Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-25 / 175. szám
1976. JÚLIUS 25., VASÁRNAP kMmmob Búzaföldön, magtárban, malomban Túl a nagy munka félidején Gyorsjelentés az aratásról: a járási hivatalok fölmérése alapján készített számvetés szerint Pest megye termelőszövetkezetei és szakszövetkezetei a hét végéig 38 és fél ezer hektárról — a 65 ezer hektáros terület csaknem 60 százalélaáról — aratták le a búzát, az állami gazdaságok 11 ezer hektáros búzatermő területük 80 százalékáról takarították be a termést. A termelőszövetkezeti rozsföldek 34 százalékáról, a tavasziárpa- táblák 62,6 százalékáról került magtárba a termés. Eső után — nyeregben a kombájnosok Elterveztük Karsay Istvánénál, a Budapesti és Pest megyei Gabonaforgatmi és Malomipari Vállalat megbízott igazgatójával, hogy a hét végén. körülnézünk néhány magtárban, malomban: hogyan fogadják az életet, kenyerünk magját. Az izzó nyár irgalmatlan tempót diktált, gyorsan beérett a gabona, a hajnali harmatot egy-kettőre fölszárította a nap, kora reggeltől késő estig nyeregben ülhettek a kombájnosok. Szakadatlan ingajáratban rótták az utat a terményszállító tehergépkocsik a széni s a magtárak, malmok között, zúdult a színekbe a sárga árpa, a piros búza. Szerencsére az eső már pénteken kiparancsolta az aratócséplő gépeket a kalásztengerből, szusszanásnyi időhöz jutottak az aratók, a terményátvevők, s ami a fontosabb: éltető vízihez jutottak a határban senyvedő kukoricák, krumplik, cukorrépák, napraforgóké zöldségek. Öcsön megteltek a síinek Hús a reggel, gyönyörű ón- szürke az ég, lóg az eső lába szombaton. Ócsán a malomban megteltek a színek, zsákolt búzával körülfalazott szabadtéri szükségtárolókban őrzik az utóbb szállított gabonát. A bástyaszerű építmények tetejét ponyvával, oldalát fóliával borították, s az egész deszka- pallóra nehezül, arasznyira a talajtól. Köpcös, barna férfi az üzemvezető, Grádics Antal, tőle hallom, hogy nedvesség így nem férhet a gabonához, akár tavaszig sem, de karácsonyig elfogy a készlet, előbb ezt őrlik. Szép őszi napokon kibontogatják a fóliát, hadd szellőzzön át, ne párásod jón, melegedjen a búza. Az is szempont, mondják, hogy a macska aláférjen, mert az egerek igencsak belekészülődnek. Az aprócska irodában előkerül az átvételi napló. Szerződést 230 vagon gabonára kötöttek — ebből 170 vagon már beérkezett —, de többet vesznek át. Az inárcsi tsz 40 helyett 46 vagonnal, a kakucsiak 30 helyett 31 vagonnal, az ócsaiak 20 helyett 22 vagonnal szállítanak. Az újhartyáni szakszövetkezet 70 vagonra kötött szerződést, 60-at leszállított, a többit Dabasra vitte. A minőség? Gyarmati József molnár szerint ritka évben hoztak ilyen jő búzát — a legszebbet a kakucsiak küldték —, az ő véleménye pedig nyilván mérvadó, hiszen harmincöt esztendeje dolgozik az Első Magyar Gazdasági Gépgyár készítette, óbarnára zománcozott hengerszékek között — „csak a hengert, a csapágyat kell cserélni, ezek még száz évig kitartanak” —, itt tanulta a szakmát még a maszek-világban. Őröl a malom, nyeli a garat az acélos — pirosán áttetsző — új búzát, deszkából ácsolt, fényesre szikkadt szögletes csövek kusza hálózatában vándorol hengertől rostáig, rostától újabb hengerig, föl az emeletre, vissza a derce, a liszt, az egész gépezetet csattogó hevederek, szíjak tucatnyi áttétedével egyetlen villanymotor tartja mozgásban. — A dabas-i pékségben pró- basütést tartottak, nagyon jó kenyér sikeredett a tisztán új búzáiból őrölt lisztből is. Liszt a laborban A laboratóriumban fehér köpenyes, vékony fiatal asz- szrany, Lugosi Józsefné meós magyarázza, mint mérik a sikértartalmat — fehérjeértéket —, terülékenységet, azaz a liszt sütőipari érbékét. Lényege az eljárásnak, hogy maroknyi — pontosan 24 gramm — lisztből, feleannyi víz hozzáadásával tésztát gyúrnak, persze tégelyben, mozsárfcörőhöz hasonlatos tömör üvegadlkalmatossóiggal, a tésztából folyóvíz alatt, húszperces gyömöszöléssel kimossák a keményítőt, a visszamaradó, rugalmas, fehér gom- bócika a tiszta sálkér. Ezt azután lemérik, milliméterpa- pírra helyezett üveglapra teszik. Ha a kelleténél jobban szétfolyik, lapos kenyér válna a lisztből, jobb minőségűvel kell keverni. A mérés szerint 100 gramm liszt sikértartalma 36 gramm, a terüLé- kenység 14 milliméter, mindez igen jó minőséget jelez. A minőségről persze már a hektolvtersúly árulkodik, 78 a szabvány — egy hektoliter, avagy köbméter búza súlya ez esetben 7 mázsa 80 küió —, 73,1-es hektolitersúlyig még alkalmas kenyérgabonának, de kevesebbet ér, a szabványnál jobb gabonáért viszont felárat fizet a vállalat. — Az idén csaknem minden tételért magasabb árat fizettünk, nyolcvan, nyolcvanhármas hefctoiLitersúiyú búzáikat vettünk át — említi Karsay István, Tonnaezrek a silón Cegléd, körzeti üzem. A város fölé magasodó, félszáz méter magas betonsiló tetején — körül, alant a piros háztetők, zöld akácok, távol sárga tarlók, kukoricatáblák a mélyre ereszekedő felhők párájába vesznek —, nos, itt a tetőn tart röpke tájékoztatót Pénzes Sándor üzemvezető. — Ha- nem jött volna ez a nagy eső, kedden becsuktuk volna a kaput. Iszonyú hajtás volt itt, de a hozzánk tartozó valamennyi átvevőhelyen Cegléden, Abonyban, Jászkaraje- nőn, Nagykőrösön is. Följegyzem, hogy volt olyan nap, amikor csak e helyen 170 vagon búzát vettek át, minősítettek, raktároztak be a betonkolosszus összesen kétezer vagon befogadóképességű hengeres celláiba. Alattunk, a falak közt 1127 vagon újbúza. Az egész körzetből 2340 vagon búzára és 60 vagon rozsra számítottak. — De többet veszünk át — mondja Bátor Irén kereskedelmi vezető —, nem egy gazdaság még a pótszerződést is megtetézi. Például a jászkara- jenőiek. A szerződött 200 vagon helyett 262 vagonnyit adtak le, s még 14 vagon búzát ígértek. A. Z. Szolidaritás a PFSZ-szel és a Sibanoni demokratikus erőkkel A Béke-világtanács kezdeményezésére július 20—27. között a béke- és szolidaritási mozgalmak világszerte szolidaritási hetet és különböző akciókat szerveznek a palesztin felszabadítási szervezet és a libanoni demokratikus erők támogatására.. Az Országos Bcketanács csatlakozott a Béke-világtanács felhívásához. A mozgalom aktivistái hékerendezvényeken, röpgyűléseken ismertetik a libanoni helyzetet és a BVX felhívását. Ezekről a megmozdulásokról az az Országos Béketanácshoz naponta érkeznek táviratok és levelek, amelyek azt tükrözik, hogy a magyar közvélemény, a magyar dolgozók mély aggodalommal figyelik a közel-keleti eseményeket. A szolidaritási hét alkalmából az Országos Béketanács nyilatkozatot adott ki, melyben rámutat: Az Országos Béketanácsot mélységes aggodalommal tölti el mindaz, ami Libanonban történik, hiszen ez a folyamat, amely közel másfél esztendeje a libanoni jobboldalnak a palesztin menekülttáborok elleni támadásával kezdődött, immár a Ids ország fizikai pusztulásával, a libanoni baloldaliak és palesztin szövetségeseik százezreinek megtizedelésével, sőt a Palesztin Felszabadítási Mozgalom felszámolásával fenyeget. Ebből a kétségbeejtő helyzetből Izrael és az őt mindenben támogató imperialisták húznak hasznot. Izraelt és szövetségeseit mélységes riadalommal töltötte el a PFSZ nemzetközi tekintélyének növekedése — immár sokkal több ország ismeri el a PFSZ-t, mint ahány diplomáciai kapcsolatot tart fenn Izraellel — a PFSZ által irányított demokratikus tömegmozgalom fényes áprilisi győzelme a megszállt Ciszjordániában tartott községtanácsi választásokon, valamint az a lehetőség, hogy a libanoni polgárháború a baloldalnak és palesztin szövetségesének kedvező politikai kompromisszummal ér véget, s ezzel erősödik a közel-keleti rendezésért, a megszállt, területek felszabadításáért síkraszálló arab országok frontja. Ez a magyarázata annak, hogy az Izraelt támogató im- perfaliátá : KöK>R a. libánál* jobboldalnak nyújtott maximális katonai-pénzügyi támogatással egyidejűleg a libanoni haladó erőket és a palesztinokat támogató arab front bomlasztására és megosztására is törekedtek. Ez a törekvés sajnálatos módon sikeresnek bizonyult. A testvérháború, amely messzemenően kedvez a libanoni jobboldalnak, napréteg, milyen erkölcsi-tudati elemei és milyen arányban vannak jelen az egyes embereknél, embercsoportoknál. Ez a tulajdonképpeni kérdés a szocialista jellegű ösztönzés érvényesítésénél is. Az erkölcsi és anyagi tényezők egységéről szólva ne általában beszél j ütik az erkölcsi ösztönzés fontosságáról, hanem szocialista tartalommal, hiszen mi a szocialista erkölcs normáiról beszélünk. Akkor is, ha ezek a normák a mai társadalomban nehezen, harc árán valósulnak is meg. Ez kapcsolatban van azzal; egyes emberek, embercsoportok gondolkodásában, erkölcsi felfogásában nemcsak élnek olyan törekvések, hogy a kevesebb munkával, lazítással egészen jól meg lehet élni, hanem az ilyenféle törekvéseknek megvan az objektív társadalmi lehetőségük is. Ez az ellentmondás azonban nem jelenti azt, hogy ne ösztönöznénk a szocialista erkölcsi normák betartására. Elveink szigorú követésével és betartásával sokat tehetünk azért, hogy egyes emberek ne tévesszék össze az anyagi ösztönzést az anyagiassággal. A szocialista erkölcsi norma legjobb formálói a munkahelyek, a munkakollek- tívák. Szerepük különösen megnő az életviszonyok jelentős fejlődésével, a fogyasztási javák termelésének emelkedésével, és az áruk választékának növekedésével. Amennyire pozitív vonása társadalmunknak az igények felkeltése, annyira az individualizmus veszélyeit is magában rejti, mert a kívánt javak megszerzéséhez szükséges pénzt minél rö- videbb idő alatt és a legkönnyebb módon altarják előteremteni. Mindaddig, amíg ez nem mások kárára történik, megegyezik a társadalmi célokkal. Éppen ezért van nagy szerepük a jogi és társadalmi (politikai, erkölcsi) ellenőrzéseknek. Közismert, hogy milyen nagy például (szinte valamennyi szakmában) a munkaerőhiány, kivált kevés a szakmunkás; csupán ez a tény már forrása lehet a fonákságoknak, az anyagiasság növekedésének. A gyakori munkahely-változtatások, s a munkaidő nem teljes kihasználása, a fő- és mellékmunka-vállalással kapcsolatos spekulációs lehetőségek ezt igazolják. Ezért nem véletlen, hogy a munkahely változtatása és a másodállások vállalása szabályzásával kapcsolatban fontos törvények, jogszabályok is születtek, amelyeknek betartása és betartatása nagyon fontos társadalmi érdek. Hiszen ma még a spekulációk révén sokszor a javak megszerzése és a szükségletek kielégítése nem a társadalmilag hasznos munkával arányosan történik. Munka nélkül, vagy nem megfelelő minőségi és mennyiségű munkával próbálhatják egyesek megszerezni azt, amit mások becsületes munkával is nehezen érnek él. Ilyen törekvésben már a minden áron több jövedelemhez, több pénzhez jutpi elv fejeződik ki — és éppen ez az anyagiasság legfőbb megnyivánulása. Ezeknél az embereknél csak a magánérdek érvényesülése és a magánhaszon növelése a fontos, a társadalom, mások érdekeinek figyelembe vétele távd áll tőlük. Mégis — és ez a problémát még fokozza —, aki a fenti értelemben sikereket ér el, bizonyos rétegek közfelfogásában „ügyes” embernek számít. Sőt, ez az értékrend sok ember szemében ma is követendő példa. Az „ügyesség” pontosabban az ügyeskedés szimbólumai nem kis rétegek számára, mint elérendő cél, mások számára — főleg a becsületes munkájuk alapján is nehezen boldogulok számára — sok tekintetben kiábrándító, leszerelő. Az „ügyeskedők” végső fokon olyan szellemet árasztanak, ami fertőzi környezetüket, akadályozza a szocialista értékrend elfogadását és érvényre juttatását a munka szerinti elosztásban. Hiszen ha valaki munkája értékén túl részesül jövedelemben, nyilvánvalóan csak abból kaphat, amiért mások dolgoztak meg. Ezért az ilyen ember idegen munkát sajátít el a szocialista szektoron belül. Éppen ebben van „az ügyeskedés”, a nyüzsgés és gyakran velük együtt jelentkező anyagiasság társada- lomellenessége, polgári jellege. Az anyagiasság természetesen változatosabb formákban jelentkezik. Nemcsak közvetlenül társadalmat, másokat megkárosító formái vannak. Elég gyakori az önmagát emberi mivoltában — fizikai és szellemi erői kifosztásában és elpazarlásában jelentkező változata is. Ebben a változatban a társadalmilag-' törlénetileg — hosszabb-rövidebb ideig — szükségszerű takarékos életmód átcsap az egyéni, fizikai és szellemi értékeket felemésztő, pazarló, éppen ezért magával szemben lényegében antihu- mánus jellegű, minden áron való szerzésre törekvésbe. Nagyon gyakran e változatban az ember megszolgál pénzéért, nem szed rá senkit, nem károsítja meg társait, mégis minthogy kifosztja önmagát, fizikai és szellemi értékeit pazarolja el, a szocialista erkölcs az anyagiakra való ilyenféle törekvést nem igazolhatja, hanem ugyanúgy helyteleníti, mint az előbbi módot. Ezért „a munka szerinti részesedés” ezen elve sem lehet a szocialista elosztás alapja. Csak a testi és szellemi erőket és szükségleteket egyaránt többoldalúan kielégítő és fejlesztő munka lehet — nemcsak a szocialista erkölcsi normáknak —, hanem a a szocialista elosztásnak is megfelelő követelménye. Ezért érthető, hogy a munka szerinti anyagi részesedés következetessége a szocialista viszonyok — közte az erkölcsi viszonyok — érvényre juttatásának és erősítésének is eszköze. S mihelyt érvényesülésében fogyatékosságok vannak, létrehozhatják a szocialista köztulajdonhoz és saját értékeihez való kis- magántulajdonosi viszonyulást. Ezen ellentmondások leküzdésének azonban nem az a módja, hogy lemondunk a szükségletek egyre gazdagabb kielégítéséről, hanem hogy következetesen megvalósítjuk a munka szerinti elosztás elveit és a szocialista erkölcsi normákat. így biztosítjuk az egyén mind sokoldalúbb szükségleteinek kielégítését, a közösség és személyiség sokoldalú gazdagodását, a szocialista életmód elterjedését. Dr. Kalocsai Dezső jainkban az ország kettészakadásával, a libanoni baloldal vereségével, a palesztin felszabadítási mozgalom önálló cselekvőképességének megszűnésével fenyeget. Az Országos Béketanács ebben a válságos helyzetben töretlen szolidaritásáról biztosítja a libanoni haladó erőket és a Palesztin Felszabadítási Szervezetet. Apró Antal megtekintette a Szegedi Ipari Vásárt Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke szombaton dr. Komócsin Mihály, a Csong- rád megyei pártbizottság első titkára, dr. Perjési László, a Csongrád megyei Tanács elnöke és több más helyi párt- és állami vezető társaságában felkereste a centenáriumi Szegedi Ipari Vásárt, és megtekintette a magyar és a jugoszláv kiállítók több pavilonját. Hegesztőüzem az alvázakhoz ■ A Csepel Autógyárban, a gyártásfejlesztés szükségessé tette az aivázgyártás korszerűsítését. Ezért egy 5200 négyzetméter alapterületű csarnokban hegesztő berendezéseket állítanak üzembe. Képünkön Nyisztor József és Szűcs József a sarokhegasztő gépet szereli. A forradalmár tudós Nyolcvanöt évvel ezelőtt született Fogarasi Béla F orradalmi meggyőződéséhez, a marxista—leninista elmélethez tántoríthataliánul ragaszkodó tudós, a húszadik századi magyar filozófiai közélet kiemelkedő alakja, Fogarasi Béla nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1891. július 25-én született Budapesten. Azok közé tartozott, akik a századfordulót követő forradalmi fellendülés időszakában ismerkedtek meg a marxista tanítással, kerültek kapcsolat-, ba a munkásmozgalommal. Már egyetemi hallgató korában Lukács György hatására beható filozófiai tanulmányokat kezdett folytatni, s az ő révén került kapcsolatba a Szellem- tudományok Szabadisíkolájával is. A munkásmozgalommal az első világháború éveiben ismerkedett meg, amikor a Városi Alkalmazottak Országos Szövetségében működő baloldali csoport tagja lett. Ekkoriban lépett be a Gálilei-körbe is. Az első világháború vérzivataros éveiben bekapcsolódott az értelmiség körében folyó háborúellenes, antimiLitarista mozgalomba. A Kommunisták Magyarországi Pártjának a megalakulását követően elsők között lett a tagja, s bekapcsolódott a párt lapjainak, a Vörös Újságnak a munkájába. Emellett tevékeny részt vállalt a forradalmi szervezőmunkából is. Azok közé tartozott, akiiik megalakították a Magyarországi Tanítók Szakszervezetében a kommunista csoportot, s megszervezték a párt értelmiségi és tanítói csoportját is. A Tanácsköztársaság kikiáltását követően a Közoktatás- ügyi Népbiztosság felsőoktatási osztályát vezette, s feladatának tekintette a felsőoktatás szocialista átszervezését. Részt vett a Mara:—Engels Munkásegyetem létrehozásában, s ellátta a társadalomtudományi tagozat irányítását is. Sokirányú hivatali és oktatói munkája mellett arra is jutott ereje, hogy a Vörös Újság és az Imteroacionálé — a párt elméleti folyóirata — hasábjain népszerűsítse a marxista tanítást. A proletárdiktatúra megdöntését követően menekülnie kellett. Becsben, Berlinben, majd Moszkvában kutatta és népszerűsítette a marxista—leninista filozófiát, közgazdaság- tudományt. Életében a tudományos kutatás és a pártmunka elválaszthatatlanul összeforrott. írásai rendszeresen megjelentek a Becsben kiadott Röpiratok és a Berlinben nyomtatott Vörös Újság hasábjain. Közel egy évtizedig Németország Kommunista Pártja Központi Bizottságának munkatársaként dolgozott, majd a Kommunista Intemacionálé központjában végzett munkát. 1933-ban a Szovjetunió Tudományos Akadémiája munkatársa lett, s a következő évben egyetemi tanárrá nevezték ki. Tudományos munkája mellett ebben az időben is aktívan részt vett a moszkvai magyar kommunista emigráció mozgalmi munkájában, bekapcsolódott az Új Hang című irodalmi, politikai folyóirat szerkesztésébe. A második világháború éveiben elsősorban a politikai propagandamunkában tevékenykedett, s jelentős szerepet játszott a magyar hadifoglyok antifasiszta felvilágosításában, nevelésében. A felszabadulást követően hazatért, s hatalmas tettvágy - gyal kapcsolódott be a tudományos s politikai munkába. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban betöltött felelős beosztása mellett ellátta a Magyar Kommunista Párt elméleti folyóiratának, a Társadalmi Szemlének főszerkesztését is. 1948-tól egyetemi tanárként oktatott, majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora volt. 1957-ben megszervezte a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetét, elindította, s főszerkesztőként haláláig irányította a Magyar Filozófiai Szemlét. A felszabadulást követően kifejtett sokrétű tudományos munkásságában kiemelkedő helyet foglalt el Logika című műve, amelyben — többek között — kísérletet tett a dialektikus logika kidolgozására is. Behatóan foglalkozott ezekben az években a szocialista kultúra, a tudomány-politika kérdéseivel, a filozófia és a természettudományok szerves kapcsolatának megteremtésével, s figyelemre méltó kezdeményezéseket, tett a tudományok marxista osztályozására is. Tevékeny tudományos munkássága közepette ragadta él váratlanul a halál 1959. április 28-án. Távozása tudományos életünk, filozófiai kutatásunk nagy vesztesége, de művei révén gondolatai ma is-élnek, s hatnak. <—s —j.)
