltatórészlegek. A hí­rek szerint vendégeket is fo­gadhatunk, a szovjet vendég­látók már hozzáfogtak azok­nak a vendégszobáknak az építéséhez, amelyekben idővel, a hazulról jövő rokonokat, is­merősöket szállásolják el. — Itthon milyen kedvtelés­nek hódoltál? — Lovagoltam. Persze, csak amatőr alapon, az ismerősök, falubeliek lovait nyüstölve. Kint erre sajnos aligha lesz le­hetőségem — bár ki tudja? A tanulásra azonban annál több. Bozsán Péter felvételei lasztották. 1974-ben megkapta a KISZ KB dicsérő oklevelét, egy évvel később — 1975 má­jusában — pedig az általa vezetett alapszervezet is el­nyerte ezt a tekintélyes elis­merő kitüntetést. Néhány nap­pal ezelőtt még a szövetkezet egyik ifjúsági asztalos szocia­lista brigádjának volt a ve­zetője, most azonban új fel­adatot vállalt, otthonától 9 ezer kilométerre. — Mit viszel magaddal az útra? — Néhány könyvet. Közöt­tük is elsőként a Szép versek 76 című antológiát. És persze a feleségem, kislányom fény­képét ... Berkó Pál (Folytatjuk.) Harmincé Pál, a Monori Építőipari Szövetkezet asztalo­sa 26 éves, Rendkívül sok dolgot tud Uszty-Ilimszk vá­rosáról. — A város házainak helyén tíz évvel ezelőtt még tajga volt. A hatvanas évek elején kezdődött meg az erdő terv­szerű kitermelése, s ma már 53 ezer lakosú ez a szibériai város. Egyszerre három beru­házás is épül Uszty-Ilimszk- ben. Egy kilenclépcsős, a bratszkihoz hasonló teljesít­ményű vízi erőmű, a fa- és cellulózkombinát, és végül maga a város. Állnak még azok a kis faházak is, amelyek azelőtt az első építők számá­ra szolgáltak felvonulási épü­letül, ideiglenes szálláshelyül. A fiatal asztalos azonban nemcsak tájékozottságával di­csekedhet, hanem szép csa­láddal is. Nős, két éve szüle­tett meg kislánya, Tímea. — Családot hagyva itthon, lesz elég erőd a vállalás vég­rehajtására? — Igen. Nagyon szeretném. Én mindig szerettem a nehéz, vagy legalábbis az annak lát­szó feladatokat. Ez is olyan­nak tűnt először. De meg kell mondanom, hogy a feleségem segítsége nélkül most nem ül­nék itt. Nagyon sok biztatást kaptam tőle, s a többiektől is a munkahelyen. Harmincz Pál három éven át volt a Monori Építőipari Szövetkezet KlSZ-alapszerve- zetének titkára. 1972 óta párt­tag, s a XI. kongresszus előtt nem sokkal még a járási párt- bizottság tagjai közé is bevá­„A feleségem is biztatott”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom