Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-13 / 191. szám

Lakberendezési kiállítás Monor után Vecsesen, a helyi művelődési házban is meg­rendezte a Pest megyei Iparcikk-kiskereskedelmi .Vállalat vá­sárlással egybekötött bútorkiállítását. Már az első napon is igen nagy volt az érdeklődés, mely­ről legjobban a vendégkönyv bejegyzései tanúskodnak. Ifj. Fekete József felvételei Balázs és Boldizsár Különösen szom­baton sok a gye­rek a monori ut­cákon, üzletekben. Szabad szombato­sok a mamák, apu­kák, sétáltatják a csemetéket, ma­gukkal viszik az érdeklődő apró­ságokat vásárolni, boltokba, piacra. S röpködnek a ne­vek: — Zsoltika, gye­re ide! — Norbert, Ré­ka, ne kotorásza- tok a polcokon! — Alekszandra, hol vagy? Ferit, Jancsit alig hallani. Kolléganőm tör­ténete jut eszembe ilyenkor. A vonaton is­merkedtek a gye­rekek, bemutat­koztak egymásnak, mindenki meg­mondta szépen hangzó, feltehe­tően nagy gonddal választott nevét, s amikor Kis Gyu- szira került a sor, a srácok hitetlenül csóválták a fejü­ket: — Ilyen név nincs is, hogy Gyuszi... Nálunk is csak a nagy­papát hívják úgy. Balázst rég nem látott ismerőse ál­lította meg a mi­nap: — De nagyot nőttél, Boldizsár! Balázs felhábo­rodva tiltakozott, nem Boldizsár ö, hogy lehet össze­keverni a nevét bármivel is? Az ismerős za­varba jött, talál­gatott: •*- Akkor... Benő vagy? Balázs sértetten állt odébb, már nem hallotta az asszony mormolá- sát, hogy hogyan lehet ezeknek a gyerekeknek ilyen lehetetlen neveket adni? S én, aki annak idején éppen egy­szerűsége miatt neveztem el a fia­mat Balázsnak, gondolkodóba es­tem: mi is hát a jó név manapság? (zs.) XVIII. ÉVFOLYAM, 191. SZÄM 1976. AUGUSZTUS 13., PÉNTEK Az üllői tanács vb tárgyalta Megfelelő az egészségügyi ellátás Felélesztésre vár a vöröskeresztes mozgalom Új cirokfajta Gazdag termés A búzával és az árpával azo­nos takarmányértékű sze­mescirkot termeltek az idén a vasad! Kossuth szakszövetke­zetben. A növényt magas fehérje­tartalma kiválóan alkalmassá teszi egyéb takarmányok pót­lására, ami különösen az idei aszály után, rendkívül előnyös tulajdonsága. A száz hektáron elvetett szemescirok jól tűrte az ötvenkét napos szárazsá­got, gazdag termést hozott. A vasadi szakszövetkezet az ócsai ciroktermesztési rendszer tagjaként az idén először kí­sérletezett ezzel a rövidszárú, nemesített fajtával. Az ered­mények hatására elhatározták, jövőre tovább növelik a vetés- területét. MŰSOR MOZIK Monor: Válás előtt. Éjsza­kai előadás: Az An-droméda- törzs. Pilis: Zongora a leve­gőben. Vecsés: A szerelmes Blume. MŰVELŐDÉSI HAZAK Gyömrő: 18 órától Poto- klub. Péteri: 18—22-ig hang­stúdió, maignósklub (műsorké­szítés). Mende: 18—21-ig a Jó­zsef Attila Ifjúsági Klub fog­lalkozása. Nagy a forgalom a monori járási hivatalban is nap mint nap, csakúgy, mint a többi in­tézményben. Az ügyfélfogadás és az ügyfélszolgálat tovább­fejlesztéséről szóló rendelkezés alapján az ügyfélfogadás rend­je most megváltozik. Ügy vél­jük, hasznos, ha az alábbiak­ban közöljük az új időponto­kat, megkönnyítve ezzel a hi­vatalt ügyes-bajos dolgaikkal felkeresők helyzetét: A monori járási hivatal szak- igazgatási szerveinél: hétfőn 13—16.30, szerdán 8—12 és 13— 16.30, szombaton 8—12 óráig. A monori járási hivatal épü­letében működő szerveknél: járási földhivatal (nyilvántar­tás, földm. csop.) hétfőn 13— 16.30, szerdán 8—12 és 13— 16.30, szombaton 8—12 óráig. A telekkönyvi részlegnél: ugyanez (járásbíróság épületé­ben). A járási népi ellenőrzési bi­zottságnál: munkanapokon (szombat kivételével) 8—12 es 13—16 óráig, páratlan héten szombaton 8—12 óráig. Üllő nagyközség egészség- ügyi helyzete nem rosszabb a környező településekénél — hangzott el a pénteki tanács­ülésen, melynek egyik témája az egészségügyi ellátás volt. Három orvosi körzet, egy gyermekorvosi és egy fogorvo­si körzet látja el a betegeket, négy védőnő a csecsemők és terhes anyák gondozását. A megfelelő ápolás, a meg­alapozott diagnózisok és a vé­dőoltások eredménye, hogy kevesebb volt a járványos megbetegedés, mint az előző években. Alig fordult elő ka­nyaró, szalmonellafertőzás, sőt szamárköhögésben és skarlát­ban megbetegedett gyerek az utóbbi két esztendőben egy sem akadt Üllőn. Az orvosok rendelési ide­je jól alkalmazkodik a A járási Vöröskereszt szer­vezeténél: szerdán 8—12 és 13—16.30 óráig. A járási Közegészségügyi és Járványügyi Felügyelőségnél: a hét valamennyi munkanap­ján teljes munkaidőben, szom­baton 8—12 óráig. A járási tűzoltóparancsnok­ságnál: hétfőn 13—16.30, szer­dán 8—12 és 13—16.30, szom­baton 8—12 óráig. Az MN kiegészítő parancs­nokság járási főtisztjénél: szer­dán 8—12, szombaton, páros héten 8—12 óráig. A Pest megyei Tanács vb monori járási hivatala vezetői­nek fogadónapjai: Dr. Bencsik Mihály, a járási hivatal elnöke: 1976. augusztus 9-től páratlan héten hétfőn 8— 12 óráig, a hivatali helyiségé­ben. Ilorsik József, a járási hiva­tal elnökhelyettese: 1976. au­gusztus 15-től páros héten szer­dán 8—12 óráig, a hivatali he­lyiségében. bejáró dolgozók igényéhez is, bár esetenként jelentős több­letmunka jut egy-egy egész­ségügyi dolgozóra. Nincs biz­tosítva a szakorvosi helyette­sítés. Szabadság, továbbkép­zés vagy egyéb távoliét miatt egymás munkáját kell átvál­lalniuk . az orvosoknak, s ilyenkor bizony nem nyolc, nem is tizenkét óra a napi munkaidej ük. Az egészségház helyiségei a lehetőségekhez képest megfe­lelőek. Ott történik a csecse­mő- és terhestanácsadás is. A szakképzett védőnők nagy felelősséggel látják el ezt a feladatot. Rendszeresen látogatják a ve­szélyeztetett terhes kismamá­kat és a csecsemőket is. A gyermekgyógyászati ren­delő egy régebben körzeti or­vosi rendelőnek is alig-alig megfelelt helyiségben műkö­dik. A várószoba szűk, nincs lehetőség a gyermekek vet- kőztetésére, öltöztetésére. A betegforgalom pedig jelentős: ez év első félévében már több mint nyolcezer beteg gyerme­ket vittek el a rendelésre. Megoldásra vár a házi be­teggondozás megszervezése. Üllőn is sok az egyenülálló, gondozásra szoruló idős em­ber, nagy szükség lenne azok­ra, akik vállalnák a velük való törődést. Valamennyit enyhít ezen a gondon az idő­sek napközi otthona, ahol rendszeres orvosi ellátásban is részesülnek. A helyi vöröskeresztes élet nem megfelelő, sem az isko­láskorúak, sem a felnőttek nem kapcsolódnak be kellő mértékben e fontos munkába. Mielőbbi változásra, változ­tatásra lenne szük ség. A község egyetlen gyógy­szertára nem mindig tudja be­tölteni feladatát, kicsi a rak­tárkészlet, gyakran távoznak üres kézzel a gyógyszert kérők. A fogászat sokat fejlődött. Két fogorvos dolgozik váltott műszakban, úgyszólván egész nap. A tárgyi felszerelés töké­letes, jól szolgálja a fogásza­ton megforduló több ezer embert. K. Zs. TÁRSADALMI MUNKÁBAN Szépül a monori sportpálya Szép az új embléma a bejárat felett. Mutnéfalvy Adorján felvétele ÚJ ÜGYFÉLFOGADÁSI REND A lakosság érdekében A vasutas-dinasztia Fáradhatatlan Zajonganak a dédunokák A régi-régi fénykép amit együtt nézegetünk, már több évtizedes. A tiszta, mosolygós kék szemekről ismerek csak rá idős Molnár Elekre. — Eljárt az idő — mondja monori, Damjanich utcai la­kásában. — Maholnap rám­köszönt a nyolcvanadik esz­tendő. Nem is sokára. Immár a fiatalembernek, aki komoly tekintettel néz a fényképező­gép lencséjébe, csak a külse­je változott meg, de frissesé- ge, érdeklődése alig. Beszélgetünk a szoba mély foteljeiben, saját készítésű meggybor vár koccintásra az asztalon. Régi adósság e be­szélgetés. A nyugdíjas vas­utasok monori csoportjának vezetője, idős Molnár Elek rendszeresen küld meghívót szerkesztőségünkbe: vegyünk részt a csoport ülésein, írjunk gondjaikról, eredményeikről, melyekről többnyire szót is ejtünk lapunkban. Csak éppen őt, a majdnem 80 éves, fá­radhatatlan szakszervezeti tit­kárt nem kérdeztük még meg: honnan az energiája mások bajainak viseléséhez, intézésé­hez? Pihennie kellene, miért jár hát gyűlésekre, tovább­képzésekre, miért tart „foga­dóórákat" lakásán, miért szer­vez üzemlátogatást? Tízéves volt, amikor meg­halt az édesapja. Vasutasként dolgozott, mint mindenki a családban, a nagyapa, Mol­nár Elek feleségének apja, nagyapja, s mint a sógorok, s az unoka is. — Elömunkás volt az apám a pályafenntartóknál. Vágányt emeltek, s ő olyan szerencsét­lenül állt, hogy amikor a ne­héz darab leesett, magával rántotta. ötvenegy évesen halt meg, hat gyeréket ha­gyott árván. Én akkor tízéves voltam. A temetésen megkér­dezte édesanyámat a pálya­mester: mennyi idős is ez a gyerek? Rövid idő múlva, meghamisított születési dá­tummal már munkába is áll­tam a vasútnál. Postásgyerek lettem, hordtam a küldemé­nyeket Angyalföld és Lipót­város között... A sárguló lapú munka­könyvben lila bélyegző: „a magyar királyi államvasutak vállalati betegsegélyző pénz­tára”. Ez már hivatalos, ez már a választott hivatással való komoly kapcsolat, amit megerősítenek a tanoncévek: Molnár Elek az Északi Főmű­hely lakatosa lett. — Ebédidőben közösen ol­vastuk a Népszavát. Jött a pályamester, meglátta, hallot­ta, hogy a cikkekről beszé­lünk ... Pár nap múlva mind a heten B listára kerültünk. — Jól emlékszem még Mo­nor felszabadítására. Novem­ber 12-én éjszaka innen a mi utcánkból is eltűnt a német géppuskaállás, amivel az át­járót célozták... Vaszilij, a fiatal szovjet ka­tona nevet a fényképen, s mégis szomorúan idézi Mol­nár Elek az akkori napokat. A „bábuskának” írt kedves so­rok a kép hátán, de ki tudja, mi történt Vaszilij jel? Azóta sem hallottak hírt róla. — Monortól Üllőig egymé­teres kis darabokra voltak szétszabdalva a sínek. Har­mincán, negyvenen kezdtük el a javítást, hogy megindul­hasson a közlekedés. Volt egy lemaradt, 326-as masina, az­zal elindíthattuk a forgal­mat ... Az emlékek után a jelenről beszélgetünk, a munkáról, ami idős Molnár Elekre vár. Mosolyog. Zajonganak a déd­unokák az