Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-14 / 192. szám

1976. AUGUSZTUS 14., SZOMBAT mVsrtt « . xMdtm Vasárnap a községért Augusztus 15-én, vasárnap, a pomázi nagyközségi tanács a tömegszervezetek és a la­kosság bevonásával társadal­mi munkát szervez. A széles körű akció során a község kül- és belterületén levő uta­kat teszik rendbe, árkokat tisztítanak és a felgyülemlett szemetet szállítsák el a köz- utakról. A Vár utca felső ré­szétől a HÉV-állomásig meg­tisztítják a Dera-patak mind­két oldalát, gyomtalanítanak, csinosítják az utcákat, járdá­kat, rendbe teszik a vízelve­zető árkokat. A reggel 7 órá­tól délután 5 óráig tartó nagy­szabású társadalmi munka után műsoros esttel záAják a napot. A műsoros est színhe­lye a községi víztartály mel­lett levő szabad térség. ){""''"""**'"*'*"*S"'*S**"*SSSSSSS**SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSS 5 ' ■ 'C ■ '■ • 'x• ír .: • ví - : "?V ' v . :.- •»■ ß v—> x» yn /i/i /i rw f ^ vn ■v * y", ■: ' t ■ - •A-,’ •;•* v Tanulságok — aratás után Segítették egymást a munkában A múlt vasárnap — mint megírtuk — megyeszerte be­fejezték az aratást és a gabo­na betakarítását. Az elmúlt napokban a Dunakanyar Ter­melőszövetkezet gépei már Pilisszántó Pilisszentkereszt és „S/uha prí mise” Gazdag program a szlovák nyelvművelő táborban Első látásra az ember azt gondolja, hogy a pilisszent- kereszti általános iskolában már elkezdődött a tanítás, hi­szen gyerekekkel találkozik a folyosón, a tanári szobában pedagógusok beszélgetnek, a tantermekből gyermekzsivaj szűrődik ki. Aztán, ha egy kicsit jobban körülnéz és ér­deklődik, megtudja, a szün­idő még javában tart, csupán arról van szó, hogy ezekben a napokban az iskola adott otthont a járási szlovák nyelv­művelő olvasótábor lakóinak. Ha bekukkant az osztályter­mekbe, ott sem a szokásos is­kolai kép fogadja: ízlésesen berendezett hálószobákat, báb­színpadot, játéktermet, kiállí­tótermet talál, a folyosón pe­dig a gyerekek által rendezett könyvkiállítás anyagát néz­heti végig. Megemlékezés, „partizánként" Szivek József, az olvasótá­bor vezetője kalauzol végig a termeken, közben munkájuk­ról, a legérdekesebb progra­mokról beszélgetünk. — Huszonnyolc felsőtagoza­tos tanuló vesz részt a tábo­rozáson, többségük pilisszent- kereszti gyerek, de Pilisszent- lászlóról, Pilisszántóról is van­nak itt táborozok — mondja a kísérőm. Miközben végigjárjuk a tá­bort, Szivek Józsefhez több­ször is odajönnek gyerekek különböző kérésekkel, és a társalgás természetesen min­dig szlovák nyelven folyik. — Nyelvművelő tábor a miénk, tehát a foglalkozások nyelve is szlovák. A kötelező tantervi anyagokra építve, új történelmi, irodalmi és egyéb ismereteket is nyújtunk a gyerekeknek. Hogy csak egy példát mondjak, ezekben a napokban emlékeznek meg a szlovák nemzeti felkelés év­fordulójáról. A vasárnap megrendezett akadályverseny történelmi keretét a fasizmus elleni felkelés eseményei ad­ták, a gyerekek szlovák parti­zánokként vettek részt a „küzdelemben”. A szülőkkel együtt t — Nagyon gazdag a tábor programja. Emeljen ki néhány jelentős eseményt, foglalko­zást. — Szerencsés helyzetben vagyunk, mert az Igazságügyi Minisztérium pilisszentkereszti üdülőjében hatvan általános iskolás üdül. Csehszlovákiából jött, szlovák anyanyelvű gye­rekek. A nyelvművelésnek ezt a lehetőségét is felhasználjuk, közös programokat rendezünk. Eljöttek hozzánk az ismerke­dési estre, közös sportverse­nyekre, gyalogtúrára hívtuk meg őket. Vasárnap a Cseh­szlovák Kultúrától kapott szlovák filmeket vetítettünk. Ellátogatunk Budapestre, a Csehszlovák Kultúra Házába, Dobogókőre, Esztergomba és Visegrádra. Ma jön el hozzánk író—olvasó találkozóra Fila- delfi Mihály Békés megyei nemzetiségi költő. Alt Gyula, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének munkatársa a szlovák nyelv műveléséről, a továbbtanulás lehetőségeiről beszélget majd a gyerekekkel A legielentő- sebb politikai eseménye a tá­bornak a fórum lesz. A járási hivatal, a szlovák szövetség munkatársai, a három község vezetői jönnek el a gyerekek­hez eszmecserére, ahol a já­rást, a községeket érintő kér­désekről adnak tájékoztatást. Táborzáráskor pedig a szülők­kel együtt értékeljük a vég­zett munkát. Mesemondók, szavalok Amíg a táborvezetővel be­szélgetünk és várjuk az író— olvasó találkozó vendégeit, a gyerekek sem tétlenkednek. Tegnap délután a bábszakkör egy szlovák népmesét muta­tott be a tábor lakóinak. A bemutató olyan jól sikerült, hogy most, a várakozás idején a kis művészek átmentek ven­dégszerepelni a szomszédos óvodába. Az apróságoknak is bemutatják jól sikerült műso­rukat. Természetesen szlovák nyelven. Mi pedig közben két, a dél­utáni mesemondó- és szavaló­versenyre készülő pajtással beszélgetünk. Glück Zoli most fejezte be a nyolcadik osztályt, szeptem­berben már a budapesti szlo­vák gimnáziumban tanul to­vább. Eddig mindhárom nyári táborozáson részt vett. — Milyen verssel lépsz fel a versenyen? — Jonas Záborszky: Sluha pri mise című tréfás versét adom elő. — Mit jelent a cím magya­rul? — Szolga a tálnál. — Mi tetszett neked a tá­borban eddig? — Találkozás a szlovák pajtásokkal, az akadályver­seny, és a pilisszentkereszti ásatásoknál tett kirándulás. Heinrich Kati most megy majd nyolcadikba, második alkalommal van itt a tábor­ban. A szavalóversenyen Isza- kovszkij szovjet költő Szovjet harcos sírjánál című versét adja elő szlovák nyelven. Rendezték - a gyerekek — Nekem is az akadályver­seny tetszett nagyon, de szé­pek voltak a filmek is, külö­nösen az 1831-es koleraláza­dásról szóló film története ra­gadott meg. Persze még sok mindent le­hetne elmondani a táborról, de helyszűke miatt nincs mód erre. Csupán egy dolgot szeretnék említeni. Ä tábor megnyitóján részt vett vendé­gek kicsit csodálkoztak, hogy egyik tanterem üres, a népmű­vészeti kiállítást nem találják sehol. Nos, a titok nyitja egy­szerű. A tábor szervezői nem rendezték be előre a kiállító- termet. A gyerekek feladata lett, hogy a könyvkiállítás és a népművészeti terem anyagát összegyűl tsék és rendezzék. Nyakukba vették hát a falut, szülőktől, rokonoktól, isme­rősöktől szedték össze hangya- szorgalommal a régiségeket, a népművészeti anyagokat, az évszázados múlt használati tárgyait. Az eredmény nem maradt el: némi felnőtt­segítséggel takaros kiállítást hoztak össze. Közben megérkeznek az író—olvasó találkozó vendé­gei, köztük Filadelfi Mihály költő. A tábor folytatja mun­káját, hogy maradandó él- ményt . adjon minden részt­vevőnél!. Pilisszentiászló egyéni gazda­ságaiban learatott gabona cséplésénez fogtak hozzá a du- nabogdányi Ü ttörő Termelő- szövetkezet gépei Visegrádon dolgoznak. Természetesen a szövetkezetekben folyamato­san megkezdték a tarlók szán­tását és nagy ütemben vég­zik a másodvetéseket is. Fő­leg az öntözhető területekre telepítenek csalamádét. Lind Elvirával, a járási hi­vatal mezőgazdasági osztályá­nak vezetőjével az idei év terméseredményeit összegez­zük. — Legkorábban az Óbu­da és a dünabogdányi Út­törő termelőszövetkezet fejezte be az aratást, majd a pomázi Dunakanyar Termelőszövetkezet. A legna­gyobb vetésterülettel rendel­kező, tahitótfalui Kék Duna Szakszövetkezetben vasárnap ért véget a munka. Az Óbuda és az Üttörő szövetkezetekből két-két kombájn segítette be­takarítani a termést a szige­ten levő szakszövetkezetnek. A munka szervezése és üte­mezése jó volt, az elmúlt he­tek esős, változékony időjárá­sának ellenére minőségi vesz­teség nélkül sikerült elvégez­ni mindenütt a betakarítást. A dünabogdányi Úttörőben 203 hektárról, a tahitótfalui Kék Dunában 967 hektárról, a po­mázi Dunakanyarban 474 hek­tárról és az Óbudában 178 hektárról takarították be a gabonát. — Milyen volt a termés? — Tavaszi árpából az Üt­törő, őszi árpából a Duna­kanyar, búzából az Óbu­da ért el a vártnál jobb termésátlagokat. A járás szövetkezetei össze­sen 410 vagon gabonát adtak át a felvásárló vállalatnak. Az átadott gabona jelentős részét a Budapesti és Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipa­ri Vállalat szentendrei kiren­deltsége vette át. A rossz, esős időjárás miatt, mivel itt nincs szárító, Budapestre, a Sorok­sári úti átvevőhelyre is szál­lítottak gabonát a szövetkeze­tek. Az aratás idején a válla­lat állandó ügyeletet tartott. — Tarlóhántás, másodveté­sek? — A learatott táblákon azon­nal megkezdék a szántást, a különböző talajmunkákat. Az aszályos időjárás miatt a szövetkezetek a tervezettnél nagyobb te­rületeken vetettek zöld­takarmányt. Az Úttörő 70 hektáron, a Kék Duna 114 hektáron, a Duna­kanyar 75 hektáron vetett takarmánynövényt, csalamá­dét A Kék Duna Szakszövet­kezetben, a szigeten 70 hek­tár napraforgót is vetettek. Tanévkezdésre megszépülnek a város iskolái Még nem száradtak meg a frissen festett falak a tanter­mekben, még vannak iskolák, óvodák, ahol javában dolgoz­nak a munkások. Csiszolják a parkettát, mázolják az ajtókat, ablakokat — folynak a belső karbantartási munkák, hogy szeptemberben, a tanévkezdés­kor szép, tiszta, kicsinosított osztálytermek, tanári szobáig folyosók fogadják a bevonuló gyereksereget és a nevelőket. Marosvölgyi Lajosáé, a vá­rosi tanács iskolagondnoksá- gának vezetője elmondotta, a kivitelezők már júniusban dől goztak az iskolákban, óvodák­ban, és időben végeznek is mindenütt. Több mint 300 ezer forintot költött a gondnokság a nyáron a tanács felügyelete alá tartozó oktatási intézmé­nyek belső csinosítására. A Le­nin úti általános iskola Mária utcai épületében negyedmilliós költséggel központi fűtést is szereltek. A karbantartás mellett új be­rendezéseket, szemléltetőeszkö­zöket is vásárolnak az isko­láknak. Nem csak a kivitelezők ügye volt Az alkotmány ünnepé, e átadják a budakalászi óvodát A szentendrei járási pártbi­zottság 1974. májusában elfo­gadott, a népesedéspolitikai határozat járási tennivalóit rögzítő intézkedési tervében ezt olvashatjuk: „Sürgető feladat Budakalá- szon a 115 személyes új óvoda felépítése, valamint a meglevő községi óvoda bővítése. Határ­idő: 1976. december. Felelős: a tanácselnök, valamint a Lenfonó- és Szövőipari Válla­lat vezérigazgatója.” Ható: idő előtt Közeledik december, elké­szül-e határidőre az új óvoda? Dorojcsák László, a községi pártbizottság titkára és Karsai Miklós tanácselnök igennel válaszolnak a kérdésre. Sőt! Már a kitűzött határidő előtt átadják az új létesítményt. Méghozzá az alkotmány ünne­pére, tehát közel fél évvel a kitűzött határidő előtt. Szep­temberben aztán végleg birto­kukba veszik a legilletékeseb­bek, a budakalászi óvodások. — A budakalászi tanács költségvetési üzeme építi _ az óvodát. Eddig hatmillió forint­ba került az építése. További egvmillió forintra lesz még szükség, hiszen különböző be­rendezési tárgyakat kell venni, a kerítés elkészítése, az udvar rendezése is pénzbe kerül. A Lenfonó- és Szövőipari Válla­lat egymillió forintot adott az óvodára. Az építkezésnél sok segítséget kaptunk a vállala­toktól, különböző szervezetek­től, a még szükséges egymillió forintot is főleg társadalmi összefogással termetjük majd elő — mondták. Társadalmi munkában — Most összegezzük az óvodaépítés társadalmi mun­káinak végeredményét. Már a tervezés is részben társadalmi munkában készült. Faragó Já­nos. a költségvetési üzem ve­zetője a tervezés során 80 ezer forint értékű társadalmi mun­kát végzett. Az ÉM Kőfaragó- és Szobrászipari Vállalat kö­vet szállított az építkezéshez. A leszállított kő ára 50 ezer forint. A Dunakanyar Ter­melőszövetkezettől is ingyen kaptuk a sódert. A községben élő, nyugdíjas villanyszerelők, valamint a Lenfonó egyik szo­cialista brigádja társadalmi munkában elvállalták a vil­lanyhálózat szerelését. A taka­rítást gvári asszonyok, a Béke és az Egység szocialista bri­gád tagjai végzik majd el. A költségvetési üzem dolgozói az építkezés időszakában két kommunista szombaton is szor­goskodtak az óvodában. A községi pártbizottság kez­deményezte sok fáradozás meghozta gyümölcsét. Augusz­tus 19-én, a járási központi ünnepségen adják át Budaka­lász új büszkeségét, a társa­dalmi összefogással épült szép és korszerű oktatási intéz­ményt, az óvodát. A BLTORKIALLITAS MARGÓJÁRA Egy hét alatt majdnem egymillióért — Hónapok óta járom a vá­rost, és nem találok sehol egy bútorüzletet. Tessék mondani, hol van itt a közelben bútor­üzlet? *— kérdezem Szép Mar­gittól, a városi tanács osztály­vezetőjétől. — Budapesten és Vácott — hangzik a felelet. A tréfának is beillő válasz­ra csak szomorú ténymegálla­pítás következhet: Szentend­rén nincs bútorüzlet. A gyorsan fejlődő városban sorra épülnek a lakások, az üdülőövezetekben egyre-másra szaporodnak a hétvégi házak, a régi lakásokban is gyakrab­ban cserélik a bútort, vagy a meglévőhöz vesznek egy-egy korszerűbb darabot. Bútorüz­let viszont nincs. Illetve a bevásárló köz­pont Iparcikk boltjában Színes kövek a sírhantokon Miről beszélnek a szentendrei szerb temető emlékei? A Balatoni Intéző Bizottság egykori oszlopos tagja, Margit- tay Richárd — Eötvös Károly emlékezetes balatoni köruta­zásától eltérően — többször körbejárta a Balatont. Mindent felkutatott, mindent lejegyze­telt, ami érdekes volt, ami fi­gyelemre méltó volt, és amivel az általános érdeklődést a Ba­laton iránt felfokozhatná, E jeles kutató fölöttébb alapos és sokrétű búvárló ember lé­vén, még a Balaton környéki temetőket sem hanyagolta el, és sok-sok érdekes felfedezésé­vel gazdagította a jövőt. így például Balatonudvardi kör­nyezetével kapcsolatban egye­bek között leírja: „...régi re­formátus temetője máris nyújt a Balaton-vidéken másutt nem látható érdekességeket. Itt ugyanis a XVIII. század ele­jéről való, körülbelül I mé­ter magas, szívalakú, régi sír­kövek sorakoznak egymás mel­lett, o'v módon, hogv a szívala­kú kő hegye a földbe volt rejtve, s az epitaphium a fel­ső, szélesebb részt tölti ki,” mintegy szimbolizálva azt, hogy az elhunyt érdemei a szívekbe vannak beleírva ...” Miért is idézem ezt? Vala­mikor régen elkísértem Velyko Petrovity neves szerb írót Egerbe. Az írott szónak nagy­szerű mestere nagyon szerette ezt a várost, különösképp a szerb templom környezetének városnegyedet. Egy sor írasa- ba beleszőtte a csodálatosan szép környezet és hangulat ké­pét. Kerülgetve a nagyszerű és hangulatos görögkeleti templo­mot, valósággal földbegyökere­zett a lábam, mikor a szívala­kú sírkövek — úgy, ahogy Margittay leírta — egymás után következtek a templom árnyékában. Sajnos, a sírem­lékek oly annyira mohosak voltak, hogy feliratukat bajos volt kibetűzgetni. Aztán nem is mertem avatatlan kézzel a kövekhez nyúlni. Egy későbbi országjárás so­rán elgyönyörködtem a ma­gyarországi gótika egyik ra­gyogó gyöngyszemében, a rác­kevei orthodox keresztény-gö- rögkeleti szerb templomban. A két félkezem ujjainál szinte alig többet számlál a leapadt egyházközség mai híveinek száma. Hát itt is a templom körüli ősi temetkezőhely hívta fel a figyelmet. És itt is a sír- hantok fölött méternyi magas szívalakú sírkövek kezdtek lassan és feltartóztathatatlanul elsüllyedni az elhanyagolt te­metőkertben. A harmadik felfedezés: szent­endrei. Mikor Szentendrén, a nagy lokálpatrióta Gyurica meghalt, én is kikísértem utol­só nyughelyére. És itt is, szer­tartás közben, a mohfedte, szívalakú sírkövek sorozatá­nak szépsége bűvölt meg. Ott már történetesen kezem ügyé­ben fényképezőgép volt, és a mellékelt felvételit most lát­hatják olvasóink. Miután a balatonudvardi és a három szerb temető kivé­telével nem 'tudtam értesülé­seket szerezni, mely szerint másutt is előfordulnak szív­alakú sírkövek, ezúton hívom fel az esetleges összefüggések­re a néprajzosok figyelmét. Hi­szen nincs őszintébb és meg- hatóbb búcsúztató és emlé­keztető a szívnél. Dániel György árusítanak bútort, de eléggé mostoha körülmé­nyek között. Az üzletben ugyanis sok min- ; den kapható: gyermekjáték, üveg, porcelán, hangszer, sportfelszerelés, különböző háztartási cikkek, gépek s ki tudja felsorolni, mi minden. Itt szorítottak helyet a búto­roknak is. A vevő azt veszi meg, amit éppen meglát a boltban, a választék — a be­mutatás szerény lehetősegei miatt — korlátozott. A raktár nagyon messze van az üzlet­től, a raktáron levő, hullám­papírba csomagolt, összerakott bútorhalmazból csak zsákba­macska módon lehet vásá­rolni. A közelmúltban a Pest me; gyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat szentendrei boltja a városi tanács segítségével vá­sárlással egybekötött bútorki- állítást rendezett a Bajcsy- Zsilinszky úti általános iskola három osztálytermében. A kiállítás iránt megnyil­vánuló óriási érdeklődés még az ötlet gazdáit, a rendezőket is meglepte. Az egy hétig nyitvatartó ki­állításon a szentendreiek 933 ezer forint értékű bútort vá­sároltak! A kiállítás sikere újabb öt­letekre ösztönöz. A városi tanács illetékesei elmondották, hajlandók terü­letet biztosítani raktár építé­sére a Kőzúzó utcában, az iparvágány mellett. Ott fel lehetne építeni egy’ hangárszerű épületet, rak­tárt, és ez valóban mind a szállítás, mind pedig a raktározás gondjait enyhí­tené. Ha azonban egy kicsit mesz- szebbre nézünk, még bútor­üzletet is építhetnének a Kőzúzó utcában — termé­szetesen ez nagyobb anyag* ráfordítást igényelne. Az új bútorüzlet azonban nemcsak a város lakóinak bútorvásárlási gondját oldaná meg. hanem a környező községekben élőknek is nyújtana vásárlási lehetősé­get. Mindehhez az kell, hogy az illetékesek is megbarátkozza­nak ezzel — a bútorkiállítás sikere nyomán született — gondolattal. Az oldalt írta: Kiss György Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom