Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-06 / 133. szám
1976. JÜNIUS 6.. VASÁRNAP %Mííw I A szomszéd satunál Géza _______________is dühöngött. A reszelője megszaladt a beedződött acélon és fölsértette a kezét. Az öreg Vendel mosolygott a káromkodó fiatalemberen. — Jól kötözd be, Géza! El ne vérezz! Nevettek a közös kínlódáson. Így könnyebben viselték. — Maga is korán nevet, Vendi bácsi! Az öreg fölkapta a fejét. Nem szólt semmit a vészjósló hangra, de felállt benne valami tüske, mint a satu élén a finom vasreszelék; nem szúr, de birizgálja, nem hagyja békén az embert. A lábamig sem érsz! — gondolta büszkén. Ide-oda rakosgatta két gö- bös lábát, aztán tolni kezdte a reszelöjét. Jócskán túlhaladta már a hatvanat, rég nyugdíjban lett volna a helye, de nem mehetett, mert fiatalok a gyerekei. Az egyik dolgozik csak, a másik kettő még gimnáziumba jár. Néha valósággal ráfeküdt a reszelőre, annyira fájt a lába. Pont ez a rángatás hiányzik ZELEI ATTILA: Mi közöd hozzá? az Ízületeimnek — füstölgőit magában— Jó napot kívánok! I A lánya tépett a műhely------------— be. Csinos, tizennyolc éves. Minden tekintet rálibbent. Odajött, megcsókolta. — Szia, apa! Hogy vagy? — Megvagyok. Laposan körbenézett. A munkatársai mindenből viccet csinálnak. Ugratják, hogy micsoda helyes kislányok járnak hozzá. Csókolgatják és duruzsolnak a fülébe. Na, csak vigyázzon, mert elmondjuk a feleségének. A sok fiatal kölyök nem érti. De ő büszke rá. Ez az ő lánya. Az első, a legkedvesebb. Eljött dolgozni, s a munka mellett tanul tovább. Hiába ellenezte. Hiába mondta, bírom, amíg bírom, ne törődj vele. Marika épp olyan nyakas, mint ő! — Mi újság? — kérdezte. — Kicsit lazítunk, és leszaladtam, hogy megnézzelek. Áz öreg elmosolyodott. Jólesett a látogatás, bár féltette a lányát. — Nem lesz túl gyakori? A főnököd nem kap le? — örül, ha il^nkor nem lát minket. Különben sem bírom azt a nyafogós asszonytársaságot. Mindig a bajukról beszélgetnek. Egyszer magam is belebetegszem. Géza levágta a reszelőjét. Kirántotta a szerszámosfiókot, gyufát és cigarettát vett ki belőle. — Vendi bácsi, nem gyújt rá? ÚJ VERSEK SZÉCSI MARGIT: Pillanat-ének Láthatatlan vadgalamb rivall. Forrás cseppen, fekete a zöld. Hideg moha kék molyhaival játszadozik a fiatal Csönd. Testemen s az erdő sejtjein úr az alvajáró értelem. Ez a hely a Jelen Pillanat, miből én is folyton vétetem. Tudom én hogy nagyszerűt sugall, én vagyok csak arra képtelen. Óriás karácsony-ágain terveink kápráznak félszegen. TORO ISTVÁN Találkozás A ’’áros csillogó mosolyát majd letépi a fagyott reggel — agyamból még csönd szivárog valakit nézek az éjszakában valakit nézek magam helyett — kémények idegen füstjében, a lázas lüktetésben, a halkuló csillag megbújó mosolyában egymásra lelünk a hallgatásban én meg én — megroggyanok önmagam előtt, mikor köszönni illene a valamikori magamnak — de semmi sem igaz; csak az éjszaka hűvöse liheg nyakamba s az elmúlások huszonhat éve — fuldoklás az igazságért — ráncosodik arcélemre, hideg éjszaka szívverése rezegteti a bőrömet, csak a megvédhetetlen magamat adom oda a hajnaloknak. RADNAI ISTVÁN: Füzek; nyárfák és gesztenyék A partról azt a kőpadot magaddal ha elvontatod jobb lesz ha viszed a bokrokat fűzeket, kövezetei a szobrokat jobb lesz a várost is elviszed nekem már semmi számunkra sem lehet jobb lesz ha elviszed itt hagytál minket mint kabátot jegyeket futást s a parlagok sarát utat a kertet füveket kétszeresen hűtlen barát a gesztenyék sorát. A körméhez ütögette a cigarettát, és az öreg háta mögött összemosolygott a lányával. I Az örer> Vendelnek ösz- _ ______ÜL szeszaladt a nyála , de nemet intett. — Majd, ha ezzel végeztem! A szemüvege mögött figyelte a távozó fiút. Szinte gyűlölte a szélesjárású magabiztosságát. A fronton volt egy ilyen százados, aki a fogságba esésüket megelőző ütközetbe zavarta őket. Még a szája is azt mondja, ha én úgy akarom, meglesz. Idén például kocsit akar. Ö egy életen át küszködött. A hadifogság után újra nősült, s még aztán születtek a gyerekek. Mert ő teljes élfetet akart. Fillérenként hordta ösz- sze a boldogulásukat. S mire vitte? Nem ér rá megöregedni. Visszafordult a lányához. A gyerekeinek mindig nagyon örült. A családja megbízható pontot jelentett ebben a for- gatagos világban, amit ő kicsit mindig kívülről nézett. — Miért nem gyújtói rá, apa? Miért hajtod magad annyira? — Nem szeretem félbehagyni — mondta a rátarti emberek méltóságával. De ennél többet is jelentett neki a maradás. Erejének bizonyítását. Az élethez való jogát, amit nap nap után megszerzett a korahajnali ébresztővel és az egész napi gürcöléssel. Itt neki még senki nem mondta, hogy abba kéne hagynod. I Ránézett a lányára, az____________ tan a munkapadon sorakozó hegesztett idomokra. Még nagyon sok volt hátra. ízületének apró nyilallá- sa egyszerre türelmetlenné tette. Gyengéden küldte a lányát. — Most már menj. Nehogy keressenek. Visszafordult a / satuhoz, várakozó mozdulattal fújkálta róla a vasreszeléket. Aztán, hogy Marika elment, keményen, pontosan kimért mozdulatokkal dolgozni kezdett. Egyszer-egyszer beharapta a száját a hasogató fájdalmaktól, s eszébe jutott, hogy vasárnap megint nem volt fürdőben. Pedig szeretett oda járni, mert utána egész megfiatalodott. Olyan tiszta, olyan vidám és fiatalos ott minden. Nem úgy, mint otthon, a vályogházukban. ahol sötét és kopott. S ahol csöppet mindig dohos a levegő. És a felesége is öreg már. Olyan öreg szaga van, mintha a föld fanyar lehelele szakadna föd a testéről. Az öreg Vendel félt áz öregségtől. De érezte, hogy ott lohol mögötte, mint egy csahos kutya, nap mint nap közelebb, hogy egyszer váratlanul lerántsa. Gézának igaza van, nincs neki már mit nevetgélnie. Kiemelte az acélt a satupofák közül és az asztalra tette. Nagyon nyugtalan volt. Érezte, hogy csak egy jó füstölés segíthetne. Cigarettát dugott a szájába, s indult, hogy a műhely előtt a szabadban szívja el. . I Már a folyosón meghal___________1_____ lotta viMa rífca kacairászúsát. Olyanok voltak, mint két februári macska. Nem alkart hinni a fülének. Ez itt fcurizál, míg ő odabent nyögve keresi a kenyerüket? Bősz indulattal lépett ki közéjük. — Te még mindig itt vagy! — förmedt a lányára. Marika riadtan hátral'épett. Ijedt gyűlölet lobbant a szemében. Az öreg Vendel tehetetlen fájdalommal nézte. Tehet is ez a gyerek az ő keserves életéről — villant át rajta, de Marika félelme megbolondította. — Eredj a dolgodra! Marika megfordult és szipogva elinalt. Az öreg Vendel keserves áb- rázattal nézett utána. Lehet, hogy ez a lány nem is miatta járt ide? Az utóbbi időben majd mindennap jött. S milyen figyelmetlenül álldogált mellette. Azt hitte, hogy a fiúk ügyetlenkedéseit nézi. Még hagyta is, hadd lássa, mennyivel ügyesebb az öreg apja! Közben! Közben lehet, hogy a Géza lobonc hajában gyönyörködött. Miért nem gyújtói rá, apa? Közben csak ehhez a kölyökhöz kívánkozott. Kétszer sem kellett iküldeni. Rohant viháncolni, kurizálni. A szíve majd megszakadt a féltékenységtől. Veszettül csiholta a kiszáradt gyújtóját. I A fiú mosolyogva tüzet _______ nyújtott neki, de az öreg elfordult. — Vendi bácsi? Maga ilyen despota? Nagy lány ő már ahhoz, hogy fiatalemberek előtt így lehordja. Az öreg Vendéi rá villan tóttá tekintetét. — Mi közöd hozzá?! — Tetszik nekem! Kedves, okos lány. El tudnám képzelni feleségemnek... Az öreg Vendel nem nézett rá. Eltaposta a cigarettáját és v isszabo torkait a műhelybe. Valahogy nagyon homályosan látott. SZENTENDREI MŰVÉSZET A NEMZETI GALÉRIÁBAN A KIÁLLÍTÁS anyagából Szánthó Imre: Öreg fák Kóka Ferenc: Az asszony me«; a katona j ~ háncoló hangjukat. Előbb Géza életerős nevetését, aztán PALÁSTI LÁSZLÓ: Idős férfi érkezett A mikor a fiatal férfi hazaérkezett és a kulcsot a zárba illesztette, egy idős ember állt meg az ajtó előtt. — Hozzánk? — kérdezte a fiatal férfi. — Igen. Remélem, nem jöttem rosszkor? — Tessék bejönni. Miről van szó? — Családlátogatás. Segíteni szeretnék. — Ön nekünk? — hülede2ett a fiatalember. Hogy érti ezt? — Kérem, bizonyára hallottak már arról, hogy a fiatalabb korosztály tagjai, tanácsi kezdeményezésre, meglátogatják az öregeket, meghallgatják panaszukat, igyekeznek segíteni rajtuk; kitakarítanak, megmelegítik az ételt és így tovább. A fiatalember bemutatta a feleségét. Az r%~ öregúr lelkesen tovább magyarázott: — Arra viszont senki sem gondolt, hogy olykor a fiataloknak is segítségre van szükségük. Szükségük van valakire, alti tanácsokat tud adni az új élet startjánál. — ön a tanácstól jött? — kérdezte a férj. — Nem, kérem, nem hivatalosan jöttem, önzetlenül szeretnék segíteni a fiatal házasokon. — De miért? — Hogy miért csinálom? örömet szerez nekem, ha segíthetek. — Hány éves ön? i.; | j |j * j — Nyolcvankettő. — És nem fárasztó az ilyen látogatás? Az a sok lépcső. — Még elég jó kondícióban vagyok. Tehát miben segíthetek, kérem? — Igazán nem tudjuk, hogy miben. — Sok hasznos dolgot tapasztaltam életemben, talán átadhatok belőle néhányat maguknak, fiatal barátaim. — Nagyon kedves, de mi harmonikus házasságban élünk. Rendes állásunk van, nem hinném, hogy most szükségünk lenne az ön segítségére. Az öreg elkomorodott. — Mindenütt ugyanr%’ ezt hallom. Senki se kér tanácsot tőlem. Udvariasan elküldenek. Van, aki -iccéi velem. Tegnap például egy fiatalember megkért, hogy mondjam meg neki a lottó nyerőszámait. Pedig úgy szeretnék segíteni! A házaspár összenézett, az asszony vállat vont, a férfi szemében felvillant a megértés fénye. Az öreghez fordult: — Kérem, nekem van egy problémám. Az igazgatómmal kapcsolatos. — Jó helyre fordult, kedves barátom. Voltam én főnök is, alkalmazott is. Mi a probléma? — Rideg ember az igazgatóm. Az ötleteimet, javaslataimat el sem merem mondani neki. Mintha egy fal lenne körülöttem. A családlátogató elmosolyodott. — Isme- rém ezt a típust. Tud valamilyen szenvedélyéről? — Horgászás. — No, akkor horgásszon maga is. Tudja meg, hogy hová jár, menjen oda és véletlenül találkozzanak. Régi bevált módszer. Meglátja, leomlik körülötte az a fal. Ha az igazgató gyomorbajos lenne, akkor azt kellene mondania, hogy ugyanaz a baj kínozza. — Értem. Köszönöm a tanácsot. — Szívesen — válaszolta jókedvűen az öreg. Amikor elment, az asszony megkérdezte; — Mi a csodát találtál ki? Az igazgatód nem rideg és mindig meghallgat benneteket. — Persze, persze, de nem vetted észre, hogy az öregnek mennyire fáj, hogy nem hasznosíthatja magát? Kitalálta ezt a családlátogatást, hogy egy kicsit tevékeny legyen. Az ő korában ez a legjobb orvosság. Megsajnáltam. Az asszony kinézett a folyosóra. — Most csenget be a Kelemenélthez,.. A férj nyomban felemelte a telefonkagylót ■f"*1 és tárcsázott: — Kelemen? Szervusz! Ugye ott ül nálad az a szimpatikus bácsi? Az istenért, nehogy elküldjétek. Kérjetek tőle tanácsot! Mindegy, hogy mit. Minél komplikáltabb, annál jobb!... Hadd örüljön a kisöreg... i
