Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-07 / 159. szám

Sörszezon A nyári időszakban csaknem 7 ezer hektoliter sört szál­lítanak el a Kőbányai Sörgyár ceglédi kirendeltségéről. E mennyiség egyik telét palackokba töltik, másik felét hordók­ban szállítják. Apáti-Tóth Sándor felvétele Jelentkezés, levelező tagozatra A ceglédi Kossuth Gimná­zium levelező tagozatának igaz­gatósága értesíti azokat, akik szeptemberben az első osztály­ba akarnak jelentkezni, hogy jelentkezési lapot minden szer­dán délelőtt 9—12 óráig kér­hetnek a gimnázium gondnoki irodájában. Az igazgatóság a beiratkozás időpontjáról ké­sőbb ad értesítést. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JAPAS ES ROS RÉ SZERE XX. ÉVFOLYAM, 159. SZÁM 1976. JÜLIUS 7., SZERDA A közlekedés rendjéért Kerékpár, motor, kamion - szabálytalanul Őrjárat a városban és a 4-es úton A rekkenő melegben meg­lágyul az aszfalt, a nap vakító sugarai perzselőn ontják a forróságot. A járőrkocsiban legalább 50 Celsius fok van, s az üvegek még megsokszo­rozzák a nap hevét Délután 2 óra. — Ilyenkor a városban már csökken a forgalom, nem va­lami kellemes ilyentájt autóz­ni — vélekedik Magyar Ist­ván rendőr főtörzsőrmester, amikor társával, Sárik István rendőr főtörzsőrmesterrel út­ra kelünk, őket a napi köte­lesség, engem a kíváncsiság ültet a rendőrség jól ismert, kék színű, fehér csíkos URH-s kocsijába. A városból kifelé haladva Magyar főtörzsőrmes­ter előremutat: Nem tudják mit jelent a tábla — Figyelje a kerékpároso­kat ... Sokuknak a közlekedé­si jelzőtábla csak dísz, sejtel­mük sincs, melyik mit jelent S ha tudják is, nem veszik figyelembe... Csakugyan. S minthogy Cegléd utcáin most jóformán Erdők a ceglédi határban VAROSUNKNAK LEGNA­GYOBB, százezer holdas ki­terjedése idején először csak egy erdeje volt, tűnik ki az adománylevélből: „Minden­kinek tudomására adjuk, hogy a Pest megyében fekvő Chegled falunkat minden hasznaival és összes tartozé­kaival, különösen pedig az ott szedni szokott vámmal és az erdővel örök alamizsnául az általunk alapított óbudai apácazárdának adományoz­zuk. Kelt az Ür 1368-ik esz­tendejében, szeptember hó idusán. Erzsébet, Isten ke­gyelméből Magyarország ki­rálynéja”. Az itt őshonos égig érő kocsányos tölgyeket és cserfákat csak több ember tudta átkarolni. Holott ezek már csak sarjak voltak. Ezek az erdők a gödöllői dombvi­dék utolsó nyúlványán hono­sodtak meg olyan régi idők­ben, melyek messzeségébe sem az emlékezet, sem az írá­sok nem nyúlnak vissza. E háromezer holdas összefüggő erdőségnek három szakasza volt, a Cserő, a Kámán és a Töles. A középkorban okosan vágták, lassanként fölújult sarjairól, ezért nevezték el Irtványnak. Az, Irtvány is öregerdő volt, alak még lát­ták a múlt század végén, mondják, hogy évszázados tölgyóriás-sarjak éltek benne, mutatták a hatalmas, ki nem ásott tövek. Alattuk, a víz­járta, nyirkos réten a vízi­malmoknál burjánzóit a ma­gas Kőrisfás. Ide jártak nyár­előben a város javasasszo­nyai és kenőa.sszonvai kőris­bogarat szedni, bátortalan szerelmeseknek bogámort árulni szerelmi vágyak kel­tésére. Erzsébet királyné, fönntart­va a területhez való jogát, csunán faizásra, ezekhez az erdőkhöz átengedte még a határunk déli részén elnvúló mintegy háromezer holdas, vadban gazdag erdejét a szomszédos három mezővá­rosnak: ..Kavpanhalma után következik Cheated, Kőrös és Kechkemeth használatára a királynő Tulerdeje”. íTölgyer- deie). Ennek az erdőnek vi­szontagságos a múltja, hol a ceglédiek követelték maguk­nak, hol a körösiek. Kecske­mét, távolabb lévén, békes­séggel átengedte a két dühös városnak. 1405-ben a körö­siek ceglédi embert már be sem eresztettek. ÉVSZÁZADOS PER kelet­kezett az időközben Csemó nevet kapott terület birtoü- iásáért. „1425-ben hatvanna- rom körösi joboágy, uraik es azok tiszttar toinoK paran­csara rárontották az ott fát fűrészelő hat ceglédi gazaa- ra, azokat halálosan elverték és megsebesítették, elvettek tőlük egy hatökrös szekeret, egy nyoicökrös vasalt szeke­ret, egy négylovasat, erszé­nyükből sok új forintot és számos kisforiniokat, hat kön­töst, két csuklyát, egy láö- szárvédot, három takarót, bal­tákat, fejszéket, csákányokat, egy dárdát, egy kardot, egy voaröt és két vasláncot. Me­leg Lukács ökrét a tisztáson levágták, megsütötték és nagy gauaiummal ott meg is et­ték, majd az ökrökkel, lovak­kal, szekerekkel és az elra­bolt értékekkel, óriási lármá­val és hujángatásokkal haza­mentek”. Az erőszakosságok eltartottak a XIX. század ele­jéig. , Végül is a megyei bíró­ság elunva az örökös kiszál­lásokat és a hiábavaló ítéle­teket, 1811-ben megfelezte a vitatott Csemőt. Azóta csönd van, annál is inkább, mert 1949-ben Csemő önállósította magát. A MŰLT SZÄZAD ELEJÉN a nekünk jutott erősen megritkult tulerdei harasztot jobbágyok újra ültették, hogy védjék a nagy Páskom füvét, melyet hatalmas foltokban már belepett a futóhomok. A fölújított Tulerdőt a tiszttar­tó elvette a gazdáktól, mire azok panasszal járultak a most már államosított urada­lom igazgatóságához. Cserébe, a Kistelekben, ugyancsak a szélfútta homokon családon­ként foghattak egy-két holdat, beültethették nyárfával, akác­cal. Az így települt Alsóerdő, Felsőerdő és Középsőerdő megközelítette az ezer holdat. Huszonnyolc évig szabadon bírták a gazdák, de hogy a nemesi jogú uradalomnak jus­sát elismerjék, holdanként évi tíz krajcárra adóztak. Éppen negyvennyolcra tellett ki az idő, véglegesen 1857-ben ke­rült saját tulajdonukba. A SZŐLŐ TELEPÍTÉSI LÄZ­BAN Cegléden minden erdőt kivágtak a mutatóba megke­gyelmezett negyven hold ká- mánd tölgyes kivételével, de ezt is kiirtották, a második háborúban, csak a nagy sza- létld körül irgahnaztak meg tizenkét tölgyfának. A kámá- ni irtványnak irodalomtörté­neti érdekessége van: Tömör­kény István apja itt három hold kitermelt földet vásá­rolt, abba jó bort adó szőlőt telepített. Ez az új ültetés már termett, mikor elköltöz­tek Ceglédről. Tőlük Gubá- nyi Károly író, világutazó Szülei vették meg újabb há­rom hold erdőfölddel. Ezt a hatholdas szőlőtelepet ma a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet gondozza. Az Irtvány erdészháza egy­magában még áll az Agya­gos dűlőben, benne lakott Kodolányi Gyula erdész, Ko- dolányi János író apja, innen udvarolt a ceglédi intéző leá­nyának, Martinovich Iloná­nak, későbbi feleségének. ERDŐ NÉLKÜL nem lehe­tett el a város, a csemői Put­risarokban a vallásalapítvá­nyi uradalom nyolcszáz hold erdőt telepített még a fölsza­badulás előtt, s amelyet Ceg­léd elvesztett a község meg­alakulásaikor, és ebben az időben ültetett a város egy szerény akácost, a Kistordőt, a Szőkehalomban. A felszaba­dulás után keletkeztek a friss nagyerdők: ezerötszáz holdat az állami erdőgazdaság tele­pített, kétezer-háromszáz hol­dat a termelőszövetkezetek és az állami gazdaság. Ismét su­sognak a nyárfák, az akácok, zöldellnek a nyeletlen levelű, őshonos kocsányostölgyek, a korábban nem ismerős, jó szagú fenyők, visszatértek a délceg dámvadak, a szép bo- kájú őzek és a surranó ró­kák, a lombok közt s a fák ormain csittegnek, füttyögnek, fuvoláznak, trilláznak, csé- rognak, csörögnek, vijjognak, huhognak és burukkolnak az erdő madarai. Időnként isko­lásgyermekek vernek sátrat a tisztásokon, száraz gallyat gyűjtögetnek, tüzet raknak, gulyást főznek, énekelnek, táncolnak. Hídvégi Lajos csupán jámbor kétkerekű jár­műveket lehet látni, melye­ket csak néha rebbent szét egy-egy lassan guruló autó, vagy surranó motorkerékpár, figyelmünket teljesen a kerék­párosoknak szentelhetjük. A Nagykátai és a Széchenyi út kereszteződése. A Beloian­nisz utca felől stoptábla — mintha ott sem lenne. Egy középkorú férfi nemhogy meg­állna, de minden körültekin­tés nélkül, kényelmes tempó­ban tapossa a pedált, át, a táb­lával védett úton. Ezúttal sze­rencséje volt, egyetlen autó sincs a közelben ... x A toronyházak előtt pót­kocsis ZIL jön szembe. Hir­telen jelez, s mór abban a pillanatban kanyarodik balra, egy kismotoros nagy ijedtségé­re. Mire odaérünk, a ZIL már messze jár. A veszélyes kereszteződésben Szokásos forgalmi ellenőrzés a mai feladatunk — mondja Sárik István. A legforgalma­sabb útra, a 4-esre tartunk. Ott mindig van mire ügyelni... A vasúti felüljáró utáni ka­nyarban már jól látható az országos főútvonal. S bár most itt is kisebb a forgalom a szokásosnál, mégis percenként 3:—4 kocsi húz el Budapest vagy S'zofiíók irányába. Az igen veszélyes kereszteződés­ben külön tábla figyelmeztet: Nézz körül, légy óvatos. Több halálos és súlyos sérüléssel végződött baleset színhelye ez ... Az út több kilométeren át üres, néha jön csak szem­be jármű, s a hosszan kígyó­zó, sima aszfaltszalag ingerli a gázpedálon nyugvó lábat. Zsiguli, Polski Fiat, Wartburg egymás után húz el, legalább száztízzel. Egy Volvo kamion robusztus, hatalmas monstrum, tart Szolnok felé. Ő sem ma­rad le. Huszonkét tonnányi terhet vontat, maiga mögött, legalább százas tempóban ... Nem messze az útkereszte­ződéstől megállunk, Sárik fő­törzsőrmester a közlekedés­rendészetnél másfél évtizede teljesít szolgálatot, gyakorlott szemé egy alaposan megrakott régi Warszavát pillant meg. A piros tárcsa felemelkedik, az autó lassan az út széléhez gurul. Ketten ülnek benne, minden más hely dugig meg­tömve táskákkal, a csomag­tartó tetejét is alig lehet le­csukni. Otjt is zsákok, ládák, mind tele' friss zöldpapriká­val. Pestre viszik a piacra. De egyetlen kocsiban ennyit!! A súly jóval több a megenge­dett terhelésnél, s a gumik is meglehetősen kopottak. Nem veszélytelen útra vállalkozott a két férfi, amikor elindult. A főtörzsőrmester szabatosan, pontosan, udvariasan elmond­ja észrevételét, s közli, a ha­nyagság miatt helyszíni bírsá­got kell fizetniük. Szó nélkül megteszik, s megkönnyebbül­ten indulnak tovább. Pedig Budapest még hetven kilomé­ter... Esetek és bírságok — Szabálytalanul előz — mutat Sárik István egy Szol­nok felől közelgő Skodára. Vezetője figyelmen kívül hagy­va az előzni tilos táblát, ké­nyelmes tempóban ráhajt a menetirány szerinti bal oldal­ra, s megelőz egy teherautót. Vezetője az intésre fékez, a kocsi megáll, rendszáma ABS 3882. Csehszlovák házaspár ül benne. — Jó napot kívánok! Be­szélnek magyarul? — érdeklő­dik udvariasan a főtörzsőrmes­ter. — Nein, nein.... — hangzik németül a válasz. No jó, a főtörzsőrmester is németre for­dítja a szót: Bitte schön den Pass und die Führerschein ... — folytatná, de a vezető most már németül sem ért. Elné­zően mosolyog, csóválja a fe­jét, de amikor megmutatjuk neki ismét az előzni tilos táb­lát, megadóan bólint. Még né­mi beszélgetés szükséges, amíg megérti, milyen is egy száz- forintos ... Udvariasan átadja, a szelvényeket gondosan elte­szi, közben mosolyog, s ugyan­csak mosolygó hitvesével út­nak ered. Kedélyes csalid ... Ám a KRESZ ráj ült is köte­lező. Wartburg jön, rendszáma CE 04—95. A hátsó ülésen lá­dákban apró, sárga kis jószá­gok csipognak, hangoskodnak. Nem úgy, mint a Wartburg kürtje. Az ugyanis néma, nem szólal meg, a világ min­den kincséért se. — Nézze, legyint bosszúsan a férfi, most már megmon­dom, rossz a kürt, és egy na­gyot rúg dühében a gumiba. Közlése váratlan, bár eddig sem vélte egyikünk sem, hogy valami túl hangos a kürt... — Két hete vettem, még­sem jó... A gumik viszont nagyon ré­giek, a hátsók például tükör­simára kopottak. Semmi két­ség, jogos a bírság, szó nélkül fizeti. Amikor energikusan in­dít, hátul a kiscsirkék hango­san felcsipognak. ...és egy magánfuvar Az Állami Tangazdaság fe­lé haladva egy IFA jön ve­lünk szembe, rendszáma: FN 54—72. Amikor megáll, gyor­san előkerül a menetlevél, azonban kiderül, hogy már négynapos, magánfuvarra siói, s nem vezették eseménysze­rűen. A bírság 100 forint. A vezető készségesen fizet, in­dulna, sürgeti az idő, magán­fuvarban van... Hazafelé tartva délután, amikor már gyengül a nap ereje, az országúton fekete Yamahákkal találkozunk. Mél­tóságteljesen, halk zümmögés­sel húznak Szolnok felé. Amint Cegléd felé kanyaro­dunk, visszatekintve még lát­juk, tompított fényszórójukon megvillan a lenyugvó, izzó nap... Khim Antal ALBERTIRSÁN jelentősen támogatja a háztáji gazdasá­gokat a Dimitrov Termelőszö­vetkezet, felismerve és érté­kelve megnövekedett szerepü­ket. Tavaly 4 és fél millió fo­rint értékű terméket, terményt vásároltak fel a háztáji gazda­ságoktól. Egy éve kezdték építeni Betonacél fekszik a földben Jövőre százötvenen dolgoznak Egy évvel ezelőtt, júliusban kezdődött meg a Vinnyica— Albertirsa közti 750 kilovoltos távvezeték albertirsai fogadó- állomásának építése. A 22. Ál­lami Építőipari Vállalat mun­kásai azóta alapoznak. A munkásszállás 150 ember szá­mára készül. Kubikosok, döm- peresek, nehézgépkezelők, vas­betonszerelők, "hegesztők, ra­kodók, kisegítők dolgoznak a forró napsütésben, hogy a vál­lalt határidőre elkészüljenek a mintegy 230 millió forint ér­tékű munkával. Két, nagy teljesítményű, és jórészt automata betonkeverő központ látja el anyaggal az építőket: 80 portálalap készül, 40 kilométer betonacél földe­lőhálózatot kell a földbe he­lyezniük 28 hektár területen. Locsolni tilos! Bírságot fizet a vízpazarló A rendkívüli száraz nyár gondot okoz Cegléd vízellátá­sában. A vízhiány főként az emeletes házak lakóit érinti, akik napok óta szinte csak a késő esti órákban jutnak víz­hez. Az ellátásban jelentkezett zavarok miatt július 1-től el­rendelték városszerte a locso­lást tilalmat, amely nemcsak a Városgazdálkodási Vállalat locsolóautójára, hanem min­denkire, főként a kertes há­zak gazdáira vonatkozik. A ti­lalom megszegői ellen szabály­sértési eljárást indíthatnak, azonnali hatállyal. Olvasónk levele Csalódottan távoztam Elmentem június 25-én dél­után a ceglédi Szabadság Filmszínház kamaramozijába, hogy megnézzem a plakáton hirdetett. Lev Tolsztoj regénye nyomán készült új szovjet ba- lettfiimet, az Anna Kareninát. De valami egészen mást lát­tam, mint amit vártam: igen- igen megrövidítve a régi Anna Karenina filmet, Tatjána Sza- mojlova főszereplésével. Mondhatom, bosszúsan és ki­csit csalódottan távoztam az előadásról, amely, bár kétré- sziesnek hirdették, hamar vé­get ért. Mcdgyes Jánosné, XI. Gerjetelep 33. Pénteken Áramszünet A DÉMÁSZ ceglédi kiren­deltsége értesíti a város la­kosságát, hogy pénteken, jú­lius 9-én reggel 6 órától dél­után 16 óráig áramszünet lesz az Újváros—Várkonyi István utca—Űjvárosszél közti részen, a Csengerl utcában, a Szüret utcában, a Csengeri szélen, a Folyó utcában és az abból nyíló utcákban. Kerámiák és tűzzománcok Három kiállítás várja hét végére a vendégeket Cegléden, Nagykőrösön és a tápiószelei blaskovich Múzeumban. Mind a három népes érdeklődő kö­zönséget vonzott már megnyi­tása óta, s elismerő, jó hírét keltették a látogatók mind a három alkotó művésznek. A szomszédos Nagykörösön, az Arany János Művelődési Központ kiállítótermében szombaton ér véget a bukovi­nai születésű Lőrincz Vitus tűzzománc kiállítása. A fiatal művész számos hazai és kül­földi kiállításon mutatta be eddig alkotásait. Cegléden, a Kossuth Mú­zeumban vasárnap este zár Borsódy László keramikus mű­vész kiállítása. Térplasztikákat felsorakoztató bemutatkozását sok ceglédi művészetbarát kí­sérte figyelemmel, s mint mondták többen, szívesen lát­nának ilyen alkotásokat az új lakótelepek zöld gyepes, virá­gos, gondozott parkjaiban. Tá- piószelén, az egykori kúria épülete mellett álló időszaki kiállítóteremben augusztus 25-ig lesz nyitva a nagykőrösi Molnár Elek keramikus mű­vész kiállítása. Nemes egysze­rűséggel, jó humorérzékkel, művészi igényességgel formáz­ta alkotásait, melyeknek látvá­nya hangulatos perceket ad a bemutatóra érkező, érdeklődő közönségnek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom