Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-29 / 178. szám
„EGYÜTT, EGYMÁSÉRT!” Tíz nap Balatonlellén KIRÁNDULÁS ZÁNKÁRA, FÜREDRE A balatonlellei járási-városi úttörőtáborba július 29-én, csütörtökön új csoport érkezik. Kerepesről, Valkóról, Gal- gamácsáról, Erdőkertesről, Hé- vizgyörkről, Zsámbokról és Versegről összesen százkilenc- ven pajtás veszi birtokba a tábort, ahol velük együtt még negyven csehszlovákiai pajtás is nyaral. Az új turnus vezetője Valter Menyhértné, aki az elmúlt években rendszeresen, egy-egy idényben többször is' töltött bo táborvezetői tisztséget. Az úttörők és kisdobosok lellei tíz napja változatos, programokban gazdag lesz. A foglalkozásokat a következő évi mozgalom jegyében, „Együtt, egymásért!’’ címmel állították össze, mely a csehszlovák pajtások vendégeskedése miatt különösen időszerű. Ennek szellemében rendeznek egy alkalommal vetélkedőt Népek barátsága címmel, amelynek kérdéseit a baráti országok úttörőszervezetének történetéből, kiemelkedő eseményeiből és példás eredményeinek köréből válogatták össze. Az egésznapos akadályverseny már nemcsak szellemi, hanem fizikai erőfeszítést is igényel, a tervezett feladatok ugyancsak izgalmasnak ígérkeznek. Az egyik délelőtt honvédelmi verseny tölti majd ki, amit a gödöllői MHSZ segítségével bonyolítanak le. E versenyből nem marad el a gokart verseny, más2ás, gránátdobás és más ügyességi próba. Szórakozásra is nyílik alkalom; a Moziüzemi Vállalattal kötött szerződés értelmében egy kalar.dfilm ingyenes bemutatására is sor kerül. A táborozás tíz napjából a pajtások csak nyolcat töltenek Balatonlellén. Az egyik napon Zánkára kirándulnak, hogy megismerkedjenek az úttörővárossal, egy másik napon pedig Balatonfüred nevezetességeinek megtekintése szerepel a programban. A nyolcadik nap estéjén karnevál lesz, az utolsó napon pedig fellobban a búcsúzás hagyományos jelképe, a tábortűz. A kötött foglalkozások mellett bőven lesz alkalom a gyermekek legszívesebben és legjobban áhított időtöltésre, a fürdőzésre is. A vidám, gondtalan szórakozás közepette egy délelőttön társadalmi munkát is végeznek, a pajtások a tábor területén. B. M. III. ÉVFOLYAM, 178. SZÄM 1976. JÚLIUS 29., CSÜTÖRTÖK Rendezik a Szilas-pctakot Ä Zrínyi utcaink 99 99 oromere Százhúsz centi széles járda épül Nagytarcsán ebben az esztendőben aszfaltosak lesznek az utak, simák a járdák, s megszűnik a község egyes részeit érintő belvízveszély. A napokban a KPM útépítői simítják, döngölik, javítják a Cinkotát Zsám- bokkal összekötő út falun keresztül húzódó szakaszát. Előreláthatólag másfél-két hóAz idő — pénz A szemlélet és a módszer korszerűsítéséért Nincs egyértelműen jó hangzása nálunk annak az angol közmondásnak, amely szerint „az idő — pénz”. Természetesen, nem az aktualitása iránt támadnak kételyek, hiszen a két fogalom közötti összefüggés ma nyilvánvalóbb, mint valaha. Az idő, amelynek folyamán egy adott terméket, új értéket létrehozunk, valóban, pénzben is kifejezhető. Ugyanígy az elmulasztott, az elszalasztott, elpazarolt idő is. A kétely vagy fenntartás inkább annak szól — társadalmi felfogásunk szerint —, hogy kell-e és lehet-e mindent pénzben mérni és kifejezni. Nem vezet-e annak abszolút értelmezése (ahogyan ezt a kapitalista mentalitás értelmezi) az egyéb értékek tagadásához, ahhoz a sivár hasznossági elvhez, mely szerint „Mondd meg, hány dollárod van,- s megmondom, ki vagy”? Korábban a tervezettnél Ha viszont megtisztogatjuk e mondás lényegét a hozzátapadt merkantilista felfogástól, akkor valóban, nagyon is igaz, hogy az idő pénz, sok pénz! Ha egy cementgyár, műtrágyagyár, egy acélmű csupán hónapokkal vagy csak hetekkel a tervezett határidő előtt elkészül és ontani kezdi termékéit, már millió sőt tízmillió forintokról van szó, vagy éppen félmilliárdokról. Ha egy új gyógyszer, mérőműszer, rádiótechnikai berendezés, szerszámgép megfelelő időben jelenik meg a piacokon, számottevő és pénzben nagyon is kifejezhető nyereség az a népgazdaságnak. Ha a megrendelés és a szállítás, a tervezés és a kivitelezés, a kutatás és a megvalósítás, a beruházás és az átadás közötti időt bármely esetben is szűkíteni tudjuk: a megtakarítások nagyságrendje országos méretekben hatalmasra duzzad. Es természetesen fordítva is: a késlekedésből eredő veszteség hólavinaszerűen növekszik. Az időt pedig számtalan módon lehet pazarolni. A saiát időnket is, másokét is. Bonyolult ügyintézéssel, döntéshaiogatás- sal, előkészítetlen munkával, keresztbe szervezéssel, rossz együttműködéssel, szócséplő értekezletekkel, lassú reagálással. Mi a gyors és mi a lassú? Szóval, egyfajta mentalitással, magatartással, amely nem érzékeli (nem tudja vagy nem akarja érzékelni) az értékméokozott veszteségek ellen. És nem egy-két tucat, hanem millió és millió kapcsolat működéséről van szó a társadalomban, amelyben fogaskerekeknek kell illeszkedniük egymáshoz, átadva egymásnak tempót, lendületet, gyorsaságot. Ha nem: akadályozzák, fékezik egymást az elégtelen működéssel. Szokásról, stílusról, a cselekvés gyakorlatáról van szó, amely társadalmi gon- doikozásmód és stílus gyanánt jelenik meg minden országban. Mai szükségleteink, követelményeink, gazdasági környezetünk, technikai világunk összessége most feltűnően éles fényt vet erre a gondolkozásmódra, éppen, mert ma még elégtelen, s megváltoztatása legalább olyan sürgető, minta sokat emlegetett gazdaságistrukturális változtatások véghezvitele. Ügy is fogalmazhatnánk: elodázhatatlan immár időárzékünk korszerűsítése. Az, hogy mi gyors és mi lassú, mindig viszonylagos. Mihez képest gyors és mihez képest lassú? Ha csupán saját előző cselekvés- és viselkedésnormáinkhoz mérjük — mondjuk, a gazdasági viselkedés és cselekvésnormák változását —, lehet, sőt bizonyos, hogy gyons fejlődést tapasztalunk számos téren. Helyzetünket viszont az jellemzi, hogy nemzetközi gazdasági környezetünkben mind szélesebb .felületű kapcsolataink vannak magas gazdasági fejlettségű partnerekkel. Az időtényezők tehát mind nagyobb mértékben az ő normáik és szokásaik szerint fogalmazódnak meg, azaz mind jobban szűkülnek. Ami viszonylagos Az biztos, hogy az adott tárgyi, sőt társadalomlélektani feltételek nem változtathatók meg máról holnapra. Számunkra például rendkívül gyorsnak látszik azoknak az utaknak az építése, amefyeic már nagy teljesítményű, korszerű gépsorokkal készülnek, hiszen egy évtizede még kézierővel ‘és elavult, alacsony termelékenységű gépeikkel folyt az építésük. Néhány más ország útépítési normáihoz viszonyítva azonban még mindig igen alacsony az útépítés termelékenysége. Vagy például figyelemre méltó tempójú a panelházak összeszerelése, ha a korábbiakkal vetjük egybe. De lényegesen lassúbb ma is, mint számos más országban, amely nálunk jóval előbb tért át a panelszerelés technikájára. Továbbá számos ügyviteli munka ideje lerövidült a fokozódó gépesítésekkel. Ha azonban ugyanezt a gazdasági élet gyorsulásához mérjük, a tempó növekedése nagyon is elégtelen; ma már a gazdasági ügyvitel lassú tempója komoly akadálya 'a termelékenység és hatékonyság növelésének. Egy hajszásabb, zaklatottabb munkaintenzitásról lenne szó? Egyáltalán nem. Csak tárgyszerűbb, racionálisabb, az időtényezőt jobban érzékelő és tisztelő társadalmi viselkedés- minta tudatos kialakításáról — üzletben, hivatalban, tervező- intézetben, étkezdében, gyárban. Egyszóval, mindenütt. Arról, hogy sűrűbben pillantsunk óránkra — nemcsak, amikor munkaidőnk a végéhez közeleg, hanem tárgyalás, megbeszélés, termelőmunka és az ügyfelek kiszolgálása közben is. Egy kicsit sűrűbben legyen látható a konkrét vagy akár képzeletbeli felirat minden munkahelyen: „Az idő — pénz”. Az enyém, a tied — mindnyájunké. — ra nap múlva fejeződik be ez a munka. A Gödi Vízrendezési Társulat tavaly kezdte el a Szilas- patak nagytarcsai mellékágának rendezését. A társulat munkásai mederburkolást végeznek, levágják a kisebb kanyarulatokat. A környező dombokról, -völgyekből nagyobb eső után a községbe ömlik a víz, különösen a Zrínyi utcaiak házának oldalát mosta a patak. Nem volt ritka, hogy ezen a tájon egy méterre emelkedett a víz — az úttest fölött. A tanács megbízásából a társulat az idén befejezi a Szilaspatak belterületi szakaszának rendezését. A kétéves munka költségvetése csaknem kétmillió forint. A falu lakói is sokat tesznek a zavartalan közlekedésért. A közelmúltban járdaépítés indult a Rákóczi utcában. Itt mindkét oldalon tizenöt éve épült a járda, s bizony eléggé megviselte az idő. A Hazafias Népfront helyi elnöksége, valamint a tanácstagok kezdeményezésére a lakosok társadalmi munkában vállalták járdájuk elkészítését. A községi tanács 40 X 40 centiméteres lapokat ad a járdához, a munkával együtt a sóder és a cement megvásárlását is a lakosság vállalta. A járda százhúsz centiméter széles lesz, s a másik oldalon is kiszélesítik, ahol eddig nyolcvan centi volt. Mészáros Lajosné tanácselnök elmondta, hogy a járdát a Rákóczi utcában a lakosság nyolcvan százalékában már megcsinálta, s a többség példáját bizonyára a többiek is követik. —őr— Kél méter kolbász reggelire Verselek és kartaliak a Rózsakéinál A vérségi községi KlSZ-fia- talok ebben a hónapban két kirándulási szerveztek. Először a kartaliakkal együtt a Rózsakéinál töltöttek két napot. Az első délelőttön a csoport egyik része a sátrak felállításával foglalatoskodott. A többiek főzték a paprikáskrumplit. Ebéd után a Rózsatóhoz tettek egy túrát, de csak a helyét találták, mert ki volt száradva. Este tábortűz mellett beszélgettek, énekelgettek. Másnap reggel, míg a lányok aludtak, a fiúk reggelire egy két méter hosszú kolbászt főztek, majd mustárral tálalták. A bőséges közös evés után sétáltak az erdőben, majd hozzáláttak az ebéd készítéséhez. Cigánypecsenyét sütöttek. Délután a lányok tollaslabdáztak, a fiúk pedig a közeli tisztáson rúgták a labdát. Sötétedéskor a termelőszövetkezet mikrobusza szállította háza a jókedvű társaságot.'A sikeres kirándulás után a másodikat is közösen tervezték a kartali és vérségi fiatalok, de az úticélban nem tudtak megegyezni. Végül a kartaliak Vác környékére kerékpároztak, a vérségiek pedig Siófokon kempingeztek négy napig. A KISZ-tagokat a héten az úttörők követik — Balaton- lellére —, s rövidesen a nyugdíjas klub tagjai is útra kelnek. (benc) Bevált az űj minősítési forma Ez év eleje óta minősítési rendszer alapján veszik át a mezőgazdasági üzemektől a hízott sertést: míg korábban a súlyt vették alapul a vágóállatok átvételénél, újabban a tényleges, valós értéket állapítják meg úgy, hogy az állatokat vágás után minősítik. (Lényegében azt nézik, hogy milyen mennyiségű és minőségű hűstömeget adnak.) A Budapesti Húsipari Vállalatnál felmérték az új, úgynevezett objektív minősítés eddigi tapasztalatait. Megállapították, hogy a termelők bizalommal fogadták az intézkedést, ezt bizonyítja, hogy amíg az első időszakban az átadó gazdaságok szakemberei személyesen megjelentek a minősítésnél, manapság már egyre ritkábban vannak ott, elégedettek és korrektnak tartják a minősítési rendszert. Mindez részben annak köszönhető, hogy az átvételnél segédkező húsipari szakembereket premizálással a pontos és megbízható mérésre ösztönözte maga a húsipari vállalat — nemcsak Budapesten van ez így, hanem az ország valamennyi vágóhídján — és az ipar műszakilag is felkészült az állatok fogadására. A vágóvonalakat például gyors és pontos mérlegekkel szerelték fel, fényskálás mérlegeket használnak. A következő években további tökéletesítésre kerül sor. A vágás után Metripond automata mérlegeken győződnek majd meg a hasított félsertések súlyáról. A mérlegek adatait a Számítástechnikai és Ugyvitelszer- vezési Vállalat számítóközpontjában dolgozzák fel és az összesítés alapján 10 napon belül kifizetik a sertések ellenértékét. A tapasztalatok szerint az új jjendszer bevezetése nyomán javult a minőség. A jobb válogatás és a gondosabb hizlalás — amelyre az állattartó ’ gazdaságokat az új átvételi rendszer anyagilag ösztönözte — abban is lemérhető, hogy a hasított súlyban mért húsmennyiség megnőtt. Arányosan nőttek a bevételeik is. Az átvételnél mért adatokat a hizlaldák rendelkezésére bocsátják, ebből az állat- tenyésztők megfelelő következtetéseket vonhatnak le arra, hogy a húskihozatal növelésére hol kell az eddigieknél jobban szelektálni az állományt és mit kell tenni a szakszerűbb takarmányozásért. SPORT -f- SPORT + SPORT -4- SPORT Az FTC csalódást kelteti Kivezették a nézőt Az Agrártudományi Egyetem sporttelepén kedden folytatódott a Tessedik kézilabda torna. A forró délutánon, jó pályán zajlottak a mérkőzések, s az izgalmas percek egyikében előfordult, hogy egy tiszteletlen nézőt ki kellett veTársadalini munka holt szezonban Öltöző épül Zsámhokon A tanács anyagot ad Még tart ugyan a nyári szünet, s csak hetek múlva kezdődnek az őszi labdarúgómé rkőzések, de az új szezonra 'már több helyen készülődnek. Folyik a szervezőmunka, Három nemzedék A Gödöllőn élő, 91 éves Remsey Jenő festőművészt nemcsak szűkebb pátriájában ismerik: életműve szerves része az európai képzőművészetnek. Fia, Remsey Iván, az apa nyomdokaiba lépett: a megye rangos festőművészei közé tartozik. Az unoka, Remsey Flóra viszont az iparművészetet választotta élethivatásul. Ké- 1 pünkön együtt a művészdi- rő pénzben kifeiezhető nyere- ; nasztia, balról jobbra: Rémségét vagy veszteséget, s ^em sey Iván, Remsey Jenő és lázad fel az elpazarolt idővel 1 Flóra, az unoka. sok szó esik az erősítésekről, latolgatják az esélyeket. Nem ritka olyan sportkör sem, amely pályája javításán, létesítmények korszerűsítésén munkálkodik a holtszezonban. Z sámbokon például a vasárnap délelőttöket használják fel sportöltözö építésére. A helybeli sportkör elnöke, Bajnóczi András elmondta, hogy az elmúlt vasárnap is tizenöten dolgoztak az öltözőnél, s nemsokára tető alá kerül az épület. Ezidáig körülbelül százhúsz- százharmincezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Anyagot a tanács ad, a munkások pedig a sportköri tagok és a többi helybeli sportszeretők közül kerülnek ki. Reménykednek abban is, hogy a termelőszövetkezet szintén segít valamilyen formában, így meggyorsul majd az építkezés. Valószínűieg még ebben az évben tudósíthatunk a zsámboki új sportlétesítmény avatásáról. zetnie a játékvezetőnek. Csak a kerítésen át nézhette ezután a meccset. Ezen a versenynapon népes volt a nézősereg: dr. Bencze József, Kovács Tibor, Sziráki Mihály, Urbán István, Karesz Ernő és Szabó Sándor is ott ült a közönség között. Borgyai József, az FTC szakosztályvezető-helyettese Simon Csabával, a GEAC edzőjével élvezte a mozgalmas játékot. Elektromos—Űjpesti Dózsa 24:20 (12:10), vezette: Keszthelyi és Schali. A kemény meccsen időnként nagy volt az iram. Az Elektromos gólszerzői: Vass Sándor és Hegyi 5— 5, Holczer, Grisztol 4—4, Zalai, Kiss Z., Madarassy 2—2, a Dózsának Noel 7, Bitvai, Simon 4—4, Ricsovics 2, Krisztán, Szeldek, Hekker 1—1 gólt szerzett. Rába ETO—Vasas: 19:17 (6:9), vezette: Krecskó es Schali. A csapatok nagyiramú, sportszerű mérkőzést vívtak. Góldobók: Pelikán 10, Horváth 4, Csókái, Varga, Nyikus, Peöcz és Balogh 1—1, illetve Tavasz 4, Magyar, Schmiedt 3 —3, Várkony, Szabados, őri 2—2, Endrődi 1. Pécs—FTC: 28:21 (13:10), vezette: Keszthelyi I. és Keszthelyi II. A zavartan játszó FTC csalódást keltett, különösen kapuvédőjük hibázott sokat a második félidőben. Gólt dobtak: Ágoston és Hegedűs 8—8, Gera 5, Kole- szár 3, Puppi 2, Harmat, Steer 1—1, illetve Takács 7, Németh 4, Homor, Tábori, Nagy G. és dr. Mikus 2—2, Taga, Oszfol 1—1. Csiba József