udvaron, a pici Pé­ter a mamát hívja, Piroska vizet kér ... — Harmincötén tagjai a nyugdíjas vasutasok monori szakszervezeti csoportjának. Ha a központban jártam, mindig kértem: hívjatok meg bennünket, hadd lássuk, mi lett az Északiból, a régi mű­helyből, hiszen, ha ott is hagy­tuk már, azért csak érdekel bennünket a sorsa. Nemrégen sor került végre a látogatás­ra. Örültünk, hogy szívesen fogadtak bennünket, bár az utolsó percben szóltak, s ke­rékpárral kellett végigszalad­ni a községen, hogy minden­kit mozgósítsak. — Csopor­tunknak nincs hivatalos he­lyisége, így aztán nálam tart­juk a „fogadóórákat”. Jó len­ne tudni, hogy lesz olyan utó­dom ezen a poszton, aki szív- vel-lélekkel csinálja majd a munkámat, összefogja a cso­portot. — Amint mondtam, a csa­ládban mindenki vasutas. Ügy alakult, hogy vasutas-dinasz­tia lettünk... De szép is ez a pólya, nagyon lehet szeretni. Aki megismerte, nem tud sza­kítani vele. Az unokám pél­dául motormozdony vezetője, Azt mondja, ott nem hagyná a világ minden kincséért sem. Egyszer, ha majd ő emléke­zik a régi időkre, a hivatásá­ról, tudom, ugyanazt mondja, amit én. Koblencz Zsuzsa Felkerült a monori sportpá­lya kapubejárata fölé az új embléma, amelyet a monori Vas­ipari Szövetkezet Dózsa brigád­ja készített társadalmi munká­ban. Bán József 'brigádvezető örömmel újságolta, hogy min­denki kivette részét a munká­ból, nem sajnálták a száz órát, amely a tetszetős embléma el­készítéséhez kellett. A sportte­lep fűnyírógépét is megjavítot­ták. A Kinizsi brigád az ökölvívó­szakosztály segítségére sietett: Dancsók János és társai a meg­rongálódott ringet tették hasz­nálhatóvá. Igazi sportbarátok: nemcsak szurkolnak, hanem segítenek is a nagy múltú monori sport­egyesületnek. —v. i.— JEGYZET Ílí essünk virágot? Idős férfi kopogtatott a szerkesztőségben, kezében egy bokor letépett ága. Nem ő tép­te le, bizonyítékul hozta, néz­zük meg, milyen szép, külön­leges fajta bokor. A monori Damjanich utca egyik háza előtt nőnek ilyenek. Azaz: csak nőttek. A ház gazdája nyaral, az idős embert bízta meg. nézzen át néha. minden rendben van-e? Egyik reggel az utcai bokrokat letiporva, összetörve találta. Valaki „tré­fálkozott”, vagy dühbe jött, mert belógott egy ág a járdá­ra, ahol ő közlekedik, s az ő közlekedését semmi sem za­varhatja. Az idős férfi szomorúan mu­tatta az ágat: — Alig várták, hogy nője­nek a bokrok, és most tessék... Mire hazajönnek, szép látvány várja őket. mondhatom. Olvas­tam a Monor és Vidékében, hogy Gyömrőn már háromezer forintra is büntethetik a par­kokat, a közterületen növénye­ket csonkító garázdákat. Igaz, ezt a garázdát már nemigen lehet megtalálni, de ha a van­dálokat Monoron is szigorúan megbüntetnék, soknak elmen­ne a kedve attól, hogy virágo­kat, bokrokat letiporjanak. Szó ami szó: nem vagyunk éppen virágos nagyközség. Ke­veset törődünk azzal, ami a kerítésen túl, a portánkon kí­vül történik. S lám, aki tö­rődne. azt is bosszúság éri. A javaslat azonban nem rossz: valóban szigorúbban kellene megbüntetni a rajtakapott van­dálokat. Hiszen nem lehet az a tanulság, hogy „úgysem ér­demes”. Ültessünk csak virá­got, díszbokrot — de közben próbáljuk ráncbaszedni a szép szándék garázda eltérőit is! (k. zs.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom