Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-28 / 177. szám
4 %Mäm> Wifi. JÚLIUS 28., SZERDA Hogyan (ölti 97 ezer gyerek a nyarat ? A statisztikák tanúsága szerint az elmúlt nyáron az országban 30 ezer 801 általános iskolai tanuló vett részt nyári napközi táborokban. Ez az összes tanulóknak mindössze a három százaléka, s az előző évi táborozókénái alig 0,1 százalékkal több. Az Oktatásügyi Minisztérium általános iskolai főosztályán évek óta vezetik a nem hivatalos nyári napközi tábori összesítőt. Eszerint Pest megye a megyék sorában valahol középen helyezkedik el. Az idei késő tavaszi terv- számok között Pest megye mindössze egy nyári napközi táborral szerepel, amely Cég- léden, egy külterületi iskolában fogadna 200 gyereket. Ezek az adatok azt sugallják, hogy a nyári napközi tábor országosan sem, de Pest megyében sem központi kérdés. Van, persze, hogy van ennél számos égetőbb gond is. A 17. helyen A 19 megye adatait összehasonlítva kiderül, hogy Pest megyében van a legtöbb — 189-----tanév köz,ben napközive l rendelkező iskola; a leg. több — 652 — napközis csoport; a legtöbb — 22 418 — napközis tanuló. Szabolcs- Szatmár, valamint Borsod- Abaúj-Zemplón megye van még a nyomunkban. Gonddá változik azonban az öröm, ha az összes általános iskolás száméhoz viszonyítjuk a napközisek számát. Pest megye általános iskolai tanulóiinak csupán 23,8 százaléka jár napközibe. Ezzel a százalékaránnyal a megyék sorában a 17. helyen állunk. Központi kérdés tehát a napközis helyeik számának gyarapítása Pest megyében. Vitathatatlan, hogy ez nagyobb gond és fontosabb feladat, mint a nyári napközis táborok ügye. Utóvégre a tanév 9 hónapból áll, szemben a vakáció három hónapjával. Napköziben kevesen A megyei művelődési osztály szakemberei természetesen nem vitatjáik, hogy a tanulók nyári felügyelete, irányítása komoly gond és mielőbb megoldást kíván. A megyei művel őd'ésügyi osztályon a teljesség kedvéért elmondják: korántsem csupán Cegléden nyílt az idén nyári napközi. Vácott, Nagykőrösön, Pomázón, Budakalá- szon, Tahitótfaluban, Budaörsön, Dunaharasztiban, Halásztelken, Szentendrén és másutt is működik. A szentendrei iskolák izbégi nyári napközi j énele ' például már soikéves hagyománya van. A megyei művelődésügyi osztály még májusban felhívta az iskolaigazgatók figyelmét, hogy közöljék a szülőkkel : a gyermek elhelyezését ■nyárra is kérhetik. Megyei tapasztalat, hogy viszonylag kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. Talán, mert nem eléggé vonzó a nyári napközi. Sokszínűén, vállozalosan A megye vezető művelődésügyi szakemberei szerint nem az a fő kérdés, hogy vannak-e a megyében nyári napközis táborok, hanem az, hogy a gyermekekről valamilyen formában nyáron is gondoskodni kell. A forma lehet sokszínű, különböző. Egy a lényeg: a tanácsok, az isr kóláik, a szülők — a helyben lehetséges legjobb módon — gondoskodjanak a gyermekek nyári programjáról. Nemcsak anyagi, hanem Jelentős mértékben szemléleti kérdésről van itt szó. S hogy ez változzon az iskolák . háza táján, a megyei tanács művelődésügyi vezetői a jövőben többet kívánnak tenni. Népszerűsítiik a jó. a köve. tendő példákat, igyekeznek napirenden tartaná a témát. Új kezdeményezés Nagyon világosan látják a megyei úttörőszövetségben is, hogy többet kell tenni az általános iskolások tartalmasabb nyári foglalkoztatásáért. Nem lebecsülendő, hogy az Idei nyáron például 18 ezer úttörő vesz részt hossmbbpövidebb ideig, általában tíz napig, a különböző úttörőta- borozjpan. 