Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-29 / 178. szám

1976. JÜLIUS 29., CSÜTÖRTÖK :v/&?<ro Európában is az elsők közölt a dobosiak Elkészülnek a tankönyvek Ahány elsős, annyi ábécéskönyv Amire ez a riport a dabasi nyomdáról az olvasók elé ke­rül, már teherautók százai hordják szét az általános is­kolákba a kisiskolások legelső tankönyvét, az ÁBC-t, amiből itt 156 ezer darabot készítet­tek. Pontosan annyit, ahány gyerek lépi át az első osztály küszöbét. Pontos munka Ahhoz azonban, hogy a pusz- tavacsi nebuló érdeklődéssel forgassa majd az olvasóköny­vét, a gimnazista biztos fo­gódzót találjon a nyelvi szó­szedetekben, az egyetemi hall­gató a vegyi-fizikai képletek­ben, a dabasi nyomdának pontos, összehangolt munkát kell végeznie, határidőkhöz kötötten, korántsem zavartala­nul. Mégis, a hagyományok­kal még nem rendelkező üzem tavaly már a tankönyvgyártó nyomdák számára kiírt orszá­gos versenyben a középkategó­ria első helyezettje lett. Földes György Igazgató azt javasolja, előbb tekintsük meg az üzemet Valentyilc Sándor társaságában. Addigra tőle is távozik egy külföldi szakem­berekből álló csoport, amely reggel óta ismerkedik a be­rendezéseikkel. A vendégek meglehetősen gyakoriak itt. Egy hét alatt olasz, norvég, majd szovjet küldöttséget fo­gadtak. Egyben valamennyien megegyeztek: szívesen dolgoz­nának egy olyan, a legmoder­nebb eljárásokkal, technikai berendezésekkel dolgozó nyom­dában, mint a dabasi. Nem tolonganak — Látja, ebben nem egye­zik a véleményük a helybe­liekkel — mosolyodik egy kis­sé kesernyésen az egyébként dinamikus és optimista igaz­gató. akit régi szakemberként az Oktatási Minisztérium bí­zott meg a nyomda vezetésé- veL Papíron négyszáz dolgozó látja el a munkát, illetve ek­kora a keretük. A valóságban azonban sok munkahely betöl­tetlen. A fiatal nők közül so­kan veszik igénybe a gyer­mekgondozási segélyt, s jó né­hány betanított munkást kel­lene még foglalkoztatniuk. A jó kereset ellenére is a kör­nyékbeliek nem tolonganak a kapu előtt felvételre. Sokakat éppen a rendkívül magasfokú technika, a szigorúan szerve­zett munka tart távol, egye­lőre szokatlan számukra a kü­lönböző berendezések kezelése. Köztudott nyomdaiparunk elmaradott helyzete, s az is, milyen sok elégedetlenséget szült, hogy a tankönyvek idő­re nem készültek el. Ezen kí­vánt segíteni a minisztérium, amikor négy évvel ezelőtt 200 milliós költségvetésből létre­hozta itt a hajdani kukorica­földön ezt, a tarakönyvkészí­Ezt a fényképet égeti majd a nyomólemezre Farkas Férc ne né a másolóüzemben. Nagy Iván felvétele tékelik igazán, akik ismerik, mekkora utat tesz meg a kéz­irat, mire szedésre alkalmas­sá válik és mire kötésbe borít­va az eladói pultra kerül. Társulás Budapesttel Az itt nyomott tankönyvek kéziratait rendszerint Buda­pesten, a társulással létreho­zott fény szedő központban ké­szítik elő. Ebben a társulás­ban a dabasi nyomda huszon­öt százalékos részesedéssel vesz részt. Ezután már a Kancsár Lászlóné vezette szö­vegelőkészítőn vezet a könyv útja tovább. A lengyel, nyu­gatnémet, a félautomata sze­dőgépek már hibamentes, az összes szükséges jelzéssel ellátott kész szöveget továbbí­tanak az óriási előkészítőbe, ahol a nagyon nagy gondos­ságot kívánó nyomólemezre fényképeznek speciális auto­mata eljárással. Itt Szénás i Gábor csoportvezetőtől függ a munka minősége, hiszen — mint már említettük — kevés még a magas képzettségű szak­emberük, amit a munka jelle. ge megkíván. Csak egyetlen adat: tizenkét régi és nyolc új, már náluk tanult, magasan kvalifikált szakmunkás látja el az előkészítés, a nyomás, a kötés, irányítását. Barta Tamás, a gépműhely fiatal üzemvezető mérnöke leg­szívesebben nemcsak a SOL- NA tekercsnyomógép, hanem minden egyes legmodernebb technikájú berendezés műkö­dését pontról pontra elmagya­rázná. — Ha majd a dolgozóink már nemcsak azt fogják tud­ni, hogy egy-egy gombot miért kell az adott időben megnyom­ni, hanem érezni, szeretni is fogják, amit csinálnak, akkor nem ilyen „kicentizve”, a ha­táridőkért aggódva fogunk dol­gozni — véli Földes György. — Összességében mégsem le­látott könyvet már csak le­szedni és csomagolni kell. A felszereléstől eltekintve is a nyomdaüzem a legmoder­nebb, a legújabb munkahigié- niai elvek szerint épült. El­szívók, légkondicionáló adja a pormentes levegőt, az egyen­letes hőmérsékletet, amely különösen a színes mélynyo­móban alapvető feltétele a mi­nőségi m un kának. A szociális berendezések sem maradnak le. Az öltözők, a fürdők, az ebédlő, az első osztályú presz- szó körülményeit nyújtó belső átrium — ezt már dolgozóik társadalmi munkában rendez­ték be — mind-mind bizonyít­ják: kiváló munkakörülmé­nyek alapozzák meg a minő­ségi és mennyiségi teljesít­ményt. Ezek segítik egyelőre a még kevés, de munkájuk új­szerűségét, jelentőségét már' már ismerő és becsülő mun­kásgárdát. Kétszáznál több kiadvány Napi tizenkét órás műszak­ban hajolnak a fiatalok — hi­szen sürget az idő — a fél­automata szövegszedők fölé. Készítik a címszedők a sok­százféle betűtípusból kialakí­tott könyv- és fejezetcímeket, metszik mások megvilágított üveglapon az ábrákat. Fekete körfüggöny mögött égeti má- solólemezekre a szöveget a li­la halogénlámpa, festékes dú­cok nyomják a színeket a képre, míg kialakul a sorozat- nyomásra kész minta. Augusz tus végéig 216 kiadvány ke­rül a dabasi nyomdából az or­szág közoktatási hálózatába. Komáromi Magda tésre specializált középüzemet. Legfőbb megrendelőjük a Tankönyvkiadó VaTíalat. Emel­lett szak- és segédkönyveket készítenek, más sorozatokat pe­dig a Magvető Könyvkiadó­nak. Ez évi termésük darab­számban valamivel több a két­millió-négyszázezer darab­nál! Az egyetlen üzem ma, ahol az ötven darabból álló speciális egyetemi jegyzetet épp úgy kiszedik, mint több százezer darabos sorozatot. Ezt megintcsak a szakemberek ér. hetünk elégedettek. Igaz, hogy már az elmúlt évben is jelen­tősen hozzájárultunk a tan­könyvhiány felszámolásához, mégis, ez év márciusa lett, amikor az üzem színvonalához méltó termeléshez hozzáláthat­tunk. Vízgondjaink voltak, amit elég nehezen sikerült rendbehozni. Működik már a 22 állomáson Rotorbinder-gép, ami azt jelenti, hogy ennyi ember munkáját végzi, csak betanított kezelők segítségével. Összehordja az íveket, hajto­gat, fűz, köt és végeredmény­ben a kemény borítólappal el­Magyar tühhingek Jugoszláviának A Beton- és Vasbetonipari Művek újfajta vasbeton tub­bing gyártásának előkészítését kezdte meg. Az UVATERV műszaki tervei alapján Jugo­szláviának szállítanak ezekből a termékekből a belgrádi új vasúti csomópont alagútjának építéséhez. Nagy értékű A MEDICOR Művek 4,7 millió dollár értékű szerződést írt alá a nigériai Anamíbra állam egészségügyi szerveivel. Eszerint a következő két év­ben öt, egyenként 200 ágyas új kórházhoz szállít a magyar vállalat kórházi felszerelése­ket. A MEDICOR vezetői el­mondták, hogy ilyen nagy_ ér­tékű üzletet még nem írtak alá egyetlen afrikai országgal sem. A mostani szerződés le­hetővé teszi, hogy a vállalat tovább fokozza exportját ezen földrész országaiba. Kétszázmilliós fejlesztés Tovább fejlesztik, bővítik a hazai gyógyszeripar legfiata­labb üzemét, az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár körmendi gyáregységét. Az eredetileg tápszergyártásra létrehozott üzemben bevezetik a gyógyszerkészítést s több más termék előállítását. A csaknem 200 millió forintos program megvalósítása meg­kezdődött. A Gazdasági Bi zottság döntése alapján az EGYT budapesti, Hőgyes Endre utcai telepét 1978. de^ eember 31-ig kitelepítik és az úgynevezett galenikus gyárt­mányok (gyógyszerkészifcmé' nyék) előállítását Körmendre bízzák. Ez az üzem már elké- i szült. JEGYZET Az ember és az aszály HETEKIG szokatlanul vakí­tó ég alatt éltünk, a rezzenés­telen levegőt csak az utóbbi napokban mozgatta meg a ke­rekedő szél, s a szemkápráz­tató napsütést csak most vál­tották fel záporokat hozó eső­felhők. Nyug at-Európából drá­mai hangú jelentések érkez­tek a szárazság dühöngő pusz­tításairól. Az International Herald Tribun publicistája szerint „Mindenfajta ehető vagy iható árukészletet, a marhahústól kezdve a pezs­gőig, kiapasztott a ragyogó, felhőtlen napsütés'”. A forróság, az aszály dü­höngését — ha talán kisebb mértékben is, mint néhány nyugat-európai ország — mi is kóstolgatjuk, s érzékenyek a veszteségeink is. Az emberi munka egy része a természet ellenében most nálunk is ve­szendőbe megy, különösen zöldségfélékben, kapásnövé­nyekben és takarmánynövé­nyekben. De hogy nálunk se katasztrófáról, se megoldha­tatlan feladatokról nincs szó, és e szavak fel 6e merültek, annak nem csupán az az oka, hogy később kezdődött az aszályos periódus, mint a leg­jobban sújtott országokban. A még fontosabb, döntő ok, hogy a szocialista termelési rend­szerünk kiválóan alkalmasnak bizonyult ésszerű keretek közé fogni az emberi munkát és érdekeltté tenni az embert a kollektív erőfeszítésekben. LÉNYEGÉBEN ugyanazt mutatta meg az aszály, amit a tudomány emberei már jó ideje erősítgetnek: a termelés és a technika mai szintjén, a világfogyasztás jelenlegi és még inkább jövőbeni nívóján, csak a tervszerűen irányított gazdaságok képesek megolda­ni azokat a roppant feladato­kat, amelyeket a helyzet kö­vetel. Nem azt akarjuk mondani, hogy nálunk az ember nem kutatja aggodalmasan és kém leli nyugtalanul az ég pe remét, a bizonytalan és meddő felhőzetet. Bizony nézi azt vizsgálódva, ét nehéz szívvel tekint a megre­pedezett földre, az egyetlen, gépkocsi vagy traktor által fel­vert átláthatatlan és sokáig le I begő porfüggönyre, az apadt kutakra. Szomjazik az embei is, akár a földeken dolgozik akár a meleg üzemekben, s közlekedésben és máshol. Bő­ven ontja verejtékét úgy is most is, hogy az aratás éí I betakarítás immár teljes egé- ) szében gépekre hagyatkozik i és ismeretlen már az ember i szikkasztó kézi aratás és kézi munka. Azt se mondjuk, hogy nem beszél nyugtalanságáról, hiszen az aszálynak talán még nincs vége. Mégis, szó sincs olyasféle i nyugtalanságról, bénult, vagy reménytelen kétségbeesésről, mint amilyeneket Magyarorszá­gon a súlyos aszályok mindig magukkal hordoztak. A mos­tani szárazság elleni küzdel­met egy másfajta bizakodású. öntudatú ember vette fel, áld nagyon jól tudja, hogy egy egész ország segítségére, együttműködésére támaszkod­hat. A SZÓNAK, a buzdításnak persze mindig van szerepe éf jelentősége. De őszintén met. kell mondani, hogy az embe­rek anélkül is nagyon jól és lelkiismeretesen teszik a dol­gukat, hogy az újságok, a hír­közlő szervek teleírnák vagy teleharsognák őket felhívások­kal. A harminc—harmincöt fokos hőségek, a rendületlenül tűző nap, vagy magas pára- tartalmú légkör, a munkaigé­nyek megsokszorozódása elle­nére, a parasztság szorgalma, lendülete, körültekintő fára­dozása az egész ország tiszte­letét és elismerését kivívja. R. L. Finominfivű fali kávéskészlet. Kotorczó István felvételei Takács Zoltán: „Ez már a har­madik kiállításom, sokat várok tőle .. is relatív. A mostani kiállítá­son látható csillár 2000 forint­ba kerül. Nem sokkal drá­gább, mint egy modern, kül­földi műanyag csillár. Ami tő­lem kikerült, mind egyedi da­rab, kézműves munka, nem tömegcikk. Ezt fejezik ki az árait is. Újjáéled a szakma A közönség nagy része még nem fedezte fel, hogy a la­kásban fontos szerepet kaphatnak a kovácsoltvas díszítőtárgyak. Ez azt jelente­né, hogy nincs jövője ennek a szép és nehéz mesterségnek? — A szakma újjáéledőben van világszerte. Tavaly ősz­szel Franciaországba kaptam meghívást és a Compiégne- ben rendezett kiállításom anyaga mind egy szálig elkelt. Itthon, annak ellenére, hogy kevesen vagyunk, egyelőre ne­hezebb a dolgunk. Abban re­ménykedünk, hogy az építé­szet is felfigyel ránk és las­sanként talán az igényesebb közönség is érteKeli majd a különbséget a lemezrózsák és a rusztikusabb megoldások között, az utóbbi javára. Bízik benne, hogy a mostani kiállítás is jó propagandája lesz a vasművességnek. A Fő­városi Művelődési Ház ugyan­is, az idei Folklór Centrum keretében, otthont adott a né­pi kismesterségek három ki­váló művelőjének. Emeleti he­lyiségeiben egész nyáron át megtekinthetők Pánczél Atti­la szíjgyártó, Mihalkó Zoltán kalapos — a híres hortobágyi pásztorkalapok készítője és Takács Zoltán munkásságának legszebb darabjai. Szenvedély Az ifjú mester egyébként éppen patkolásról jött a ki­állítás megnyitójára. — Nagyon szeretem a lova­kat, a patkolás szenvedélyem. Sokan azt hiszik, hogy ez fi­zikailag nehéz munka, pedig nem így van. Szakmailag, technikailag nehéz feladat, ezért tartom szépnek, izgal­masnak. Azonkívül rokon­szakma is. A jó patkolókovács egyben jó kocsikovács is. Aki ezt a kettőt érti, az vaskovács­nak sem lesz utolsó. Erről bárki megyőződhet, ha a kiállítást felkeresi. V. Zs. Július 1-én esedékes a kötelező BT • & ^’SSVgbiztosítís II. félévi díjának befizetése! Halk szavú fiatalember. A keze széles, erős, igazi vasko- vácskéz. Lovakat patkói vele kedvtelésből és vasat kalapál szenvedélyből. Megkérdem Takács Zoltánt: hogyan lett kovács, népi ipar­művész? Otthon kapott hozzá kedvet? Kézművesek utóda — Egyetlen kovács sincs a családban. Apám jogot tanult, nagyapám biológus volt. Az iskolában felfedezték, hogy szépen rajzolok. Ezért java­solták, hogy a pécsi művészeti gimnáziumban tanuljak to­vább, ahol ötvösként végez­tem. 1969-ben beálltam ta­nulónak Kelemen Sándor pé­csi kovácsmesterhez, nála sza­badultam. Azóta önálló va­gyok. Saját műhelyében dolgozik Pilisbor osjenő községben. Mi­vel tartja el magát? A hagyo­mányos kovácsolással, vagy a művészettel? — Sajnos, szinte öszeegyez- tethetetlen a . megélhetés a művészi elképzeléssel — vála­szol. — A Népművészeti és Házüpari Vállalattal kötöttem ugyan szerződést néhány soro­zatra, de úgy tűnik, munkáim eladhatatlanok. Az árat sokallják a vevők, vagy a vastól, esetleg a stílus­tól idegenkednek? — Lehet, hogy drágának tartják a munkáimat, bár ez LOVAT IS PATKOL A borosienűi népi iparművész

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom