Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-03 / 130. szám

A nyersgyapjútól az előfonásig A Hazai Fésűsfonó kistarcsai gyárában a levágott, bálák­ba csomagolt birkabunda a gyapjúválogatóba kerül, aho! a Béke szocialista brigád tagjai nagy hozzáértéssel és tapaszta­lattal 8 minőségre osztják szét. A fürtöket a kártológép tisztítja és elemi szálakra bontja. A szálakat az előfonóban egyengetik és nyújtják. Felvé­telünkön: Szőke József nő ellenőrzi a gép működését. Nagy Iván felvételei 1878-BAN ALAKULT A sikersorozat bizonyít A Gödöllői Tavasz program- sorozat keretében megrende­zett kórustalálkozón az idén a gödöllői városi kamarakórus kapta a zsűri és a közönség együttes diját. A kétévenként sorra kerülő találkozó fődíja egy serleg, amit tavaly is ez az együttes nyert el. A gödöllői városi kamarakó­rus karnagya Újvári Géza, aki nemcsak összetartani képes a jó képességű énekeseket, ha­nem hangszélesítő- és tágító gyakorlatokkal, prozódiai, rit­mikai értelmezéssel képes el­fogadtatni minden szólammal a legkülönbözőbb zenei műve­ket. Ennek köszönhető, hogy a kórus repertoárja gazdag és színvonalas. A gödöllői kórus élete hosz- szú múltra tekinthet vissza: 1978-ban lesz száz éve annak, hogy megalakult az első ének­kar, az akkori mezővárosban. Az elődökhöz méltó űj együt­tes hat esztendeje alakult ki; sikersorozatuk bizonyítja, hogy az elődökhöz méltóan magas mércét állítottak maguk elé. A gödöllői városi kamarakó­rus ebben az évadban a ta­vaszi kórustalálkozón lépett utoljára színpadra. Legköze­lebb augusztus 2-án próbálnak ismét. Ekkor kezdik el a fel­készülést a város augusztus 20-i ünnepélyére, majd ugyan­ebben a hónapban a Gödöllőn rendezendő fogászati kongresz- szuson szerepelnek, ősszel is­mét minősítő versenyen vesz­nek részt. (dj) Utakra, hidakra hat millió A gödöllői városi tanács az utak, hidak fenntartására 1976-ban kétmillió forintot, az utak felújítására további négy­millió forintot költ. Ebből fe­dezik az Arany János utca és a Munkácsy Mihály utca felújítását, a Tessedik úti buszforduló burkolatának meg­erősítését. Ugyancsak sor ke­rül az Ady Endre sétány és a Török Ignác utca csomópont­jának kiépítésére, a Honvéd utca szélesítésére, s a csatla­kozó utcáknál megépítik a sár­rázókat. Többek között ebből az összegből tervezik a Drego- nya utca szélesítését, a süly- lyesztett szegély építését, va­lamint a Bajcsy-Zsilinszky és a Szilhát utca sarkán levő te­relősziget bontását. Vizsga Galgamácsán A gödöllői járási pártbizott­ság szervezésében több mint húszán kezdték meg tanulmá­nyaikat Galgamácsán, a mar­xizmus—leninizmus esti közép­iskola kihelyezett osztályában. A foglalkozásokat a községi tanács épületében tartják. A minap zajlottak le a második félévi vizsgák, amelyekkel le is zárult az egy évig tartó tanfolyam. A tanfolyam hallgatói sike­resen adtak számot a tanul­takról. Tóth András és Kukely István tanfolyamvezetők érté­kelték a közös munkát, szóltak az eredményekről és a hibák­ról is. A vizsgákat követő ba­ráti beszélgetésen a hallgatók ajándéktárgyakkal kedvesked­tek a vezető tanároknak. III. ÉVFOLYAM, 130. SZÁM 1976. JÚNIUS 3., CSÜTÖRTÖK Még nincs érvényes szerződés Á betongyűrűk sorsukra várnak Óriás betongyűrűk jelentek meg a napokban a gödöllői kastély előtt, eltakarva, körül­bástyázva a rusztikus padok­kal, asztalokkal barátságossá tett pihenőhelyet. A városiak csodálkozva nézegették, tűnőd­tek, vajon hova kerülhetnek ezek a hatalmas hengerek. A betongyűrűk sorsáról Barsy László, a városi tanács mű­szaki osztályának vezetője tá­jékoztatta lapunkat. Gödöllőnek nemcsak a kör­nyéke gazdag dombhajlatok­ban, belterületének felszíne is változatos. Nem ritka jelenség, hogy egy-egy nagyobb zápor, zivatar után patakok keletkez­nek az utcán. Különösen Sok­szor nyaldossa a gödöllőiek bokáját a Kossuth Lajos utcá­ban, a posta előtt az esővíz, ez azonban nem veszélyes, csak derűs ugrándozásra kész­teti a járókelőket. Az alaposan megtámogatott művelődési ház azonban az esővíznek „köszön­heti” egyre gyorsuló romlását. Tavaly kezdték ebben a ne­gyedben a lakóházakat bonta­ni, s szinte ezek eltűnésével egy időben rakták lé az új Szabadság téri lakótelep alap­jait. Ennek területét is átszeli a csapadékvíz, s a városi ta­nács szakértői véleményt kért arra vonatkozóan, hogy mi tör­ténjék itt a csapadékkal, ho­gyan oldják meg a felszíni vízelvezetést? A szakemberek megállapították, hogy a régi vízelvezezető rendszert — szaknyelven szólva — ki kell váltani, mert nem bizonyos, hogy a ma használatban levő Mondák és tények Vereséghely vagy versik? Marton Pálné Homok Erzsé­bet vérségi íróasszony a kö­zelmúltban megjelent Igaz me­sék című kötetében régi idők történeteit eleveníti fel, színe­sen, olvasmányosan — a fel­nőttek és a gyermekek számá­ra egyaránt élvezetesen. E könyvből azonban nem a vér­ségi múltról kapunk képet, hanem a kartaliról, hiszen Ho­mok Erzsébet ott nőtt fel, eb­ben a szomszédos faluban ne­velkedett. Az íróasszonyt iz­gatja a múlt, s mostanában ősi boszorkányságokat, mondá­kat. babonákat, legendákat gyűjt. Gyűjtési területe Kartól: Versegnek csak mai hétköz­napjairól ír, s a Vérségi hét­köznapok folytatása már nyomdában van. A helybeliek szívesen és természetesen kri­tikusan is fogadják elbeszélé­seit, hiszen a közösen átélt esztendők mindenki számára külön-külön tanulsággal szol­gálnak. Kevés település dicsekedhet olyan íróval, aki lakóhelye na­pi történelmét képes rögzíteni magas színvonalon. A vérségi­ekét azonban inkább a múlt izgatja, amit nem éltek meg, hanem csak öregek meséjéből, mendemondákból ismernek. Az egyik helybeli pedagógus. Bene Mihály, lapunk rendsze­res tudósítója foglalkozni kí­ván a község múltjával, az Anyakönyvi hírek Született: Szabó Gyula és i Buzdur Ilona: Borbála, Mo- ravecz Pál és Kalmár Mária: Beáta, Kara György Ottó és Tóth Erzsébet: Klára, Fityus István és Pálinkás Erzsébet Márta: Tamás, Szekeres Lász­ló és Pásztor Mária Irén: Cecília, Hajdú Mihály és Pod- laviczki Katalin: Katalin, Hasznosi Mihály József és Pa­jor Erzsébet: Csilla, Holé- nyi Gábor József és Szuromi Piroska: Krisztián, Póta Elek és Kardos Ilona: Gábor, Gróf István és Vancsó Erika Ág­nes: Gábor, Angyal László és Katona Erzsébet Julianna: Tamás, Szilágyi Gyula és Kriska Erzsébet: László, Varga Ferenc és Dányi Erzsé­bet: Zoltán István, Varga Sándor és Mackó Mária: At­tila, Szabó Mihály és Szabó Erika: Mihály, Hévizi János és Soós Margit: Irén, Vincze József Sándor és Szűcs Er­zsébet: Károly Ervin, Kunst Gábor András és Benkoviís Magdolna: Áron Nándor, Pásztor Károly és Szabadi Erzsébet: Zsolt, Rácz László és Kardos Jolán: László, Ko­vács László Károly és Rétsán Éva Mária: Annamária. Névadót tartott: Sára Zol­tán és Blaskovics Judit: Il­dikó. Házasságot kötött: Molik Miklós és Blank Mária Mag­dolna, Pusztai József és Ban­kó Piroska, Bugya Attila Csaba és Novák Magdolna, Kormos Frigyes Mihály és Keresztes Erzsébet, Kalmár István. és Szegedi Zsuzsanna. Elhunyt: Téringer Vilma 72 éves, Balogh János 71 éves, Musits Ferenc 82 éves, Cserha Istvánná Boros Er­zsébet 70 éves, Sándor János 38 éves. alábbiakban egyik erről szóló írását tesszük közzé. ★ Verseg nevének eredetére egy régi monda utal. Eszerint talán a XIII. század táján a falu határában nagy csatát vívtak egymással a magyarok és a tatárok. A monda úgy tartja, hogy itt tizenkét tatár kán is elesett, akiket egy domb tövében temettek el: ezt hívják ma Tatár-dombnak. Innen ere­dezteti a legenda a falu nevét is: egy csata vereséggel végző­dött, s e települést akkor ne­vezték el Vereséghelynek: ké­sőbb a hely szó lekopott: ezt a feltevést bizonyítani látszik az, hogy régi oklevelekben, ■különböző írásokban Vere- ségh-nek rövidítették a község nevét, s úgy mondják, hogy ez a név az idők során tovább rövidült. A monda mesés elemeit könnyű felgöngyölíteni: a ta­tárjáráskor nem volt itt ütkö­zet, különben is a XIII. szá­zadban a kán e nemzetben a legnagyobb méltóság volt, s így nem lehetett belőle egy­szerre tizenkettő! A Tatár-domb közvetlen kö­zelében terül el a Csapás nevű határrész: itt a török időkben viszont lezajlott egy vereséggel végződő csata. Az eseményről feljegyzések, régészeti leletek tanúskodnak, amelyből meg­tudjuk, hogy községünkben a törökök kíméletlenül öldököl­tek, feldúlták a lakosság há­zait, a templomot. Szerencsére az utóbbit nem gyújtották fel, mint a környező falvakban, s így ez az épület ma ritka kö­zépkori részletekkel büszkél­kedhet. A török Időkkel foglalkozó történetírók sokszor beszélnek tatárokról. Nem véletlen, hiszen a torok csapatok legvéreng­zőbb előőrseit a tatár hordák alkották. Miért említem ezt meg? A tárgyi bizonyítékok mellett ez is magyarázatot ad­hat a három név, Vereséghely, Tatár-domb, és Csapás elneve­zések keletkezésére. A mondá­ban, s a szájról szájra szálló mesékben azonban elmosódtak a valóságos összefüggések. Helységneveink magyaráza­tával több nyelvészünk foglal­kozik: sokan próbálkoztak a Verseg helynév szófejtésével is. Keletkezett egy olyan teó­ria, mely szerint egy ősi hal­fogó szerszám nevéből, a var­sából, verséből származik. Pon­tosabban e fonalból készült dobformájú szerszám fiókjá­nak elnevezéséből, amit ver- siknek, verseknek, vörösöknek hívnak. Az okfejtés szerint a k-t azon az alapon váltotta fel a g-hang, mert mindkettő ki­csinyítő képző. A magyarázat fél évszázada született, s az­óta sokat fejlődött a nyelvtu­domány. Űj tárgyi és írásos emlékek kerültek elő, amelyek ugyancsak megingatták e szár­maztatás realitását. Ezért hasznos az, ha időnként akad egy-egy kutató, aki gazdagabb anyag birtokában újra és újra próbálkozik helységneveink eredetének megfejtésével. elbírja a nagyobb megterhe­lést jelentő Szabadság téri la­kótelepet is. E szakvélemény alapján a városi tanács meg­rendelte a csapadékelvezető rendszer terveit a Pest megyei Tervező Intézetnél, majd a Pest megyei Tanács beruhá­zási vállalatát bízta meg, hogy keressen kivitelezőt a munkák elvégzésére. A csapadékelvezető rendszer megépítésére a beruházó a gö­döllői központú Közép-ma­gyarországi Közmű- és Mély­építő Vállalatot kérte fel, de a kivitelezésre sajnos még nin­csen érvényes szerződés. Sze­keres Tibor, a KKMV 1-es szá­mú főépítésvezetőségének épí­tésvezetője elmondta, hogy a jelenlegi tervek véleményük* szerint műszakilag nem kivi- telezhetők. A munka a virágpavilon tá­jékán kezdődne, ahol a KKMV munkatársainak majd át kell vezetniük az óriás- gyűrűket a 3-as út alatt, hogy a rendszer Ady End­re sétányba kapcsolódjék, s betorkolljon a Rákos-pa­takba. A helyzet jelenlegi állása szerint tehát nem tudható, hogy meddig díszíti városunk gyönyörű parkját a betonher.- ger-csoport. Addig is, amíg megállapodás születik — és ennek időpontja bizonytalan — ajánljuk a Budapestről ér­kező kirándulóknak, hogy ta­lán itt kempingezzenek. Cső­lakóknak is kiadható a jöven­dőbeli esővízcsatorna. Remél­jük azonban, hogy nem lesz ideje senkinek sem berendez­kedni a betongyűrűkbe, s rö­videsen megköthetik a végle­ges kivitelezési szerződést. Örszigethy SPORT -4- SPORT -f SPORT + SPORT Harc a második helyért A II. osztályban befejeződtek a küzdelmek Vasárnap lejátszották a já­rási labdarúgó-bajnokság ta­vaszi 14. fordulóját. Az I. osz­tályban lejátszott találkozók eredményei az alábbiak: Zsám- bok—Kistarcsa 2:2, Domony— Veresegyház 1:1, Galaghévíz— Kartal 1:1, GEAC—Pécel 7:1, Honvéd Malinovszkij SE—Hé- vízgyörk 1:1, Bag—Túra 3:4, Kerepes—Domony 2:1. Az élmezőnyben annyi vál­tozás történt, hogy a bagi csa­pat visszaesett a negyedik hely­re, a kartaliak pedig a dön­tetlennel és jobb gólkülönb­ségükkel a harmadik helyre léptek elő. Nem várt ered­ménynek számít a GEAC nagyarányú győzelme és a ba- giak hazai veresége. Nagy harc várható az ezüstéremért. A tabella állása az I. osz­tályban : 1. Kistarcsa 25 19 4 2 63-17 42 2. Veresegyház 25 13 7 5 48-32 33 3. Kartal 25 13 6 6 60-23 32 4. Bag 25 12 8 5 46-39 32 5. Hévízgyörk 25 10 8 7 54-46 28 6. Honvéd Malinovszkij 25 10 6 9 56-41 26 7. GEAC 25 12 2 11 65-56 26 8. Pécel 25 9 3 13 41-56 21 9. Galgahévíz 25 8 5 12 35-61 21 10. Zsámbok 25 9 2 14 45-51 20 11. Túra 25 9 2 14 52-67 20 12. Dány 25 6 7 12 55-64 19 13. Domony 25 7 3 15 45-74 17 14. Kerepes 25 6 3 16 35-70 15 A II. osztályban lejátszott mérkőzések eredményei: Isa- szeg II.—Galgamácsa 2:1, Val- kó—Mogyoród 3:5 és Nagytar- csa—Szada 3:0. A galgamácsai együttes aranyérmét a vereség sem ve­hette már el. Ezzel a három mérkőzéssel a bajnokság a II. osztályban befejeződött, a végeredmény az alábbi: 1. Galgamácsa 15 11 — 4 41-27 22 2. Mogyoród 15 9 2 4 39-20 20 3. Szada 15 7 4 4 35-21 18 4. Isaszeg II. 15 8 1 6 34-23 17 5. Valkó 15 7 2 6 36-29 16 6. Gödöllő II. 15 6 4 5 33-43 16 7. Kartal n. 15 4 3 8 35-37 11 8. Nagytarcsa 8 4 2 2 17-13 10 A fegyelmi bizottság hatá­rozatai közül kiemeljük, hogy Pintér István valkói rendezőt szigorú figyelmeztetésben ré­szesítették. Lakatos Ernő ke- repesi ifijátékost négy, Szád­vári Péter isaszegi játékost egy bajnoki mérkőzéstől eltiltották. □era az öregfiúk Ismét levelet kaptunk Gal- gamácsáról, ahonnan Borna István, a helyi tömegsportbi­zottság vezetője tudósított a bizottság által szervezett kis­pályás labdarúgó-bajnokság újabb eseményeiről. Legutóbb az alábbi eredmé­nyek születtek: Vácegresi KISZ—Kéripusztai Állami Gazdaság 3:3, Galgamácgai KISZ—Tsz Agronómia 2.1, öregfiúk—Váckisújfalu 2:0 és Vácegresi KISZ—Tanács-pe­dagógus SE 0:3 (nem álltak ki). Az események peregnek, jó a játék, népszerű a kispályás labdarúgás... Az egyik fordu­lóban még a galgamácsai KISZ-esek álltak a tabella élén, s most ismét átvették a vezetést — nyolc ponttal — az öregfiúk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom