Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-04 / 157. szám
Hat esztendeje búcsúzott a Muki A buszok ritkán járnak Július elején az a vonat mindig eszembe jut, arról a dátumról nem tudok elfeledkezni. Hogy' miért van, nem tudom, a gyökerek talán még 1924-re nyúlnak vissza, amikor két nagynénémet gázolta el a vonat egy téli hajnalon, amikor munkába igyekeztek. Lehet az is, hogy a diákéveim hatására emlékezem, hiszen amikor 1932 és 1936 között a péceli polgáriba jártam, magam is a Gödöllő—Veresegyház közötti vasúton közlekedtem. Azt sem tudom, mi volt benne igazán vonzó, amiért szerettük. Úgy hívtuk, Muki, noha kocsijai, Vágányai ugyanolyanok voltak, mint bárhol másutt, a vasútnál. Egy napon meghívót hozott a posta, a városi pártbizottság és a tanács végrehajtó bizottsága tartott ankétet 1969. május 28-án délután a megszűnő veresegyházi vasúttól kapcsolatban. Sokan voltunk együtt akkor, mindenki érvelt, hadakozott, végül is a józan ész, az előrelátás, a gazdaságosság, röviden a korszerű közlekedési koncepció győzedelmeskedett. Egy év múlva az előkészületeknek megfelelően, 1970. június 30-án éjfélkor elindult útjára az utolsó szerelvény. A vonat szerepét a Volán 20-as Vállalatának Ikarus 66-osai vették át, először kerülővel, majd a megépített új úton haladva zajlott a forgalom. Azóta a lakosság megszokta és megszerette a kényelmesebb, gyorsabb járműveket. Igaz, ez nem szolgálja teljes mértékben az utazókat: sok. a zsúfolt busz, a menetrend nem mindig igazodik a kívánalmakhoz. Sajnos, nem vették figyelembe, hogy nagy kiterjedésű, fejlődés alatt álló terület személyforgalmát hivatott a Volán ellátni. Különösen a vasárnapokra és az ünnepekre vonatkozik ez, amikor óránként közlekednek a buszok. Igaz, a vonatok sem közlekedtek sűrűbben, viszont a mozdony négy kocsit húzott. Blahán és Öreghegyen azóta Új városrész született. Az agyagbánya helyén ma házsorok húzódnak; sok száz ember igényli a jó közlekedést. Sokan és sokszor gondolunk nosztalgiával a Muki-vasútra, de igazságtalanság lenne,. ha nem látnánk a fejlődést. Jó lenne, ha a Volán illetékesei tájékozódnának a valós forgalomról, ha felméréseket végeznének, és az így nyert adatok birtokában szerkesztenék meg a buszok közlekedési rendjét. Tudjuk jól azt is, hogy mindez nem megy egyik nap- róla másikra, s igaz, hogy a vonat már nem tér vissza, a sínek helyén új út húzódik, ám a buszoknak nagy szerepük van a tömegközlekedésben, s a feladatok tovább növekednek. Reméljük, e funkcióját az utasok megelégedésére tudja ellátni. Ezért sem bánkódunk a Muki után. Csiba József A Muki utolsó napja 1970. június 30-án. A sinek helyén ma már az új út húzódik. A szerző felvétele Kiskutyáról, nagymamáról? Gondolatok a fotópályázatról, avagy mi történik a sötétkamrában AZT MONDJÁK, a nyilvánosság jó dolog, s ezt igazolandó, a legtöbben ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy a köz elé léphessenek valamilyen formában. Nagyszerű a sikerben fürdeni, magunkon érezni a csillogó, sőt rajongó tekinteteket. Érthető büszkeséggel rázza ismerősei orra előtt az újságot az, akinek nyomtatásban jelenik meg a neve. Persze, nem a bűnügyi krónikában! (Bár a csuda tudja: már hallottam olyan garázdáról, aki önmagától eltelve mutogatta, hogy esete szerepel egy hír erejéig az újságban.) Az persze már a közhelynél is közhelyebb, hogy több nálunk a költő, mint a nem költő. Novellistából is van bőven, de a költők magasan vezetnek. Persze, a közlési kényszert nehéz leküzdeni, s az irodalom szép, sőt fenséges dolog. A vers, vagy a novella megjelenése a legnemesebb alkalom arra, hogy valaki a nyilvánosság elé lépjen. Ez általában minden művészeti ágra elmondható, csakhogy érdekes módon, én még nem hallottam amatőr, ha úgy tetszik, önjelölt, vagy botcsinálta bélyegterVezőről, érmészről, szőnyegszövőről... Nem feladatunk ezt elbírálni, de ezek szerint rossz verset írni lényegesen könnyebb, mint szép szőnyeget szőni. Végeredmény- . ben mindez mellékes, mert a fotózásra akarok kilyukadni. Meg egy pályázatra. AZ TÖRTÉNT, hogy a gödöllői városi tanács társadalmi ünnepeket rendező irodája márciusi beküldési határidővel fotópályázatot hirdetett amatőrök részére. A feladat nem volt nagyon nehéz, a család ünnepeit — névadót, esküvőt — kellett lencsevégre kapni, de aki áhhoz érzett kedvet, fotózhatott a pályázatra kiemelkedő állami ünnepeinken, s megörökíthette a család és a közösség viszonyát. Hogy össznépi szórakozás lett a fényképezés, az is bizonyítja, hogy ma már a szakma nem tartozik a legjobban fizetett mesterségek közé. Alig van olyan család, ahol ne lenne fényképezőgép, s egy-egy rokoni látogatáskor nem ritka, hogy órákat kell elszenvednünk az amatőr felvételekből összeállított családi albumokat nézegetve. A MŰVELŐDÉSI HÁZAK ennek a nagy fényképezési igénynek tesznek eleget, amikor egyre-másra alakítják a fotószakköröket, fotóklubokat. Ha szakmailag jól képzett és a művészi munkához értő vezető akad, a körök, klubok tevékenysége folytán könnyebben el viselhetők lesznek a családi albumok. Az igényesebb szakikörvezetők arra- is törekednek, hogy tagjaik munkáit minél többen megismerhessék. Gyakoriak a kiállítások, különösen az utóbbi időben láthattunk sok dokumentum-bemutatót a községek fel- szabadulásának 30. évfordulója tiszteletére. Épp ezért érthetetlen, hogy a rendezőiroda pályázatára mindössze négyen jelentkeztek, bár a tanács az előzetes felkérések alapján százhúsz felvételre számíthatott. A pályázatról értesítette a közismertebb amatőr fotósokat, és a művelődési házak, intézmények fotószakköreit. A négy pályázó természetesen helyezést ért el, s pénzjutalmat is kapott, de a fotószakkörök csak nemlétezésüket bizonyították. E csoportok munkájáról, úgy látszik, elmondható, hogy szakkör ide, szakkör oda, főként a családi albumok számára másolgatják a kiskutyáról, a kisgyerekről, meg a nagymamáról készült felvételeket. Nem ritka ugyanis, hogy sokan csak azért lépnek be a szakkörbe, hogy legyen ingyen fotópapír, filmt fényképezőgép és vegyszer. Aztán mindenki előhívja jobb, rosszabb színvonalon a nyári üdülésről, vagy az őszi kirándulásról készült képeket, s ra- gasztgatja a fotósarkokkal. A FOTÖPÁLY ÁZAT meghirdetője joggal gondolhatja, hogy járásunkban a fenti gyakorlat szerint működnek a fotószakkörök. A művelődési házak dokumentumgyűjteményei azt bizonyítják, hogy nemcsak emlékfotókat gyártanak a szakköri tagok. A község élete eseményeinek megörökítésére törekednek, de hogy ez szakmai és művészi szinten igényes munka, e pályázaton bebizonyíthatták volna. Ez sajnos nem történt meg. F.-Ő. AS A III. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM 1976. JÜLIUS 4., VASARNAP Ma még gazos lapály Domonyvölgy és lehetőségei A vízkorlátozási intézkedések jutnak eszembe, amikor fürdőnadrágos férfit látok meg a szépen zöldellő kukoricatábla közepében. Fekete gumi- csövön keresztül spricceli a vizet. Háta mögött fehéren fénylő fóliasátor. — Az Egres-patakból locsol — mondja Kiss Károly, az aszódi nagyközségi közös -tanács elnöke, aki Domony- völgyben kalauzom. A tanácshoz tartozó 3-as út menti településnek négyszáz bejelentett lakója van: többségük az egész esztendőre alkalmas kő- házakban lakik, akad itt néhány faházas üdülőtelek is, amit nemrégiben árult ki a termelőszövetkezet. Virágzó kertészkedés folyik a településen, különösen az állandó lakosok kertje mutat gondos gazdálkodásra. Az Egres-patak osztja ketté Domonyvölgy éveken keresztül kissé megtűrt terület volt, csak az utóbbi időben jutott ide tanácsi segítség. Két jó minőségű aszfaltozott út fogja hurokba a települést, s 1971- ben villanyt is kaptak. Akkor hat család maradt ki az elektromos ellátóiból, s mint Kiss Károly elmondta, ezeknél a házaknál is állítanak fel az idén oszlopokat: a hálózat- bővítés háromszázezer forintba fog■ kerülni. Domony község átnézeti térképén Belterület II. megjelöléssel szerepel Domonyvölgy, középen az Egres-patak kék csíkja osztja ketté. Lakóházak, kis nyaralók, zöldséggel teli kertek, gyomos, gazos rétek váltják egymást. A szemhatárt három oldalról erdős dombok zárják le, s a 3-as úttal párhuzamosan emelkedik a vácegresi vízválasztó. E tájon ered a patak. A völgy az Egres vízgyűjtő és árterülete. A 60-as években a patak árhullámainak levezetésére víztározókat alakítottak ki, gátakat, túlfolyókat, kisebb zsilipeket építettek. A 3-as út felől érkezve az első gát mögött mély gazos lapály terül el, a töltést sövénnyel erősítették. A következő gát mögött nagy kiterjedésű mesterséges tó csillog, s a partjait szegélyező nád miatt a néző természetes eredetűnek vélheti. részeges A gát Tövében néhányan zsiÓriás hengerek a vízműnek A Galga menti Regionális Vízmű vízátemelőjét a bagi útelágazásnál építik. Képünkön: a két épülő 250 köbméteres betonmedence látszik. Barcsa Zsolt felvétele nórt áztatnak a vízben, s egy bádogvödör mélyén piros szárnyú keszeg piheg; a inai nap első horgászzsákmánya. — Sokféle hal van itt, de a rekkenő hőségben azok is szívesebben bújnak a mélybe. Legtöbb a ponty, a süllő, a keszeg, de akad az amurból is, az idén már kifogtak egy ötkilósat — mondja Valentint József, aki nyolcadik esztendeje dolgozik a Galga menti Vízműtársulatnál, do- monyi lakos. A földben öntözőcsövek — Jól termő vidék ez. Azon a dombon — mutat balra — annak idején háromezer hektó bor is megtermett. De szereti a földet a zöldség is, a téesz- nek van itt két hold paprikája, egy hold paradicsoma, meg dinnyéje, de sokkal több megteremne. Amoda zabosbükkönyt vetettek, de nem locsolják, pedig vannak öntözőcsövek. Régen' innen került ki a domonyiak házi és piaci zöldsége — meséli Valentin József. — Most legtöbbet az aszódi horgászegyesület tagjai járnak a tó környékére, ötvenhármán vagyunk a szövetségben — teszi hozzá az idős horgász. A völgy végében van a Nutria-telepnek nevezett terület, a második víztározóval. De ennek csak a neve maradt meg, állatok már nincsenek. Mostanában sok levél érkezett a nagyközségi tanácshoz: a- kósza hírre a környékről és'a fővárosiból számosán igényeltek üdülőtelket Domony- völgyben. Az igénylés korai, a parcellázás nem kezdődött meg, s még ma is bizonytalan, mikor tűzhetik ki az első cölöpöket. A völgy üdülőteleppé alakításának terve egy irat- köteg tanúsága szerint először 1973-ban vetődött fel. Egy megyei tanácstagi csoport fordult kéréssel a tanácsi vezetőkhöz az üdülőtelep érdekében. Még ezt megelőzően készült egy kimutatás a domonyi Dózsa Termelőszövetkezet völgyben levő mezőgazdasági területének jellegéről: mint az 1973. szeptember 23-i összeírásból kitűnik, a völgyben a föld többsége nádas, rét és legelő. A nagyközségi közös tanács ugyanez év októberében végrehajtó bizottsági ülésén elhatározta, hogy a termelőszövet, kezet mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területein hétvégi házhelyeket mér ki. Gyenge a gát Az elmúlt három esztendőben iratok tömkelegé született, talán egy kilót is nyom már a sok papír. Véleményt mondott az ügyben a megyei tanács, a járási hivatal, a járási földhivatal, az erdőgazdaság, a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, a Galga menti Vízitársulat, s hosszasan sorolhatnánk még a tanácsadókat, véleményezőket. A probléma ugyanis nagyon sokrétű. A területen, mint korábban jeleztük, van mezőgazdaságilag hasznosított terület, tizenöt-húsz éves és ennél fiatalabb erdőség. S ami’ a legnagyobb gondot okozza: a viz, s ez egyúttal indokolja is az üdülőteleppé nyilvánítást. A tervek szerint a, 3-as úthoz legközelebb eső gát mögött tavat alakítanának ki, mely csónakázásra és fürdésre is alkalmas lenne. A korábbi gát műszakilag nem megfelelő; félő, ha felduzzasztják a patakot, jelen állapotában árvízzel fenyegetné a települést és a fő közlekedési utat is. Épp ezért itt javításra, átépítésre, megerősítésre van szükség. A másik gond látszólag az országos környezetvédelmi programot érinti. Parcellázás ugyanis nehezen képzelhető el az erdők irtása nélkül. Kiss Károly elmondta, hogy ez a probléma nem valóságos, mert az árnyas akácerdőben kimért '200 négyszögöles telkeken lehet úgy házat építeni, hogy az erdő megmaradjon. így az üdülőjelleg is jobban megvalósul, nem zavarják egymást a szomszédok. Megoldásra vár még a terület közművesítése is: külön költség a tanácsnak. De ez sem látszik keresztülvihetet- lenneik. Mert Domonyvölgy- ben négyszázan laknak ma, nekik is kell víz és villany. Az elektromos hálózat épül, bővül, s a tanácselnök szerint törpe vízmű is lesz a völgyben. A közlekedést is még lehet oldani. Van aszfaltozott út, de ahol nincs, ott is járhatók az utak. A völgy bejárásakor száraz volt az út: porzott ugyan a homok, de az autó nem volt kitéve a ten- ■gelytörés veszélyének. A homok elnyeli az esőt, ha olyan az idő, egy kis földmunkával kényelmesen járhatók a telep útjai. Domonyvölgy kereskedelmi ellátása is javul. A Galga-vi- déke ÁFÉSZ húsz évre bérel egy területet a tanácstól: az alapozáshoz szükséges anyag már a telken halmozódik, megérkeztek az önkiszolgáló élelmiszerbolthoz szükséges panelek is. A szövetkezet tervezi, hogy az igényeknek megfelelően, vendéglátó bisztróval nagyobbítja majd üzletét. Tárgyalás a tervezőkkel A nagyközségi közös tanács már tárgyal az üdülőtelep kialakításáról a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalattal, s a s,ok-sok illetékes már kedvező véleményt adott, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium szintén támogatja a tervet. Egy végső igenre van szükség a felettes hatóságoktól ahhoz, hogy megkezdődhessen a közművesítés, parcellázás, a kempingtábor kialakítása. Ha Domonyvölgy üdülőtelep lehetne, több fontos cél is megvalósulna. Javulnának az állandó lakosok életkörülményei, a hétvégi telkesek legalább önellátásra termelnének zöldséget, ami öntözhető az Egres-patak vizével, s nem utolsósorban lehetőség nyílna vidékünk lakóinak arra, hogy szép természeti környezetben ’ töltsék szabad idejüket. Örszigethy Érzsebet Aszódi fordulófinálé Befejeződött Aszódon a tavaszi-őszi rendszerben kiírt kispályás labdarúgó-bajnokság tavaszi fordulója. A mindvégig sportszerű keretek között lezajló küzdelemsorozat mintegy 150 — az aktív sportolást már abbahagyó —, labdarúgást kedvelő, 20—55 év közötti dolgozónak biztosított hasznos kikapcsolódást. A bajnokság tavaszi végeredménye: 1. Lakótelep 8 6 — 2 47-26 12 2. Honvédség 8 5 2 1 32-15 12 3. GAVIT 8 6 — 2 26-14 12 4. Pedagógus 8 4 2 21-1P 10 5. Szövetkezet 8 4 — 4 22-21 8 6. KISZ 8 3 1 4 21-33 7 7. Költségvetési ü. 8 2 — 6 21-33 4 8. Üjtelep 8 I 2 5 15-29 4 9. Volán 8 I I 6 19-37 S i k
