Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-31 / 180. szám

v‘kMü<m 1976. JŰLITJS 31., SZOMBAT A közművelődés gondjai Vecsésen Négy mínusz Pestlőrincről egy kiadós sé­ta csupán, s már Vecsésen van az ember. Kerékpárral pedig alig öt-hat percnyi a távol­ság. S ez is állandóan szűkül: a már elkészült vagy éppen épülő emeletes házak sora mindinkább közelebb hozza ezt a húszezer lakosú nagy­községet Budapesthez. Az életformát itt már ko­rábban is a város alakította, hiszen majd kilencezer ember utazik naponta budapesti munkahelyére. A többségük munkás. Városi környezetben töltik életük egy részét, mun­kájuk után a gyárak és az üzemek a fővárosi tanácsnak fizetnek adót. Ez is beleját­szik abba, hogy eseténként olyan faluba érkeznek haza, ahol a hetvenhárom kilomé­teres úthálózatból eddig leg­feljebb tíz kilométernyi ka­pott aszfaltburkolatot és a száztíz kilométernyi járdából sem sokkal többet köveztek ki. Hogy nem többet, az nem a nagyközség vezetőin múlik. Így is gyakran erőn felül köl­tenek arra, hogy a vecsésiek kulturáltabban, műveltebben élhessenek. Ha csak a közel­múlt néhány példáját említ­jük: felújították a művelődé­si házat, új könyvtárat létesí­tettek, a korábbi épületet gyermekkönyvtárrá alakítot­ták át. Munkaterv nélkül Ánp hiába költenek olykor erőn felül is a közművelődés tárgyi és anyagi feltételeinek biztosítására a nagyközség ve­zetői — a népművelők nem tudnak meggyökerezni itt. Az alig esztendeje kinevezett művelődésiház-igazgató — ta­tán már huszadik volt a sor­ban! — márciusban eltávo­zott. Papíron négy függetlenített dolgozója lenne a művelődési háznak: az igazgató mellett egy művészeti és egy ismeret­terjesztési előadó, valamint egy gazdasági ügyintéző. Egy húszezres, munkáslakta tele­pülésen teljesen indokolt len­ne négy népművelő munkája. Ám azért a feltételes mód, mert jelenleg csupán megbí­zott igazgatója van az intéz­ménynek. A művészeti és is­meretterjesztési előadói állás mind a mai napig betöltetlen. A gazdasági ügyintéző szülési szabadságon van, helyettese egyelőre nincs. Áz igazgató így szervez, rendez, meghívó­kai gépel, adminisztrál, köny­vel és ki tudja, még hány fajta követelménynek kell eleget tennie. S ami még to­vább nehezíti a dolgot: a nagyközségi tanács közműve­lődési előadója is fél eszten­deje betegállományban van, így az ö segítségére sem szá­míthatott az elmúlt hónapok­ban s nőm számíthat jelenleg sem Magó László megbízott igazgató. Nem az ő hibája, hogy az idei esztendő első fele nem hozott olyan eredményt, ame­lyet joggal elvártak volna a nagyközség vezetői csakúgy, mint a vecsésiek. Mivel az előző igazgató nem készítette el a művelődési ház éves munkatervét, az első fél esz­tendő programjai az aktuali­tások és rögtönzések jegyében alakultak. Kisebb közösségek A művelődési ház tevé­kenysége elsősorban - a kisebb művelődési közösségekre épül. A négy művészeti csoportban száz, a’ihét szakkörben két­száznegyven, a két klubban pedig ötven vecsési találta meg eddig az őt leginkább érdeklő szabadidő-elfoglaltsá­got. Ez háromszázkilencven rendszeres látogatót jelent, akik kéthetenként, hetenként vagy még gyakrabban talál­koztak egymással a művelődé­si ház falai között. Egy húsz­ezres településen ez a szám kevés, jól tudja ezt a műve­lődési ház új, megbízott igaz­gatója is. Ezért szeptembertől újabb lehetőségeket kíván te­remteni, hogy még több ve­csési ember váljon az intéz­mény rendszeres látogatójává. Ennek érdekében újjászerve­zik az ifjúsági klubot, s két újabbat — fiatal utazók és kisállattenyésztők klubja — alakítanak. Ugyanakkor meg­alakul a képzőművészeti szak­kör is. Ez azonban csak az első lépés. A kismamaklub, a bejárók klubja, a szocialista brigádok klubja — hogy csak néhányat említsünk a jogos igények közül — feltétlenül megalakításra vár. Bővíteni a vonzáskörzetet A művelődési ház vonzás- körzete meglehetősen szülcre- szabott. Kiesik ebből a hatás­körből a nagyközség vasúton túli része — ahol mintegy hét-nyolc ezren élnek —, el­sősorban a távolság miatt. És kiesik a művelődési ház von­zásköréből az épülő új ne­gyed lakossága is. Ennek nem­csak a nagyobb távolság az oka, hanem az is, hogy itt el­sősorban a fővárosban dolgo­zó értelmiségiek telepedtek meg, akiknek az igényei lé­nyegesen nagyobbak annál, mint amit a nagyközség mű­velődési háza számukra pilla­natnyilag nyújtani tud. Le­mondani azonban a vecsési lakosság e két, számban is je­lentős csoportjáról, nem lehet. A megoldás: a választék bő­vítése és a programok szín­vonalának emelése. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy a nagyközség­ben végzett közművelődési te­vékenység ne csupán egyetlen ember feladata legyen. Mi­előbb be kell tölteni az üres állásokat, a lehetőségekhez mérten szakemberekkel s gon­doskodni kell a gazdasági ügyintéző helyettesítéséről is. Csak így lesz ereje a művelő­dési háznak ahhoz, hogy sok­színűbb, tartalmasabb prog­ramokkal azokra is vonzást gyakoroljon, akik ma még ritka vendégek itt. A teljes népművelői gárda ugyanakkor annak a lehetőségét is meg­teremtené, hogy összefogja és segítse a nagyközségben mű­ködő üzemi klubok tevékeny­ségét is. Őszi programok A közelmúltban külföldi vendégei voltak a művelődési háznak. Az NDK-beli Volk- schor Niederlichtenau énekkar lépett pódiumra itt. Ez volt az elmúlt időszak legjelentő­sebb eseménye. Most újabb, nagyszabású rendezvénysorozatra készül­nek. Szeptember 12-én kezdő­dik a Vecsési ősz kéthónapos programsorozata. Ennek ke­retében kertészeti és dísznö­vény-kiállítást rendez a mű­velődési ház kertbarátköre. Sor kerül a járás népi együt­teseinek, valamint a helyi művészeti csoportoknak a be­mutatkozására. Itt rendezik meg a Dél-Pest megyei dalos­találkozót. Lesz képzőművé­szeti kiállítás és vetélkedő a szocialista brigádok számára. A fiatalok az ifjúsági napok keretében cserélhetnek véle­ményt s mérhetik össze tudá­sukat, ügyességüket. A prog,- ramot ismeretterjesztő előadá­sok sora egészíti ki. Ez a programsorozat jó le­hetőséget nyújthat arra — ha időközben biztosítják a sze­mélyi feltételeket is —, hogy Vecsésen is olyan közművelő­dési tevékenység alakulhas­son ki, amely régóta jogos igé­nye az itt élő húszezer ember­nek. Prukner Pál KISZ KÖZPONTI MŰVÉSZEGYÜTTES Sikeres fellépések az építőtáborokban fél nap alatt • 16-szór léptek feL Az őszi események közül ki­emelkedő program a művész- együttes franciaországi ven­dégszereplése a Le Havre-i magyar napokon. Szép könyvek kiállítása Pénteken Szegeden a Tech­nika Házában megnyílt a Szép könyv 1975. című kiállítás. A tárlókban a tavaly megjelent mintegy négyszáz kötet kapott helyet. A szépirodalmi, tudo­mányos és képzőművészeti könyvek tizenhat hazai nyom­dánk legszebb termékei. Hozzászólás (5.) Alkotók és befogadók i Lapunk július 17-1 számában jelent meg Losonci Miklós Sok-sok fontos teendő című Írása a Magyar Képzőművészek Szövetsége Pest megyei Területi Szervezetének megalakulása kapcsán. A következőkben e cikkhez fűzött reflexiókat tesszük közzé. a művész alkotásá­val hat ránk, azaz részt vesz társadalmi életünk alakításá­ban. Egy-egy jó alkotás képes megindítani a befogadóban azt a folyamatot, amit élménynek neveznek, s a befogadó alkatá­tól és a mű mondandójától függ, hogy a látványt társnak, vagy életébe való agresszív be­leszólásnak fogja fel. Így vagy azonosul, vagy ellenkezik. Ha a művészek ez utóbbit nem sértésnek tekintik, akkor az alkotók és befogadók viszonya egészséges. Ez a kölcsönös megértés szellemében indul el és eljut majd a műértés rangos tájaira. Mint minden az életben, az ízlésváltozás is sok és bonyo­lult hatás eredménye. A Picas­so békegalambját csodáló és Guernicáját elutasító ember mindig az önálló, tárgyilagos véleménynyilvánítás jogára hivatkozik. De nem is gondol­ja, hogy miközben ízlést tanul, világnézete is változik; például ez esetben csak békét vállalná, a fasizmus elítélését nem. A mi művészetünk demokratiz­musa éppen abban van, hogy a műélvezőt kor- és sorstársá­vá, a haladó eszmék megértő­jévé avatja. A Pest megyei te­rületi szervezet e téren is so­kat tehet: a mai művészet színvonalas alkotásait a felfe­dezés örömével ismertetheti meg az üzemi munkásokkal, a mezőgazdasági dolgozókkal. Az értő, kísérletezőén cselekvő közönség kialakítása politikai feladat is. Ceglédiek példája is azt • igazolja, nagyon hasznos, ha az értő szakmai góc köré minél több és minél lelkesebb amatőr műpártoló csoportosul. Szakmai, művészi féltékenység nélkül táborba verődhetnek alkotók és műpártolók, s szín­vonalas, a látáskultúrát gazda­gító eredményeket képesek produkálni. A ceglédi képző- művészeti kör éves program­mal, színvonalas művészeti is­meretterjesztő előadásokkal a város képzőművészeti érdeklő­désének középpontjában áll. Az iskola a múzeumban mintájára miért ne lehetne az iskolásoknak egy-egy rajzórán foglalkozást tartani a kisgra- fika műhelytitkairól, mint azt Abonyban Heiling György te­szi? A ceglédi kör titkára, Nagy László Lázár szívós kö­vetkezetességgel ápolja a „kö­zelebb az emberekhez” elvet. Újszilvás, Jászkarajenő, Törtei és más községek, iskolák, ifjú­sági klubok, könyvtárak, üze­mi ebédlők adtak már otthont a művészi grafikának. Volt már tárlat presszókban is. A ceglédi városi tanács művelő­désügyi osztálya nemcsak a közoktatás és közművelődés, hanem a látáskultúra és a köz­ízlés fejlesztését is hangsúlyoz­za. A TANYAI KLUBOK élet­képessé tételével nagyon fon­tos terület kultúrával való el­látása lenne biztosítva. A lá- táskuitúra hagyományos, mú­zeumi terjesztése továbbra is fontos, de a mezőgazdasági la­kosság bevonására nem eléggé hatásos. A kisgrafika, az Ex libris műfaji sajátosságainál, tömegméretű, előállíthatóságá- nál, viszonylagos olcsóságánál fogva például igen alkalmas ar­ra, hogy az értékes művészetet olyan lakásokba is eljuttassa, ahol eddig a gyermekeket őr­ző angyalka, a gombolyaggal játszó kékszemű fehér kiscica volt a sztár. A vidéki könyvterjesztés adatai szerint 1974-ben több mint 12 millió kötet talált gaz­dára. Ha e könyvhalmaznak csak néhány százalékába ke­rülne Ex libris, több százezer nyomat díszíthetné kötetein­ket. Az üzemi könyvterjesztők lelkes csapatának miért ne le­hetne a kezébe nyomni néhány ezer Ex librist a tetszés szerin­ti változatosságot biztosítva, akár a szakmához, akár az ér­deklődési körhöz stb. való tar­tozást dokumentálva. Ha a városok intellektuális légkörét mérni lehetne, a meg­határozások között a képzőmű­vészeti érzékenység is szere­pelne. Ez kihat a város köz­hangulatára és hírére is. Az egyik helyen az ál hagyomány- tisztelet emeli művészi rangra a bóvlit, a másikon a picassói új horizont felfedezésével a szokatlan, új értékekre is ki merik mondani az igent. Mint mindenütt, Cegléden is gyak­ran kell az üzemekben és má­sutt az életformaváltás emberi konfliktusait elsimítani, ren­dezni. Ha az irodalom, a mű­vészet mondanivalójával nem­csak beférkőzik, de otthont is kap az üzemi, termelőszövet­kezeti életformában, minőségi magatartást kapunk cserébe, mely végső soron a társadalmi együttélésre is jó hatással le­het. A TERÜLETI SZERVEZET bizton támaszkodhat a laikus, de nem dilettáns, az amatőr és nem sznob művészetpártolók aktív segítségére. A ceglédi kör nem tolakodva, de mindig kész ebben a misszióban részt venni. Maczelka Tibor nyugdíjas A tavalyinál mintegy hat­százzal több, 13 ezer 969 hall­gató fejezte be tanulmányait az idén a felsőoktatási intéz­mények nappali tagozatán. Az utóbbi években mind több fiatal köt a különböző munka­helyekkel társadalmi ösztön­díjszerződést. Az idén 2 ezer 700, a tavalyinál mintegy hat­százötvennel több társadalmi ösztöndíjas és 450 külföldi ösz­töndíjas végzett. A társadal­mi ösztöndíjasok számának növekedése azért is örvende­tes, mert többségüket vidéki, kisebb településen levő válla­lat, gazdasági intézmény támo­gatta négy-öt éven át. Oda mennek dolgozni, nekik tehát nincs gondjuk az elhelyezke­déssel. A vállalatok, intézmények összesen 22 ezer 190 állásra ír­tak ki pályázatot. Az elhe­lyezkedési lehetőség tehát több mint 205 százalékos. A peda­A Minerva enciklopédia új kötete ­Városiasodás - kommunikáció Űjabb kötete jelent meg a népszerű Minerva Nagy Ké­pes Enciklopédiájána k. A gyógyító értelem. A művésze­tek és Az embergéptől a gép­emberig című kötete után a Település-Városiasodás — Az emberi kommunikáció téma­körét foglalja össze a negye­dik, melyet Komlós Gyula és Terestyéni Tamás szerkesz­tett és népes szerzői gárda írt. Képpel - tömören Az első átlapozásra megra­gadja az olvasót a sok kép. Ez az enciklopédia amit csak tud, illusztrál. Tartalmilag tö­mören, kevés szóval ismerte­ti, lényegre törően jellemzi a dolgokat, s képekkel — ha lehet színes felvételekkel — teszi teljesebbé a róluk alko­tott fogalmat. Így tud népsze­rűén sokat elmondani. Mert valóban nagyon sokat markol ez a kötet (igazságo­sabb lenne azt mondanunk: ez a kötet is). Ott kezdi a te­lepüléstörténetet hogy az em­beriség elterjedt a földön. (Szinte csak mellesleg tér ki rá: hogyan. Jobb, ha ebbe itt nem megyünk bele, Igazán messze vezetne.) A föld bir­tokbavételétől a munkahely­lakóhely kapcsolatán át a mezőgazdasági településekig ível az út, amelyet Boros Fe­renc mutat be. Majd a mun­kamegosztás és színtere, a vá­ros következik. Bemutatja mind a falu, mind a város különböző típusait, ezek alap­rajzát. Ez után jönnek az ur­banizáció kérdései. Ennek sa­játos eredménye: a nagyvá­ros külön nagyobb fejezetet kap a könyvben Bora Gyula tollából. Ugyancsak önálló fe­jezetben tárgyalja a város­építés kérdéskörét Szabó (Heim) Zoltán, beleértve a vá­rosképet, -szerkezetet, a re­konstrukciót. S végül a jövő városairól szőtt elgondoláso­kat is. Műfaj és rögzített nyelv A kötet második — terjedel­mesebb — része az emberi kommunikáció hatalmas és nehezebb, elvontabb témakö­rét öleli föl. A télen a kir akasztott madáretetőnél meg­jelenő, majd madártársait (er­ről értesítő cinkepór közért­hető példájából indul ki Szecskő Tamás, hogy eljusson az információs csatornarend­szerekhez és a „műfajhoz” amelynek a fül üregeibe he­lyezett mikrofonok révén föl­vett zene a hallgatóra olyan hanghatást tesz, mintha ő ül­ne a nézőtéren s ott hallgat­ná a zenét. A személyek köz­ti érintkezés kérdéseit, pszi­chológiai sajátosságait Csepe­li György foglalja össze, s jut el egészen a kultúra és a vi­lágnézet fogalmáig, az üzenet hatásának problémájáig. De mi is az információ, amelyről eddig is szó volt a második részben. Erre Horá- nyi özséb ad választ. Ters- tyéni Tamás pedig a legem­beribb Információs ' eszköz, a nyelv jelrendszeréről, vizsgá­lati módjairól, elméleteiről, szerepéről szól. Persze, be­széd nélkül is közlünk véle­ményt, érzelmet; e nem ver­bális kommunikációt Molnár M. László, a művészetit Vitá­nyi Iván jellemzi. Kommunikáció - információ Üjabb fejezet foglalkozik az olyan kommunikációs jelen­ségekkel, amelyek közé e so­rok, illetve e hasábok, az új­ságok is tartoznak. Á sajtó­ról Dersi Tamás és Fodor Gá­bor, a könyvről ismét Ters­tyéni Tamás, a filmről Szek- fü András, a rádióról és a té­véről pedig Csepeli György és Terstyéni Tamás közösen ad képet. A kommunikációnál általá­ban, s a tömegkommuniká­ciónál különösen érdekes az, hogy miként hat, hogyan be­folyásolja az emberek, a ré­tegek, a köz véleményét. Eh­hez persze azt kell előbb tisztázni, mi is az a közvéle­mény. Innen indul ki Szecskő Tamás, ismertetve a véle­ménykutatás sajátosságait, a véleménybefolyásolás szocio­lógiáját, s eljut egészen a ma­nipuláció „ködös világáig”. A tömegek befolyásolását, „meg­dolgozását” célzó reklámot Follinus János ismerteti. A kommunikáció és a kul­túra kérdésköre három alfeje- zetre oszlik. Az első a techni­kai oldallal, az „elraktározott információval” foglalkozik, s az ősi információtárolástól, a „könyv forradalmán” át a legújabb tárolási módszerekig vezet. Ez immár posztumusz munkája a kiváló ismeretter­jesztő újságírónak, Bélley Pálnak. Az oktatás és a kom­munikáció összefüggéseit Kiss Árpád, a kommunikációtípu­sok és kultúrtípusok kapcso­latait, múltját és jövőjét Voigt Vilmos tárgyalja. Az alapvetően népszerű is­meretterjesztő célzatú munkát minden könyvbarátnak bíz­vást ajánlhatjuk. Németh Ferenc gógusok nélkül számolt 7 ezer 500 friss diplomásnak több mint 15 ezer állást hirdettek meg. Különösen feltűnő, hogy vi­déki nagy üzemekhez, vállala­tokhoz, gazdaságokhoz alig pályázott olyan fiatal, aki a kutatómunkában már bizonyos jártasságot szerzett, arra meg­felelően képzett. Örvendetes viszont, hogy évről évre mind több vidéki munkahely tüntet fel pályázati kiírásában lakás- lehetőséget és más kedvez­ményt. Néhány, különösen ke­resett szakmában azonban a vidéki, helyenként a fővárosi­nál is jobb lehetőségek sem vonzzák a pályakezdőket. A tudományegyetemeken az idén például megközelítően 300 ma­tematikus, fizikus, vegyész, geológus, geofizikus és bioló­gus végzett. Nekik hirdették meg a legkevesebb — 177 — munkahelyet. A jelekből egy­értelműen következtetve azon­ban egyiküknek sem lehetett, nem volt elhelyezkedési gond­ja, az állásoknak ugyanis mindössze a felére pályáztak. A legnagyobb érdektelenség műszaki területein, nyilvánult meg. A tavalyinál százzal több, összesen 3 ezer 703 pedagógus végzett az idén a felsőoktatási intézmények nappali tagoza­tán, ebből 400 társadalmi ösz­töndíjasként. A pályázatra jo­gosult 3 ezer 311 kezdő peda­gógusnak több mint 7 ezer 100 állást hirdettek meg. (A fővá­rosban a tavalyinál keveseb­bet.) Pályázati jogával mint­egy 64 százalékúik élt, zömmé' iskolai munkát vállalt. Enné' az aránynál lényegesen jobb — 81,6 százalékos — az arány a tanítóknál, és valamivel jobb — 67.7 százalékos — a tanár­képző főiskolákon végzettek­nél. A bölcsészet- és termé­szettudományi Icarokon végzők állásvállalási gondjai a múlt­hoz képest nem csökkentek, többségük az idén is a fővá­ros és néhány nagyobb város középiskoláiban szeretne dol­gozni. Az idén is fellelhető ellent­mondások igazolják, hogy na­gyon időszerű volt a kormány közelmúltban hozott határoza­ta a pályakezdők elhelyezésé­nek tervszerűbb irányításáról. A kormányhatározat január 1- től lén érvénybe, és jövőre a friss diplomások elhelyezkedé­se a népgazdasági és az egyé­ni érdekeknek jobban megfe­lelő lesz. i A KISZ Művészegyüttesének j nyári-őszi programjáról tájé­koztatta az MTI munkatársát Szigeti Pál, a művészegyüttes igazgatója: — A tánckar, a Rajkó-zene­kar és az irodalmi színpad Express- és az építőtáborokat járja, összesen 68 előadást tar­tanak a pihenő-dolgozó fiata­loknak. Elkészült a pontos statisztika az együttes tavalyi fellépéseiről, összesen 936 mű­sort adtak, ebből 596-ot Buda­pesten, 144-et vidéken, 196-ot I pedig külföldön. Az idei esz- j tendő első fele is események­ben gazdag volt. A KISZ kongresszusának előkészítése­kor 90 brigádműsort adtak, s a kongresszus idején három és Huszonkétezer állás közül választhatnak a friss diplomások

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom