Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-13 / 191. szám
Lakberendezési kiállítás Monor után Vecsesen, a helyi művelődési házban is megrendezte a Pest megyei Iparcikk-kiskereskedelmi .Vállalat vásárlással egybekötött bútorkiállítását. Már az első napon is igen nagy volt az érdeklődés, melyről legjobban a vendégkönyv bejegyzései tanúskodnak. Ifj. Fekete József felvételei Balázs és Boldizsár Különösen szombaton sok a gyerek a monori utcákon, üzletekben. Szabad szombatosok a mamák, apukák, sétáltatják a csemetéket, magukkal viszik az érdeklődő apróságokat vásárolni, boltokba, piacra. S röpködnek a nevek: — Zsoltika, gyere ide! — Norbert, Réka, ne kotorásza- tok a polcokon! — Alekszandra, hol vagy? Ferit, Jancsit alig hallani. Kolléganőm története jut eszembe ilyenkor. A vonaton ismerkedtek a gyerekek, bemutatkoztak egymásnak, mindenki megmondta szépen hangzó, feltehetően nagy gonddal választott nevét, s amikor Kis Gyu- szira került a sor, a srácok hitetlenül csóválták a fejüket: — Ilyen név nincs is, hogy Gyuszi... Nálunk is csak a nagypapát hívják úgy. Balázst rég nem látott ismerőse állította meg a minap: — De nagyot nőttél, Boldizsár! Balázs felháborodva tiltakozott, nem Boldizsár ö, hogy lehet összekeverni a nevét bármivel is? Az ismerős zavarba jött, találgatott: •*- Akkor... Benő vagy? Balázs sértetten állt odébb, már nem hallotta az asszony mormolá- sát, hogy hogyan lehet ezeknek a gyerekeknek ilyen lehetetlen neveket adni? S én, aki annak idején éppen egyszerűsége miatt neveztem el a fiamat Balázsnak, gondolkodóba estem: mi is hát a jó név manapság? (zs.) XVIII. ÉVFOLYAM, 191. SZÄM 1976. AUGUSZTUS 13., PÉNTEK Az üllői tanács vb tárgyalta Megfelelő az egészségügyi ellátás Felélesztésre vár a vöröskeresztes mozgalom Új cirokfajta Gazdag termés A búzával és az árpával azonos takarmányértékű szemescirkot termeltek az idén a vasad! Kossuth szakszövetkezetben. A növényt magas fehérjetartalma kiválóan alkalmassá teszi egyéb takarmányok pótlására, ami különösen az idei aszály után, rendkívül előnyös tulajdonsága. A száz hektáron elvetett szemescirok jól tűrte az ötvenkét napos szárazságot, gazdag termést hozott. A vasadi szakszövetkezet az ócsai ciroktermesztési rendszer tagjaként az idén először kísérletezett ezzel a rövidszárú, nemesített fajtával. Az eredmények hatására elhatározták, jövőre tovább növelik a vetés- területét. MŰSOR MOZIK Monor: Válás előtt. Éjszakai előadás: Az An-droméda- törzs. Pilis: Zongora a levegőben. Vecsés: A szerelmes Blume. MŰVELŐDÉSI HAZAK Gyömrő: 18 órától Poto- klub. Péteri: 18—22-ig hangstúdió, maignósklub (műsorkészítés). Mende: 18—21-ig a József Attila Ifjúsági Klub foglalkozása. Nagy a forgalom a monori járási hivatalban is nap mint nap, csakúgy, mint a többi intézményben. Az ügyfélfogadás és az ügyfélszolgálat továbbfejlesztéséről szóló rendelkezés alapján az ügyfélfogadás rendje most megváltozik. Ügy véljük, hasznos, ha az alábbiakban közöljük az új időpontokat, megkönnyítve ezzel a hivatalt ügyes-bajos dolgaikkal felkeresők helyzetét: A monori járási hivatal szak- igazgatási szerveinél: hétfőn 13—16.30, szerdán 8—12 és 13— 16.30, szombaton 8—12 óráig. A monori járási hivatal épületében működő szerveknél: járási földhivatal (nyilvántartás, földm. csop.) hétfőn 13— 16.30, szerdán 8—12 és 13— 16.30, szombaton 8—12 óráig. A telekkönyvi részlegnél: ugyanez (járásbíróság épületében). A járási népi ellenőrzési bizottságnál: munkanapokon (szombat kivételével) 8—12 es 13—16 óráig, páratlan héten szombaton 8—12 óráig. Üllő nagyközség egészség- ügyi helyzete nem rosszabb a környező településekénél — hangzott el a pénteki tanácsülésen, melynek egyik témája az egészségügyi ellátás volt. Három orvosi körzet, egy gyermekorvosi és egy fogorvosi körzet látja el a betegeket, négy védőnő a csecsemők és terhes anyák gondozását. A megfelelő ápolás, a megalapozott diagnózisok és a védőoltások eredménye, hogy kevesebb volt a járványos megbetegedés, mint az előző években. Alig fordult elő kanyaró, szalmonellafertőzás, sőt szamárköhögésben és skarlátban megbetegedett gyerek az utóbbi két esztendőben egy sem akadt Üllőn. Az orvosok rendelési ideje jól alkalmazkodik a A járási Vöröskereszt szervezeténél: szerdán 8—12 és 13—16.30 óráig. A járási Közegészségügyi és Járványügyi Felügyelőségnél: a hét valamennyi munkanapján teljes munkaidőben, szombaton 8—12 óráig. A járási tűzoltóparancsnokságnál: hétfőn 13—16.30, szerdán 8—12 és 13—16.30, szombaton 8—12 óráig. Az MN kiegészítő parancsnokság járási főtisztjénél: szerdán 8—12, szombaton, páros héten 8—12 óráig. A Pest megyei Tanács vb monori járási hivatala vezetőinek fogadónapjai: Dr. Bencsik Mihály, a járási hivatal elnöke: 1976. augusztus 9-től páratlan héten hétfőn 8— 12 óráig, a hivatali helyiségében. Ilorsik József, a járási hivatal elnökhelyettese: 1976. augusztus 15-től páros héten szerdán 8—12 óráig, a hivatali helyiségében. bejáró dolgozók igényéhez is, bár esetenként jelentős többletmunka jut egy-egy egészségügyi dolgozóra. Nincs biztosítva a szakorvosi helyettesítés. Szabadság, továbbképzés vagy egyéb távoliét miatt egymás munkáját kell átvállalniuk . az orvosoknak, s ilyenkor bizony nem nyolc, nem is tizenkét óra a napi munkaidej ük. Az egészségház helyiségei a lehetőségekhez képest megfelelőek. Ott történik a csecsemő- és terhestanácsadás is. A szakképzett védőnők nagy felelősséggel látják el ezt a feladatot. Rendszeresen látogatják a veszélyeztetett terhes kismamákat és a csecsemőket is. A gyermekgyógyászati rendelő egy régebben körzeti orvosi rendelőnek is alig-alig megfelelt helyiségben működik. A várószoba szűk, nincs lehetőség a gyermekek vet- kőztetésére, öltöztetésére. A betegforgalom pedig jelentős: ez év első félévében már több mint nyolcezer beteg gyermeket vittek el a rendelésre. Megoldásra vár a házi beteggondozás megszervezése. Üllőn is sok az egyenülálló, gondozásra szoruló idős ember, nagy szükség lenne azokra, akik vállalnák a velük való törődést. Valamennyit enyhít ezen a gondon az idősek napközi otthona, ahol rendszeres orvosi ellátásban is részesülnek. A helyi vöröskeresztes élet nem megfelelő, sem az iskoláskorúak, sem a felnőttek nem kapcsolódnak be kellő mértékben e fontos munkába. Mielőbbi változásra, változtatásra lenne szük ség. A község egyetlen gyógyszertára nem mindig tudja betölteni feladatát, kicsi a raktárkészlet, gyakran távoznak üres kézzel a gyógyszert kérők. A fogászat sokat fejlődött. Két fogorvos dolgozik váltott műszakban, úgyszólván egész nap. A tárgyi felszerelés tökéletes, jól szolgálja a fogászaton megforduló több ezer embert. K. Zs. TÁRSADALMI MUNKÁBAN Szépül a monori sportpálya Szép az új embléma a bejárat felett. Mutnéfalvy Adorján felvétele ÚJ ÜGYFÉLFOGADÁSI REND A lakosság érdekében A vasutas-dinasztia Fáradhatatlan Zajonganak a dédunokák A régi-régi fénykép amit együtt nézegetünk, már több évtizedes. A tiszta, mosolygós kék szemekről ismerek csak rá idős Molnár Elekre. — Eljárt az idő — mondja monori, Damjanich utcai lakásában. — Maholnap rámköszönt a nyolcvanadik esztendő. Nem is sokára. Immár a fiatalembernek, aki komoly tekintettel néz a fényképezőgép lencséjébe, csak a külseje változott meg, de frissesé- ge, érdeklődése alig. Beszélgetünk a szoba mély foteljeiben, saját készítésű meggybor vár koccintásra az asztalon. Régi adósság e beszélgetés. A nyugdíjas vasutasok monori csoportjának vezetője, idős Molnár Elek rendszeresen küld meghívót szerkesztőségünkbe: vegyünk részt a csoport ülésein, írjunk gondjaikról, eredményeikről, melyekről többnyire szót is ejtünk lapunkban. Csak éppen őt, a majdnem 80 éves, fáradhatatlan szakszervezeti titkárt nem kérdeztük még meg: honnan az energiája mások bajainak viseléséhez, intézéséhez? Pihennie kellene, miért jár hát gyűlésekre, továbbképzésekre, miért tart „fogadóórákat" lakásán, miért szervez üzemlátogatást? Tízéves volt, amikor meghalt az édesapja. Vasutasként dolgozott, mint mindenki a családban, a nagyapa, Molnár Elek feleségének apja, nagyapja, s mint a sógorok, s az unoka is. — Elömunkás volt az apám a pályafenntartóknál. Vágányt emeltek, s ő olyan szerencsétlenül állt, hogy amikor a nehéz darab leesett, magával rántotta. ötvenegy évesen halt meg, hat gyeréket hagyott árván. Én akkor tízéves voltam. A temetésen megkérdezte édesanyámat a pályamester: mennyi idős is ez a gyerek? Rövid idő múlva, meghamisított születési dátummal már munkába is álltam a vasútnál. Postásgyerek lettem, hordtam a küldeményeket Angyalföld és Lipótváros között... A sárguló lapú munkakönyvben lila bélyegző: „a magyar királyi államvasutak vállalati betegsegélyző pénztára”. Ez már hivatalos, ez már a választott hivatással való komoly kapcsolat, amit megerősítenek a tanoncévek: Molnár Elek az Északi Főműhely lakatosa lett. — Ebédidőben közösen olvastuk a Népszavát. Jött a pályamester, meglátta, hallotta, hogy a cikkekről beszélünk ... Pár nap múlva mind a heten B listára kerültünk. — Jól emlékszem még Monor felszabadítására. November 12-én éjszaka innen a mi utcánkból is eltűnt a német géppuskaállás, amivel az átjárót célozták... Vaszilij, a fiatal szovjet katona nevet a fényképen, s mégis szomorúan idézi Molnár Elek az akkori napokat. A „bábuskának” írt kedves sorok a kép hátán, de ki tudja, mi történt Vaszilij jel? Azóta sem hallottak hírt róla. — Monortól Üllőig egyméteres kis darabokra voltak szétszabdalva a sínek. Harmincán, negyvenen kezdtük el a javítást, hogy megindulhasson a közlekedés. Volt egy lemaradt, 326-as masina, azzal elindíthattuk a forgalmat ... Az emlékek után a jelenről beszélgetünk, a munkáról, ami idős Molnár Elekre vár. Mosolyog. Zajonganak a dédunokák az udvaron, a pici Péter a mamát hívja, Piroska vizet kér ... — Harmincötén tagjai a nyugdíjas vasutasok monori szakszervezeti csoportjának. Ha a központban jártam, mindig kértem: hívjatok meg bennünket, hadd lássuk, mi lett az Északiból, a régi műhelyből, hiszen, ha ott is hagytuk már, azért csak érdekel bennünket a sorsa. Nemrégen sor került végre a látogatásra. Örültünk, hogy szívesen fogadtak bennünket, bár az utolsó percben szóltak, s kerékpárral kellett végigszaladni a községen, hogy mindenkit mozgósítsak. — Csoportunknak nincs hivatalos helyisége, így aztán nálam tartjuk a „fogadóórákat”. Jó lenne tudni, hogy lesz olyan utódom ezen a poszton, aki szív- vel-lélekkel csinálja majd a munkámat, összefogja a csoportot. — Amint mondtam, a családban mindenki vasutas. Ügy alakult, hogy vasutas-dinasztia lettünk... De szép is ez a pólya, nagyon lehet szeretni. Aki megismerte, nem tud szakítani vele. Az unokám például motormozdony vezetője, Azt mondja, ott nem hagyná a világ minden kincséért sem. Egyszer, ha majd ő emlékezik a régi időkre, a hivatásáról, tudom, ugyanazt mondja, amit én. Koblencz Zsuzsa Felkerült a monori sportpálya kapubejárata fölé az új embléma, amelyet a monori Vasipari Szövetkezet Dózsa brigádja készített társadalmi munkában. Bán József 'brigádvezető örömmel újságolta, hogy mindenki kivette részét a munkából, nem sajnálták a száz órát, amely a tetszetős embléma elkészítéséhez kellett. A sporttelep fűnyírógépét is megjavították. A Kinizsi brigád az ökölvívószakosztály segítségére sietett: Dancsók János és társai a megrongálódott ringet tették használhatóvá. Igazi sportbarátok: nemcsak szurkolnak, hanem segítenek is a nagy múltú monori sportegyesületnek. —v. i.— JEGYZET Ílí essünk virágot? Idős férfi kopogtatott a szerkesztőségben, kezében egy bokor letépett ága. Nem ő tépte le, bizonyítékul hozta, nézzük meg, milyen szép, különleges fajta bokor. A monori Damjanich utca egyik háza előtt nőnek ilyenek. Azaz: csak nőttek. A ház gazdája nyaral, az idős embert bízta meg. nézzen át néha. minden rendben van-e? Egyik reggel az utcai bokrokat letiporva, összetörve találta. Valaki „tréfálkozott”, vagy dühbe jött, mert belógott egy ág a járdára, ahol ő közlekedik, s az ő közlekedését semmi sem zavarhatja. Az idős férfi szomorúan mutatta az ágat: — Alig várták, hogy nőjenek a bokrok, és most tessék... Mire hazajönnek, szép látvány várja őket. mondhatom. Olvastam a Monor és Vidékében, hogy Gyömrőn már háromezer forintra is büntethetik a parkokat, a közterületen növényeket csonkító garázdákat. Igaz, ezt a garázdát már nemigen lehet megtalálni, de ha a vandálokat Monoron is szigorúan megbüntetnék, soknak elmenne a kedve attól, hogy virágokat, bokrokat letiporjanak. Szó ami szó: nem vagyunk éppen virágos nagyközség. Keveset törődünk azzal, ami a kerítésen túl, a portánkon kívül történik. S lám, aki törődne. azt is bosszúság éri. A javaslat azonban nem rossz: valóban szigorúbban kellene megbüntetni a rajtakapott vandálokat. Hiszen nem lehet az a tanulság, hogy „úgysem érdemes”. Ültessünk csak virágot, díszbokrot — de közben próbáljuk ráncbaszedni a szép szándék garázda eltérőit is! (k. zs.)