8U0 úttörő a balatoni üdülővárosban., Zánkan nyaral jutalomból, 150 Csillebércen, a válitotáborokban. 15 ezer Pest megyei található, és ezerszázan kapcsolódtak be a kéthetes vánctartáborokba. Az úttörökorúak mintegy 16—17 százaléka emlékezni majd vissza a nyár végén szívesem, a gondtalan és tartalmas ke; hétre. Az arány évente 1—2 százalékkal nő. Ezen, többé-kevésbé hagyományos formák mellett néhány újabb kezdeményezés is elindult a megyében. Az úttörők 1974-ben az országos úbtörőparlamentben tették szóvá; jó lenne, ha nyaranta is lenne valamilyen programjuk. 1974-re nyúlik vissza tehát az a szál, amely egy új fogalomhoz, a lakóterületi őrsökhöz vezet. Az úttörőszövetségben sem áll rendelkezésre pontos, térképszerű kimutatás, a személyes tapasztalatok azonban biztatóak. Egyebek között Halásztelken és Szi- getszentmiklóson, Gödöllőn működnek lakóterületi őrsök. Családoknál, KlSZ-helyisé- gekben jönnek rendszeresem össze a gyerekek, egy-egy idősebb felügyelete mellett. Több helyen a osapabvezetp is bekapcsolódik ezekbe a nyári programokba. Száigetszent- miklóson egy nyugdíjas pedagógus — ahogy a gyerekek nevezik — az őrs barátja —, Pilisborosjenőn az ifjúsági klub várja hetente egyszer az úttörőket, s gondoskodik tartalmas programról. Mondhatnánk, mindez kevés. A megye úttörővezetői jobban ismerve a gondokat, így fogalmaznak: valami elindult, s mindinkább kezd ismertté, s talán jellemzővé válni. Teljes mértékben egyet-, értenek azzal, hogy ina már halaszthatatlan a gyerek nyári vakációjának jobb megszervezése, mert többségük — minden erőfeszítés, eredmény ellenére — az utcán táblából. Pest megyében 97 ezer általános iskolás korú gyermek él. Róluk van szó. Deregán Gábor Hozzászólás (3.) Nemcsak Pest megyei tennivalók Lapunk július 17-i számában jelent meg Losonci Miklós Sok-sok fontos teendő című írása a Magyar Képzőművészek Szövetsége Pest megyei Területi Szervezetének megalakulása kapcsán. A következőkben e cikkhez fűzött reflexiókat tesz- szük közzé. OLVASTAM Losonci Mik- lós július 17-én megjelent írását a Pest megyei képzőművészek teendőiről, elhivatottságáról. Én ugyan pesti művésznek számítok, a fővárosban élek és dolgozom, de a legszélén, a Duna partján. Itt a munkás- ember hajnalát madárdal könnyíti, napszítta asszonykák hajlonganak a vetemények felett, a halászok megtisztult tekintetét , fenséges ráncok rajzolják újra. Azért írom le pár szóval — és elöljáróul — ezt a képet, mert úgy érzem, ebből származik hitem a város peremén és onnan távolabb élő emberek lelki intelligenciájában. Itt nem misztérium a művészet, hanem a vállalt teremtő feladatok egyike, amely nem különbözhet munkás ember hivatásától. Más kérdés az eredmény. A kvalifikáltan nagy eredmény. A műalkotások — sajnos nem sokszor — az örökkévalóságnak születnek. Kevés dolog van a világon, ami ennél nehezebb. SZÜKSÉG VAN a művészetre, s mert természetibb a vizuális műveltsége a zöldövezet emberének, tartozunk annak megbecsülésével is. Losonci olyan dolgokat fogalmaz meg szabatosan, mely tulajdonképpen szakmai körökben szájról szájra jár, s ha monumentális programmá ugyan még nem is szélesült, de tudjuk, hogy az UNESCO egyik témaköre. A természet és az ember legkulturáltabb kapcsolatának felismeréséről, megteremtéséről van szó. Mennyit vállaljon ebből az alkotó, mennyit a művelődéspolitikus? Az előbbi azzal foglalkozzon, amire lelke figyel. Az utóbbi mindezek megvalósításához és felfedezéséhez serkentő lehetőséget teremtsen. Magyarországon — különösen az utóbbi két évtizedben — mozgalommá szélesedett az amatőrművésztelepek, szabadiskolák szervezése. Többkevesebb sikerrel. A kezdeti nehézségek azonban elég indokul szolgáltak ahhoz, hogy e mozgalom születésével együtt megszülessen az iránta való bizalmatlanság is. Pedig például Kondor Bélát vidéki tehetségkutatás alkalmával fedezték fel. Zebegény kilenc éve nyitja meg kapuit a képzőművészet iránti manuálisan is fogékony fiatalok előtt. A tanároknak a mindenkori • túljelentkezéstől fáj a fejük. Az alkotók csak a tanítható részre vállalkoznál;, nem akarnak művészeket nevelni. A zebegényi vállalkozás azonban mindenkinek használható alapállást kínál. Jó irányba tájolt antennát kap midenki, ha csak egy szemesztert is végigdolgozik. Lélekemelő siker tanúi voltunk, amikor az Országos Kisplasztika! Biennálé anyagában többszöri yálogatás után is bent maradt egy zebegényi hallgató alkotása. Nem hiszem, hogy véletlenül. Milyen kár, hogy a Zebegényben sokszor évek óta felgyorsultan fejlődó tehetségek nem válhatnak boldog részeseivé művészeti felső- oktatásunknak. A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának erejét is növelné, ha például Pánti Imre vagy Marsai Ágnes tevékenységét felkarolnák. Ha a művészet természetesen termékenyítő erjedéséről beszélünk, ne feledkezzünk meg a sokszor érthetetlenül nehezülő misszionárius munkáról. Éneikül nem figyelhettünk volna fel sem Zebegény- re, sem Ráckevére, sem a Kis- duna Alkotó Csoportra. Elkötelezett művészek, műkritikusok hite sürgeti a rájuk nehezülő terhek legalább egy részének átvállaKiállítótermekben Szobi, dunakeszi, monori művészjelöltek a továbbtanulási kedv Több mint 107 ezer hallgató tanult a most befejeződött tanévben hazánk 56 felsőoktatási intézményében a különböző tagozatokon. Az oktatók száma meghaladta a 12 ezret. Az egyetemi számítóközpont napokban megjelent összesítése áttekintést ad az utóbbi 10 év fejlődéséről. Eszerint az összes hallgatók száma 13 és fél ezerrel magasabb a 10 évvel ezelőttinél. Elsősorban a levelező oktatás iránt nőtt meg az érdeklődés: az elmúlt tanévben a korábbinál 6 ezerrel többen, 34 ezer 300-an tanultak munkájuk mellett. Mintegy 1300-zal emelkedett a nappali hallgatók száma, és megközelítette a 65 ezret. A 10 évvel ezelőttinél viszont 4 és fél ezerrel kevesebben, 9 ezren tanultak esti tagozaton. Az összes hallgatóknak mintegy a fele nő. Néhány szakma kivételével általában minden egyetemen és főiskolán többen »tanulnak, mint 10 éve. A legtöbb — mintegy 21 ezer — fiatal műszaki tanulmányokat folytat. Az egyetemek és a főiskolák különböző tagozatainak első évfolyamán 1965-ben mintegy 26 ezren, 1975-ben 35 ezer 300-an kezdték meg tanulmányaikat. Érdekes képet mutat az első évfolyamos nappali hallgatók számának elővégzettség szerinti alakulása. 1965-ben a gimnáziumban 74,8, szakközépiskolában 3,6 százalékuk végzett, ez az arány 10 év alatt 65,2, illetve 28.7 százalékra változott. Minden évben akad 30—40 olyan elsőéves hallgató, aki már egy felsőfokú diplomával a zsebében kezd hozzá a második megszerzéséhez. A felsőoktatási intézményekből most kikerülők számáról csak kora ősszel lesznek pontos adatok, annyi ismeretes, hogy a különböző tagozatokon 26 ezer várományosa van az okleveleknek. (Tíz évvel ezelőtt mintegy 6 ezerrel kevesebben voltak.) JÚLIUS 29-TÖL AUGUSZTUS 4-IG CEGLÉD. Szabadság 29— 1: Első előadáson: Vadvízország 29— is A kék katona** 2— 4: Első előadáson: Vannak még csodák CEGLÉD, Kamara 2— 4: Paulina 1880* 29— 1: Sivatagban, őserdőben I—II. 2— 4: Megátkozott tenger SZENTENDRE, Terem 29— 1: Vannak még csodák 2: Jelenetek egy házasságból I—n.* 3— 4: Egy magyar nábob + Kárpáthy Zoltán SZENTENDRE, Kert 29— 1: Üdv a művésznek 2— 4: Az Olsen banda nagy fogása GÖDÖLLÖ 29— 30: Nincs visszatérés 31— 1: Fehér farkasok 2— 3: Csendesek a hajnalok I—II. 4: Jelenetek egy házasságból I—II.* VÁC, Madách Imre 30— 1: A bűvös kő és a csodakút 2— 4: Legendák lovagja ABONY 29: A bronz karkötő 30— l: Robinson Crusoe 2— 4: Volt egyszer egy zsaru BUDAÖRS 29— 1: Holtbiztos tipp 2— 4: Visszatérés Óz földjére DABAS 30— 1: Azonosítás 2— 4: Hosszú búcsú DUNAHARASZTI 29—30: Drága John** 31— l: Paulina 1880* 2— 3: Csillag a földön I—II. DUNAKESZI, Vörös Csillag 29— is a legendák lovagja 2— 3: A bűvös kő és a csodakút 4: Jelenetek egy házasságból I—II.* •Csak 16 éven felülieknek! DUNAKESZI, Rákóczi 29: Lázadás a Bountyn I—II. 31— 1: Nincs visszatérés 2: A bűvös kő és a csodakút 4— 5: A bűvös kő és a csodakút ÉRD 29: A szüzek elrablása 1— 2: A sakál napja 3— 5: Nyomorultak I—II. FÓT 29— l: Folytassa, cowboy! 2— 3: A hazáért harcoltak I—II. GYÁL 29: Két pont között a legrövidebb görbe 30— 31: Csodabogarak 1— 2: Ulzana 5: Kis nagy ember* KISTARCSA 29—30: Fehér farkasok 31— 1: Váltságdíj* 2— 3: A szerelmes Blume NAGYKÄTA 29— 1: A két aranyásó 2— 4: A blokád I—II. LEÁNYFALU, Kert 29: Ereszd el a szakállamat 31— 1: A szerelmes Blume 2— 3: A fekete farmer 4— 5: Árvácska PIUSVÖRÖSVÁR 30— l: Vörös rekviem 2— 4: Hogyan fojtsuk vízbe ... ? POMÁZ 29—30: A fekete farmer 31— 1: Csillag a földön I—II. 2— 3: Fehér farkasok RÁCKEVE 29—30: Kashimai paradicsom 31— 1: Drága John** 2— 3: Kölyök SZIGETSZENTMIKLÓS 29—30: Csillag a földön I—II. 31— 1: A fekete farmer 2— 3: Drága John** ••Csak 18 éven felülieknek! ft lásáit. Zebegény anyagi nehéz- ségekkiel küzd, a Váci Műhely alapító művészei mintha szárnyszegett csalódásba kényszerültek volna. A Kisduna Galéria munkáját mind szellemileg, mind fizikailag „egyszemélyes stáb” végzi. A MŰVÉSZEKNEK és kritikusoknak tanácsadó képességét kellene igénybe venni. A kiállítások „lezongorázása” sok értékes órát, napot vesz el. Szerveződjenek művészeti tanácsok, s egyeztessék — természetesen az alkotók bevonásával — a teendőket. Az iskoláknak rendhagyó rajz- és műtörténetórákra van szükségük. Erre szívesen vállalkozik minden szobrász és minden festő. A műtermek jegyzetei színesítik a napilapok betűtengerét, de sok elmés írást az alkotók birtokában is találhatunk, melyek a sajtóban közlésre méltók. Milyen nagy szükség lenne erre napjainkba, mikor egyre hetvenkedőbb hangon beszélnek a képzőművészetről. Kerüljenek a nagyközönség, diákok és dolgozók művészettel kapcsolatos dolgozatai a könyvtárak archívumába. Szinte egymásból következnének a további ötletek. A szocialista országokban köny- nyű felfedezni az érvényesülési lehetőségek sokféleségét. Nagyon örültem Losonci Miklós vitaindító cikkének. Bizonyára sokan hozzászólnak majd. Gondolatai nemcsak Pest megyei tennivalókat jeleznek, de országos gondokat is. Bakallár József festőművész A hagyományoknak megfelelően az idén is megrendezték a vasutas képzőművészek kiállítását. Ezúttal a huszonhatodikat a Népszínház utcai klubhelyiségben, mely július végéig fogadja a látogatókat. A színvonal nem változott, a vasutas-szakszervezet gondossága sem, mely példásan támogatja a közlekedés dolgozóinak önművelését. Évtizedek óta, most is kiemelkedő a vasutas képzőművészek szereplése. A- monori Szeműk György, aki ezúttal remek eszközökkel ábrázolja szobrában a Gyász-1, a figurák táncos mozdulatával jelzi, mint ahogy ő is, sokan minőségében elhagyják az amatőrség mértékét és valóságos művésszé emelkednek a szobrászatra fenntartott „második műszak” eredményeként. A Pest megyében élő vasutas festők ezúttal is jól szerepeltek. Szemők Györgyön kívül elsősorban Tuschák Gabriellára gondolok, aki Ze- begényi udvar-óval bármelyik országos kiállításon részt vehetne. A Dunakeszin élő Czi- nege István Pihenés-e, az alsógödi Sziklai Gyula, a szobi Zimán Árpád szobrai jó munkák — kár. hogy a dunakeszi főműhely lakatosa —, Ádám Zoltán érzékeny szobraival ezúttal nem jelentkezett. Helyette Jobbágy György plasztikái és Komendár Éva rendezett tájai keltettek érdeklődést, továbbá B. Varga Edit, aki most a nagymarosi környezetet banki dombokkal cserélte föl képein, ötvennégy festő és harminc szobrász munkássága bizonyítja, hogy Kirchmayer Károly szobrász és Benedek György festőművész nemcsak jól rendezte a tárlatot, hanem jó a vasutas képzőművészkörök munkája Budapesten, Szegeden, Miskolcon és Szombathelyen. Élen járnak az alkotásra serkentő munkásművelődésben: tehetségeKet pallérodnak nem ián- kadó figyelemmel. Olyan hatásfokon, hogy a monori Szemük Györgyről bízvást elmondhatjuk; nem egyszerű szakköri tag, hanem szobrász, akár van iskolája, akár nincs — már a művei beszélnek, gazdag tartalommal. Vasutas képzőművészek országos tárlata Völgyesi István emlékére A Fényes Adolf-teremben augusztus 8-ig 'láthatjuk pompás szobrait. Kár, hogy alkotójuk önkánt eltávozott az életből. Stefan Zweig hangoztatta, hogy csak aki könnyezik, mosolyog, sír és nevet — az él igazán. Az élet terhét, szépségét azonban nem rcvn- denki bírja ki, kelleténél jobban sérül meg a csapásoktól. Völgyesi Istvánt nem mentette meg az összeomlástól tehetsége, melyet a kiállított szobrok igazolnak. Nagy utat tett meg — munkásból művész lelt. Műfaja a kisplasztika. Itt van igazán elemében. Remekbe szabott Csaíád-ja három figura tömörítésével jeleníti az összetartozás örömét. A forma eszmét, állapotot, vágyat jelöl, salíangtalanul tiszta, egyszerű gesztusokkal. Ugyanezen szobrászi erény olvasható le Kondor Béláról készült portréjáról — s az érmek mélyen átgcaadolt felületeiről, melyek Kassák, József Attila, Rembrandt, Nagy Balogh János, Goya, édesanyja és felesége soha nem volt, soha nem lesz egyéniségét közelítette meg markáns eszközökkel. Művészetét remekül jellemzi a katalógus előszavában a Szentendrén élő Kovács Gyula, aki emberként is ismerte. így ír: „Donatello művészetét csodálta bámuló alázattal. A mestert, ahogyan a valóságos emberi, testi forrnáVölgyesi István: Család kát művészetévei valóságos szoborformákká alkotta. Ahogyan a múlandó embert és koreszméi meghosszabbított életű szobor-létre formálta. Ez az eszménykép oly elérhetetlenül magaslott előtte, mint a részre törött ember előtt a teljes ember lehetősége’'. Ezen tárgyilagosságot nem nélkülöző érzékeny megállapításhoz csupán annyit tehetünk hozzá erősítésül, hogy Völgyesi István legjobb szobraiban megnyújtotta az illanó időt, teljes emberré, szobrásszá növekedett. Losonci Miklós
