Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-17 / 168. szám

Pályázattal — ésszerűbben EZEKBEN A HETEKBEN — az egyetemi-főiskolai fel­vételik és az eredmény közlé­sének időszakában — különö­sen sok szó esik a diplomások lehetőségéről, elhelyezkedé­sükről, s természetesen az idén bekerülők perspektíváiról is. Társadalmi méretekben sem közömbös, mennyi végzett fel­sőfokú szakemberre számíthat az ország az elkövetkező évek során; hogyan szmeződnek be majd foltról fokra azok a „fe­hér foltok”,* amelyek szakem­berek hiányát jelzik a munka­erőtérképeken. Vegyünk ki ebből a térkép­ből néhány adatot. Számtalan erőfeszítés ellenére is az ta­pasztalható, az elmúlt öt évet tekintve, hogy az általános iskolákban a pedagógushiány 1.9 százalékról 2,7-re növeke­dett; ugyanakkor a képesítés nélkülieké 5,1 százalékról 6,9- re emelkedett. Ha az orvosok számát tekintjük; tény, hogy a 10 ezer lakosra jutó orvosok, fogorvosok száma országosan 20,2-ről 22,4-re, vidéken 15.6- ról 17,7-re, Budapesten, pedig 39,1-ről 41.4-re nptt. Szabolcs, Pest és Békés mégyében azon­ban ez az arány a 15 százalé­kot sem éri el. Kevés a jogász is; elsősorban a bíróságok, az ügyészségek és a tanácsok küszködnek szakemberhiány- nyal. A MOST FELVÉTELIZŐ 35 ezernél több jelentkezőre gon­dolva — csupán a nappali ta­gozatokon en-nyien tettek vizs­gát — s az orvosi egyetemek, a jogi karcéi:, a tanárszakok iránti „rohamra” emlékezve, ellentmondásosnak tűnhet a jelenség. Tartalma azonban bizonyos munkaerőmozgási elemzések elvégzése után, egy­értelműen kiderül: a végző or­vosok, jogászok és pedagógu­sok jelentős része nem a szak­emberhiánnyal leginkább küszködő munkaterületeken vállalt állást az utóbbi eszten­dőkben. Néhány nappal ezelőtt ele­mezte a végzők elhelyezkedé­sének főbb tanulságait a Mi­nisztertanács; a megszületett határozat az irányítottabb el­helyezkedés egyik fontos lépé­seként értékelendő. A végzőket 1968 óta — ál­talában — pályázatok sora várta, rendkívül gazdag elhe­lyezkedési lehetőségeket kí­nálva. De — nem kötelező le­hetőségként szerepelt az elhe­lyezkedés módjaként a pályá­zat, a végzők java nem is élt ezzel a lehetőséggel. Egyéni utakat kerestek, vagy — idéz­ve a minisztertanácsi előter­jesztésből — „egy részük a képzettségét kevésbé igénylő vagy más területeken vállalt munkát”. A NÖVEKVŐ MUNKAERŐ­GONDOK, egy-egy megyében a szakemberellátás súlyos problémái, a pályázati rend­szer lazaságai tették szüksé­gessé azt az irányítottabb el­helyezkedési módszert, amely — első ízben az 1977. január 1. után az egyetemek nappali ta­gozatán végző orvosok, gyógy­szerészek, jogászok és pedagó­gusok tekintetében — csak és kizárólag pályázati úton enge­délyezi a munkába állást, il­letve: a munkáltatók ezeket a végzőket az oklevél megszer­zésük napjától számítva — „amíg felsőfokú szakismere­teik gyakorlati alkalmazását igénylő munlcakörben, illetve szövetkezeti tagsági viszony­ban három évet nem töltenek el — csak pályázat útján al­kalmazhatják”. A pályázatokat Pest megyé­ben is a reális munkaerő­szükségletet figyelembe véve írják ki. Tehát pályázati úton oda irányítanak több végzőst, ahol munkájúkra a legna­gyobb szükség van. Természe­tes velejárója ezeknek a pá­lyázatoknak, hogy a megyék tanácsai, más szervei minél több segítséget adjanak a pá­lyakezdő szakembereknek. Se­gítsék letelepedésüket, köny- nyítsék meg a lakáshoz jutá­suk útját, enyhítsék családala­pítási gondjaikat; egyszóval adjanak startjukhoz” minél több és differenciáltabb segít­séget. A TÁRSADALMI ÖSZTÖN­DÍJAK rendszerét is érinti a minisztertanácsi határozat. Elsősorban a rosszabbul ellá­tott területek írjanak — és ír­hatnak — ki ösztöndíjakat, ez­zel is vonzóbbá téve a későbbi letelepedést. A tapasztalatok elemzése után kerül majd sor arra, a későbbiekben, hogy az említett foglalkozási körökön kívül más diplomás kategó­riákra is kiterjesszék az irá- nyltottabb munkába állás mó­dozatait. V. M. MEGSZÉPÜL A TAVASZ UTCA Utak, járdák a városban Amikor a máriabesnyői Klapka utcában megépült a közút, autóbuszjáratot1 kapott Gödöllőnek ez a része. Fejlő­dést jelentett ebben a negyed­ben az is, hogy az idén kor­szerű ABC-áruházat nyitottak. Nemrégiben ismét útépítők vonultak fel: a városgazdál­kodási vállalat munkásai hoz­záfogtak a Tavasz utca asz­faltburkolatának kialakításá­hoz. A kétszeres aranykoszorús szocialista brigád, Deme Ist­ván vezetésével és Asztalos Ferenc brigádja a munka ki­vitelezője. Deme István régen gondozza Gödöllő útjait, tíz éve építi, karbantartja az utcákat, és sokat segített a ta­nácstagok ál'tal vezetett húsz­ezer forintos járdaépítési ak­cióban. Régóta panaszkodtak már a. lakosok a Tavasz utca rossz állapota miatt, s végül Ber- náth József né megyei tanács­tag, valamint Gömöri Gusztáv városi tanácstag közreműkö­désének köszönhető, hogy megkezdődött a munka. Már elkészült két oldalon az út szegélye, mintegy hétszáz mé­ter hosszon, valamint három­száz méter hosszú, hat méter széles aszfaltos út és az ezer négyzetméter járda befejezése után javulnak a közlekedési körülmények. A tervek sze­rint a Fenyvesi nagyútra for­duló szakasz harminc-negyven méterén is korszerűsítésre ke­rül sor. A munkák irányítója Kuk­tái András építésvezető. Ör­vendetes, hogy a telefonveze­téknek is hagytak helyet, két­százhatvan méteres műanyag csövet fektettek le e célra. Az út és a járda között zöld sáv is maradt, oda kerülnek majd a vízvezetékcsövek: a vezeték lefektetésekor nem kell járdát bontani. A Tavasz utcai közút befe­jezés után a brigádok a város­központban dolgoznak majd, a Városmajor utcában. Nagy Vendel brigádja az Isaszegi úton épít járdát, s a város számos tanácstagi körzetében dolgoznak a gyalogjáró uta­kon a lakosok. Az elmúlt szombaton például a Rózsa utcában, Hunyadi János utcá­ban vonult fel népes társadal­mi ' munkáscsoport, hogy be­tonlapos járdát építsen. Gs. J, mm S - - .•;;í *•< < f'4'i tét?A 4; i ,ÍA;> ' * N­L • Lf í m t _J A Pl A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA in. Évfolyam, i68. szám 1976. JÚLIUS 17., SZOMBAT Már a búzát Fenyoharaszton elindultak a gépek Az aszódi és a ferencvárosi malomba szállítják A Kartal-versegi Egyesült Barátság Termelőszövetkezet­ben, Székely György főagro- nómus tájékoztatása szerint, július 13-án fejezték be mint­egy 250 hektárnyi területen a tavaszi árpa aratását. A szövetkezetre ebben az esztendőben kilencszázhúsz hektárnyi búza betakarítása vár. Július 14-én a fenyőha­raszti táblában ötven hektáron kezdték el az aratást. A szá­raz időjárás miatt a szemek kissé besültek, ennek ellenére, negyvenkét mázsa átlagter­mést várnak hektáronként. A búza minősége kiváló, többsége Bezosztája, Rannája, Aurora és Kavkáz-fajta. Tíz kombájnnal megy a munka; két E 512-es az idén dolgozik először, továbbá három idő­sebb NDK-beli gép halad a táblában, SZK 4-es és SZK 5-ös kombájnokkal együtt. A szállítást billenős IFA- teherautókkal és MTZ-trak- torral vontatott billenős pót­Gépészek és gazdászok lesznek Táncol a tanulótábor Barcsa Zsolt (elvétele Kétszázötven középiskolás i át, utána két óra egyéni tanu­A két SZK 5-ös. kocsikkal bonyolítják le. A gabona egy részét az aszódi maiamba szállítják, s a ter­vek szerint gabonát visznek a ferencvárosi malomba is. Ha az időjárás engedi, jú­lius 25-re a termelőszövetke­zet befejezi a kenyérgabona betakarítását. Kép és szöveg: Barcza Zsolt Anyakönyvi hírek érkezett a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem tanulótábo­rába, amelynek foglalkozásai július 12-én, hétfőn kezdődtek el. A harmadik osztályt most végzett diákok, akik valameny- nyien fizikai munkások gyer­mekei, az ország különböző tájairól utazták Gödöllőre. Az első napon már előadá­sokon vettek részt, hat órán lás következett. A gépésznek, illetve gazdásznak készülő fia­talok külön csoportba kerül­tek. A szellemi erőpróba után, este napi program a játék és a szórakozás. Ismerkedési es­tet is rendeztek részükre, az egyetem pinceklubjában, ahol Füredi János gondoskodott a disc-jockey programról. Született: Czibulya Sándor Imre és Dóra Hona Mária: Anikó, Gyarmatihy György és Matuz Mária: György, Krekó József és Szerencsés Erzsébet: Zsolt, Szénási Imre és Petrik Mária: Anita Magdolna, Lim- perger László és Tóth Mária: Tamás, Nemcsak Mihály és Molnár Margit: Dénes, Agócs József és Szűcs Erika Valé­ria: Róbert, Kassa István és Furucz Magdolna: István, Ka­pitány Imre és Antal Mária: Mária, Cziczka János és Pó­lyák Mária: Szilvia, Takács László és Szabó Mária: Zol­tán, Tóth István és Gáli Ka­talin: Katalin, Hajdú Tibor és Juhász Terézia: Tibor, Hege­dűs Frenc és Újvári Julian­na: Ferenc, Mészely István és Deák Erzsébet: István, Szarka László és Szűcs Ildikó Ilona: Ildikó, Soós János és Lázár Julianna: János, Kosa József és Varga Terézia: Krisztina, Árva András és Nagy Ilona: Tünde, Tiller Kálmán és Uh- lár Mária: Aliz, Szabó László és'Dézsenyi Valéria: Valéria, Posváncz József és Fervagner Katalin: Katalin, Nagy József Mátyás és Rausz Ilona: Má­tyás, Bunna József Ferenc és Szűcs Margit: Brigitta, Kóti Károly és Major Erzsébet: Erzsébet, Nagy József és Nagy Margit: Róbert Péter, Farkas Imre István és Galba Györ­gyi Irén: Györgyi Gabriella, Bognár Rudolf és Szolyák Mária: Roland, Nagy Sándor és Drasovszky Irén Mária: Sándor, Belicz János és Nagy Ilona: Henrietta Krisztina, ■Qyenes László Benedek és Gajner Anna: Zsuzsanna, Ónodi József és Kelemen Er­zsébet: Erzsébet Edit, Gyeb- nár Zoltán és Virág Mária Gi­zella: Mariann, Éliás Ferenc és Hartman Erzsébet: Edit, Pesti József és Horváth Edit: József, Imre József és Szabó Ilona: József, Varga Ferenc és Fucskó Erzsébet: Szilvia,' Pálinkás László és Dybas Ág­nes Vilma: Tímea, Szlovák István és Kuczi Judit: Judit Krisztina, Egyed Mátyás és Oancz Terézia: Gizella, Gá- í bor Ézsiás Mihály és Faragó Róza Katalin: Tímea, Galla József és Basa Terézia: Jó­zsef, Abonyi László és Tóth Anna: Zsuzsanna, Molnár Mi­hály és Romhányi Erzsébet: Krisztián, Pálinkás András és Kővágó Erzsébet: Csaba, Lit- kei János és Bunya Irén: László, Kiss Sándor és Novák Gizella: Andrea, Szabó Im­re és Bak Irén: Zsolt, Váradi Attila és Csámpai Éva: Éva, Lénárt István és Makádi Ilo­na: Norbert, Szabadi Attila Árpád és Sarina Mária: Anna­mária, Helembai Árpád és Nalepka Magdolna: Csaba, Gábor András Géza és Kiss Katalin: Róbert. Házasságot kötött: Nagy Já­nos és Kovács Piroska; Krl- zsán János és Papp Rózsa; Juhász Péter és Rózsa Irén Mária; Rapai Ferenc és Pálffy Judit; Köbér István Mihály és Varga Györgyi; Csabai Jó­zsef és Csákvári Erzsébet. Névadót tartottak: Pleizer Ferenc és Farkas Ilona: Atti­la, Éliás József és Gyebnár Judit: Krisztián. Elhunytak: Gál József né Kalmár Mária, Berki Sándor, Juhász Józsefné Boda Anna, Weisz Ferencné Varga Mária, Szinner Róbertné Kolena Aranka, Bene Józsefné Hercs- ka Janka, Hafner Györgyné Ernyei Jozefin, Helembai Zol­tán. Takarmány - háromezer szarvasmarhának Az állatállomány teljes ta­karmányszükségletét helyben termelik meg az idén a vác- szentlászlói Egyesült Zöldme­ző Termelőszövetkezetben — hallottuk Furulyás Jánostól, a szövetkezet elnökétől. Az idén mintegy 240—250 vagon lucernát tárolnak be, borsósilóból pedig összesen 480 vagonnal készítettek. A gazdaságban jelenleg há­romezer szarvasmarhát kell takarmányozniuk. Tiszta ma­gyar tarka törzstenyészetük van. s= onthat! jegyzet Sebesség Az az igazság, hogy én is roppant boldog voltam, amikor az első járművet birtokba vehettem. Kétke­rekű volt szegény pára, s lábam volt a motorja ... de arra mindenképpen al­kalmas, hogy aki abban az időben még gyalog járt, le­hagyjam vele. Sőt, azokat is egyre gyakrabban meg­előztem, akiknek már rég­óta volt az enyémhez ha­sonló bringájuk. Történt aztán egyszer egy különös eset, aminek tanulságát azóta sem fe­lejtettem el. Emlékszem, hogy atyám jóbarátjával szénát gyűjteni vagy ka­pálni igyekeztünk kerék­párunkon a határba. (Van ennek már húsz éve is.) Jómagam, mint ifjú és mohó, ugyancsak beleta­postam a pedálba: hol megelőztem az öreget, hol fékezve lassítottam, elma­radtam tőle, hogy aztán újra, félelmetes tempóval surranhassak tova mellet­te. Ő — Slosszer Jánosnak hívják, kovácsmester, te­hát olyan ember, aki egyébként is megtanulta a testi erő szinte tudomá­nyos beosztását — állan­dó, nyugodt tempóban ha­ladt, majd amikor végkép­pen megunta rakoncátlan közlekedésemet, megállított és így szólt csendesen: — Te, fiú! Mire való ez az örökös rohangálás? A biciklit állandóan egyenle­tes tempóban hajtsd, an­nak semmi értelme, hogy fölöslegesen elfáradjon az ember ennek a gépnek a hajszolásában, elvégre az van értünk, és nem fordít­va. Továbbá, nézd meg azokat, akik gyalog men­nek a mezőre. Az biztos, hogy mi kényelmes, nor­mális tempóban is előbb célba érhetünk, mint ők, akkor pedig minek fölös­legesen rohangálni? E néhány mondat vagy inkább már csak a mögöt­tük rejtőzködő intelem húsz év után is fel-felde- reng bennem, ha a sebes­ség mai megszállottjainak és áldozatainak tragédiái­ról, családjaik, rokonaik gyászáról hallok. Igaz, ahogy mondani szoktuk, az idők megváltoztak, életünk, mindennapjaink tempósab- bak, de az intelem még mindig roppant időszerű. Ma is igaz, hogy aki gép­pel közlekedik, az előbb célba érhet, mint az, aki gyalogszerrel indul el, s akinek gyorsabb gépe van, az mindkettőnél előbb. Mégis az a módi, hogy gyorsabb gépeinkkel akkor is igyekszünk megelőzni a kevésbé gyorsakat, amikor megelőzésükre csak ve­szélyt teremtve van esé­lyünk. Az általános tapasztala­tok szerint két ok miatt lépjük túl a normális se­bességeket. Az egyik, hogy elkésve indulunk el külön­féle találkákra, rendezvé­nyekre, a másik, hogy a ma­gunk gépét mindenkiénél gyorsabbnak vélve, nem ! ismerünk lehetetlent. Vall­juk be: mindkét ok tőlünk eredhet, éppen ezért saját magunknak kell leküzde- nünk a hibát is. Annál inkább célszerű ezt belátni, mert közlekedő társaink soha, semmilyen körülmények között nem fogják megtudni előre, hogy nekünk roppant sür­gős a dolgunk. Ezt, egy-két kivételtől eltekintve, egyet­len jármű alakjából, színé­ből, sőt áramvonalasságá- ból sem lehet megítélni. Aki pedig a sebesség megszállottja, az lássa be: nemcsak saját, hanem má­sok életét is pillanatról pillanatra kockára teszi. Az általuk okozott tragé­diákban legtöbbször nem a rossz útban vagy a jármű műszaki berendezéseiben keresendő a hiba, hanem egy különleges, semmihez nem hasonlítható „műszer­ben”, abban a „fékrend­szerben", amelyiket nem a szervizek feladata javítani, hanem magunknak kell karbantartanunk. Mégpe­dig minden időben! Embertársaink testi ép­sége érdekében csökkent­sük a bódító sebességet, hogy ne kelljen mindunta­lan a kocsi fékjére lép­nünk. Kaposi Pál A k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom