Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-22 / 172. szám

A közös cél érdekében Tartalmas nyár Amióta megépült az érdi művelődési központ, még so­ha nem volt olyan tartalmas nyara, mint az idei. Olvasó­tábor, sci-fi hét, táncház, programok a nagyközség kör­zetében működő két ifjúsági tábor lakóinak, hogy csak né­hányat* említsünk a jelentő­sebbek közül. Ilyen programok mellett nem is lehet nyári szü­netre gondolni. Igaz, nem is akarnak a művelődési központ fiatal vezetői. Urbán László igazgató és munkatársai alig­ha panaszkodhatnak: sokan fordulnak meg az épület fa­lai között. Az alapok megteremtése Minden érdi tudja: a város­sá fejlődés alapjainak, megte­remtésén fáradozik a negy­venezer lakosú község veze­tősége. Ezért döntöttek úgy, hogy nem aprózzák el az ötö­dik ötéves terv időszakára rendelkezésükre álló negyed- milliárd forintot, mint tették azt a korábbi ciklusokban. El­sősorban lakásokat építenek, szám szerint négyszázkilenc- venkettőt. Ötvenmillióért csa­tornáznak, tizenhétmillióért korszerűsítik a villanyhálóza­tot. Megépül tizenkét tante­rem és két tornaterem, az első érdi bölcsőde és egy újabb óvoda. Vagyis, t úgy koncent­rálják az anyagi erőket, hogy Érd végre megindulhasson a felemelkedés, a várossá válás útján. delkezésre álló forintokat, Érd továbbra is csak nagy falu maradna. Ki kell alakítani a korszerű városközpontot, ah­hoz úi lakások százai kelle­nek, csatornahálózat, modern középületek egész sora. Ezt megértetni nem könnyű. A fórumok sorozatát kell meg­teremteni hozzá, az őszinte véleménycserék egész rendsze­rét. A közreműködés eszközeivel Az érdi művelődési központ a közművelődés eszközeivel segíti e fórumok létrejöttét. A fiatalok olvasótáborában épp úgy szó került a nagy­község holnapjáról, mint a tu­dományos-fantasztikus iroda­lommal foglalkozó egyhetes programsorozatban, vagy a szocialista brigádok klubjá­nak rendezvényein. Aki többet lát a saját háza, utcája határánál — ehhez nyújtanak segítséget a műve­lődési központ programjai a a kiállításoktól kezdve a legkülönbözőbb vetélkedőkig —, jobban megérti a közösség gondjait, a hosszabb távra szóló célokat. Ez a meggon­dolás vezette a művelődési központ népművelőit a sokszí­nű, színvonalas nyári progra­mok összeállításánál. Azt ha­tározták el, hogy a nyár se legyen holtidény a közműve­lődésben. Ezért törekedtek ar­ra a programok összeállításá­nál, hogy ki-ki megtalálja azt, ami a leginkább érdekli. Hogy helyes utat választottak, azt a sci-fi hét sikere éppen úgy bizonyítja, mint az olvasótá­bor fiataljainak nagy aktivi­tása. Természetesen a tanul­ságos programok mellett nem feledkeztek meg az érdiek szó­rakoztatásáról sem. Táncház, a Mikroszkóp Színpad előadá­sa — hogy csak néhányat idézzünk e műsorok közül — jól szolgálja a színvonalas szórakoztatást. A nyár egy része még előt­tünk áll — a programok sem fejeződtek be. A könnyebb mű­fajoktól egészen az operáig még sok tartalmas műsorral várják az érdieket az elkö­vetkező hetek során. S ha vé­get ér a nyár, szeptembertől újra kezdik munkájukat a klubok és szakkörök, ame­lyekből ma már harmincné­gyet számlál a mű­velődési központ. Mindez jól tükrözi: az érdi művelődési központ a kezdeti útkeresések után megtalálta helyét a nagyközség közművelődésé­ben, aktív segítője annak a megkezdődött folyamatnak, amelynek legfőbb célja Érd vá­rossá alakulása. Prukner Pál Harminckét új tanterem Szépítik, bővítik Pest megye iskoláit A nyári vakáció még javá­ban tart. Gyermekeink a Ba­latonban hűsölnek, vagy má­sutt élvezik a szünidő örö­meit, de az iskolák most sem üresek. Szorgos kezek padlót csi­szolnak, meszelnek, egyszó­val szépítik a tanulók máso­dik otthonát. Így van ez Pest megye min­den iskolájában. Szeptember­ben a gyerekeket szép, ren­dezett tantermekkel, környe­zettel szeretnék várni. Ám ennél több is történik. Nem csupán megszépül, ha­nem sok helyütt gyarapszik is az iskola. Ebben az évben öt­venhat tanterem épül a me­gyében, s hat elavult szűnik meg. Harminckét tanterem lesz vadonatúj. Nyolc tante­remmel gazdagodik a biator- bágyi, néggyel a budaörsi is­kola. Kocséron négy, Bugyin három épül. Erdőkertesen nyolc új terem várja az is­kolásokat, Galgamácsán hat. Nyáregyházán, Szigetszent- mártonban, Dunakeszin két- lcét termet adnak át. Tökölön is nyolc, Foton, Szokolyán négy-négy, Nagykőrösön pa­diig egy terem fogadja majd új gazdáit. Tornaterem épül Tökölön, Biatorbágyon, s ugyanott két-két új napközis terem. Egy iskolai tanterem ára — bár a berendezéstől függően ez változó — több­nyire kétmillió forint körüli. Kiállílótcrmckben SZOBROK - SZABADBAN Színház és képzőművészet együttműködése Makusenko: Bohémélet Hogy mi köze mindennek a művelődési központ gazdag programú nyarához? Nagyon sok. A várossá válásnak ugyanis nem csupán dologi feltételei vannak — változnia kell az érdiek szemléletének is, mert valóra váltani a leg­nagyszerűbb terveket is csak közösen, a település minden lakosának aktív közreműkö­désével lehet. Ebben a szem­léletváltozásban pedig nagyon sokat segíthetnek a népműve­lők, ha programjaik mind tá- gabb világot ölelnek fel, ha nem csupán szórakoztatni akar­nak rendezvényeikkel, ha­nem formáim, alakítani is az emberek véleményét, a világ dolgairól alkotott képét. Fórum a holnapról Hogy milyen nagy szükség van erre a szemléletváltozás­ra, azt jól példázta az a fó­rum, amelyet a művelődési központban rendeztek, s amelynek keretében több mint száz kérdésre adtak vá­laszt a nagyközség vezetői. Az elhangzott kérdések jelentős része még az én házam — én utcám szemléletet tükrözte. Mikor lesz járda? Mikor ér el a házamig a víz, a fény? Nem vitatja senki: mindez kinek-kinek nagyon fontos, mégis összhangba kell hozni az egyén érdekét a közösség érdekével. Hogy miért? Az egyén bol­dogulásának alapfeltétele a közösség előbbrelépése. Ha elaprózzák a fejlesztésre ren­A verőcemarosi Gorka Gé­za emlékmúzeum minden év­ben ideiglenes tárlatot társít az állandó kiállításhoz. Gorka Géza öröksége a mérték, a vendégül látott anyag pedig kerámiánk mostani erőnlétét jelzi. Ezúttal Csemán Ilona és Horváth Sándor mutatkozik be. Csemán Ilona ízléses mun­káinak érdekessége, hogy tex­tilt helyez a kerámia kagyló formáihoz. Horváth Sándor Dunaharasztin látható három kerámiafala a Baktay Ervin gimnázium éke — kinyüt tűz- virág formáival, kéznyomat alapegységeivel a fiatal ipar­művész nyitóműve volt. A Ve­rőcemaroson bemutatott plasz­tikák alakzatban és értékben nem újultak meg, bár nem is romlottak az induláshoz ké­pest. Az 1977. május 30-ig lát­ható tárlat aranyit jelez, hogy Horváth Sándor kerámiamű­vészetünk ígérete. Változatla­nul az. Ráckevei és szentendrei vonatkozások A Széchényi Könyvtár tár­lóiban a Matica Srpska iroda­lomtörténeti jellegű kiállítása kelti fel a nyári olvasók fi­gyelmét. A szerb kultúra az adatok és bemutatott doku­mentumok tanúsága szerint már a XIX. században virág­zott Pest—Budán számtalan szentendrei és ráckevei vonat­kozással. Örömmel fedezhetjük fel a kiadványok között az Érden élő Csuka Zoltán több kötetét. Nem fogyunk ki az ötletek­ből. A Fogaskerekű Villamos Szabadság-hegyi végállomásá­nál nyílt meg a szabadban Ne­mes Attila szobortárlata, mely egész nyáron látható. Pest megyében is megvalósítható Kellemes a szemnek e lát­vány, s azonnal arra gondo­lunk, milyen szép szobortárla­tokat lehetne bemutatni a gö­döllői parkban, a nagykőrösi Arany János Múzeum előtt vagy a ráckevei Savoyai-kas- télyban. Visszatérve Nemes Attila kiállítására, nemcsak az ötlet életképes, hanem a szob­rok is. Elvonatkoztatásai kö­vethetők, és örvendeztetnek, mert ahogy Déry Tibor a kata­lógus bevezetőjében megjegyzi, Nemes Attila művészi alázat­tal közeledik az anyaghoz. Nemcsak eszméit kívánja meg­valósítani puritán egyedisé­gükben, de egyezkedni tud a valósággal. E művek nem vi- lágrengetőek, de kedvesek a szemnek, használhatók az ér­telemnek, mivel ösvényükön újra elgondolkozunk a termé­szet mindig új és ősi szerke­zetén, mely megmarad egysze­rűnek, kimeríthetetlennek. Illusztratív jelleg A Műcsarnok egyik júliusi eseménye a szovjet szcenikai kiállítás, mely hűen reprezen­tálja a szovjet színpad és a képzőművészet élő, eleven kapcsolatát. A magyar szín­játszás az utóbbi időben áb­rázolás helyett jelzéseket igé­nyelt a képzőművészettől, bi­zonyos formabontást is érzé­keltünk Madách klasszikus darabja és absztrahált színpa­da között, mely a látvány örö­mének egy részéi megszüntet­te, s a nézőt puszta gondolko­dásra késztette. Kérdés ma­radt, s nem bizonyítás az eljá­rás helyessége. A szovjet szín­házat erősebb vizualitás kíséri, hangsúlyozottabb az illusztra­tív jelleg. így van ez Lenin- grádban, Rigában, Moszkvá­ban, Tallinnban, Tbilisziben, ez jellemzi Gogol Csicsikovjá- nak Kitajev által készített jel­meztervét és Arsakuni Hacsa- turján balettjéhez szerkesztett expresszív hátterét. Egyszóval a képzőművészet ezúttal szol­gálatot teljesít. ízléssel, mér­téktartással, a kor és a mű vizuális megjelenítésének szándékával. Ezen belül szám­talan változat érvényesül. Sztenberg sűrített naturaliz­musa ugyanúgy stílusos, mint Szokolova meseelemeket tar­talmazó Puskin-adaptációja, Messzerer szürrelalisztikus megoldása — Makusenkó ku- bisztikus színpadképe. Vagyis sokrétű, elegáns, megfontolt színpadterveket látunk. Losonci Miklós »VASEDÉNY# VASEDENY#VASEDENY< MÁR MOST KÉSZÜLJÖN FEL A SZÜRET! MUNKÁKRA! KÁDÁRIPARI TERMÉKEK: hordók (25-től 500 literesig), tölgykádak, fenyődézsák, töltikék, kármentők, borcsapok, szőlőzúzók, prések, bortömlők, borszivattyúk, borászati vegyszerek GAZDAG VÁLASZTÉKA VÁRJA A VASEDÉNY SZŐLÉSZETI, BORÁSZATI, KERTGAZDASÁG] SZAKÜZLETÉBEN: Budapest V., Tolbuhin krt. 12. Telefon: 389-100. IENY#VASEDENY#VASEDENY< |UE HETI FILMJEGYZET Vannak még csodák Jelenet a Vannak még csodák című amerikai—olasz filmből Evekkel ezelőtt bejárta a világsajtót egy hír, s nyomá­ban egy riport. A hír arról szólt, hogy 1971. december 24- én a perui őserdő fölött vil­lámcsapás következtében fel­robbant és darabjaira hullott egy kilencveinikét utast szállí­tó repülőgép, s a katasztrófát seraki nem élte túl. Majd kö­rülbelül két hét múlva meg­jelent az első riport a sze­rencsétlenséget csodával ha­táros módon élve megúszó, s tizenegy napos őserdei ván­dorlás után még csodálato­sabb körülmények között em­berekkel találkozó kislányról, a tizenhét esztendős Juliane Koepckéről, aki édesanyjával utazott a gépen. Anyja életét vesztette, s ő maga csak azért menekült meg, mert a szét­hulló gépből az üléssel együtt zuhant ki, és amikor az őser­dő fái közé esett, az ülés meg­óvta a halálos ütéstől. íme, a hihetetlen kaland, amelyet maga az élet produ­kált. Ha valaki kitalálná, nem lehetne elhinni. Ennyi vélet­len szerencse, ennyi sikeres momentum egy csomóban — már sok a jóból. S a történet mégis igaz, a kislány megme­nekült, ma is él, a szörnyű kaland tanújaként. S egyben vétlen áldozata­ként is. Ami úgy értendő, hogy történetét szabad préda­ként kezelheti bárki. Például a filmrendezők. Amint ez a Vannak még csodák című amerikai—olasz koprodukcióé filmből is kiderül. Giuseppe Scotese rendező (és a forga­tókönyv írója) úgy találta, eb­ben a történet-ben benne van a sztori, azaz a kalandos his­torian amelyből film kerekít­hető. Kerekített is, annak rendije és módja szerint. Hogy a született mű mennyire film, azt persze erősen lehet vitat­ni. Scotese ugyanis azt teszi, amit egy ilyen történetnél a legprimitívebb reflexek sze­rint tenni lehet: lefényképe­zi a történetet, attól kezdve, hogy a repülőgép elindul a végzetes útra addig, amíg az agyongyötört, beteg, rovarok­tól, férgektől és egyéb őser­dei kellemetlenségektől gyö­tört kislányra rábukkannak egy őserdei vadászcsapat tag­jai. Mindent látunk és hal­lunk, a gép felrobbanásától az ősérdei viszontagságokig. A kis Juliánét játszó színésznő, Susan Penhaligen alaposan megszenvedhetett a forgatás alatt, hiszen végig kellett csi­nálnia mindent, amin az ere­deti történet hősnője végig­ment. A Vannak még csodák per­sze ettől még nem lett film, a szó művészi értelmében. Pusz­tán az történt, hogy egy jó szimatú filmes „ráharapott’ a feltehetőleg közönségsikert jelentő témára, s arra számí­tott — és nem is alaptalanul — hogy a lapokban sok teret kapott történetre emlékező olvasók megnézik a filmet is, melyet a valóban szinte hi­hetetlen eset alapján készí­tettek. A jó kereskedelmi ér­zék bizonyítéka ez a munka, amelyről inkább a rekonst­ruált eseményeket bemutató riport- vagy dokumentum­filmek, semmint a játékfil- ■ mek kategóriájában kellene 1 beszélnünk. Tavasz van, őrmester úr! Üdítő bolondozás ez a len­gyel film (írója és rendezője Tadeusz Chmielewski) egy kissé kelekótya, ámde jóindu­latú vidéki, rendőrről, s arról a kisvárosról — meg e város­ka lakóiról — amelyben e rendőr, Ldhnyak őrmester szolgálatot teljesít. Hogy a szolgálat teljesítése közben milyen viszontagságok érik a derék rendőrt, meg az ügy- buzgósága miatt miféle bo­nyodalmakat él át a városika — ezt láthatjuk a filmen. Bo­nyolítja a dolgokat egy igen­csak szemrevaló ifjú hölgy, bizonyos Hela, akinek ugyan már van egy vőlegénye, a tá­volról sem lángész traktoros, Pável. de ez nem tartja visz- sza attól, hogy az őrmester­rel is kikezdjen. Szerepeiméig a filmben egy bolondos, dé teljesen ártalmatlan festő, a bugyuta Pável nagyszájú, harcias mamája, Mihnyikova, és még egy sereg többé-ke- vésbé félnótás városlakó. Chmielewski valóságos pa­noptikumot sorakoztat fel, s amíg megmarad a groteszk szatíra stílusában, addig a film kellemes és szórakoztató. Túlzásait és elrajzolt, már- már karikaturisztikus beállí­tású figuráit is elfogadjuk. De amikor a szatíra moralizálni kezd, akkor már nem tudunk lelkesedni a filmért. Szeren­csére nem ez a jellemző a filmre, hanem a szellemes komédiázás és a csipkelődés. Halál az életért Kalandfiltm az októberi for­radalom és a polgárháború korából — így is jellemezhet­nénk ezt a szovjet—azerbajd­zsán filmet, melyet Raszim Odzsagov rendezett Mint ismeretes, Azerbajd­zsánban az 1910-es évek vé­gén s a 20-as évek elején igen bonyolult viszonyok alakul­tak ki. A hatalom az ellen- forradalmárok és a külföldi intervenciósok kezében volt, de a bolsevikok és különböző partizáncsoportok is jelentős erőt képviseltek. A film arról szól, hogyan harcoltak egy­mással az ellenforradalmi és a forradalmi erők, s miképp sikerült végül is a bolsevi­koknak — nevezetesen a 11. szovjet hadosztálynak, a Le­nin által Azerbajdzsánba kül­dött forradalmi egységnek — egyesíteni valamennyi balol­dali erőt, s így, egyesülten, miképp tudták legyűrni az el­lenforradalmárokat. Egyike a film a sok hason­ló témájú szovjet alkotásnak. Újdonsága talán abban rejlik, hogy erről — mármint az azerbajdzsán eseményekről — nálunk eliég keveset tudtunk, s most ez a film bepillantást enged az egyik legrégibb for­radalmi múlttal rendelkező kaukázusi szovjet köztársaság történetének legfontosabb pe­riódusába, abba az időszak­ba amikor létrejött a szovjet­hatalom. A filmben egyébként érde­kesek a harci jelenetek, s né­ha megejtően szépek a vad hegyi tájak. Kár, hogy a szí­nészi játék gyakran teátrális és külsősége«. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom