Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-18 / 169. szám
1976. JÚLIUS 18., VASÄRNAP %täiao Presszó a szövődében A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat — mint az átadáskor megírtuk — presszót épített a szövődé gépsorai közé. A kis házi kávézót, ezt a csöndes kis oázist, azóta megszerették az asszonyok. Itt a dolgozók műszakonként kétszer tizenöt percet tölthetnek reggelizéssel, kávézással, illetve pihenéssel. A nők műszak előtt vagy után igénybe vehetik az üzemi fodrászatot is. A kép a kávézóban készült a tízórai szünetben. Csalás vagy tévedés? Próbavásárlások a fogyasztók érdekvédelmében Ábonyban - iparszerűen A három tsz megosztotta Legyen elegendő cukor, hazai termésből, ne kelljen valutát kiadni növényi olajokra, ne szívja a háziasszony a fogát a piacon, a zöldségárak láttán. Ez a cél, amit a kormányzat az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek elé állított. Szakosodva Történt tavaly, hogy a nyár végén a három abonyi tsz-el- nök összetanakodék, s döntött: megosztják egymást közt a feladatokat. — Jártam a gazdaságban, ahol derűsen említették a vezetők, hogy a pár száz hektár gabona, kukorica mellett elvetettek két — azaz kettő — hektár olajlent, mivel a járástól ezért nyaggatták őket. Ezért? Ha így történt, elég baj! — mondja Győré Sándor, az abonyi Ságvári Endre Tsz elnöke. Csöndesen indulatos férfi, az Ehlöki Tanács tagja, országgyűlési képviselő, a Dél- Pest megyei tsz-szövetség elnöke, s még sorolhatnám a címeit, melyekről azért érdemes' szót ejteni, mert társadalmi megbecsülést tükröznek —, nos, tőle hallom, hogy: Eljutottunk a szakosításban addig, hogy öt főnövényt termesztünk, nem is rossz eredménnyel, természetes hát, hogy nem akartunk visszalépni, megint nyolc-tízféle növényt termeszteni. így történt, hogy az abonyi közös gazdaságok megegyeztek: a Ságvári Tsz termeszti a cukorrépat, a József Attila a napraforgót és szóját, az Üj Világ pedig a zöldséget. A népgazdasági kívánalmakból kitűnik, hogy az említett szántóföldi kultúrákat akkor is be kell illeszteni a gazdaságok vetésszerkezetébe, ha nem mutatkoznának különösebben jövedelmezőknek, persze, nem tilos nyereségesen termeszteni ezeket a növényeket. Ilyenformán gondolkodtak az abonyi gazdák. A cukorrépa Ha már a Ságvári Tsz-t említettük, kezdjük e gazdaságon a sort! A cukorrépát vállalták. Közel a Szolnoki Cukorgyár, jók a földek, volt korábban is hagyománya ezen a vidéken a termesztésnek, csakhogy lassan-lassan megöregedtek a tsz-tagok, nemigen akadt vállalkozó a répa egyelésére, kapálására. S amint fogyott a munkaerő, szükségből, kényszerből is, a költségesebb, ám lényegesen jövedelmezőbb ipari szervezettségű gazdálkodás nyomult az előtérbe. — A nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet által összefogott rendszerben termesztjük harmadik éve a kukoricát — hétszáz hektáron —, s az idén, 1000 hektáron a búzát is. S mivel a KITE — ez a rendszer nevének rövidítése — a cukorrépa termesztéséhez is segítséget nyújt, a nagy teljesítményű erőgépek, a John Deer-ok előkészítik a magágyat — Győré Sándor ugyan ma is visszasírja a sokkal olcsóbb, ökörlassúságú, de eső- ben-sárban is rendíthetetlenül haladó DT—75-ös lánctalpasokat —, a francia gyártmányú Herriau-kombájn pedig, 150 lóerejével könnyedén elvégzi jó néhány tucat ember munkáját., kivált a betakarításban, hát a cukorrépatermesztésre szavaztak. Ami a lényeg: a gazdaság — magára vállalva a másik két helybeli tsz-re eső cukorrépa-termesztési kötelmet is, 400 hektáron termeszt az idén, csaknem az egész megyében a legnagyobb térületen. A zöldség Hasonló a helyzet az Űj Világ Tsz-ben. Jóllehet, a gazdaság, területét tekintve, a kisebbek közé tartozik, ám zöldségtermő területe szerint az élvonalba. Mi több, az ország egyik legnagyobb paradicsomtermesztő gazdasága. — Nálunk a betakarítás valójában a paradicsommal kezdődik. Kalászosokat mindösz- sze 250 hektáron — 200 hektáron búzát, 50 hektáron árpát — termesztünk, 300 hektáron pedig paradicsomot érlel a nyári meleg. A termés egy- harmadát kézzel szedjük, javarészt magtermesztésre, a többit géppel. Akitől e tájékoztatót kapom: Mészáros Gyula elnök — akárcsak Győré Sándor, halk szavú, vékony, deresedő ember —, elmondja, hogy ők a zöldségtermesztés penzumát vállalták. A soroksári Vörös Október Tsz rendszerében tíz paradicsomfajtát termesztenek, érési sorrendben. Nem mondja ugyan — csak napokkal később a Pest megyei pártbizottságon rendezett eszmecserén szólt erről —, de a konzervipar paradicsomléért fizetett áraival korántsem elégedettek. Ennek ellenére az ágazat tavaly 5 milliós nyereséget hozott, a 12 milliós nyereség zömét. Termesztenek egyéb zöldségnövényt is, sárgarépát, gyökeret, szintén iparszerűen, az üllői tsz rendszerében, s ezenkívül száz hektáron dinnyét. —. Nem kockázatos ilyen nagy területen zöldséget termeszteni ? — Tavaly 18 millió forint árbevételt könyvelhettünk el zöldségből, s nem az árak emelkedése révén. Pontosan nyolcmilliót emelkedett az árbevételünk. Ezzel mindent megmondtam. A napraforgó A József Attila Termelőszövetkezet növénytermesztési fő- ágazatvezetője, Kiss József éppen a pilótákkal tárgyal, amikor keresem, rejtélyes kódjelek kerülnek a kockás füzetbe, ilyen-amolyan jelzésű táblán, ekkora, meg akkora dózissal szükséges permetezni a napraforgót, emez s amaz kártevő ellenében. — Tavaly még minden politikai növényből termesztettünk egy keveset. Cukorrépát, zöldséget is, de a községbeli gazdaságok munkamegosztása folytán ránk csupán a napraforgó s a szója maradt. Már eddig is iparszerűen, a Bábolnai Állami Gazdaság IKR- rendszerében termesztettünk kukoricát, 790 hektáron, a rendszer gépei megkönnyítették a búzatermesztést és több mint ezer hektáron termesztünk kenyérgabonát, és lehetőségünk nyílt a napraforgó ipari szintű termesztésére is, az erőgépek és a talajművelő Az üzletvezető felesége közben kiszolgálja a vevőket. Csak akkor tűnik fel idegessége, amikor végre megkezdődik a laikus számára is érthetőbb ellenőrzés: a megvá- sárult áru újramérése, a kifizetett összeg ismételt kiszámítása. Pokolba az ellenőrrel? A felügyelő a számolócédulát kéri. Nem tudom odaadni, nem kaptam. A mérésnél nincs hiba, a számolásnál viszont annál nagyobb: csak 35,60-at kellett volna fizetni, 3,70-nel kevesebbet, mint valójában fizettem. Bevonulunk a raktárba, megint számolunk. Az asszony ideges. Többször is beszalad, kikihívja férjét. A vevők szaporodnak odakinn. Lehet, hogy pokolba kívánnak bennünket, de az ő érdekükben kell a végére járnunk; pusztán emberi tévedésről, vagy szándékos cselekedetről van-e szó. A feleség viselkedése inkább az utóbbit sejteti. — Sajnos, számolócédula nélkül nem tudom megállapítani, hogy össizeadási hiba, vagy árdrágítás okozta-e a helytelen eredményt — mondja az elienőir. — Vegyük tételenként sorba: a vöröshagyma éppen tíz deka... — ára 90 fillér. A kapor 1,50, a burgonya 12,70, a tök 4,40. — A sárga és őszibarack együtt 14 forint — teszem hozzá. — Hogyisne —. tiltakozik a boltvezető, az őszibarack kilója 23,60. — A ládára 14-es árcédula volt tűzve. — Hol? Mutassa! — Nem tudom megmutatni, eltűnt. Lehet, hogy tévedtem? Nem hiszem. Mindenesetre jó ez az epizód ahhoz, hogy a Vezető beismerje: 15-én még a 12-i, magasabb árakat alkalmazta. — Ha a 23,60-nak a felét vesszük, aíkkor csak egy forint a differencia — mondja az ellenőr. Most már a férj is ideges, kapkod. — A zacskót is számolta a feleségem... — Gyümölcshöz jár zacskó, azt is belemérik a súlyba. Amikor a vezető rájön, hogy átlátunk a szitán, azzal védekezik, hogy a felesége gyermekgondozási szabadságon van, most kivételesen jött át segíteni, nem ismeri az árakat, neki pedig éppen dolga akadt. A felügyelő jóindulatú, elfogadja a védekezést, így kerül a jegyzőkönyvbe is, amelyben azt is megjegyzi, hogy több termék ára nincs feltüntetve, s a kaporfelvásárlás nincs számlázva. (A jegyzőkönyv bírságot jelent). Az én véleményein viszont: a férj előtt a feleség volt a bolt vezetője. Egy szakmabeli pedig nem áll a pult mögé aiz árai: ismerete nélkül. Be nem ütött forintok Verőcemaroson a 12-es út magyarkúti elágazásánál a szobi ÁFÉSZ ÁBC-jében szántén zöldségfélével kezdjük a próbavásárlást, majd a hentespultnál kötünk ki. Ősz hajú férfi szolgál ki. Hangosan mondja: — A vagdalt 21 deka, a hostz- szúkaraj pont egy kiló... Kifli, sajt is kerül a kosárba. A pénztárhoz megyünk. Csinos fiatal nő ül a kasszánál, villámgyorsan blokkol. A gép 124,90-at mutat, de csak 10 forint 10 fülért ad vissza a 140-ből, mert mint megjegyezte, nem ütötte be az ötforintos tejszínes krémsajtot. Bemutatkozunk, a gép , újra mordul most kapjuk csak meg az 5 forintos blokkot. Az ellenőr az üzlet vezetőjével megvizsgálja a hűtőket, onnan kiselejteztet 88 tubus gulyáskrémet, amelynek szavatossága április végén lejárt, majd a szokásos számlaellenőrzés, végül a próbavásárlás értékelése következik. A hentes nagyon lelkiismeretesen mért, pontosan számolt, a zöldségféléknél viszont nem különösen nagy, de feltűnő számolási hiba történt: a 7,80- as hagymából 39 dekáért 3,80- at fizettetett az eladó, holott fél kilóért járna 3,90. (Az árak egyébként alacsonyabbak itt, mint Dunakeszin, a Szobi ÁFÉSZ csak 12 százalékos ha- szonkulccsal dolgozik.) A tapasztalatok bekerülnek az ellenőrző könyvbe. Van hús, nincs hentes Vácott, a Naszály áruházban kedvező benyomásokat szereztünk. Az élelmiszereket ízlésesen helyezték el a hűtőkben, polcokon, állványokon. Az árjelzések sem hiányoznák. Tiszaság van és nagyon udvarias a kiszolgálás, pedig mint panaszolták, egyszerre három szállító is befutott áruval. A hűtőpult roskadáisig tele kolbásszal, párizsival és más felvágottal, töpörtyűvel, de húst hiába keresünk, a tökén egy bárd árválkodik, a pult, a hűtő, a kampók üresek. — Három hentesünk van, de most egy sincs. Ígértek délutánra segítséget, már itt kéne lennie. Kedvezményes ár a tsz boltjában Tdhitótfalun a Kék Duna Egyesült Szakszövetkezet pecsenyesütőjében sem tapasztaltunk visszaélést a vevőik bizalmával, sőt a szövetkezet olcsóbban adja a tarját (amiből a lacipecsenyét süti), mint az állami üzletek. Ez meglepte a kereskedelmi felügyelőt Leányfalun a műút mellett a népszerű maszek pecsenyesütőbe tértünk be. Egy szörpöt kértünk, majd elmondtuk, hogy a kereskedelmi felügyelőségtől jöttünk. Az ízletes falatok mellett elsősorban különös tisztaságáért kedvelt boltban a tulajdonos és felesége dolgozik, mindent rendben találtunk náluk is, az áraikat pontosan számítják ki. Egyetlen megjegyzése van a felügyelőnek, hogy az egyik szörpmérő edényt 1971-ben hitelesítették, újat kell vásárolni. Czibor Valéria t gépek rendelkezésünkre állnak, csupán egy kombájn- adaptert kellett beszereznünk a betakarításhoz. A gazdaságban 250 hektáron termesztenek napraforgót — gyönyörűen fejlődik, levelese- dik, nem azért, mert a miénk, mondja a jól megtermett ifjú szövetkezeti vezető, a Szolnok megyei ráltóczifalvai termelő- szövetkezet egyesülésének tagjaként. — Húsz mázsás termést várunk, soha még ennyi földjeinken nem termett. A szójáról nincs tapasztalatunk, a szakértők szerint szép termést ígér ez a magas fehérjeértékű növény is, s ha a prognózis beválik, jövőre 300 hektáron termelünk szóját — említi a József Attila Tsz növénytermesztési főágazatvezetője. Amihez csupán annyit tegyünk hozzá: mind a napraforgó, mind a szója termesztése nyereségesnek ígérkezik. Ekkora területen. S nem két hektáron, de nem is húsz-harmincon. És a tej Kommentár, különösebb méltatás nélkül szóljunk még egy tényről: az általában szerény jövedelmű — vagy éppen veszteséges — szarvasmarha-tenyésztési ágazattal — mint emlegetik —, a mező- gazdaság nehéziparával, mindhárom abonyi termelőszövetkezet foglalkozik. A növény- termesztésben vállalt, és a tervszerű munkamegosztás eredményeként végül is sikeresen teljesülő feladatokon túl számottevő szerepet vállalt a tejtermelés föllendítésében. E tekintetben is az országos élvonalba tartoznak. A. Z. résznek vi2et adnak, addig a település egyéb helyein szünetel a vízszolgáltatás. Itt — valamint Dunakeszin — még kannából is tilos locsolni. A legszigorúbban tiltja a rendelkezés az autómosást — szombaton vasárnap is — és a közterületek locsolását. Sajnos, nem mindenütt veszik megfelelően figyelembe a kényszerhelyzet szülte intézkedést. S nem mindegyik községi tanács él a felelősséigre- vonás — jelen esetben kötelező érvényű — lehetőségével. A megyei tanács nyomatékosan felhívta a városi és a községi tanácsok vezetőit a következetes, szigorú bírságolásira. Pécelen például 13 szabálysértő ellen folytattak gyorsított eljárást, Kistarcsán 20 felelőtlen embert bírságoltak meg. Mindenkinek saját érdeke, hogy csak a legszükségesebb dolgokra használjon vizet. A takarékosság eredményes. Például Cegléd, Zsámbék és Tök térségében a lakosság helyes magatartása révén — s némi csapadék hozzájárulásával — a múlt héten már kedvezőbb volt a vízellátás. B. I. már csak úgy tudja kiszolgálni, hogy lajtkocsikkal más községekből hordja a vizet. A Pest megyei Vízmű Vállalat naponta 49 ezer köbméter vizet ad a fogyasztóknak, a Dunamenti Regionális Vízmű pedig 60 ezret. Nem elég. A Duna vízállása olyan alacsony, hogy Dunakeszi határában a partra telepített kutak naponta 8 ezer köbméter helyett csak 5 ezer 600 köbméter vizet képesek adni. A verőcei vízmű teljesítőképessége iis erősen megcsappant. De Vác vízellátásában mégsem keletkeztek nagyobb zavarok. Belépett ugyanis a hálózatban az új, déli vízmű. Az ipari üzemek a megye területén sok vizet használnak fel. A DCM például 10 ezer köbmétert naponta. Ha a szárazság tovább tart, a gyárak számára is életbelép a vízkorlátozási rendelkezés, ami egyelőre Kistarcsán érvényes. Itt vannak ugyanis a legnagyobb gondok. A nagyközség szakasizos vízellátásban részesül. Mialatt az egyik Európaszerte fenyeget az aszály. A talaj felső rétegének nedvességtartalma egyre csökken, apadnak a folyók. A hosszan tartó száraz időjárás hazánkban is érezteti hatását. A mezőgazdaságban elsődleges feladat az öntözés, a lakott településeken viszont legfontosabb a fokozott víztakarékosság. A Pest megyei Tanács vízgazdálkodási csoportjának vezetőjétől, Szepesy Árpádtól kapott tájékoztatás szerint a tömlős locsolásra vonatkozó tilalom továbbra is érvényes. a megye valamennyi városában és községében. Ez az éjszakai locsolásra is vonatkozik. A lakott területek kis- kerttulajdonosai csak abban az esetben locsolhatnak, ha saját kútjuk van, s nem az ivóvízhálózatból nyerik a vizet. Az ivóvízhálózat mindenekelőtt a lakosság fogyasztására és ellátására szolgál. A helyzet súlyos. Ha a lakosság nem veszi komolyan a tilalmat, elfogyhat az ivóvíz, s ez beláthatatlan következményekkel járhat. A Pest megyei Vízmű Vállalat Főt, Pilisbo- rosjenő és Üröm településeit Továbbra is víztakarékosság Visszavonásig érvényes a locsolási tilalom Pest megyében A megyei kereskedelmi felügyelőség a szokásosnál is intenzívebben ellenőrzi ezekben a hetekben az élelmiszerárakat. A közelmúltban 129 zöldségfélét árusító üzletben jártak a felügyelők és tapasztalataikat összegyűjtve eljuttatták az illetékesekhez. A hústermékekkel kapcsolatos eddigi vizsgálatok azt bizonyítják, hogy az árakat legtöbb helyen pontosan alkalmazzák. A hús- áremelés utáni napokban a számolás lassabban ment, emiatt nőtt a kiszolgálás ideje, de nem károsították meg a vevőket. Be akartak csapni Farkas Gyula, kereskedelmi felügyelővel körútra indultunk, hogy olvasóinkat tájékoztathassuk az árellenőrzések tapasztalatairól. » Dunakeszin a Vác és Vidéke ÁFÉSZ 91. számú gyümölcs-zöldség boltjában öten- hatan várakoznak. A / ládák szélén itt is, ott is árjelző cédula fityeg. Nincs azonban kiírva a karalábé, a tévépaprika, a káposzta, a fokhagyma és a. kapor ára. Rám kerül a sor, kérek egy csomag burgonyát, s leemelek a polcról egy kisebb tököt. A mosolygós eladó leméri, kaprot is ad hozzá. Veszek egy fej vöröshagymát, továbbá fél kiló sárgabarackot és ugyanannyi őszit. Hindiiét barack ára 14 forint, ezért azt javaslom az eladónak, mérje egy zacskóba a kettőt. — 39 forint 30 fillér — mondja. Odaadok két húszast, elteszem a visszajáró pénzt. Az áru azonban a pulton, marad. A felügyelővel bemutatkozunk és megkezdődik az ellenőrzés. Elkéri az üzlet Vezetőjétől a szállítók számláját, amelyen az aznap és a korábban érkezett áruk mennyisége és nagykereskedelmi ára szerepel. Ezeket az árakat a kiskereskedelmi haszonkulcsosai — a Vác és Vidékénél 17 százalékkal — kell növelni, a kalkulációt a boltvezető készíti. — Az árképzéssel nincs semmi baj — mondja hosszas számolás után az ellenőr — viszont a számlák szerint nem érkezett kapor mostanában... — Őstermelőtől vettem... — Számlázni kellett volna. Különben mennyiért adja? — Már elfogyott. Egy ötven volt csomója.
