Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-04 / 131. szám
Hl. ÉVFOLYAM, 131. SZÁM 1976. JÚNIUS 4., PÉNTEK Önkéntes társadalmi segítőink Kiállítás a járási hivatal nagytermében A Pest megyei Rendőr- főkapitányság tanulmányi és propagandacsoportja szervezésében június 2-án, szerdán délután nyílt meg Gödöllőn a Belügyminisztérium vándor- kiállítása Önkéntes társadalmi segítőink címmel. Az önkéntes rendőrök munkáját és társadalmi szerepét reprezentáló anyag megyénkben először Nagykátán, majd Cegléden, s utoljára Gödöllőn ke-- rült az érdeklődők elé. Konrád Péter, a Pest megyei főkapitányság tanulmányi és propagandacsoportjának vezetője elmondta, hogy a szocialista törvényesség megtartásának társadalmi jelentősége van, s éppen ezért ennek széles körű tudatosítása is társadalmi feladat. Nem a büntetés a fő cél, hanem a bűntett megelőzése. A bűntettek megelőzésében fontos szerepük van az önkéntes rendőröknek, akik nagy segítséget nyújtanak a törvényesség megvalósulásában. A városban és a gödöllői járásban számosán vállalják ezt a felelősségteljes feladatot. Lakatos László rendőr őrnagy, a Gödöllői Járási-Városi Rendőrkapitányság közrend- védelmi alosztályának vezetője a kiállítás megnyitóján el«»' mondta, hogy a város és a járás területén harminckilenc csoportban, négyszázötvenkilenc önkéntes rendőr tevékenykedik. Négy s záz ti zen k i len cen a közrend fenntartásában segédkeznek, huszonnyolcán a közlekedés irányításával, ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat látják el, míg az ifjúság- védelemmel és a társadalmi tulajdon védelmével hat-hat önkéntes rendőr foglalkozik. Az elmúlt esztendőben a városi és a járási önkéntes rendőrök csaknem húszezerszer teljesítettek szolgálatot, az önként vállalt feladatok ellátására összesen majd kilenc- százeaer szolgálati órát fordítottak. Vállaltak rendezvényeken felügyeleteket, részt vettek a közúti ellenőrzésben és számos más feladatra vállalkoztak. Az alosztályvezető a jelenlevőket arról is tájékoztatta, hogy az önkéntes társadalmi ' segítők tavaly tizenkét körözött bűnöző elfogásában működtek közre, hatvanhét olyan személyt állítottak eíő, akik megsértették a közrendet. Jó munkájukat bizonyítja, hogy 1975-ben ötvenketten kaptak kitüntetést; tizenegyen tizenöt esztendeje, negyvenen pedig tíz esztendeje viselik az önkéntes hivatást kifejező karszalagot. Az önkéntes rendőri szolgálat társadalmi feladat, s ezt a városi tanács és a járás községi tanácsainak vezetői is elismerik: több alkalommal kaptak dicséretet a tanácsi vezetőktől, s a szerdai kiállítás megnyitóról sem maradtak ■ távol a tanácsok képviselői. Megjelent dr. Süpek Zoltán, a járási hivatal elnöke, Benedek János, a városi tanács elnöke, s többek között Pásztor Béla, a veresegyházi nagyközségi tanács elnöke és Kiss Károly, az aszódi nagyközségi közös tanács elnöke is eljött a megnyitóra. Lakatos László beszélt arról is, hogy milyen jogai vannak az önkéntes rendőröknek, akik ugyanúgy igazoltathatnak, mint a hivatásosok, nyilvános helyen ellenőrizhetik a rendet, és például a balesetet szenvedett személy segélynyújtásához bármilyen gépkocsit leállíthatnak, igénybe vehetnek. Az önkéntes rendőrök a hivatalos személyeket is megillető jogvédelmet élveznek. Természetesen ez a munka nemcsak jogokkal, hanem szolgálati kötelességekkel is jár. Annak az állampolgárnak, aki vállalkozik erre a társadalmi feladatra, példát kell mutatnia a törvényesség megtartásában, a munkában és a magánéletben egyaránt. Az önkéntes rendőrök nélkülözhetetlen munkát végeznek, a rendőri szervek a jövőben is jó támaszra, értő segítőkre találnak bennük. Az önkéntes rendőrök fegyelme, szakértelme a rendőri munka hatékonyságát növeli. Minderre utalva idézte Lakatos László megnyitójában azt a mondatot, amely az áprilisi önkéntes rendőri konferencián hangzott el: A bűnözés társadalmi jelenség, az ellene való küzdelem társadalmi kötelesség. A vándorkiállításnak is az a célja, hogy minél több emberrel ismertesse meg az önkéntes rendőri munkát, s bemutassa ennek fontosságát. Ezt a célt szolgálják a június 10-ig, a járási hivatal nagytermében megtekinthető kiállítás, az ott látható sok fénykép és tabló. Ö. E. Falvak hajdani sorsa, I. Mit őriz a népi emlékezet? Készülőben van Veresegyház helytörténete. Horváth Lajos, helyi lakos, a Pest megyei Levéltár munkatársa esztendők óta kutatja, írja a falu történetét. Vizsgálódásai során kevés olyan régi iratot, oklevelet talált, amely Veresegyház keletkezésére, betelepülésére utalt volna. A helybeli öregek elmesélése és néhány régi írásos nyom alapján szerzett tudomást az Árpád-kori Ivacs falu létéről. Horváth Lajos barátaival ásót, kapát fogva ment ki az ivacsi határrészre, s amikor néhány értékesebb maradványt talált, felkereste a Nemzeti Múzeumot, amelynek vezetői vállalkoztak az ásatás vezetésére: a munka nemrégiben sikerrel járt, az országos jelentőségű középkori építészeti emlék feltárásáról május 30-i számunkban tudósítottunk. Az alábbi sorozatot az ivacsi feltárás iránt megnyilvánuló nagy érdeklődés kielégítésére adjuk közre. A vidék XI. századi képe Kálti Márk XIV. századi krónikájában tűnik fel. Géza és László hercegek seregeikkel Vácról indultak Salamon király ellen és 1074. márc. 12-én érkeztek meg Cinkotára, amely akkor valószínűleg hercegi birtokközpont, udvarhely volt az államalapítás korától kezdődően. Salamon király serege északkelet felől érkezett. A két sereg között a Mogyoród nevű hegy feküdt. A sűrű köd miatt a seregek két napig várakoztak. A hagyomány és magja A hercegek seregei győztek a csatában március 14-én, Salamon maradék híveivel Szigetfőnél átkelt a Dunán és az ország nyugati részére menekült. László herceg, a későbbi I. László király, a csata előtti fogadalmához híven a csatatéren bencés apátságot alapított Szent Márton tiszteletére. Az apátság birtokára falut telepített, de az apátság ezen kívül jelentős tizedjövedelmet is élvezett — későbbről igazolhatóan Tarcsa és Főt tizedét is — a közvetlen kör-nyéken. A mogyoródi bencés apátság tevékenységével hozható kapcsolatba Mezőszentmárton, a korábbi Hártyán. Helyén ma Sikátorpusztát találjuk, ahol templomromjai még láthatók. A mindmáig erősen élő veresegyházi és szadai néphagyomány szerint mindkét helységnek őse Ivacs volt. A szájhagyományban és naív népi etimológiában, valamilyen nagyobb csata és ezzel együtt járó pusztulás emlékét is megtaláljuk. A különböző hagyományelemek azonban rendkívül töredékesek, néha ellentmondásosak; így nehezen illeszthetők össze. Mindenesetre, ha Ivacs falu létezett is már a mogyoródi csata idejében, 1074-ben; az itteni csatározást el kell vetnünk! A királyi sereg kisebb menekülő részei sem kelhettek át Mogyoródnál az akkor még sűrű erdővel borított Somlyón, még kevésbé kerülhették meg azt, egyébként is a patakokkal szabdalt és vizenyős terület gátolta volna a menekülés^ A hagyomány a községtől mintegy három dűlőíöldnyire olyan nagy méretű csata emlékét őrzi, hogy a vér egészen a falu széléig folyt volna. A csata he]y$ Vaskapu néven ismert, s már a múlt században is csak két homokbucka között haladó dűlőút volt, a jelenlegi református temető és Revetek között. A naív népi etimológia Ivacs falu nevét a csata alkalmával elhányt ívekről, íjakról eredezteti. Harangját kútba vetették a tatárok hírére. A templom alapfalai az Ivacsokban a századfordulón még látszottak. A régi kutat — amely száz évvel ezelőtt még megvolt — Harangkútnak hívták, mert a hagyomány szerint abba vetették bele a harangot. Királyi lisziviselő Ivacs nevének valódi jelentésével és eredetével kapcsolatban csak találgathatunk források hiányában. Lehetséges a szláv Iván vagy az egyesek által feltételezett magyar Iva személynévből való származtatása is. A régi, már használaton kívüli „cs” kicsinyitő- képzővel alakulhatott az Iváncs, Ivacs. Az Iváncs alakból könnyen kieshetett a szó- belseji nazális és lett Ivács, aminek második magánhangzója később talán a múlt századi tagosítás után megrövidülhetett, amikortól a tagosí- tott területeket többes számban kezdték nevezni: Ivacsok, Hosszakok, Szentjalcabok, Bőbősök, Revetek, Csibajok stb ... Ha helyes nyomon járunk, akkor Ivacs Valóban régi település lehetett, mert a Egy bizottság munkatervéből Női gondok az ikladi Gaiga-parti Tsz-ben Járásunk mezőgazdasági üzemeiben általában több a női téesz-tag és alkalmazott, mint a férfidolgozó. Éppen ezért a termelőszövetkezetekben fontos szerepe kell, hogy legyen a nőbizottságok munkájának: az ő feladatuk figyelemmel kísérni az asszonyok, lányok élet- és munkakörülményeit, fizetésének alakulását. Az ikladi Galga-parti Termelőszövetkezet héttagú nőbizottsága is nagy gonddal foglalkozik a nők helyzetének javításával, s a bizottság elnöke, Pálinkás Tiborné szinte minden asz- szony és lány körülményeit igyekszik megismerni. Kevés a vezető Ebben a téeszben az alkal- mazottali, és téesz-tagok csaknem fele nő: a nyugdíjasokat és járadékosokat nem számítva, kétszáznégy lány és asz- szony dolgozik a szövetkezetben. Az ikladi nőbizottság 1976- ra szóló munkatervét már jóváhagyta a szövetkezet vezetősége, ennek elkészítésekor számba vették, hogy a téesz vezető testületéiben milyen az asszonyok aránya. Megállapították, hogy a tizenkét tagú vezetőségből öt, az öttagú ellenőrző bizottságból egy, a szintén öttagú döntőbizottságból kettő, a nyolctagú háztáji bizottságból ugyancsak kettő asszony, s az öttagú szociális bizottságnak pedig valameny- nyi tagja nő. A középszintű vezetők között (brigádvezetők, telepvezetők) már kevesebb az asszony, körülbelül négyszer annyi férfi tölt be vezetői tisztséget. A nőbizottság tagjai rendszeresen járják a munlcahelye- ket, följegyzik, hogy hoL mire van szükség: az elmúlt esztendőben például szellőzőberendezést, mosdót építettek, óriás szódáspalackot juttattak az egyik munkahelyre a nők kérése alapján. Az otthoni élet- körülményeken is segítenek: törekszenek arra, hogy a nagycsaládos asszonyoknak egész évben legyen munkája, elfoglaltsága. Ha szükség van rá, anyagi segítséget is adnak. Legutóbb például, mint Pálinkás Tiborné elmesélte, az egyik asszony nehéz helyzetbe került; ugyanis férje majd egy esztendőn át betegállományban volt. A férjet röviszemélynévből vett helynevek a X—XII. századra tehetők. A korai Visegrád, utóbb Pest vámegye területe nem a várbirtokok, hanem a királyok és a hercegek közvetlen irányítása alatt állott. Iva vagy Iván személyében udvari tisztviselőt vélhetünk, aki egy ilyen birtok igazgatásával volt megbízva. Csak egy ház... A szájhagyomány úgy tudja, hogy a tatárok közeledtének hírére Veresegyházon — vagy Ivacson — nagy gödröt ástak a falu lakói és sokan közülük abba bújtak el, mások a környező erdőkbe menekültek. A tatárok a befedett gödör fölött járkáltak sokáig és nem vették észre a rejtekhelyét mindaddig, amíg a csecsemő el nem sírta magát. Azután megöltek mindenkit a gödörben. Az ártatlan csecsemő sírása, ameiy egy egész közösség pusztulását okozza — elterjedt motívum, A másik elbeszélés szerint a lakosok a kőtemplomba menekültéit. A tatárok, bevették a templomot, a szörnyű vérengzéstől vereslettek a falak, azóta hívják a helységet Veresegyháznak. Ennek variációja, hogy a dőléskor csak egy ház maradt volna meg, aminek szintén vereslett a fala a vértől. Ez a változat az egyház, azaz templom jelentésű szót egyetlennek értelmezi tévesen. Különösen ez az utolsó etimologizálás teljes egészében a népi tudálékosság körébe tartozik. Mindezekből azonban — anélkül, hogy a tatárpusztítás mértékét eltúloznánk — kitetszik sok évszázad után is a menekülés és a szenvedés óriási mértéke, mely elevenen él mindmáig a vidék népének emlékezetében. Horváth Lajos (Folytatjuk) desen leszázalékolják, s a család bizony nagyon nehezen él. A nőbizottság a szövetkezet vezetőihez fordult, s ott döntés született; rendkívüli segélyt utaltak ki az asszonynak. Hol legyen a háztáji? A nőbizottság tavalyi és idei munkatervének is 'fontos pontja az idősek, betegek és gyermekgondozási szabadságon levő asszonyok látogatása, támogatása. Egy ilyen ismerkedő látogatás után fordultak kérvénnyel a tsz vezetőségéhez, s közbenjárásuk alapján egy idős, nyolcvan- éves nyugdíjas asszony kapott rendkívüli segélyt. Az ikladi termelőszövetkezet az ipari üzemekhez hasonlóan lehetőséget ad arra, hogy a kisgyermekes anyák a beteg apróságokat ápolhassák — fizetett szabadság ellenében. A felmérés szerint az elmúlt esztendőben negyvenöt anya száznegyvenkét nap pótszabadságot vett ki. Ugyancsak az ipari vállalatokhoz hasonlóan, a termelő- szövetkezet tagjai és alkalmazottai lakás építéséhez is segítséget nyújt. Nagyobb ösz- szeget ad kölcsön házépítésre: az idén például egy fiatal traktoros és egy állattenyésztő részesült kölcsönben. A háztáji elosztásában is van a nőbizottságnak szava. Nemrégiben például a szövetkezet Domonyban mérte ki a háztáji burgonyaföldeket, igaz, hogy jó termőterületen, de az idősebb asszonyok, különösen a nyugdíjasok szót emeltek, hogy igen messze van. A nőbizottság kérését figyelembe vette a háztáji bizottság, s a kukoricaföldet már közelebbi, aszódi területén osztották ki. Jár a tanulmányi szabadság A szövetkezet nődolgozóinak többsége élete nagyobb részét földműveléssel töltötte, s az idősebbek bizony kevesen tudták elvégezni e munka mellett az általános iskolát. A nőbizottság szervezi a lányok és asszonyok továbbtanulását, de az iskolát nem végzettek többsége már elmúlt ötvenéves, s nem szívesen vállalkozik tanulásra. A fiatalabbak közül viszont minden esztendőben jelentkeznek néhányat!. A tanulóknak a termelőszövetkezet kedvezményeket is ad: jár tanulmányi szabadság, s az iskolai napokon is kifizetik a bér nagyobb hányadát. Az élet- és munkakörülmények javítása mellett a nőbizottság fontosnak tartja, hogy a lányok, asszonyok bére megfelelő szintre emelkedjék. Ezt igen nehéz elérni, ugyanis a nődolgozók többsége szakképzetlen, ezért alacsonyabb a fizetésük. Ez a helyzet csak akkor változna, ha az asszonyok közül minél többen tanulnának, szakképzettséget szereznének. Örszigethy Műszerek Pécelről A Péceli Vegyesipari Szövetkezet szerelőműhelyében Pillék Istvánné a 6—12 voltos aki; ti m u 1 át (írtől ö- m ő sze r bemérését ellenőrzi. A műszereket a TítAKIS részére gyártják. Szakos János felvétele SPORT -I- SPORT -+- SPORT + SPORT ÚTTÖRŐ-OLIMPIAI DÖNTŐK CEGLÉDEN Aranyérmek, Pest megyei csúcsok Június 1-én, a Ceglédi Vasutas sporttelepén rendezték meg a Pest megyei úttörő- olimpia atlétikai döntőit. Az alábbiakban beszámolunk olvasóinknak azokról az eredményekről, amelyeket a jól szereplő gödöllői, illetve járásbeli pajtások értek el. Először lássuk a fiúk sikereit. Súlylökésben (11,70 m) ezüstérmet nyert Budavári József, a kerepes! általános iskola tanulója, a harmadik helyet Mukk Lajos (11,47 m), a gödöllői Petőfi iskola úttörője szerezte meg. At. 1000 méteres síkfutásban Pocsai László gö-- döllői versenyző lett a második, időeredménye: 2,59,4. A 100 méteres síkfutást a gödöllői Horváth István nyerte meg 11,7 mp-es időeredmány- nyel, ami új Pest megyei és városi csúcs. A kislabdahají- tásban 76,70 m-es dobásával a gödöllői, Imre utcai iskola tanulója, Budai Attila negyedik lett. Szép eredmény született a 4x100 m-es váltóban is, ahol a Légszesz utcai iskola Lakatos Károly, Horváth István, Silye Imre és Somogyi Zol- \ tán összetételű csapata 50,7 mp-es időeredménnyel ezüstérmes lett. A megyei atlétikai döntőn a lányok is kitettek magukért. Ötszáz méteres síkfutásban a gödöllői Szláby Eszter 1,30,3-as időeredménnyel negyedik lett. I Súlylökésben Kollár Zsuzsa, a Petőfi iskola versenyzője 9,70 m-es dobásával ezüstérmet szerzett. Kislabdahajításban Antal Anna — ugyancsak a Petőfi iskolából — nagyszerű, új városa csúccsal, 64,40 m-es dobásával elhozta az aranyérmet. A második korcsoport összetett egyéni versenyében Kalmár Katalin, az Imre utcai iskola úttörője 189 ponttal hatodik lett. A százméteres síkfutásban a gödöllői Fa- liszek Diana 14,3 mp-es időeredménnyel csak a hetedik helyet tudta megszerezni. Szép siker született viszont a háromtusában, ahol a Könczöl Emőke, Szuhánszki Katalin és Pesti Anna összetételű gal- gamáesaá csapat 184 ponttal — új megyei csúcs — aranyérmes lett. A háromtusa egyéniben is galgamácsai siker született: Könczöl Emőke ugyancsak új Pest megyei csúccsal, 202 ponttal lett első. (F. B.) | Dány—Veresegyház 1:1 Tegnapi lapunkban sajnálatos elírás történt a járási labdarúgó-bajnokság legutóbbi fordulójáról szóló tudósításban. A veresegyháziakat a dány i csapat fogadta, a találkozó 1:1 arányban végződött. A i k
