Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-03 / 182. szám
1976. AUGUSZTUS 3., KEDD <JfMan Félévi mérleg után Biztató eredmények a megye iparában Tavaly, amikor lépésről lépésre közeledtünk a negyedik ötéves terv befejezéséhez, valójában már a következő, az ötödik ötéves tervidőszak feladatainak végrehajtására készülődtünk. A vállalatok az év végén kezdték középtávú terveiket készíteni, amelyek meghatározzák az elkövetkezendő évek ipari termelésének irányvonalát, a fejlődés ütemét. A félévi mérlegbeszámolók azt tükrözik, hogy az idei tervek Pest megyében is általában reálisak, a tervezést alapos politikai és gazdasági előkészítő munka előzte meg, lényegesen magasabb színvonalon, mint a korábbi években. Reális vállalati tervek A Pest megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetőjével, dr. Olajos Mihályival összegeztük az első félév tapasztalatait, melyekről a végrehajtó bizottság ülésén tó szó volt a közelmúltban. — A megye területén kiemelt beruházásokkal is számolnunk kellett az idén. Sikerült-e tartani a határidőket? — A járási, városi pártbizottságok, tanácsi hivatalok jelentőségüknek megfelelően kísérik figyelemmel a beruházásokat. A fontosabb ipari és kommunális létesítmények építésénél igyekeznek elsősorban elhárítani az akadályokat. Ez a fokozott figyelem részben javított a beruházások menetén, de nem tudta teljes mértékben feloldani azokat a feszültségeket, amelyeket a tervszolgáltatás és a kapacitás kisebb-nagyobb hiányosságai okoztak. Ezért a megye beruházásainak összképe tulajdonképpen nem kielégítő. A kormány által kiemelt beruházások — például a DKV és a DHV üzemrészei — határidőre befejeződtek, illetve a teljesítés üteme jobb volt a tervezettnél. A folyamatban levő beruházásoknál a kivitelezők nagy erőfeszítéseket tesznek a teljesítés érdekében, bár néhol továbbra is gondot jelent a tervellátottság és az alvállalkozók tevékenységének egyeztetése. — Hogyan alakult a költségfelhasználás? — Az áthúzódó beruházások folytatása mellett az újak indulása is viszonylag megfelelőinek mondható. Az első félévben — a műszaki teljesítéssel párhuzamosan — a pénzügyi keretek felhasználása is megközelíti azt az arányt, amit az évből eltelt idő feltételez. — A mérlegbeszámolók ösz- szesítése után hogyan értékelhető az Ötödik ötéves terv kezdete? — A megye iparának termelése megközelíti a tervezett szintet. Az összes termelésen belül a könnyűipar, a gépipar, a nehézipar fejlődése megfelelt az első féléves tervelőírásoknak, viszont az élelmiszer- ipar 10—15 százalékkal alatta maradt a tervezett eredménynek. Az anyagellátást a vállalatok zöme kedvezőbbnek ítéli meg a korábbiaknál, általában a készletgazdálkodás is jobb volt a tavalyinál. Meg kell azonban említeni, hogy egyes vállalatoknál továbbra tó magas a készletállomány. Ennek oka egyrészt belső intézkedések hibáiban, másrészt kívülálló tényezőkben keresendő. Korszerűsödött a termékszerkezet, a vállalatok folyamatosan jelentkeztek új termékekkel, többek között a Csepel Autógyár, az Ipari Szerelvény > és Gépgyár, a Mechanikai Mű- j vek. — Az ipar fontos feladatai közé tartozik a tőkés export növelése. Hogyan teljesítették ilyen irányú kötelezettségeiket Pest megye vállalatai? — A megye üzemei megtermelték azt az árualapot, amelyre a tőkés exportszerződésekben kötelezték magukat. Ebben nincs elmaradás. Hogy néhol mégsem alakult minden a tervek szerint, annak oka a kiszállítás vontatottsá- ga, a nyugati világ válságos helyzete, a tőkés piac bizonyos merevsége. A tőkés export árualapok bővítése érdekében több vállalat hitelkérelemmel élt, például a Ganz Árammérőgyár, a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyára, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat, a váci Forte-gyár. A hiteligény azonban még nem kielégítő mértékű. — Közismert, hogy hazánkban a munkaerő-tartalék gyakorlatilag kimerült. Mit tesznek a Pest megyei vállalatok a munkaerő-gazdálkodás ész- szerűsítése érdekében? — A vállalatok pártszervezetei, a gazdasági vezetők az idén nagyobb figyelmet fordítottak a munkafegyelem megszilárdítására, a munkaidő- alap fokozottabb kihasználására. Ez nem jelenti azt, hogy nem marad tennivaló, hiszen még csak kezdeti eredményekkel számolhatunk. Kevesebb a hiányzás, a táppénzes nap, de még mindig sokan töltenek órákat, fél napokat távol a munkahelyüktől, különböző ügyek intézése címén. A megye területén több vállalat sikerrel törekszik a munkaerő átcsoportosítására, a teljesítménykövetelmények szerint foglalkoztatottak arányának növelésére. Említésre érdemes például a Mechanikai Művek és az MGM diósdi gyárának igyekezete, az alkalmazotti létszám csökkentésében. A megye iparában foglalkoztatottaknak több mint fele még így sem tartozik azok körébe, akik teljesítményben dolgoznak. A vállalatok egy része intenzíven foglalkozik a műszakiak és alkalmazottak teljesítménykövetelmény rendszerének kidolgozásával. A vállalati párt- szervezetek fontos feladata a jövőben tó megvizsgálni a munkafegyelem szilárdításának lehetőségeit, s hatékony intézkedésekre ösztönözni a gazdasági vezetőket, megadva ehhez a megfelelő politikai támogatást. Bálint Ibolya F elületes szemlélődés nyomán úgy tűnhet, enyhülőben az éveken át visszatérő gond, a cementhiány. Emlékezzünk csak — lapunkban is többször írtunk róla —, mennyi zavart okozott nagyberuházásokon és kisebb építkezéseken e legfontosabb építőanyag szűkös mennyisége, s mekkora terheket rótt a népgazdaságra a folyamatosan növekvő behozatal. Nos, ha csupán a számokat nézzük, megnyugodhatunk. A Cement- és Mészművek gyárai soha nem termeltek annyi árut, mint tavaly — 3,76 millió tonna volt a kibocsátás —, az import alatta maradt az egymillió tonnának. Idén folytatódott a kedvező változások irányzata. Tiszteletet érdemlő erőfeszítések állnak a Cement- és Mészművek gyárainak eredményei mögött, hiszen a váci üzem legjobb teljesítményét tavaly érte el, javult a munka Beremenden, eredménnyel jártak a fajlagos hőfelhasználás mérséklésére tett intézkedések. A nagyvállalat üzem- és munkaszervezési programja következményeként egyenletesebb az árukibocsátás, emelkedett a termelékenység . és így tovább. Egy valamit azonban nagy hiba lenne figyelmen kívül hagyni. Nevezetesen azt, hogy a cementellátás és -felhasználás korántsem egyetlen vállalat tevékenységének függvénye. Sőt, megkockáztatjuk azt az állítást, hogy sok tekintetben a vállalat a körön kívül áll. H at esztendeje, 1970- ben a termelés és a behozatal együttesen négymillió tonnára rúgott, tavaly 70 ezer tonnával volt nagyobb. Bárki rögtön rávághatja, hogy kézenfekvő a mennyiség növekedése, hiszen többet építünk, más anyagokból tó bővül a szükséglet, miért éppen a cement lenne kivétel? Ügy tűnhet, igaz az okoskodás, valóban gyarapodik az építkezések száma, nagysága, cementigénye. S Kötőanyag pontosan itt a baj. A természetes növekedés elfedi a természetellenest, miközben azzal magyarázzuk a nagyobb cementf elhasználást, hogy az építkezés is több, mint korábban volt, nem vesszük észre — nem akarjuk észrevenni — a pazarlást, a tecnológiai fölöslegeket, az építési anyagok hasznosításában mutatkozó tévutakat. Ma egy olyan gyár, mely másfélszer annyit termel, mint a Dunai Cement- és Mészművek, háromszor annyiba kerül, mint ameny- nyit a váci üzem beruházása felemésztett. Szerepe van ebben a növekvő automatizálásnak, a nyersanyagkinyerési lehetőségek nehezedésének, a szigorú környezetvédelmi előírásoknak. (A Cement- és Mészművek legújabb gyárában, a hejőcsabaiban a teljes beruházási költség 10—12 százalékát teszik ki a környezetvédelmi eszközök!) Hatalmas summákat kell tehát kiadni a cement- és mészipar fejlesztése esetén, mivel itt az eszközigény az ipari átlagnál jóval magasabb. Ennek fejében — vélné az ember — igencsak megnézik mindenütt, hogy a nagy befektetéssel termelt áru sorsa miként alakul. A vélekedés azonban téves. Ma még ott tartunk, hogy egy valami a fontos: minél több cement legyen. Az ókori rómaiak cae- mentumja, évszázadokon át irigyelt, de utánozni nem tudott kötőanyaga ma világszerte a legkeresettebb építőanyag. Joggal az, mert tulajdonságai — például a gyors kötés, a nagy szilárdság —, sokféle előnyt kínálnak. Csakhogy ebből hazai viszonyaink között néhány téves következtetést is levontak. E gyebek között azt, hogy mindent cementből kell építeni. Ezért, hogy ideiglenes építmények falják a beton ezer és tízezer tonnáit, ráadásul ezeknél az építményeknél, amikor városrendezési, s más szempontok miatt majd le kell bontani, azokat, csődöt mond a csákány, s jöhet a légkalapács, a bulldózer, egyre sűrűbben a — robbantás. Nemcsak anyag vész így kárba — a feltört beton jobb esetben gödrök feltöltésére jó, rosz- szabb esetben a szeméthegyeket növeli —, s vele munka, hanem az anyag előállításához szükséges energia, a szállításra fordított idő, energia, költség szintén. S ez csak egyetlen gond a sok közül. Mert említhetjük azt a széles körben élő téves felfogást, hogy „a jó betonba sok cement kell”, aminek semmi alapja sincs. Olyany. nyira hiányzik ez az alap, hogy a cement túladagolása nem egy esetben rontja a beton minőségét. Ennek ismeretében már fenn sem akadhatunk azon, hogy míg nemzetközileg egy köbméter betonhoz — a beton rendeltetésétől, s a ce- mentfajtától függően — 270—340 kilogramm cementet használnak fel, nálunk ez a mennyiség meghaladja a 410 kilogrammot. Magyarán és nyersen: az elavult technológiai normák, a meggyökeresedett tévhitek, az elöregedett betongyártó berendezések, a tervezői túlbiztosítások miatt esztendőnként annyi cement megy pocsékba, amennyi a Dunai Cementes Mészmű termelése!_ Meghökkentő mennyiség. S meghökkentő, mennyire hiányzik az a kötőanyag — a népgazdasági szemlélet —, mely összefogná a cementtermelést és behozatalt a felhasználás mikéntjével, s a kettőt együtt fejlesztené, korszerűsítené. E kötőanyag megteremtése sokkal fontosabb, mint új cementgyárak építése. Utóbbiról sokat hallani. Előbbiről csak annyit, hogy tenni kellene valamit. Evek óta ezt hallani. Mészáros Ottó Uszty-Ilimszkben — barátok között (1.) Kilencen Pest megyéből Vasárnapi számunkban közöltük, hogy kilenc Pest megyei fiatal is részt vesz abban a 300 fős magyar brigádban, amely a Szovjetunióban, Uszty-Ilimszk városában — szovjet és más szocialista országokbeli fiatalokkal együtt — a fa- és cellulózipari kombinátot építi. Elutazásuk előtt a fiatalok egyhetes előkészítő táborozáson vettek részt Dunaújvárosban. Aztán visszatértek munkahelyükre, s e napokban veszik át a lakóhelyi, illetve munkahelyi KISZ-alapszervezetektől a KISZ Központi Bizottsága megbízó- levelét. A brigád augusztus 9-én délben, a KISZ Központi Bizottságán fogadáson vesz részt, majd délután 3 órakor a Keleti pályaudvaron nagygyűlés keretében búcsúztatják őket. A csoport, amely a tervek szerint 2 éven keresztül segíti, a KGST- beruházásban épülő uszty-ilimszki kombinát építését, au* gusztus 11-én érkezik meg Moszkvába. Innen repülőgépen folytatja útját Bratszkba, majd autóbuszokon jutnak el az onnan 200 kilométerre levő úticéljukhoz. A hazánktól 9000 km-re levő Uszty-Ilimszkben augusztus 16-án kezdik meg a munkát szovjet, bolgár, lengyel, román és NDK-beli társaikkal együtt. A vendéglátó Szovjetunió lenini Komszomolja három és félezer fiatallal vesz részt a hatalmas feladat megoldásában. A Szovjetunió köztársaságaiból 60 nemzetiség fiai is segítik a kombinát építésének mielőbbi befejezését. A továbbiakban a nemzetközi építőbrigád 9 Pest megyei tagját mutatjuk be. „Megbecsülést kell szereznünk'’ Bhbinaz^^^ ^ ^ Károly, a Mohot! elmondta — már szakmájánál fogva is érdeklődik a szobrászat iránt. A Dunaújvárosban \ megtartott egyhetes felkészítő táborozás jó alkalmat kínált arra, hogy megkérdezze, va- í. ................................. „*i jó n lesz-e lehetősége kint arra, hogy szobrászkodjék. Megnyugtatták, igen. — Mit hallottál vendéglátóitokról? — A szibériaiak barátságos, vendégszerető emberek hírében állnak. Ügy hiszem, az első hetekben rendkívül alaposan, keményen kell dolgoznunk, hogy tekintélyt, megbecsülést szerezzünk magunknak és hazánknak egyaránt. — A jövő nyáron egy hónapra hazautaztok. Ez még egy kissé távoli. De biztosan lesz módotok arra is, hogy utazgassatok a hatalmas országban. Mely városokat keresnél fel legszívesebben? — Moszkvát és Leningrádot már csak a múzeumok miatt is. Aztán jó lenne megismerni alaposabban a Bajkál-tó környékét, s magúkat a szovjet embereket is. — Közel lesz hozzátok az Angara. Ezzel kapcsolatban nincsenek terveid? — Hát, ami az Angarát illeti, horgászfelszerelést mindenesetre viszek magammal. No és persze, valami baltafélét a lékvágáshoz. „Lesz-e még ilyen alkalom ?” Ugyancsak Monorról, a helybeli építőipai szövetkezetből indul Magyar György, a szövetkezet 21 éves vízvezetékszerelő szakmunkása. Az ifjúsági mozgalommal 1970-ben lépett kapcsolatba, ez az év KISZ-tagságának dátuma. Egy évvel ezelőtt vették fel őt a pártba, s ugyanebben az évben nyerte el az aranykoszorús KISZ-jelvényt. Kétéves kiküldetése során bízik benne, hogy sokféle munkát bíznak rá. A vízszerelés mellett ugyanis bádogos képesítése van, sőt, jogosítványa tó. Az Uszty-Jlimszkben eltöltendő két év alatt rengeteg tervet szeretne valóra váltani. Elsősorban új fogásokat, trükköket • elsajátítani saját szakmájához, megtanulni alaposan az orosz nyelvet és itthon nyelvvizsgát tenni. — Mi indított a jelentkezésre? — Azt hiszem, kevesen dicsekedhetnek Magyarországon a korosztályombeli fiatalok közül azzal, hogy két évet töltöttek külföldön, méghozzá olyan fontos ipari beruházás építésénél, mint amilyen az uszty-ilimszki fa- és cellulózipari kombinát. Nem tudom, lesz-e még egyszer az életben alkalmam arra, hogy a mostanihoz hasonló érdekes és fontos munkában vegyek részt. Ügy gondolom, nem okoz majd gondot beilleszkedni a közösségbe. Jót tett a Dunaújvárosban eltöltött hét, mert sikerült kicsit megismernünk egymást, a ránk váró feladatokat, a téli munka fortélyait, egyszóval mindazt, amiért kiutazom. Nagyon kíváncsian várjuk a megérkezés pillanatát, és azt a napot, amikor először állunk munkába. A háromszáz tagú magyar csoport feladata a kombinát előkészítő és ipari bázisának építése lesz. Ezekben az üzemekben kapnak majd helyet a tmik-csoportok, a műszakiak és a szolgáltatórészlegek. A hírek szerint vendégeket is fogadhatunk, a szovjet vendéglátók már hozzáfogtak azoknak a vendégszobáknak az építéséhez, amelyekben idővel, a hazulról jövő rokonokat, ismerősöket szállásolják el. — Itthon milyen kedvtelésnek hódoltál? — Lovagoltam. Persze, csak amatőr alapon, az ismerősök, falubeliek lovait nyüstölve. Kint erre sajnos aligha lesz lehetőségem — bár ki tudja? A tanulásra azonban annál több. Bozsán Péter felvételei lasztották. 1974-ben megkapta a KISZ KB dicsérő oklevelét, egy évvel később — 1975 májusában — pedig az általa vezetett alapszervezet is elnyerte ezt a tekintélyes elismerő kitüntetést. Néhány nappal ezelőtt még a szövetkezet egyik ifjúsági asztalos szocialista brigádjának volt a vezetője, most azonban új feladatot vállalt, otthonától 9 ezer kilométerre. — Mit viszel magaddal az útra? — Néhány könyvet. Közöttük is elsőként a Szép versek 76 című antológiát. És persze a feleségem, kislányom fényképét ... Berkó Pál (Folytatjuk.) Harmincé Pál, a Monori Építőipari Szövetkezet asztalosa 26 éves, Rendkívül sok dolgot tud Uszty-Ilimszk városáról. — A város házainak helyén tíz évvel ezelőtt még tajga volt. A hatvanas évek elején kezdődött meg az erdő tervszerű kitermelése, s ma már 53 ezer lakosú ez a szibériai város. Egyszerre három beruházás is épül Uszty-Ilimszk- ben. Egy kilenclépcsős, a bratszkihoz hasonló teljesítményű vízi erőmű, a fa- és cellulózkombinát, és végül maga a város. Állnak még azok a kis faházak is, amelyek azelőtt az első építők számára szolgáltak felvonulási épületül, ideiglenes szálláshelyül. A fiatal asztalos azonban nemcsak tájékozottságával dicsekedhet, hanem szép családdal is. Nős, két éve született meg kislánya, Tímea. — Családot hagyva itthon, lesz elég erőd a vállalás végrehajtására? — Igen. Nagyon szeretném. Én mindig szerettem a nehéz, vagy legalábbis az annak látszó feladatokat. Ez is olyannak tűnt először. De meg kell mondanom, hogy a feleségem segítsége nélkül most nem ülnék itt. Nagyon sok biztatást kaptam tőle, s a többiektől is a munkahelyen. Harmincz Pál három éven át volt a Monori Építőipari Szövetkezet KlSZ-alapszerve- zetének titkára. 1972 óta párttag, s a XI. kongresszus előtt nem sokkal még a járási párt- bizottság tagjai közé is bevá„A feleségem is biztatott”