Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-23 / 173. szám

1976. JÚLIUS 23., PÉNTEK Egészségügyi ankét Újabb beruházásokról, az orvoselikáról, a fejlődés további lehetőségeiről tanácskoztak A közelmúltban Vácott az Észak-Pest megyeiek, tegnap délelőtt pedig Budapesten a Megyei Tüdőbeteg Gyógyinté­zet tanácstermében rendezték meg a megye azon egészség- ügyi dolgozóinak ankétjét, akilk a fővárosban és a kör­nyező településeken munkál­kodnak. Napirenden az orvos- etika, az új táppénzrendelet, valamint az egészségügyi in­tézmények integrációja szere­pelt. S ugyanerről a témáról rendeznek tanácskozást a jövő héten Cegléden a Dél-Pest megyei egészségügyiek rész­vételével. A tegnapi tanácskozást, amelyen részt vett Barinkéi Oszkámé, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára is, dr. Csicsay Iván, a megyei tanács elnökhelyettese nyitot­ta meg, majd dr. Medve László egészségügyi minisz­terhelyettes tartott tájékozta­tót. A miniszterhelyettes tájé­koztatójának bevezetőjében arról a fejlődésről beszélt, amely a magyar egészségügyet •jellemzte a IV. ötéves terv időszakában. Ebben az idő­szakban — mondotta — több miht ötezer ággyal nőtt a kórházak befogadóképessége. Tovább bővült a járóbetege­ket ellátó orvosi hálózat. A bérintézkedések kedvezően befolyásolják az egészségügyi dolgozók életkörülményeit. Az országgyűlés új egészségügyi törvényt fogadott eL Mindez jó alapot teremtett •— mondotta a továbbiakban a miniszterhelyettes — az V. öt­éves terv feladatainak előké­szítéséhez, sikeres végrehajtá­sához. Az eredmények, s az, hogy a jelenlegi tervidőszak­ban 15 százalékkal nagyobb az egészségügyi beruházásokra fordítható összeg, lehetővé te­szik, hogy kilencezer új ágy- gyal bővüljenek a kórházak. Ötezer új orvos végez majd ez idő alatt az egyetemeken. Ezek fele a nyugdíjba vonulók helyére lép. Ugyanakkor lehe­tőség nyílik kétezerötszáz új orvosi munkahely létesítésére is. A továbbiakban dr. Medve László az orvoseitika megtar­tásának fontosságáról beszélt. Elmondotta, hogy az MSZMP Politikai Bizottságának 19-59­ben hozott határozatát' még a mai napig sem sikerült mara­déktalanul végrehajtani. Most azonban az etikai normák végrehajtására akcióprogra­mot dolgozott ki a miniszté­rium. El kell érni, mondotta, hogy az orvosi diploma ne kenyéradói oklevél, hanem a hivatás szimbóluma legyen. Ezután a miniszterhelyettes az új táppénzrendelet kap­csán elmondotta, hogy első eredményei máris mutatkoz­nak. Az idei esztendő első fél évében a tavalyi hasonló idő­szakhoz viszonyítva mintegy fél százalékkal csökkent a táppénzes betegek száma. Ez mint mondotta — nem csu­pán a szigorúbb kontroll kö­vetkezménye. Örvendetes je­lenség, hogy nemcsak a táp­pénzre felvett, hanem a táp­pénzes állományra jelentke­zők száma is csökkent. Ez azt jelenti, hogy az emberek is egyre inkább érzik a szigo­rítás jogos társadalmi szüksé­gességét. Dr. Medve László minisz­terhelyettes előadását köve­tően dr. Tengelyi Vilmos, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője számolt be a megye egészségügyi háló­zatának fejlődéséről. Mint mondotta, az elmúlt tervidő­szakban hatszázhatvan ágy- gyal bővültek Pest megye kórházai. Már jó ütemben épült Kistarcsán az ötszáz- nyolcvan ágyas megyei kór­ház, amelynek átadására 1978 végén kerül sor. Esztendővel később pedig felavatják a megyei KÖJÁL új székhazát is. A jelenlegi tervidőszakban — mondotta — huszonöt új körzeti és tizenhét gyermek­orvosi állást létesítenek, s .ezerötszáz hellyel bővül a me­gye bölcsődei hálózata. Mind­ez szükségszerűen megköve­teli az integrációs munka- kapcsolatok bevezetését, azt, hogy a jövőben mindenütt egymást segítve dolgozzon a kórház, a rendelőintézet és a körzeti orvos. Az ankéton kilencen szólal­tak fel. Dr. Hardi István igazgató-főorvos az orvosi magatartás gyógyító szerepét hangsúlyozta. Dr. Kovács Ág­nes, a Csepel Autógyár és dr. Körösi László százhalombattai üzemorvos az üzemegészség­ügyi tevékenység fokozódó szerepéről beszélt. Dr. Sár­kány Anna, a budai járás fő­orvosa és dr. Bodnár Béla, a budai járási rendelőintézet igazgató-főorvosa egyaránt a felülvizsgáló orvosok fokozot­tabb felelősségéről mondott véleményt. Dr. Fenyvesi Ist­ván, a Pest megyei Rendelő­intézet főorvosa és dr. Varga Miklós budakeszi körzeti or­vos az orvosetiika kérdéseit elemezte. Dr. Illés Ilona, a Pest megyei Tüdőgondozó In­tézet igazgató-főorvosa és dr. Madár János, a Pest megyei KÖJÁL főigazgatója az integ­ráció bevezetésének fontossá­gáról beszélt. A részvevők kérdéseire dr. Medve László és dr. Tengelyi Vilmos válaszolt. A tanácsko­zás dr. Csicsay Iván zársza­vával fejeződött be. P. P. Az üzemi alkotmányról Vitáztak, javasoltak az IMI-dolgozók Az Ikladi Ipari Műszergyár­ban — az IMI-ben — tavaly decemberben kezdődtek meg az üzemi alkotmány, az 1976— 80. évre szóló kollektív szerző­dés előkészítő munkái: ekkor hívták életre az irányelvek ki­dolgozására kijelölt főbizottsá­got. Már ennek összetétele is sejtetni engedte, hogy a vál­lalat gazdasági és politikai ve­zetése tovább kíván lépni az üzemi demokrácia útján: a vezérigazgatón, az üzemgazda­sági, az igazgatási és ellenőr­zési főosztály, a pártbizottság, a KISZ-bizottság és a szak- szervezeti bizottság titkárán kívül ezért kaptak helyet a bi­zottságban a termelési és bér­felelősök, az alapszervezetek képviselői, és három fizikai munkás. A következő szakaszban szé­lesítették a kört: három — munkaügyi, szociális, kulturá­lis — albizottságot hívtak élet­re, amelyek az adott szakterü­let osztályvezetőinek irányítá­sával, a maguk közül kialakí­Dr. Orbán László nyugalomba vonult - Pozsgay Imre az új kulturális miniszter A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Orbán László kul­turális minisztert — saját ké­résére, érdemei elismerése mel­lett, nyugállományba vonulá­sa alkalmából — miniszteri tisztségéből felmentette. Az alkotmány 30. paragrafusának (5.) bekezdése alapján Pozsgay Imre kulturális miniszterhe­lyettest miniszterré megvá­lasztotta. A Minisztertanács dr. Orbán Lászlót kinevezete az Orszá­gos Közművelődési Tanács el­nökévé. Pozsgay Imre kulturális mi­niszter csütörtökön az Onszág- ház Munkácsy-termében Lo­soncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt letette a hivatali esküt. Az eskütételen jelen volt Aczél György, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagjai, Cseterki Lajos, az Elnöki Ta­nács titkára és dr. Orbán László nyugalmazott minisz­ter, az Országos Közművelő­dési Tanács elnöke. Pozsgay Imre 1333-ban szüle­tett Kónyban. 1957-ben a Le- nin-intézetbeii végzett történe­lem és marxizmus—Ieninizmus tanári szakon; a filozófiai tu­dományok kandidátusa. 1950 óta párttag. 1957-tól 1903-ig a Bács megyei pártbizottság marxizmus—leni- nizmus esti egyetemének veze­tője. 1965-től a megyei pártbi­zottság agit.-prop. osztályának vezetője, majd ideológiai titká­ra. 1970-ben a KB agitációs és propagandaosztályának alosz­tályvezetője, majd a Társadal­mi Szemle főszerkesztő-helyet­tese. 1975 júliusa óta a Kulturális Minisztériumban miniszterhe­lyettesként tevékenykedett. tott aktívahálózat segítségével igyekeztek összegyűjteni a dol­gozók kéréseit, javaslatait. Az ilymódon elkészült nyers ter­vezetet ezután közzétették az üzemi újság, a Motor januári számában, kiemelve részint a tervezett változásokat, részint azokat a közérdekű kérdése­ket, amelyekhez feltétlenül szükség van a dolgozók véle­ményére. Kevesebb fúlórát! — Eaután kezdődött a mun­ka neheze — mondja Kiss Fe­renc, a vszb titkára —: osz­tály- és üszb-értekezleteken, titkári tájékoztatókon, párt- és KISZ-rendezvényeken, brigád­gyűléseken, egyéb összejövete­leken. ismertetjük az irányel­veket, gyűjtögetjük a javasla­tokat. — Hallhatnánk néhányat a legfontosabb irányelvek közül ? — íme, mutatóba: a teljesít­ménykövetelményeket reális alapokra kell helyezni, s ehhez ki kell alakítani a legmegfe­lelőbb bérformákat; szélesíte­ni kell a teljesítménybérezés- ben részesülők körét mind a fizikai munkások, mind pedig az alkalmazottak között; a rendelkezésre álló anyagi ösz­tönzőket — prémium, jutalom — az energia-, nyersanyag- és élőmunka megtakarítás díjazá­sára, a selejtcsökkentés és a munkaidő maximális kihasz­nálása elősegítésére kell fordí­tani; a korszerű, nagyértékű gépsorokat legalább két mű­szakban kell üzemeltetni; fo­kozzuk a magasabb szakmai képzettséget és nagyobb gya­korlatot igényelő szellemi, fi­zikai munka anyagi-erkölcsi megbecsülését. A legfontosabb alapelv — és egyben a leg je­lentősebb változtatás a koráb­bi kollektív szerződéshez ké­pest — a túlórakeret radikális csökkentését irányozta elő: eddig fizikai dolgozók eseté­ben személyenként havi 50 óra volt a legális túlóra felső határa — ezentúl 32-re korlá­tozza a kollektív szerződés —, az egészségre ártalmas mun­kakörökben pedig az eddigi 20 óráról havi 12-re kell csök­kenteni ! Az ebből származó bérmegtakarítást mozgóbérre vagy az alapbérek emelésére kell felhasználni. Nagyon fon­tos irányelv az is, hogy az egyenlőtlen terhelések meg­szüntetése érdekében ki kell Négyen a négyszáz közül 3. A brigádvezető taton egyhetes késéssel tartották meg az idén a gáz­vezeték magyar építői hagyo­mányos ünnepüket — az épí­tők napját. Akkor érkezett ugyanis hozzájuk a Kelet-ma­gyarországi Közmű- és Mély­építő Vállalat igazgatója, Tóth Kálmán, hogy átnyújtsa a legjobb dolgozóknak a ki­tüntetéseket és a jutalmat. Oláh János brigádvezető ez­úttal harmadszor kapta meg a Kiváló dolgozó jelvényt, és az ezzel járó oklevelet. Pénz­jutalomban is részesült. Tapasztalt, régi szakember. Egy év híján negyedszázada dolgozik mint kőműves. A nyíregyházi déli alközpont számos lakóháza és több köz­épület őrzi keze nyomát. Kül­földi vezénylése előtt kőmű­vesbrigádja pályafenntartási csarnokot épített, a MÁV szá­mára Nyíregyházán. Nagy beruházás volt. Szocialista brigádja ott is becsülettel megállta helyét A régi gárdából csupán né­gyen kerültek át vele Huszt- ra: Ambrus Sándor, aki he­lyettese és egyben szakszer­vezeti bizalmi. Bíró Sándor, Laczkovics László és Kulcsár Sándor. Sok tekintetben újból kellett kezdeni tehát az együt­tes nevelését, összekovácsolá­sát. Most már összeszoktak, fél szóból is megértik egy­mást. És ebben sokat segítet­tek a régiek. Egy alkalommal véletlenül ellesett egy be­szélgetést. Az egyik régi bri­gádtárs figyelmeztette vala­melyik újoncot, aki hanyagul, felületesen dolgozott. Hozd csak gyorsan rendbe, míg meg nem látja János bácsi! Az ilyesmit nem bo­csátja meg! — Ez még tavaly volt — idézi az emlékeket Oláh Já­nos. — A 109 lakásos házon dolgoztunk akkor. Az új 16 tagú brigád mindössze néhány hete állt össze. Azóta átes­tünk a tűzkeresztségen. Előfordult, hogy rohammun­ka volt egyszerre több objek­tumon is: a másik lakóházon, az éttermen, az orvosi ren­delőn. A brigádvezető nem le­hetett ott mindenütt, de em­berei egyszer sem vállottak szégyent. A munka minőségé­re nem merült fel kifogás. S a magatartással, a fegyelem­mel sem. — Ezért mertük vállalni, hogy az új összeállításban is megpályázzuk a szocialista brigád címet. Biztos vagyok benne, hogy az év leteltével eleget is teszünk a követel­ményeknek — mondja Oláh János. Nyílt tekintetű, közvetlen ember a brigádvezető. Mar­káns arca, kiállása határozott, egyenes jellemre vall. Minden szavából kicsendül: szereti munkáját, nagyra tartja a szakma becsületét. Ebben a kérdésben nem ismer megal­kuvást. A munkával kapcso­latos problémákra, nehézsé­gekre terelődik a szó: — A nehezén már túl va­gyunk — állapítja meg. — Az elmúlt tél eléggé próbára tett bennünket. Nem a munka vo­natkozásában. Mindent meg­kaptunk a feladatok folyama­tos teljesítéséhez. Áprilisig la­kókocsikban éltünk, s a szo­katlanul kemény télben nem volt éppen könnyű dolgunk. Most szinte otthoni körülmé­nyek közt lakunk. A 16 tagú brigád két összkomfortos la­kást foglalt eL Ügy vagyunk együtt, mint egy nagy család. EZ Í^3Z, df semmiképpen sem pótolja a kisebb család távcllétét. Különösen Oláh Já­nos számára nem. Ellágyul a hangja, amikor Mariannáról, ötéves kislányáról beszél. Mint mondja, későn jött, ti­zenegy évi házasság után. S éppen ezért a szokottnál is jobban ragaszkodik hozzá. — Sokat problémáztunk a feleségemmel, mielőtt elhatá­roztuk, hogy vállalom ezt a munkát. — E szavaknál hom­loka redőkbe fut, eltűnődik. Pár pillanatra ismét az akko­ri hangulat hatalmába kerül. — Aztán mégis úgy döntöt­tünk, hogy megyek. Már ré­gebben szereztem egy telek­helyet Nyíregyházán. Itt ha­marabb hozom össze a csa­ládi házra valót Természetesen nemcsak ez vezérelte. Tudta, hogy a vál­lalat vezetősége számit rá, hogy szükség lesz Itt tapasz­talatára, közismert igényessé­gére. Annál is inkább, mert közvetlenül azelőtt vették fel a pártba. S ez volt a döntő érv. — Bárhogyan is volt — mondja nagyot sóhajtva —, itt vagyok, és teljesítem a kötelességemet. — Különben, ahogyan Kulcsár Sándor, a brigád veterán munkása szokta mondani, amikor este, műszak után szóba kerül a család, az otthon, csak az első három év nehéz. Ennyi időre szól ugyanis a szerződés — fűzi hozzá magyarázatképpen mosolyogva. Mint vérbeli építőmunkást, érdekli, ami körülötte törté­nik. Husztot egyre inkább ma­gáénak, második otthonának érzi. Hiszen munkájának, tár­sai munkájának eredményei, a házak, az üzlethelyiségek, az étterem, a leendő kompresz- szorállomás, itt maradnak. Szabad időmben néha járom a város utcáit, elnézem az új épületeket. Sokat gazda­godott az utóbbi években Huszt. Különösen tetszik ne­kem az új filmszínház, a kór­ház, az áruház. Szépek, tet- szetősek, modernek. De jóleső érzéssel tölt el az a tudat, hogy mi, magyarországi építőmun­kások is hozzájárulunk a vá­ros gyors fejlődéséhez. Vacso­ra után néha elidőzöm az ét­terem előtt. Meg-megállnak előtte a husztiak, a vidékről érkező emberek. Látom az arcukon: tetszik nekik az épü­let. Megragadja figyelmüket újszerűségével, eredeti építé­szeti megoldásával, s talán, legalábbis én úgy érzem, a munka jó kivitelezésével. Nem tagadom: ilyenkor igazán büszke vagyok. S különben is, lehet-e szebb, meggyőzőbb megnyilvánulása a két nép barátságának, együttműködé­sének. mint a közös munka? Nem kell ahhoz feltétlenül építőnek lenni, hogy egyet- értsünk. Lusztig Károly (Folytatjuk) dolgozni a munkaerő átcso­portosításának anyagi-erkölcsi feltételeit, beleértve a nem fi­zikaiból fizikai munkakörbe történő, indokolt áthelyezést is. — Lesznek-e, akiket a túl­órakeret korlátozása érzéke­nyen érint? Tóth Béla, az igazgatási és ellenőrzési főosztály vezetője bólogat: — Azt kell mondanom, saj­nos, lesznek. Azok a dolgozók, akik a magasabb kereset re­ményében gyakran rosszul gaz ■ dálkodnak f izikai erejükkel, egészségükkel. Sőt, olykor az üzemvezetők, munkahelyi ve­zetők még a korábbi, magas túlórakeret felemelését is kér­ték, de ehhez nem sikerült megnyerniük a szakszervezet támogatását. Lakás — vállalati kölcsönnel Most ő folytatja a fontosabb irányelveket: — Felveti a kollektív szer­ződés-tervezet, hogy felül keil vizsgálni a jelenleg érvényes betanulási időket. Nagy figyel­met szentel a kereseti ará­nyoknak; kimondja: ügyelni kell, hogy a több műszakban, a kedvezőtlen munkakörülmé­nyek között dolgozók, a ne­héz munkát végzők keresete megfelelően arányul jón a töb­biekéhez. Javasolja a próba­időre és a felmondási idő tar­tamára vonatkozó szabályok differenciált módosítását, a pót- és jutalomszabadságra vo­natkozó rendelkezések felül­vizsgálását. Végül foglalkozik a családiház építéshez, illetve lakásvásárláshoz nyújtható vállalati kölcsönökkel. — Erről többet szeretnék hallani. — Évente körülbelül egy­millió forintot fordít — már jóideje — o vállalat a dolgo­zók lakásgondjainak orvoslá­sára. A keretösszeget évente határozzuk meg, de sosem le­het kevesebb, mint a tárgyév­re tervezett részesedési alap 4 százaiéiba. Ebből nyújt segítsé­get a vállalat a tanácsi értéke- sítésű lakásvásárlásokhoz, OTP-öröklakásvásárlások- hoz. szövetkezeti lakás- vagy családiházépítéshez. A segítség lehet kamatmentes, vagy el­évülő kölcsön. Az előbbit ál­talában a nagyobb jövedel­műek, az utóbbit a kisebb ke­resetű dolgozóink kapják, s ha a kölcsön felvételétől számí­tott öt évig itt dolgoznak, kölcsönök elévül, nem kell visszafizetniük. — Megszavazott a vszb két­százezer forintot családiház- epítéshez nyújtandó elévülési kölcsönre tíz dolgozónk részé­re — veszi át a szót ismét Kiss Ferenc. — Több mint há­romszázezret pedig öt fiatal házaspárnak adott a vállalat. A gödöllői Alsóparkban épült lakótelepre költöztek, a Strom­feld Aurél sétányon vásárolt öröklakásokba. Hasonló támo­gatással — a vételár 20 száza­lékával — segítjük öt házas­pár fészekrakását Gödöllőn és ugyanennyiét Hatvanban, a második félévben. Évente ösz- szesen 15 tanácsi értékesítésű lakás vevőkijelölési jogát vált­ja meg dolgozóinak az IMI. Van, amire nem futja — A beérkezett vélemények, javaslatok között voltak-e túl­zottan követelőzőek, irreáli­sak? — Inkább úgy fogalmaz­nám, hogy voltak olyanok, amelyek nem a kollektív szer­ződés témakörébe tartoznak — például a védőruha, tisztító- szer problémák —, s olyanok is, amelyek egyelőre teljesít­hetetlenek. Tavaly 50 száza­lékkal csökkentettük a bérelt autóbuszon munkába járók közlekedési költségeit, s most többen kérték, hogy teljesen töröljük el. Nem telietjük, hi­szen az elengedett 50 százalék is a vállalat részesedési alap­ját terheli. Volt olyan javas­lat, hogy a délutáni műszakra is fizessünk pótlékot; erre sincs anyagi lehetőség, mert az éjszakai pótlék az iparban legmagasabb, 40 százalékot tesz ki, a vállalatnak ilyen cél­ra nincs több pénze. Nyíri Éva í á L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom