Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-27 / 176. szám

A 1976. JÚLIUS 27., KEDD xMilmt Kiállítótermekben Galgamdcsa, ; Cegléd, Pomáz jelentkezése Nyári tárlatok a Nemzeti Galériában Amikor a Magyar Nemzeti Galériában újra és újra meg­tekintjük a naív művészek al­kotásait, nem tudunk szaba­dulni Barcsay Jenő szavainak igazságától, ő ezt mondta: nincs jó és rossz művészet, csak művészet van. Az érték-, határ nem Benedek Péter és Kokas Ignác — az őstehetség és a tanult festő között húzó­dik —, a kettő egy kategória, mivel emberekre ható szépél- ményt teremtettek. Ezzel a felismeréssel gyönyörködünk ezen új kiállítás hónapokig lát­ható műtárgyaiban; ahány el­me, ahány tiszta lelkűiét, ahány bátor képzelet, ahány formaerő —, annyi a művé­szet forrása. Ezer és ezer. E naiv művészeknek nevezett szerzők igazi alkotók. Sok kö­zöttük az, aki megyénkben él, vagy érintette e tájat, vagy ide érkezett. Galgamácsa fes­tőasszonya, Vankóné Düdás Juli most hamvas eredetisé­gével tűnik ki. Abban egyéni, hogy maradéktalanul művé­szetté fokozza a lakodalomhoz, fonóhoz, a szenti vánd tűzug- ráshaz, sir áfáshoz kötött nép­szokásokat. Most különösen megrendítőnek tűnt „Fiatal lány a ravatalon” című képe, mely még 1942-ben készült. Ugyancsalt galgamácsai népi festő Vankó Margit, aki visz- szofogottabb szerkesztéssel iga­zolja nem mindennapos tehet­ségét. Vankóné Dudás Juli: Fonőház Gajdos János: A nagy körmenet Benedek Péter: Mennek a menyasszonyért Úszódról került Ceglédre Be­nedek Péter. Most is ott él. Rendkívüli gazdagsága éppen abban mérhető le, hogy ap­róságokkal, lenézett élet- és látványtöredékekkel építi sze­rényen műveit — melynek ha­tása: bensősége. Ez a lakodal­mi ebédre, kocsisorra, teknő mellett álló Térmeg Katára ugyanúgy vonatkozik, mint baromfiudvarára, Pásztor Jul­csira, kalapos önarcképére. Benedek Péter abban kimagas­ló, abban legelső, hogy a nép­élet tökéletes, természetes és hiánytalan ábrázolása mellett mértékkel líráját is a tárgyak­ba sugározza, melyek így nem személytelenek többé, hanem az ember környezetétől átita- tottak. Képes rá, hogy festői megszemélyesítéssel növelje a külvilág látványalapfokait, mely nála ezért mindig ma­gaslat. Gajdos János naív művésze­tünk egyik értéke. 1944-ben Sződligeten tartózkodott, ott festette A nagy körmenet c. festményét, mely különös lá­tomásban összegezi a keleti Nagy Ferenc: Bikás sótartó motívumokat a magyar temp­lomi zászlókkal, szegénységgel, csendőrökkel egy régi világ időszerű fináléjaként. F. Mihály Ida gondos ren­dezése nyomán tekintheti üli át Balázs János, Győri Elek, Mok- ry-Mészáros Dezső, Süli And­rás, Török Sándor, ifj. Kapoli Antal, Gyovai Pál, Szőrös Jó­zsef életerős kép- és szobor- vallomásait, s örömmel fedez­tük fel a pomáfei Munkaterá­piás Intézet lakójának, Feren- tzy Györgynek markáns ku­tyaplasztikáját, mely már a budapesti Körszálló tárlatán is sikert aratott. Az üzemi folk­lór üzenetét hordozzák Nyer­gest István művei, aki képben számol l^e a Röpgyűlés han­gulatáról. Szeptember végéig tekinthe­tő meg, ugyancsak a Nemzeti Galériában Nagy Ferenc népi iparművész gyűjteményes kiál­lítása. A Somogy megyei Ta­bán él és alkot. Remek fantá­ziával, ördöngös kézügyesség­gel. Hibátlan, tiszta faragások sorakoznak a tárlókban. Az ökörszarvak pompás ornamen­tikája, a bikás sótartó, á+tört szarubetétes szelence mind­mind azt igazolja, hogy nem­csak a dunántúli, pásztorfara­gások hagyományainak folyta­tásáig képes, hanem új mű­vész; sajátos látással és tech­nikával. Munkáinak szemlélé­se közben gondoltam arra, hogy a Ráckevén élő Juhász József kürtfaragásait is sürgő­sen be kellene mutatnunk Pest megyében — érdemesek rá. A Magyar Nemzeti Galéria Műhely-sorozatának kéthetes vendége volt Orosz János fes­tőművész külön ciklusa, mely­ben egy ember, Picasso belső, külső önarcképét keresi a vál­tozatok teljességében. Kísérle­te izgalmas, vonzó adalékokat szolgáltat Picassó-ismeretünk- höz, Európa művészetének hol­napjához. Losonci Miklós Hozzászólás Értő közönséget kell nevelni Lapunk július 17-i számában Jelent meg Losonci Miklós [ Sok-sok fontos teendő című írása a Magyar Képzőművészek | Szövetsége Pest megyei Területi Szervezetének megalakulása kapcsán. A szűk közzé, következőkben c cikkhez fűzött reflexiókat tesz­„HIC RHODUS, HIC SAL­TA!” Itt van Rhodus, itt ugorj latin mondás jutott eszembe, mikor Losonci Miklós július 17-i vitaindító cikkét elolvas­tam. Nagyot ugorhat — ko­rántsem előnytelen helyzeté­ből — a Pest megyei képző­művészet előre, most, hogy megalakult a Magyar Képző­művészek Szövetségének Pest megyei Területi Szervezete. A megye képzőművészete remél­hetőleg okos, értő gazdára lelt, s több segítséget kapván, még az eddiginél is nagyobb kedv­vel, lelkesedéssel munkálkodik majd képzőművészeink népes tábora. Pest megye monopolhelyzef- ben van. Sehol az országban nincs ennyi tehetséges vagy annak ígérkező képzőművész. Igaz, ehhez hozzájárul a Du­nakanyar tájainak vizuális gazdagsága, Szentendre váro­sának varázsa és nem utolsó­sorban a megye más tájainak dinamikusan változó arculata, mely minden évben sok mű­vészt ihlet meg, inspirál újabb és újabb alkotásokra. A me­gye gazdasági fejlődésével, eredményeivel törvényszerűen lépést kell tartania a kulturá­lis — ezen belül a képzőmű­vészeti — eredményeknek is. Lépést is tart. Sok és sok mű­vészi értékű képzőművészeti alkotás születik. Hozzájárulnak e műalkotá­sok a szocialista ízlésformálás- hoz, az etikai neveléshez? Fel­tétlenül! Azaz — csak az a kép, szobor fog gyönyörköd­tetni, ízlést formálni, nevelni, amely közönség, s értő közön­ség elé jut. Vagyis el kell ér­ni, hogy ne csak tehetséges művészeink legyenek — és ér­tékes műveink — garmadá­val, hanem képzőművészeti alapismeretekkel felvértezett közönség, főleg munkások, tsz- dolgozók. Ezeket az alapisme­reteket kell elsajátíttatni minél több emberrel, már az iskolai nevelésben — a művészeti ágak integrált oktatásával — és az iskolán túli művelődési folyamatokban. Itt elsősorban a tömegkommunikációs esz­közök felhasználására gondo­lok, melyekkel tendenciózus, hatékony művészetpropagan­da fejthető ki. A Pest megyei Hírlap ezen a téren nincs el­maradva, hisz szivén viseli Amatőr színjátszók A Mátyás-palota udvara ideális színhely volt a vasár­nap délelőtti amatőr színielő­adás számára, amelyen a bu­dapesti Perem Színpad lépett fel. Három francia vásári ko­médiát 'mutattak be, vala­mennyit dalok nyitották meg és zárták le. Az előadáson a lelkesedés, az odaadás tükrö­ződött. A maszkok, jelmezek hatásosak voltak, mégsem hi- valkodóak. Néha viszont túl harsányan játszottak és sajnos ez nem rutintalanságból eredt, hiszen már sok munka áll mögöttük, hanem beidegződés­ről volt szó, amely azonban leküzdhető. Mind többen és többen gyűl­tek össze a színpad környé­kén, a végén már nem is volt ülőhely. Az utolsó produkció után a közönség vastapssal ünnepelte a vidám perceket szerző műkedvelőket. — Több mint két éve lé­pünk fel rendszeresen — ■mondta Éles Béla, a színtár­sulat vezetője. — Ezalatt két­százhetven előadást tartottunk. Sokféle műfajt játszunk, van például lírai összeállításunk is. Ügy gondoltuk, e nyári na­pon valami vidámmal szolgá­lunk, azért esett a választás Tabarin mester és a többiek kalandjaira. A Nabucco Szegeden Vasárnap este újabb bemu­tatót tartottak a szegedi Dóm téren. A szabadtéri játékok történetében először mutatták be Verdi Nabucco című operá­ját. Az előadást Békés And­rás rendezte, a játékok nagy létszámú zenekarát Oberfrank Géza vezényelte. Az előadáson több neves külföldi énekes is bemutatko­zott. Nabuccót a szófiai Sió­ján Popov, Zachariás szerepét az u^ancsak szófiai Stefán Elenkov, Abigail szerepét pe­dig az odesszai Minél Tka- csenko énekelte. Rajtuk kívül a főbb szerepekben Réti Csa­bát, Tombor Ágnest, Sinkó Györgyöt. Juhász Józsefet és Berdál Valériát hallhatta a közönség. Telt ház Egerben Egerben vasárnap este bú­csúelőadását tartotta a Vár­színház. Két héten át, össze­sen tíz előadásban, zsúfolt né­zőtér előtt mutatták be Heltai Gáspár: Magyar Dekameron című zenés komédiáját, ame­lyet Nemeskürbi István alkal­mazott színpadra. Rendezte Romhányi László. A főbb sze­repekben Bessenyei Ferenc, Ruttkai Éva, Agárdi Gábor, Bánffy György, Bodrogi Gyu­la, Voith Ági, Szabó Tünde, Szacsvaí László, Maros Gábor léptek színpadra. Az ezerszemélyes nézőteret valamennyi alkalommal meg­töltötték az ország minden ré­széről és külföldről érkezett vendégeli. ezt a kérdést. A jó bornak is kell a cégér, az' állandó és vándorkiállítások megszerve­zésénél sokat nyom a latban a figyelemfelkeltés, a hírverés. S Itt nem elegendőek a pla­kátok, a kinyomtatott drága katalógus a nagy művész vagy kritikus ajánló soraival. Több kell. Ez a többlet a népműve­lés még fel nem tárt, vagy ed­dig kevéssé kihasznált lehető­ségei. (E helyen egy dolgot említenék; a művészet ember­közelbe hozatalát, melyet a néhány helyen bevált munkás —művész találkozók további szorgalmazása is elősegítene.) Többletként szeretnék elköny­velni, hogy minél több hozzá­értő népművelő foglalkozzon képzőművészeti események rendezésével. RENGETEG AZ INGÁZÓ Pest megyében s számuk elő­reláthatólag nem is fog csök­kenni. A múzeum- és tárlat- látogatók többsége nem az in­gázók közül kerül ki. Ezek az emberek állandó időzavarban vannak, az utazástól fáradtak, jóval kevesebb időt fordíthat­nak szórakozásra, művelődés­re. (E sorok írója ezt maga is tapasztalja — ugyanis vidék­ről jár be a fővárosba dolgoz­ni.) El leéli érni, hogy a műal­kotások e „kétlakj" emberek­nek is — ahogy Losonci Mik­lós írja — „fedezzék fel kör­nyezetük eddig nem érzékelt szépségét. Fedezzék fel úgy, hogy e képek közintézmények belső terében találkozzanak közönségükkel.” Jussanak be tehát a művé­szi alkotások a gyárba, üzem­be, hivatalba. Legyen funk­cionális szerepe a műalkotás­nak, alkalmazzák, akár csak mint díszítő elemet, jelentősé­ge óriási — ízlést formál. Elősegítheti a tárlatok láto­gatottságát — az ingázók által Is! az az örvendetes „kép­zőművészeti integrálódás” is, amely a szentendrei, zebegé­nyi, nagymarosi művészeti központok mellett újabb kép­zőművészeti „fellegvárakat” teremt szerte a megyében. A képlet egyszerű: több központ, több helyi kiállítás, több he­lyi (ingázó) kiállításlátogató. A KÉPZŐMŰVÉSZETI IN­TEGRÁCIÓ egészséges folya­mata elkezdődött, kérdés, hogy (bár „Százhalombatta műte­remlakásokat épít”) a községi tanácsok költségvetésükből tudnak-e, akarnak-e áldozni a képzőművészetre? Ahol megfelelő anyagi alap áll ren­delkezésre, remélhetően akar­nak, hisz a kultúra, a képző­művészet szocialista embert formáló erejében senki nem kételkedik. De több község is összefoghat... Kísérletképpen szemlézhet­nének — mondjuk a Tápió- menti nyár rendezvénysoroza­ta keretében — közös összefo­gással a Tápió menti falvaik kéthetes nyári képzőművészeti alkotótáborokat. A sülyi dom­bok, a szecsői halastó és erdő, a szentmártonkátai tanyák mindmegannyi izgalmas fel­fedezni-, megörökítenivalót ígér... Az erők egyesítésével köny- nyebben megoldhatók a fel­adatok: a művészek patronálá- sa, kiállítás- és tárlatrende­zések, valamint művésztelepek szervezése. Nem elképzelhetet­len, hogy szocialista szerző­dést kössön a téesz, az üzem, a tanács egy-egy művésszel. Sőt „hármas szerződés” is lét­rejöhet: a pesti gyár (ahová sok ingázó jár be), a falu (ahonnan sok ingázó jár el), s a művész között, mindannyiuk, s nem utolsósorban a megye közművelődése — s képzőmű­vészeti élete — hasznára. Itt van Rhodus... A felté­telek létrejöttek, a feladatok óriásiak. Igaz, a lehetőségek is. Rajtunk a sor. Pest megyeie­ken — művészeken és művé­szetkedvelőkön, kritikusokon és népművelőkön — tudunk-e élni velük. Cselekednünk kell, hisz <i közművelődés közös ügyünk. Vörös István TV-FIGYELŐ Múlt. Jó választóikkal — s természetesen az olimpiai rá­adással —- szolgált nézőinek a hét végén a televízió. A „Száll az ének szájrul szájra ..cí­mű versműsor még akkor is dicsérhető, ha meg kell jegyez­nünk: az irodaiamban és tör­ténelemben kevésbé jártasak­nak olykor bizony követhetet­len lehetett az 1420 és 1664 kö­zötti századokat idéző költe­mények magyarázat nélküli sora. Pedig a televízió munka­társad jól ismerik a kommen­tárok fontosságát... erről ép­pen a következő adásnapon, vasárnap győződhettünk meg. A Spanyolország tegnap és ma dokumentumait Pálfy József mondatai tették mindnyájunk számára érthetővé, a félsziget­országnak még mindig a Franco-uralom árnyától der­medt sajátos életét s a jobbat akarók félénk vagy nyíltabb ellenállását világosabbá. Két- három emberöltővel ezelőtti kor jelent meg a Café Hungá­ria újabb darabjában: az Es­küvő Gerelypusztán hűen, lé- nyegretörően idézte Mikszá- thot, kellemes félórát nyújtva elevenítette meg — a szatiri­kus élt is felvillantva — az ódon kastélydíszlettel férje­ket, feleségeket fogó család különös figuráit. JclWl. a legközvetlenebb mát ezúttal is A hét néhány riportja jelentette a képer­nyőn. Vonatkozik ez mindjárt az aratással foglalkozó képso­rokra, amelyek ráadásul — s ez a műsorszerkesztés javára szól — mintegy folytatták a Három pillanatkép gondolat- menetét. Jó volt értesülni azokról a határozott intézke­désekről, amelyeknek eredmé­nyeként az ország második leg­népesebb városában igazságo­sabb lesz a lakáselosztás: a la­kásgondok megoldásának olyan segítőeszköze lehet a a miskolci példa, amely nem kerül „plusz pénzbe”. A kül­lőn beruházás nélküli jobb eredmények lehetőségére mu­tatott rá egy másik riport is: a munkájáért garanciát vál­laló brigád, brigádok tevé­kenysége — „csupán” a foko­zott figyelem, a munkaidő alatti nagyobb gondosság ré­vén — százezreket, milliókat hozhat a népgazdaságnak, va­lamennyiünknek. Igaz, ezúttal hiányzott A hétből a már-már elmaradhatatlan — s a szó jó értelmében vett — „szenzá­ciós” anyag, ezt a hiányt azon­ban pótolta a szokottnál is gondosabb, elsősorban a hazai eseményekre koncentráló szer­kesztés. JÖVŐ. a Delta felülmúlta önmaga magas átlagszínvona­lát Elkerülte a kapkodást, hogy tartalmasabban, gazda­gabban mutathasson be új tu­dományos eredményeket. Ezek közül is különösen gondosan az űrrepülőgépet. Nem sok idő kell már hozzá, hogy a koz­mosz kutatásában több alka­lommal is felhasználható esz­köz legyen a tudósok kezében — ez nemcsak egyszerűbbé, hanem olcsóbbá is teszi majd a kozmikus térség — s az ott folytatott munka révén a földi gazdálkodás jobb lehetőségei­nek — kutatását. A makettek­kel szemléltetett kommentálás ebben a műsorban is bizonyí­totta hasznát. Tulajdonképpen a jövőt idézte a Három pilla­natkép című műsor, amely a mezőgazdaság jelenlegi legfej­lettebb módszereit, legújabb technikai eszközedt mutatta be — olyanokat, amelyek ma még nem általánosak, de rövidesen azzá lesznek hazánk mezőgaz­daságában is. Daniss Győző

Next

/
Oldalképek
Tartalom