Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-08 / 160. szám

1976. JÚLIUS 8., CSÜTÖRTÖK Követésre méltó A Nagykátai Pincegazdaság felkereste a helyi ÁFÉSZ ve­zetőségét, hogy együttműködé­si szerződést írjanak alá a szőlő- és gyümölcstermelés fellendítésére. A megállapo­dás lényege az lenne, hogy a nagykátai körzetben a terme­lőknek ingyen szaktanácsot adjanak, azonkívül gyakorlati munkát is vállalnának. * A Pincegazdaság és az ÁFÉSZ az .elképzelések sze­rint közösen beszerezne egy nagy teljesítményű permete­zőt és talajművelő gépet, amelyhez szakembert és keze­lőszemélyzetet biztosítanának. Elsősorban a Pincegazdaság­gal hosszúlejáratú szerződéses kapcsolatban levő termelők igényeit elégítenék ki e be­rendezések munkába állításá­val. Mindezen felül egy motoros házi permetezőt is beállítaná­nak kölcsönzésre: az ÁFÉSZ biztosítana kezelőket is. Sza­bad kapacitás esetén más ter­melők, esetleg közületek is igénybe vehetik szolgáltatásu­kat. A kezdeményezés vélemé­nyem szerint nagyon hasznos és időszerű, mert a kisáruter- inelők gyakran nem tudják a szőlő- és gyümölcstelepítés munkáját ellátni. A Pincegaz­daság és az ÁFÉSZ együttmű­ködése mindenki számára egyaránt hasznos lehet. Kaposi István- Nagykáta Nem késik az újság Jóleső érzéssel szeretném a szerkesztőség tudomására hoz­ni, hogy kéthónapi kényszer- szünet után, a vecsési Rózsa utca laikói ismét időben meg­kapják a Pest megyei Hírla­pot, valamint a többi napila­pot, amire előfizettek. Kemenyiczky János Vecsés ★ örömmel vettük vecsési olvasónk szerkesztőségünkbe küldött sorait. A vecsési 2-es — ide tartozik a Rózsa utca is —, valamint a 3-as körzetekből az elmúlt időszakban szerkesztőségünkbe is érkeztek észrevételek: olvasóink a kézbesí­tés elégtelensége miatt panaszkod­tak. így hát szívesen adunk hírt arról, hogy ez a probléma már megoldódott. Éhes vikend... Július 3„ szombat. Délelőtt váii'k a nem Valósiak előtt 9 óra, ragyogó napfény, renge- 1S­teg autó az 51-es úton, útban " Az örvendetesen szaporodó a ráckevei Duna-ág felé. Jó hétvégi házak mindenképpen néhányan úgy döntöttek: mi- erről tanúslkodnak. Igaz, e Csak egy kis jóindulat? nek indulás előtt kenyeret venni, amikor egymást köve­tik a jobbnál jobb, friss ke­nyeret árusító boltok az út mentén? (Vagy az is lehet, hogy a kánikulában egysze­rűen unták Budapesten a sor- banállást a víkendezni indu­lók, és úgy vélték: útközben hamarább jutnak a friss ro­pogóshoz ...) Az első útbaeső község Ha­lásztelek, amelynek kitűnő pékboltja megyeszerte híres. Most is sokan állnak körülöt­te — csak épp nem a hírnév miatt, hanem azért, mert ke­nyér nincs. Egytfalatnyi sem. Most sütnek, talán 11 felé lesz. Aki a melegben mielőbb a vízpartra szeretne jutni — és ez a többség —, az nem vár. Szigethalomra be sem térnek, mert onnan is Halásztelekre jöttek — hiába — a kenyérvá­sárlók. Talán Lacházán ... Népbolt, ABC, élelmiszerbolt: mind üres. Mármint a kenye­respultokat nézve. Nincs, el­fogyott, nem is tudjuk, mikor lesz, talán délben, talán dél­után, de van olyan boltvezető is, aki úgy tudja: nemsokára hoznak kenyeret Ráckevéról. Fél tizenegy. Dömsöd. Sehol egy szelet kenyér, egyetlen boltban sem. Itt még azt sem tudják, mikor lesz, de vigasz­talnak: reggel volt... És hogy a kenyérhiány ne legyen csak megyei specialitás, a megye­határ másik oldalán, a tassi sütőipari boltban és az ABC- ben sides. De — talán meg­nyugtatásul? — köflik: már délebbről, Dunavecséről is jöttek kocsival, merthogy ar­rafelé sincs kenyér! Egy egész járás — no meg a szomszéd is — szombat dél­előtt, kenyér nélkül. Az egyet­len magyarázat talán az egyik bolt eladójától: volt reggel, ké­rem, de olyan sokat vittek... Ki számított erre? Tényleg: ki? Ki gondol az ötvenezemyi víkendezőre, akik honban is tudnák, hogy ha kenyérre vágy­nak, azt tanácsosabb még Bu­dapesten beszerezni? ■— Szatmári — Alhertirsai kertek Már hosszú évtizedek óta élek a ceglédi járásban, Al- bertirsán. Az utóbbi időben örömmel tapasztalom, hogy vidékünk egyre ismertebbé vidék pihenőre alkalmas, csendes a mikebudai erdő. Tudomásom szerint Albert- irsán van egy meleg vizű for­rás is. Ügyes szervezéssel, kö­zös erővel, összefogással min­denképpen el lehetne érni, hogy az elkövetkező időben e terület a turisták számára még vonzóbb legyen. Virág Mihály Alberti rsa Makkosmária A budai hegyekben a mak- kosmáriai erdőrész a csille­bérci terület folytatása. Ezek­ben a napokban különösen szívesen keresik fel a kirán­dulók, mert árnyat adó, hűs fái alatt kellemes a pihenés. Nem elég azonban tudni, hogy ez a terület kedvelt ki­rándulóhely. Elsősorban az idelátogató fiatalok figyelmét kell felhívni arra, mennyire fontos e vidéken is a környe­zetvédelem, a fák, a növény­zet megóvása. Egy-egy vízmo­sás, kis domb vagy árok a természet értéke. Pusztításuk jóvátehetetlen, s valameny- nyiümket megkárosítja az, aki ilyen cselekedetre vetemedik. Az erdőkben nemcsak fel­üdülést kell keresnünk. Vé­delmükről is magunk gondos­kodjunk! Padányi Lajos Budakeszi Gödöllői gondok Mintegy három hónapja fe­jezte be a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem műszaki osztálya karbantartó részlegé­nek tetőfedő brigádja — az egyetem kertészeti tanszéké­nek kísérleti telepén '— a fő és mellékhelyiségek tetőfö­dém-javítását A főépület és a szivattyúház tetőzetén azon­ban egy-egy cserép helye (bizonyára anyaghiány miatt) kimaradt. A nyíláson kisebb eső idején literszámra, na­gyobb viharoknál azonban vö­dörszámra ömlik be a víz, amely a padlás átázbatásával a mennyezet leomlását idéz­heti elő. Ugyancsak itt, a fér­fi- és a nőd öltözőben, vala­mint mosdóban megrepedtek a falak. Sok helyütt a repe­dések fél centiméteresek. Bal­esetveszélyes az itt-tartóz'ko- dás, mivel egy óvatlan pilla­natban valakire ráhullhat a vakolat. A telep vezetője munkalevél kiadásával sür­gette a javítások megkezdé­sét az egyetem műszaki osz­tályán, ám intézkedés még nem született. Szót érdemel egy másik probléma is. A telep fizikai munkásai a szakszervezeti bizalmi segítségét kérték, mi­vel a meleg eléri a 30 fokot; hűsítő italt vagy szódavizet szeretnének. Ügy tudják: a mezőgazdasági dolgozóknak ez amúgy is jár. A kérésüket to­vábbította a bizalmi, de vá­laszt máig sem kaptak. Kelemen János Gödöllő Emlékezetes találkozó Szentendrén, az egykori polgári fiú- és leányiskola 1936-ban végzett növendékei a minap megtartották negyven­éves találkozójukat. Az egy­kori pedagógusok közül az igazgató, Bsncsy Béla tartott beszédet, visszapillantva a mögöttük hagyott évtizedekre. . , A jó., .szervezésért Nagy Jó-;, zsef egykori növendéknek jár köszönet. / V. Géza Szentendre Rákóczi-emléktúra Pilisborosjenőiek Kassán Érdekes levelet továbbított a minap szerkesztőségünkbe a posta. Pilisborosjenőről kap­tuk, s néhány soros írásban tudomásunkra hozták: a kö­zelmúltban Rákóczi-emléktú- rán vettek részt nemcsak Ma­gyarországon, hanem Cseh­szlovákiában is. A kis csoport — összesen 45-en — Tóth Gáspár helyi népfrontelnök vezetésével in­dult el a négynapos kirándu­lásra. A túra első részében Gyöngyösön, Hatvanban és Miskolcon jártak, majd to­vábbutaztak Kassára, ahol megkoszorúzták II. Rákóczi Ferenc sírját. A pilisborosje­nőiek innen Bártfa és Eperjes érintésével eljutottak Kés­márkra, ahol virágot helyez­tek el Thököly Imre sírján. S menet közben pedig várakat, kastélyokat, múzeumokat te­kintettek meg. Tóth Gáspár vaskos könyvekkel felszerelve indult útnak, s minden város­ban hiteles és érdekes beszá­molót tartott a nevezetes épü­letekről, a történelmi össze­függésekről. Hazafelé jövet — Poprádon és Somoskőújfalun át — már egyre inkább azon gondolkoz­tak a túra részvevői, mennyi­re szívesen indulnának az el­következendő időben is ha­sonlóan hasznos és élvezetes kirándulásra. Mi is bízunk abban, hogy e kezdeményezésnek lesz még folytatása. Válasz cikkünkre Lapunk június 24-i számá­ban, a Postabontás rovatunk­ban közöltük alhertirsai tu­dósítónk, Virág Mihály ész­revételét a Dánosi úti vasúti átjáróval kapcsolatban. Azt kifogásolta, hogy az átjáró rossz állapotban van, s ez a tény nem kis balesetveszélyt jelent a gyalogosok és kerék­párosok számára egyaránt. Az írásra levélben kaptunk választ Tóth Jánostól, a MÁV Budapesti Igazgatóságának vasútigazgatójától. Tudomá­sunkra hozta: az érdekelt fenn­tartó szervvel közösen intéz­kedtek a Dánosi úti vasúti át­járó megjavítása érdekében. A hivatalos választ annak re­ményében adjuk közre, hogy az albertirsaiak is rövidesen érzékelni fogják a helyzet ja­vulását. Szerkesztői üzenetek Gy. S.-né, Kistarcsa: A levelé­ben említett műszert nem a Me­dicor gyártja, hanem az Orvosi Műszer Szövetkezet. A fecskendőt három év alatt kísérletezték ki, s elsősorban akkor használják, ami­kor sok embert kell. egyszerre be­oltani. Azt tanácsoljuk önnek, vegye fel a kapcsolatot az Orvosi Műszerkereskedelmi Vállalattal, a forgalombahozóval. Pontos címük: Budapest, VI., Bajcsy-Zsilinszky üt 24. V. I.-né, Törtei; .Megpróbálunk segíteni. Levélben tájékoztatjuk a fejleményekről. T. I., Budaörs: Várjuk közér­dekű írásait a budaörsi embereket érintő aktuális kérdésekről. Kánikula és víz Szomjazó Parkváros — Javulás várható Egy hónapja múlt, hogy egyik olvasónk- panaszos levelet írt la­punkba, kifogásolva: megszüntet­tek egy vonatjáratot (nevezetesen a délután 6 óra 35 perckor Aszód­ról Nógrádkövesűre indulót). Ügy gondolja, hogy megkárosítottak, minthogy naponta e vonattal tért haza családjához. A levél megje­lent Postabontás rovatunkban, s azt válaszolta rá a MÁV illetékes osztályvezetője, miszerint egyszerű menetrendváltozásról van szó. Ko­rábban indítják a vonatot, ame­lyen rendszeresen 40—60-an utaz­tak, s 10—10 ember jutott egy-egy vagonra, mivel a szerelvény be­ta fogadóképessége — ha csak az * ülőhelyeket nézzük — 400 személy. E szerelvény 2 óra 58 perckor ve­szi fel ezután az Ikladi Ipari lő­szergyár 400—500 dolgozóját — egy órával korábban jutnak így haza az üzembeliek. Mindez jogos, érthető. Node, mi lesz a délután 6 óra 35-lcor haza­induló 40—50 emberrel? Levél­írónk domonyi, a Volánnal utazik ezután, s 2—3 forinttal többet fizet naponta, mint arról újabb levelé­ben beszámol. Hát igazság ez? Érdekek szembenállásáról van szó tehát, . amelyek vizsgálatánál a döntő év a társadalmi hasznosság, a közérdek. Mégis, lebecsülhető-e 30—40 em­ber érdeke, problémája, gondja? Semmi esetre sem. Jogos-e sérel­mük, károsodnak-e anyagilag? Minden bizonnyal, hiszen körül­ményesebben jutnak haza, s töb­bet fizetnek az utazásért. Csakhogy 400—500 ember — az Ikladi Ipari Műszergyár dolgozói­nak — ugyancsak jogos panasza áll az övékkel szemben, akik lép­csőn lógva, zsúfolt szerelvényeken utaznak hazafelé. Ha e szemszög­ből vizsgáljuk, nem kérdéses: jól döntött a MÁV. Rendjén is lenne a dolog, nem is érdemelne több szót az eset, ha olvasónk újabb levelet nem írt volna. Nem ért egyet a MÁV dön­tésével. Miért ne közlekedtethetné a MÁV vonatfordultával újra a szerelvényt? Azt írja: mindent meg lehet oldani, csak egy kis jó­indulat kell... Itt azonban nem Jóindulatról van szó. Az Aszód—Nógrádkövesd kö­zötti vonal legalább egyharmadán 200 embernek kellene utaznia ah­hoz, hogy gazdaságosan közleked­jenek a szerelvények. És ez a gaz­daságosság sem egyértelmű. Hi­szen a MÁV 100 kilométerenként minden utas után 28 forintnyi ál­lami támogatást kap. Ha az első érvet nem is fogadja el olvasónk, a másodikat meg kell szívlelnie. Takarékoskodik az or­szág. Ésszerűtlen lenne és gazda­ságtalan, ha autóbusznyi ember miatt költehe a társadalom száz­ezreket. V. F. Az elmúlt napokban a szo­kásosnál többször csengett a telefon szerkesztőségünkben. A hívások döntő többsége Érd- Parkvárosból érkezett, s va­lamennyi a vízzel volt össze­függésben. A telefonálók el­keseredetten panaszolták: a budai járásbeli nagyközség parkvárosi részén — most már lassan két hete — egyáltalán nem csöpög a csapokból a víz. A helyzet már-már tarthatat­lan — közölték többen is. S alig jegyeztük fel az el­hangzott észrevételeket, ami­kor megjelent szerkesztősé­günkben dr. Kovács Sándor (Érd, Tárnoki út 26.) olvasónk, aki közölte, hogy a parkváro­si és a diósligeti részen leg­alább tízezer ember víz nél­kül maradt. A szerencséseb­bek szomszédaik jóvoltából, ásott kutakból hordják vöd­rökben. Sürgős intézkedésre van szükség... ígéretet tettünk: lehetősé­geinkhez képest mindent elkö­vetünk azért, hogy megszűn­jön Parkvárosban a jelenlegi állapot. A helyszínen próbál­tunk választ kapni arra a kér­désre, amelyet oly sokan fel­tesznek Érden: mi lehet az oka e szokatlanul hosszan tartó vízhiánynak? Alig 400 köbméter Amikor dr. Szekeres József, az érdi nagyközségi tanács vb- titkára tudomást szerzett ar­ról, milyen ügyben keressük, gondterhelten közölte: — Az elmúlt hetekben szin­te minden percemet a víz kö­tötte le. E hét eleje óta már valamelyest javult a helyzet: legalább az éjszakai órákban folydogálnak a parkvárosi csapok. S mivel ezen a vidé­ken van egy óvoda, egy ke­nyérgyár, valamint a helyi Benta Völgye Termelőszövet­kezet húsüzeme is, így jóval többre van szükség... így igaz. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük a szám­adatokat. Érd lakói az elmúlt napok, hetek tikkasztó hősége miatt naponta összesen 4,5—5 ezer köbméter vizet fogyasz­tottak, illetve használtak fel. A többi területekhez képest magasabban fekvő Parkváros zavartalan ellátásához leg­alább napi ezer köbméternyire lenne szükség. Ezzel szemben alig 400 köbmétert tudnak biz­tosítani az itt élő tízezer em­bernek. Több megértéssel E cseppet sem irigylésre méltó állapot okait próbáltuk tisztázni — a nagyközségi ta­nács vb-titkárával együtt — az érdekeltekkel: Balogh Imre tanácselnök-helyettessel, Pil­lar Emillel, a Pest megyei Viz­es Csatornamű Vállalat érdi üzemmérnökségének vezetőié­vel, Besze Istvánnal, a Dél- Buda térségi Víz- és Csator­namű Társulat igazgató-fő­mérnökével, valamint Tóth Gáborral, a társulat elnökével. Az okokat vizsgálva Besze István megemlítette, hogy a nagyközség központi kútjai jóval alacsonyabban feksze­nek, mint a Parkváros. A ká­nikulában, az átlagosnál na­gyobb vízfogyasztás miatt a parkvárosi két, egyenként 500 köbméteres tározóba már el sem jut a víz. Vajon miért? Balogh Imre határozott állítá­sa szerint azért, mert közben elcsurog, s nem takarékoskod­nak vele az alacsonyabb terü­leteken lakók. Sajnos, nem kevés azoknak a száma, akik egyetlen pillanatig sem gon­dolnak arra, hogy ezekben a napokban egyszerűen nincs mód a locsolásra, a vetemé­nyes kertek elárasztására, hi­szen más helyen esetleg még a gyerekeket sem tudják meg­mosdatni, sőt az ivóvíz is ke­vés. Ilyen körülmények kö­zött az elmúlt hetekben a pa­zarlókkal szemben már a leg­szigorúbb szankciók alkalma­zását helyezték kilátásba. An­nál is inkább, mert már má­jus 21-től életbe léptették a vizkorlátozást, éppen a későb­bi kánikulára gondolva. Hogyan próbálnak segíteni a jelenlegi helyzeten? Belépnek az új kutak Pillár Emil szerint ezekben a napokban szükségmegoldást alkalmaznak annak érdekében, hogy a parkvárosi tározóba feljusson legalább a minimális vízmennyiség. Éppen ezért egyes alacsonyabban fekvő te­rületeket az éjszakai órákban kikapcsolnak az ellátásból, így a parkvárosiak reggelre faze­kakban össze tudnak annyit gyűjteni, amennyi mosdásra eiég. Az eddig elhangzottak azon­ban csak a dolgok részleges magyarázatát adják. Ami a biztos reményt jelenti ebben a nehéz helyzetben: az érde­keltek véleménye szerint na­pokon belül javulni fog a hely­zet. Hogyan, milyen módon? Erről Besze Istvántól kaptunk részletes tájékoztatást. A parkvárosi, negyven kilo­méter hosszúságú vezetékrend­szer kiépítése — a munkála­tok 1972-ben kezdődtek — elő­reláthatólag szeptember vé­géig befejeződik. Addig sor ke­rül a műszaki átadásra, s a kivitelező s beruházó Dél-Bu­da térségi Víz- és Csatornamű Társulattól átveszi az egész vezetékrendszert az üzemelte­tő, a Pest megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat. A társulat vezetői ugyanis nem vártak meg az építkezés teljes befe­jezését, hanem a lakók nyo­matékos kérésére szakaszosan helyezték nyomás alá a kü­lönböző területeket. Legkésőbb július 15-ig üzemelni kezd a sasvárosi rész új kútja, amely ezer köbméter vizet ad napon­ta, s működését minden bi­zonnyal érezni fogják a park­városiak. Ugyancsak a sasvá­rosi területen, augusztus 30-ig belép a hálózatba egy hasonló teljesítményű kút is — igaz, itt még az elekromos szerelést kell befejezni a hátralevő na­pokban. A társulat vezetői azonban bíznak abban, hogy a kitűzött határidőre elkészül­nek a munkával. Innen indul az a 200 milliméter átmérőjű azbeszt-cément nyomócső is, amelynek segítségével sikerül áthidalniuk a parkvárosi ma­gasságkülönbséget, s ez a ve­zeték minden bizonnyal meg­oldja majd a kenyérgyár és a húsüzem vízellátását is. Addig a fazekak Így hát — a mostani erőtel­jes fejlesztést figyelembe vé­ve — az érdekeltek egyönte­tűen azt ígérik: az elkövetke­zendő napokban kevesebbet fognak bosszankodni a park­városiak a víz miatt. S ha a jövő nyáron is ilyen hőség kö­szönt a községre, a mostani­hoz hasonló állapot már nem fordulhat elő. A parkvárosiak számára vi­gasznak talán ez sem kevés. De addig — ezt vallják kö­zülük többen is — azért ké­szenlétbe helyezik a fazeka­kat ... Falus Gábor i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom