Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-01 / 154. szám

Az európai békéért, biztonságért, együttműködésért és társadalmi haladásért Az európai kommunista és munkáspártok konferenciájának dokumentuma 1976. június 29—30-án Berlinijén, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában meg­tartották 29 európai kommunista és munkás­párt konferenciáját. E pártok képviselői vé­leménycserét folytattak az európai békéért, biztonságért, együttműködésért és a társadal­mi haladásért folyó harc kérdéseinek meg­határozott köréről. E célok elérésében min­den részt vevő párt kész közreműködni. A konferencia résztvevőd hangoztatják pártjaik szilárd elhatározását, hogy minden egyes párt által országuk társadalmi, gazda­sági és politikai feltételeivel, valamint nem­zeti sajátosságaival összhangban önállóan és függetlenül kidolgozott és elfogadott politikai vonal alapján a jövőben is következetes har­cot vívnak a béke, a demokrácia és a tár­sadalmi haladás céljainak eléréséért, ami megfelel valamennyi ország munkásosztálya, demokratikus erői, néptömegei közös érde­keinek. Teljes határozottsággal kinyilvánítják, hogy a békés egymás mellett élés politikája az or­szágoknak társadalmi rendszerüktől függet­lenül kifejtett tevékeny együttműködése és a nemzetközi enyhülés összhangban van vala­mennyi nép érdekeivel, az egész emberiség haladásának ügyével, és semmiképpen sem jelenti a különböző országok politikai és tár­sadalmi status quo-ját, hanem ellenkezőleg, megteremti a legjobb feltételeket a munkás- osztály és valamennyi demokratikus erő har­cának kibontakoztatásához, minden nép ama elidegeníthetetlen jogának érvényesítéséhez, hogy szabadon döntsön fejlődéséinek útjáról és haladhasson ezen az úton, továbbá a mo­nopóliumok ura-kna ellen, a szocializmusért vívott harchoz. ★ ★ ★ A konferencia résztvevői megállapítják, hogy a nemzetközi helyzetben alapvető, po­zitív változások menteik végbe, ami a béke, a demokrácia, a nemzeti felszabadítás, a füg­getlenség és a szocializmus javára megválto­zott erőviszonyoknak, valamint a néptöme­geknek s a széles politikai és társadalmi erők harca fokozódásának eredményei. Ez meghatározta a feszültségek és a konfrontáció politikájáról az enyhülésnek, továbbá az álla­mok és népek közötti új kapcsolatok és együttműködés normalizálásának és minden oldalú fejlesztésének irányvonalára való át­térés folyamatát. A dokumentum kiemeli, hogy ezen az ala­pon új helyzet jött létre Európában is, meg­teremtődtek a feltételek az államok közötti új kapcsolatok és együttműködés fejlődésé­hez, annak leküzdéséhez, hogy a kontinenst egymással szemben álló katonai tömbök oszt­ják meg. A továbbiakban méltatja a Helsinkiben megtartott európai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet történelmi jelentőségét, azt, hogy az értekezlet kidolgozta és rögzítette az államok közötti baráti kapcsolatok és együtt­működés elveit. A dokumentum megállapítja, hogy az európai biztonsági és együttműködési érte­kezlet új távlatokat tárt fel a béke és a biztonság további megszilárdítására, valamennyi európai ország együttműkö­désének és kapcsolatainak gyümölcsöző fejlesztésére, s ez kedvező hatásokkal jár majd a világ valamennyi népe számára. Az eddigi tapasztalatok mutatják, szükség van kontinensünk kommunista és munkás­pártjainak, valamennyi demokratikus és bé­keszerető erejének, széles közvéleményének, néptömegeinek újabb aktív erőfeszítéseire. A dokumentum áttekinti az antiimperia- lista, demokratikus és haladó erők sok éves harcának eredményeit, majd így folytatja: A szocialista országok — fejlődésük, a dol­gozó tömegek érdekeit szolgáló, a szocialista társadalom, természetéből fakadó folyamatos gazdasági növekedésük alapján, a békés egy­más mellett élés érvényesítésére irányuló, a nemzetközi kapcsolatokra egyre nagyobb ha­tást kifejtő külpolitikájuk eredményeként — kiemelkedő szerepet játszanak az új világ­háború elhárításában, a nemzetközi bizton­ság megszilárdításában és az enyhülési folya­mat továbbfejlesztésében. A szabadságukat és függetlenségüket elért népek befolyásos nemzetközi erővé váltak. Az el nem kötelezett országok mozgalma, amelyben részt vesz a fejlődő országok több­sége, ma a világpolitika egyik legfontosabb tényezője. A tőkésországokban növekszik a munkás- osztály, valamint más széles társadalmi és politikai erők aktivitása, amelyek a békéért és a népek közötti együttműködésért lépnék fel, és fontos tényezői az enyhülés megszilár­dításáért vívott harcnak. Ezekben az országokban fokozódik az a harc, amelyet a munkásosztály — a társadal­mi fejlődés fő ereje, a dolgozó néptömegek, a társadalmi haladás, az egész nemzet érde­keinek kifejezője — vív, és fokozódik a többi demokratikus és monopóliumellenes erők harca is. Ez a harc a monopolkapitalista uralom alapjai ellen irányul. A társadalom mind szélesebb rétegei számára nyilvánvaló­vá válik annak történelmi szükségszerűsége, hogy a kapitalista társadalmat minden egyes nép akaratával összhangban létrehozandó szocialista társadalom váltsa fel. Mindez új lehetőségeket nyújt arra, hogy a népek sikeresen küzdjenek az európai nem­zetközi kapcsolatoknak az enyhülés szellemé­ben történő további átalakításáért, a demok­ráciáért és a haladásért. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy növekedjék a szocializmus eszméinek a társadalmi fejlődésre való be­folyása. A konferencia résztvevőd méltatták az eny­hülés területén elért előrehaladást. Ugyan­akkor hangsúlyozzák, hogy az egyetemes bé­ke még korántsincs szavatolva, hogy az eny­hülés még nem szilárdult meg, s hogy a tar­tós biztonsághoz és együttműködéshez vezető úton még nagy akadályokat kell leküzdeni. Az imperializmus, a neokolonializmus politi­kája, az elnyomás és a kizsákmányolás min­den formája továbbra is a fő veszély a béke, a népek függetlensége és egyenjogúsága szá­mára. Az imperializmus lényege nem változott, de az erőviszonyok változása következtében pozíciói gyengébbek. Ez kifejeződik abban, hogy nem képes felszámolni a szocializmus történelmi vívmányait és feltartóztatni a ha­ladó erőknek, valamint a népek felszabadító és függetlenségi mozgalmának előretörését. Az imperialista rendszer nehézségei a ka­pitalista rendszer általános válságának to­vábbi elményüléséből fakadnak; ez a válság a kapitalista társadalom életének valameny- nyi — gazdasági, társadalmi, erkölcsi és poli­tikai — területére kiterjed és a különféle országokban eltérő formában és mértékben nyilvánul meg. A dokumentum rámutat azokra a mély el­lentmondásokra, amelyeket a kapitalista rendszer válsága idéz elő a nemzetközi poli­tikai és gazdasági kapcsolatokban, majd megállapítja: A munkásosztály, a kapitalista Európa dol­gozói a válságból való demokratikus kiútért küzdenek, olyan kiútért, amely megfelel a néptömegek érdekeinek és megnyitja az utat a társadalom szocialista átalakulása felé. A nagytőke reakciós körei úgy igyekeznek kiutat találni ebből a helyzetből, hogy kor­látozzák a néptömegek demokratikus és szo­ciális jogait, igyekeznek rájuk hárítani a válság terheit. Ezenfelül arra törekednek, hogy akadályozzák az enyhülés és az aktív együttműködés politikáját, aláássák a hel­sinki értekezlet eredményeit és az államközi kapcsolatokban ismét a feszültség és a kon­frontáció légkörét teremtsék meg. Bizonyos erők még mindig annak a hidegháborús po­litikának visszatérése mellett lépnek fel, amelynek következményeként a kontinens egymással szemben álló tömbökre hasadt. Az ilyen politika ellen harcoltak és harcol­nak a kommunista pártok és más demokra­tikus és békeszerető erők. Véget kell vetni a fegyverkezési hajszá­nak, hozzá kell látni a fegyverzet és a fegy­veres erők csökkentéséhez. A növekvő fegy­verkezési kiadások mind súlyosabb terheket rónak a dolgozókra, a néptömegekre. Ha ezt az óriási anyagi erőt a népek életszínvonalá­nak emelésére fordítanák, az hatalmas hasz­not jelentene az egész emberiség haladá­sának. A konferencián részt vevő kommunista és munkáspártok véleménye szerint az eny­hülésért vívott harc fontos hozzájárulás az olyan nemzetközi feltételek megteremtéséhez, amelyek hozzájárulnak a társadalmi hala­dáshoz. Mindez a tőkés országokban ked­vezőbb harci feltételeket hoz létre a demok­ratikus és szocialista átalakuláshoz. Segíti a szocialista országok további sokoldalú gaz­dasági, szociális és politikai fejlődését, a szocialista társadalom lehetőségeinek még teljesebb kibontakoztatását. E tényezők együttes hatásaként fokozódik a népeknek az igazságosságra és a békére való törekvése. A szocializmus eszméi mind­inkább áthatják a széles tömegek tudatát. Az európai országok kommunista és mun­káspártjai a többi demokratikus és békesze­rető erővel együtt döntő szerepet látszottak azokban a politikai akciókban, amelyek Eu­rópában lehetővé tették az enyhülés, a biz­tonság megerősítése és az együttműködés irányában tett fordulatot. A konferencián részt vevő pártok a jövőben is tevékenyen fellépnek a béke, az együttműködés és tár­sadalmi haladás Európájáért. Ebben a szellemben fogják fejleszteni in­ternacionalista, elvtársi önkéntes együtt­működésüket és szolidaritásukat Marx, En­gels és Lenin nagy eszméinek alapján, szi­gorúan figyelembe véve az egyes pártok egyenjogúságát és szuverén függetlenségét, a belügyekbe való be nem avatkozást, tisz­teletben tartva a haladó társadalmi átala­kulásért és a szocializmusért vívott harc különböző útjai megválasztásának szabad­ságát. A szocializmusért a saját országban vívott harc és minden egyes pártnak sa­ját munkásosztályával és népével szembeni felelőssége összefügg a világ dolgozóinak, összes haladó mozgalmainak és népeinek kölcsönös szolidaritásával a szabadságért és a függetlenség megerősítéséért, a demokrá­ciáért, a szocializmusért és a világbékéért folytatott küzdelemben való kölcsönös szo­lidaritásával. A kommunista és munkáspártok szüksé­gesnek tartják a kommunisták és az összes többi demokratikus, békeszerető erők kö­zötti párbeszédet és együttműködést. Eköz­ben abból indulnak ki, ami összeköti őket, és fellépnek az együttműködést gátló bizal­matlanság, az előítéletek leküzdéséért. Kötelességüknek tartják felhívni a népi erők figyelmét azokra a károkra, amelye­ket az elvakult antikommunizmus okoz a békéért és haladásért indított mozgalom kibontakoztatásának. A kommunista pártok semmiképpen sem tekintik antikommunis- táknak mindazokat, akik nem értenek egyet politikájukkal, bírálják tevékenységüket. Az antikommunizmus olyan eszköz volt és ma­rad, amelyet az imperialista reakciós erők nemcsak a kommunisták, hanem más demok­raták és demokratikus szabadságjogok el­len is felhasználnak. Ezek az erők kampá­nyokat folytatnak a kommunista pártok, a szocialista országok ellen, kezdve a Szovjet­unióval, a szocializmus és a haladás erői el­len azzal a céllal, hogy lejárassák a kom­munisták politikájának és eszméinek hite­lét a néptömegek előtt, megosszák a mun­kásmozgalmat, akadályokat gördítsenek a demokratikus és népi erők együttműködése elé. A haladásért és demokratikus fejlődé­sért indított népi mozgalom érdeke, hogy elszigetelje és leküzdje az anttkommuniz- must. A konferencia résztvevői üdvözlik azokat a sikereket, amelyeket számos országban és nemzetközi téren a kommunista és a szocia­lista, szociáldemokrata pártok közötti együtt­működés fejlesztésében értek el. A konferencia résztvevői — hangsúlyozza a továbbiakban a dokumentum — elutasíta­nak minden olyan politikát és világnézetet, amely lényegét tekintve a munkásosztályt a kapitalista rendszernek rendeli alá. A harcnak, amelyet földrészünk kommu­nista pártjai és a kapitalista országok de­mokratikus erői a fasiszta rendszerek ma­radványainak felszámolásáért, a demokrácia fejlesztéséért, a békéért, az ellen az állan­dóan növekvő fenyegetés ellen folytatnak, amelyet a nemzetközi monopóliumok és mul­tinacionális társaságok tevékenységé jelent minden egyes ország szuverenitására, és füg­getlenségére nézve, nagy jelentősége van ab­ban, hogy Európa a béke és haladás kon­tinensévé váljék. A konferencián részt vevő kommunista és munkáspártok a munkásokhoz és alkalma­zottakhoz, a parasztokhoz, a középrétegek­hez, a tudományos-műszaki értelmiséghez, a kulturális személyiségekhez, valamennyi po­litikai párthoz, tömegszervezethez és egyesü­léshez, minden, a haladásban és Európa bé­kés jövőjében érdekelt emberhez azzal a fel­hívással fordulnak, hogy tevékenyen vegye­nek részt abban a küzdelemben, amely a kö­vetkező célokért folyik: AZ ENYHÜLÉSI FOLYAMAT ELMÉ­LYÍTÉSÉÉRT, A LESZERELÉSRE ÉS AZ EURÓPAI BIZTONSÁG NÖVELÉSÉRE IRÁNYULÓ HATÉKONY INTÉZKEDÉSEK MEGVALÓSÍTÁSÁVAL A konferencia résztvevői felszólítanak azok­nak az alapelveknek és megállapodásoknak pontos betartására és teljes megvalósítására, amelyeket az európai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet záróokmánya tartalmaz, va­lamint minden olyan szerződés és megegye­zés végrehajtására, amely ezeknek az alap­elveknek megfelel, s a békét és a biztonságot szolgálja. A dokumentum kiemeli, hogy az enyhülés megszilárdítása és elmélyítése érdekében Európa a katonai enyhülésre irányuló intéz­kedések gyakorlati megvalósításának példáját mutathatja és kell mutatnia. Az európai kommunista és munkáspártok nyomatékosan felszólítanak minden népet és kormányt arra, hogy energikusan szálljanak síkra: — Mindenfajta fegyverkezési verseny, külö­nösen a nukleáris fegyverkezés megszünteté­séért; a leszerelési kérdésekkel kapcsolatos tárgyalások meggyorsításáért; a külföldi kato­nai támaszpontok megszüntetéséért és a kül­földi csapatok, s fegyverzetek idegen terüle­tekről való kivonásáért és a csapatok felosz­latásáért; minden állam katonai költségve­tésének rendszeres csökkentéséért. Haladéktalanul szükséges — hangsúlyozzák a konferencia résztvevői —, hogy kiküszöböl­jék az atomháború veszélyét, amelynek ki­robbantása az emberiséggel szemben a legna­gyobb bűntett lenne. Ezenkivül a dokumentum célul tűzi ki a baktériumfegyverek, a vegyi fegyverek és más tömegpusztító eszközök betiltását és megsemmisítését. Sürgeti a tömegpusztító fegyverek új típusainak, valamint ilyen jelle­gű fegyverrendszerek kifejlesztésének és elő­állításának megtiltását. A konferencia résztvevői állást foglalnak amellett, hogy Európa és a világ különféle területeit a béke és az együttműködés öve­zeteivé alakítsák át, amelyele mentesek kül­földi hadseregektől és katonai támaszpontok­tól. A konferencián részt vevő pártok síkra- szállnak azért, hogy a Földközi-tenger a béke tengerévé váljék, továbbá, hogy csökkentsék a fegyveres erőket és a fegyverzeteket, első­sorban azokban a körzetekben, ahol a kato­nai konfrontáció különösen veszélyes. Abban a meggyőződésben — folytatja a dokumentum —, hogy Európa tömbökre való megosztottságának megszüntetése jelentős mértékben hozzájárul földrészünkön és az egész világon a tartós biztonság eléréséhez, a konferencia résztvevői síkraszállnak a NA­TO és a Varsói Szerződés egyidejű felszámo­lásáért, és első lépésként azok katonai szer­vezeteinek megszüntetéséért. A konferencia résztvevői szükségesnek tartják az agressziós háborúk, az erőszakkal való fenyegetés és a bármilyen fajta erő­szakalkalmazás propagálásának haladéktalan megszüntetését és betiltását, továbbá minden nép széles körű és rendszeres tájékoztatását a fegyverkezési hajsza megszüntetése és a leszerelés érdekében folytatott tárgyalások alakulásáról és intézkedésekről. A FASIZMUS KIIRTÁSA, A DEMOK­RÁCIA ÉS A NEMZETI FÜGGETLEN­SÉG MEGVÉDÉSE Spanyolországban új helyzet alakult ki. Az erőteljes és egyesített harc, amelyet az or­szágban most egyre nyilvánosabban vívnak, az Európában fennálló utolsó fasiszta rend­szer közeli végét jelzi — állapítja meg a do­kumentum, majd hangsúlyozza: a konferen­cia résztvevői szembeszálinak minden olyan kísérlettel, amely a franeóizmus politikájának bármilyen formában való továbbfolytatására irányul, és felszólítják Európa demokratikus és haladó erőit, hogy fokozzák tevékeny és konkrét szolidaritásukat Spanyolország min­den antifasiszta erőjével a demokráciáért és a szabadságért vívott harcukban. A konferencia résztvevői üdívözlik az 1974. április 25-én a fasizmus alól felszabadított új Portugália haladó irányú fejlődését. Támo­gatnak minden arra irányuló lépést, hogy akcióegységet hozzanak létre a kommunis­ták, a szocialisták, a fegyveres erők mozgal­ma az összes demokratikus' erők között, ame­lyek azt a ma már az alkotmányban is dek­larált célt tűzték maguk elé, hogy felépítik a szocializmusra orientáló demokratikus és független Portugáliát. A konferencia résztvevői kinyilvánítják Ciprus népével való szolidaritásukat. Követe­lik, hogy haladéktalanul hajtsák végre az ENSZ Ciprusról szóló határozatait, amelyek előírják az el nem kötelezett Ciprusi Köztár­saság függetlenségének, szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartását, az össze külföldi csapatok Ciprusról történő azonnali és feltétel nélküli kivonását. A konferencia résztvevői kifejezik szoli­daritásukat Görögország kommunistái és összes demokratikus erői iránt, szolidaritást nyilvánítanak Észak-Írország demokratikus erőivel, és határozottan fellépnek a Török Kommunista Párt legalizálásáért. A konferencia résztvevői fellépnek a kom­munisták és más haladó erőik mindenfajta megkülönböztetésével és üldözésével szem­ben, valamint az NSZK-beii antidemokra­tikus törvényhozás ellen. A demokrácia és a társadalmi haladás ér­dekében a béke és a kölcsönös bizalmon ala­puló nemzetközi kapcsolatok és a baráti együttműködés megőrzése érdékében k<i kell irtani a fasizmust, meg kell akadályozni a fasizmus akár nyílt, akár álcázott formában újraéledését, harcolni kell a fasiszta és a neofasiszta terrorista szervezetek és csopor­tok létrejötte és tevékenysége ellen éppúgy, mint a fajüldöző propaganda és akciók ellen, amelyek a munkásosztály és más haladó erők megosztására irányulnak — hangsúlyozza a dokumentum. © A KÖLCSÖNÖSEN ELŐNYŐS EGYÜTTMŰKÖDÉS KIALAKÍTÁ­SÁÉRT, A NÉPEK KÖZÖTTI JOBB KÖL­CSÖNÖS MEGÉRTÉSÉRT A konferencia résztvevői abból indulnak ki, hogy az együttműködésnek az emberi te­vékenység legkülönbözőbb területein való fejlesztése elősegíti a béke megszilárdítását és a népeik biztonságát, a személyiség gazda­gítását a béke, a demokrácia és a humaniz­mus eszményeinek szellemében. Ennek elő­feltétele és elengedhetetlen velejárója min­den ország népe ama jogának tiszteletben tartása, hogy politikai, gazdasági, társadalmi és jogi rendszerét külső beavatkozás nélkül, önállóan határozhassa meg és fejleszthesse, történelmi és kulturális értékeit megvédhes- se és gyarapíthassa. Ezért a konferencia résztvevői felhívnak arra, hogy harcolni kell: — az államok kö­zötti együttműködés fejlesztéséért és kibőví­téséért összhangban a helsinki értekezlet zá­róokmányában rögzített elvekkel és megálla­podásokkal. Síkraszállnak azért, hogy a tö­megtájékoztatási eszközök objektív informá­ciók alapján mindenütt a kölcsönös megis­merést, a jobb megértést elősegítő eszmék ter­jesztését, a népek közötti bizalom és együtt­működés elmélyítését szolgálják; továbbá a kulturális értékeik és műkincsek cseréjének fokozásáért, amely a népek közötti igazsá­gosság, szabadság, testvériség és barátság eszményeinek megvalósítását szolgálja. f A BÉKÉÉRT. A BIZTONSÁGÉRT, AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉRT, A NEMZETI KIETLENSÉGÉRT ÉS A TÁRSADALMI HALADÁSÉRT AZ EGÉSZ VILÁGON A konferencián részt vevő kommunista és munkáspártok meg vannak róla győződve: a béke, az együttműködés és*a társadalmi ha­ladás Európájáért vívott harc fontos hozzá­járulás ahhoz, hogy megoldják a politikai, gazdasági és szociális .problémákat az egész világon, s ez szükségessé teszi minden ország egyenjogú részvételét. A földrészünkön vég­bemenő pozitív változások kedvező feltéte­leket teremtenek a népek felszabadító harcá­hoz, a háború veszélye elleni küzdelemhez, a feszültség enyhüléséhez a világ más részein is, a népeknek az újgyarmatosítással és a nemzeti elnyomás minden formájával szem­ben folytatott harcához. Európa kommunista és munkáspártjai hangsúlyozzák az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vevő országok által arra vonatkozóan vállalt kötelezettségek nagy jelentőségét, hogy kapcsolataikat minden más országgal a Hel­sinkiben egyeztetett elvek szellemében fej­lesztik. A konferencia résztvevői síkraszállnak a háborús tűzfészkeknek tárgyalások és az elért megegyezések szigorú betartása útján való megszüntetéséért, mindenekelőtt a közel-ke­leti konfliktus átfogó és igazságos rendezé­séért; — Vietnam, Laosz és Kambodzsa né­pének további támogatásáért; az Angolai Né­pi Köztársaság kormányának és népének tá­mogatásáért; a fasiszta junta börtöneiben sínylődő összes chilei hazafiak és demokraták szabadonbocsátásáért; az Uruguayban, Para­guayiban, Guatemalában és néhány más latin­amerikai országban a kommunisták és más demokraták ellen folyó terror és megtorlások haladéktalan megszüntetéséért; a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság lehető legna­gyobb támogatásáért abban a harcában, ame­lyet az ország békés, mindenfajta külső be­avatkozás nélkül történő, demokratikus egye­sítéséért vív; az arab népek, Dél-Afrika népei, Namíbia és Zimbabwe népei, az agressziók minden áldozata, a gyarmatosítás és a faj­üldözés ellen harcolók antiimperialista küz­delmének támogatásáért. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom