Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-24 / 174. szám

19*6. JtJLIUS 24., SZOMBAT vÁÍjHop Töretlen kemény diók Négy és fél esztendeje, 1971. decemberében hozott határo­zatot a párt Központi Bizott­sága az üzem- és munkaszer­vezés korszerűsítésének szük­ségességéről, s ennek nyomán született meg a Miniszterta­nács sokat emlegetett 1003-as határozata. A teendők fontos­ságát, társadalmi jelentőségét igazolja, hogy azóta a Közpon­ti Bizottság is, a kormány is több ízben áttekintette az elért eredményeket és a további fel­adatokat. Természetesen sok minden történt a tárcák, az iparcsoportok és iparágak, a vállalatok berkein belül ez idő alatt, ám tény: különösebb elé­gedettségre nincs okunk. A haladás lassúbb a reméltnél s a lehetségesnél, az eredetileg megszabott szerény célokat sem érték el sok helyen, smíg általában szervezgetnek, ilyen meg amolyan papír-elképzelé­sekkel bíbelődnek, a napi va­lóság keveset változott. A háttér homálya Korántsem gondok nélkül, de egészében program szerinti léptekkel halad az a 280 mil­lió forint értékű beruházás, melyet a Kohászati Gyárépítő Vállalat valósít meg tápiószelei gyárában, s amelynek eredmé­nyeként korszerű szervezésű, nagy termelékenységet biztosí­tó technológiájú acélvázszer­kezeti gyárrészleg kerül itt te­tő alá. A nagyvállalat, s helyi gyára sokféle nehézséggel kényszerült megküzdeni, mire a fejlesztés mostani, befejező szakaszába jutott, ám lehet, az átadás után is nyílik alkal­muk a fejtörésre. Ma még eléggé kétséges ugyanis, hogy az acélszerkezeteket fogadó építő- és szerelőipar időben megteremti-e a biztonságos hátteret? Annak ellenére, hogy a könnyűszerkezetes építés fej­lesztése a kiemelt központi programok kötzé tartozik, von- tatottak az összefüggő szerve­zési intézekdések. így például sok a kérdőjel a könnyű tető- szerkezetek és falszerkezetek elemeinek gyártásánál, a komplex szerelőegységek lét­rehozásánál, a kellő számú szakember képzésénél. Csupán maroknyit emeltünk ki a fel­sorolható gondok halmából, s bár magyarázatból sok van, miért tartanak a dolgok még mindig itt, az nem kíván kü­lönösebb bizonyítást: hiába lesz meg a tápiószelei jól szer­vezett gyár, ha termékei majd hónapokig hevernek az építé­si helyszíneken, összeszerelés­re várva. Ok a nyugtalanságra Nem kis ügy ez, nem né­hány vállalat üzleti kapcsola­tának dolga. Arról van szó, hogy ahhoz a 700 millió forint Amiből sok van Papíron szép Kötelezővé tették értékű fejlesztéséhez, amely­ből a tápiószelei gyárépítés is megvalósul, az állam összesen 400 millió forint visszatéríté­si kötelezettség nélküli támo­gatást adott. Ennek fejében teljesen jogos követelmény, hogy ne csak egy, vagy .két cég, hanem valamennyi érin­tett tartsa a haladás ritmusát, s a tervezett időben kezdje meg a kamatok fizetését; ter­mékekkel, épületekkel. Ahogy a vállalatok közötti kapcsolatokban, úgy a válla­lati belső tevékenységben is újra, meg újra háttérben ma­rad a szervezés ügye. Mi sem jellemzi jobban ezt, mint az a tény, hogy az irányító szer­veknek kötelezniük kellett a vállalatokat: ötödik ötéves ter­vükkel párhuzamoson dolgoz­zanak ki intézkedési tervet az üzem- és munkaszervezés ja­vítására. E kényszerítés nél­kül ugyanis csak a vállalatok töredéke vélte úgy, hogy kö­zéptávú programját érdemes ilyesfajta teendők meghatáro­zásával is kiegészíteni. ..Se szemlélet erős okot ad a nyug­talanságra. Rész és egész Lényeges szervezési intézke­dés volt a Csepel Autógyárban a hőkezelő gyárrészleg kiala­kítása. A továbbfelhasználás­ra kerülő félkésztermékék mi­nőségére döntő hatást gyakorló hőkezelési munka nemcsak koncentráltabb lett, hanem technológiájában is megújult. Az ún, gázközegben történő cementálás, valamint a neme­sítő és cementáló aggregátorok munkába állítása szembetűnő mértékben javította az itt át­futó termékek minőségi jel­lemzőit, csökkent a selejt, s ugyanakkor a fajlagos üzem­költségek is mérséklődtek. Már-már fogalmazhatnánk a derekas munkát elismerő so­rokat, ám óvatosságra int a gyár vezetőinek tárgyilagos vé­leménye. Öle ugyanis azt tart­ják, hogy e részszervezési in­tézkedés igazi haszna akkor érik be, amikor az egész, te­hát a hőkezelő. gyárrészlegből kibocsátott termékeket felhasz­náló üzemek is igazodnak a megváltozott helyzethez. Azaz maguk késedelmeivel, sei éji­jeivel nem csökkentik annak értékét^ ami az új eszközök és technológiák segítségével a hőkezelésnél létrejött. E gon­dolkodásmód sajnos, nem ne­vezhető általánosnak. Valamit persze minden helyen tettek a szervezés érdekében. Az egyenetlen, átgondoltság nél­küli, az összhangot nem ismerő intézkedések miatt a vállalati szervezet egy-egy pontja a leg­több helyen ritmusosabban te­vékenykedik ugyan, mint ko­rábban, de csak ideig-óráig. A ritmust ugyanis felborítja a vállalati szervezet többi pont­jának egyenetlen működése, az addig egyenesen futó utat ka­nyargóvá változtatja a másutt megmaradt szervezetlenség, s kezdhetnek mindent elölről. Valamivel mindig Sajnos, nem a szabályt erő­sítő kivétel, hogy a termelő­helyeken divatot, látszatlépé- seklcel is megelégedő kam­pányt véltek fölfedezni a köz­ponti törekvések kiterjedt kö­re mögött. Ügy gondolkoztak, majd valahogy átvészelik a szervezés „hangos időszakát”, mivel minden csoda három na­pig tart. Az ilyesfajta okosko­dásnak a rovására írhatjuk, hogy például a megyei ipar- vállalatok tetemes része az in­dokoltnál sokkal nagyobb készletnöveléssel kívánja meg­oldani termelésbővítését. A 25 —30 százalékos készletnöveke­dés, ahogy azt a vállalati prog­ramokban láthattuk, azért In­dokolatlan, mert semmiféle szervezési intézkedés nem tár­sul ahhoz. Holott kellő szerve­zőmunkával elérhető — így a gépiparban —. hogy egyszáza­lékos termelésemelkedést 0.5 százalékos készletnövekedés kísérjen. Ehhez azonban legalább gondolni kellene a szervezés kínálta tartalékok­ra, de sok helyen még ezt a fáradságot is megtakarították. Ma az jellemzi a vállalati és a vállalatok közötti munkát, hogy valamivel mindig baj van. Ha sikerül egy zavarfor­rást megszüntetni, a helyére másik lép, akadnak visszatérő ismétlődő szervezési hibák. Ezért ma már bizalmatlansá­got keltenek a papíron szép szervezési programok, amiket előszeretettel mutogatnak a látogatónak. A szervezés hogyanja a vál­lalat dolga. Az azonban, hogy egyáltalán szervez-e, mit tett és tesz, egyetlen termelőhely­nek sem belső ügye. Számon- kérhető, és számonkérendő. Am úgy látszik, e számonké­réssel is mindig valami baj van, mert eddig csak a papí­rokra szorítkozott. S mivel a papírok szépek voltak, a gé­pelés hibátlan, a szövegek ígé­retesek, sokan kaptak dicsére­tet. A papírokért. Mészáros Ottó Két hete csak egyharmadát, ma már hetven százalékát Az öntözhető területeket másedvetésekkel is hasznosítani keli A megyei operatív bizottság ülése Végre, végre esik. Kiálltak a kombájnok a búzamezők szé­libe, félbeszakadt ugyan az aratás, de aligha akad gazda­ság, ahol most amiatt sopán­kodnának. Az 50 napos aszály után helyenként már-már szívszorító képet mutat a ha­tár Pest megyében is. Furu­lyáznak a kukorica levelei — még nem sárgulnak, még zöl­dek szerencsére! —, lankad­nak a cukorrépa levelei, s szinte mindenütt fölperzselte a gyepet, s a jó füvű legelőket a nyári izzás. Csoda, hogy a megforrósodott homokon, cse­repesre száradt földeken, ha sínylődve is, de átvészelték a kapásnövények az utóbbi he­teket. Csoda? Utoljára 1952-ben volt ha­zánkban ilyen méretű aszály, súlyos következményekkel. Az idén nem kellett megkongatni a vészharangot. Az iparoso­dott nagyüzemi mezőgazdaság fölénye bizonyosodott be. A korszerű mezőgazdasági tech­nikának köszönhető, hogy még ekkora szárazságban is sokáig őrzött némi vízkészle­tet a termőföld, megkötötte a hajnali harmatok csekélyke nedvességét. Vácszentlászló, Dunavarsány példája Persze nincs mit szépíteni a helyzeten. Számottevő ter­ménykiesésre készülhetünk, kivált ami a zöldségnövénye­ket, a kukoricát illeti. De le­hetőséget kell keresni és ta­lálni arra, hogy amit a termé­szeti csapás elvitt, az emberi lelemény, hozzáértés és igye­kezet pótolja. öntözni, ahol lehet, mester­séges csapadékkal pótolni va­lamelyest a valódit, üzembe helyezni minden öntözőberen­dezést! — hangzott a felhívás, s volt is foganatja. Vácszentlászlón például he­tek óta éjjel-nappal dolgoznak a szivattyúk. Apasztják a Haj- ta patak táplálta 750 ezer köb­méteres víztárolót. A talajfel­szín alatt úgynevezett alag- csöveken jut az éltető víz a paradicsomra, uborkára, hagy­mára, gyökérzöldségre, ká­posztára. Öntözik a 100 hek­táros cukorrépaföldet. Kolozs László elnökhelyettestől hal­lom, hogy vízkivételi művet építettek a patak mentén a zsáraboki határrészben is. Esőztető berendezések locsol­ják a fóliatelép zöldségnövé­nyeit, s a szántóföldi paradi­csomot úgy termelik, hogy a betakarított zöldborsó után 50 hektáron napraforgóval ele­gyes csalamádét vetnek. Lo­csolják majd ezt is, hogy kellő mennyiségű zöldtakarmány­hoz jussanak. Szükség van er­re, hiszen a csaknem hatezer hektáros termelőszövetkezet­ben található a megye egyik legnagyobb szarvasmarha-te­nyészete. Háromezer jószágot, 1100 tehenet tartanak. Ennek megfelelően termesztenek lu­cernát is 1100 hektáron. Jó években a termés egy részét két szárítóüzemükben dolgoz­zák fel lisztté, most azonban az egyik üzemet kénytelenek voltak leállítani, hogy jusson takarmány az állatoknak, zöl­den és — a télre kazlazva — szénaként. Dunavarsány határában 20 berendezéssel öntöznek, 671 hektáron vándoroltatják a csővezetéket, szórófejeket. A zöldpaprika, zöldbab és gyö­kérzöldségtáblák java részére már harmadszor jut a permet, úgyszintén a korai krumpli után másodjára vetett _ ká­posztára, kelkáposztára, céklá­ra, zöldbabra, s jut viz a be­takarított gabona helyére ke­rülő tarlóvetésekre. A hőségtől senyvedő kukori­catáblákat is öntözték utóbb, élve a kedvezményes vásárlá­si lehetőséggel — a 70 száza­lékos támogatással — öt új szivattyút s kilométernyi ve­zetéket vásároltak a hozzá­való szórófejekkel. Agócs Ist­ván termelési igazgató mond­ja, hogy jelenleg 24 óra alatt 60 hektárt tudnak öntözni. A kívánatos legalább 200 hektá­ros teljesítmény lenne. (Az imitt-amott kisült 300 hektá­ros legelőre, nagy tejhozamú holstein-friz teheneik fontos takarmánybázisára még úgy­sem jutna a mesterséges csa­padékból.) Csakhogy kevés az ember, nehéz fizikai munka a rekkenő hőségben szállítani, szerelni a csöveket, így is csak a munkaerő átcsoportosításá­val boldogulnak. Enyhíteni a takarmánygondokon A mezőgazdasági munkákat összehangoló megyei operatív bizottság pénteki ülésén is az öntözés került napirendre. Pest megyében 25 és fél ezer hektárnyi terület öntözhető a vízügyi igazgatóságok engedé­lye alapján. Két hete még csu­pán a terület egyharmadát öntözték a gazdaságok, a leg­utóbbi felmérés szerint mint­egy 70 százalékát. A tanácsko­záson sorra felszólaltak a já­rási hivatalok mezőgazdasági osztályvezetői, s mint szavaik­ból kitűnt, a még mindig ked­vezőtlen arány oka, hogy itt is, ott is kiapadnak a vízforrá­sok:. A tárnokiaknak kevés vizet szállít a Benta patak, a ceglédi Lenin Tsz fúrott kút- jainak vízhozama csökkent, a jászkarajenői Árpád Tsz nem jut elegendő vízhez a Körösér­ből, rohamosan csökken a gö­döllői járásbeli kisebb tározók vízszintje, a dunabogdányi partokon már a folyam horda­lékát szippantják a szivattyúk. Az eszmecserén jelen voltak a vízügyi igazgatóság és víz- társulatok képviselői is, s a gondok fölmerültén rögvest megtárgyalták, hol, milyen mentőakciókat lehet kezdemé­nyezni, azon túl, hogy tovább­ra is kölcsönöznek szivattyú­kat a gazdaságoknak. Harna­Négyen a négyszáz közül 4. Akire mindenkinek szüksége van A HllSZton dolgozó magyar gázvezeték-építők gondnoksá­gának a vezetője, Árva Sándor, talán az egyetlen, aki nem az előző szakmáját folytatja itt. Tulajdonképpen vendéglá­tóipari szakember, valamikor a Bükk-vidéki Vendéglátó Vállalat ellenőreként működtt Miskolcon, az utóbbi időben pedig ugyanott egy nagy áru­ház vezetőhelyettese volt. Ha közelebbről szemügyre vesszük itteni feladatait, könnyen rájövünk: az egyko­ri és mostani foglalkozása közt mégis közeli kapcsolat van. Akkor is, most is az emberek szükségleteiről, kényelméről gondoskodott. Megtanult tehát bánni velük, és az évek hcsz- 6zú során — közel jár már az Ötvenhez — végtelen türelem­mel vértezte fel magát. Különben az sincs kizárva, hogy ez vele született tulaj­donság. Erre vall zömök ter­mete, kerek, mosolygós arca, kiegyensúlyozott, nyugodt, rá­érős beszédmodora. — Hát ami a türelmet illeti, arra itt bizony szükség van — jegyzi meg, amikor beszél­getésünk során szóba kerül, hogy csaknem négyszáz em­berről kell gondoskodnia. Már­pedig ahány ember, annyi jel­lem, igény és szokás, néha sze­szély is. Előfordulnak kisebb konfliktusok is. Ilyenkor ne­ki kell a döntőbírónak lennie. — Tudja, igy együtt, na­gyobb kollektívában az embe­rek valahogyan mások, mint a megszokott körülmények kö­zött. Időnként mintha vissza­zökkennének az ifjúkorba, amellyel együtt jár az ugratás, a kisebb-nagyobb csínytevések. Míg beszél, elnéző, megbo-' csátó mosoly bújkál a szája szögletében. Arckifejezése mintha azt mondaná: meg kell érteni az embereket, még a gyöngéiket is. — A minap késő este beál­lított hozzám egy építőmunkás. Remegett az ajka a felhábo­rodástól. Elpanaszolta, hogy amikor hazajött, a szobájában minden szanaszét hevert: a le­pedő az ágy alatt, a cipő a szekrény tetején, a törülköző a felöltő ujjábán stb. Ebből ne­ki elege van! Teremtsenek rendet! A vétkes nem jelentkezett. Lakótársai ártatlan képpel vo- nogatták vállukat, mint akik mit sem tudnak a dologról, csak a szemükben villant fel olykor-olykor valami huncut fény. Bevallom, magam is alig tudtam visszatartani a neve­tést. A feszültség végül is ma­gától feloldódott. A panaszte­vő rövid nyomasztó hallgatás után lemondóan legyintett ke­zével, valaki felajánlotta, hogy segít neki, majd mindnyájan közös erővel hozzáfogtak a rendcsináláshoz. Míg beszélgettünk Árvái Sándorral, be-benyitottak a helyiségbe, hogy egyet s mást elintézzenek a gondnokság ve­zetőjével. Megérkeztek a hű­tőszekrények az új lakásokba. Nem lehet azonban bevinni őket, meri; a lépcsőház előtti bejárat fel van ásva, csinálják a távfűtés vezetékét, jelenti az egyik beosztottja. Rakják le egyelőre az udvaron, csak ta­karják le gondosan fóliával, nehogy bajuk essen — rendel­kezik Árvái. Sándor bácsi, el­romlott a kilincs, kitört az ablak, valami baj van a vil­lannyal ... Ezernyi apró-csep­rő probléma. Behozzák Lengyel Miklós főépítésvezetőtől a sza­badságoltak listáját. Intézke­dik, hogy vegyék át tőlük a szolját, bőröndjeiket helyezzék megőrzésre. — így megy ez reggeltől ké­ső estig — jegyzi meg anél­kül, hogy arckifejezése meg­változna. Ez a sztoikus nyu­galom bizonyára nagy segítsé­gére van abban, hogy minden­kivel könnyen szót ért. Igen, mindenkivel. Mert őrá min­denkinek szüksége van. És mindenkit személyesen ismer. Ha nem is névről, de tudja, hogy közülük való. A múltkor be is bizonyította. A városban sétált a feleségével. Egy isme­rős miliciatiszt megkérdezte tőle: Ezek itt nem a tieitek kö­zül valók? — és a fiatalok egy csoportjára mutatott, akik a kelleténél valamivel hango­sabban beszélgettek. Közelebb ment, futólag szemügyre vette őket, határozottan és megnyu­godva kijelentette: Nem, eze­ket nem ismerem. Az elsők köri érkeztem Husztra, mint mondja, szállás­mesteri minőségben. Ö készí­tette el ugyanis a később ér­kezők elhelyezését Huszt két szállodájában, a Zirkában és Verhovinában, ahol még most is sokan laknak a gázépítők közül, ö maga azonban a fe­leségével, aki szintén itt dol­gozik, nem foglalta el a ké­nyelmes szobák egyikét, ha­nem egy lakókocsiban vészelte át a fagyos napokat. ■— Közelebb voltam az em­bereikhez, jobban megismerhet­tem problémáikat — mondja egyszerűen, magától értető­dően. Ismét megzavarják beszél­getésünket. Árvái Sándor he­lyettese tapintatosan említi, hogy új emberek érkeztek, el kell őket helyezni, s a számlákat is rendezni kell Huszt város kom­munális osztályával. Mert ez is rájuk tartozik: a villany- és vízellátás, a telefon, a sze­métszállítás. Minden, ami a több száz főnyi építő és mű­szaki normális lét- és munka- körülményeinek biztosítását szolgálja. A mindnyájuk Sanyi bácsi­ja, Árvái Sándor nem épít ugyan, nem ül a gépkocsi kor- mánykereke mellett vagy az emelődaruk fülkéjében, de az építők népes serege nem tud meglenni nélküle. Lusztig Károly (Vége) rosan kiderült, hogy akár többszöri vízátemeléssel föl lehet tölteni egyes belvízcsa­tornákat, a Ráckevei Duna-ág mentén, az üdülőterületen át zárt vezetéken, vagy nyitott csatornán elvezethető a víz a kukoricatáblákig, egy-két ki­lométeres árkok húzásával. A nagykátai határban, mert hogy apad a Lajta patak, a Tápió mentére kell telepíteni a szivattyúkat. A vízügyiek igyekeznek segíteni — Duna- bogdánynál például kotróha- jóval mélyítették a medret — ám a gazdaságok maguk "is sokat tehetnek. Mindenekelőtt: az öntözhető gabonatáblákon kell learatni a búzát, rozsot, tavaszi árpát, hogy ide kerülhessenek a má­sodvetésű növények. Lakatos Tibor, a megyei tanács elnök- helyettese is arra hívta föl a figyelmet, hogy az aratás mel­lett a legfontosabb teendő: feloldani a zöldségpiac fe­szültségét, enyhíteni a takar­mánygondokon. Élni kell hát az öntözés nyújtotta lehetősé­gekkel. Karsay István, a Gabonafel- vásórló Ipari Vállalat megbí­zott igazgatója, aki az aratás­ról és a gbonaátvételről szá­molt be, elmondta, hogy a vállalat központjának tisztvi­selői, osztályvezetők, csoport- vezetők segédkeztek a minap az érdi malomban a búza zsá­kolásánál. Elegendő vetőmag A másodvetésekhez kellő mennyiségű vetőmag áll a gazdaságok rendelkezésére — tájékoztatta az értekezlet résztvevőit Vámos Géza, a Ve-, tőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat monori területi köz­pontjának igazgatója —, s így alapos reményünk lehet rá, hogy a nyárutói, kora őszi piacon lesz elegendő uborka, zöldbab, káposzta, karfiol, hagyma, retek, zöldborsó, cékla, s hogy megterem a tél­re szükséges takarmány, első­sorban a silókukorica a jó­szágnak. A tanácskozás tapasztalatait Békési Sándor, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályának vezetője foglalta össze. Az öntözhető területeket kötelessége min­den gazdaságnak másodveté­sekkel hasznosítani. Soron kívül Tegnapi postánkkal érkezett a hír — Monostori József üzemigazgató írta —, hogy a Dél-magyarországi Áram- szolgáltató Vállalat nagykő­rösi üzemigazgatósága soron kívül elkészíti az elektromos vezetékeket a villanymotorral működő öntözőberendezések­hez. A. Z. i l I

Next

/
Oldalképek
Tartalom