Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-06 / 158. szám

\Kxdav 1976. JÜLIUS 6., KEDD Galgamácsai képeskönyv a Balaton partján Tihanyban és Veszprémben mutatta be műsorát Vankóné Dudás Juli együttese - A Pest megyei népi festőasszony az Egyesült Államokba utazik Balatonfüreden, az elmúlt esztendőkben, ezrek csodálták már meg a Marina szálló nagy éttermének galériája alatt vé­gifutó bájosan üde festmény­sort, amelyen a Galga mente népéletének jelenetei, színei pompáznak. Az országszerte — sőt mindinkább határainkon túl is — jól ismert, becsült galgamácsai festőasszony, Vankóné Dudás Juli keze mun­kája ez a kétszer negyven mé­teres fatáblafestmény. A hét­köznapok és jeles ünnepek kö­zelmúltbeli és máig élő, éleszt­getett szokásai, hagyományai kaptak művészi, naív szépsé­gű megfogalmazást a Pest me­gyéért emlékéremmel épp az idén kitüntetett Vankóné ecsetje nyomán. Ám ez a nagyszerű képes­ségű galgamácsai asszony nemcsak képet, tányért, falidí­szeket fest, s hímez, hanem gyűjtője és ápolója is szülő­földje hagyományainak, az ál­tala alapított és vezetett népi együttes segítségével. Sajátos körforgást teremt ily módon: megfigyeli a még föllelhető látványos, színes, hangulatos, tartalmas szokásokat, hogy ké­pein megörökítse, tül^ztesse, s e képeket aztán mintegy megeleveníti együttesének elő­adásában! mely így tovább él­teti, fenntartja, s esetleg új­ból a hétköznapi életbe is visszaviszi egy-egy jeles nap dalos, táncos ünneplését. Megelevenedett festmények így lehettek a Marina szálló­beli képsor valóságos megele- venedésénelt tanúi azok, akik nem messze onnan, a Balaton tihanyi öblének partján most szombaton délután megnézték a galgamácsai együttes fellép­tét. A Veszprém megyei Di­mitrov Művelődési Központ meghívására érkeztek, hogy vasárnap kiállítással egybekö­tött műsorral lépjenek föl. Veszprémben. Ezt megelőzően mutatták be a Balaton part­ján is értékes tudásukat. A tihanyi szabadtéri népraj­zi házmúzeum — egy múlt századi eredetiben berendezett gazdaház — udvarán csendült föl a műsorindító dal: Sej Galgamácsa eszembe se jutna, Ha a babám lakosa nem volna... Aztán, mintha egy szép nagy képeskönyv telítődött volna meg élettel: csaknem két órán át sorjáztak egymásra, dallal, tánccal, játékos szóval fűsze­rezve azok a különféle jelene­tek, melyek Dudás Juli fest­ményeinek világát alkotják. Tánc, lánc, eszterlánccal kezd­ték a legkisebbek, s úgy ját­szottak a dobogón elfelejtett vagy részben még ismert né­pi gyermekjátékokat, hogy né­zelődő kis kortársaiknak ked­vük lett volna közéjük állni. (Talán otthon majd meg is próbálják.) Utánuk jöttek a nagyobbak, felnőtt legények, menyecskék, meg már őszese- dő férfiak is. Minden korosz­tály helyt kapott az együttes­ben, úgy, ahogyan az életben Is, ahogyan a falujukban él­nek, s vettek részt annak Ide­jén a közös játékokban, hét­köznapi vagy ünnepi szoká­sokban. Ennek az együttes­nek ez az életszerűség, ez a mindennapokban rejlő termé­szetesség adja a varázsát, mellyel jóformán alig tesz hoz­zá ahhoz, ami a népélet művé­szi rétegekké formálódó, de mégiscsak megszokott velejá­rója volt. Jeles napok szokásai Az esztendőnek szinte min­den hónapján végigvezettek a bemutatott szokások, játé­kok, A tavaszt köszöntőktől, a farsangi, a húsvéti mókázá- soktól az aratási szokásokon át a betlehemezésig, minden jeles hagyomány helyt kapott. Meg olyan időponthoz nem kö­tött dolgok is, mint a lakodal­mas, a lánykéréstől, az eljegy­zéstől kezdve a vidám lako­dalmi forgatagig, melyben ér­zelmes és évődő, derűs és in­tő jelenetek egyaránt szóhoz jutottak, egészen a kirobbanó, majdhogynem vaskos tréfá­kig. A közönség is így adta át magát a váltakozó hangulatok­nak. a csöndes, szelid énekek varázsának vagy a harsány ne­vetésnek. A rekkenő meleg­ben az érdeklődők (akiknek többségét műsor közben csa­logatta oda a nótaszó, meg a látványosság), nem szabályos nézőtéren, hanem eperfa lomb­jai alatt, meg a gyepen üldö­gélve, a tornác hűvösében áll­va figyelték a váltakozó jele­neteket úgy, hogy szinte ma­guk is részeseivé váltak a prog­ramnak. Akárcsak Galgamá- csán vettek volna részt egy- egy jeles alkalomban. Nyaralók, hazaiak, külföldi­ek nézték a műsort, de volt, akinek tapasztalatcseréül is szolgált. A neves Badacsony együttes művészeti vezetője, Németh László éppencsal»-ha­zaérkezett együttesével bul­gáriai vendégszereplésről, de — ha kialvatlanul is — eljött ide. „Mindenképpen látni, megismerni kívántam a mind- annyiunk által tisztelt Dudás Juli nénit” — mondta. KészülődéSitengerentúlra A szültebb pátriából is volt résztvevő a nézők között. A műsor után örömmel gratulált Fehér Béla, a gödöllői járási pártbizottság első titkára. S mindjárt sok szerencsét is kí­vánt a nagy úthoz, amelyre — mint ahogy lapunkban már hí­rül adtuk — a jövő hónapban készül Vankóné Dudás Juli. Az Észak-Amerikai Egyesült Államok bicentenáriumi ün­nepségei alkalmából ugyanis 15 magyar népművész utazik Amerikában. Kulturá-.ts Mi­nisztériumunk a népművészet galgamácsai mesterét is igen érdemesnek találta arra, hogy elküldje e hazánkat reprezen­táló útra. — Augusztus 21-én utazunk — mondta Vankóné —, s a tervek szerint szeptember 14- én jövünk vissza A veszprémi tárlat után válogatják össze képeimből azokat, amelyeket majd kiállítanak az Egyesült Államokban. Ügy tudom, hogy többfelé is megyünk, s főként a magyarlakta vidékeket ke­ressük majd föl. A nagy út előtt így hát olyan búcsúfellépés is volt vasárnap este a veszprémi művelődési központban rendezett műsor. Itt nyílt meg — s tekinthető meg augusztus 4-ig — Vankó­né mintegy 35 darabból álló festménytárlata. A megnyitón rendkívül stílszerűen csendül­tek föl a dalok Béres Ferenc énekművész előadásában mindegyik ugyanis a képek mondanivalóját, a népszoká­sok festményben megörökített szépségét egészítette ki a nép­dal nyelvén. „Benne hagyom hitemet, nevemet" Az ünnepélyes megnyitó után tapsolhatott a veszprémi közönség is a galgamácsai együttes szereplésének. S ta­lán már a tengerentúli útra gondolt Dudás Juli, amikor így szólt a régi dal: Galgamácsa körül van kerítve. Nemsokára kimegyek belőle, Benne hagyom híremet, nevemet... Szép volna, ha e hír, név — mely most oly távolságra vi. szi a szülőföld üzenetét — az­zal is fényeskedne, hogy ha­zatérte után az ihlető vidék, a gödöllői járás rendezne már régen esedékes gyűjteményes bemutatót a festőasszony mun­káiból. Lőkös Zoltán TABOR A TÓ PARTJÁN Kétezer négyszögöl boldogság A százhalom­battai Ság vári Endre általános iskola 1999-es szá­mú Ságvári úttö­rőcsapata tavaly elnyerte a KISZ Központi Bizott­ságának vörös se­lyemzászlaját. Sok évi jó munkát jutalmazott ezzel a KISZ KB. A sikeres akciók so­rából is kiemel­kedik az az áldo­zatkészség, amivel a gyerekek felku­tatták a város szabadságáért el­esett szovjet hő­sök kilétét és hoz­zátartozóit, vagy az a gyakori le­vélváltáson ala­puló eleven baráti kapcsolat, ami szibériai testvér­megyénk székhe- Ive. Omszk 3. sz. általános iskolájá­nak pionírjaihoz fűzi a százhalom­battai pajtásokat. Épp a napokban adtuk hírül ha­sábjainkon, hogy 1370 kisdiák bu­kás nélkül fejezte be az idei tanévet Százhalombat­tán. Ilyen tanul­mányi és mozgal­mi eredmények után nem sze­rénytelen a gyer­mekeknek az az igénye, hogy szó- rakozva-műve- lödve, közösségi érzéseikben erő­södve tölthessék együtt a nyár egy részét. Ezt az igényt eddig a budai járási úttö­rőtáborban lehe­tett kielégíteni, nem éppen a leg­jobb körülmények között. A városi pártbizottság és a tanács ezért úgy határozott, hogy társadalmi össze­fogással, a helyi erőforrások fel­használásával eb­ben az ötéves tervben önálló tá­bort létesít a vá­ros 1300 úttörőjé­nek. A helyszíni szemle a napok­ban megtörtént, s tanúsága szerint kellemes környe­zetben tölthetnek majd két-két he­tet a gyerekek a Balaton vártján, ha elkészül a tá­borhely. A battai üze­mek, vállalatok, intézmények KISZ-istái azt ígérték: 1—1 napi munkájuk beret ajánljak fel az építkezéshez évente. A tábor­helyet a ceglé­diektől vásárolja meg a városi ta­nács, kerek 2000 négyszögölet Gye- nesdiáson, mind­össze 300 méterre a vízparttól, pár lépésnyire a vas­útállomáshoz. A tervek szerint kétszintes tégla­épület, néhány nyolcszemélyes faház és — ter­mészetesen — sportpálya épül itt az úttörőknek. Addig pedig úgy segítenek ma­gukon, ahogy le­het: a DHV-be- ruházás gazdáia, az ERBE, rövide­sen befejezi mű­ködését az erőmű területén, s levo­nul. Megüresedő fabarakkjait a városi tanács a tá­borba szállítja, s így már jövőre ott nyaralhatnak a ter&yh alombattai úttörők. Hagyomány és hazafiság Klubvezetők találkozó ja Gyomron Mi az összefüggés haladó történelmi hagyományainK, kulturális-irodalmi öröksé­günk és korszerű nemzeti ön­ismeretünk között? Minden­nek milyen szerepe van a közösség formálásában? Az ifjúsági klub lehet-e helye a hazafiságról és a haladó nem­zeti hagyományokról szóló vi­táknak? ehhez hasonló beszélgettek, vi- meghívott üzemi ifjúsági klubok vezetői, majd négy napon át Gyomron. Aki vezette, irányította ezeket a beszélgetéseket: Török Iván, az ELTE közművelődési tan­székének tanára. A házigazda a Monori Járási Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat Bogdán Flórián ifjúsági klub­ja volt. Minderre a gyomról kulturális napok keretében került sor a helyi művelő­dési házban. Gyömrőn már hagyomány, hogy évente egyszer néhány napra randevút adnak itt egymásnak a munkás ifjúsá­gi klubok. Tavaly a bejárók problémája szerepelt napi­renden, idén a hagyomány és hazafiság szerepe a közösség formálásában. Vácról, Ceg­lédről, Százhalombattáról, Tökről, Gödöllőről, Szentend­réről, Monorról, Tökölről és Herceghalomról érkeztek ide a fiatalok, de meghívást ka­pott két budapesti és egy sá­rospataki ifjúsági klub is, hogy minél sokrétűbb, tartal­masabb legyen a négynapos találkozó programja. Hogy az idén miért e té­makörről rendeztek vitát? A Rákóczi-évforduló adta hozzá az ötletet, s az a tény, hogy 1705. július 3-án, Gyömrőn mondta el nevezetes beszédét a fejedelem. „Nem kívánok birodalmat, sem kincset tőletek, s nem egyebet az igaz magyarhoz il­lő bátor szívnél, hogy azt ma­gammal összecsatolván, vele­tek éljek s haljak” — hang­zottak a nevezetes szavak kétszázhetvenegy esztendeje a községhez tartozó Mánya- réten, ahol ma emlékmű őrzi a történelmi pillanatot. Vita közben, • gondolatban vissza- vissratértek ehhez az emlék­műhöz a fiatalok. Az emlék­műhöz, ahol közös tábortűz mellett emlékeztek a daliás napokra, s ahol könnyű volt arról szót érfeni, mit is jelent a ma hazafisá“a. Az együtt töltött négy nap termeszeteken nem csupán s beszédek é« viták ideie voU. Já+&k p5 tánc, bemvt'xfö és módszervásár, strandolás és TV-FIGYELO Alllikarricr ? Eddig kétezer forintot sem keresett, most majd négyezret visz haza; ed­dig a folyton csörgő telefo­nok után kapkodott, most vi­szont a csavarkulcsokat emel­geti. Eddig kisjövedelmű „ér­telmiséginek” számított, most viszont mindennapos tevé­kenysége és társadalmi megí­télése szerint is munkás. Akik végigfigyelték a Hét vasárnap esti műsorát, bizonyára emlé­keznek rá: kiről is van szó. A' győri Rába-gyár egyik alkal­mazottjáról, aki fogta magát, és visszament „fizikainak'’. Ugyanott dolgozik, ahol eddig, csak nem a diszpécserasztal mellett, hanem a szerelőcsar­nokban, , Balogh Mária riporter en­nek a nem valami gyakran előforduló „pályamódosítás­nak” járt utána, s mint kérde- zősködése ny'omán kiderült: az érdekeltek minden nagyobb megrázkódtatás nélkül vészel­ték át ezt a társadalmi lépcső­ugrást. Anyagilag mindenkép­pen jól jártak — fizetésük ál­talában a duplájára nőtt —, az pedig, hogy más „kategóriába” kerültek, nemigen izgatja őket. Munkahelyi közérzetük lát­hatóan jó, s úgy tűnt, munka­bírásukkal sincs baj. Átálltak. Amilyen felfedezésszámba ment, olyan megnyugtató is volt ez a győri képsor, hiszen arról szólt, hogy a benne sze-» replőkkel voltaképpen nem tör­tént semmi. Azelőtt is dolgoz­tak, most is dolgoznak; az­előtt is szükség volt a munká­jukra, most is szükség van. Karrierjük ilyenformán sem­miképp sem antikarrier! Mi­ért is lenne az? Blanco Posnet története. Adám Ottó szereti is, érti is G. B. Shaw darabjait. Jó pár színművét megrendezte már — mindegyikből több éven át játszott kasszadarab lett. A televízió számára , most egy kevésbé ismert Shaw-mű- vet vett filmre, Blanco Posnet történetét, akit az egyik for­dítás „tőrbecsalt”-nak, a má­sik meg „elárult”-nak titulál. Színházának, a Madách Szín­háznak nemcsak a művészeit láthattuk viszont e tv-játék- ban, hanem a stílusát is. Azt a szövegmondásra koncentráló, társalgási „modort”, amelyben az író legegyszerűbb jelzőjé­nek is súlya, tartalma van. Noha — mint a Shaw-dara- boknak általában — a Posnet fiúk históriájának is vékony­ka a cselekménye, a néző még­is végigélvezhette a csavargó, lótolvaj meg a presbiterré ne­mesült két fivér színeváltozá­sát. Elsősorban a szellemes — ezúttal Ungvári Tamás fordí­tásában elhangzó — szöveg ár­nyalatokban gazdag értelmezé­se miatt. Akár egy feszes színpadi játék, olyan volt ez a tv-darab is! Üresjáratok nél­küli, az író mozgékony szelle­méhez hű. Adám Ottó néhány olyan színésznek adott most játék- lehetőséget, akik viszonylag ritkán jutnak képernyőre. Cs Németh Lajos — miután „ki­nőtt” korábbi oly testhezálló kamaszhőseiből — ezúttal egy alkatához illő figurát kapott. „Megnemesült” presbitere méltó ellenfelévé vált a gyak­ran és szívesen látott Sztan- kay István által életre keltett másik Posnetnek. Gombos Kati is csak nagyritkán tűnik fel a nézők előtt; mostani sze­replése után sem kérdezhetünk mást: miért? Liska Zsuzsát meg évek óta nem látni. Sem színpadon, sem filmen, sem a a tv-ben. Ki tudja, miért... Egyebek között még e szí­nészfoglakoztatási talányok megfogalmazására is jó volt ez a tv-dráma. Akácz László ismerkedés a nagyközség ne­vezetességeivel, egyaránt szí­nesítette az együtt töltött órá­kat, napokat. Közben természetesen arra is jutott idő, hogy megbeszél­jék, mi is a jelentősége a szónak: klub? A válasz vala­hogyan ilyesféleképpen fogal­mazódott! meg: a klub hason­ló vagy azpnos érdeklődésű emberek társas együttlétét, művelődését, kulturált szóra­kozását segítő olyan tevékeny­ségi forma, amely program­jainak kialakítását és végre­hajtását a tagok öntevékeny­ségével és aktív közreműkö­désével valósítja meg. Azaz az együttlétnek olyan formá­ja, amelyben a tagság hatá­rozza meg a közös programo­kat az előadások témájától egészen a kirándulások úti­céljáig. Vagyis a klub lehető­séget biztosít az önképzésre és a közös szórakozásra egy­aránt. Ez is, az is fontos ré­sze az emberek életének — teljesebbé. Gazdagabbá teszi azt. Ha pedig így van, nem lehet közömbös senki számá-a s<»m, milyen tartalommal töl­tik meg az együttlét óráit a klubok tagjai. A tartalomról azokon a be­szélgetéseken adtak számot egymásnak a találkozó részt­vevői, amelyen ki-ki elmond­ta, náluk milyen programok­kal várják a fiatalokat. A ceglédi Dózsa György ifjúsági klub például júliusban kirán­dulást szervez a szegedi ifjú­sági napokra. Újságot is szer­kesztenek Vadonatúj újság címmel, amelyben jelentősebb megmozdulásaikat propagál­ják, ugyanakkor részletesen beszámolnak az elmúlt idő­szak kiemelkedő rendezvé­nyeiről is. A tökíek ugyaneb­ben a hónaoban vendégül lát- iá'k a buda^er-i művelődési ház magnósklubját, s közösen t“k?nMk meg a Szentendrei Teátrum egyik előadását, ilyen és ebhez hasonló préz. romokról számoltak be a töb­biek is. Érdekes programpontba volt a találkozóknak. amikor a közelmúltban alakult klubok vehetői kérdeztek, s a már több éves tanasztalattvl ren- deV'erő klubok vezetői vála­szoltak a klub-51 ettel kapcso­latos problémákra. Bizonyára sokáig feledhe­tetlen élmény marad ez a va­sárnap véget ért négy nap mindazoknak, akik részesei voltak a gyömrő; klubtalálko­zónak. P. P Szentendrei hétvége Gazdag programmal várta vendégeit a hét végén Szent­endre. A művelődési központ előcsarnokában megnyitották a hódmezővásárhelyi Mónus testvérek. Hona, Sándor és Fe­renc fazekas népi iparművé­szek kiállítását A kerámia­remekeket július 30-ig tekint­hetik meg az érdeklődők. Az if­júsági klubban a tatabányai Bányász Színpad, a győri Arra- bona együttes és a veresegyhá­zi Forróis irodalmi színpad mutatkozott be komédiával, zenés burleszk játékkal, illet­ve a vajdasági magyar humo­risták írásaiból készült össze­állítással. A Szentendrei nyár legran­gosabb eseményének, a Teát­Bozsén Péter felvétele rum színházi évadjának nyitó előadására este került sor a főtéren felállított színpadon. A tavalyi nagy sikerre való te­kintettel ismét Wassermann— Leigh—Darion: La Mancha lovagja című zenés játékát mutatták be. Don Quijote sze­repében Koltai Jánost láthatja a közönség, Sanchót Tímár Béla, Aldonzát Bencze Ilona, a fogadóst Basilides Zoltán, a herceget Papp János, a papot Paudits Béla alakította. A töb­bi szerepben főiskolások lép­tek színpadra. Július végéig még 13 alkalommal mutatják be az Adám Ottó és Szirtes Tamás rendezte mulatságos darabot. i i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom